Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-28 / 73. (1998.) szám
1929 március 28, csütörtök. ^rxgaiMacAauhirlap 3 Szüllő éta szlovák lapok Prága, március 27. Kérdés magyar politikai megn yi Latkozás kioltott a szlovák politikai körökben oíly élénk visszhangot, m int Szül lő Géza dr.^nak, az országos keresztényszoci al i sta párt olnö- kiénok legutóbbi tátrafürodi beszéde. A szlovák nemzeti párt Tnrőcsaentmártonban megjelenő, Národnie Noviny cimü lapja igen részletesen, az agrárpárti Slovensky Dennik két vezércikkben foglalkozott Sziillő Géza dr. fejtegetéseivel. Emellett a félhivatalos Ceskoslmenská Republika is állást foglalt a beszédhez. Érdekes megfigyelni, hogy ezekben a eajíóreplikákíban Szüllő Géza őslakoskonoep- ciőjámak mely gondolatai váltották ki a leghevesebb reagálási egyrészt a szlovák autó nőm istáknál, másrészt a szlovák centralisták orgánumánál. Az autonomista Národnie Noviny mellőzi Szüüőnek a békeszerződésekről szóló tételeit s csupán a szlovák politika belső dolgait érintő megállapításaira reagál. A lap a szlo- venszkói őslakosok frontjának gondolatát szkeptikusan fogadja és nem tud még fölemelkedni a szlovákság szeparált anion o- mizmusának színvonaláról. Arra a naiv álláspontra helyezkedik, hogy Szlovenszkó ■autonómiáját, a szlovákság a magyarok és németek nélkül ki fogja tudni harcolni. A Národnie Noviny az őslakost ront gondolatában csak „a csehek elleni összefogás" negatívumát vesz? észre az őslakosfront reális tartalma nélkül. Az őslakosfront pedig valójában az autonomista törekvések realizálása Szlovenszkó közjogi jelent őségének emelésével. „Autonómiánkat Ugyan eddig nem harcoltuk ki — mondta a Národnie Noviny — de ki fogjuk harcolni magunk éppen úgy, mint ahogy a szabadságunkat ie a magyarok és németek segítsége nélkül harcoltuk ki, s ugyanúgy fogjuk rendezni a csehekkel való viszályunkat is." Ez az idézet a foglalata a lap álláspontjának s ez élénken tanúsítja, hogy a szlovák nemzeti párt sajnos még mindig nem jutott túl a forradalmi évek szomorú pszichózisán, amikor a szlovákok Szlovenszkó érdekében a legokosabb magyar gondolatot is a Timin© elutasították, mert magyarofóbizmueuk a magyar józanságtól való irtózásig fokozódott. Mindenesetre már tiszteletreméltó és örvendetes haladásnak tekinthető az őslakosgondolat felé a Národnie Noviny befejező reflekiója, mely a következőleg hangzik: „Természetes. hogy a magyar és német kisebbségnek ebben nem szabad semmi antagonizmust látnia, mert az antagonizmus nem a mi programunk." A centralista Slovensky Dennik már egész más hangon, a furor nationaliis türelmetlen hangján reagál Szülő szavaira. Érvek hiányában dühösen már az első mondatában ..butáknak" tiszteli meg azokat a szlovákokat, akik Szüllő gondolatainak hitéit adnak. Szemében elsősorban Szüllő azon állítása a vörös posztó, hogy a nagyhatalmak az őslakosok megkérdezése nélkül rendelkeztek a békeszerződéseknél. Ezt a Slvensky Dennik nem ismeri el. Egész hasábon keresztül kapálózik a Slovensky Dennik az osztrák- magyar dualizmusnak a csehek és szlovákok viszonyával való párhuzambaálilitása ellen. Szerinte nem is ellenzéki, hanem egyenesen „kiöztársaságellenes" álláspont arról beszélni, hogy Prága centralista és Szloyensz- kő érdekeinél előbbvalónak tartja a maga centralista szempontjait. A maga részéről elégtelennek tartja a Národnie Noviny álláspontját s azt azzal licitálja túl, hogy véleménye szerint az őslakosgondolatot