Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-15 / 63. (1986.) szám

1929 március 15, péntek. 'PPAGAI/V>AG^!AUH1RLAI» A Tuka-Oss^ü IcaAcsolatbaii hiskutatáit tartottak losom«on Siller Jáaotnái és farién Ödönnél A klasszikus vonalú nuah Losonc, március 14. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Linhart pozsonyi vizs­gál ókiró rendeletére tegnap egész napon át Giller János dr. losonci ügyvédnek, a magyar nemzeti párt tartománygyülésd képviselőjének lakásán, továbbá Tarján Ödön losonci gépgyárosnak, a Prágai Ma­gyar Hírlap szindikátusa tagjának laká­sán a Tuka-üggyel kapcsolatban házkuta­tást tartottak. A házkutatást a pozsonyi rendőrség kiküldött tisztviselője a losonci rendőrség több tagjának közreműködésé­vel végezte. A házkutatás során Giller János dr.-nál lefoglaltak több levelet és folyószámlakivonatot, Tarján Ödönnél pe­dig lefoglalták a Prágai Magyar Hírlappal folytatott egész levelezését. Giller János dr.-nál ezenkívül lefoglalták a Szlovensz- szkói Magyar Szinpártoló Egyesületre vo­natkozó leveleket, továbbá a magyar nem­zeti párt tartomány gyű lesi képviselői \ klubjának szervezeti szabályzatát, a szlo­venszkói magyar tar tonnán y gyűlési képvi­selőknek a tartománygyülési tagkinevezé­sek ellen a legfelső közigazgatási bíróság­hoz benyújtott panasza házi példányát (a panasz szövegét annakidején lapunk is közölte. Szerk.) g végül még néhány je­lentéktelen iratot. A Giller János dr. la­kásán végzett házkutatás tartama alatt, tehát délelőtt fél tizenegy órától este nyolc óráig, a rendőrtisztviselők Giller János dr. feleségét a lakás égjük szobájá­ban internálva tartották. A házkutatások végén a házkutatást végző közegek közöl­ték, hogy úgy Giller János dr.-t, mint Tarján Ödönt a közeli napokban Linhart vizsgálóbíró Pozsonyba fogja idézni ki­hallgatás céljából. A házkutatások Losoncon óriási feltű­nést keltettek, mert a város lakossága még élénken emlékezik arra a még máig sem motivált, eredménytelen házkutatás- j ra, amelyet néhány hónappal ezelőtt a magayr nemzeti párttól (s természetesen j a Prágai Magyar Hírlaptól is) a mostani­hoz hasonlóan távolesö üggyel kapcsolat­ban a párt losonci titkárságában foganato­sítottak s amely ellen — mint ismeretes — a magyar nemzeti párt törvényhozói erélyesen tiltakoztak a belügyminiszté-! riumban. Értesülésünk szerint a párt törvényho-; zói interpelláció alakjában a parlament-1 bon is szóvá fogják tenni a mostani ház-: kutatások ügyét is, melyek során Giller j János dr. országos képviselőtestületi klub- j elnök személyében a párt egyik vezető funkcionáriusánál foglaltak le pártügyára­tokat. TrockiJ első interjúja Wildungenben szeretne lakni — Kavarodás a német beutazási engedély körül — Trockij tudományos munkássága — Loebe távirata Konstantinápoly, március 14. Egy német új­ságírónak alkati:'a nyílt, hogy a konstantiná­polyi Tokplian-szállodában meginterjúvolja az ottlakó Trockijt. A volt népbiztos nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy mindeddig csak egy bományhoz fordult tartózkodási engedélyért s ez Németország volt. Minden más hir, így az is, amely szerint Délframciaországtbam akar letelepedni, légiből kapott és nem felel meg a valóságnak. — Legszívesebben Oroszországban marad­tam volna — mondotta Trockij. — De a moszkvai kormány kényszerűé tt arra, hogy távozzam. gok oknál fogva a legszívesebben Német­országban szeretnék élni. Elsősorban az egészségem miatt. 