Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-30 / 75. (2000.) szám
10 1929 márríim 30, gwwgüal SIRALOMHÁZ (Résziéi a szerző „Kladive, az uj csillagzattí c. regényvázlatából) Irta; Vozári Dezső A város szélén, a Kecske-liget melletti domb lejtőjén emelkedett égnek a fegyház. Komor ereszei alatt fecskék lakoztak. Bent éltek a gonoszok. A fegyencek unatkoztak, sóhajtoztak s főképp káromkodtak a cellákban, melyek most, a júliusi hőségben oly izzadtság-szaguak voltak, mint a rabok maguk, akik reggeltől estig papírzacskókat ragasztottak az óriási és sivár munkateremben. A fegyház körül szabadon élt a természet. ‘A színes virágok már elvirágzottak, a forró napsugár érlelte a gyümölcsöket, amik dúsan díszítették a fákat A távoli mezőkön learatva sárgult a gabona. A parasztok énekét alig lehetett idáig hallani. Nyár volt, annak rendje és módja szerint Ezen a vasárnapon, mely oly meleg volt, •mint a kitüzesdtett patkó, a regevári Ingyen-. tej-Egylet nagy mulatságot rendezett a Kecske-ligetben. Szombaton megnyesíék kissé az elvadult fákat s a gulyákra lampionokat és színes papirfüzéreket aggattak. A domboldalon, a fegyház alatt, sátrakat szögeztek ösz- sze serény kezek. Vasárnap délelőtt megérkezett a katona- zenekar és dobogó indulókat meg andalító keringőket játszott a fenyőfák kellemes árnyékában. Tizenegy óra ntán kiosztották a raboknak az ebédet, mely lila eéklalevesből és kis darab kolbászból állott Pillanatok alatt tűnt el az étel a vedlett esajkákbóL Csak Javurek, a halálraítélt családirtó, kapott borjusültet s melléje két uborkát. Holnap reggel ki fogják végezni. A gyilkos jóízűen fogyasztotta el a pecsenyét, aztán még két uborkát s egy korsó sört követelt A fegyintézet igazgatója és a kulcsár tanácstalanul néztek egymásra, midőn a börtönőr hirül hozta Javurek e túlzottnak látszó kérését. Kmoíl, az igazgató, kétségbeesve lapozta a fegyház szabályzatát tartalmazó könyvecskét. Majd vállatvonva olvasta föl az egyik passzust A kulcsár és a börtönőr okos arckifejezéssel füleltek a törvény minden szavára. — Hát kérem — mondta Knoll —, a szabályzat erre vonatkozólag a következőket 'rendeli el: „A legfelsőbb kegyelemben nem részesült halálraítélt kívánságai, melyeket a kivégzése előtti huszonnégy órában nyilvánít s amelyek a törvény előírásaival nem állanak kirívó ellentétben, teljesitendők. így étel, kisebb mennyiségű ital és dohány-nemű kérésére rendelkezésére bocsájtandő. Tilos az elitélthez oly zsibbasztó szereket, vagy mérgeket juttatni, melyek alkalmasak volnának arra, hogy a kivégzésnél föllépő testi és lelki kínokat csillapítsák, vagy teljesen kiküszöböljék." Javurek tehát megkapta az uborkát és a sört, ez kellemesen lepte meg, úgy látszik, nem számított rá A domb aljáin nőttön-nőtt a zsivaj. A zenekar Tosoa imáját játszotta dicséretreméltó lendülettel. Javurek cellájából be lehetett látni az egész terepek Kart-karba fűzve enyelegtek a szerelmes párok a fenyőerdő szegélyén. Kora délután az igazgató és a kulcsár bejöttek a zárkába, hogy beszélgetéssel rövidítsék meg a halálraítélt utolsó óráit. — Na, Javurek, meg volt elégedve az ebéddel? — kérdezte Knoll. — Igenis, méltóságos uram! Knoll rámeredt a fegyencre, de gúnynak még nyomát sem tudta föllelni a kifejezéstelen arcban. — Nem vagyok méltóságos ur, Javurek, ezt tudhatná Maga nem először van fegyházban. — Nem. Palincsák ur, adjon