Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-15 / 63. (1986.) szám
'Mai siámunk 12 oMa) vili. évf. 63. (1986) szám Péntek 1929 március 15 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111, — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Mussolini a pápával kötött szerződések jelentőségéről Olaszország 1870 óta a Szentszéknek nem volt ellensége — A Vatikán! Város inkább lelki, mint világi állam — Az egyház és az állam elválasztása ellen Róma, március 14. Ma hozták nyilvánosságra az olasz állam és a Vatikán szerződése vetkezményeit sorolja föl, amelyek mind a politikai, mind a vallási, mind az erkölcsi kérdésekben hamarosan érezhetővé válnak. A pénzügyi megállapodásokról szólva, Mussolini kijelenti, hogy Olaszország háború utáni nehézségei ellenére a Vatikánnak biztosított összegek nem jelentenek túlzott megterhelést. Mig a politikai szerződés a Vatikán és az olasz állam politikai viszonyát rendezi, addig a konkordátum az állam vallási viszonyait helyezi egészséges alapokra. Mindenekelőtt szükséges volt, hogy a szerencsétlen ellenségeskedést, amelyet inkább a történelmi események fatalizmusa, mint az emberi rossz- akarat idézett elő, kiküszöböljék. 1870 óta ez a viszály állandóan, megzavarta az olaszok jó lelkiismeretét. ' - K Az 1029 február ll-iki megee^;. • Mussolini szeműt megszüntet mindek .Őb Jfci.ná* az olasz állam és a katolikus egyház között. A konkordátum első cikkelye kimondja, hogy a katolikus egyháznak a katolikus államban a legkedvezőbb jogi helyzetet kell elfoglalnia, ami azt jelenti, hogy az egyház és az állam szétválasztásának elve, amelyet a liberális doktrína meg akar valósítani s amelyet ma is hangoztatnak az antikatoli- kus körök, Olaszországban egyszersmin- denkorra eltűnik. Természetesen ez néni azt jelenti, hogv egy olyan rendszert vezetnek be, amely viszályra adhatna okot a polgári és az egyházi hatóságok között. Mivel ez az áldatlan helyzet könynven előállhatna, az egyház s az állam szükségét látta, hogy egy jogi szerződést kössön, amely minden kérdést pontosan szabályoz. A konkordátummal az olasz állam semmit sem vészit szuvérénitásából. A Vatikán hivatalss nyelve a latin, érintkezési nyeEve az olasz Róma, március 14. A lapok jelentése szerint a latin nyelv, miután a Vatikánnál hivatalos nyelvként vezették be, nem tekinthető többé holt nyelvnek. Eszerint a latin nyelvet ismét felveszik a különböző állaimok nyelvei sorába. A lapok jelentik továbbá, hogy a Vatikán érintkezési nyelve az olasz lesz, miig a Vatikán irataiban továbbra is a francia és olasz nyelvet is használják. Az uj vatikáni állam viszonyainak rendezésére kiküldött bizottság folytatja tevékenységét. Paceili professzor a pápa elé terjesz- tette az uj állam alkotmányjogi rendezéséről szóló javaslatokat. Mintegy nyolcvan családot, amelynek semmiféle vonatkozása sem. volt az uj vatikáni állaimhoz, a Szentszéknek a Vatikán területén levő épületeiből eltávolítottak. Róma kormányzója uj lakásokat utalt ki részükre. Ebéd a vatikáni diplomatáknak Róma, március 14. Vasárnap a pápa a Vatikánban ünnepi ebédet ad a diplomáciai testület részére. Az ebéden a Szentatyát G as- parri biboros-áUamtitkár fjggja képviselni. A magyar kormány a népszövetség hármas bizottságához memorandumot nyújt be a magyar kisebbségekről Nárcius idusán Időben mind jobban távolodik tőlünk. Eszmékben minid közelebb ér hozzánk. A múlt esztendőben nyolcvanadik éves fordulóját ünnepeltük annak. a magyar Március Idusának, amely az egyetemes magyar nemzetnek nagy ünnepnapja és amely piros betűkkel íródott be