Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-24 / 71. (1994.) szám

10

1929 m&prfwB 24, raflfraqpL

A magyar intelligencia nélkülözhetetlen barátja a

Képes Hét

BABAKOCSITÓL-NYAKLÁNCIG MINDENT RÉSZLETRE VÁSÁROLHAT A

HARMATH HITELRENDSZER utján

Pray utca 42. HARMATH HITELIRODA, Bratislava, Schneeweifi utca 5. Bútor 2—8 évreA hutleszh és hőse

Irta: EGRI VIKTOR

Ha. a mai filmtermelés válságáról, a* eddig ismert, stabilizált filmforma elégtelen voltáról és főleg az amerikai fűm művészi csődjéről beszélünk, akkor (külön M kell emelnünk a burleszket, mint az egyetlen pozitív eredményt, amit a film hozott. A bur- leszk a film játékoknak az a változata, mely teljesen színpad, irodalommentes és stílusával a legtisztábban domborítja M az abszolút értékét a film művészetének.

Aki a tragikus és kémikus hatások visszaadásának lehetőségeit kutatja, az könnyen megállapíthatja, hogy a film sokkal alkalmasabb a komikus, minit a drámai élmények visszaadására. A kémikus hatás létrejöttének nincs oly bonyolult és messzeágazó indokolása, mint a tragikus helyzetnek és attitűdnek. De meg aztán a komikus hatás egyetemesebb és kollektivabb is, könnyein áttekinthető, a cselekménybe nem kér logikát, zárt szerkezetet, mint a dráma, elég egy komikus helyzetet a másikkal összekapcsolni, lazán fölfűzni a motívumokat és kész a burleszk.

A filmburieszk tehát lazán kapcsolódó groteszk és kémikus helyzeteknek, indító okoknak sorozata. Ez a magyarázata annak, hogy irodalmi burleszk — itt elsősorban a rövid burleszkre gondolunk tómátlau. Míg a filmvígjáiték a filmdrámának egyik faja csak, addig a burleszk tökéletesen kiesik ebből a drámád síkből és egyedülió karakterével, alaptulajdonságaival, fór m anyelvén eb újszerűségével egészen más elbírálást követei Abból kell kiindulnunk, hogy amíg minden más filmváltozat az élet realitásához ragaszkodik, vagy legalább is megmarad a valószínűség keretei között, addig a burleszk egyszerűen túltesz! magát az élet valóságain és nem ismeri el annak kötöttségeit

A környezet megtartja külsőségeiben a realisztikus színezetet, de már a burleszkhős játéka stilizált; fantasztikus motívumok keve- Tödnek a valóság elemeibe, ami ugyancsak lényeges előidézője a komikus hatásoknak.

Az élet realitásának iáymódou való elsik- kasztása technikai segély nélkül elképzelhe- tetilen volna. A burleszk hősét például lehem- gerlí egy gőzgép, papiTvékonyra lapítja s rögtön sértetlenül föltápászkodik; a burleszk hőse repül, amikor a helyzet megkívánja, fél- kézzel házat emel, vagy tonnás sziklákat görget, — mindezt a trükkös fotografálás segélyével. A trükkös fotografálás ki tudja hozná a legfantasztikusabb elemeket és a reális miliőnek a képtelennel való keverésére! létrehozza a burleszkhatást A trükk egyébként mély kapcsolatban áll a burleszk hősének rendkivüliségóvel. A hős uránig, csakúgy, mint a drámában, minduntalan összeütközésbe kerül a. fönnálló renddel, a környezet merev formáival, szokásaival, sőt a tárgyi világgal is, de a komplikációkból kisegítik emberfölötti tulajdonságai, őt tüz-viz nem emészti el, golyó nem fogja, iölrobbanhat, sértetten marad, ha kell, erősebb húsz embernél, logikátlan és mégis győzedelmeskedik, célhoz ér. Ezt a reudkivülisé get tisztára a filmnek technikai haladása produkálta, — a technika ebben az esetben tehát tótermelt magából egy esztétikailag meg 'közelithető formát!