egy cigarettát! A kulcsár elővette alpakka-tárcáját, úgy kínálta meg a rabot — Csak gyújtson rá jó ember, sokat már úgysem szívhat. Javurek csillogó szemekkel fajta ki az első mély szippantás füstjét, aztán így szólt: — Szépen szól a zene. Kilencszáznyolcban Zágrábban volt egy ismerősöm, az nagyon szerette a muzsikát. Híres rabló volt, Isten tudja, mi lett vele. De minden pénzt, amit összeharácsolt, a zenére költötte. A szomorú nótákat kedvelte. Nagyon művelt ember volt Jó ember volt. Egyszer a fél éjszakát átgyalogolta, hogy orvost hozzon egy beteg koldusasszonyhoz. Az orvos nem ment el. Az öregasszony elpatkolt De a barátom egy hét múlva kirabolta az orvost. Ilyen ember volt az. — Sok jó ember akad a fegyencek között, az igaz. Dehát a törvény törvény, — mondta Palincsák s hunyoritolt egyet az igazgató felé, hogy hát nem gondolja ezt egészen komolyan. Az ablak nyitva volt, a sűrű vasrácson át beáramlott a kánikula. Az igazgató megnézte óráját. — Három óra van, — mondta. — Estére annyi szemét lesz itt az erdőben, mint valami disznóólban. Palincsák, holnap tizenkét embert kell kiküldeni, hogy eltakarítsák a hulladékokat. Találnak majd egyet-mást, gondosan ált kell őket kutatni. Ilyenkor sok ékszer meg pénz vész eL — De mennyi. Vigyázni kell rájuk, mert elássák a bitangok. No majd... A kulcsár hangja fenyegetőző árnyalatot öltött. — Minek a fogolynak aranylánc meg ezüstéra? — szólt a halálraítélt. — Mit kezdhet a becsukott ember a legszebb gyémánttal? 'Evés kell, meg ivás, meg jó pipadohány. Hej, keserű az élet a börtönben. — Hát nem mondom, szívesebben volnék most valahol a tengerparton, előkelő hotelben — vette át a szót Palincsák —, de azért itt nálunk nincs sok panaszra ok. Kérdezze csak meg, akik Santellben voltak bezárva, mit mondanak. Ott egy tó fölé van építve a fegyház. a viz fölszivárog a falakon. Az emberek vízben élnek, télen-nyáron. És a koszt? Húst hónapokig nem látnak. Kettős ünnepekkor kap mindenki egy szalvarádét Itt meg minden vasárnap jut egy kis husika ... — Én mindent megteszek — mondta az igazgató —, mert nekem puha a szivem, mint a vaj. Ez nálunk családi betegség. Apám a M kétzávas &ghe Door mttfk tfke fezen Jfría; Wtaííaee (56) Végtelen fáradsággal, folyton vissza- visszacsuszva kapaszkodott fel a veszélyes meredeken. A tetőn állva még egy piilam- hájsft vetett a mélységbe és látta, hogy Tóm Öawler ott ül a tó 'partján és érzéktelenül bámul le a sötét hullámokba. Nagy útja volt. Gyorsam haladt, nem érzett semmi fáradtságot. Tudta, hogy a Selford- ügy végleges megoldása pillanatok alatt bekövetkezik. Végre feltűntek előtte a park fái. De mi az? Mi az a küliömlös ifény ott a közeli égboltozaton? A fák koronái vörös fényben izzanak, az éjszaka egyszerre megvilágosodott és a .közelben valami egyszerre hatalmas lángot vet, mint az óriási szalmakazal, amikoT a szákra lángra lobbant ja. Megkettőzte lépéseit. A füves tisztáson szinte elvakultan állott meg. A gyönyörű kastély tetőtől talpig lángokban állott. Óriási füstfelhők csaptak az égnek, korom és perje verődiött az arcálba, hogy csaknem látásától fosztotta meg. Minden borzalmasan recsegett, ropogott, sister- gett, mintha egy alvilági 'katlan nyitotta volna meg tüzes torkát, hogy a bosszú lángnyelveivel ;perz»eljen fel mindent. Az ablaküvegek fájdalmas pengéssel csattantak szét és zuhantak a földre, robbanások