minden igaz magyar lélekbe. Az idő homokja tovább pergett. Nyolcvanegy évre, távolodott tőlünk a nagy márciusi nap. Négy emberöltőt kell átfognunk, hogy elérjük annak a kornak embereit, át érezzük a magyar nemzet ifjúságának lángoló szívdobogását, amelyből a nemzeti élet reneszánsza fakadt. Nyolcvanegy esztendő igen nagy idő. Kevesen vannak már közöttünk, akiknek gyermekkora visszanyúlna negyvennyolc fakadó tavaszára. Négy nemzedék töltötte be azóta élethivatását. Az első a nemzeti szabadság pusztulását siratta és idegen földről várta a segítő kezet. Kossuth diplomáciai munkájának sikerében bizakodott. Amerika és Anglia közvéleménye akkor egyhangúan állott a magyar igazság mellett. Az osztrák-olasz háború idején közelifekvő volt annak a lehetősége, hogy a magyar nemzet is visszanyerheti szabadságát, de a rejtelmes várakozások csalóka lázálmoknak bizonyultak, a külföld rokonszenve a magyar nemzettel volt, de ez az érdeklődés csak azzal a nagy tanulsággal szolgált, hogy a nemzetnek önerejéből kell kiépítenie a boldogulás útját. A második generáció a dinasztia és a nemzet kibékülését érte meg. A negyven- nyolcas eszmékből magával hozta a nemzeti gondolat éltető erejét, a nemzeti egység szent parancsát, azt a nemes és fenkölt liberális szellemet, amely megszüntette negyvennyolcban a rendi tagozódást és egyes társadalmi osztályoknak meg felekezeteknek kiközösítését a nemzeti élet testéből és megkezdette a modern miagyar állam kiépítésének nagy munkáját. Ez a nemzedék a 7nagyar államesziinének meg akarta nyerni a más nyelven beszélő nemzetiségeket is s törvényhozásában biztosi tóttá a kisebbségek jogait. A harmadik generáció élete- közjogi harcokban telt el. Negyvennyolc és hatvanhét állott szemben ebben a küzdelemben. A modern Magyarország kiépülése roham lépésekben haladt előre. A tanyai országban kifejlődött a városi élet, magasra lendült a mezőgazdasági és ipari kultúra, irodalom és művészet európai nivón mozgott és általános megbecsülést szerzett a magyar névnek. Gazdasági. jólétben és kulturális fejlettségien ünnepelte a magyar nemzet államisága -eredik éves fordulóját. A nemzetiségi probléma azonban nagy gondokat okozott a bélnél iti kának. Az általános választójogért megindult harc is ennek a problémának a egyében állott. A magyar parlamentben 1905 óta izgal- uas események követték egymást és Magyarország tragédiája az volt, hogy akkor őrt rá a világháború, amikor a parlamentarizmus aktuális elveinek egészséges kompromisszumát nem sikerült még megtalálnia. Ennek a harmadik korszaknak legtipikusabb képviselője Tisza István volt. Amikor orgyilkosok golyója oltotta ki életét, nem- vsak -egy erűberétet pusztult el, hanem ez íz összeroskadás szimbolizálta a magyar álam iság összeomlását is. A negyedik generáció a nemzeti élet egységének megsemmisülését éli végig. Az álratifikációs . okiratának motiválását, valamint azokat a diplomáciai szövegeket, amelyek a február 11-én kötött szerződésekre vonatkoznak. Mussolini a motiválás bevezetésében rövid történelmi visszapillantást vet a kérdésre és a következőket jelenti ki: — Azáltal, hogy a Szentszék nem fogadta el a régi olasz garanciatörvényt, kényes és veszedelmes helyzet keletkezett, mivel a katolikus egyház feje sem az olasz királyságot, sem annak fővárosát, Rómát nem ismerte el. Az olasz kormánynak 1870 óta egyáltalán nem volt az a szándéka, hogy a pápát Rómából kiűzze, vagy megfossza szuverén hatalmától. Visconti Venosta, az akkori olasz külügyminiszter, kijelentette a nagyhatalmaknak, hogy a Léo-város továbbra is a pápa szuverenitása