nemcsak hogy a szlovákság nem fogja követni, hanem a magyarság egy része sem, mert, úgymond, „konstatálni merjük, hogy a magyar nép jobban érzi magát Szlovén szikon, mint a magyarországi magyar nép mai országában". Itt a Slovensky Dennik valószínűleg Csömör és Kocsis bá‘ reménybeli maradékbirtokosok „jó érzésére" céloz, mint döntő bizonyítékra. Aztán nagyon bántotta a Slovensky Dem- niket az is, hogy Szüllő politikumot lát a Tuka-affér fölhívásában, de a leghevesebben azt nehezményezi a centralista lap, hogy Szüllő szerint a békeszerződések azért rosz- ezak, mert nem diplomaták, hanem gyakorlati, napi politikusok tákólták össze Őke*. Ezzel az állítással egész külön vezércikkben polemizál. Ebben mindenekelőtt konstatálja, hogy „a békeszerződések majdnem tökéletes eek", és azzal a magas színvonalú, elegáns európai tempóval fejezi be, hogy kitessékeli a kellemetlen ellenzéki politikust Csehszlovákiából, mondván: „Vegye akkor a vándorbotját a kezébe és méltóztaseék visszasétálni a magyarok ázsiai őshazájába". így az européer Slovensky Dennik. Szüllőnek nem ad igazat, de ebből az ingerült cikke- zéshől, ebből a türelmetlen, méreggel, epével és sárral dobálózó replikából mégis élénken látható, mennyire nyugtalanítják, mennyire aggodalomban tartják a szlovák centralisták orgánumát a szlovenszkói őslakos politika egyre mélyebbre gyökerező alapgondolatai. (f.) tigyudörgés és páratlani gyászpompa Kilát® Kél fekete ló húzta a koporsót emeli ágyutalpai, tizenkét tiszt vitte a tábornagy kitüntetéseit A köztársaság elnöke, a walesi herceg és katonai küldöttségek a gyászmenetben, repülőgépek és huszonegy ágyuiövés — Óriási embererdö a lseire Dame-tól az Invalidusok A magyar intelligencia nélkülözhetetlen barátin a Képes Hét Páris, március 27. Minden képzeletet meghalad az a gyász, amely- lyel Franciaország Foch marsailt temette. A nagy hadvezér hamvait vasárnap az Arc de Triomphe alá szállították és '• fölravaíalozíák egy ágyutalpon, amely előtt egymillió francia vonult el térdet hajtva. Az életveszélyes tolongásban vasárnap sokszáz ember elájult. Éjjel a holttestet fáklyafénynél a Notre Dame székesegyházba vitték, ahol hétfőn ismét százezrek vonultak e! a koporsó előtt Hétfőn délelőtt megjelent a koporsónál az egész kor mány, Jofre marsall, a tábornoki kar, a walesi herceg és Károly belga herceg. Kedden, a Rue de Rivolin át óriási disz mellett szállították a holttestet az Invalidusok templomába, melynek terén Poincaré, mint egyetlen szőnek, búcsúztatta a nagy halottat A tábornokot valószínűleg csak egy év múlva temetik el végleg Napóleon mellé, a kriptába. Az elhunyt Sarrail tábornagyot hasonló ünnepségek között pénteken helyezik örök nyugovóra. A nagy temetés Reggel még verőtényes tavaszi napsütésre ébredt Páris, később azonban szürke köd szállott alá, mely m égj óbban kiemelte a gyászfátyolba vont uocai lámpák komor csillogását Foch marealH méltó gyászpompával kisérték vtdlsó útjára. A város negyedei valósággal kihaltak: az üzletek és irodák mind bezártak és Páris minden pontjáról beláthatatlan áradat indult meg arra as útvonalra, amelyen a temetési menet elhaladt. A Notre Dame székesegyházban, ahová csak a meghívott előkelőségek juthattak be, Dubois bi- bornok celebrálta a misét. A mise végén felzen- dültek Beethoven Saint-Saens gyászindulójának ünnepélyes akkordjai. Az egyházi szertartás befejeztével a koporsót ágyutalpra helyezték és a székesegyház előtti