Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-13 / 61. (1984.) szám

4

TOW^-7V\AO^R-HirajAI>

1939 március 13, szerda.

OLASZ DÉLUTÁN

Irta: Győry Dezső

Róma, március eleje.

A háziúr ma délelőtt rámkisUtött a piacon:

— No, ugy-e hogy itt a tavasz, pompás nap van, délután gyerünk sétálni, megmutatom a kertemet.

A tolókocsi szürkésfehér vásznára ténvleg sötét árnyékokat dobált a nap a Piazza Vlf-torio Kmanuelle nagy datolyapálmáiról, egész nyárias árnyékokat, s a sarkon, ahol a halárusok állnak ilyentájban, tócsákban folyt a jégviz. A háziúr egy sereg koppasztott szárnyas s néhány -ózsa- ,-zin báránytetem közül beszélt, lévén valami szelidebb mészárosféle, pár évvel idősebb mint én. jóval alacsonyabb, de másfél akkora súlyú.

Így hát, minekutána megtudtam, hogy idáig mintegy száz kiló húst adott el s minién kilón egyre-másra körülbelül egy líra haszna van. megállapodtunk abban, hogy ebódután találkozunk.

Mikor hazafelé átmentem a téren, már a fél- kettőt ütötte, a. piac elkotródott, a széles uccátj s a gyalogjárókat már söpörték s a pompái vas- ( korlát mögött a délszaki kert a maga teljes szépségében érvényesült.

Bevágva a paradicsomos makarónit, meg a j töltött polypot, ami külömben ízlett, jobban mint a hinár-saláta, egy túlérett mandarint szopogatva beállítottam a háziúrhoz. AsztóndI ült még, hatalmas feleségével és négyéves porontyával. előttük egy kétliteres kancsó, tele saját vörös borral.

Az asszony beszédes kedvében volt s talán- mert csak primitív mondatokat értek jól. egész primitív és női pletykával traktált. Hogy lám. ők igazán jól élnek, az ura kimegy reggel a piacra, vesz ezt-azt, délelőtt eladja, délben hazajön a pénzzel, nem úgy ám, mint a másik lakó aki egész nap dolgozni kénytelen pedig annak is három szájra kell keresnie, de anna:< a felesége naponta csak huszonöt Urát költ a kosztra, nem telik nekik. — itt valami furcsa szót mon- i

'mossák a hinárt vagy más ilyen zöld csodabogarat, leöntik borecettel és olajjal, a kényé*- hosz- szukás zsemlye formában úgyis csak készen kapható, szelni se kell, ha épp 'valahol pecsenye volna, minden uccában ott a rostioceria, ahol készen kapni a pecsenyét, kisütve, csak felmelegiti, ahogy azt ízetlenül kisütik,, annak ugyan a melegítés ha nem is használ, de nem is árt, — készeu vannak, este lett, pompás délután volt*

Már előre tudok mindent A háziu*" hazajön hétre, bemegy a konyhába, sokat és hangosan beszélgetnek, mintha hajbakapnának, a változat legfeljebb a háziúr zsebében van, de az nem látható, ha nyert, több, ha vesztett, kevesebb van benne, kinek mi köze hozzája. —• \ a velem találkozik, megint mutat egy igazolványt, már ez lesz a tizennegyedik, a fasiszta igazolványt, a személyazonosságit, a mészáros szak- szervezeti fasisztát, az iparengedélyit, a piaci árusításit, a katonait, a házasságit, a lakbérletit és mit tudom ón még milyet már láttam, min-* den sok pecsét rossz fénykép és sokfó'e tinta van, ezekre épp oly büszke, mint a napi beosztására, amit ő állított Össze. Mussolinira. aki' megmentette a hazáját, meg a borára, amit öt- venliteres hordókban hozat vidékről, a ,.sajátjáéból, a kezeit szétterpeszti, nevet, hatra dől a széken s megint eli«métli, hogy nem kell egésznap törnie a testét, — aztán tényleg elteszi magát holnapra a nagy feleséggel és a kis taljánnal, akiből, ha a sors is úgy akarja, bizonyára jó ifjú-fasiszta lesz. — adja Isten.

Öreg este lett.

