Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-22 / 69. (1992.) szám
Na! Hámunk ia etáal iL/J| W EBP | VIII. évf. 69. (1992) szám * Pélttdf -1929 március 22 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. E«yes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő. OZURANYJ LÁSZLÓ FÓR6ÁCfi GÉZA Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága II., Panská ul 12/II1 — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap. Praha Foch igazsága (sp.) Prága, március 21. Egyszer láttam a marsait Parisban, valami nemzeti ünnepélyen, amikor nagybaj uszos, energikus arcával, inkább zömök és csaknem merev alakjával feszesen megállt Poincaré előtt s oly tiszteletteljesen beszélt a miniszterelnökkel, ahogy magasrangu katonaitisztek és főleg világháború-győztesek ritkán szoktak beszélni politikusokkal. Foch Ferdínánd marsainak német kollégáival és vetólytársaival szemben mindenekelőtt megvolt az az óriási előnye, hogy a diplomáciát és a politikusokat nem bagatellizálta, sőt ha kellett, alávetette magát parancsainak. Nem hitt a hadvezér univerzalizmusában s bár Napóleon taktikája tökéletesítőjének számított teoretikus munkáiban, sohasem kívánta a császár oivilutjét követni, megmaradt egyszerű katonának, végrehajtököaegnek, aki tudta, hogy a régi guerilla-háborúkkal ellentétben, a világháború sokkal komplikáltabb jelenség, semhogy egyetlen ember kívülről és belülről úrrá lehetett volna rajta. Viszont lat- bavetette egész energiá ját, hogy az antant harcterein ne elszigetelt és talán egymásra irigykedő, vdrtnafeodó nemzeti hadseregek küzdje- ienek a németek ellen, hanem egyetlen szilárd massza, mely 1918 nyarán már vastagabb páncél volt, mint a német front és a fizika infal- libilás törvényeinek megfelelően egyszerűen vissza tolta maga előtt a betolakodó emberfalat. Sokat idézik Foch marsai halálakor Pierref- fen híres könyvét, a „Plwtarkos hazudott* című érdekes munkát, mely kétségtelenül a leg- tanulságsabb háborús történetkönyvek egyike. Pierreffen kétféle hadvezért különböztet meg. Először a játékost, akinek zseniális ötletei vannak, mint a sakkozónak, akinek szenvedélye a háború, mindent kockára tesz egy-egy ötletért és akit magával ragad a nyerés vagy vesztés bizonytalanságának passziója. Hajdan Hannibál, Caesar, Napóleon voltak ilyenek, a világháborúban Joffe, Nivefle, Pe- tain is, de legfőképpen Ludendorff, aki valóságos napóleoni méretekkel képviselte a hazárd ra építő Szerencs ej átékos-hadvezér típusát. Vele szemben állt a másik típus, a hivatalnok, vagy mérnök hadvezér, aki nem ötletekkel, hanem materiális adatokkal dolgozott; soha nem épített vakszerencsére, hanem valamennyi realitás számbavevésével, az alkalom és a hely nagyszerű megérzésével, a tömeggel, a matériával, a belső moratlitással, a megingathatatlan szivósággal, nyugalommal, tisztességgel indult az ellenség ellen. Ez a hadvezér tudta, hogy a világháború nem egyének harca többé, mint a hajdani harcok voltak, hanem népek és világok kétségbeesett viaskodása, tulajdonképpen az első kollektív háború a világ teremtése óta, amelyben a nép minden egyes tagja kiveszi a részét s amelyet nem az egyén, hanem a massza értéke, nagysága és kitartása nyer meg. Olyan lett a világháborúban egy- egy harcos nép, mint valami könnyű gépezet, melyet nem ötlet, hanem a rend kormányoz, melyben minden csavar, tengely és küllő fontos előírások szerint végzi kötelességét. Csaknem civil szervezet a modem háborús nép: a végletekig menő rend kormányozza, az élelmiszerellátástól kezdve föl a vezetésig, ugyanaz. mint a civil államban; csavarok, kerekek, foggantyuk szerkezete az egész, kollektív jelenség, egy egység, mely a részleteknek csupán összeségében használható. E nép-gépet nem ötlet hajtja, hanem más: energia, mint a gőzgépet a