Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-15 / 63. (1986.) szám
0 .■VAXcr-' 1929 március 15, pénte^gj^ 4* A tanítónők cölibátusa Válasz két magyar tanítónő cikkére SsloTensské, március. Mtedeoekelótt kötelességssBerüen jelzem, hogy a tanít őrsök cölibátusa fontos kérdésében késeülő törvénytervezet ellen irt cikkemet a Prágai Magyar Hirtap szerkesztősége nem a szaksajtéból vette át, hanem azt egyidejűleg s elsősorban a P. M. H.-nak, majd szaklapunknak, a Magyar Ta- nftó-nak küldöttem meg aszal, hogy ezen irányú felszólalásaink nocsak a szaksajtó vékája alatt szellőztessenek (mert lehet, hogy éppen az illetékes faktorok nem olvassák az egyébként kitünően szerkesztett lapunkat), hanem a napisajtónk vezérlapjából akarva, nemakarva vegyenek tudomást azok, akik hivatva vannak a tanítónők sorsa felett dönteni. Mert mit használna az ügynek, ha felszólalásaink „köztünk maradnának** s aggodalmaink egymásközti sopánkodásba fulladnának? Bárha tudomásom van róSa, hogy a kérdéses tárgyban memorandumok is terjesztettek fel a kormányhoz, de az 1901. évi tapasztalataim alapján, amikor tanítói fizetésünk rendezése alkalmával egy kocsioldalnyi memorandumot terjesztettünk fel (udvaromból gurult M), még annak ée annyinak sem tulajdonitok oly nagy fontosságot, mint abban az időben is egy-egy sikerült, a szöget fején találó felszólalásnak. Azért ne „sajnálkozzanak felette" főképpen „rendkívül ne sajnálkozzanak* a kedves kollé- gioSk, hogy cikkem a nagy nyilvánosság előtt megjelent, ellenkezőleg, mondjunk hálás köszönetét a szerkesztőségnek ama figyelméért, hogy elsőrendű érdekünk (én nem vagyok érdekelt, bárha van tanítónő leányom, még pedig a tanfelügyelőinek nyilatkozata szerint a legideáKsabbak közül való, de az férfhezmenetelekor állásáról azonnal lemondott) megvédése szempontjából annak lapjában hely adott s módot nyújtott ahhoz, hogy — ugymondjam, — ekként a legfelső fórumon fejezhessük ki aggodalmasukat a készülő törvény- iervezet felett Egyébként fe csak a száraz tényeket adtam le kommentár nélkül, tehát a bűnöm nem is oly nagy. Sőt, egyáltalában nem is bűn. Mert hisz a k. koüéginák megjegyzéseikben, a lényegben csak megismétlik ugyanazt, amiket elmondottam, ök is szörnyszülöttnek nevezői a tanítónői cölibátus kitalálóit Egyébként mit jelentenek e soraik: „Ha vakki, úgy egy Mvatásszeretettől átfűtött lelkű tanítónő érzi igazán, hogy milyen nagy érték az emberi szabadság. ÍSs ha valaki, úgy egy ilyen emberi lény érzi súlyos csapásnak, ha szabadságában korlátozva van* — ha nem azt jelentik, hogy szabadságunk korlátozása és „szerzett jogaink veszélyeztetése" esetén el lehetünk készülve arra, hogy bizony a ml kolléganőink is hasonló érzelmekkel fognak eltelni, mint ama „szegény három német tanítónők*. Mert hiába, „az élet után a szabadság a legdrágább kincs, amit bírhatunk ezen a sártekén" Azért annak legkisebb korlátozása is csapásként nehezedik ránk. Miért kérdem, hány ember van olyan, akit a csapások súlya nem változtat meg? Főle~ hány Tea* olyan, aki szabadságának korlátozása esetén is a legszentebb idealizmustól ,,fütöttM-en teljesíti majd kötelességeit? (Lásd’ Magyar Tanító f. é. mán:. 