Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-17 / 65. (1988.) szám

6

fPKKCMt/V\AGfcM^-HlRLag

!929 márctos 17, lawtnifi.

IiqüeühRako/t

ö 6 KATÓ VARfr]j\ <«?

I4A* RUM*A*LIKeRYjUC*SPob

G5MÖRJ^M-eS;UKOft(5rtR.^-nQZNAVA*

_______

Pa

rdon, egy percre,

és csak aagyon hatkan. Meg ne hallják a meny- nyeí hidegesinálók, hogy tavaszi témához akarok nyalni, amelynek olyan a levegője, mint a* Ibolyák lélegzete.

Ejnye, igazán, tavaly Ilyenkor már volt Ibolya. Tavaly már február végén volt hóvirág % nekem most sürgősen szükségem volna legalább egy szálra, hogy a kis koratavaszl színjáték kezdetét fee- esöngessem vele. Mert másmilyen megszokott, esőrgő-zörgő szerszám nem felelne meg ehhez, a hangulathoz.

Tehát: szín: Március. { Nem, nem tévedtem. Nem „idő“ a Március, hanem Mindazzal, ami

hozzá tartozik, olvadó hó, vidáman pettyegő ereszek, hangos verebek, mézlzfi napsütés.) Idő: kitűnő, verőfényes délután, Szereplő: csak egy, mellette egy statiszta, néző te csak egy, tisztelettel alól- teott A főhősnőt — ha már Itt tartunk, — Egyetlenkének nevezem.

GYÖRY DEZSŐ:

ROMAI TAVASZ

NARANCSLIGET

A lábain súlyos, mintha ólom volna

s mint lelki bánat, dong a föld, ha lépek,

— elsiilyedt múlt ég eltagad! vidékek,

mi fájhat igy? a tengeri tavaszban a szépség fürdik és velem viháncol,

— máshonnan jöttél, szól a hang » leláreol,

nem virradok s nem alszom, és nem éber a lelkem, mintha kába mámor ölne,

— idegen lettem itten mindörökre,

pedig hajdantájt jártam én már erre, nem tudtam semmit az emberi szomjról,

— aztán ... kiűztek a paradicsomból.

BANDUKOLOK A PARTON

A pálmák mögül jő a bükköserdő, a dombalj már a lábaimra nyúl, a kép csak másul ronthatatlanul,

a ciprusok közt esillámlott a tenger egy pere sincs, s már visssaszöktet busán hullámzik

a bnzavetés,

mmBmmmmmmsmmmmmmmm

az énekes, ki rongyokban köszönte imént a rézpénzt, már palóc paraszt,

— a szem közelről mindent elszalaszt,

hogy messze nézzen s benne visszafájjon egyetlenül a sorsvert emberállat, az a magyar, ki önmaga; — a bánat

Az Híven éves Einstein

Ma; Neabaaer Pút

fejezésre juttassam azt, ami benrejKSc korunk

legba tál .masabb és legátfogóbb elméletében. Ezért inkább ne beszéljünk az elméletről (hiszen minden elmédet amúgy is szürke) és inkább eLmomdok néhány apró történetet Einsteinről, amelyeket részben magam éltem meg vele, résziben másoktól hallottam.

Kezdjük magán az elméleten. Mikor Einstein Amerikába utazott, Wettamamn dr. is elkísérte. Amerikai útja után alkalmam volt Weitzmaimal beszélgetni és megkérdeztem tőle, hogy érti-e Einstein elméletét.

Weitzmama, áfci nemcsak költő, de rendkívül jóhumoru ember, igy felelt:

— Az egész hajóul tartama alatt Einstein professzor magyarázta nekem az elméletét. Ez nap-nap után történt és végül is, amikor Amerikába érkeztünk, tényleg annyim voltunk egymással, hogy meg voltam róla győződve, hogy — ő érti az elméletet

Egyetlenke megjelenik a sshaen. Jön * fdac árnyas oldaláról a naposra Bakfbka. Abban a barack- virágos korban, mikor a hamvas, üde arcocskáikat esüsíkanálla! szeretné as ember megenni, mint valami finom cnkorhabsüteményt. Mikor a szemeikben millió sxalajtott manó bujkál, de ugyanannyi szalajtott tündér Is és sosem lehet tadni, melyik millió szabadni dL Mikor az alakjuk te esak olyanka még, mint a sfheder nyírta: kicsit ügyetlen, nagyon hajlékony, ha egy szél jön, már meginog benne, de ha bírókra támad kedve, talán peng, mint az acélrugó.

