Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-21 / 68. (1991.) szám
$ Az 1926 előtt nyugdíjazott felekezeti tanítók nehéz sorsa Sztovenszkó, márcree 20. A Prágai Magyar Hírlap március 3-iki számának vezércikke igen találóan a a valóságnak megfelelő bőséggel rajzolja az elmúlt rettenetes tél káros következményeit s nyomasztó hatását. Szomorúan érzi ezt a társadalom mindegyik osztálya. Mert ez a nagy tél mindent elpusztított, amit a szorgalom és a takarékosság gyűjtögetett. Meg- üresitette a gazda kamráját, elfogyasztotta a munkás megtakarított filléreit. Mindenki fél, aki kenyerét munkával keresi, a hossza, zord tél után bekövetkező nyomortól, drágaságtól, Ínségtől. Érzékenyen sújtja ez a zord tél különösen, mint azt a Prágai Magyar Hirlap is irja, a társadalom középosztályát, melynek tagjai jórészben hivatalnokok, akik gondos takarékossággal is alig tehetnek félre keresményükből a holnapi napra bizto- sitékul valamit. De leginkább szorongatja a zord tél — ezt is a P. M. H. mondja — azokat a szerencsétlen nyugdíjasokat, kiknek a nyugdijuk még mindég nincs a végzett munkájuk értékének megfelelően rendezve, amint ezt az igazságosság, az emberiesség megkívánná; akik normális időben is j sokat nélkülöznek, most pedig valósággal nyo-! morognak. Kenyerük is sziiken van, tüzelőre sem j telik, nemcsak éheznek, de fáznak is! Ez á szomorú sors jutott osztályrészül azoknak a felekezeti tanítóknak is, aMk az öregkorral járó flyengeségük miatt lettek munkaképtelenekké s még az 1926. év előtt kérték nyugdíjaztatásukat Kérték periig azt az öregségtől kényszerítve,' abban a biztos reményben, hogyha a tanítóság nyugdíjügye méltányosan rendeletik, emelni fogja az állam az ő nyugdijukat is. De ők hasztalan reménykedtek, várakozásukban csalódtak? Az 1926. évi löt sz, törvény csak az ez évi január 1-től nyugalombament felekezeti tanítók nyugdíjügyét rendezte méltányosan, de e törvény jótékony ahtásáí az 1926. év előtt nyugdíjazottakra nem terjesztette ki. Még azokra sem, kik az államfordulat után is több éven át becsületesen, igaz hűséggel szolgáltak. Az ő szórnom osztályrészük továbbra is az maradt, ami volt: a nélkülözés, az élet gondjaival való küzdelem! Pedig ezek az elaggott, többnyire már a sir szélén álló emberek 40—50 éven át ernyedetlen szorgalommal, teljes jóakarattal dolgoztak a népoktatás javára, a népiskola fejlesztéséért, ők rakták le a mai nép műveltség alapköveit. S mikor a mai értelemben vett népiskola még csecsemőkorát élte, ők álltak, ők őrködtek bölcsője mellett, hogy gondoskodásuk által az mindinkább izmo- kodjék s annak a szellemi s erkölcsi nagy értékét s hivatását a társadalom mindjobban megismerje s megbecsülje. Hűséges munkálkodásuk anyagi jutalma nagyon csekély volt. talán még ennél is Kevesebb az erkölcsi méltatásuk. E régi tanítók közül a még ma is élő nyugdíjasokat hagyta nyomorúságban továbbra is az 1926. évi 104. számú törvény. Nem sokan vannak már ezek, mert hiszen a halál a bőség ölében is fölkeresi az élőket, mennyivel könnyebben felfedezi 8 legyőzi azokat, kik vérző szívvel látták a mostani kemény télben, is, hogy kenyerük és fűtőanyaguk napról-napra mindjobban fogy! A folyó évi állami költségvetés tárgyalása al-l halmával a magyar képviselők és szenátorok beszédeikben újból helytelenítették a nyugdij- Sörvények egyes rendelkezéseit. Többek között különösen azt, hogy ugyanazon hivatalos állás alkalmazottai közül, egyiknek a nyugdija teljesen elég a tisztességes, a gondtalan megélhetésre, a másiké ellenben oly kevés, mintha nem is az évek hosszú során hűséggel végzett munka megérdemelt jutalma, hanem csak kegydij, vagy alamizsna volna az. E nagy különbség legfeltűnőbb a nyugdíjas felekezeti tanítóknál, kik között aránylag számosán