remegtették meg a szivét és minden újonnan támadt nyílásból hatalmas lángoszlopok törtek fel. A rendőrség a tűz színhelyét széles kordonnal vette körül. Az egész füves térség az első hajnali órának biborazinében piroélott, a vörös lángtnyelvek ezzel a hajnali párossággal éles kontrasztba, keveredtek, a levegő remegett az izzó forr óságtól A lángok imbolygó fényéiben egy különös alak repkedett ide s tova, kalap nélkül, szétzilált ősz ha ja csapzottan csüngött homlokába és kezeit kétségbeesetten tördelte. Dick azonnal ráismert.. Ha veinek volt. Hálóküntősére felöltőt rántott és így rohant ‘ki a szabadiba az első vészjelre. Kétségbeesetten, szaladgált fel és alá és mint az őrült mutatott a hálószoba ablakára, amely mögött most két szerencsétlen nő rettentő lelki kínok között várja a bizonyos tüzhalált Dick hatalmas ugrásokkal lendült ellőne. A hálószoba ablakát áthatolhatatlan, függöny fedte. Az ablakon keresztül lehetetlen őket megmenteni, hiszen a rácsok, amelyek a kincseket a betörők ellen oltalmazták, most a menekülést teszik lehetetlenné. A folyosón át már nincs ut, mert ott minden lángban áll. Havelock szinte eszét veszítette. Kétség- beesetten ragadta meg Sueed inspektor karját, aki apatikus nyugalommal pöfékelt pipájából, mintha csak azt akarná kifejezni, hogy a természet erőivel szemben, sajnos, még a magas rendőrség is tehetetlen. Kezeit hátrafonta és nyugodtan nézett m 'égő kastélyra. — Ezt már ugyan nem lehet megmenteni — gondolta. —■ Inspektor ut — csengett M Havelock szemrehányó hangja —, hát ne álljon itt olyan tétlenül, olyan apatikuR nyugalommal, mintha a két hölgy sorsa egyáltalán nem érdekelné. Parancsolja meg, hogy a rácsokat azonnal fii részeljék szét és az ablakon keresztül hozzák tó a hölgyeket MindenkiTrencséntepSicz fürdő KÉNES HŐFORRÁSAI közvetlenül a fürdőmedencékben fakadnak, abban a legmagasabb természetes kofekban melyet az emberi szervezet még veszély nélkül elbír. A böfokrások vizét sem hűteni, sem melegíteni nem kell, miáltal semmit nem veszítenek ősi győgyerejükből. RHEUMA, CSÚZ, ISCHIAS ellen spezializálva. RADIOAKTÍV KÉNES ISZAP. Kedvezményes tavaszi kúrák. — Lakás teljes pensioval Ke 45.—töl. Am Mvi- LAVECKY, PRAHA, Václavské nám 6. Prospektust es felvi vqrös rak G óffyS2ertár> BRATISLAVA. tagosításokat ad: VARY GYULA cég, K O ál CE, Fő u. 76, szegények közt osztotta ki vagyonát Épp ezért kellett nekem állami szolgálatba lépnem. De az éhes embert én se tudom nézni. Én mindent megteszek. Csakhogy a börtön az büntetésnek számit, meg kell javítani a gazembereket. Végre is fegyházban vagyunk és nem valami nyaraló penzionátusban. Knollnak látszólag nagyon tetszettek saját szavai. Megigazította félrecsuszotí nyakkendőjét s folytatta: — Magát, Javurek, holnap föl fogják húzni. Ezen már nincs mit változtatni. Nem vagyunk vénasazonyok, nyugodtan beszélhetünk erről. Én fiatalabb koromban egyszer beadvánnyal fordultam az igazságügyminisztériumhoz, akkoriban még nem veszett ki belőlem az ambíció. Azt javasoltam, hogy a halálraitélteket fájdalommentesen kellene kivégezni. Mondjuk: borogatni őket s a borba valami célszerű méreg volna vegyítve. A pasas elaludna s arra ébredne, hogy meg van halva, he-he-he, — nevetett, mert e humoros fordulattól el volt ragadtatva. — Bölcs intézkedés lenne ez, kérem, — hízelkedett a kulcsár.