Egyetlenkét arcul süti a nap. Talán nem Is tudja, hogy 5 8lheder-nylrfa-életet él, de hirtelen virgonc lesz, Izeg-mozog, sebesen beszél a barátnőjéhez, akit statisztának neveztünk $ ak! csak azért van, úgy látszik, hogy Egyetlenkének legyen kihez beszélni. Mikor beszél, a két nedves-piros ajka olyan, mint mikor az érett dupla-cseresznyéket összelengeti a nyárelejl szél. Igazán, a nyírfa örülhet igy az első meleg napnak, vagy egy feosszuszá- ru nárcis-bhnbó, még megérem, hogy Egyetlenke itt a szemem láttára nárclssá változik.

De nem. Sokkal fürgébb, semhogy kibírná egy helyben, egy tövön. A szemelt Is csillogva veti er- re-arra, körülpásztázza az egész teret, de nem azzal a lányszemmel, amelyik hét mérföldről Is észreveszi, kikeresi az udvarlóját Egyetlenkének nincs még udvarlója, szemel te csak a napnak örülnek és a látásnak örülnek, a fiatal életnek, as ibolyalélegzetü levegőnek, ő maga sem tudja mi nek. Azt hiszem, ahová néz, ott mindenhol valami tavaszi virágnak kell nyílnia.

Egyetlenke azért te megérdemli a nevét mert komolyan nincs az ö korosztályában még egy olyan bájos arcocska, mint az övé, Jó vele találkozni, olyan mint a napsütés, mint egy Jóízű tavaszi szellő. Mindenki szeret szépet látni, én meg ilyenkor meleg előszeretettel hivatkozom a szakmámra, hogy nekem egyenest kötelességem a szép elemzése és regisztrálása. (De kár, hogy nincs valami ilyesféle hivatal!) így hát Egyetíenkében Is sokszor gyönyörködöm, csak soha nem úgy, hogy terhére legyen. Valahogy mégis észrevette. No nem haragudott érte, hiszen az elismerés, ha nem tolakodó, jól esik. És a kis zslvánszky —- nárcls ide, nárcte oda, — de ezt már klérezte. Pedig rám sem nézett soha, azt sem tudom, milyen színű a szeme, de bizonyosan olyan, mint a hó alól nyíló első anemónáké. Dehát az Ilyen manókat rejtegető bak- fls-szem, lát az oda te, ahová nem nézf

Hanem! Egyszer nyílegyenest szembe Jött rám, egyedül. Nem volt a statiszta, akihez beszélni lehessen. Elnézni nem akart, mert az harrgot Jelent 8 hiszen hát ő nem haragszik rám. De rám nézni sem akart, mert ahhoz még nem ért. hogy as isten éltesse! ö még nem bír szembenézni egy térftezem- mel, ő még azt sem tudja, hogy éppen azért Ilyen aranyos. Ilyen egyetlen. Hát most mit? Egyenesen előrenézett, kemény Igyekezettel, szinte a lé-1 páséi te akadoztak belé és közben, — óh, aranyos, nárcls lelkű ártatlanság — sűrűn pislogatnla kellett a szemeivel, zavarában, Idegességében ét féléimé-,

Hogy ötvenéves lett és vele a relatavitási

elmélet tizonötéves, mindenki ir róla, gratulál neki és elméletével olymódon próbál foglalkozni, hogy még népszerűbbé teszi, ami annyit jelent, hogy még érthetetlenebbé a laikusok számára. Mert akikor, amikor én ezúton küldöm el neki az én speciális Szerencsek! véna tóimat és külön megemlítem, hogy a professzor úrral az életben történt találkozásom még ma is nagy örömmel tölt e4, egyszersmind megállapítom, hogy a relativitás- elmélettel körülbelül úgy vagyunk, mint egy énekessel, egy uj (Daruséval, akiről évek óta azt írják, hogy hozzáfogható hang nem volt és nem is lesz: egy Garusóval, akit az egész világ imád, de akinek hangját sohasem hajította senki. Ment a relativitás-elmélet a ijudo- máffly világában körülbelül olyan népszerűségre tett szert, mint Caruso az énekesek világában, de bár EinsteiarőS agy bestéinek, mint egy mozisaié nróf, vagy operaénekesről szokás, alig van néhány ember, aki ezt as elméletet érti. Mindenesetre esak a tudományosan fölkészült emberek értik, de Einsteinitől mégis úgy bánnak, mintha megtalálta volna a mesterséges arany készítésének a titkát A nagyközönség as elméletet nem érti, a nép- azerüsiitők eüiomáflyositják én mégis mindenki erről az elméletről bestéi A reklám világában élünk!