vannak olyanok, kiknek a nyugdija kevesebb, mint 30—35 évi szolgálat után, a hivatalszolgáké, vagy a vasúti őröké. Ez a sajnálatos rendelkezés nemcsak a tanítók erkölcsi érzületét érinti fájdalmasan, de hivatásuk, munkájuk értékét is lealacsonyítja. Állítólag egy év óta készen áll az 1926. év előtt nyugdíjazott felekezeti tanítók nyugdíjügyének rendezésére vonatkozó törvényjavaslat; vájjon miért halogatják ennek a letárgyaláeát, vagy miért nem lett abból törvény eddigelé? Talán az állam anyagi érdeke, a takarékossági szempont volt ennek az oka? Nem, ez nem lehet az elfogadható indoka a halogatásnak. Hiszen az állam erkölcsi méltósága nem engedheti meg azt, hogy a szűkölködő exisztenciákon gazdálkodjék. De ' •/ nem is volna igazságos, mert ezek a tanná tők is éppen úgy fizették az évi nyugdijjárulékokat, mint a jól nyugdíjazottak és pedig 40—50 évi -zogálatuk alatt állandóan. És fizette állásuk után az iskola fenntartója is. Talán inkább az lehetett a halogatás oka, hogy sem a volt miniszter, sem a nemzetgyűlés kormánytöbbsége nem ismerték s ma sem ismerik azoknak a küzdelmes életét, akiknek ez a törvény megélhetésüket könyebbé tenné, aggodalmaikat pedig apasztaná. A politika mellett háttérbe szorult az ő sorsuk. Most, amidőn a népmüvelődési ügyek vezetése uj kezekre bízatott, a sok megpróbáltatás után -zeretnők remélni, hogy az uj miniszter szive megérzi, jóakarata megelégeli a mi eddigi nehéz helyzetünket s a méltányossá*, igazságosság s az emberiesség kívánalmai szerint fogja rendezni nyugdijunk ügyét. Ha a miniszter hajlandó volna erre. bizonyára a nemzetgyűlés tagjainak többsége is ügyünk mellé áll. Hiszen a nemzetgyűlésnek kell elsősorban arra az igazságos alapelvre helyezkedni, bog}' az egy- és unván azon pálya munkásainak nyugdíjügye egy- és ugyanazon módozatok szerint rendeztessék. Arra kérjük az illetékeseket, hogy e kívánatos rendezés halogatás nélkül, minél előbb meglegyen, hogy azoknak a sír szélén álló öregeknek Uirts készen áll a » Titánján A legújabb angol Supet-Zeppeltn májas első napjaiban körülrepüli Angliát — Az MR. tOÍ" a világ legnagyobb léghajója — Alumíniumból készült a gigantikus légi jármű — Az WR.W iestvértéghajók meghódítják a levegőt — London, március 20. Áz angol közvéleményt a legutóbbi időben állandóan érdekli és foglalkoztatja a brit légierők egyre fokozódó kibontakozása és általános feltűnést keltett a hfcr, hogy a Bedford közelében lévő eardingion-í léghajógyárban csak a minap készült el egy valóban titáni méretű léghajókolosszus, az „R 101*', amely testvérhajóját, az „R 100*,at méreteiben és arányaival tekintélyesen felülmúljál Ez a Zeppelin-rendszerű, tüneményes légi jármű minden eddigi fogalmat meghaladó arányokban épült! Átmérője nem kevesebb, mint 120 méter, hossza 650 méter ós a gigantikus léghajókolosszus óriási nagyságáról fogalmat alkothat magának az, aki elképzeli, hogy a London szivében elterülő Trafalgar-téren, Nelson tengernagy emlékoszlopa eltörpülne az angol világbirodalom legújabb léghajója mellett Bámulatos az „R 101‘* gázbefogadóképessége, mert a léghajó burkában nem kevesebb, mint ötmilló köbláb gáz számára van hely, a teher- vivőképessége meghaladja a százötven tonnát, a fejedelmi kényelemmel berendezett utas-lakosztályokban pedig 100 személy számára nyílnak a modern technika összes vívmányaival felszeret utasfülkék. A Zeppelin-rendszerű repülőgépeknél eddig a mérnököknek rendkívül sok gondot okoztak a tűzveszély elhárítására szolgáló óvintézkedések! Az „R 101“-nél a léghajó utasfülkéinek váza már acélból és duraluminiumból készült, ami érthető módon hihetetlenül megdrágította az építkezést, de az értékes fémből készült padlók, falak és mennyezetek még abban az esc?b*n is kizárják a tűzveszélyt, ha