Én is csak most veszem észre, hogy déltől nem csináltam semmit. Csak nézegettem őket és beszélgettünk. Ebből azonban övék a nagyobb érdem.

A nap egy csöppet megkapta a bőröm. Többet nem tettem.

Különben egész jó délután volt.

Olasz délután.

A FILMBEN

Irta: EGRI VIKTOR

rendező keze alatt lélektelenüi fut, nem döbbent meg, hanem szánalmat kelt. Pedig a szánalom majdnem a nevetségest'* hVárát érinti, a nevetségessé válás pedig öl. Mindez a film érzületének, szellemének felszinessége nnaít. s az említett ragás miatt, amelyet Hollywood nem mulaszt el a kollektív és forradalmi világszemlélet ellen megtenni.

A légii a "-óbb fiUnbün tagadhatatlanul a túlhajtott sztárság. K ."•-hárem VI'-' -'ó szinészegyéni- ség melleit olcsó statisztéria. .Mint a színpadon, úgy a filmen is a sztárrendsz. . i megbontja az összhatást. nincs kamaraiát ék, nincs egyöntetűség, nincs tehát tiszta művészi teljesítmény. Csak kimagasló pontok vannak és bántó zökkenők. A legtöbb esetben aztán ez a szil. ízt om érdemli meg, hogy egy igazi művészi produktumban statisztáljon. Szellemi horizontúkat egyetlen példával akarom illuszf*-',*’:. Egy régebbi Carmen- filmről van szó. melynek f" zerepét Rachel Mel- lerre bízták. Tudvalevő, hogy a játék végén Don -Jósé leszúrja Carment. Ez a vég azonban nem volt az igényes sztár ínyére, dehogy is akart kimúlni Don Jósé tőre alatt. Ellenkezőleg ő akart végezni a sergeauttal. Magyarázták, nem lehet, mert a szerző nem igy akarta. Dehogy is nem lehet. Kicsoda a szerző? Prosper Mérime. Tehát francia. Gyerünk akkor Parisba kapacitálui a szerzőt, hogy dolgozza át a Carment! — Aligha volt a sztár környezetében valaki aki meg merte volna mondani, hogy a szerző nyolcvan esztendeje pihen a föld alatt.

Annyit beszéltünk a film bűneiről, hogy önként adódik a kérdés, hát vannak itt erélyek is? Pozitív választ adhatunk: a mai film, mely negyedév- százados múltja alatt a technikai haladás minden eszközével élt. mely megoldott*, a csodával határos technikai lehetetlent, megpróbálta területére bevonni az irodalmat és az úgynevezett képközi feliratokkal, ezekkel a hidakkal, melyek azt a célt szolgáltatják, hogy amit a kép, a mozgás érzékeltetni nem tud. azt a sző juttasa kifejezésre, stabilizált egy formát és ebben a formában pozitívumot is hozott.

Ezeket a pozitívumokat: a filmburleszket és az orosz filmet legközelebbi cikkünkben tesszük szóvá.

dott, biztos olyas valamit, hogy sóherok vagy riimolisták, — de ők, és itt vastag mellere esap- dosott, ők hárman megesznek egy nap öíven- hatvan lírát, a bort nem is számítva, mert az a maguké.

Nagyon büszke volt, nagyon kiabált é-« én minden szimpátiámmal a lakóékrá gondoltam, akik csak husz-huszonöt lírát ehetnek mag egy nap hárman, ami igazán nem sok, mert egv kiló hús maga tiz-tizennyolc líra s a vaj kilója maga huszonkettő.

Egy cigaretta után megint visszamentem.

A nagy koncsó már üres volt s még hangosabban beszélgettek.

Most a háziúr tette le a garast:

— Lássa, uram, ordítozott és roppant, önelégültség nyújtózkodott a hangszálain, igy élek én, öt-hat órát dolgozom, aztán elég. Keveset dolgozom, azt is délelőtt, délután aztán sétálni

— itt csettintett az ujjával és sziszegett hozzá

— de méginkább kártyázni, billiárdozni, esetleg (most egy kicsit elkomolyitotta a hangsúlyt, mintha a kultúra jelentőségére gondolt volna), moziba megyek, öt-hat óra munka, az elég. aztán... — És megint csettintett.