Azok, akik némileg foglalkoztak az elméletiéi, úgy képzelik, hogy a föld kering a nap

körül, tehát írd voltaképpen egy expresszvo- naton ülünk és minden megállapításunk csak ebben az expresszvonaiban és éppen e sebesség mellett; érvényes. De az exnresszvonaton kivül egy kilogram nem egy kilogram, hanem több, vagy kevesebb, vagy valami egészen más és minden törvény, amit'érvényesnek ismerünk, relatív, csakis erre az expressz vonatra érvényes, amely velünk a világűrben robog. A relatív iiás-elmélet nem dönti meg az eddigi fizikái, mint azt a szenzációra éhező amerikai újságok Einstein newyorki bemutatásánál világgá kürtöt lék, csak jobban alapozza meg a fizikát, mint ahogy az eddig történt. Einstein harmincötéves volt, mikor esőt az elméletét benyújtotta a berlini Tudományos Akadémiának. A kézirat mindössze három oldalt tett ki, de nekem erről a három oldal számadatról harmincat kellene irmom, hogy legalább némileg kiben, hogy jaj el ne vétse az egyenes Irányt a valahogy rám ne nézzen, mert az rettenetes volna!

Mikor etmellőzOtt, bizonyosan megkőnnyebfllten felsóhajtott, mint aki nagy veszedelmen esett túl

jószerencséveL

Egyetfenke, ebben a rozsos, fförtös, térdmutogatós világban százszor köszönöm Magának ezt a ritkaszép élményt!

Fy*.

Ugyancsak Weitamamn dr. meséibe, hogy mikor Amerikába érkeztek, részese volt egy vajéban világtörténelmi jelentőségű pillanatnak. A kikötőben veszteglő hajót a riporterek hada rohanta meg. Einstein professzor kajütjében fogadta őket, mint egy köztársasági elnök. Leereszkedő volt, de egyben komolyan vette azt, hogy ez a két tucat amerikai fiatal riporter, ahelyett, hogy ebben a pillanatban valami gyilkosságot kergetnének, az ő relativitás-elméletét akarják megérteni és riportszerüen továbbadni Amerikának. Einstein túlságosan komoly volt és német nyelven magyarázta a tőle telhető legnagyobb népszerűséggel az elméletet. A tolmács minden mondatát lefordította. Mikor az elmélet kifejtésével elkészült, az egyik riporter a következőt kérdezte tőle:

— Magasabbra értékeli-e, professzor nr. az ön elméletét Newton elméleténél?

Einstein egy pillanatnyi szünet után adott választ, de ez a pillanat volt világtörténelmi jelentőségű. A válasz igy hangzott:

— Az én elméletem fontosabb, nagyobbér- tékü, átfogóbb Newton elméleténél.

E szavak után Einstein begedütokját hónalja alá vette, otthagyta a riportereket és eltávozott

♦

Mert Einstein professzor kitűnő hegedűs. Van olyan hegedűs, mint a legtöbb hangversenymester. Jótékr>nyoélu ünnepségeken mint hegedűs szokott föllépni. Masszív feje különben ie határozottan zenészre emlékeztet, a természettudóst nem keresné benne senki. De még a zenét is a saját jó szive szolgálatába állítja. Elmondok egy magyar vonatkozású zenetörténetet Einsteinről, amely jobban világit ja meg ezt az embert, mintha akármilyen tudományosan is írnék róla. A

Első szlovák ékszer-, arany- és ezflstgjár

Tulajdonosok I FROSTHS TESTVÉREK

Gyár:

Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57.

Eladási hely:

Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02.

Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek

Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszkőzlünk

tudóssal és az elmélettel úgyis csak ax eöoö- vetkezendő századok fognak megbirkózni.

Ugyancsak Einstein amerikai tartózkodása alatt történt, hogy Várady Rózsi, az ismert budapesti csellómtivésznő, aki évek óta Amerikában tartózkodik, de aki Einsteinnel körülbelül egyidőben érkezett Newyorkba, fölhívta a tudóst telefonon. A telefon másik végén Einstein felesége, a galamblelfcü Btea jelentkezett. Azit mondta, hogy férje senkit sem fogad. Várady Rezsi, aki Einstein fiatalabb leányával. Ma rget tál Berlinben többször találkozott, nem ijed meg az elutasítástól és hivatkozik erre a barátságra. Az asszony még sem akarja, hogy férjét zavarja, de amikor Várady Rózsi elmondja, hogy csellómü- vésznő, Einstein közbeszól és meghívja magához. Várady Rózsi ekkor kezdte karriérjét N’ewyorkban és elpanaszolta Einsteinnek, hogy milyen nehéz a művész élete Amerikában. Einstein, akinek a leány iátéka megtetszett, erre a következőt tette: Fényképet

nyújtott át Váradv Rózsinak, amelynek dedi- kóciójából az tűnt ki, ho~^ ő, Einstein professzor, Várady Rózsit nagy művésznőnek tartja.