a gondatlan ntasok égő cigarettát vagy gyufát ejtenek a folyosó vagy az utasfiilkék padlójára. Magától értetődik, hogy ilyen módon az „R 101“ fedélzetén nem is léptetik életbe a dohányzási tilalmat, amelyet eddig az összes Zeppelin-rendszerű léghajókon a legszigorúbb rendeletekkel hajtottak végre. Az óriási légi jármű belső berendezése fejedelmi. Külön társalgó, dohányzó, táncterem és télikert áll az utasok rendelkezésére. Tágas sétányok vezetnek köröskörül a léghajó szivaralaku testén, a gyönyörű éttermek, a villanyerőre berendezett konyhák, a pazar fürdőszobák és mosdóhelyiségek felszerelése vetekszik a világvárosok pazar szállodáinak kényelmével. Az utasok szórakozására a léghajó két oldalán üvegcearnokot építettek, amelyeket keresztfolyósó köt össze egymással. A verandák karvastagságu kristályüveg-táb- lái mögött az ,,R 101** utasai kényelmes karosszékben ülve gyönyörködhetnek a különböző országok és világrészek megragadó látványában, amelyek fölött elsuhan a földkerekség legnagyobb léghajója. Rendkívül ügyes közbiztonsági intézkedés az is, hogy az „R. 101“ belső vázát a gázburkolaton belül, de a gáztartályokon kívül, az egymásba kapcsolódó csigalépcsők és vészfeljárók egész sora köti össze egymással, úgy hogy a gigantikus léghajó legénysége veszély esetén az„R 101“ bármely pontját azonnal megközelítheti. Ily módon nem következhetik be az, ami csak a legutóbb Eckener kapitány emlékezetes amerikai Iégiutja alkalmával könnyen végzetessé válható, sajnálatos incidenst idézett elő, hogy a repülőgép kiszakadó burkát nem tudják megjavítani. Az „R 101“ belső beosztása lehetővé teszi az esetleges szakadások, vagy repedések azonnali kijavítását. Magától értetődik, hogy a technikának ezt a modern mesteralkotását a legkitűnőbb kényelmi és hírszolgálati eszközökkel is felszerelték. A léghajónak külön rádióleadó- és felvevő-állomása van, de van ezenkívül villanyvilágítása, vizvezetéke, külön postája, telefonközpontja, nagyszerű szellőztetőkészüíékei pedig lehetővé teszik, hogy az utazóközönség még a magasabb légrétegekben se legyen kitéve légzési nehézségeknek. Ez a — szó szoros értelmében „repülő szállodának" nevezhető — nagyszerű alkotás május elején indul első útjára az angol metropolis és a szigetország több más városa fölött és minden jel arra vall, hogy az angol légügyi kormány az amerikai légiforgalmat, az R testvérléghajók segítségével kívánja rendszeresíteni. Ennek ellenére nem valószínű, hogy az angolok a közeljövőben uj Super-Zeppelinek gyártásával fogják meglepni a világot, mert az ,.R 101“ építési költségei hozzávetőleges becslés szerint meghaladják az egymillió fontot! ... m inni na Ho gyan hali meg Psylander? Legendák és valóságok az első lilmsztár életében - Egy újságíró érdekes visszaemlékezései Általánosan azt hiszik, hogy Psylander, a nagy dán mozászínész kábító méreg élvezetétől halt meg. De ez csaik legenda. Teljesen megvilágítja és eldönti most a (kérdést saját személyes emlékezései alapján egy Sukeami- kow nevű újságíró. — A háború két. első évében — így kezdi mondani valóit — a nemzetközi újságíróknak a Café Bristol volt a főhadiszállása Kopenhágában. Különösen erős képviseletük volt ott a nagy orosz újságoknak, mert Dánia Németország legközelebbi szomszédja s mert a gyakorlatból kitűnt, hogy Kopenhágában voltak legjobban tájékozódva a hadieseményekről, meg a háborúval összefüggő kérdésekről s hogy onnan lehet a leggyorsabban tudósítani az oroszországi újságokat. Mert a berlini reggeli lapok megjelenésűik napján érkeztek meg Kopenihágába s kaphatók voltak délután a pályaudvar kapusánál, de aznap este minden nagyobb szállóban is. A német újságok, is sok tudósítójukat tartották Kopenhágában, de azok már nem voltak oly kedvező