Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-10 / 59. (1982.) szám
4 TyRfl:Gai-A\AC,^A,R-mRIiM> 1929 m&rélw 10, vnaóifnmp. DOSZTOJEVSZKIJ SZERELME A világirodalom e fejezete cmk most kerüli sajtó alá: az epilepsziás orosz szem soha sem isi róla, Napóleon jegyzeteiben mélyen hallgat és az irodaiozrttőriénél csákánya eddig a mélységig nem tudott szabad utal vágni a kutatásnak. Most végre fény derűit erre is és Dosztojevszkij szervimének most kiadott naplója irodalmi szenzáció, de ezen túl emberi dolcumerUum, amely többet árul el Dosztojevszkijről, mini egész oewreje. ötven év óta foglalkozik a világ az orosz psieholó- gia mesterével. Lukács György, akinek a regény elméletéről irt könyve egyetemleges erővel öleli fel a problémát, az utolsó szót nem találta meg, a probléma probléma maradt. Erre a naplóra várt mindenki: ÁpoUintsria S. Bm&lom naplójára* Már a ^Karammov" regényben így Írja le Dosztojevszkij ezt # rendkwük asszonyt: wLángoló nagy fekete szeme csodaszép volt és e* a szempár rendkívül jól illett bele ez ars különös sápadtságába. A sápadtságnak sárgás Hmbreje vott. A szempár és a csodaszép ajkak úgy hatottak Aljósára, hogy megértette, mért szeretett bele bátyja ebbe m asszony- ik" Susslova majd Üt, majd ott bukkan fel a regényekben és Dosztojevszkij nem győzi e f legcsiUogóbb színeket keverni, hogy elegei tegyen fantáziájának, amelyet a szerelmi szenvedély üz és korbácsol. Büszke, htlönérzetes, dacos vott ez e lenáy; Így is irta meg a naplóját, ahol felfedi azt e kálváriái, amelyet a legnagyobb orosszal járatott m életben. Parmstcsaléd varja, ie rávmsl m epjM ar- m, hogy vásárolja meg a ssahadságáL, m fogym jobbágy. Tizenötévé* korában kerül a vidékről a nagpwirmha és mcrmmi rávett ma-1 gát s könyvelőre, kenulmányokm, tudásm. A ; haévtmm években történt ez, akkor, amikor m arass nő szabadságáért kezdett küzdeni, amikor m nj ssodétts ttpm keletkezett, amelynek s ma már eibalfaényutt és eltolódott érie&mSl Jtékharisnyd* és „fdhUwtó* jelzőket adták azok, mák m akkori Uüd és .gmdot&tt lm- bffrisurn ellenzői voltak, m croes polgári társadalom. KőmyÜvérÜ nőnek tartották^ pedig mm vott as: ®yugtakmd keresett potomt igen nagy és egészen renkteüU élményt. Ebben m időben Dosztojevszkij igen émstm vett Orosz- cmságbíBt, Nyolcévi szibériai ssémümtés.® ' ’jttcsfétmytd övösée■ négyssögleUn,..karikatúrán koponyáját, mártír vott, az nj nagy tmm sró, epileptikus, ka&ardőr és hdmdor. lS6Z-ben találkozik először egymással m a két Izgatott, túlfűtött ember, ügy ronkmak egymásra, mint kél mozdony, mely a sötét éjszakában összeütközik egymással. Nehány heti együttélés után mindketten romokban hevernek, gyűlölik egymásé. DoéztojevszMj megjósolja, hogy ez m asszony mindig szerencsétlen lesz és a jóslói be is teljesedik, Mégis együtt hagyják d az országot, együtt utaznak « párisi idegenbe, ahol rövidesen bekövetkezik a katmzirófa, A viszony legkimagaslóbb pontján, m első párid lángoló éjszakán Susslova találkozik egy délceg, űresfejü spanyollal, Salvador fia- ■' tel orvossal, aki m orvostudománnyal mit sem törődik. Salvador kedvéért elhajítja magáéról marcangoló, véres hetek után a legnagyobb orosz irói: — az örök tragédia égbekiáltó megismétlődése! Dosztojevszkij könyörög. Donkizsoíi bőrébe bújik és feleszi a harcot a Salvadornak nevezett emberi szélmalommal, természetesen kilátástalamd. Dosztojevszkij szerelme megszökik a spanyol szeladotmal. Verseket ir hozzá helekergeti magát a legvadabb és legcéllakmabb önkívületbe, de már nehány hét múlva Salvador hagyja ott a lányt. Ebben a püUmatbm tér vissza Dosztojevszkij Párisba, hogy rávegye a leányt