Már elfelejtette, hogy sétálni megyünk bejelentette, hogy billiárdozni megy. Az asszony lefeküdt, az öreg mami mosogatáshoz látott, a gyerek bőgni kezdett, lementem a térre, sütkérezni egy kicsit. Magam.

*

Az ebédután, úgy éreztem, valahogy a veséjükbe világított. Dicsekedtek a keresettel, dicsekedtek a kosztjukkal, dicsekedtek azzal, hogy nem kell egész nap dolgozniok hogy azon a nívón, ami itt jó polgári, megéljenek. A nevetéseimet jólesöleg fogadták s most e-tig ellazsálják valahogy a napot s aztán kilenc után elteszik magukat holnapra.

A téren tényleg pazar volt a nap, hu-szon jólfelül, árnyékban is megütötte már a tizenkettőt, a kabát szinte lekivánkozott az emberről.

Minden pad tele nőkkel, hetvenöttől tizennyolcig és háromtól kéthónaposig kepvi.-elve volt az egész Esquilinus-fertály. ültek a napon, a kölykök mászkáltak a porban, vagy a tárban, kinek épp mi jutott, kiabáltak egymásnak egészen közelről, s tarka, rikító ruháikban a lefagyott pálmák és a még rügytelen platánok alatt, nyüzsögve, mozogva és sütkérezve épp olyanok voltak, mint nálunk a tavaszi kerítések alján a piros-feketehátu bogarak, az Isten tehénkéi. Csak épp hogy utóbbiak csendesebben tudnak sütkérezni. A világ minden kincséért nem vettek volna a kezükbe horgolást, vagy kötőtűt. Ezek még valódi asszonyok, kimásznak a csemetéikkel a napra, igy beebéde’ve, sül te tik őket és magukat, édes semmittevésben leledzeir-k és élvezik ezt az izét, ezt a délutáni, no, minek is nevezzem csak, ezt az egyetlen társadalmi alkalmat amiben a római polgárasszonynak a temetőlátogatáson és a templomon kívül helye van a nagyvilági életben. De ezt oszt alaposan.

Az c,(Tész tömeg kiülte ötig, akkor kezdtek csak szállingózni, mikor a nap már elhar.yntlott a paloták mögé. Haza bandukolnak, egy kicsit keresztbe teszik a kezüket és azt a bizonyos szalmaszálat, hat után megpiszkálják a déli parazsat a hamu alatt, dobnak rá egy-kót faszén darabkát, ráteszik a serpenyőt, bele az olajat, a nagy tollsöprüvel Jegyezhetik a tüzet, ba sistereg a zsir, rávetik az apró halakat, aztán pár darab krumplit, szeletekben, egy kicsit megHa a szereplők neveinek elhallgatásával és természetesen felismerhető sztárok nélkül egy amerikai és egy német filmet pergetnénk le jószemü filmjártas auditórium e üt, bizonyosra vehetjük hogy a nézők 90 százaléka rá fog ismerni a német illetve az amerikai eredetre. Sajnálatosan azonban nem a film szépségei és erényei mutatnak rá a külömbségre, hanem éppen kirívó hibái. A német produktumnál pedig éppúgy, mint az amerikainál, csakhogy a német filmbü-n nem oly kiélezett. a film nem sérti annyira ízlésünket és szellemében. érzü’etében is gerincesebb, elfodagha- tóbb, mint az amerikai.

Ma ott tartunk, hogy a filmek túlnyomó hányada tipikus, mindig újból visszatérő cselekményanyaggal és motívumokkal él. ízlésében a legritkábban tér el a már jól beválttól, a megszokottól és tendenciájával, eszmei tartalmával sem törekszik arra, hogy meg'epjen bennünket. Válójában azonban nem is a filmnek ez a tipizálása kárhoztató annyira, mert hiszen ha a megszokott, egészséges mederben folyik a cselekmény, akkor úgy vagyunk vele, mint ebédutáni szórakoztató köny- nyü olvasmánnyal: nem kutatjuk a miértjét és

hogyanját, hanem elfogadjuk és elfelejtjük, de nem bosszankodunk rajta.

