Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-29 / 74. (1999.) szám
JÉ £gg> március W, yéaNL 4 Királyi esküvő a norvég Szívből jövő meleg ünneplés közepette kötött házasságot a norvég trónörökös a szép és okos svéd hercegnővel Oslo, március végén. Azoknak, akik buszonnég- évvel ezelőtt közeli szemtanúi voltak a svéd-norvég perszonáluniő felbomlásának, csodálatos látványt nyújthatott az az ünnepi diszbe öltözött Osló és az egyidejűleg ünneplő Stockholm. A két szomszédország fővárosainak nccáin és terein testvériesen ölelkeztek össze és lobogtak egymás mellett a márciusi szélben a svéd és norvég nemzeti színek. Az unió alatt, amikor a norvég színek csak egy kis szögletet kaptak a nagy sárga keresztes svéd lobogóból, a norvég nép féltékenyen nem egyszer bosszúsan nézett a szomszédos testvér nép félé, amelyben egyes túlzó nacionalisták Norvégia függetlenségének elnyomóját látták. Ma mindezek a képzelt sötét gondolatok nyomtalanul eltűntek, ma karöltve ünnepelt a svéd és norvég nép és a norvég himnuszt a svéd nemzeti dallal felváltva éneklik ugv Svédországban, mint Norvégiában. M* nemcsak két fiatal királyi sarj, a bájos és szelíd Martba hercegnő és a dcriiltarcn és aeél- űsmn Olaf trónörökös kötött frigyet egymással, az evész életre, hanem a svéd és norvég nép is meleg, őszinte testvérérzéssel, örömittasan ölelte át egymást. Diadalmenet két országon át Olaf királyfi diadalmenetben hozta el Stockholmból, ahol napokon át az egyik ünnepség a másikat váltotta fel, királyi mátkáját a norvégok fővárosába. Ezer évvel ezelőtt a Haakonok és Haakonssonok sárkányhajóikon mentek a jarlok udvaraiba menyasszonyaikért, akiket nem egyszer erőszakkal kellett elrabolniok és az ilyen mátkaut hónapokig tartott. Ma villamos gyorsvonat egy éjszaka röpítette a jegyespárt és a vendégeket, a riportereket meg más egyszerű földi halandókat a svéd fővárosból a norvégba. Meg kell jegyeznem, hoey a norvég trónörökös kíséretével, valamint Martha hercegnő szüleivel és kíséretével még csak nem is különvonaíon utazott Oslóba hétfőn, március 18-án este, hanem a rendes gyorsvonattal, melyre mindenki válthatott jegyet akár a második, akár a harmadik osztályra hálóhellyel vagy anélkül. Ujjongó hnrrá-kiátások közepette hagyta e! a vonat a stockholmi pályaudvart és mikor egy éjszakai ut után a norvég határra ért, lekapcsolták Martha hercegnő és kíséretének hálókocsiját, hogy a trónörökös egy órával előbb érhessen a fővárosba, ahol már mindennel elkészültek a méltó fogadtatáshoz. Aa állomástérea hatalmas diadafkapu emelkedett, a királyi várba vezető főneeán nemcsak lobogók tarkáltottak, hanem a Megváltó templomának árkádjait is rónsafüzérekkel ékesítették, mig az egyetemtől kezdve a királyi palota kertjéig hatalmas jégobeüszkok emelkedtek. Maga a norvég király fogadta egyenruhájában Mártira hercegnőt és segítette le a szalonkocsiból és azután rögtön utána a hatalmas, boldog apa, Károly királyi herceg, a svéd király öccse és a szépségéről még mindig híres felesége, Ingeborg hercegasszony. De hát hosszú volna elsorolni a királyi vendégeket, akik valamennyien mosolyogva szálltak le és indultak a kijárat felé. Amint Mártha hercegnő megjelent az állomásté- ren, hogy a királyi diszfogatba szálljon, megkezdődött a néptömeg ujongása és hurrázása. A norvég és a svéd hurrázás között nagy a különbség. A svéd legfeljebb négyszeres hurrát kiált, mig a norvég háromszor háromszoros hurrái. De a hurrázás előtt tizszer-huszszor kiáltja annak a nevét, akit éltetni akar és csak azután jön gyors ütemben a kilencszeres hurrá. A tömeg valóságos virágesővel szórta tele a jegyespár hintáját és Martha hercegnő bájos