Mondottuk már, hogy a burleszk képei la zárt kapcsolódnak. A. keletkezése előtt mindössze valami sovány mese él, amibe belekomponálják a trükköket, az ötleteket. Létrejöttében tehát a legnagyobb szerepet a rögtönzés játsza. Rögtönöz a színész, a rendező és maga az operatőr is. Az ötlet pedig százféléi jön, száz kézből. Ez a rögtönző fölvételezési rendszer természetszerűleg hatással van a burleszk terjedelmére :is, mert az ötlet- lo rnyozás csak addig a határig mehet, amíg minden a feje tetején áll, akkor aztán ki kell bogozni, a szálakat., A tipikus burleszk még ma is kélfölvonásos. Chaplin, de főleg Buster Keaton és Háruld Lloyd nagyszabású filmjei kivételek és szigorúan véve nem, is burlesz- kek, hanem keverékei a vígjátéknak és bur- leszknek. Ezeknek a nagyszabású kompozícióknak zárt meséjük és logikájuk van, teletűzdelve a burleszk ötletekkel. Koncepciójuk vígjátéki, a realitás síkján mozognak és a trükk nem élezi. ki a lehetetlent, a hős földöntúli tulajdonságai inkább a föl nem tételezett testi ügyességen múlnak. (Zigottő, a burJeszkepiződ hőse, például tud. a levegőben is úszni, fölrobbanni anélkül, hogy véres cafatokká szakadna, de már a nagy burleszk hőse nem él ilyen képtelen elemmel, számára elég a reálisam elfogadható testi sérthetetlenség.)

A rövid burleszk a hős életének valamely epizódját mutatja be. Szereplője állandó: Chaplin, Lloyd, Kea/bon, Pat és Paladióm, kik mindig egyformán jelentkeznek, önmagukat rátezák, a megszokott stilizált játékmodorral és külsőségekkel. Ez a burleszkhős a legtöbb esetben, mint szánandó, ügy efogyott figura jelentkezik valahol, rongyos éhenkórász, akit még az anyag íb megj^éfáil, ment még'

nak. Ebben a jellemzően amerikai művészi produktumban minden árnyalatával kidomborodik az amerikai szeltem- és érzésvilág. Megkapjuk benne vitalitását, darabos humorát, barbár, de egyúttal egészséges józanságát az érzelmi életben, husin ess-szellemét, mely különösen keverődik a legérzeteösebb romantikával, életigentesét, egész beállítottságának se lí made man-ségét és naiv egy- ügyüségét éppúgy, mint romlottságát. Egyszóval az amerikai karaktert, amelyet semmiféle művészet nem tudott ilyen teljességgel elénk állítani.

Emellett a burleszk. torzítottan megadja a mai ember képét és hőse az örök ember leí- kületének vigyoraival néz reánk. A mai embernek sikerült civilizációjával úgyszólván egész életet etmedhanizálni, — az életnek ezt az elme cihán izálódását parodizálja a burleszk. Tele vagyunk gépekkel, a technika futása diktálja az élettempót, elgépiesedtünk, a lé- lekre is rátapadt a gép bélyege, —- ebbe a civilizációs fonákságba világit bele a- bur- leszk, amikor érezteti, hogy

az emberalkotta gép maga alá gyűrte alkotóját.

A régi mesék bőse sárkányokkal, gonosz varázslókkal folytatott küzdelmet, az uj mesék, a burieszkek hőse harcra kel a gép és az emberi élet elmechanizálódása ellen. Van ebben a harcban valami forradaltnias: a burleszk kikel a társadalom korlátozásai, törvényei ellen és meg akarja mutatni az uj mesék emberét, akit a kudarc nem gyűr le, hanem törhetetlen optimizmussal mindig újból talpra áll- Ez a groteszk bős nem ismeri az elbukás tragikumát! Gondoljunk csak Chaplin, a világ e legkollektivabb művészének forradalmian uj karakterére. Az élet mechanizmusának kegyetlenségét, a tárgyak lelketlenbe gét ő éreztette eddig a legtökéletesebben. Chaplin, ez a magányos ember, optimizmusával valóságos világnézetet adott

