Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-12 / 60. (1983.) szám

2 ^y^*T-mACVAT>-HTRIiAI> —— IMII Í929 március 12, kedd. ciaországé másodrendű szerepre kárhoztat­nék. Haszna tulajdonképpen csak az Amerikai Egyesült Államoknak és Németországnak volna az uj intézményből. Az első e bánik révén még tökéletesebben kiépítené világhatalmi pozícióját, mely a há­ború óta amúgy is Fantasztikus méreteket öl­tött. ■ Mivel e bank egyetlen hitelezője tulaj­donképpen Amerika lenne, minden jog és erő az Unióra szállna s a Wall-Street igy po­tencia-liter azt tehetné, amit akar. Viszont Németország azáltal nyerne, hogy hatvan­éves jővátételi törlesztéseinek politikai élét letompitanálk és egy olyan üzleti kontroll alá állítanák, amely figyelembe venné nemzet­gazdaságának valódi erejét és politikai szem­pontokból nem követelne lehetetlent a biro­dalomtól. A jóvátételt összegeket nem hajda­ni legyőzőinek adná át, akik esetleg hadi­célokra és erődítésekre használnák föl, ha­nem a semleges országban székelő bankok bankjának, mely nem engedné, hogy a jóvá- fételi összegeket politikai célokra használják föl. Anglia és Franciaország ©IfentáTlása való­szín illeg elgáncsolja a gigantikus terv megral ósitását. Az európai szocializmus szintén számos ki­vetnivalót talál a tervezett organizációban. A bankok bankja a nemzetközi kapitalizmus­nak olymérvü megerősödését és hatalmi po­zícióját jelentené, hogy a proletárság szinte előre megérzi az áldatlan osztásbarcot, mely a kapitalizmus uj és váratlan erőrekapása után elmaradhataliánná válna. Mai jelentéseink a következők: A nagy terv Páiris, március 11. A szakértőbizottság szombaton adta ki a nagy nemzetközi bank- szervezet tervezetét. Nyilatkozata pontosan részletezi az uj nemzetközi bank szervezeté­re vonatkozó javaslatokat, amelyek megvita­tását a szakértőbizottság hétfőn folytatja. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az egész ter­vezet, úgy amint a bizottság előtt fekszik, csak kísérlet, amelyet újabb megvizsgálás után részleteibe® vagy akár egészében is el­vethetnek, — Amikor a szakértőbizottság elhatároz­ta — mondja a nyilatkozat hogy tanul­mány tárgyává teszi az uj nemzetközi bank megteremtésének lehetőségét, abból a megfontolásból indult ki, hogy a jóvátétel! probléma végleges rendelésének biztosítá­sa céljából előbb fokozatosan meg kell szüntetni azokat a* ideiglenes szerveket, amelyek a jóvátételek beszedésére létesit- tettek é« ezek helyébe a béke idejének megfelelő állandó szerveket kell állítani. A bizottság azt hiszi, hogy ha a politikai rendszer helyébe pénzügyi -rendszert léptet­nek, ezzel elérhetik, hogy Németország nem­zetközi kötelezettségének leszámolását el­vonják a politikai megvitatások teréről és | biztosítják a rendes kereskedelmi formákat. [ — Ha ez a szerv létrejön, feladata az lesz, hogy Németországtól beszedje a megállapí­tandó annuitásokat s azokat szétossza a hite­lező nemzetek között. Ami-Iy mértékben lé­tesít az intézet ily kapcsolatot adós és hite­lező közölt, oly mértékben fogja megkönnyí­teni az átutalásokat. Tervbevették azt a lehe­tőséget is, hogy az intézet segítségé vei pénz­ügyileg megszervezzék a természetbeni szol­gáltatásokat és azok felhasználását. — Az intézetnek módjában állhat, hogy közreműködjék valamennyi érdekelt kor­mánynál és a közvetítő fontos szerepét töltse he. Módjában áll továbbá, hogy együttműködésbe lépjen a fönnálló jegybankokkal. A nagy­mennyiségben befolyó idegen devizák tarta­lékaira támaszkodva, az intézet alkalmas lesz a kompenzációs szerv szerepére és e devizák birtokában fontos szolgálatot tehet a meglévő jegybankoknak. — Ha a tervezetet jóváhagynák, a meg­alkotandó intézet gondosan kerülné, hogy bárminő versenyt támasszon a meglévő ke­reskedelmi és bankári intézeteknek.. A bank tevékenységét minden országban úgy irányítanák, hogy összhangba hozzák az il­lető ország központi bankjának politikájá­val. Az uj bank távolról sem lesz valamely felső tbank, amely elnyomó befolyást gya­korol a meglévő