téren megalakult a gyászkiséret. Körülbelül féltizenegy óra volt, amikor a menet elindult Megindul a gyászmenet Elől kürtösök haladtak. A köztársasági gárdaosztagát a párisi helyőrség parancsnokló tábornoka követte. Ezután a különböző fegyvernemekhez tartozó katonai csapatok jöttek, majd as egykori szövetséges államok katonai küldöttségei a következő sorrendben: Belgium, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olaszország, Lengyelország, Románia, Szerbia, Csehszlovákia. Utánuk a többi külföldi katonai küldöttség, majd a hadviseltek küldöttsége következett. Közvetlenül a koporsó előtt a marsall lovát vezették. Az ágyú talpat, amelyen a koporsó nyugodott, hét fehérdiszhámos fekete ló vontatta. A koporsót kétoldalt katonák kisérték. Tizenkét katonatiszt a kitüntetéseket vitte. A koporsó után közvetlenül a marsall családtagjai lépkedtek, majd a köztársaság elnöke következett, utána pedig a walesi herceg, Károly belga herceg, az államfő képviselői, nagykövetek, miniszterek, marsaitok, a szenátus és kamara elnökei és tagjai, továbbá a többi meghívott katonai és polgári előkelőség. A különböző küldöttségek hosszú sora után a menetet katonai csapatok zárták be. Huszonegy ágyuiövés Amikor elindult a gyászkiséret, a francia főváros valamennyi templomában megkondult a lélekharang. A menet az Arcole hídon keresztül ért a Szajna jobbpartjára, majd a városháza előtt elhaladva, a Rivoli uocán ment, egészen a Concorde- térig. Menetközben felváltva zengtek a harsonák és a gyászra dúl ók. Amikor a koporsó a Strassbourg-szobor elé ért, 21 ágyuiövés dördült el és a senekar a Marseillest játszotta. A menet a Champs Elyséen folytatta útját, majd a Saajnafeló fordulva az Alexander III. hídon keresztül ért az Invalidusok dómjáig. Ezen a' szakaszon egy repülőraj kisérte a levegőben a koporsót. Az útvonalon végig katonák állottak sorfalat. A Miffe* Kflcttt wtadootttt oürii emtorerdó feketében. A Tuileriák kertjéne1- terreszait rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák lepték eL „Franciaországért és az emberiségért...** - mondja Poincaré Az Invalidusok dómja elé érkezve a koporsót katafalkra helyezték. Áhitatos csend támadt. Poincarc miniszterelnök az emelvényre lépett és elmondotta gyászbeszédét. A miniszterelnök vissz illantást vetett Foch marsall egész pályafutására és lendületes szavakban méltatta a megboldogult katonai erényeit, valamint jellemének nemes vonásait. — Helye ott van — mondotta. — Franciaország legkiválóbb hadvezéreinek sorában. Nem volt más becsvágya, mint hogy hazáját szolgába, nem akart más jutalmat, mint a teljesített kötelesség tudatát A miniszterelnök külön kiemelte, hogy Clemenceau, a „Győzelem kormányának" miniszterelnöke, az elsők között jelent meg a ravatalnál, hogy búcsút vegyen a megboldogulttól. A világ minden részéből özönével érkeztek részvétnyilatkozatok Franciaországhoz. — Bármilyen fájdalmas legyen is a veszteség — mondotta Poincaré — egv ilyen nagy ember nem tűnhet el teljesen, mert el nem múló példát hagy maga után. A hálás fx-ancia n r> mindig híven fogja őrizni emlékéi. Hajoljunk meg ama férfiú szent hazafisága előtt, ki Franciaországért harcolva az emberiség érdekeit szolgálta és igy örökre megujhodott élettel fog élni az utókor emlékezetében. A beszéd elhangzása után a különböző fegyvernemekhez tartozó csapatok diszmenelben sorra elvonultak a koporsó előtt. A koporsót ezután katolikus gyászénekektől kisérve a dóm