helyzetben, mint orosz ujságirótársaiik. Mindenekelőtt azért nem, mert az oroszországi újságok csak harmadnapra érkeztek meg, aztán meg, meri. míg az orosz újságíróik mind tudtak németül, a német ú jságírók közül egy sem tudott oroszul. Kollegiálisam az orosz újságírók szokták kisegíteni őket a bajból, ha meg akartak tudni valamit a cirilbetüjvel nyomtatott rejtelmekből. Mind valamennyien délután négy és hat óra közt voltak együtt a Rristol-kávé- házbam. A szenzációkra mló kíváncsiság hováhmnar rább összehoznia a külföldi újságírókat a dán művészekkel és színészekkel s a Bristol-kávé házban ismerkedtünk meg Psylrnderrel is, , a lelke is megérezze a törvényhozó testületek intézkedésének a régen várt áldását s megérezze a hosszú zord tél után az óhajtóit tavasz kívánatos melegét. Egy felekezeti nyugdijáé. ki olyankor, mikor hazajött, fenn a Hotel Bristolban lakott. Henye beszéd volna azt mondani, hogy Psylander szép ember volt. Több volt ő annál: egész férfi volt a szónak teljes értelmében. Kifogástalan alakja, szépen formált feje, jó modora, szenvedélyes vérmérséklete s mégis nagy önuralma legszebb jellemző tulajdonságai voltak ennek az embernek, kit minden világrészben ismertek s kiről el lehetett mondani, hogy népszerű volt mindenhol, ahol ismerték. De tudta ő maga is élvezni az élet örömét Pénzt annyit keresett, amennyit akart s ahogy kapta, úgy Jd is adta, nem könnyelműség nélkül, de mindig nagyúri grandez- závdl. Utolsó fizetése é<vi 140.000 dán korona volt, amit az akkori viszonyok közt a legnagyobb fUm- fizetésnek lehetett mondaná. De nagyon nagyok voltak a kiadásai is, mert Psylander, kit a nők csodáltak és imádtak, mindig szerelmes, lehetne úgy is mondani halálosan szerelmes volt és szerelmiének tárgyát pazarul örvendeztette meg ' ajándékokkal, utazásokkal, kirándulásokkal és virággal. Sajnos azok a nők, kikre érzelmeit pazarolta, nem mindig érdemelték meg figyelmességeit. Beszélték a többi közt, hogy egy fii mszin észnő, kivel együtt játszott egy uj darabban s akibe javíthatatlanul szerelmes volt, csak eszköznek tekintette a nagy színészt a saját emelkedéséhez. ' Holger-Madsen, Psylander barátja és rendezője vállalta magára a feladatot, hogy megmondja az igazat a szerelmes embernek erről a nőről, ki folyton égő pillantásokat vet rá, de öltözőjében elbújtatja férjét, ki művészeti és üzleti tanácsadója s ki maga hajtotta azt az autót, melyet Psylander hódolatból ajánlott fel a feleségének. Volt még egy másik méltatlan nő is. Keleti utazásáról, melyre rövid idővel a háború kitörése előtt indult, Psylander feldúlt lélekkel és szerzett betegséggel ért vissza Dániába. Gyermeki könnyelműségében elhanyagolta baját s utóbb, mikor a betegség következményeit már észre lehetett venni rajta, az orvosi kezelés már megkésett. Psylander egy munkanapján a Heilerup- atelierből tért haza a Bristoba, átöltözött, aztán lement ebédelni. Szokása volt, hogy minden étkezésre több barátját hívta meg s az uraiknak nem kerülte el figyelmét, hogy Psylander ezen a késő délutánon bágyadt volt s az esze mindenen járt, csak a tár-, saságán nem. Hozzá sem nyúlt a kitűnő előételekhez, mohón ivott meg több pohár burgundit s többször mondotta: Aludni, csak aludni. Rövidesen búcsúzott el barátaitól s felment a szobájába. De úgy látszik, nem tudott elaludni. Késő este becsengette a szobaleányt 8 arra kérte, hogy hozzon neki hat Veronái port a gyógyszertárból. Nevezetes dolog, hogy itt szabad volt a veronál forgalma s kopenhágában majdnem mindennapi eset volt, hogy valaki megmérgezte magát veronállal. A szobaleány meghozta a ve- ronálport s ő volt az utolsó, aki akkor éjszaka még beszélt Psylanderrel. Egyetlenegy jóba- rátnak sem jutott eszébe, hogy telefonhoz hívja Psylandert s megkérdezze