De magát a hősiességet, érzelmi életünk románticizmusáit, a legendák és tragédiák pátoszát, az egész költészetet is parodizálja a burleszk. Egy szerelmes ábrándozás például így fest benne: tóparton ül szerelmesével Hot rold Lloyd. Fölöttük kacér hold világit. A következő kép lemezteleníti a regényest: a tó egy ronda pocsolya, a hold pedig reklám a házak sziluettje fölött.

Nincs (kímélet a burleszkbeu, ahogy nem ismeri az idealizmust sem. Hatásos, akár a szatíra, mely nem épit, hanem rombol. A dezilluzió művészete, melynek gúnya azonban nem hagy sebeket. Nem egy bölcs mosolyog benne, hanem egy habzsoló étvágyú, erős, energiával telített ember, aki egy kicsit cinikus, kicsit szentimentális, kicsit romantikus, de mindenekfölött optimista. Ez az ember pedig tipikusan amerikai. Csak itt, ezen a tradíció- és művészitől mentes földön alakulhatott ki a burleszk, mint torz, de korszerű kifejezője az ottani életnek és világérzésnek.

A mai film válságában pedig a legnagyobb pozitívum: művészet, mely uj eszközökkel

újat fejez ki.

A XlX-ik század.

Irta: ZKrúdy Qyula Podmaniczky Frigyes, a század legszabályosalb gavallérja

Budapest, március.

Minden cigány a maga lovát dicséri. Amíg maradnak közülünk magyarok, akik a tizenkilencedik századból jöttünk át az uj századba, — abból a XlX-ik századból, amelyről pártállásra való tekintet nélkül megállapították a történetírók, hogy legdicsőbb, legteljesebb, történelmileg is legkia- dósabb része volt a magyar nemzet históriájának — amíg lesznek itt keblek, amelyek a múlt század, tündöklő erkölcseitől dobognak; amig százesztendős tölgyfák módjára sóhajtanak vagy zengenek emlékeink, ha & legnagyobb magyar század eseményeihez menekedünk. a jelen elől., addig a hegycsúcsok tisztaságával, elérhetetlenségével, isteni megközelíthetetlenségével emelkedik ki a magyar történelem dombos-völgye® századaiból a XlX-ik század hegycsúcsa.

Sokan mondogatják már napjainkban is, hogy az elmúlt dicsőséges század volt a legmagasabb históriai pont, ameddig a magyarság nemzeti lelke fellendülhetett. Ez a század volt az alkotások, cselekvések, akaratok, szenvedélyek és tiszta lelkek kora. Szinte minden fiúgyermek sorsa van megjelölve, amely fiúgyermeknek e században életet adnak a magyar anyák. A nők pedig csab a szentély! áhitat hangján emlegethetek: ők voltak anyáink és nagyanyáink.

*

Akár hiszik, akár nem; a tizenkilencedik században a házasságokat nemcsak mindig észbontó szerelemből, de áhitatos tiszteletből is kötötték azok a férfiak, akiket éppen idealistáknak, mondanak. Még. az elvetemedett nőgyülölők életében is akadtak volna hölgyek, akiket bizonyos kedvező körülmények között oltár elé vezettek volna. Házas embereknek aztán be kell fogni a száját, mert a saját élettársát blamirozná azzal, ha továbbra is ellenséges álláspontot foglalna el a gyöngébb nemmel szemben. De a század lovagias, erkölcsös, szinte példátlanul tiszteletteljes felfogása szerint még a legdélcegebb agglegények se merészeltek másként nyiltkozni elmaradt házasságukról: „Nem tetszettem a nőknek". — mondták « ezzel elintézték egy egész élet. keserves magányosságát, mert hiszen többé soha se illett azokról a nőkről hangosan beszélni, akiknek esetleg, véletlenül talán mégis tetszettek volna.

