Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-13 / 61. (1984.) szám

6 1929 március 18, szerda. Launer János halálára Kassa, március 12. ffuól * telelőn. Iplé csenget. A telefonban Arnanl Aurél remegő hangon közli: „Meghalt János bácsi!" Meghalt?... A fájdalom és keserűség elnémítja & szét ajka­mon. Sokáig dermcdíen szorongatom kezemben a telefonkagylót Az agyamban vibráló gondolatok kuszasága nem tud kifejezést találni. Kergetik, hajszolják egymást vad kegyetlenséggel a fájdalmas indulatok. A hir hatása minden borzalmával rám feküdt. Meghalt János bácsi!... Hát ismét temetünk Iglón, újból csak teme­tünk?!... Sorba temetjük vágyainkat, reményeinket és legjobb barátainkat! Gyors egymásutánban hagytak itt bennünket: Förster Sándor, Bartsch Gusztáv, Hajts Béla, Folgens Cornél, Gottpreis Ferenc és mások. Most Lanner Jánost kísértük utolsó útjára, az iglói te­metőbe. „Feltámadunk!" az iglói temető felirata. Az elhunytak feltámadnak, de nekünk életben ma­radottaknak lesz-e még feltámadásunk?! Ó, Já­nos bácsink, a Te hivő lelkedre és reménykedő bizalmadra is rászórták a téli fagy tusmarás gö­röngyeit. Te már nem szenvedsz! De mi, akik itt marad­tunk, most nagy, lesújtó fájdalommal siratunk Téged, kétségbeesve siratják a jövőt, melyből Ti eltávozottak annyira hiányoztok nekünk. Szelíd, nemes lelkű, jóságos János bácsink olyan csendes, visszavonult voltál mindig és mégis nagy súlyod voK embertársaid között Nem tartoztál a törtetők, tülekedők és érvénye­sülni akarók közé. Mégis, a legtöbb közéleti meg­nyilatkozásban fontos szerep jutott Neked. A hangosak künn lármáztak a fórumon, tüle­kedtek egymással,/hogy ki birja jobban torokkal, ki meg ököllel, Te meg szép csendesen, szerényen végezted a munkát, melynek eredményeién és nem külsőségeiben találtad meg örömödet. Mintaképe voltál a pontos és lelkiismeretes tisztviselőnek. Hivatalos teendőid végzésében a rendes munkaidőt minden nap megtoldottad né­hány órával. Több éztizedes főnöki szereplésed alatt az iglói adóhivatalban nem is volt soha fenn­akadás. akta-torlódás vagy munkazavar. A főnök példáján buzdnló tisztviselő-társaiddal minta-hi­vatalt csináltál az iglói adóhivatalból, melyre il­letékes körökben gyakran történt hivatkozás. És Te bátran lehettél a különböző kormányok ádáz ellenzéke politikai hitvallásodban, kicsinyes intri­ka és rövidlátó bossznállás soha egy percre sem ingathatták meg azt a noziciódat, amit becsületes munkáddal kiérdemeltél. Te áldott, jó ember, soha senkinek nem vétet­tél, mindenkivel csak jót tettél. Fajdalmai életed­ben nem okoztál senkinek, haláloddal annál na­gyobbat mindazoknak, akik szerettek és megbe­csültek. Példaképe voltál a családi tűzhely melegéhez ragaszkodó hűséges férjnek, akit meghitt otthoná­ban hitves és gyermek dédelgettek. De Te is vé­redet adtad volna értük. Boldogitásuk volt minden vágyad és életcélod. A hármas család egy érzés­ben forrott össze: egymásért dolgozni, egymásért élni és egymás boldogitásában kiélvezni azokat az örömöket, miket kisebb-nagyobb bajok közben az élet adott. János báesink, hát igazán elmentél, csakugyan itt hagytál bennünket, barátaidat, akikhez annyi szeretettel ragaszkodtál, akiknek valóban önzetlen barátjuk voltál jó és rossz időkben