belsejébe vitték, ahol a marsall hamvait Turenne sirja mellett helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartásnak e befejező részénél a család tagjain és a köztársasági elnökön kívül csupán marsaitok, a kormány tagjai és néhány előkelőség vett részt. A Rudé Právo bejelentette Illek és Bólén képviselő kizárásét Prága, március 27. A politbüro ma estére egybehívta a kommunista párt írói csoportját s ennek az ülésnek föladata lesz azokat az Írókat kizárni, akik vasárnapi nyilatkozatukban a párt jelenlegi vezetősége ellen foglaltak állást. A mai nap folyamán a Rude Právo szerkesztőségének kötelékéből kilépett Vajtauer dr. szerkesztő és Kozák parlamenti szerkesztő. Ez utóbbi apáríból való kilépését is bejelentette. A Rude Právo már beharangozza Jilek és Bólén képviselőknek a pártból való kizárását is. Á nemzetközi szakszervezeti -szövetségben változatlan a helyzet. H?.is uralma megszilárdult, mivel a pénzügyi ellenőrző bizottság fölfüggesztett elnöke, Barásek helyébe Juneket választották meg, aki Haisnak a Ilivé. Elmúlt uz armzveszede&em aHemád mentén Kassa, március 27. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnap délután a Kassa feletti Terebő községben a Hernád kiáradt, az iskola és tizenöt ház viz alá került. A kiilönvonattal megérkező katonaság azonnal biztonságba helyezte a veszélyeztetett házak lakóit és haladéktalanul hozzákezdett a jégtorlaszok eltávolításához. Ez több órai munkával sikerült is és az árviz- veszedelem a Hernádnak ezen a szakaszán is elmúlt. A városi technikai ügyosztály jelentése szerint az árvízveszély teljesen elmúlt, a Hernád jégmentes, a jég leúszott. A technikai ügyosztály előrelátó pontossággal végzett alapos munkája felbecsülhetetlen károktól mentette meg a várost és környékét. Nagymihály környékén is megszűnt az árvizveszedelem. A Laboré negyven centiméterrel apadt. Varannó környékén a Ta- polv okozott nagyobb károkat az áradással. Redgrád, március 27. Az itteni külügyminisztérium palotájában ma délben Írták alá ünnepélyes keretek között Jugoszlávia és Görögország barátsági és döntőbírósági szerződését. Görög részről Karapanos külügyminiszter, jugoszláv részről pedig Kunmnudi dr. helyettes külügyminiszter irta alá a dokumentumot. A szerződést öt évre kötötték és a ratifikációs okiratok Athénben történő kicserélése után lép életbe. A hivatalos kommüniké kiemeli, hogy a két állam összes technikai és gazdasági problémáit sikerült megoldani s jgy a két kormány kötelességének tartotta, hogy ünnepélyes barátsági szerződést kössön. A szerződő felek kötelezik magúkat, hogy a békeszerződés ékben teremtett Aláírták a jugoszláv-görög barátsági szerződést Az ui paktum főbb pontjai — Döntőbírósági eljárás helyzet megőrzésében kölcsönösen segíteni fogják egymást. A szerződés neve: „Baráti, döntő bír ósági és kiegyezési paktum". A két szerződő fél kötelezi magát, hogy egymás ellen nem visel háborút, hanem vitás kérdéseit békés utón szabályozza. E kérdéseket egy öt tagból áiló állandó bizottság elé terjesztik. Az öttagú bizottság ellenőrzi azokat s amennyiben nem tudja előidézni a megegyezést, a két hatalom vagy a népszövetséghez vagy egy nemzetközi döntőbírósághoz fordul. A paktum értelmezésénél támadt ellentétekben a nemzetközi bíróság dönt. A jmro- szláv-görög paktum természetesen nem érinti a két állam territoriális kérdéseit és a népszövetséghez való viszonyát. Ka a hús vét előtti' mosást Pocsátko szappannal végzi!-