1926-ban inkognitóban Berlinben voltam, ahol Einem tanár Krauss és Citron tanárok jelenlétében megoperálta a mandulámat. Ezek az orvosok nagyon jól ismerik szervezetemet, mert hónapokig kezeltek. Nem vagyok halálosan beteg, de egészségem elég rozzant állapotban van s ráférne egy kis kezelés. — Különösen régi bélbántalmam kínoz- így érthető, ha szívesen venném, ha ugyan­azok az orvosok kezelnének, akik 1926-ban kezeltek. A másik ok, amiért Németországibaai szeretnék lakni, az, hogy a német birodalom a legalkalmasabb terrénum tudományos munkáim megírásához. Arra a kérdésre, hogy milyen természetűek azok a tudományos munkák, Trockij kijelen­tette, hogy nagy munkát ir az orosz forrada­lom marxista szempontból való megvilágítá­sára, de még mielőtt ezt befejezné, önéletraj­zát szeretné megírni. A berlini Fischer-kiadó ajánlatot tett az önéletrajz kiadására, de még ezen ajánlat előtt megállapodott egy amerikai céggel. Fisoher csak a német kiadást kapja meg. A berlini könyvkiadó megbízottá Konstantiná- polyba akart jönni az ügy megbeszélésére. Akkor azt válaszolta, hogy ne jöjjön, mert az ügyet a közeljövőben Berlinben is megbeszél­hetik. Majd Trockij igy folytatta az interjút: — El sem tudom képzelni, hogy Német­ország visszautasítja kérésemet. Kérvé­nyemben kifejezetten biztosítottam a né­met kormányt, hogy a közéletben nem szán­dékozom szerepelni és semmiesetre sem keveredőm be a német politikába és a leg­szívesebben izoláltan élnék valahol a vi­déken, mint egy beteg emberhez illik. — Azt szeretném, ha a berlini orvosok ke­zelnének s egy fürdőhelyen, Wildungenben tölthetném csendesen napjaimat és befejez­ném tudományos munkáim megírását. Trockij szerint a moszkvai kormány annak­idején kijelentette, hogy Németország nem hajlandó bebocsátárni területére. Mielőtt el­hagyta volna Oroszországot, megkísérelte, hogy tiltakozzék a Törökországba való ki­utasítás ellen. Vonatja tizenkét napig állt a legnagyobb hidegben egy kis középoroszor­szági városka mellett, mert a volt népbiztos vonakodott tovább utazni. Később mégis Odesszába vitték s biztosították arról, hogy Németország mégis meg fogja adni a tartózko­dási engedélyt. Konstantinápolyban február közepén a berlini lapokban véletlenül fölfe­dezte Loebe híres nyilatkozatát. Erre az orosz főkonzulátus által arra kérte a. szovjetkormányt, hogy mégegyszer inter­veniáljon Berlinben. A moszkvai válasz ez volt; A német kormány végleg elutasítja a kérelmet. Néhány nap múlva saját maga táviratozott Loebehez és a német konzulá­tuson személyesen beadta kérvényét. Loebe nyilatkozatát csaknem meghívásnak tekintette. Tegnap táviratot kapott Berlinből, amelyben közük, hogy a döntés még nem történt meg. Most bizalommal vár Németor­szág válaszára. A berlini orvosok között, akikhez fordulni akart, Klemperer és Forster tanárokat is megemlítette. Trockij hálásan beszélt a török kormány barátságos maga­tartásáról. Végül kijelentette, hogy7 az orosz fokonzulátuson nem tekintették fogolynak, de mégis átköltözött a szállodába, mert mozgási szabadsága nem volt teljes a konzulátus épü­letében s főleg neon fogadhatott olyan látoga­tókat, akik a konzul előtt esetleg kellemetle­nek lettek volna. Miután a német válasz ké­sett, átköltözött a szállodába. Trockij arcszine egészséges és tekintetének