egyaránt? Te, aki annyi barátodnak írtad a verses névnapi köszöntőket, a jubileumi méltatásokat, az ünnepi ódákat, Te is elnémultál volna örökre?! Nem tudjuk, nem akarjnk elhinni a szomorú valóságot!.... A „Tűzfalán t“-ban megörökített verseidnek gyűjteménye csak egy kis porszeme annak a lelkes költői szereplésednek, melynek termékei annyi­szor megnevettettek, vagy sirásra fakasztottak és elhatározásokra serkentettek bennünket. Iglónak a múltban úgyszólván minden ünnepén, lett légyen az nemzeti, városi, vagy családi, a Te költői ihletedből fakadt ünnepi versekkel lelke­sítették az egybegyűlteket ünnepi hangulatra. De lesz-e még ünnep e világon?... Te voltál közkedvelt házi poétája a Szepesi La- pok-nak, azóta betiltott, régi lapomnak. Ebben az időben irta rólnnk Fodor Antal dr. egy a Szepes- sógen megjelent munkájában: „Á szerkesztőség tagjai a szív embereiből vannak összeválogatva. Launer János, az öreg Zipser-költő, a mindenkitől becézett kedves Já­nos bácsi, Seltenreicb Hugó, a leánynevelés finom mestere, kinek leikéből, mint egy ezüst- harangból árad szét varázsos egyénisége; Hajnóczi R. József, a magyar táblabiró utolsó íipi$sa, kinek zsörtölődése is kedvesebb, mint * más hízelgő szava, Teíléry Gyulával kedves családot alkotnak, melynek tűzhelye mellett de sok didergő felmelegszik". Igen hosszú ideig egy családot alkottunk. Te, lelked és szived minden porcikájában magyar test­vérünk oda húzódtál arra a magyar szigetre, hol né hányán bátran állottuk a veszedelmes hullámve­réseket. Állottuk, amíg bírtuk! A folytonos hullám­verések aláásták kis szigetünket. Pusztulás volt osztályrészünk, mint annyi más sok ezer magyar vérünknek. Mi lett azóta iglói magyar asztaltársaságunkból, melynek összejöveteleire Te is oly szívesen eljár­tál, sőt ezeken szokásod ellenére még beszéltél is? Iglói magyar testvérek, Launer János barátunk fájdalmas halálakor az emlékek hosszú sora vo­nul föl előttem. Rátok gondolok, valamennyitekre, j akikkel több évtizeden át ««yfrtt Valink Igló j város fejlesztésén. Szeged városa nagy ünnepségekkel ülte meg a szegedi árvíz 50 éves évlordulóját 5585 lakóház és majdnem 200 emberélet esett áldozatai az 1879-ifei nagy árvíznek Szeged, március 12. (Tudósitónlk távirati jelentése.) Szeged városa ma ülte meg félév- százados évfordulóját a szegedi árvíznek, ami­kor 5585 lakóház és majdnem 200 emberélet esett áldozatul az árveszed elemnek. Már hajnalban megszólaltak az összes szegedi ha­rangok, abban a pillanatban, amikor ötven évvel ezelőtt a Tisza hullámai a viharos éj­szakán áttörték az utolsó védőgátat és zúgtak a harangok addig, amig a viz ezelőtt ötven évvel hajnali 4 órakor elbontotta Szeged bel­városának uccáiit is. A város ma reggel ün­nepi képet öltött. A városházán hivatalos munkaszünet van és az iskolákban sem tar­tanak előadást. Délelőtt 10 órakor az összes templomokban istentiszteletet tartottak. Mise után a városháza közgyűlési termében gyüle­keztek az előkelőségek, akiket meghívtak a törvényhatóság ünnepi díszközgyűlésére. A meghívottak között volt Szeged városának há­rom országgyűlési képviselője: Klebelsberg Kunó gróf, Peidl Gyula és Rassay Károly, akik a külföldön tartózkodó Rassay kivételé­vel megjelentek. Ugyancsak megjelent Teleky