-— Ne is kérdezze, mi volt az eredménye ennek a beadványnak. A főügyész, akit értesítettek a dologról, berendelt magához és iszonyúan leszidott. „Miféle viccek ezek, Knoll? Ha olyan jó a szive, ment volna elnöknek egy patronázsegyesületbe és nem börtön igazgatónak. Érti? Nem hagyom magamat bl&mirozni." Ezt mondta nekem a főügyész. — Hiszen van benne valami, — szólt Palincsák, mert semmi kedve se volt hozzá, hogy a. főügyész véleményével szembeszálljon. A Kecske-liget tarkállott a nők színes ruháitól. A lampiónok sárgán fityegtek a napban. Az egyik sátorban fiatal malacot sütöttek. A sült hús illata a ceelédleányok pacsulijával és levendulájával keverve, elszállt a világűrbe, angyalok, emberek és állatok ortr- cimpáit csiklandozva. Javurak végigsimitotta kopaszranyirt fejét. Az igazgató föltette evikkerét, hogy jobbad lássa a fegyház körüli pázsiton lehevered ett asszonyokat. Palincsák, a kulcsár, sötéten hallgatott így maradtak percekig. De aztán újra munkába lépett a katonazenekar. A nagydob menydörgött, a cin tányérok csattogtak. A csinadratta lármájában szótlanul szenvedett az erdő, a mező és a domb. — Palincsák — szólt az igazgató —, holnap rengeteg szemét lesz az erdőben. — Ez is a mi bőrünkre megy. Ezzel is nekünk kell törődni, — mondta a kulcsár. — Holnap esőnk lesz. Már nagyon érzem a ■reumát a lábamban. — Holnap ... — Holnap... — Holn apután... A nap elbújt egy felhő mögé. A zene hangja reszketett a levegőben. Az igazgató gondolkozva szólalt meg: — Palincsák, a hóbér este érkezik. Az irodában fog aludni. Vessenek neki fekhelyet 1 a díványon. Vacsorázni nálam fog. Hogy el ne felejtsem; menjen csak le a feleségemhez, mondja meg neki, főzze ki estére az egyik füstölt ma-rhanyelvet. Még azt találná mondani, hogy fukar vagyok... Ezt nem szeretném. — Megyek azonnal. Igazgató ur itt marad egyedül? Talán mégsem volna tanácsos... — Ugyan, ugyan, Palincsák, menjen csali. Javurak nem fog engem bántani. Hát tehetek én róla, hogy halálraitélték? De különben is van nálam revolver. Menjen csak! A kulcsár mögött bezárult az ajtó. Lent elhallgatott a zenekar. — Tőlem nem kell félni, én jó ember vagyok, — szólalt meg Javurek. — Maga nagyon jó ember, Javurek. Kár magáért — Nem félek a haláltól. Csak a nőket sajnálom itthagyni. Mindenkinek van valami bogara. Én a nőket szeretem, kivált a vórös- hajuakat, akiknek olyan fehér a húsúk, mint a papír. És a csókjuknak olyan ize van, mint a befőzött szamócáé. Igazgató ur is szereti a nőket Én azt meglátom az embereken. — No, nem mondom, busz esztendővel ezelőtt bolondot tudtam volna tenni asszonyokért De ma már. Férjhezadó leányom van. — Szép lány, szép lány. Gyakran láttam végigmenni az udvaron. S ha álmatlanul forgolódtam éjszaka a szalmazsákon, bizony nem egyszer gondoltam rá, hogy .., Knoll felhorkant. — Javurek, ez piszokság. Ilyet mond egy apának. Ha nem volna halálraitélve, vasra- veretném. Ezt érdemiem magától a jóságomért? Azt hittem, rendes ember. — Én jő ember vagyok, igazgató ur, ne haragudjon rám. Ha nőről van szó, elvesztem az eszemet ........k... . ... —- Rendben van, ne beszéljünk töbet erről. Hallgattak. Mindketten. Gyenge szél kerekedett kint, mely belegyezte a malacpecsenye szagát a rács nyílásán. A távolban egy madár fütyörészett, talán pacsirta volt. Palincsák közben megérkezett. — Megmondtam a nagyságos asszonynak, hogy az egyik nyelvet meg kell főznL — Nos? — Meglesz. A