energiája nem nagyon változott meg azáltal, hogy szakállát leborotváltatta. m A mexikói kormánycsapatok bekerítettek és elfogtak háromezer felkelőt N ewyork, március 14. Amanzan tábor­nok csapatai Monterey közelében három­ezer felkelőt fogtak el, akik Torreom irá­nyában akartak visszavonulni. A kor- inánytábomok lovas osztagai bekerítették a szétbomló ellenséges csapatokat, ame­lyek jóformán ellentállás nélküli megad­ták magukat. A felkelők a katasztrofális szénhiány következtében kénytelenek vol­tak elhagyni vonataikat és tábort ütöttek a vasúti vonal mellett. A kormány repülő­gépei fölfedezték őket, mire Amanzan lo­vasai bekerítették az egész osztagot. Cal- les hadseregének zöme lassan nyomul Durango felé. A felkelőkkel való küzde­lemben hatvan felkelőt megöltek, hetet megsebesítettek. Az elfogott felkelő tisz­teket azonnal kivégzik. A szenátus elfogadta a bortermelők italmérési jogát szabályozó javaslatot A borpincékben tilos a kártyázás és a szerződtetett zene — A szenátus befejezte őszi ülésszakát — Prága, március 14. A szenátus ma tartotta az őszi ülésszak két utolsó ülését és pedig egy rendes és egy formális ülést. Az első ülé­sen két, a szlovénszkói és ruszinszkói szőlő- termelőket és vendéglősöket érdeklő javasla­tot tárgyaltak le. Hruban elnök napirend előtt bejelentette, hogy a kommunista párt kizárta tagjai sorából Bodnár és Richter szenátoro­kat, ezek tehát megszűntek e párt szenátusi klubjának tagjai lenni. Fahrner szenátor be­jelentette az elnökségnek, hogy kilépett a német nemzeti szocialista pártból és megszűnt e párt szenátusi klubjának tagja lenni. Ezután Hreisa szenátor bereferálta a szlovenszkói és ruszinszkói szőlőtermelők saját bortermésé­nek kimérésére vonatkozó kormányjavaslatot. Rámutatott arra, hogy a köztársaságban összesen 17.025 ha. szőlő­termőföld van, amelynek fele Szlovenszkóra és Ruszinszkóra esik. Húszezer szőlőtulajdo­nos közül kétezer szlovenszkói, hatszáz ru­szinszkói. A szőlőtermelők Szlovenszkón már évszáza­dok óta privilégiumot élveznek. Mivel idő­közben az ital mérési engedélyezési eljárást törvénnyel rendezték és ez a törvény a szőlő- termelők saját borának kimérésére nem vo­natkozott, szükséges volt ezt külön törvénnyel rendezni. A tárgyalás alatt lévő javaslat sze­rint a szőlőtermelők saját boraikat kimérhe­tik olyan helységben, amely az ő mezőgazda­sági vállalatukhoz tartozik. A kimérés nyitott üvegekben történik és csakis este tizenegy óráig szabad kimérni. A borkimérést a járási hivatalnál, vagy pedig a bortermelő szövtekezeteknél kell bejelen­teni, amelyek viszont továbbítják a járási hi­vatalhoz. Ugyanabban a helyiségben, ahol a szőlőtermelők saját boraikat kimérik, tilos a kártyázás, nem szabad más italokat kimérni, nem szabad táncolni és zenélni. A vita során Zimák szociáldemokrata szenátor a törvény- javaslat mellett foglalt állást, de helyteleníti a zene betiltását. Felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországon nagyszerűen bevált a borhamisítás leküzdését célzó törvény, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar bornak ma az egész világon jó neve van. Ha­tározati javaslatot terjeszt be, amely szerint a kormán yfelszólitandó arra, hogy a borhamisítás fokozottabb leküzdése vé­gett törvényjavaslatot terjesszen a parla­ment elé. Herz kommunista szenátor a javaslat ellen szólalt fel. Hreisa