Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-23 / 70. (1993.) szám
1929 március 23, Mambói. URANIA Mennyit haladtunk egy hét alatt Feltalálták a plasztikus filmet, a nyújtható gumi-fémet, a brotex-növényt, mely a textilgyártás és a papíripar terén forradalmat okoz — Amerikában pedig újra feltalálták a halálsugarat Herbert íves dr., amerikai technikus, a Colum- bia-egyetem laboratóriumában bemutatta az American Physical Society tagjainak találmányát: a plasztikus fűmet. A bámuló közönség előtt a ve- titőernyőn élethü testsze-rüséggel megjelent egy gyakorlatozó ezred, majd Coolidge, a volt elnök, amint nagy tömeg előtt beszédet mond. A képek teljesen tiszták és néni egysikuak, hanem valóban testszeriiek, a tárgyaknak mélységük, magasságuk ég szélességük van. Herbert íves találmánya óriási átalakulást jelent a film életében, mert a film nemcsak mozgó, hanem valóságos képeket ad ezentúl. A feltaláló nem ismeretlen ember, a távolbalátó készülékek tökéletesítésén eredményesen dolgozott, majd évekkel ezelőtt nekifogott a plasztikus film megvalósítása munkájának. A plasztikus filmet felvevő gép meglehetősen komplikált: nem kevesebb, mint 60 objektív lencsét tartalmaz. Tulajdonképpen 15 felvevőkészülék egységéből áll a nagy felvevőkészülék. Mind a 15 gép 4. lencsével dolgozik és másodpercenként 80 felvételt készít. A 15 készülék mindegyike más és más perspektívából veszi fel ugyanazt a képet, természetesen a perspektívák távolsága nem. túlságosan nagy. Minden gép 4 lencsével dolgozik, azaz ösz- szesen 60 felvétel készül minden mozzanatról, ez a. hatvan felvétel egymásra kopirozódik, egyetlenegy klisét ad. Az így nyert képet Herbert Ive* egy általa feltalált ernyőre vetíti, az ernyő bizonyos tekintetben szűri a fényt A képet nem agy vetítik, mint eddig, nem a képeik előtt áll a vetítőkészülék, hanem a vetítősik mögött, szóval a mozivászon mögül vetítik a képet a néző felé. Herbert Ive* már egyszer bemutatta felvételeit, akkor azonban még nem volt tökélete* sem a fel- véteL, eem a vetíté*. Amerikában régen kísérleteztek már a plasztikus filmmel é? eredetileg abból indultak ki, hogy ugyanis, mint a sztereoezkőpnál, ai ember két szemének megfelelő kettős perspektívából vették fel a képeket, a kettőt egymás mellett vetítették, a közönséget pedig kettős színű szemüveggel szerelték fel. A kettős színű szemüveg a két képet egy képpé olvasztotta össze. A kép igv tényleg plasztikus volt, azonban maga ez az eljárás hosszadalmas és költséges volt, bonyolult volt a közönség szemüveggel való ellátása és a képek túlságosan primitíven hatottak. Most nem két, de 60 különböző perspektiváju képet fotograiál egymásra a Herbert íves készüléke és a Londonból érkező jelentés szerint a film annyira tökéletes, hogy szinte kísértetiesen hatott az első plasztikus film bemutatója. * A múlt esztendőben egy osztrák technikus feltalálta a törhetetlen üveget, egy német kémikus kitalálta a nem gyúlékony papirost és most Bernhagen dán mérnök a nyújtható fémmel lepi meg a világot. Nem lehet tehát többé ilyen hasonlatokat használni: — törékeny, mint az üveg, — ég, mint a papir, — törik, de nem hajlik, mint a fém. A hasonlatok nem igazak, mert az üveg nem törik ma már, a papír nem gyűl meg, sőt eloltja a tüzet. Bernhagen feltalált fémötvözete pedig hideg állapotban is nyújtható és hajlítható, mint a gumi. Bernhagen gumi-fémnek is