Amerikának nem keli több. Einstein ekkor körülbelül az volt Amerikának, ami néhány évvel később Dempsev. Egyebet sem tettek, mint ünnepelték, ajándékokkal halmozták el és hetekig másról nem lehetett hallani Amerikában, mint Einsteinről. Várady Rózsi Einstein-fényképe valahogyan belekerült egy nagy newyorki lapba és attól a perctői kezdve, hogy ez a két név: Einstein és Vá- rady Rózsi egymás mellett állt a lap olvasóinak tudatában, a kis magyar leány karriérje a legvehemensebb íveléssel ugrott a magasba. Einstein azonban többet is tett ennél: Valóban elvállalta a hangverseny rendező szerepét és egy ölőkeltő szálloda termében olyan vacsorát rendezett, amely megalapozta Várady Rózsa amerikai nagy sikerét. Ebben csak az a csodálatos, hogy ez az ember, aki a kozmosszal jegyezte el magát és csak nelri él, ráér számtalan egyes emberre! foglalkozni és ha teheti, mindig segítségükre van.

Eddig Berlin nyugati városrészének egy csöndes uccujában bérelt lakást. Szerény lakás volt, de Einstein még jobban akart menekülni az emberek elöl a csöndbe ée közvetlenül a háztető alatt építtetett magának egy kis dolgozószobát. Én ebben a szobában föutj&r- tam. Alig néhány könyv és a szoba sarkában egyszerű Íróasztal. Az Íróasztalon semmi, csak néhány fehér papirosdarab. MeMettük egy ceruza. Einstein leül a fehér papírlap elé, nem olvas, mozdulatlanul ÜL gondolkodik. Nem ir semmit. Néha napokig igy teszi ezL Azután egy, vagy két hét múlva ráír a papirosra matematikai hieroglifákat, csodálatos egyenleteket. Ezekből születik meg az, ami « elkövetkezendő idők természettudományoa kutatásainak alapját képezi. Ismétlem: világhírű elméletét három oldalon foglalta össze.

Házfura, egy Németországban meggazdagodott emigráns orosz, lakójára nagyon büszke. Mindent megtenne sz érdekében, csak az a baj, hogy Einstein a világ legszerényebb embere és semmit sem akar. Egyszer mégis előjött egy kéréssel és pedig egy „praktikus" javaslat alakjában. Ez a praktikus javaslat a következő volt: Tekintettel arra, mondotta

Einstein a háziúrnak, hogy a házmesternek nagy fáradságába kerül a liftet kiszolgálni, ha Einstein szobaleánya az ötödikemeleti lakásba vontatja föl magát, azt javasolta, hogy ő, Einstein professzor, ezentúl az őt emeletet gyalog fogja megtenni, helyette pedig a szobaleány fogja használni a liftet.

Egy másik Ilyen „praktikus ötlete" a kővetkező volt: Egészsége megrendült és orvos! tanácsra Davosba utazott, hogy szivgyöngesé^ gél gyógykezeltesse. Az állomáson közismert demokratikus érzése hatotta át és nem engedte meg a hordárnak, hogy poggyászát vigye, hanem ő maga cipelte a két nehéz koffert és teljesen kimerült állapotban érkezett meg a szanatóriumba. Ez a kis demokrácia a tudósnak újabb három hónapjába került.

♦

Einstein az életet úgy tekinti, mint a legszigorúbb értelemben vett munka iránti kötelességet. A Nobel-dijat természetesem másoknak adta oda. Az angol királyhoz, aki meghívta, azért nem ment el látogatóba, mert nincs frakkja.

Számtalan ilyen apró történetet lehetne róla elmondani, de álljon cikkem végén a következő kedves történet:

Mikor feleségével Amerikából visszatért Németországba, a német határig úgy utazott, mint egy király. Hajóstársaságok és vasul- igazgatóságok versenyezitek egymással, hogy miképpen járhatnának kegyeiben. Einstein kénytelen volt ezt szerénysége ellenére eltűrni. Mikor azonban a német határon kiszálltak, Einstein harmadosztályú vasúti jegyet váltott és igy szólt feleségéhez:

— A második osztálybeli túlzást Németországban rossznéven vennék tőlünk és azon- fölül — senki sem hinné el nekünk...

— Vizűm nélkül lehat Budapestre utazni annak, aki igazolványt szerez be a budape-ti Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár érdekűje ári képviselőjénél, a magyar nemzeti párt érsekujvári mezőgazdasági szakosztályánál <No- vé-7ámky Damjanich u. 5.), hol a kiállításra vonatkozólag teljes ée részletes felvilágosítás nyerhető*