intézetekre. A tervezet szerzői agy vélik, hogy az uj intézet műve­letei arra fognak irányulni, hogy fokozzák és megerősítsék az együttműködést, amely máris kifejlődött a jegybankok között. — Ami a bank igazgatását illeti, a terve­zet szerint a banktól távol áll minden poli­tikai jelleg: nemzetközi lenne és meg len­ne óva a pénzügyi befolyások minden nyo­másától. A bank igazgatóságában nemzet­közi tekintélynek örvendő szakemberek foglalnának helyet. A tervezők úgy vélik, hogy a bank műveletei előnyösek lesznek mind a hitelező, mind az adós államokra. A bank esetleg támogatná a birodalmi jegybankokat és a többi jegybankokat is egyes országok pénzügyi stabilitásának föntartásában. A Jóvátétel! konferencia csőd előtt? Páris, március 11. A párisi szakértökon- ferencia ma döntő fordulat előtt áll. Dél­előtt újra teljes ülést tartanak, amelyen el­határozzák, vájjon folytatják-e az uj nem­zetközi bank tervének vitáját, vagy pedig elnapolják a kérdést. Bchacht dr., a Német Birodalmi Bank elnöke, az ülésen rószt- vesz, de este minden körülmények között Berlinbe utazik. A nemzetközi bank tervét a párisi sajtó hűvösen, csaknem elutasítóan fogadta. Juics Sauerwcin a Matinban ma a konferencia teljes bukását jósolja. Vélemé­nye szerint a delegátusok három hétnél tovább próbálkoznak a munkával, végül azonban belátják, hogy fáradozásuk meddő. A legjobb esetben provizórikus tervet fo­gadnak el s a nemzetközi bankról szóló álmok a lomtárba kerülnek. A német adós­ságok végösszegének megállapítását, ami a Giller János dr. tartománsrgsriiiési képviselő akciója a magyar főiskolai hallgatók szociális intézményeinek támogatására Javaslat Drobny országos elnökhöz a diákmenzák segítésére az ezévi országos költségvetésben Giller János dr. magyar nemzeti párti tar- tománygyülési képviselő a következő kére­lemmel, illetve javaslattal fordult Drobny or­szágos elnökhöz: Melyen tisztelt Országos Elnök Ur! A 125—1927. számú törvény 30. §-ában körülirt hatáskörön belül és a 31. § értel­mében, mint az országos képviselőtestület­nek a magyar nemzeti párthoz tartozó tag­ja, azon tiszteletteljes kérelmet terjesztem elő, hogy a f. évi országos költségvetésbe méltóztcssék egy megfelelő összeget föl­venni a Prágában és Brünnben tanuló ma­gyar főiskolai hallgatók ingyenes és fél- ingyenes ellátását szolgáló menzák javára. Ezen kifejezetten szociális intézményt el­eddig csupán Szlovenszkó magyar lakossá­gának áldozatkészsége tartotta fönn. De mert meg vagyok arról győződve, hogy az Országos Kormány támogatásban részesít hasonló természetű, de esetleg nem magyar érdeket szolgáló szociális intézményeket is, csak méltányosnak látszik előttem és megfelelne azon elveknek is. miket a nagy- rabecsült országos Elnök ur a tartomány- * 13 a gyűlést megnyitó beszédében lefektetett, ha a magyarság ezen méltányos kérését a leg- hathatósabban támogatná és elősegítené. Nézetem szerint ezen összeg a költségve­tésbe, alapul véve a statisztikai arányszá­mot más nemzetiségekhez viszonyítva, egy: három arányban volna beállítandó. Egyben a mélyen tisztelt országos Elnök úrhoz azon javaslattal is fordulok s ezt inéi- tóztassék az országos képviselőtestület leg­közelebbi ülésének tárgysorozatába is föl­vétetni, miképp az országos képviselőtestü­let forduljon átirattal a prágai törvényhozó- testülethez oly értelemben, hogy ez gon­doskodjék arról, hogy az állami költségve­tés megfelelő dotációban részesítse a ma­gyar főiskolai hallgatók különböző szociá­lis intézményeit. Erre az állam nem csak a békeszerződéssel, de az alkotmánytörvény rendelkezéseivel is kifejezetten kötelezve van. Mélyen tisztelt országos Elnök urnák ki­váló tiszteletem nyilvánításával: Giller János dr. ügyvéd, tartománygyülési képviselő. BgWBBB Egy budapesti ház pincéjében a kommunisták által év előtt agyonlőtt négy rendőr csontvázára akadtak Budapest, márc. 11. