Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-14 / 62. (1985.) szám
2 ♦ppjyCTT-MAG^AR-HIRIiAP 1929 március 14, csütSrtafc. A német nemzeti szocialista párt fölszólítja Fahrner szenátort mandátumának letételére Prága, március 13. A német nemzeti szocialista párt országos elnöksége tegnap a parlamentben ülést tartott, melyen Fahrner szenátor ügyével foglalkozott. A pártelnökség egyhangúlag tudomásul vette Fahrner kilépését és fel fogja széli tani a szenátort, hogy vonja le kilépésének konzekvenciáit, vagyis önként mondjon le mandátumáról. Az ülésen indítványt tettek aziránytban, hogy a párt nyomban kérelmezze a választási biróságnál Fahrner mandátumának meg- een.misitését, ez az indítvány azonban kisebbségben maradi Angii veresége a nemzetközi Nunkahivatalban Géni, március 13. A nemzetközi munka- hivatal tegnap befejezte vitáját. A nyolcórai munkaidő-szerződés revíziójának küzdelme Anglia vereségével végződött. Az angol munkaügyi miniszter az angol kormány nevében javaslatot nyújtott be, amely egy al- bizoitság kiküldését kérte a nyolcórai munkaidő törvényének megvizsgálására és revíziójára. Lambert Ribot francia munkásdele- gátus és Sokai lengyel munkaügyi miniszter közvetítő indítványai ellenére a delegátusok többsége bosszú és izgalmas vita után elutasította az angol javaslatot. Belgium és Olaszország kormánykikülidöttei a munkássá? álláspontja mellett szavaztak, míg a német birodalmi munkám in :szter, a szociáldemokrata vezetés alatt állő kormány torta, az angol javaslatot támogatta. Troclri! Pirassacla költözik! Paris, március 13. A Petit Párisién jólérte- sül't forrásból jelenti, hogy Trockij állandó lakóhelyét Franciaországban fogja felütni. A volt népbiztos Monlpellier közelében. Párás-> sacban házat vett és bejelentette, hogy egykét hónapon belül odaérkezik. Március 17. és 20. között Konstantinápolyból Svájcba utazik, ahol megvárja, amíg a francia kormány megadja a beutazási engedélyt. Trockij Nizzában,., az együk előkelő szállódéban több Szobát rendidéit családja ■szémáca s mindéig a v„,Riyierá(b akar mardui, amíg parassaci házarendbejötL Trockij Kostantinápolybán régóta szahadon jár-kel s egy perai szá!Indában lakik.. Sem a török, sem az orosz hatóságok nem figyelnek többé rá. / ' .... - . A k rakkói „(zas“ a szlovák politika tragédiáját látja Hódra bukásában s a szlovák autonómlsta vezérek elleni hajszában Fizessen elő a a®r lépes Prága, március 13. A Slovák idézi a krakkói Czas hétfői számát, melyben a lengyel újság a szlovenszkói politika legutóbbi eseményeivel foglalkozik. Miután a cikk a szlovenszkói viszonyokról rendkívül találó megállapításokat tartalmaz, az alábbiakban egész terjedelmében ismertetjük. A szlovákok forrón üdvözölték a csehekkel egy államba való tömörülésüket, — Írja a Slovák idézete szerint a Czas — de hamarosan elkövetkezett a kiábrándulás. A szlovákoknak minden falat kenyérért, minden őket megillető jogért harcba kellett szállniok s nem jutottak előre fejlődésükben úgy, ahogy az egy felszabadult és szabad nemzettől várható lett volna. A cseh sovinisztáktól azonban sikerült kieszközölni bizonyos autonómiát s letörni az egységes csehszlovák nemzet fikcióját legalább a gyakorlatban, mert elméletben és az alkotmányban ez tovább is érinthetetlen elvnek maradt meg. A harc tovább folyik s ennek lett az áldozata a fogságban ülő Tuka képviselő. Az autonómia-ellenes irányzatok olyan tervet eszeltek ki, hogy " Tuka fogságának ideje alatt szétrobbantják Hlinka autonomista pártját. Ezt meg is kísérelték. Azonban azokat, akiknek belülről kellett volna végrehajtani a párt szétzüllesztését, illetve a Tuka ártatlanságában hivő Hlinkának diszkreditálását és elited vetlenitését, egész simán kizárták a pártból. A