alatt marad. Ha a Szentszék akkor elfogadta volna a fölkínált megegyezést, a Vatikán' területe sokkal nagyobb maradhatott volna, mint amilyen most lett. A továbbiakban a duce elmondja, hogy a Szentszék az 1926-ban megkezdett tárgyalások óta egyetlenegyszer sem követelt szabad utat a tengerhez," sem másfajta korridort s pusztán a Vatikán szuverenitásának elismerését kérte s a vatikáni kertek jelenlegi területének függetlenségét, esetleg a Szent Ofi- cium palotáját. — A Szentszék abból az alapelvből indult ki, hogy a pápaság függetlensége és fénye nem fü«g a független terület nagyságától. Olaszország politikai légköre az elmúlt hét év alatt teljesen megváltozott és lehetővé tette a két állam kölcsönös de jure és de facto elismerését. A szerződés első pontja, amely elismeri a Szentszék függetlenségét, a Vatikánnak különleges helyzetet biztosit a többi államok között. A vatikáni államot inkább lelki, mint világi államnak kell tekinteni. Mussolini szerint nagyon fontos, hogy a vatikáni tárgyalásokba egyetlen idegen nagyhatalom sem szólt bele. A vatikáni területet semlegesnek és meg- érinthetetlennek jelentették ki, ami már azért is lehetséges, mert a Vatikán területét övező állam a megegyezés első paragrafusa alapján katolikus államnak tekintendő. Mussolini ezután a szerződés jótékony köBudiapest, március 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefoinjölentése.) Walko Lajos külügyminiszter a sajtó képviselői előtt nyilatkozott a népszövetségi hármas bizottsághoz a kisebbségek ügyében benyújtandó memorandumáról. A tanács határozata folytán — mondotta a külügyminiszter — a hármas bizottral beszél és magyarul érez, a nemzeti szenvedés pedig egyformán mindenkinek a terhe. Az élet ránk kény szeri tette a tökéletes formájú egyenlő teherviselést. És ezt becsülettel akarjuk vállalni, teljes meggyőződéssel hirdetjük, hogy csak annak a kisebbségi munkának lehet eredménye, amely a magyar nemzet minden rétegét átfogja a szent kötelesiségte 1 jes i tésiben. . Nyolcvanegy évvel ezelőtt hangos eskü esett. Most lélekben ismételjük meg mai kisebbségi viszonyainkra alkalmazva az esküt: Magyar kéz el nem szakad a magyar kéztől. Magyar akarat szembe nem helyezkedik magyar akarattal. Magyar szándék el iveim gáncsol magyar szándékot. Ságnak a népszövetség bármely tagállama beterjeszthet a kisebbségi kérdésben memoran dumot. Ezzel a joggal mi is élünk. A memorandum magában foglalja az általános kisebbségi helyzetet és külön-kiilön foglalkozik az egyes országokban élő magyar kisebbségekkel, tiszta képet nyújtva helyzetükről. A kérdést valószínűleg júniusban fogja a népszövetség tárgyalni és ekkor valószínűleg napirendre kerül a magyar memorandum is. LAUFER S., Braiisiava Ondrejská 11., Tel. 29-22. ma mindenkinek a kötelessége, aki magyalami egység elveszett, de integer maradit a nemzeti lélek és a nemzeti kultúra. Amikor a múltra tekintünk vissza, a jövő célkitűzéseit keressük. Nem anachroniz- imus-e mos^ ünnepelni Március Idusát? Nem! Azok a nagy eszmék, amelyek a nagy március szellőjének fuvalmára lobbantak lángra a magyar ifjúság lelkében, most is frissek, korszerűek és alkalmasak arra, hogy kisebbségi életünk irányitó ve- zérespnéi legyenek. A nemzeti kötelességeknek és a nemzeti jogoknak egyenlősége a márciusi program és ezt büszkén valljuk ma is a magunkénak! A magyar kisebbség egy test és egy lélek, amely ben nincsenek kiváltságon osztályok, nincsenek kiváltságon felekezetek, eggyé asszimilált bennünket a szenvedés és egyben tart a létfentartás természeti parancsa. A nemzeti munka