nagyságos asszony azt üzentet!, a vacsora gombalevesből, zöld borsóból, füstölt nyelvből, turósrétesből és feketekávéból fog állni. S kérdezteti, ki szabad-e bontani az egyik borosdemjont? nek, aM bemerészkedik a szobába, igen nagy jutalmat fizetek! Sneed azonban tanácstalanul rázta a fejét. Ekkor Havelock a rendőrökhöz fordult — Emberek, halljátok, minden mentési kísérletért ötszáz font sterling jutalmat tűzött ki. Hirtelen Diók állott meg mellette és kezét csendesen a felizgult ember karjára tette. — Ne izgassa magát, kedves Mr. Havelock, — mondta kérlelő hangon, —1 nincs semmi veszedelem. Legalább is a hölgyek már nem forognak veszedelemben. Havelock elcsodálkozva nézett a detetktiv- re és azt gondolta, hogy ez az ember váratlanul eszét vesztette. — 'Nincsen veszedelemben ? kérdezte (hebegve. *— Egyáltalán nincsenek. Mirs. Lansdown és kedves leánya ebben a pillanatban londoni házukban al osszák az igazak álmát — Londoni házukban? Mit jelentsen ez? — kérdezte Havelock. — Azt jelenti, kedves ügyvéd uram, hogy én már a kora délutáni órákban rájöttem arra, hogy ez a tűzvész ma éjszaka ki fog tömi és ezért természetesen idejekorán elkűldöt- tem a hölgyeket autómon londoni lakásukra. Ott mégis csak nagyobb biztonságban éreztem őket, mint Setlfovd Mámor kastélyában, ahol titkos alagutak vezetnek a kályhák alól a kriptába, ahol a sörös hordóknak olyan különös szaguk van. ön természetesen nem tudhatta ezt, mert akkor történt, amikor egy kis kedélyes esti sétára invitáltam az urakat a kripták irányálba. Diók most érezte, hogy az ügyvéd karja meg remeg erős kezének szorítása alatt. Elérkezett a lélektani pillanat, amikor ezt az etn- ernbert is meg lehet paihitani. — Yoüt egy rossz órája önnek, kedves Mr. Havelock, arra az órára gondolok, amikor ön Staletti kezébe adta magát és ezzel letért a tisztesség utjárőL Azóta bűnt bűnre halmos és minden bűntettével közelebb került a pokolhoz. Amióta visszatértem arról a bolondos földJkörüli utazásról, amelyre azért küldött kh hogy eltávolitson Londonból, mert tudta azt, hogy a szerencsétlen Lew Pheenevyel kapcsolatban állottam, nos azóta érezte, hogy a hurok szorul a nyaka körül. Ez adta magának a kétségbeesett gondolatot, hogy egyszerre számoljon le valamennyi ellenfelével és a maga útjában álló koalíciót egyszerűen megégesse. A sors azonban ön ellen fordult. Mr. Havelock. Ma délután felfedeztem az ön naf- taitartályait a pincében és így mindenkit figyelmeztethettem pokoli tervére. A hölgyeket idejében elszállítottam, óiig meg Sueed dél vártuk, hogy :mi fog bekövetkezni. Bekövetkezett. Havelock arca hamuszürkére változott. Ajkai mozogtak, de értelmes hang nem tör! ki közülük. Most már Sneed is elérkezettnek látta az alkalmas pszichológiai pillanatot, hogy hivatalos tevékenységét kifejtse. Tempósan kivette a pipát a szájából, kiverte a hamut és a kedves jószágot a zsebébe csúsztatta. Azután érezhető és jelentős nyoinatéikkal kezét. Have- lodk vállára tette és ünnepélyes komolysággal mondotta: — Airthur El wood Havelock! Letart ózta tóm önt az alatt a vád alatt, hogy gyilkosságra bujtogaitott és gyilkossághoz segédkezet szolgáltatott, azon vád alatt, hogy gyilkosságot kísérelt meg, hogy gyújtogatott és a gyámsági pénzeket hűtlenül kezelte. Figyelmeztetem önt, hogy ettől a pillanattól kezdve mindaz, amit mondani*fog, vádanyagként használható fed Ön etllenl •