Az elmúlt századot csaknem végi gél í vada Pod maniczky Frigyes báró, aki bár nem volt kiállha tatlan férfinek mondható: még akkor sem keveredik „nőies természetű" pletykákba, amikor tiz esztendőn át, az Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa volt. Holott a színésznők, istenke drága- latos báránykái, már abban az időben is szeretteik „beszéltetni"/ magukról, holott még zártkörűbb volt a pálya. Podmaniczky Frigyes, akit a XIX. század agglegényének lehetne nevezni, a knliez- szák a masztikok, az öltözők világában sem keveredett olyan történetekbe, amelyeket az emberek titkosan szoktak egymásnak elmondani, hogy aztán mind vidámabbat nevessenek. Podmaniczky Frigyes („Frici báró", mint az egyre konfidensebb századvégen nevezik, amikor már nem tisztelik az egyéniségeket) mindvégig, nyolcvanesztendŐB koráig megmaradt ama magyar gavallérnak, aki egyetlen úrnőt sem „hozott hírbe"; — nem, a Icg- odaadóbb hallgatással se lehetne Podmaniczky Frigyes nőismerősei szájából egyetlen célzást se hallhatni arról, hogy Podmaniczky Frigyes valaha is közölte volna érzelmeit, pedig volt egykor délceg gavallér is, aki a szabadság harc után büntetésből szolgálván egy pesti ezredben, négylovas szénás ezekerrt állva hajlott, esteTdőrrintéesel (a ka-szár

nyába, mert éppen ezt a foglalkozást bízták rá katonai szolgálata idejében. (Igaz, hogy néhány év múlva, a „kiegyezés" után a furvézer-közl-egény- ből nyomban őrnagy lett, amikor az első népfőlke- löket kellett vezetnie az Üllői-utón, — grófokat, bárókat, mágnásokat, amikor a népfelkelési intézményt meg akarták kedveltetni a magyar urakkal. A hagyomány szerint a „nagy" Andrássy Gyula gróf i® masírozott ebben a pépfelkelőszázadban, amelyet fogatokon és bérkocsikon követtek a parádéhoz kivonult előkelő hölgyek.)

A fantázia art hinné, hogy az ilyen zárkózott, egyedüli, szinte már életükben népemlékké válott úriember, mint. „a XlX-ik század agglegénye", talán hatramaradt emlékirataiból) lebbent fel valamely fátyolt téglapiros kovaszinü, fehér ferenejó- zsefi szakállal, egykedvűséggel bevont arcáról, mert nem volt titok, hogy az egykori regényíró (A kékázemüveges nő, az Alföldi vadászok tanyája és más regények egykor ünnepelt szerzője) em lékiratokban dolgozott, amelyeket azzal a meghagyással adott át a Nemzeti Muzeuro igazgatóságának, hogy születésének századik esztendejében bontsák fel a zárt iratcsomagot. 1924-ben volt a báró centenáriuma, tisztelettel figyelmeztettük az évfordulóra a múzeumi urakat és a sotétpirosköté- ses, szallagos, katonásrendbe gyűjtött kötetek (azt hiszem, tizenketted magukkal) felszabadultak a múzeumi pecsétek alól. Nem minden meghatottság nélkül kezdtem olvasgatni a kézírásos köteteket., amelyeknek betűin már meglátszott, hogy az „ország dendije" a „kockás báró", a XlX-ik század agglegénye olyan életkorában vetette őket (papirosra, amikor a bús vagy kedve® emlékezet együtt reszket a tollal, amelynek feladata a por landó neveket, fátyolba tűnt eseményeket szép rendben leírni. A kékszinü fogalmazó-papirosra, az egyoldalii*, itt-ott ragasztással kiegészített Írott emlékiratok bizonyságot tesznek arról, hegy a Rá- kóczi-uti Vigyázó-házban lakó báró hosszadalmas, magányos éjszakákat töltött az íróasztalánál.