gőz energiája, a dinamót a villany energiája. A kollektív háború más vezért kíván, mint a régi sakkfigura-hurc. Itt nincs mezőny, nincsenek állások, tologatások, itt két lövészárókPáaris, március 21. Foch Ferdinánd marsai, aki a világháborúban az antant gene- ralisszimossa volt, tegnap délután 5 óra 45 perckor párisi idő szerint (6 óra 45 perc középeurópai idő) szivszélhüdés következtében Páriában meghalt. Foch hosszabb idő óta betegeskedett, de egészségi állapota az utóbbi napokban amy- nyira javult, hogy környezete remélni kezdte életbenimaradását. Tegnap délután öt óra tájban váratlanul lélegzési zavarok lepték meg és fuldokolni kezdett. A család azonnal az orvosokért telefonált és elhivatta a szomszédos Clotdld-bazilika vikáriusát is. A pap föladta ez utolsó kenetet és a marsai néhány percre rá megszűnt lélegzeni. A marsai életrajza Foch Ferdinánd 1851 október 2-án született a Pyreneusok vidékén fekvő Tarbesben. Középrangu államhivatalnok fia volt. Az 1870-71-es háborúban önként jelentkezett a 4. gyalogezredbe, majd a háború befejezése után a párisi politechnikum növendéke lett és a tüzérség kötelékébe lépett. Később a vezérkari akadémiát látogatta, majd a nyolcvanas évek vége felé a vezérkarba került. 1903-ban az 5. hadtest vezérkari főnöke. Ebben az időben nagy teoretikus működést fejt ki és katonai szakkönyvei mia is e tudományág standard-workjai közé tartoznak. 1908-ban a vezérkari főiskola igazgatója lett 1913-ban a 3. hadtest vezénylő tábornokává nevezték ki, majd a naneyi 20. hadtest élére •került. A világháború Nancyban érte. francia front északi szárnyának főparancsnoka lett. de az angol front kiterjedésével az a szakasz, ahol parancsnokolt, egyre szrtikebbre szorult. 1916 decemberében átvette a Metz- től a svájci határig terjedő lotharingiai szakasz parancsnokságát, mivel Franohet d'Esperay a Balkánra ment. 1917-ben átvette Pebain tábornoktól a francia hadsereg főparancsnokságát és a vezérkar főnöke lett. Az 1918 március 21-én megindult német of~ fenziva után rábízták a szövetséges hadseregek főparancsnokságát. így lett április 3-án generalisszimusz, aki az antanthadseregek stratégiáját intézte. 1918 augusztusában marsallá nevezték ki, s már ekkor látható volt, hogy fel fogja göngyölíteni a német frontot. 1918 november 9-én a réthon- desi erdőben fogadta a német parlamentaire- ket, akik fegyverszünetet kértek tőle. A háború után a marsai a francia hadsereg és a szövetségesek főtanácsadója maradt. Ebben a minőségében gyakran túlzottan militarista álláspontot képviselt s 5 volt az, aki 1919-ben a Rajnavidék be0 kebelezését vagy ötvenéves megszállását ajánlotta. Mint ahogy a világháborúban Lloyd George volt az, aki éleslátásával az antanthad&eregek egységes vezetése és Foch generalisszimusszá való kinevezése mellett foglalt állást, most Lloyd George gáncsolta el a humanizmus és a béke nevében a marsai kegyetlen tervét. Foch továbbra a francia katonai tanács elnöke maradt és nagy része volt a Ruhrvidék 1 1923-ban történt megszállásában. A Iooar- i nód szerződések óta politikai és katonai rendszerbe rögzített vonal van, amely addig nyomja egymást, mag az egyik megdől, enged, elterül. Vajmi egyszerű rendszer, szinte egyszerűbb, mint a régi játékosok háborúi, ahol ötletek voltak, — de a kölcsönös nyomásnak ezer finesse-,e ezer módú alátámasztása, nőve. lése, kitartóvá tevője van. Intézésére uj- tíipusu hadvezér kell, olyan, mint a mérnök, aki tud a nagy géppel bánni, gőzt ad, vagy stoppol, amikor kell, táplálja és megadja a szükséges hajtóenergiát. Ennek a kollektív hadvezértipusnak voift két vezé rképvisel ője, Hindenburg és Foch. Szegény Hindenburg hamar kifu'lt, technikai szakképzettsége leállt, amint kifogytak a realitások, nem volt anyag, hajtóerő és hamarosan át kellett