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A Lőnyai-ucca 13. számú ház pincéjében vasárnap a meg­fagyott vizvczetékcső kijavítása közben egy emberi koponyát és több csontvázat talál­tak. Szakértők véleménye szerint körülbelül tiz éve lehetnek ezek a csontvázak a pincé­ben eltemetve. Megindult a rendőri nyomo­zás, amely azt gyanítja, hogy a csontvázak annak a négy rendőrnek a csontvázai, aki­ket a proletárdiktatúra alatt az ellenforra­dalom alkalmával vívott uccai harcban a kommunisták agyonlőttek. A rendőrségen szinte bizonyosra veszik, hogy a ház pincé­jében ennek a négy ellenforradalmár rend­őrnek a holttestét találták meg. A rendőr­ség most azok után nvomoz akik annak ide­jén a négy rendőrt meggyilkolták és a fő­kapitányságra eziránt érkeztek is be már egyes jelentések. konferencia főföladata lett volna, későbbi időpontra fogják halasztani. Áprilisban uj jórátctcli konferencia ül össze, amelynek tagjait maguk a kormányok fogják kine­vezni. Saucrwein szerint a szakértők nem tudnak megállapodni a végső összegben. Schacht dr. hajlandónak mutatkozott, hogy a fölkínált évi annuitások összegét fclmil- liárddal fölemelje, de ezzel is a szövetsé­gesek követeléseinek mindössze felét érte el. Saucrwein szerint Schacht elhagyja a konferenciát és helyét kollegájának adja át, mert koncessziókat nem hajlandó tenni. A Journal tegnap azt jclcutette, hogy Schacht mindent elkövet a konferencia sza- botálására. A Birodalmi Bank elnöke visz- sza akar térni a Dawes-javaslathoz. hogy azt is szabotálhassa s igy az egész jóváté­telt problémát zsákuccaba kergesse. E saj­tóhangokból látható, hogy Franciaország­ban már megkezdődött az a manőver, mely a konferencia csődjéért a németek csökö­nyösségét és rosszakaratát akarja felelőssé tenni. Jí fiétzáras 3fke Door mit fi tfkte 'Seven SocSts Urfgg: fitlúar WaíSesce r, (41) Egy gyufa lángolt fel. Sybil látta az isme­retlen hosszú, szürke kezeit, amelyek tisz­tátalan körmökben végződtek. Egy kis petróleumlámpa gyulladt ki a krip­ta rejtélyes ismeretlenjének kezében. Nyu­godtan húzta a lángra az üvegburát. Most Sybil j obban szem ügy re vehette. Középter­metű, kiaszott ember állott előtte, arcán fonnyadt, pergamentes bőr fityegett. Szűrős szemei mély üregekből villogtak ki. Hosszú, fekete szakálla eltakarta száj nyílását és egé­szen melléig lógott alá.. Foltos, régimódi gé- no’kja hajtott hátról lógott alá, mintha köl­csönbe kérte volna. Fejebubját ki sfekete sap­ka takarta. Olyan volt, mint a Valpurgis-éjsza- ka boszorkánymestere, Sybil azonban most már nem remegett annyira. Először kellemet­len érzést váltott ki belőle az ismeretlen, csaknem újból halálra rémítette a félelem, de volt valami a férfi nézésében, ami megnyugta­tóig hatott fel zaklatott idegeire. A férfi nyilvánvalóan a hétzáras ajtón dol­gozott. Sybil látta, hogy a földön egy nyitott lá- dácsika van, amelyből szerszámok kandikál­nak ki. A második kulcs nyílásba fúró mé­lye dt. — Azt mondta, hogy üldözték? — szólalt meg ismét a kripta titokzatos éjjeli Iá boga tó­ja. Szemei mintha acélfurók volnának, folyton Sybil szemeibe fúródtak, A lány bólintott. — Hát ki üldözte? — kérdezte ismételten. ... Egy . . . borzalmas ember . . . motyog­ta .. . nem is annyira ember . . , egy óriás... — Egy óriás? Szakálla megmozdott. A hosszú palást ol­talma alatt szája mosolyra torzult. — És miért üldözte önt, fiatal hölgy? Éj­jeli három órakor! Annyira amorozus termé­szetű ez az óriás? Sybil összerezzent. A férfi tekintetének olyan hatása volt, mintha altatőszer lenne. Végül is Sybil semmire sem tudott vissza­emlékezni. Azt sem tudta, hogy miért üldöz­ték, azt sem tudta, honnan került ide éjsza­kának évadján a kriptába. Már az óriásra sem gondolt. Csupán ezeknek az élesen vágó szemeknek örvénylő feketeségét látta, ame­lyek a lámpa sugaraiban még különösebben csillogtak. — Üljön le, — mondta szelíden, szinte ké­rő hangon. — Nem tudok olyas valakivel be­szélni, aki a homlokomig ér. Egy deszkazsámolyra mutatott A leány en­gedelmesen leült. A kőpacLlózat jeges hidege felszaladt a lábain, de ő semmit sem érzett Az ismeretlen most fel és alá járkált a kes­keny kriptafolyosón. Lámpáját