A köznapi emberiség mindössze annyiban ismerte őt, ahogyan kockás mintázató®, rajta kívül senki által nem viselt tarka ruháiban, szürke ke- ménykalapjában, tipegő, kama-slis lábaival és gomblyukában lévő szegfűjével átkelt a Rákóczi- üt egyik oldaláról a másikra, amikor a konstáb- íer posztjáról jó régimódiasan leszidta a falusi kocsisokat, amikor nem vigyáznak eléggé a Bzabad- elvüpárt elnökének lassú, békessége® útjára, ho lőtt, az egykori lóvasúti kocsisok már tudják a rendet,, hogy a Nemzeti Színház környékén déltájban nyitva tartsák a szemüket, mert ilyenkor szokott Podmaniczky báró ebédelni járni a Pannóniába. A köznapi emberiség legfeljebb annyit tud róla, hogy néki van a legpontosabb zsebórája Pesten (holott sohase volt órája) mert percnyi pontossággal jelenik meg a régi Lloyd-klubban, az úgynevezett szabadelvű pártban, kibice] Tisza Kálmán tarokk- partijánál, mindig meg van elégedve mindennel, flegmáját akkor sem veszíti el, ha az ollenzék néhanapján vállát veti a politika szekerének, az élet minden körülményei között megőrzi régimódi ünnepélyességét és csak azért selypit, mórt, nem szeret idegen fogakat viselni a szájában. Amint koc- kásszövetü ruhánál se vett fel másformát azóta, mióta egész ruhatárát ellopta egy hűtlen inasa. Olyan ruhái voltak tehát, amilyeneket nem viselhet más, csak Podmaniczky Frigyes. — Mondom, a mindennapok fantáziájában igy élt, P. F. igénytelen - kiapjnzü. szinte nyá^poigárias beo

úriember (bár azok a bizonyos „husosfazekak" az ő gopdjáira voltak bízva, beleegyezésével köteg- 6zámra viszik a főispánok az angyalos bankókat a pártkasszából, ha választás készülődik). És a pesti hagyomány szerint sohase megy el „nyaralni" a fővárosból, mert véleménye szerint sehol se lehet oly jól eltölteni a nyarat, mint Budapesten.

Talán a vörőe vászonba kötött, szalagokkal felszerelt emlékirat-kötetek mondanak valamit a kronométer-pontosságú úriemberről, akit mindig ugyanaz az öreg pincér szolgált ki ebédjénél, aki jóformán mindig ugyanazt ebédelte giszhübli palackjánál, aki mindig pontosan fertályórát bóbiskolt magános ebédutáni asztalánál, aki csatrajá- ró, asszonyos bngyellárisában külön rekeszben tartotta a susztertallérokat, amelyeket borravalónak ajándékozott. Hát az emlékiratok nem mondanak jóformán semmit arról a speciális úriemberről, aki csaknem egy századévet élt végig, mindig közelében azoknak az embereknek, a Ferenc Józsefeknek, a Tisza Kálmánoknak, az Andráesy- aknak, Wekőrlőknek, akik a XTX-ik századbeli Magyarország sorsát intézték. Ellenben kötetszáan- ' ^ ra lemásolta azokat a regényeit, amelyek könyvkereskedői forgalomban már nem voltak, hogy ilyenformán megmentse őket az örök feledéstől. Ezek a hosszu-hoeszu kézírások, régi regények másolatai tán azt igazolnák, hogy a szabadelvű párt, elnökének se volt annyi befolyása, hogy a könyvkiadók újabb folyamot bocsáaaának ki regényeiből, miután azok a boltokban elfogytak? Nem, ezek a másoló éjszakák emlékei se igazolnak egyebet, mint Podmaniczky Frigyes báró páratlan úri szerénységét, amellyel megalkudott az uj ixói divatokkal, amelyek többé nem kedveztek az ő romantikus, ábrándos regényírói felfogásának. Egy bölcs író, aki inkább lemásolja regényeit, de esze- ágába sem jut a szabadelvű párttal elolvastatni azokat. Angyal, aki még a regényírói területen se feledkezett meg az Hiedelem ezabályaixóL Leírta szószerint A kékszemüvegcs hölgyet az em- lékirtai részére, amikor ez a bizonyos regénykönyv már elfogyott az ódondászoknál is.