Pál gróf is, Szeged volt képviselője. Aigner Károly főispán megnyitó beszéde után Somo­gyi Szilveszter dr. polgármester tartott nagy­hatású beszédet. Az árvíz borzalmas éjszaká­járól Gaál Endre dr. kormányfőtanácsos, nyu­galmazott városi tanácsos saját tapasztalatai alapján emlékezett meg. Délután a városhá­zán a Dugonics-Társaság rendezett emlékün­nepet, este pedig a színházban díszelőadás volt. A kémek királya Latvrance ezredes ezer alakban harcolt, harcol és lóg még har­colni az öt világrészben az angol világbirodalom nagyságáért London, március. Angliában néhány munkáspárti képviselő J. Shaw közlegény visszatérése és fogadtatása miatt interpellációt jegyzett be az alsóház va'amelyik ülésére. Felvilágosítást kérnek a titokzatos Shaw nevű közlegényéről, aki az egyik angol repTégép- osztagnál teljesít szolgálatot. Az interpelláló kép­viselők arra kiváncsiak, ki ez az állítólagos köz­legény, aki, mikor nemrég Angliába érkezett, olyan fogadtatásban részesült, mint amilyen csak a királyi ház tagjainak jár ki, vagy nagyon előkelő külföldi vendégeknek. Ez a Shaw nevű közlegény egy Szuezből jövő hajó III-osztályu utasa volt s mégis, amikor az őt hozó hajó befu­tott Plymoutih kikötőjébe, az admiralitás egyik motorhajója jött érte, hogy egyenesen az admirá­lis hajójára vigye, ahol lunoh-ot rendeztek a tisz­teletére. SHAW KÖZLEGÉNY — LAWRENCE EZREDES. Shawról mindenki tudja, Angliában, hogy azonos azzal a bizonyos Lawrence ezredessel, aki hét évi távoliét után végül elszánta magát bzí- getország felkeresésére. Az interpellálni akaró képviselő is nagyon jól tudja, hogy ki ő. s azt i« tudja, hogy Lawrence viszonya az angol kormány­hoz nem mindennapi. Tisztában van azzal, hogy interpellációjára válaez úgy se kap, de a kor­mánynak nagyon kellemetlen ez a kérdés. Meg­lehet, azt felelik majd neki, ha nagyon kiváncsi arra, hogy ki az a Shaw nevű közlegény, kérdezze meg MacDonaldot, a munkáspárt vezérét, aki szintén jól ismeri Lawrence-t. Lawrence állása ugyanis nincs összekötve a kormányok változá­sával. ő Anglia Lawrence-a. A háborús Lloyd George-konnánynak ugyanolyan szolgálatot tett, sőt talán még nagyobbat, mint Baldwin kormá­nyának. MacDona'ld sem vetette meg segítségét. Ha gyermekektől kérdi az ember, ki Lawrence, azt mondják: nemzeti hős. Anglia ellenfelei azon­ban a világ legveszedelmesebb kémének minősí­tik. Az igazság valahogy a középen fekszik. A KÉM ÖNKÉNT JELENTKEZIK... Lawrencet a világháború közvetlen befejezé­séig Angliában kevesen ismerték. Az úgynevezett mértékadó körökkel már akkor is szoros összeköt­tetésben állott, de ilyenfajta megbízású ember volt még egy pár ezer Angliában. Az angol közön­ség még akkor Lewrence-ról nem tudott semmit, amikor már 1916-ban a központi hatalmak vala­mennyi kémelháritó irodájának albumában ott volt a fényképe és a személyleirása. A németek halálra keresték őt.. Idővel Lawrence megtette azt a szívességet, hogy önként jelentkezett, de ebben nem volt köszönet. Lawrence múltjából pontosan, de C9ak nagy vonalakban annyi állapítható meg, hogy 1885-ben született és az oxfordi egyetemnek volt egykor ki­tűnő hallgatója, később pedig archeológiái ásatá­soknál vett részt, hol Egyiptomban, hol Közép- Ázsiában, hol Indiában. Bizonyára képzett archeo­lógus, de egészen bizonyos, kitűnő — térképező. A világháború kitörésekor, ez a csendes archeo­lógus a központi hatalmak kómirodáinak egyre több munkát adott, Ezer alakban jelentkezett, de soha nyomára nem akadtak. 