nevezi ezt a különös találmányt, melynek óriási jelentősége van az iparban, különösen ott, ahol eddig a fémek merevsége súlyos komplikációkat okozott. Az uj fém bajlithatóság dolgában még a gumin is túltesz. Másik rendkívül értékes tulajdonsága ennek az uj fémnek az, hogy igen könnyű: olyan könnyű, mint az alumínium. A gumifém gyártására már konzorcium alakult Dániában és nemsokára elérkezik a mindennapi életbe is csodálatos uj készülékek és berendezések alakjában a legújabb tudományos szenzáció: a fém, mely rugalmas, nem törik, hanem hajlik. * Még különösebben hangzik az a devonshirei hír, hogy egy angol feltaláló „növényt" konstruált. George Courthope kertjében most mutatta be szakértőknek a „brotex“-növényt, melyet hosszas kísérletezés után több tropikus növényfajta keresztezésével állított elő. Ez a mesterségesen kiteDyésztett növényfajta igen életerősnek mutatkozik, rostjai szövetek gyártására alkalmasak, igen olcsó és tartós szövetek készíthetők belőle, rostjai finomságánál fogva a selyemgyártád><n ifi nagy ezerepet fog játszani a bi ote*. Azonkívül cellulózét nyernek a növényből nagy mennyiségben s igy a papírgyártást is érdekli a mesterséges uj ipari növény. A mérsékelt égöv alatt nagyszerűen tenyésztik. George Courthope a keresztezési eljárást, melynek révén a brotexet előállítottál!:, szabadalmaztatta. Amerikában még valamit fedeztek fel: a halálsugárt. Bizonyára mindenki emlékszik még az angol Mattbews által feltalált halálsugárra. Azt hi- resztelték róla, hogy a halálsugár 20 kilométer távolságról embereket pusztít el és mindenféle elektromos gépet és motort megállít 20 kilométeres körzetben. Akkor kisült, hogy Matthewg találmányától egyáltalán nem kell félfff’, a világ legbarátságosabb sugarai a Matthews-féle halálsugarak amelyek mellett még félméternyi távolságra is nyugodtan olvashatja kedvenc regényét az ember. Most újra akadt egy halál s ugár-feltaláló, aki találmányát szabadalmaztatta is. Állítólag ez az újfajta halálsugár átüt két méter vastag óulemezen is és nagy távolságra képes élőlényeket elpusztítani. Furcsa! Valaki fölfedezi a. haiálsugarat, mellyel egyszerre élet és halál urává lesz és akkor első dolga, hogy a szabadalmi hivataltól kér rendőri védelmet. Ha az a halálsugár tényleg igazi halálsugár lenne.., akkor a „feltaláló" bizonyára nem a szabadalmi hivatalba futna vele. Mert hiszen általában nem jámboréletü bölcsek, sem altruista emberbarátok azok, akik a halálsugarat keresik évtizedek óta megdöbbentően nagy számban — Amerikában. Éhező exmiílio éjjeli menedékhelye Newyorhbam Newyork és Csikágó a1 Tagi életének legtragikusabb alakjai a kétségbeesett, hontalan gomba- miílioinosok. Azért hivják őket gombamilliomosoknak, mert gombákhoz hasonlóan nőnek fel egy éjszaka és gombákhoz hasonlóan töri le őket a sors, mikor is visszaszállnak abba a földbe, ahonnan előbujtak. Mi európaiak, akik pénzünket lassan, kínosan, nehéz munkával keressük meg. hajlamosak vagyunk irigyelni azokat a szerencsés embereket, akikről azt olvassuk, hogy egy szerencsés mozdulattal óriási vadonokat kerestek; milliókhoz jutottak telekspekulációval, vagy elérkezvén karrierjük tetejére, egy hirtelen ötlettel még meg tudták sokszorozni vagyonukat. Megbámuljuk azokat az embereket, akik a szegénység homályából, egyszerre a színpadi** fényű nagy gazdagságba jutottak. Dollármilliomosból rikkancs Még irigyeljük