előadó zárszavában megje­gyezte, hogy a kártyajáték a vendéglői jog egy részét képezi, tehát ezt nem lehet áten­gedni a bortermelőknek, ami pedig a zenét illeti, az úgynevezett „schriml-zene továbbra is játszhat, de eze­ket a zenészeket nem szabad a tulajdonos­nak leszerződtetnie. A szenátus a javaslatot első olvasásban Zi­mák határozati javaslatával együtt elfogadta. Ezután Pstyrik szenátor beterjesztette a má­sodik törvényjavaslatot, amellyel hatályát veszti az úgynevezett Srobár-féle alkoholtilalmi rendelet. A javaslat szerint az eddigi italmérés-enge- délyezési eljárást unifikálják. A javaslatot vita nélkül fogadták el. A szenátus ezután egy második formális ülést tartott, amelyen kiosztották az egyes bi­zottságoknak a képviselőház által letárgyalt javaslatokat. Ezzel végétért a szenátus őszi ülésszaka és Hruban elnök indítványára az ülés felhatalmazta az elnökséget, hogy a leg­közelebbi ülést írásban hívják egybe és hogy­annak napirendjét is megállapítsa. \M*rn——mmmrnarn '■ ■ A szlovenszkói országos választmány ülése Pozsony, március 14. (Saját tudósiifcóniktől.) A szlovenszkói országos választmány pénte­ken ül össze Drobny János dr. országos elnök vezetése alatt. Ezt megelőzően kedden előér­tek e-zle tét tartottak a választmány tagjai, me­lyen az előadók ismertettek a pénteki ülés tárgyait. A tárgysorozat kétségtelenül legfon­tosabb pontja az országos költségvetés és a hiány fedezésére szolgáló 160 százalékos or­szágos pótadő kivetése. Az országos választ­mány több képzőművész segélyezése ügyében fog határozni, foglalkozik az aranyosmaróti, nagyszombati és lévai kórházak ügyeivel (ez utóbbinak építési ügye is napirendre keiül) s tárgyalja a pozsonyi Zaohrana-egylet segélye­zési ügyét. Pozsony város régi államkötvé­nyeinek ügyét és a Kassa város elektromos müveinek kérdése szintén a tanácskozás tár­gya lesz. Az országos költségvetést a választ­mány tagjai már előzetesen részleteiben is le­tárgyalták. Törvénytelenül kobozták el a csíki székelyek 62 ezer holdas birtokát Kolozsvár, március 14. Osikmegye határ­vonalán, a Törökországgal 1769-ben kötött béke alapján, a Moldva-Oláhországtól vlsz- sza szerzett havasi birtokokat II. József császár 1788 május 27-én a csik- megyei székely határkatonaság javára és előmenetelére adatni rendelte. I. Ferenc József király 1869 február 16-án kelt elhatározásával ezt az adományozást új­ból megerősítette. Amikor a román uralom elkövetkezett, az Averescu-kormány, helyesebben az agrárbizottság ugj- intézkedett, hogy a csíki székely magyarok 62.009 holdja min­den ellenérték nélkül koboztassék el a román állam javára. A c<siki székelység e törvénysértés követ­keztében koldusbotra jutott. Elvették tőlük nemcsak földingatlanaikat és erdőiket, ha­nem 13 épületet, vízmüveket, autókat, kész­pénzt stb. Eddig minden kormány megígér­te, hogy a sérelmeket orvosolni fogják, de a helyzet mindennek ellenére ma is az. hogy a vagyonából kiforgatott és kereseti lehe­tőségeitől megfosztott csikmogyei székely­ség ma is kénytelen nézni, hogy az évszá­zados magánjavakat teljesen illetéktelen egyének szétoeztogatják egymás között, a sokezer holdnyi erdők fáját elkótyavetyé­lik, regátbeli uraknak elajándékozzák, vagy rablógazdálkodást űznek a fával. A hatalmas vagyon igy napról-napra fogy és a székely­ség nem tud ellene tenni semmii. JL

Next

/
Thumbnails
Contents