1917-ben Allenby generális elfoglalta Paleszti­nát, de seregének nagy részét Franciaország­ba kellett küldenie a németek offenzivaja miatt. Allenby minden számítása halomra dőlt ezzel. Néhány hónappal ezelőtt még feltartózhatat'an és győztes offenziva lebegett a szeme előtt s most már minden eredménye feladására készül. S ekkor lépett működésbe Lawrence. Lawrence rávette Allenby-t, — miután úgyis mindegy — engedje meg, hogy megtréfálja a törö­kökkel egyesült osztrák-magyar és német hadsere­get. Allenby meghallgatta Lawrence terveit s mi­után okosabbat nem tudott, nagy fejesóváiások után belement. Lawrence megkezdte a nagy komé­diát a Jordán folyó mentén a Holt tengertől Gal- lileáig. Az összes tevés osztagokat, mozgó kórháza­kat előre küldte egész közel a török hadállások­hoz. Százával szállította az ócska és elhasznált tábori sátrakat az előretolt frontra a Jordán partjára. Az összes elfoglalt ágyukat hasznavehe­tetlen vasmonstrumokat a Jordán völgyére össz­pontosították. Ami lyukas pokrócot, szétmállott rongyot talált, tízezrével borította a bokrokra, cserjékre. Repülőgépről nézve, olyan hatást tett ez, mintha egy nagyméretű lovastábor ütött Vérszegény gyermekek igyák a 5 Csizi-vizet, Csizfürdő volna tanyát közvetlenül a Jordán mentén. Azzel a párezer emberrel, ami még,Allenby parancsnok­sága alatt maradt, lázas gyorsasággal uj ponton hidakat veretett. A török főhadiszálláson észre­vették ezt a mozgolódást, egyik felderítő repülő­gépet küldték ki a másik után, amelyek azzal a meglepő hírrel jöttek vissza, hogy Allenby két uj divíziót kapott é6 áttörésre készül. Lawrence-nek ezenkívül volt még néhány ütő­kártya a kezében. Legbizalmasabb arab embereit sátrába hivatta, s fejvesztés terhe melleit, el­mondta nekik, hogy nagy támadásra készü'nek a vasút mentén. Természetes, hogy a halálosan szi­gorú titkot két nap múlva, a törökök már meg­tudták. A meglepetés mindössze az volt, hogy a támadás más oldalról jött, mint ahogyan az ara­bok elmesélték. A színházi díszletekből összeállí­tott hadsereg, amelynek zömét az ezerfőuyi tevés katonaság képezte, eldöntötte ennek a f-ontnak a sorsát. Lawrence vezetése alatt egyesitett arab törzsök elfoglalták az egész vasútvonalat. Lew- rence, mimikái képességét mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy az arabok sokse tudták, hogy angol emberrel van dolguk. Oly kitünően beszélt arabul, annyira ismerte szokásaikat, hogy az arab törzsek valamelyik kalifa egyenes leszármazott­jának tartották. A török hadsereg meghálált s amikor Lawrence száguldó arabjainak az élén Emlékezem a múltra és gondolok a jövőre! Hatalmas Isten, hol van ennek a két végletnek ha­tárvonala? Eljön-e az az Idő, amikor a szenvedések és kiizködések idejét átadhatjuk a multnak, hogy az örök és változhatatlan boldogság egyszer rá­mosolyoghasson a jövőre ... Igló, te szivemhez nőtt város, szép és kedves maradsz örökké, mert oda vagy bevésve a szivembe az én legkedvesebb, legdrá­gább emlékeim közé! És mégis, kedves iglói magyar testvéreim olyan tétován, olyan bizonytalanul járok ma e vá­ros jól ismert uccáin! Annyian hiányoznak már jó barátaink közül. A magyar fájdalom pusztítja a magyarság sorait. Ebben a sorban Launer János is egyik áldozat. Hová lett a .