is őket, mert hallunk ugyan meteorszerü ragyogságokról, egyebet azonban nem hallunk róiük. Feltesszük, hogy tovább 1* élik a milliomosok életét, élik egészen napjaik végéig. Sohasem gondolunk arra, — mert nem látjuk — hogy ezek közül az emberek közül is egyik-másik néhány hónap alatt visszakerül a második udvarba, vagy még nyomorúságosabb helyre. A valóság az, hogy ezeknek a gombamilliomosoknak húsz százaléka egy esztendőn belül a csillogó magasságból, a pénzügyi élet bűvös világából visszahull a nincstelenségbe. Newyorkban például a Broadway-n, a Times ház mellett, ott lehet látni egy szegény, fáradt, megtört embert, amint újságot árul. Ez az ember négy év előtt még két millió dollárt nyert egyetlen hét alatt, úgyhogy a Parc Avenue-n palotát tudott volna vásárolni magának. Még rosszabb sorban is lehel, látni gombamilliomosokat: még olyanokat is talállunk, akikre eladó újságokat sem bíznak. Ilyen elnyomorodott, tönkrement, elfelejtett, vánszorgó emberi lényeket látunk a newyorki alsó városban. A kínai színház, mint milliomosok nyomortanyája Newyork kinai negyedében van egy Öreg kinai szinház, amelyben már régóta nem játszanak. Ide húzódnak be a gombamilliomosok, hogy valahogy védelmet találjanak az éjszaka fagya ellen. Itt fekszenek, alszanak, a kemény padokon és a földön, mert ezt lehetővé teszi nekik egy jótékony szervezet. Az összes tönkrement milliomosok ismerik ezt a kinai színházat a maga sötét bejáratával egy szűk uccácskában: Ezt az épületet még kinai betűkre formált villamoslámpák élénkítik, ezek alatt valamikor a távol keletnek fiai gyorsan, és halk léptekkel végezték jól jövedelmező titkolózó üzleteiket. Gyerünk beljebb. Senki sem támad meg bennünket. A gombamilliomosok nagyon ártalmatlan emberek, amikor visszakerülnek a földre. Alig pislákol valami világosság, amennyi van, az elég arra, hogy szemü<rvre vehessük ezt a kis színházat, amely leirhatatlanul piszkos. A szutykos zöld falon pirosra festett sárkányok küzködnek egymással, hagyományai a jobb napok színházának. A földszinten padsorok vannak, keskeny fapadok, ezeken talán száz alvó embert is megpillantunk: egyesek már egészen rongyosak, másokon a rongyok fejlődő állapotban vannak. A nagy csendben együttesen hallatszanak a lélegzetvételek, mint hogyha egyetlenegy nagy nehéz, örökös sóhaj jutna el hozzánk. Végigmegyi'mk a padsoron; kikerülünk egy négert, aki ott horkol a földön. Barátom, aki egyik vezető tagja az említett jótékony egyesületnek, végignézi az arcokat. amig meg nem pillant egy bágyadt kis emberkét, akinek arcán végtelen fáradtság uyoma látszik meg. Floridai telekspekwiáns rongyokban talált nyugaton, azt eladta kétmillió dollárért, azután ismét vásárolt valamit... No és most itt van. És igy tovább, igy tovább. Négy gombamillio- most találtunk a színháziban ezen az estén. Számuk azonban néha tízre is feljut. Hogy hányán jönnek ide, az attól függ, hogy van-e pénzük arra, hogy valahol másutt ágyat béreljenek maguknak. Hogyha erre sincs pénzük, itt alszanak és egy rövid időre elfeledkeznek -- idő múlásáról, mert a nagy vörös kinai sárkányok őrzik álmukat. Statisztikánk nincs az éhenhaló amerikai ex- milliomosokról, társadalomsegitéssel foglalkozó emberek azonban azt mondják, hogy számuk ezrekre megy. Hogy történhetik az, kérdezheti valaki, hogy emberek, akik elég okosak és ügyesek voltak ahhoz, hogy egyetlen kézmozdulatukkal