adnia helyét Ludendorff- nak, a legnagyobb szerencsejátékosnajk, aki realitások nélkül, csak ötletekkel meg merte kockáztatni a harc folytatását. A másik oldalon áJílt Foch, a francia realizmus szimbolikus képviselője. Pompás realitások álltak mögötte és hiába, a matéria ellen ma már nem lehet küzdeni. A gép legyőzte az ötletet, a vastagabb páncél visszanyomta a vékonyabbat. Foch nem volt a zseniális ember típusa, aki semmiből alkot, a jó mérnök volt csupán, egészséges ösztönnel, energiává], nagyon sok józan emberi értelemmel. Nem tört a csúcsra, megadta a császárnak és a politikának, ami a császáré és a politikáé. Tudta, hogy nem más, csak a massza regulatora és tudta, hogy az ő masszája, az ő gépe az erősebb. A francia katonai ötletesség kitombolta magát: Joff- re és Galliém ötlettel nyerték meg a inaméi csatát, Nivelle szemmei pompás, ötletes offen- zivája 19.15-iben megtört Hindenburg kollektív páncélfalán, amely akkor még német részen volt erősebb és Pétain 1916-ban Verdun alatt megmutatta, hogy a világháborúban ezentúl ötletről alig lehet szó, csak masszák egymásra gyakorolt nyomásáról és az győz, aki jobban tud nyomni, S Ludendorff stratégiai és taktikai ötletei — a legszebbek és a legzseniálisabbak a világháborúban — 1918 tavaszán maghaltaik Ghateau Thierrynél, Arrasnál és Reimsnél az antant páncélfala előtt. A legnagyobb haditett, amit Foch, ez az újfajta vezér, elvégzett, inkább energiakérdés volt, mint zsenialitás. Mindenki tudta, hogy az anbanthadseregek csak úgy válnak ellenállhatatlanokká, ha megszűnik nemzeti tagoltságuk és az eddig függetlenül dolgozó angol, francia, belga, amerikai hadseregek közös egységbe tömörülnek és tartalékjaikat közös, bárhol fölhasználható kinccsé teszik. Mindenki tudta, — az ötlet nem volt uj — de senki sem csinálta meg. Foch 1918 áprilisában egyetlen energikus föllépéssel megoldotta a gordiusd csomót és a páncélfal egybeolvadt, így ellenállhatatlanná vált. A német támadás megtört az egységes masszán, a jólfunkoionáló gépen. Födi megvárta, mig az utolsó luden- dorffi ötlet is szétpattan s akkor jött 5. Augusztusban megkezdte az offenzivát. Taktika, stratégia, kecses hadmozdulat, váratlan meglepetés nem volt ebben a gigantikus előtörésban, amit a franciák Bataille de Francénak neveznek. Födi tudta, hogy páncélja erősebb, gépe biztosabb: úgy ahogy volt, az egész frontot egyszerre elkezdte előrenyomul. Az eddigi áttörési és meglepetés! taktika helyett, (amit Ludendorff talált ki Görbéénél és Nivelle a Somme-nál) a fölgön- gyölési taktikát választotta, aiini uj volt. Szintén nem Ötlet kellett hozzá, hanem erő, s az bízvást megtehette, aki tudta, hogy erősebb, mint ellenfele. Foch, a mérnök, tudta és merte. Szakadatlan kis támadásaival mindenütt, mindennap ráfeküdt a németekre, egyetlen pillanatig sem engedte lélegzethez jutni őket, nyomta, nyomta őket, mig az amúgy is megvékonyodott páncél a Csatornától a Vogéze- kig vógigrepedt és a német békeközvetitők eljöttek Foch szalonkocsljába a rhétondesi erdőben. A marsai megnyerte a háborút. A kollektív erő tudata nyerte meg vele a háborút, szemben az ötlettel, a hadvezért szerencsejáték- szenvedéllyel. Foch sohasem lett volna nagy hadvezér, ha nem fütötte volna annak tudata, hogy mögötte áll a nagyobb erő. Csodákat nem müveit. De összefogta az erőket és energiát lehelt a masszába. A gascognei legény, Cyrano másféleképpen sikerült utódja, a francia nemzet egyik 1 égdiaöatmasabb hadvezéreként szállhatott sírjába. LAUFER S„ Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22. Franciaországot mély gyászba bontotta Foch marsai váratlan halála A nagy katona utolsó porcéi — A lapok kommentáréi — Hindenburg és Ludendorff nem nyilatkoznak — Anglia gyásza Foch marsai temetése Paris legpompásabb temetése lesz