^k kedves arc, a sok jó Ismerős?, Vérzlvatar söpörte végig ezt a bűnös világot és ez a nagy tengeráradás egy más hazába sodorta azokat, akik szivünkhöz nőttek. Meghaltak, elköltöztek ...! Egyik részük ott pihen a temetőben, másik ré­szüket elsodorta a vihar, mely megtépte és szét- szakgattá egy ezeréves ország mindig erősnek hitt pilléreit! Launer János sincs már közöttünk. Elvesztet­tük ezt a jó barátot, ezt a törhetetlen magyart Is. Sirassuk meg őszinte szívvel! Kedves János bácsink, Te már ott pihensz örök nyugvóbelyeden. A Te vállaidrél már lekerült a kereszt, amit nekünk tovább kell hurcolnunk ki sebbségi sorsunk vigasztalanságában. Talán jobb is Neked, mint nekünk! Teíléry Gyula. bevonult Damaszkuszba, koronázatlan ura volt Arábiának. A világháborúnak azután néhány hónap múlva vége lett. A központi hatalmak még egyszer ta­lálkoznak Lawrence-val a párisi béketárgya.áson, ahol már mint vezérezredes jelent meg Ez volt utolsó nyilvános szereplése. Minden rangot, min­den pénzt, minden kitüntetést meghapbatett volna, ha kezét kinyújtja érte. Nem. Lawrence eltűnt, senki se tudott róla. VEZÉRKARI EZREDESBŐL — KÖZLEGÉNY A világháború végétért, de nem a hatalomért való küzdés. Angliának, mint a világ leghatalma­sabb kapitalista államának kemény ellenfele tá­madt Szovjetoroszcvszágban. A szovjet jólismert politikájával ott keadte ki Anglia hatalmát, ahol a legérzékenyebb. Kihasználta a bányamunkások nyomorult hely­zetét és döntőszerepet játszott a majdnem egy évig tartó angliai szénbányász-sztrájk rendezésé­ben. Ez a sztrájk, jól tudjuk, majdnem katasztró­fába kergette Anglia gazdaságát. Ugyanakkor na­cionalista jelmezbe bujtatott propaganda ügynö­keivel Kinában szbotta az angolellenes gyűlöle­tet. A kínai mozgalomnak az eredménye az angol külkereskedelmi mérlegnek egyharmadr ésszel való megcsappanásét eredményezte. Borzalmas veszteség! Anglia kormánya nagyon nehéz feladat előtt állt és gondjainak legnagyobb része Kina felé összpontosult. Itt tűnik fel ismét Lawrence. Kantonban az ucoán egy kakiruhás angol közle­gényben az orosz propaganda nagy mestere. Tré- bits Lincoln Abralám dermedt ijedtséggel is­merte fel Lawrence-t. A két ellentétes pólus ta­lálkozott. A szovjet kém j a propagandaosztály spiritus rektora szembekerült az angol világhata­lom hadseregének vezérével. Eredmény: Trébits aznap pakkolt és megszökött. Állítólag egy jávai buddha kolostorba menekült, beállt szerzetesnek, — s néhány hónapig jónak látta ott maradni — Lawrence miatt. KÍNA UTÁN AFGANISZTÁN A szovjetnek Kinában az angol kereskedelmi hatalmon sikerült hatalmas érvágást végeznie. Végső célját, — a forradalmasítást még sem érte el. Ez a kudarc akármilyen furcsán hangzik, már Lawrence emberein múlott. A szovjet nem adta fel a harcot, Kina után In­diára vetette magát. Ott gyökerében véget vetet­tek kísérleteinek, mert nyolcvankét ügynöke, akik a határon át jutottak, az Indiai rendőrség kezébe kerültek. Legutolsó etap, az afganisztáni mozgalom volt. Trébi’^ Lincoln