széles mozdu­latokkal lóbálta. Groteszk árnyéka vele vándo­rolt ide s tova. Tüskés szemöldökét összehúzta és érthetetlen szavakat mormogott maga elé. Pillantása végül az aoélfuróra esett. Kivette a zárból, betette a szerszám ládik óba, amelyet gondosan lezárt, azután át is kötött. Közben a lámpát a kőpadlóra állította. Azután felállt és komoran vizsgálgatta az ajtót. Homloka csak akkor derült fel kissé, amikor a csontvázra esett a pillantása. Szinte szeretettel, gyöngé­den simogatta végig a sima, hideg koponyát. Hirtelen megfordult. — Milyen idős ön, Sybil Landsdown? — Huszonkét éves, — felit© sári hangon, mintha mély álomban volna. — Már késő, már nagyon késő, — mondta sajnálkozva. — Kissé idős már a kísérleteim­hez. igen, igen, ha tizenöt évvel előbb ke­rtit volne « hatalmamba « , M Végigdörzsölte fejét. — Azután meg az is baj, hogy ön nő. Miit érek a nőikkel? — Úgy tett, mintha egy porszemet fricskázott volna le megvetően a kabátjáról. — Ezt ni! Újból megkezdte szédítő sétáját, közben pedig végigmusbrálta a nehéz, faragott ajtó­kat, amelyek mögött a Selford ház halottal aludtak örök álmukat. Vájjon miket álmodoz­hatnak ezekben a nedves üregekben? — Az asszonyok nagyon rossz matéria a kísérletek számára, — kezdette el újból. — Nem reagálnak normálisan. A merész kísér­let talán sírba viszi őket és akkor sok év te­remtő munkája veszendőbe ment. Végül a harmadik sirkamra ajtaja élőit megállóit és kifelé figyelt. Azután magasba emelte lámpáját és úgy tartotta, hogy annak fénye Sybilre áradt, Most már egészen más kifejezése volt arcá­nak. Kellemetlen, feszült figyelem fejeződött ki vonásaiban. — Nem igaz, — kérdezte óvatosan, — az az ember, aki önt üldözte, borzadályt és ré­mületet keltett önben? Sybil némán bólintott A lámpa újból alásülyedt. Másik kezével él­gondolkodva simította végig szakállát. — A félelmet és a borzadályt meg lehet szüntetni, ha az ember akarja, — mormogta maga elé, mintha önmagával beszélne. — Ez nem lehet akadály, ha az eredmény oly nagy. Per Dió, ez lenne azután az irt, a valódi befe­jezés, a nagy mü méltó megkoronázása. Ha nem lenne annyira esetlen! Nyers kezeivel mindent széttör, ami a kezeügyébe esik. Az anyagot nem lehet egyszerre erőssé és finom­má teremteni. A tökéletlen természet kereté­ben vagy az egyik, vagy a másik mellett kell döntenünk. Hát mikor parancsolt agyvelő az óriás nyers erejének? És mikor lett;alkalmassá durva agy finom munkára kezet? Kishátüen csóvédH a fejét — De munkára . . . munkára . . . mor­mogta. Félig nyitott mellényének zsebeiben kez­dett turkálni és végül egy üvegcsövet húzott elő. A lámpát újból a földre tette, fogaival húzta ki a dugót és tenyerére két kis tablet­tát öntött ki a csőből. — Itt van ni, — ezt nyelje le . . . jót fog tenni önnek. Már előre vihogott és a kriptának ebben a borzalmas mélységében a vihogás úgy hang­zott, mint a gonosz szellem kaján nevelése. Engedelmesen nyújtotta Sybil az ismeret­len felé kezét A férfi lehajolt és fölvette a lámpát. — Most már ez végzet vagy szabadakarat? — kérdezte és tekintetét felfelé Irányította. — Hol ér véget az egyik és hol kezdődik a má­sik? Egyik rejtély a másikat váltja. Filozofikus természet volt. Kezét, kabátjának zsebébe sülyesztette és hosszabb ideig keresgélt a sok lum-lom kö­zött. Végül is kézbe kerítette, amit kereseti, egy kis kulcscsomót. A csörgő kulcsok közül kikeresett egyet, amely a harmadik halottas kamara ajtaját nyitotta. Miig a kulcsot a zárba tóttá és megforgatta benne, megint csak morfon d ir ozott in agában. — Ha ebben a nyomorult kriptában minden zárat ilyen könnyen lehetne felnyitni, meny­nyi zavart lehetett volna elkerülni és mennyi szerencsétlenségnek nem kellett volna bekö­vetkeznie! , Végül megfordult és megpillantotta Sybilt. — Megszoktam, hogy parancsaimnak enge­delmeskedjenek! — mondotta átható /szigoru- ságu hangon. — Még nem vette be a tablet­tákat! A kis vörös tabletták úgy feküdtek fehér kezén, mint egy csúszómászó rosszakaratú v nemei.

Next

/
Thumbnails
Contents