És véges végig a sok kötetnyi emlékiratokon át egyetlen bizalmaskodó, önfeledt, cimborázó hang sehol, mintha P. F. komolyan számított volna ar- Ta, hogy kortársai valamennyien túlélik, akik majd holattaiból is előcitálják, ha valamely emberi gyengeséget írna meg róluk a lapokon, amelyekét, pedig csak száz esztendő múlva, szabad elővenni Szabályos története ez egy illcmtudó, lovaglás, szertartásos századnak, amelyben az úriemberek voltaképpen nem változnak se Sééhenyi, sö Kossütb Lajos, se Ferenc József korában, mert. az urjas magaviselethez szinte ugyanazok az illedel- mi szabályok mérvadók végig, a legjnozgalmasabh- nak mondott XIX.-ik században. Minden megváltozhat, államforma, gondolkozás, meggyőződés, sőt társadalmi rend is: de az illemszabályok szinte örökkévalóan kőtelezők. Podmaniczky Frigyes méltatlannak vcli az olyan férfiak, kortársak megemlítését is, akik például lovagiatlanu] viselkedtek úrnőkkel szemben; mondhatnánk, hogy műid-, végig elfcisé rendi őt atyja emléke, aki császári hivatalnok letérő az illuminátorok, a Martinovicsok eszméivel kacérkodott, de mindig fehérkesztyüt,

hüzott az aszódi kastély magányában is. S/rtő:;- forradaJmár volt Podmaniczky Frigyes atyja, á bányatanácsos és megmaradt szálón-forradalmárnak fia., Frigyes báró is, aki fúrvézer-közlogény;korában .glaszékeBztyübon hajtotta a színáss>:eke,r t. Egy időben a legszebb császárszakálla, volt Pesten, ám igazándiban azokat a férfiakat becsülte, valamire, akik a szabadságharcban és a szabadságharc után következő szomorú években nemzetünk mellé , állottak. Ha valamikor ezek az emlékiratuk megjelennek: a Podmaniczky-esalád háziorvosain, tánempsterein, nevelőin át jobban megérthetjük a. szabadságharc előtti magyar korszakid, mint. bármely történelmi irodalomból

rodmaniczkj Frigyes tipegőnél, halk nyájasko- dásái, extravagáns ruhái, szolid pjmélázásai. nélkül

egy (küszöbön se tud átlépni, hogy ónra ne bukjék, egy ajtót nem tud kinyitna, hogy az vissza ne csapódjon rá, — ez a semmihez sem értő alak minden foglalkozási ágba bele- kotnyeleskedik, bajt bajra halmoz és végül kereket old. Ez az átlagmese kerete. Ügyetlensége, a foglalkozásban való járatlansága rejtik a kómikum magjait.

A burleszknek nincs befejezése, a hős valamilyen szituációból kikeveredik és tovább megy. Egy epizódot láttunk és jön az újabb epizód. A mese a burleszkhős élete, egy kar Iandja, mélynek végén nem látjuk sorsának végleges elintézéséi A burleszkhős tehát mintha örökké élne, örökké fiatal maradna. Életének ezt a folytatólagosságát más művészi formában el se képzelhetnék.

A filmművészet kezdeti stádiuméban bnr- leszikelemekből tevődött össze, améliküi, hogy komolyan számot vetett volna e forma ki mélyítésével. Az európai film éppen csak a szülője volt a burleszknek, minden további érdem Amerikát illeti meg. Ma a burleszk tipikus kifejezője a kissé nyers, bárdolaílan, de fiatalságában öserejü amerikai kulturé-