kézmozdulattal integetett, köszöngetett jobbra-balra. Pedig ez nem volt kis feladat, mert a bevonulás után sétakocsizásra indult jegyesével és ez a sétakocsizás, amelyet egy órára terveztek, három és fél óráig tartott. Ekkor alkalma volt a királyi jegyeseknek egész Oslo városát bejárni és fogadni a lakosság örömteljes ujjongását. Estére kigyulladtak a jégobeüszkek csúcsára felszerelt aranyos gázfáklyák, a főépületeket reflektorokkal világították meg és a magaslaton épült klasszikusan egyszerű királyi palota minden ablakszeme fényárban úszott A királyi esküvő Az esküvő napja szürkén és fáradtan ébredt, de Oslo legnagyobb temploma, melyet norvégül Vor Frelserekyrke-nek ’-'vnak (A mi Megváltónk temploma) már tíz órakor körül volt véve a kiváncsiak ezreitől, akik kissé irigykedve tekingettek azokra a boldog halandókra, akik jeggyel a kezükben boldogan siettek a nyitott kapuk felé. A csúcsíves stílusban épült Megváltónk temploma belül néhány óriási fehér virágcsokorral volt díszítve. Az oltáron az égő gyertyák között fehér tulipán-, orgona- és azále-csokor volt elhelyezve. Amint hallottam, maga a király kívánta, hogy a templom belsejét pálmákkal, szőnyegekkel vagy drapériákkal ne változtassák meg, mert — amint mondta: ,,ha, jó az a maga nemes egyszerűségében az Isten tiszteletére, úgy jó lesz a fiam esküvőjére is“. Az oltár előtt két oldalt a királyi család tagjainak aranyozott székei álltak, mig a templomban a hosszanti és a kereszthajóban, a kormány és parlament tagjai, a diplomáciai kar, katonai és polgári méltóságok feleségeikkel kaptak helyet. Bizony nem sokan voltak azok a szerencsés kiválasztottak, akik a hátsó sorokban ülőhelyhez juthattak. Pont tizenkettőkor felbug az orgona és halk finomsággal zendiil meg Mendelssohn nászindulója és megjelenik Olaf trónörökös lassan lépkedve az oltár felé oldalán vőfélyével, York hercegével. És azután sorra jött párosával a királyi család: elől Haakon király Ingeborg svéd hercegasz- szonnyaí, az örömanyával, Gusztáv Adolf svéd trónörökös Maud norvég királynővel, Voldemár dán kir. herceg a svéd trónörökösnével, Axed dán herceg York angol hercegnővel és igy tovább. A királyi hercegnők diadémet viseltek hajukon, mig ruhájukat könnyű selyem prémezett köpenyegek takarták el a. kiváncsiak elől. Mikor a norvég és svéd királyi család tagjai helyet foglaltak az oltár előtt, az orgona hangjai egyszerre elcsendesedtek... Mindenki feszült figyelemmel nézett a főbejárat felé ... Mesevilág Egyszerre ismét teljes erővel zandül rá az orgona Stenhammar svéd himnuszára, melyet Heiden- stam Sverige-dalára komponált... A norvég főtemplomba a svéd himnusz hangjai mellett lép be a svéd hercegnő, teljes hófehér menyasszonyi díszben, atyja, Cári herceg karján. A menyasszonyi Róma, március vége. Hívtak ide, hívtak oda, nem mentem. Ne kém komoly viszonyom van a tavasszal, vannak virágaim, amik több örömet szereztek már, mint az emberek, külöuben is a „sza- maras ember, másokért küzdő szerelemmel'* egyike az én legkinzöbb szimbólumaimnak, ma, virágok vasárnapján, a szamaras ember napján, én egyedül akarok lenni. Egyedül, szamaras lélekkel és a virágokkal. Most már kék este van, sötétkék este. Elrendezem az ereklyéim- Az olajág odakerül a kis ujtestamentum mellé, az ibolyaszálat bedugom a vizespohárba, a narancsfa gallyát fölteszem a könyvespolcra. * Tegnap este nagyon lelkesedtem a kivilágított, rajongó, fasiszta Rámáért, az egységért, amit mutatott, a fiatalságáért, a lelkesedéséért, az aktivizmusáért. Ma azt mondtam: hát aztán?