Afganisztánt sze­melte ki mozgalmi terepnek, ahonnan esetleg tüz- csóvát lehet dobni Indiába. Az orosz mesterkedé­sek megkezdése után két hétre Peshavar egyik ucoáján kolduló dervisek között egy órák hosszát mozdulatlanul guggoló alakban az afgán-orosz titkosrendőrök Lawrence-t vélték felismerni. Egész Afganisztánban napok múlva Lawrence fényképével ellátott plakátokat hordtak szét és tudatták a lakossággal, hogy ezer fontot kap az, aki ezt a dervist holtan és ötezret, aki élve kézre- keriti. A dervis eltűnt, senki le látta. A kabuli angol repülőtéren egy angol mechanikus, aki köz- legónysorban teljesített szolgálatot, jónak látta, hogy az első menekülők köz"'* Kabulból repüljön. Most ő menekült Trebits elől! LAWRENCE ISMÉT ANGLIÁBAN A többi már köztudomású. A Reuter-iroda pár nap múlva jelentette, hogy egy Afganisztánból jö­vő hajó harmadosztályú utasai között J. Shaw ne­vű emberben többen felismerni vélték Lawrence ezredest. A titokzatos III. osztályú utas, aki me­chanikusnak mondotta magát, váltig tagadta, — a Szuezi csatornán — mintha Lawrenceval volna azonos. Amikor a hajó Angliába ért, a meglepett utasok csodálkozva látták, hogy ez a durva arcki- fejezésü, közönséges szerelő, percek alatt miként szépült meg s milyen elegáns gentlemanné vált. Sikerült néhány katonatiszttel beszélnem, kik Lawrence-t közelebbről ismerik. Ezek Lawrence legnagyobb képességét csodálatos memóriáján, és nyelvtudásán kívül (nyolc nyelven beszél), ab­ban látják, hogy arckifejezését bámulatraméltó ügyességgel tudja megváltoztatni. Lawrence arc­vonásai tipikusan szép angol-szász emberé. Arcá­nak homlokkörüli része, amihez talán mély kék szemel is hozzájárulnak, jóságot és derűs kedélyt mutat. Álla és szája azonban valami kegyetlen, ke* mény és durva akaraterő* fejez ki. Viselkedése az önuralom mintaképe. Egyik legértékesebb tu­lajdonsága, hogy nagyobb társaságban vagy gyü­lekezetben teljesen észrevétlenül tud maradni. Órákig képes mozdulatlanul ülni, anélkül, hogy szempilláját is megrebbentené. Hidegvérére és önuralmára informátorom azt a példát hozta fel, hogy amikor Lawrence egy automobilszerencsét­lenség alkalmával segítségére sietett a gépkocsi tulajdonosának, szintén a karját törte. Senki se vette észre. S amikor a sebesülteket bevitték a kórházba, a segédkező Lawrence a megdöbbent orvosnak odanyujtotta karját: • — Ezt pedig lessék begipszelni! Karja két helyen el volt törve, az ö sebesülése volt a legsulyosabb. M. S. Allan. — Hitvesgyilkossági kísérletek sorozata. Bécsből jelentik: A Wallis-neukircbeni csend- őrség tegnap letartóztatta T anórai János ház­tulajdonost, aki az elmúlt négy hónapban négyszer követett el gviíkossági kísérletet fe­lesége ellen. Már három évvel ezelőtt felesé­ge életére tört, amikor is vadászfegyverből súlyosan megsebesítette. Az asszony, négy gyermek anyja, sem akkor, sem most nem tett feljelentést. A legutóbbi gyilkossági kí­sérlet azonban tudomására jutott a szomszé­doknak. A férj addig fojtogatta feleségét, míg az eszméletét veszítette. Abban a hiedelem­ben, hogy az asszony meghall, eltávozott ha­zulról s a szomszédok találtak rá az elájult asszonyra. A konok és elvetemedett merény­lőt az ügyészség fogházába szállították. mm

Next

/
Thumbnails
Contents