1, számát). A cikkíró tanítónők nagyon félnek attól, hogy „mivel a nagy tömeg könnyen általánosít, azt fogják hrrmi, hogy csak úgy hemzseg a sok tanítónő, aki nem hivatás érzetből van a tanítói pályán, hanem ételért®. Hát ne féljenek! A magyar tanítónők értékes, sőt nagyon is értékes munkájáról a társadalom minden rétege régen meg van győződve; tudja mindenki, hogy mennyire nélkülözhetetlenek, különösen az iskolába kerülő apróságoknak az első években, amidőn az édes anyától elszakittatnak, kell, hogy egy másik jó anya kezébe kerüljenek. Ezen hivatás betöltésére pedig senki sem alkalmasabb, mint a soméval megelégedett és pályáját szerető tanítónő, fts mégis félnünk kell, hogy a mostani értékes kart a veszélyesem fenyegető cölibátus behozatalával elveszitek s kapunk helyette egy olyan tanítónői státust, amely meAékfoglalkozásnak tekinti azt a 'arankát amelyet az iskolában végez. Ebből a fajtából pedig csak kára lesz az iskolának, a családnak, a társadalomnak és az államnak egyaránt’*. Va#om nem szóról-szóra ezeket mondottam-e indexre kerüli cikkemben, Mégis nagyon örülök, hogy cikkíró koftéginák szintén „lelkes ellenfelei a tanítónők cölibátusának", azonban, mint Írják, „egészen más okokból, mint ama szegény három német tanítónők" — de a következő szofiznmssal beállított folytatólagos idézetüket megütközéssel olvastam, — „akik azért óhajtanák a cölibátus eltörlését, mert lelkükbó' utálják hivatalukat". Mennyire másképpen hangzik a fentebbi mondat úgy, amint az valósággal íródott: „azért utálják hivatalukat, mert legszentebb emberi jogaikban korlátozzák őket". Attól tartok, ha még több hasonló hozzászólás jön, úgy járunk, íhogy a sok bába között elvész a gyerek, — kiöntik vizestől. További hozzászólásokra nem válaszolok. Staimpay János. Windischgrátz herceg rehabilitálni akarja magát Budapest, március 14. (Budapesti szerkesztőségünk tel efon jelentése.) A parlament folyosóin úgy hírlik, hogy a frankügyben elitéit Windischgrátz herceg társadalmi előkelőségekből ámó héttagú zsűrit alkar összehozni amely társadalmilag rehabilitálja őt, hogy ezután újra beléphessen a Nemzeti Kaszinóba és más egyesületekbe, ahonnan ©tótéit efé- fte miatt ki kellett lépnie. Két wildwest-bandita revolverrel „inkasszálta“ egy chartottenburgi mozgó bevételét Rablótámadás a mozgó igazgatói irodájában — Automobilon menekültek a tettesek Berlin, március 14. Charlottenburgban, a Kant-utca 54. szám alatta mozgászáinház igazgatód irodája tegnap este egy vaikmerő, Wild- West-bandiiták stílusára emlékeztető rablótámadás színhelye volt. A mozgóban tizenegy óraikor fejezték be az előadást. A terem gyorsan kiürült és negyed tizenkettőkor már csak az igazgatói irodában voltaik tisztviselők, akák a napi elszámolást végezték Westphal igazgató ellenőrzése alatt. Féíltizenkettare járhatott az idő, midőn az igazgatói iroda ajtaja felpattant * a küszöbön két férfi jelent meg. Mindkettő feketeüvegü pápaszemet viselt, ami arcvonásaikat nehezen kivehetővé tette. Egyikük kézéiben revolver volt, amelyet a moagó- szinház igazgatójára szegzett — Fel a kezekkel! — kiáltotta harsány hangon. — Engedelmeskedjenek, különben lövök! » Az igazgató és a mozi pénztárosai éppen az elszámolással voltak elfoglalva és az idegenek megjelenése annyira meglepte őket, hogy az első pillanatban nem merték védekezésre gondolni. Leghamarabb az igazgató fért magához, de ekkorára már a másik bandita kezében is revolver volt és úgy, hogy még a legügyesebb és körültekintőbb embereket is mesterileg tudják félrevezetni, akkor igen hasznos volna bevezetni, hogy mindem fontos aláírással az ujjlenyomat is ott szerepeljen, mert ezzel az okiratok a csalásoktól mentesek lennének. A kalandoroknak pedig hamarosan elmenne a kedvük az okirathamisitástól, mert az ujjlenyomatok nem olyan könnyen uíánozhatők ám, mint az aláírások. halálos fenyegetésekkel tartották sakkban az egész társaságot. Az igazgató kísérletet tett, hogy a telefon kagylóját leemelje és értesítse a rendőrséget. Az első mozdulatára azonban mellette termett az egyik bandita és revolvere csövét a mellének szegezte. Az igazgató kénytelen volt megadni magát sorsának és tűrni, hogy a rabló kiemelje a pénztárcáját és a benne talált 115 márkát magáihoz vegye. A másak