Amikor a filmbtínről beszélünk, akkor elsősorban a filmtermelés 95 százalékának szeTemét és érzületét kárhoztatjuk. Ostorozható kiváltképpen az a szellem, mely társadalmi adottságok felett oly könnyedén napirendre tér, mely minduntalan elkendőzi az élet valóságait és szinte egy operett- librettista szemein keresztül nézi ezt a bűnnel és küzdelemmel, csalódással és oly késhegynyi örömmel teli valamit, ami az élet véres valósága.

Amit például az amerikai film a tendenciájában — ha ugyan egyáltalában tendenciáról beszélhetünk! — az érzü’et rovására vét, az egyenesen a csodával határos. Gondoljunk csak arra a fájdalmas naivitásra, mely átleng: a Vörös vihart, a Volga haüísokat, vagy akár a technikájában szinte felülmúlhatatlan Krisztus-filmet, a Királyok királyát. A német átla^rodnkció pedig egyenesen kimenekül a mai világból, jelmezbe bújik és nyakig beleugrik a históriába. De ina már nem elég a Frigyesek kora, nem elég Luther, Götz von Berliohingen, Wilhelm Teli, Lukrécia Borgia, nem elég a cárok, az angol uralkodók vérszomjas hada, a kor, melyet a történetiró ellenőriz, amely nagyjában mégis elfogadható alapokon, nem sértő érzülettel kerül a néző elé, — nem, a német átlagprodukciónak ez az utolsó esztendőkben nem bizonyult elegendőnek, belevetette magát tehát egy elképzelt, csinált parőkás rokokó korba; gáláns hercegi udvarokat komponált, melyekben a jelmez va’óságos orgiáikat ülhetett, a tükörpadlók a napnál fényesebben ragyogtak, a szárnyas ajtók az ég'g nőttek, szökőkutak csobogtak rejtélyes éjféli fényekben, jól fésült és nyírott parkok csábítottak szembekötősdis játékra finom dámákat és arszlánokat. ami elég furcsa metamorfózis, mintha a német köztársaság republikánus érzelmű nézőserege visszavágyná a számára sohase létezett pompát, az euvenruhák kábító tömegét, a gáláns ragyogást, a központban persze Harry Lie-dtkével, a bakfisok körülrajongott kedvencével, akinek mézmosolyára ököTbeszorul a férfiak, keze. (Ne tessék félreérteni, nem a dühtől, s nem is a.féltékenységtől. mert a jó Harry immár nehezen leplezi potrohút és a haja is gyér ülőben volna, —- a féltkenyek számára akad elfogadhatóbb anyag, — de mert már régen rájöttek az érzület hazugságára, amely mézmosolyából 20.000 márkás fellépti dijaktól determináltan, feltartózhataliánul csurog.)

A német filmbün elsősorban a fiinoperett felfedezése. Kiderült, hogy a legelcsépelt operett a legnagyobb sláger. Nosza, megindult az ötlet üzleti kiaknázása. Jött a Csárdáskirálynő, a Sztam- bul rózsája, a Koldusdiák, a Böregér, az Utolsó keringő, Ma Marietta táncol és ki tudná őket felsorolni, ezt az egész inváziót, melynek rohama szerencsére oly gyors volt, hogy amihez a bécsi operettnek, öt évtized kellett, azt. a fimoperett elintézte öt esztendő alatt: lejáratta tökéletesen és holtpontra juttatta. Bécs és megint a kifogyhatatlan kedélyű ragyogó császárváros szentimentális dalaival, lágy Stráüss keringőivei... És a közönség? Nos, a közönség bevette, mint ahogy mindent elfogad, ami menekülés a dura necessltas, az élet könyörtelen valósága elől. El akarjuk felejteni, hogy szegényebbek lettünk, utakra, mozgásra neon

telik, annyi a gátlás, kötöttség és kölönc, hogy jól esik akár két órára megfe'edkezni erről a környező nyomorúságról, jól sik belemenekülni a mozi színes mozgalmasságába. A néző idegen és ragyogó miliőt akar, nem a megszokott szürkeséget, pompát és fényt akar és nem kutatja a látottak logikátlanságát. így vagyunk a könyyvel és ugyanígy a filmmel!