milliókat szerezzenek, nem tudják megtartani ezeket a milliókat, avagy nem tudják maikat veszteségük után annyira, amennyire rendbeszedni? Szerencse, vagy ügyesség? A válasz erre az, hogy ezek az emberek vagyonukat szerencséjüknek és nem eszüknek, sőt még csak ügyességüknek sem köszönhetik. Egy szerencsés mozdulat csakugyan fölemelte őket; akkor nyitvatartották szemüket és még tudták fogni a szerencsét. Mivel azonban hiányzik belőlük az igazi alapos pénzügyi érzék — hogy lángészről ne is beszéljünk, — csakhamar elveszítik szerencséjük gyümölcsét. A vagyon fölcsillámlott előttük, megmutatta előttük a gazdagságot és hatalmat, de egyszersmind eltitkoltá előttük önön gyengeségüket. A hatalom illúziója elkábitotta őket. éppen ezért elbuktak és elmerültek. Ez legyen elegendő válasz azoknak, akik a gazdagodást csak a jószerencse müvének tekintik. Hogyha a gazdagodásra elegendő is néha a szerencse, ész és ügyesség kel! annak megtartására. Gordon West. II I II III II Ilii I !>■ Ililll I B——— — Ez az ember — úgymond — floridai telek- spekulációval négyszázezer dollárt keresett. Valamikor igen jóravaló magé Tkalmazott volt. Ez a szerény ördög valamikor nyolc év előtt olajat Őfensége bricseszben látogat... A walesi herceg sétautja a föld körül Kalandok, veszélyek és mulatságok Londofy március 22. Alighogy a herceg a York House-ba költözött, a walesi herceg megkezdte utazásait az apró gyarmatokon. Hét évig tartott körülbelül az utazások korszaka. Ez a korszak a herceg életének egyik fontos fázisa volt és meglehetősen erős hatással volt jellemének kialakulására. Gyakran előfordult, hogy a trón örökösei meglátogatták a gyarmatokat és a domíniumokat. Apja és nagyapja szintén megtették ezt. A herceg utazásai azért érdekesek, mert itt is ujitásokat vezetett be. Eddig a walesi hercegek oeremóniás íevonulá- sokat tartottak a gyarmatokon, fényes pompát fejtettek ki és minden szigorúan, programszerűen történt. A walesi herceg azonban amennyire tőle tellett, utazásai során elhagyott minden ceremóniát. Amerre megfordult, mindenütt a legkülönösebb embertípusokkal, a legkülönbözőbb osztályok képviselőivel érintkezett, urrvhogy az érintkezés olyan ceremóniamentes volt, amennyire csak lehetett. Természetesen bizonyos alkalomkor nem lehetett elkerülni a szertartásokat. Az egyes kormányzókat, polgármestereket és más funkcionáriusokat a herceg az előirt ceremóniák szerint fogadta és alkalmat adott nekik, hogy felvehessék fényes ünnepi egyenruhájukat. A herceg maga, hacsak tehette, rendes uccai ruhában járt, sőt néha briocseszben. Általában mindenütt rendkívül szívélyesen fogadták, de azért egyes utazásai során gyakran különös dolgok történtek. Ezek lehetőleg nem kerültek a sajtóba. Életveszélyes látogatás Délafrik-ai utazása során meglátogatott egy farmert, aki politikai meggyőződéseinél fogva nem nagyon szerette a királyokat és hercegeket és búr származású lévén, nem is nagyon rajongott az angolokért. Mikor a herceg megjelent nála, a farmer ajtót nyitott és bevezette a herceget. Nem kínálta meg hellyel. Pipáját á szájában tartotta, zsebredugotl kézzel nekitámaszkodott az asztalnak. A herceg kérdéseire csak rövid nemmel, vagy igennel válaszolt. Aztán megjelent a farmer fia, 17 év körüli legény, és megkérdezte a herceget, hogy nem akar-e egy kis túrát tenni a farmer autójával. A herceg nyomban beleegyezett. A fiú szeme gúnyosan