*Tiz év. És a tavaszra gondoltam, a virágokra és a Názáreti bevonulására. Ma kétezer esztendőre gondoltam, aztán rájöttem, hogy azt, amire gondolok, nem lehet még ezer esztendőkkel se mérni. A tavasz örökkévalóság. Egy kicsit szomorú lettem, örültem annak, hogy egyedül vagyok és nagyon szerettem volna szeretni valakit. Az élet fájt, de jó volt, hogy fáj. * Az olajágat még délelőtt szereztem. Az előkelőségek, vagy ha úgy tetszik: a lusták templomából hoztam haza, ahol mindig délben van a reggeli mise, a Santa, Maria degii Angeli-ből. Tulajdonképp azért hoztam haza, mert annyit hallottam már az olajárról, hogy azt hittem, nincs is ilyen, ez is csak olyan valami, mint a többi izé, amikről annyit beszélünk, hogy van ... no, hagyjuk. Egyszóval hazahoztam a virágvasárnapi olajágat, egész különös ág, tegnap még élt, fán volt, most beszentelve itt van az asztalomon. De ez legalább van. A narancsgallyat már messzebbről kerítettem. Fönn voltam érte a Santa Sabina-nál, az Aventinon. t Az Aventino a legtavaszibb dombja ma Rómának. A sötét ciprussorok fölött már virít a mandulafa, a barack, a cseresznye, a friss zöldben már virít a nárcisz, tulipán. Egy nagy kert ez a híres hegy, éppen erre a délutánra találták ki. A Sant‘ Anselmo várszerü kolostora mellett, ahol a benediktlnusok feje székel, meredeken visz az ösvény a máltai lovagok terére. Egy beomlott pincefalat sárgára derítenek a vadon nyíló nárciszok. A hegytetőn a szuverén lovagrend villája. Hatalmas szürkésbarna falak közt nagy komor kapu. Rajta a hires „Szent Péter kulcs-lyuk". A rendes kulcslyuk fölött rézzel kivert másik, mint egy koronás. A vastag kapun át, ahogy belenézünk, pompás kép: zöld allé, egyre keskenyülve, a végén, a ragyogó tavaszi napban, messze, mint egy mesében a tündöklő Szent Péter-templom kupolája. Csak egy pár kertész őrzi a villát s járkál a gyönyörű kertben, aminek torrassza kiugrik a Tiberis fölé s egyike a legszebb római kilátóknak. A lovagok nem jönnek ide sose. innen hoztam az ibolyát. A Sa.nt‘ Alessio mellett, ez a szomszédos templom, mindjárt a San Sabina következik. menetet két, kék bársonyruhácskába öltözött dán hercegfi — a menyasszony unokaöccsei — nyitják meg, mig a menyasszonyt nyolc fehér tüllruhába öltözött nyoszolyólány kiséri, köztük elsőnek a" fiatalosan bájos Ingrid hercegnő, a svéd trónörökös leánya. Régi mesék világába gondolta magát az ember, mikor a királyi menyasszony mirtusz- koszoruval a fején brüsszeli csipkefátyollal, kezében fehér liliomcsokorral, lassú léptekkel közeledett az oltár felé, mig három méter hosszú uszálya mint valami ezüst zühatag csillámlott nyomában, kéz a kézben magasba tartva, négy-négy norvég és svéd nyoszolyólány, mindegyik mint egy darab ragyogó tavaszi égbolt. Az oltárnál a boldog apa, a még mindig legda- liásabb svéd királyi herceg átadta leányát Olaf trónörökösnek és a díszes, arany himzésü orná- tusban már a Megváltó képe alatt imádkozott Lunde norvég püspök. Az ima befejezése után egyszerű, keresetlen szavakkal szólt a fiatal jegyespárhoz. Nem őfenségének nevezte őket, hanem egyszerűen „kedves jegyespárnak". A beszéd befejezése után feltette a norvég evangélikus egyház szertartása szerinti egyszerű kérdést: Kérdezlek téged, Olaf trónörököst, Isten és a gyülekezet színe előtt, akarod-e Martha hercegnőt, ki melletted áll, igazi hitvesedül fogadni? Olaf trónörökös érthető hangon, hogy az egész gyülekezet meghallotta, mondta rá az „Igen“-t. Ugyanezt kérdezte Mártha hercegnőtől is. Azután Kr. u. 425-ben építették, a mártír Szent Sabina lakóhelyén, amelyik a hajdani Juno- templom alapíalain állott. Az egyszerű, megható templomban, belül, egy durva márványoszlop, Sabina házából. Az alja pár méterrel a mai templompadló alatt, egy gödörben áll. A huszonnégy