szlovák katolikus nép tömegei még melegebben forrtak össze Hlinkával, élénken elitélik Juriga és Tománek volt(!) képviselőket., akik nem átaltak olyan váddal lépni a nyilvánosság elé, hogy Hlinka a magyaroktól, Kassa révén és értékpapírok alakjában, továbbá a esetiektől a Ludová Banka támogatásával pénzt fogadott el. Az alacsony vádnak folytatása lesz a világi és az egyházi bíróság előtt. Ugyan akkor a szlovák politika másik szárnyán, a csehszlovák oldalon is egy csendes, de megrázó tragédia játszódott le. Hodzsa dr., akinek a csehek az államfordulat óta miniszteri bársonyszékeket adtak, egészségi .okokból visszavonult, de mindenki azt mondja, hogy politikai bulla lett. A politikai hullák rendszerint visszatérnek az életbe, de a politikában nehéz jóslásokba bocsátkozni. Bizonyos, hogyf,v, ,. .. Hódzsát Bénes taszította le, inért Hodzsa egy időben veszélyes riválisa volt. Hodzsa dr., aki a csehszlovák egyesülés ’sriikkégét még a háború előtt hangoztatta, kiváló képességekkel és még nagyobb személyi ambíciókkal rendelkező egyéniség. Belépett á cseh agrárok pártjába és százezrekre rugó Szlovák szavazatot vivén oda, magában arról ábrándozott, hogy ilyen vagy amolyan formában a köztársaság élére kerül. Volt idő, hogy kilátásai a miniszterelnökség és külügyminiszteri bársonyszék között ingadoztak. Svehla lemondása után a cseh agráriusok nem bíztak a szlovák homo novusban és miniszter- elnöknek egy régi agráriust tettek meg Udr- zal személyében. Ezzel kegyelemdöfést adtak Hodzsának Benessel szemben való harcában. Hodzsa a külügyminiszteri bársonyszékre pályázott s ezen céljához eszközül a zöld pánszláv intenacionálét akarta felhasználni. Megnyerte magának a lengyel agráriusokat, beavatkozott a bolgár agrármozgalomba, közvetítette a horvát parasztság kapcsolatát Mac Donalddal, amivel aztán magára haragította Belgrádot. Benes mindezt okosan kiaknázta és amikor Srobár volt miniszter a szlovák agráriusok körében is aláásta Hodzsa alatt a talajt, az ambiciózus Hodzsa sorsa — legalább egy időre — megpecsételődött. Hodzsa bukása Szlovenszkón nem váltott ki nagy sajnálatot. Legkevésbé sajnálták az autonomisták, akikkel harcban állott. Bukása azonban jó tanulság a szlovákok részére annak illusztrációjául, hogy a cseh politika felhasznál minden szlovákot, aki vele együttműködésre ajánlkozik, de aztán ócskavasként dobja félre. Az 1918-as évek úgynevezett csehszlovák politikusainak gazdag szlovák garnitúrájából úgyszólván egyetlen kiválóbb alak sem maradt a porondon. ’ Ha autonomisták nem lennének, akkor a szlovákok most vezérek nélkül állanának, Az autonomisták szétrobbantására és megtörésére, vagy legalábbis vezetőik félreállitásá- ra irányuló törekvés ugyanazt akarja erőmérkőzéssel, amit a csehofil szlovákok oldalán simán intéznek el, vagyis félre akarják állítani a céltudatos szlovákokat és azok vezéreit, hogy a szlovák nemzet lelkét a cseh vezérek kizárólagos befolyása alá vonják, — fejezi be mondanivalóit a Czas cikkírója. Az agrárpárt újabb kortesmerényletet tervez az erdőreform szövetkezeti alapon való végrehajtásával Prága, március 13. A szlovák néppárt kép viselőbázi klubja tegnap ülést tartott, melyen főleg a szlovenszkói erdöreformmal foglakozott. A néppárt klubja elhatárolta, hogy tiltakozni fog az erdÖreform tervezett formájú végrehajtása ellen, amely szerint az erdő birtokokat szövetkezeteknek osztanák ki. A szövetkezeteket ugyanis az agrárpárt alakítaná meg tisztán korteseélzattal. A szlovák néppárt követeli, hogy az erdökom- plexumokat kizárólag községeknek osszák ki. Kubis képviselő kizárásának kérdése nem merült fel ezen az ülésen. Hlinka kijelentette az újságírók előtt, hogy ez a kérdés csak akkor válik aktuálissá, ha Kubis