A nagyváros embere szeret elmulatni a vidék elmaradottságán. az uj jelszó tehát: üssünk egyet azon a jó Mucsán. Nem baj. ha to-rzitva van és alapjaiban hazug, csak megnevetlesse a pub’ikum nagy hányadát. Az átlagnéző szereti a cirkuszt, tehát cirkuszt neki. szereti a pubertás kríziseinek hánytorgatását, tehát lakassuk jól gimnazista szerelemmel simára fésült Wedekind alapon. Ha aztán már sehogyse kerülhető el, hogy a mi életünk j is filmre kerüljön, akkor egészén furcsa dolgok derülnek napvilágra. Nem lehet például elsiklaui .a Ma gazdasági és politikai adottságai felett. Gerincesen ezekre az adottságokra rávilágítani any- nyit jelentene, mint egy nézőszögből Ítéletet mondani és bemutatni, ami pedig annyi, hogy ez a gerinces film a nézőknek csak kis hányadát fogja kiszolgálni. Rossz üzlet. így aztán kapunk egy érzületegyveleget, mely megadja a békét a pacifistának, de e'őbb háborúval torkig jóllakatja a véresszájut, vállon veregeti a republikánust és ugyanakkor tisztelettel meghajol a monarahista eíőtt. Kivétel csak a kommunista érzelemmel szembeni egységes állásfoglalás, ebbe aztán a kapitalista filmtermelés kárörömmel belerúg. Ez a rúgás szintén a film-bűnök közé sorolható, mely ugyanúgy lejtőre’ viszi a Kimet, mint például a jól púderezett rokokómiliős film. Tiltakozásra egyelőre legfeljebb csak néhány fi’mesztéta gondol, mert a polgári államok proletárnézőinek zöme ma még nem tart a kritikánál és egyáltalában nem tesz úgy, mintha érzületét sértené a ferde és felszínes beállítás. Ellenkezőleg, ő kéje’eg a legjobban például a Vörös vihar fantasztikus ellenmondásaiban, a Volga hajósok hazugságaiban, az Utolsó parancs érzületén. Bűn ez a rúgás azért, mert vét minden művészi és elsősorban emberi ellen. (E kórdéskomplexum lényegét azonnal megérti az a néző, aki egy igazi orosz filmet, egy Eisenstein vagy Pudovkin alkotást látott).

így vagyunk az Itteni átlagnézővel, más követelményekkel lép elő viszont a bőségben úszó amerikai. Az amerikai azt mondja: ne érzelegjünk túlsókat, nekem ne nyavalyogjanak, minek ide probléma, nekem mutassanak küzdelmet és sittért a végén! Én is küzdők a sikerért, — holnap uj autót vehetek, a lelkem értéke ma 1000 dollárral nőtt, holnapután társulni fogok Biliéi uj találmánya értékesítésére, 25 és 75 százalékra, persze, a 75 százalék az enyém, — egyszóval business az egész vonalon és ez a business-szellem megköveteli, hogy lássa a főhős boldogulását, megkapja a happy endet. Az amerikai értetlenül áll mindéin passzívval szemben, vitalitásában nem ismeri a passzív hőst, mely szerinte joggal a költészet világába való, regénybe, amellyel nem ér rá foglalkozni.

De mért legven különb az amerikai néző annál, aki ízlését dirigálja, a szcenáriumírónál, a rendezőnél és a mindenható managernél? Hollywood az utolsó eszlendőkben európai rendezőt és Írót kezdett importálni. Európai tanácsadóikkal vette körül magát. A hatás nyomban megmutatkozott: technikailag a teljesítmények még jobban ragyogtak, mert hiszen a pénz minden materiális követelménynek eleget lett és mintha a filmek szellemében is javulás állott volna be. Sajnos, ez a javulás nem gyökeres és a válság, a mai stabilizált filmnek a válsága minden európai import ellenére tovább tart Mert a business-ezellem mindennél erősebb és mindenhatósága még az elért eredményt is romba dönti.