pompás márványoszlop, ami a hajót tartja, a Dianna-templomból való, a kolostor felőli simára csiszolt márványoszlopok régen Juno templomát ékesítették. A templomból át lehet menni a kolostorba. Megnézem Szent Domenicus egyszerű lakószobáját. Egy félemelettel följebb a Domi- nikus által alapított rendből kikerült V. Pius pápa szobájába lépünk. Valaha pápai kastély volt a kolostor. Kinn népszavazás van, itt alig van ember, egyesegyedül járok a régi szobákban s egyedül megyek ki a klastromkerlbe, ahol egy öreg, aszott gyümölcsökkel tele narancsfa áll, elkerítve. Ez a legöregebb narancsfa Olaszországban. Szent Domenicus hozta az elsőt Spanyolországból 9 itt ültette el,, a ko- lostorkertben, ahol megalapította a róla elnevezett rendet, 1216-ban. Egy öreg templomszolga megérezhette, hogy valamit akarok, utánam jön és rámutat a fára. Körülnéz, intek neki s erre letör egy pár leveles kis gallyat a már vaspántokkal megerősített, öreg narancsfáról. * A három virágvasárnapi szerzeménnyel kiültem az Aventino északi oldalán a Castel- lo dei Cesari terrasszára,; a legpompásabb kávéháza Rómának, a régi romokkal és középkori templomokkal eredeti Rómának, olyan kilátással, amit sose lehet elfeledni. Balra a San Pietro ragyog, alul a_ Tiberis, a Campidoglio tornyán a plebiscitumra való tekintetted lobog a trikolór, mögötte a Monu- mento fehérük, alatta a Fórum árnyékolt katlana, szemben, túl a Circus Maximus óriási ováljáu a Palatino pineái sötétlenek, alattuk a császárpaloták többemeletes, üreges romjai, ahogy a nap süti őket, a falak vörösek s a boltivek feketék, oldalt a Colosseum sziluettje, hátul a Maria Santa Maggiore tornya, a Monté Ceüo zöldje mögül jobbfelől már a Laterán jellegzetes teteje látszik, odébb a Via Appia vidéke, hátul messze az Albáni hegyek, a nap épp megsüti Frascati házait, s a Santa Saha romantikus sziluettje mögött a nagy félkör egy messzi távlattal zárul, ott a vízvezetékek romjaival átszelt tavaszi Campagna, le Netluno és Anzio felé, a tengerig. Panoráma, amit kevés helyen produkált a föld. * A forrassz alatt virít az Aventino oldala. Gyümölcsfák és spenótpadokkal tarkázott nárciszrétek. Virágzanak, illatoznak, itt kinn vagyunk a modern városból, itt nem hallani villamoszugást, nincs modern épület, csak épp a horizonton, itt minden régi, komor, szomorú, természetes és most éppen tavaszi. Nagy és mégis boldog szomorúságban ülök a régi Róma panorámájában és a virágvasárnapi tavaszban. Csak az isten tudná megmondáni, mi ez a különös fájdalom, amit nem cserélnénk föl a', öröméri, mert jobb és amit egész köuy- nyen össze lehelne téveszteni a boldogságIrta: Győry Dezső jött az áldás, az orgonakar" lton elhelyezett 200 tagú énekkar elénekelte a „Halleluja"-t és végül zsoltáréneklésael fejeződött be a magasztosan egyszerű, de lélekemelő szertartás. Most már a* ifjú pár karöltve, az ősi norvég himnusz „Isten áldja meg drága hazánkat...“ hangjai mellett vonult ki a templomból, hogy kint a téren fogad)* a több százezer főre menő tömeg örömujjongását. Amikor az ncca ujjong A királyi vendégek az esküvői szertartás után a palotába vonultak, hol reggeli várta őket. A reggelinél úgy Haakon király, mint Cári herceg is szívből jövő szavakkal üdvözölték az uj párt, mig a norvég nép hódolatát Hatnbro. a parlament elnöke tolmácsolta. Ezen a reggelin is az a meleg barátságos hangulat uralkodott, mely annyira jellemző a svéd és norvég királyi házra. Itt csak a szív szavát ismerik, amely a legszebbben tudja kifejezésre juttatni az igazi királyi méltóságot, amely együvé van hangolva népe érzelmével. Ezért történhetett meg, hogy a norvég királyi esküvő a legkisebb