képviselő a legutóbbi figyelmeztetés dacára sem venne aktív részt a párt munkájában. A főiskolák autonómiáját Is el akarja törölni Stefánek iskolaügyi miniszter Prága, március 13. A kormány törvénytervezetet dolgoztatott ki, mely szerint a nemzetgyűlés föl hatalmazza a kormányt, hogy a főiskolák tantervét é® szervezetét rendeleti nton reformálhassa meg, (!) Eddig az egyetemek és főiskólák^eZérveze ti rendjéíi CSiftk törvénnyel lehetett változta- eszközölni. Ez az eW á* életműi táftsíaWü^ biztosítéka volt. — Szinte paradoxonnak hangzik, hogy éppen Prágában merül föl ilyen retrográd terv, ahol az egyetemi élet bölcsője ringott és Európa egyik legrégibb egyetemének történel- ii.i tradíciói vissza kellene hogy riasszanak Koménaky nemzetéből mindenkit a főiskolák autónómiájának megnyirbálásátél. A német főiskolák tanári karai máris állást foglaltak Stefinek iskolaügyi miniszter reakciós szándéka ellen és a törvénytervezetet a főiskolák autonómiája elleni merényletnek bélvércZték meg. Jellemző, hogy Rtefánelk iskolaügyi miniszter egy ilyen abszolút reakciós javaslattal kezdi miniszterkedésót. M tkéíxúras mié ifire Iíoot raíiís ifac íeren -Cocfös W*i5f«ice (43) Ebben a pillanatban Sybil jól szemügyre vehette az arcát is. A fej hatalmas méretei ellenére is ez az arc nem volt visszataszító, nemes vonásai voltak, de a nagy kék' szemek ostobán, üresen, fény nélkül bámultak a semmibe. A léleknek nincsen semmi tartalma. Az egész arc kifejezés nélküli volt, olyan, mint egy nagy mértékben szellemi beteg arca és Sybilnek az első pillanatban érzett ellenszenvét hamarosan mélységes részvét váltotta fel. Ez volt ez az óriás, amely elöl őneki is menekülni kellett? A szegény, szerencsétlen ember . . . egy jámbor idióta. Az első nyugodt szóra egész bizonyosan megszelídült volna. Hirtelen átfogta a kutya állkapcsait, hogy morgásával el ne árulja. Ebiben a pillanatban az óriás szomorú tekintete a leányra tévedt. A hatalmas test megrezdült, azután gyorsan kioltotta a lámpát. A szoba azonnal áthatolhatatlan homályba borult. Sybil visszasietett az útra. Ébressze-e fel a kulcsárt? Nem, jobb lesz, ha a portásházhoz siet. Csak ki innen, ki innen, mielőbb! A kaputól már csak pár lépésnyire vannak a falu első házai. Alig tért be azonban az alléba, amikor gyors férfilépéseket hallott, amelyek őt követték nyomon. A kutya megrántotta a láucot és a szurkoló reggel halotti csendjét dühös ugatás szakította meg. Sybil csak félpillantást vetett hátrafelé és látta, hogy nagysietve két sötét férfialak van a nyomában. — Ki az? — kiáltott SyfbilL —■ Ha nem felel, kutyámat önre bocsátom. — Hangja erőtlen és bátortalan volt. — Nagy Isten — Sybil Lansdown, — csendült fél egy tiszta férfihang és a következő pillanatban Sybil zokogva ott nyugodott Diók Martin keblén, míg a kutya diadalmasan ugrálta őket körül. .v.;. , 26. .-■■—4 Nyugalom', nyugalom, drága gyermekem, — susogta Dick, amikor a leány szaggatott szavakban kezdett beszélni, szenvedéseiről, szörnyű élményeiről. — Még nem akarok semmiről hallani. Először feltétlenül ki kell pihennie magát. Ez most a legfontosabb. A többire majd sor kerül azután. & mikor evett utoljára? — Tegnap délben, — vallotta be Sybil halk hangon. — Nos, lássa, ezt rögtön gondoltam. Nagyon éhes lehet, az éhség pedig legyöngiti, most pedig erőre van szükségünk, mert még nem vagyunk mindennek a végén. Sybil ijedt tekintetet vetett rá. — No, nem uuy értem, mintha még valami újabb veszély fenyegetné, — vigasztalta Dick. . — Ezen szerencsére túl vagyunk és most igazán nincs már aggodalomra ok. Jó barátai között van, akik most fokozott figyelemmel fognak őrködni minden lépésén. Azonban ellenségeink élnek és el lehetünk készülve, hogy utolsó, kétségbeesett