Egyetlen példára utalok csak: Janniagzra éa

eddig ismert két amerikai filmjére. Az elfiő, Az elsodort ember, művészi tett volt, Jannings itt önmagát adta, a csa’ádi békétől övezett kispolgárt, akit valami fonák véletlen kiragad a szokott élet- elemből és koldussá, élőhalottá zül’eszt. Ebben a filmben Amerika még a happy endingről való lemondás luxusát is megengedte magának. Második filmje, az Utolsó parancs már szomorú lecsúszás erről a nívóról; az iró, a rendező és a színész közös hibájából töké’etes amerikai átlagproduk tűm, pedig mind a hárman európaiak. Jannittgi művészi gépezete a csak technikájában ragyog<

A Sztovenszhóra beengedett magyar könyvek

Prága, március 12. A szlovén szkod Krajin- sky Vestníik közli; A belügyminisztérium megengedte Szlovenszkón és Ru-szinszkóban Sötmjén Géza dtr.: „Magyar-francia és francia- in agyar szakszótár44 cirmi szótárának postai szállítását és terjesztését is. A belügyminisztérium megengedte továbbá a pozsonyi Szont- József könyvkereskedő vállalatnak a kővetkező oimii magyarnyelvű egyházi könyvek terjesztését Szlovénszkón ée Ruszinszkóban:

1. Keresztény Kis Könyvtár sorozata: Mül- ler: Az első parancs, A második parancs, A harmadik parancs, A negyedik parancs, Az ötödik parancs, A hatodik és kilencedik parancs, A hetedik és tizedik parancs, A nyolcadik parancs. — Nyisztor dr.: Baptisták és adventisták. Szociáldemokrácia és kereszténység. — Mül Ier: Az isteni erények I—II. A hit és remény. A szeretet. — Nyisztor dr.: Szekták Magyarországon. — Müller: Az anya- szentegyház öt parancsa. Az isteni malasztról, A keresztséig, A bérmálás, Az oltárt szentség, A PenitencLatartás, Az utolsó kenet, Az egyházi rend, A házasság. — Nyisztor dr.: Modern babonák. 2. A Kisded Jézusról nevezett Szent Terézia nővér szelleme. 3. Pálffy Erzsébet: Assisi Szent-Klára élete. 4. Mihályfy dr.: Az igehirdetés. 5. Mihályfy dr.: A nyilvános istentisztelet. 6. Mihályfy dr.: Az emberek

megszentelése. 7. Tóth dr.: Az ifjúság lelki gondozása. 8. A felnőttek lelki gondozása. 9. A vallásos ifjú. I—II. 10. A tiszta férfiuság- 11. A jellemes ifjú. 12. A müveit ifjú. 13. Dohányzói? 14. Ne igyál! 15. Marczell dr. és Koszterticz dr.: A kemény parancs.

— Megszűnt a német vasutak negyedik osztálya. A német vonatokról végkép eltűnt a legolcsóbb szakasz, a hamupipőke negyedik osztály, mely félig-meddig a villamosokhoz hasonlított, a párhuzamos üléseivel s félig-meddig a teherkocsikhoz, melyek „negyven embernek és nyolc lónak" szolgálnak™ Ezeket a kocsikat vad rohammal kellett elfoglalni, ököllel-kónyö-kkel küzdeni minden talpalatnyi helyért s. közben szitkozódni, káromkodni az crőszakoskodókkal. Aki uein tudott idején lefoglalni magának ülőhelyet, az egész nap, egész éjszaka áesoroghatott. Minden állomásnál uj utasok vágtattak föl a lépcsőkön, batyukkal, kosarakkal, bőröndökkel, mert ezen az osztályon nem volt meghatározva menuyi poggyászt lehet fölvinni. Az emberek úgy szorongtak itten, mint a szardíniák a dobozban. Padok alatt, leim a földön is aludtak. Némelyek törököseu üldögéltek a fo’yosókon. A negyedik osztályt vivő vegyes vonatok kényelmesen bandukoltak. Egy jobb verseny- futó általt volna velük versenyezni. Akiknek nem futotta a harmadosztályra, azok ezzel a vonattal utazták be az egész birodalmak A szemfüles vasút igazgatóság rájött, hogy a negyedik osz'áiy keveset hoz á konyhára, föntartása többe került, mint amennyit jövedelmezett. A nincstelenek úgyszólván kizárólag ezt használták. Huson'óau elhanyagolták az első osztályt is, a gazdagok is csak másodikon utaztak. Ennélfogva újítást léptettek életbe. Egyaránt eltörölték az első osztályt, melyet csak nemzetközi vasúinkhoz csatolnak és a negyedik osztályt Is. A német vasutakon ma csak kétféle osztály van: második és harmadik.