zavaró incidens nélkül folyt le, mert a nép szivére hallgatva, önmagát fegyelmezte. A fiatal pár délután hat órakor hagyta el a fővárost, mig a svéd vendégek egy félórával később utaztak Stockholm felé. A norvég fővárosban kigyulladlak az örömtüzek, zenétől voltak hangosak az uccák, terek és kint a szabadban a Nemzeti Képtár épülete mellett táncoltak a fiatalok, sőt öregek is, akiknek már nem jutott hely a mindenütt zsofulásig megtelt helyiségekben. Ezalatt pedig a villamos gyorsvonat sietve siklott délfelé a fiatal boldog párral... Olaf és Mürtha frigye uj korszakot jelent nemcsak Norvégia, hanem a Skandináv félsziget történetében is. Egy uj korszakot, mely, reméljük, békével és boldogsággal lesz tele, ugyannyira, hogy az a békéden öreg Európára is elsimító, ezeliditő hatással lehet. gal, ha minduntalan nem szorongatná valami a torkom. Talán, hogy egész meghal a környező élet és csak az elemek maradnak szemben az elemekkel, az örök létezők az örök múlandósággal, és hogy szenteket és pápákat túl él a szobájuk és az elültetett narancsfa? Tán, hogy a márvány összehasonlítja, hogy mikor, volt jobb, mikor Diana, vagy Juno templomát hordta, vagy a mártír Sabináét? Tán, mert a márványnak ez végeredményben mindegy? ♦ Szent FülÖp egyszer találkozott egy fiatalemberrel, aki ragyogó arccal mesélte el neki terveit. Hogy leteszi a vizsgáit, ügyvéd lesz, megházasoaik, sok pénzt szerez, kocsit és lovat vesz, villát vásárol, hatalmas és gazdag emberré lesz. — Sarai, sarai e poi? — És aztán mi leszel? — igy kérdezte a szent az ifjút, mondja a régi irás. És aztán? És aztán? Az ifjú nem tudott felelni. Fülöp felelt helyette. Megtérítette. Az ifjú eladta mindenét, a pénzt a szegényeknek adta és követte a szentet * Végül is a Názáretiről kell Írnom: Nagy férfi szive tele volt tavasszal, köröskörül te tengernyi meg égnyi virág, lomb, hit, nép, ami mind marasztal és igy szólt hozzá: itt maradni s élni, de szája szélén bús vonás mosolygott, a napsütésben a város gomolygott s ő rásejdült, hogy élete az ára az uj világnak s az uj kegyelemnek, ' „Gyerünk, atyámnak igy kell, hát legyen meg", így szólt a Költő s felült a szamárra. Otthoni-Jódkurák kérjen prospektust t Fürdöigazgatóság Csizftirdö A Columbia-egyetem tanára és a 17. századból visszamaradt kegy díj. TI. Károly Anglia királya 1631-ben Cromwell ,.kerek“-fejü katonái elől menekült a worcesteri ütközet után és kora reggel Elisabeth Poudrell-Jales ehropshire-i birtokára érkezett. A tulajdonosnő, aki a szomszéd birtokon tartózkodott, meghallván a király érkezését, elrejtette öt üldözői elöl. A király éppen elhelyezkedett a rejtett szobában, amikor hite érkezett, hogy üldözői a nyomában vannak. Az utolsó pillanatban a bátor és leleményes angol hölgy a királyt a parkban álló odvas tölgy tö^se üregébe rejtette. Egy teljes napig tartózkodott. a király e furcsa rejtekhelyen, üldözői elvonultak és ő is tovább utazhatott, szerencsésen meg is érkezett Franciaországba. Mikor aztán II. Károly 1660-ban visszatérhetett hazájába és újra elfoglalta trónját, visszaemlékezett megmentőnőjére és Elisabeth asszonynak, valamint öt fivérének és utódaiknak 50—50 font kegydijat adományozott. Ezt az összeget a Bos- cobet Hotise-i birtok tulajdonosainak azóta is fizeti az angol kincstár. Most aztán a montreali Columbia-egyetem tanára, Waltér professzor lett a birtok ura és legnagyobb csodálkozására a posta kézbesítette neki a II. Károly ajándékát — Hun sírokat találtak a szentesi határba n. Szentesről jelenük: A varos határában 15 hun eirt találtak, .amelyekben értékéé bronz függők, edények é<? szerszámok, valamint kengyélvasak voltak. VIRÁG VA SÁRNAP