erőfeszítéssel akarják megnyerni a játszmát. De túl sokat fecsegek. Gyerünk, csengessünk be a kulcsárnál . Kutassa fpl mindazt, ami a Selfor- dok házában ehető és amivel , megvendégelheti a szokatlan órában bekopogtató idegeneket. . Gyöngéden átkarolta a leányt és így vezette maga mellett. Nem törődött Sneed dél, aki diszkrét távolságban követte őket és közben a kutyával foglalatoskodott. Sybil azonban aggodalmasan szorította ösz- sze Dick ujjait. — Az Isten szerelmére, ne menjünk ebbe a házba. Menjünk el innen minél messzebbre. Ha lehet, menjünk azonnal Londonba, — kérte. — No de hát miért ne mennénk be? Nincs nálunk semmi ennivaló, maga pedig már nem bírja a koplalást és a fáradtságot — Az imént az egyik szobában egy borzalmas férfit láttam. Olyan hatalmas termetű, mint egy óriás. A szemei azonban üresek, mint az idiótáé. Valószinöleg őrült és bántani fog bennünket ... » Elhallgatott. Hirtelen, megrohanták a borzalmas emlékek és teste megremegett. Minden eszébe jutott, amit a Codynál töltött öt órai tea óta átélt. — Egy . . . óriás? — kérdezte Dick érdeklődve. Szemei Sneedet kutatták. Sneed hallotta a leány szavait és most jelentőségteljesen intett Dick felé. Dick most arra kérte a leányt, hogy írja le látomását. Akadozva tett eleget Sybil a felszólításnak. Diók nyugodtan hallgatta végig, nem akarta mutatni a leány előtt, hogy menynyire felizgatta mindaz, amit hallott. — Valószínűleg egy országúti csavargó, — vetette csak úgy félvállról közbe. — Egyike azoknak a különös szenteknek, akik Keresztelő szent János módjára a pusztában kóborolnak, sáskán és vadmézen élnek és bőrrel övezik ágyékukat. Már láttam egy ilyen fickót a Hyde-Parkban is. Ne aggódjék, Sybil, két erős, jól felfegyverzett férfi van a kíséretében. Nem ijedünk meg a saját árnyékunktól, sem a maga Sámsonától. A leány most már engedelmesen, rnegbi- zőau követte Diókét. — Nyitva volt-e avalmelyik ablak? — kérdezte rövid gondolkodás, után a detektív. Sybil tagadókig rázta meg fejét. ’ I ■*- Egyetlen attakot sem láttam nyitva. — Valószinüieg a kulcsárnak valamelyik védence, akinek itt hajlékot ad a Seifordok lakatlan kastélyában, — igyekezett Dick a leányt újból megnyugtatni. — Majd meghalljuk tüstént, mit mond maga a kucsár. A hosszú acélesengőt hatalmas rántással húzta meg. A hang végigszaladt az üres folyosókon és legyöngitve érkezett vissza. Dick gyöngéden simogatta Sybil keskeny, jéghideg kezeit, mintha fel akarta volna azokat melegíteni. Érezte, mint remeg meg a leány és akkor gyöngéden magához szorította. Egy ..pillanatig tartott ez. Bíborba borult a leány arca és a fiú is ijedten kapott észbe vakmerő cselekedete miatt. Hirtelen elengedte Sybil kezét, mert csoszogó lépések hallatszottak, kulcsok csörrentek. A lépések csakhamar elnémultak a kulcsár a kapuhoz ért. Egy dörmögő hang kérdése hallatszott: — Ki az? Mit akar? — Kérem,nyissa fel az ajtót, — felelte Dick, aki nyemban felismerte a kulcsár hangját. — Itt Mr. Martin van. A kulcsok újból megcsörrentek. A zár nyikorgóit. Csikorogva tárult fel a hatalmas tölgyajtó. A kulcsáron sűrűn begombolt kabát és nadrág volt éjjeli inge felett. Kezében gyertya, melynek imbolygó fénye visszaesett arcára és meghunyorgatta apró szemeit. — Istenem, hát honnan kerül ön ide ebben a szokatlan időben? —■ kérdezte. — történt-e valami? — Bizony, elég dolog történt, — válaszolt Dick, — hogy az összes reggeli lapok hasábos tudósításokat Írjanak róla. Először azt mondja meg kérem, van-e látogatója? Sybdllel belépett a csarnokba. Sneed követte őket. .Az ajtó becsapódott mögöttük. — Látogatóm? Nekem? —- Kérdezte csodálkozva a kulcsár. — Hát hogyan volna nekem látogatóm? Nem ismerek én senkit mésszé környéken és egyedül élek itt a feleségemmel.