bandita ezalatt beseperte az asztalon heverő 470 márkát, a mozgószinház aznapi bevételét. Miután a rablók meggyőződtek arról, hogy több pénzt nem találhatnak, az egyikük revolverének fedezete alatt távoztak az irodahelyiségből. Westpahi igazgató ekkor telefonon értesítette a rendőrséget, a mozi tisztviselői és alkalmazottjai pedig a menekülő rabiák üldözésére indultak. A (kivezényeli rendőrökkel együtt átkutatták az egész környéket, de sehol sem találtak a banditák nyoméra. Mindössze annyit tudtak megállapítani, hogy a tettesek automobilon menekültek el a helyszínéről. A rendőrség nagy apparátussal nyomoz Chartert tenburg vakmerő Wiid-West-banditá i után. Érdekes kiséríeiek a dahiitoszkopia terén Hamis ujjlenyomatok — A poroszkopia megkönnyíti a kikeresés fáradságos munkáját — Számok és betűk fényképek helyett Távirati utón is továbbítható az ujjlenyomat — Haokon Jör- gensen a klasszifikációs formák felfedezője Milyen tesz a tavaszi kosztüm? Kopenhága, március. A gonosz tettek felderítésének leghatásosabb eszköze az ujjlenyomatok megvizsgálása és összehasonlítása. „Daktiloszkopia" gyűjtőnév alatt vannak összefoglalva mindazok a hosszú és fáradságos munka által elért tapasztalatok, melyek nélkül a modem kriminaJista alig végezhet pontos munkát A daktiloszkopia főként azokban az esetekben ér el kiváló és sokszor frappáns eredményt, ha a visszaeső bűnösről van szó. Ilyenkor a visszamaradt ujjlenyomatok hamarosan elárulják, hogy melyik jómadár halászott a tilosban. Hiszen egyszerű a dolog. A sok ujjlenyomatot végig kell vizsgálni s ráakadnak a keresett ujjlenyomat mására. Az egyént megkeresni aztán nem nagy munka. Sok gonosztevő azonban már igen régen tisztában van azzal, hogy saját ujja a legnagyobb ellensége és ezért, ha munkára indul, gumikértyüt bűz, nehogy akaratlan. is elárulja magát Sőt újabban gumipecsétot készítettek és ezeket az úgynevezett ujjlenyomatokat hagyták vissza a helyszínen, hogy a rendőrséget tévútra vezessék. Erre a veszedelemre először Stockholmiban lettek figyelmesek, ahol ugyanis német gonosztevők gumibélyegzőkkel éppen ujjlenyomatokat gyártottak a tett szin- helyén, természetesen mondanunk sem kell, hogy nem a sajátjukat, mikor nagy munkájukban a szemfüles detektívek rajtaérték őket. A poroszkopia A daktiloszkopia fejlődésében a legújabb haladás a „poroszkopia", vagyis az ujjíelületefeen levő pórusok legprecízebb stúdiuma. Ezek a mikroszkopikus kicsinységü, végtelenül különböző nyomok, melyek az ujjhegyeken levő izzadtságmirigyek nyílásából erednek, semmiféle gumipeeééttol sem vehetők át. Mivel ezek a nyomok egy emberélet alatt sem változnak, a kriminalisztika mindjobban és jobban áttért ezeknek a pontos megvizsgálására. Elhelyeződésüknél és formájuknál fogva minden embernél annyira különbözők és változatlanok, mint maguk az ujjak vonalai. A vizsgálatot csak az nehezíti meg, hogy végtelenül aprók és szabad szemmel neim láthatók. Ezen azonban úgy segítenek, hogy 15—-20-szorq6ra nagyítják a képeket. Egy bizonyos ujjlenyomat után való kutatás nem olyan egyszerű dolog, mint gondoljuk, ezért a szakkörök már régóta gondolkoztak azon, hogy hogyan lehetne ezt az eljárást egyszerűsítem és meggyorsítani. Hiszen nagy hátránya volt a bűntény gyors felderítésének az, hogy a* eredeti ujjlenyomatot be kellett küldeni a felderítő központba, hogy ott az összehasonlításokat végezhessék. Gyakran megtörtént azonban, hogy ez a bizonyos ujjlenyomat nem szerepelt az itt összegyűjtöttek között, így hát egy másik helyre kellett to- váb küldeni. így vándorolt néha egy-egy ujjlenyomat hónapokig, ami a vizsgálati fogságot igen megihosszabbitotta és egyben a bűntény felderítését is késleltette. ,■ Most azonban hosszú évek kísérletezései után Haokon .Tö rgen són dán rendőrfelügyelőnek sikerült ezt a kérődért megoldania. Eddig, ha egy ujjlenyomatot kerestek végág kellett vizsgálni az temm meglévő mintákat. J8tj|8iivib tmntw z különböző összes ujjlenyomatokat osztályozta. Ugyanis egy bizonyos klasszifikációs formát csinált, mely nem.