tőle, hogyan érzi magát. Hajnali három órakor több színész hajtatott el autón a szálló előtt s látva, hogy még világos Psylander szobájának ablaka: — Psylander szerelmes leveleket ír — mondotta tréfásan az egyik színész, azzal aztán tovább mentek. Az első járókelők, akik kora reggel észrevették, hogy a felső emeleti ablak mögött ég a világosság, természetesen nem tudták, kié az a szoba s mi történt ben- -ne. A szálló személyzete nem vett észre semmit. Csak a Nordisk-film segédrendezője csodálkozott el nagyon, mikor reggel nyolc órakor megjelent elvinni Psylandert a reggeli felvételre s kopogtatására nem kapott választ a nagy színész szobájából. Rögtön felhívta a portást, s az ajtót betörték. Psylander hálva feküdt a padlón, az íróasztal mellett, melyen a telefonkészülék volt. Csak az az egy feltevés állhat meg, hogy Psylander éjjel rosszul érezte magát, felkelt ágyából és telefonon akart segítségei hinni. De abban a pillanatban, mikor kezébe vette a hallgatót, holtan esett el. A hallgató nem volt a tartóján. Ha Psyian- dernek lett volna még annyi ereje, hogy megnyomja a csengő gombját, az éjjeli kapus hallotta volna. Veronáimérgezé-sről semmdesetre sem lehetett szó, mert az éjjeliszekrényen még érintetlenül feküdt öt veronálpor. — Surányi Lajos külföldön. A szlovenszkói és mszinszkói magyarság bizonyára emlék-zik még' Surányi Lajosra, a munkásság szélsőségesen harcos képviselőjére, aki az első nemzetgyűlési választások alkalmával a szociáldemokrata párt listáján került a parlamentbe, a kommunista párt megalakulásával azonban szélső ellenzéki lévén, a kommunistákhoz csatlakozott. Surányi Lajos egy parlamenti beszédében a magyar népoktatás ügyét vitte a parlament elé, ezután a szereplése után 1921, decemberében. 17 esztendei állandó kassai tartózkodás után, legfelsőbb fokon is megsemmisítették illetőségét és természetesen mandátumát is. Surányi ekkor visszatért a szedőszekrényhez, a nyomdaipar válságával kapcsolatban azonban kenyér nélkül maradt és miután állampolgársági ügyét többszöri sürgetésre sem intézték el kedvezően, az elmúlt hetekben családjával együtt elhagyta Kassa városát, és értesülésünk szerint Bécsbe költözött át. Úgy látszik, Surányi volt képvbelö újra visszanyerte harci kedvét és készségét, amit az mutat, hogy legújabban ,.A dunai né pék tragédiája és Csehszlovákia" elmen egy 36 oldalas kis füzetet adott ki, amely csak bevezetése egy egész röpiratsorozatnak, amelyben különösen a csehszlovákiai viszonyokkal kíván foglalkozni. Surányi lapokból és parlamenti beszédekből, meg politikusok munkáiból vett sűrű idézetekkel támasztja alá nézeteit, Röpiratai- nak célja nyilvánvalóan az, hogy a magyarországi munkásságot behatóan informálja az utódállamok szociális és gazdasági problémáiról. Ebben a röpiratban épenoly kérlelhetetlen és, harcos természet, mint aminő akkor volt, mikor a Kassai Munkás Íróasztala mellett ült, — A kassai városi tanács ülése. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: A városi tanács tegnapi ülésén Yukovics tanácsos az árvízvédelmi munkálatokról tette meg jelentését, amelyben nyolcvanezer korona eddigi kiadásról számolt be és kérte ennek pótköltségvetési tétel eimen való utó- lagos megszavazását. Varga tanácsos előterjesztette, hogy a tanács a minden évben kiutalandó ezer-ezer koronás főiskolai ösztöndíjban Bodnár, Torhány és Gross kassai illetőségű főiskolai hallgatókat. részesítette. A magyar színtársulat igazgatójának kérelmére a tanács a városi színházat március 27-1 <51 május 17-ig terjedő időre adja oda A Slovenska Banka egymillió koronás ajánlatul a Fö-ucca 83. számú ház megvételére vonatkozólag a pénzügyi bizottság elfogadhatónak találta, ennek dacára a tanárai az épület eladását nem javasolta. .