csillant meg, amikor beültek a kis kétszemélyes autóba. Az autó elkezdett rohanni. Rohant egy felfelé vezető utón* Azután 40 mérföldes sebességgel száguldott le/a magaslaton. Hirtelen éles, zökkenő fordulattal egy keskeny útra kanyarodott a kocsi. örült iramban vágtatott az auló a lehetetlenül rossz utón. Az ut közepén kidöntütt fatönk hevert. A fiú nekivezette az autót a fatömbnek, keresztülgázolt rajta. Óriási zökkenéssel zudult kérésziül az autó a fatönkön. A fiú a hálást várva, ránézett a hercegre. A herceg láthatóan élvezte az érdekes és kétségkívül tempós utazást. A fin terve nem sikerült. — Na, öu úgy látszik kemény legény, —• kiáltott fel csodálkozva a fiú. Mikor visszatértek, a fiú négyszemközt elmondta a hercegről véleményét apjának. Ez ngy- látszik annyira tetszett az öregnek, hogy meghívta teára a herceget. Végül mint jóbarátok váltak el. Indiai veszélyek Indiai útja során sok nehéz kellemetlen epizódon ment keresztül a herceg. Számos faluban az emberek berohantak házaikba a herceg jöttére és lehúzták ablakaik függönyét. Csak a katonák és a rendőrök üdvözölték a herceget. Egy kalkuttai klubban a tagok fogadásokat kötöttek, hogy a herceget indiai kirándulása során a hinduk meg fogják gyilkolni. Végeredményben azonban a herceg indiai utazása mégis csak szép sikerrel járt. Erősen dokumentálta ezt az a mód. ahogy a herceget Poonában fogadták. Ez volt akkoriban India egyik legveszedelmesebbnek tartott városa. Az utazás tervezői úgy tervezték, hogy a herceg csak utazzék keresztül a városon. A herceg azonban ott maradt egy napig, megjelent a lóversenyen is, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. Naplójegyzetek is készültek a herceg utazásairól. Ezek már ki vannak nyomtatva, azonban még nem jelentek meg. Az e?vik naplót azonban, amelyet a Renown hajón vezettek, a herceg ujzélandi és ausztráliai utazása idején bizalmas szűk körben már terjesztették. Őfensége szórakozik ... Ezt a naplót két tengerésztiszt vezette. Alább közlünk egy részletet, amely egy melbournei tánomulatságról szól: — Igen sokat mulattunk. Őfensége, Mound- batten és két leány kifosztották a garderobot. A walesi herceg felvett egy pár hatalmas tennisz- cipőt, fehér nadrágot, amelyet csaknem a térdéig feltürt, egy óriási kék flanell kabátot, amelyet úgy látszik egy 110 kilós emberre szabtak. Ebhez járult még egy óriási kalap, amely egészen az orráig beesett. Moundbatten pongyolában és cilinderben tért vissza a táncterembe, a két leány pedig cigányleánynak maszkírozta magát. Őfensége kijelentette, hogy reméli, nem haragszunk, amiért átöltözködtek. A naplónak egy másik részlete igy szól: — Teguap éjjel a hajó Sydneyben volt. őfensége, aki négy nappal ezelőtt tért vissza Quens- landből, táncestélyt adott a hajó fedélzetén. Mindegyikünk meghivatta az estélyre a maga partnerét. Ez az este méltó befejezése volt az elmúlt szép hónapnak. A herceg remek hangulatban volt és úgy búcsúzott el Sydneylől, hogy a hátsó fedélzeten vidám murit ren ^zett Moundbattenuel és a többi tiszttel. Ezek azok az események, amelyek annyira megkülönböztetik a walesi herceg utazásait a szokásos udvari utazásoktól. De akármilyen jókedvű és kedélyes volt egész utón, akármennyire megvetette a ceremóniákat, mégis: sohasem hanyagolta el a rábízott komoly munkákat sem. Csak ■'•'•ion minden munkáját vidáman és kedélyesen intézte el. W. T. Maxdson. 4