-egyetlen emberre bir összehasonlító értékkel, han-"o formulái szám- és betű szerint képződöttek. így a hivatalnokot, akinek feladata, hogy a szóban forgó ujjlenyomatot kikeresse, abba a helyzetbe juttatta, hegy csak azokat a lapokat kell átnéznie, melyek a már Jörgensen által megállapított formák és számoknak megfelelnek. Ez épp oly biztosan elvezet a pontos identifikáláshoz, mint a szemünk elé rakott eredeti ujjlenyomat lap. Jörgensen úgynevezett „detail és notabene” formákat is kapcsolt rendszerébe, melyek lehetővé teszik, hogy az egyes ujjlenyomatot tartalmazó lapot pontosan leírhatják és ennek megtörténte után egy számszerűit rendezett csoportból, hasonlóan rendezett formák közül okvetlenül igen gyorsan kikereshetők. Jörgensen osztályozása Egy ilyen osztályozott forma például a kővetkező: 33533 34556 2221/2 14.15.18.17.5.00 062,33.9 4/5.074. X 3—64.1 2/3J9 4/5A/3 1.3—73. 6-5/4 41-10 149. Az első fix számjegy a tíz ujjban levő mintát jelenti. A következő négy számjegy „222 1/2“ jelzi, hogy a mutató és középső ujj közötti belső és külső csavarmMiták határán, több, mint 9 idegvég- gümb fekszik. A továbbá négy számjegy .44-16.18-17“ a jobbkéz négy ujjáe levő dudorokat tartja nyilván. Ezután következik ac 5. ujj részletes formájának leírása. Végül a* öt utolsó számjegy, a tizedik ujjon, vagyis, a balhüvelyk- ujj egy határozott pontján levő egy bizonyos jel felléptét jelzi. Az ilyen eljárásnak nagy előnye az, hogy in- ternaeionális vonatkozásban is nagyszerűen felhasználható. Az egész körözőlevél-szisztéma, mely ma csupán hiányos személyié írás és nem kielégítő nyomok alapján kísérletezik, a legjobb és legbiztosabb felismerhető eszköznek előhozatalávaL, vagyia Jörgensen-féle ujjlenyomatok formájában, uj alapra fektethető. Az uj eljárásnak még igen nagy előnye az is, hogy ezentúl telefonon vagy sürgönyileg is meg lehet állapítani a személy- azonosságot a felvett adatok alapján. Jörgensen a Newyorkban tartott internacionális kongresszuson be is mutatta uj eljárását és a szakkörök a legnagyobb elismeréssel adóztak a dán reodőrfel- ügyelő kiváló eredményének. A siker oly általá- j nos volt, hogy az amerikai rendőrségeken máris bevezették a Jötrgensen-féle formulák felhasználását. Az újlenyomatok egyik igen fontos alkalmazása, az aláírásoknál még ma is fennáll. Természetesen nálunk csak akkor volna értelme, ha mikroszkopikus utón is érvényt tudnának szerezni az ujjlenyomatok valódiságának. Ujjlenyomat, mint „aláírás" már az V. században ismeretes volt a kínaiaknál. Különösen az analfabéták használják ezt. Amerikában igen sok bankban visszaélések elkerülése miatt még ilyen ujjlenyomatokat is j vesznék a felektől, miáltal igen sikeresen kerültek el sok csalást.. Ha meggondóljuk, hogy a csalásoknak, milyen sok esete fordul meg ilyen okirafchrmitútáBL kon, 1 Tavasz? Hiszem még vígam hull a hó és sose képzelt mélységekben kalandozik a hőmérő higanyoszlopa — s már tavaszról lehet valamilyen vonatkozásban beszélni? Úgy bizony, már tavaszi divatról lehet és kéül beszélni, mert a divat nem respektálja az időt, a divat mindent megelőz, a divat már jó előre megteszi a maga hódító lépéseit és a Legzuzmarásabb zúzmarák között megszövi a maga édes, verőfényes tavaszi álmait, nyugodtan és biztosan, mert tudja, hogy lehet hófúvás, lehet harmincfokos hőmérő, azért tavasz mégis csak lesz. S ha lesz, ha már itt vám, nem szabad, hogy őt, Divat őfelségét készületlenül találja. Beszéljünk hát nyugodtan a tavaszi divatról. S ennek a most következő tavaszi divatnak legjellegzetesebb darabjáról: a kosztümről. Az asszonynépmek minden oka meg van arra, hogy eleve el legyen ragadtatva attól, hogy tavasszal kosztümök — s hozzá uj zsánerű kosztümök — jönnek divatba. Mert nincs toalettfajta — s ezt hányadszor ismeri már fel vájjon a divatvilág? — amely fiatalosabb, kedvesebb, csinosabb, könnyedebb, változatosabb és oélszerübb lenne, mint a kosztüm. Bár uj kosztümökről lesz itten szó, mégis azzal a meglepő megállapitással kell kezdenünk: hogy a kosztüm igazán elegáns legyen és annak igazán a legjobban hasznát vehes- sűk, ahhoz mindenekelőtt az kell, hegy a kosztüm — ne legyen nagyon alávetve a napi divatnak, hanem — hogy is mondjuk — olyan „általában divatos" legyen. Vonatkozik ez úgy a szánme, mint a szabásra. Körülbelül ehhez az alapvető igazsághoz alkalmazkodik az uj divatai kosztüm. Vagyis nincsenek benne földrengető újítások. Igv például irányadó, hogy az újfajta kosztümök kabátkája egészen sima és egyenes, a szoknyája pedig — legkivált elől — gloknis (ez a harangszabás az a bizonyos állandó „fiatalító tényező”). Most közben aztán újból és újból megpróbálják, hogy ennek az általános karakternek komolyabb szint adjanak, még pedig azáltal, hogy puhább, omlóbb, szélesebb, kényelmesebb szabást adnak és a kihajtórészt mindenféleképp variálják. így látni aztán a jól ismert férfiszabást, aztán sálgallérszabást, mély kihajtókat stb. A kosztüm anyaga mindig igen egyszerű s ama ritka eseteikben, ha mintázott, akkor is csak sajátjából mintázott. A kelmének így is, úgy is csak feltűnés nélküli, elegáns kelmének szabad lenni. Igen elegánsak lesznek a kreppszerü szövetek. Legdivatosabb színek lesznek a „közép- szinek": a beige, homok, finom szürke szín, a tompa-vörös árnyalatai, a ködös zöld különböző tónusai. A kosztüm-kabát alatt sima blúzt fognak hordaná, valami szép, keresetlenül egyszerű kelméből. Magától értetődő dolog minden jőizlésü nő számára, hogy kosztümhöz a lehető legegyszerűbb kalap illik. Éppúgy a cipő is egyszerű, nincs rajta semmi daszátés; a különböző félcipőfajták mindegyike jó kosztümhöz, finom borjubörből vastagon varrott talppal, vagy — főleg városi sétacipőnek — a divatos gyűkbőrök valamilyen fajtájából. Az uj tavaszi kosztümökről az alábbi leírásokban adunk Ízelítőt olvasóinknak: Gombolás és gallérnélküli kosztüm: ezt a kosztümöt csak egy vadbőr-öv fogja össze. A gallér helyén elől megkötött kendő, olyan színű, mint a keztyü, amelynek szára bő és ma- | gas és ráhúzható a kabát ujjara. Az egyenes kabát szoknyája gloknis. A kalap szorosan a fejre tapadó. Efféle kosztüm jót mutat kis kockás, alig feltűnő pepifás kelméből. Kecses kis sarkos kihajtója van egy másik kosztümnek, amely ugyancsak övre zárni. A nemrég még divatos prémbeszegéseket — amiket aj mai nők már nem tartanak tavasziadnak, — hosszú, keskeny sál helyettesíti, amely könnyedén fogja át a nyakat és az övvel van leszorítvaÉppúgy, mint azelőtt, most ás divatos a szmokking-kosztüm, mely a mindenkori férfidivat utánérzése és amelynek legújabb típusa könnyedéin derék beszabotl. Kizárólag csali kétsoros gombolással viselik. Végül egy utolsó modell példa arra, hogy az egysoros szmokking ízléses módon hogyan érvényesül az újfajta, puha vonalakban; a kabát alja szűk, testhezálló és le van kerekítve, egy gombbal gombol ódik, kihajtója széles, puha, zsabő-szerii; ez a fantasztikus színek king, amely teljes szakítás a hagyományokkal!, lágy és erősen gloknis szoknyái kivan, ellentétben az előbb tárgyalt kétsoros szniok- king-ezaibással, amelyhez mindenképp csak egyenes szoknya való.