arra, hogy jöjjön vele, ^mintha « testvére volna?. Letérdel előtte, megint könyörgésre fogja « dolgot:,Salvador fiatal, szebb és ügyesebb nálam, de olyan szive nincs, hogy kiállnd a versenyt az én szivemmel*. A leány, szerelmében csalódva hallgat rá és az ujojngó költő elindul vele Olaszországba. Két hónapra rá Susslova újra megszökik tőle. Dosztojevszkij nem tudta Ígéretet beváltani, nem tudott a „testvére* lenni, szerelemért könyörgőtt. Eltűrte a legembertelenebb megaláztatást, de szerelmet akart, ennek az egyetlen nőnek a szerelmét. Szerette egy beteges vágyakozás infemójának minden kínjával ét ezért irta később a Jdtékos“-ban, hogy bár fél, talán egész életét odaadta volna érte, mégis ad érezte, hogy leginkább megfojtaná. A regényben tombolta kii magát, mert igy senki sem tudhatta (és máig sem tudta) kinek szólnál: etek az oldalak, amelyek a szenvedélyes és beteges szerelmi szenvedély minden kánjával telhettek. Az asszony épp úgy gyűlölte öt ét a most kiadott naptóban vannak részek, amelyek pontosan megegyeznek Dosztojevszkij regényének erre « viszonyra vonatkozó részeivel. Aj iró objektivdUa a szenvedélyes életet, Susslova úgy irta le, ahogy megélte: „Gyűlöltem, meri ő volt az, aki a hitet kiölte belőlem. Odaadtam magam neki és 6 azután gyalázatosán éreztette velem fölényéi és Autóiét" Dosztojevszkij nagy szerelme it ezzel a szóval fejeződik 'be: gyűlölet. Két ajakpár mondja ki egyformán erős meggyőződéssel, a férfié és a nőé. Ás egyik meg akarja a másikat fojtani: egy nagy iró és egy nagyszerűen szabadelvű, erős egyéniségű asszony szerelme. Azután végleg messzire vetődnek egymástól. Dosztojevszkij & külföldön járja sorra « játékbarlangok®?., Susslova asszony Oroszországban küzd jogokért, szabadságért, emancipáció- éri. Nem találkoztak többéi, de gyűlölték , a múltat, szerelmüket, amelytől gyűlölet-formájában nem tudtak szabadulni. Milyen régóta halott már Dosztojevszkij, de a gyűlölet naplóját os asszony mégis Madta: lássa a világ, Alaptan 1833. Tolatom SS. >u-s*, A fing, porceRáa MgjkczMiwdés*. • KOSICE, FS-ntca 19* Mag? vétousoáékm Máqrat Arak »s volt az a nagy szerelem, amelyért Dosztojevszkij éveken át vérzett, amelyért regényeiben küzdött: gyűlölet. np. Budapest, március 9. A felre#® és a konyak után a társaság ösz- a hallban és úgynevezett kis csoportokat alkotott A kis csoportok lehetőleg távol egymás tál alakultak, egymás hajtási körzetén kívül, a kicserélték egymás között megfigyeléseiket a jelenlévőkről. A evökkeres fiatalember, akinek úgyis mindegy volt, mert «sak XIV. Lajosnak hívták meg, a tudta, hogy egyhamar ®°*® itt megiot vendég, eflég 'hangosan mondta: — Zöldpajtaky Itítejdcefcéppe© rossz emberi ... — Miért rossz ember Zöldpataiky? — kérdettem harciasa® és mérgesen, mert -iátokban jő vóteményem voK ZöMpotafcyiróA — Aaórtco - kezdte XIV. Lajos. S cámoodta, hogy mié*# rossz ember ZöM- pSteácy. Folyékonyan és sugárzó biztonsággal mondta ei érvrit, as oáyaa ember fölényével, síd Mstos # dolgában, mert egy óriási réteg íedesi, asoteafe a jő embereiknek réteg®, akik rossz embernek tartják Ződdpatakyt. Ha az ember kissé távolabbról hallgatta a vitát, ei keMert Imaóra!®, hogy egy jő pesti társaság vacsora Ólán.! ttirtasmiae azonos, lényegében, ha ffleea ta stMtwában- asonos az óikor, középkor és legnjabb&or nagy marat tatáinak szóban ás káéba® kifejteit probiéméávai. A jót keresték, a jóságot. Talán ne vegyük ilyen ®d germán a dolgot, » akkor art la mondhatjuk., hogy nem éppen a jót keresték, de a rosszat ostorozták, ami magasabb szempontból egyre megy. Ahol még eddig Pesten társaságban voltain, ott fanatikus meggyőződéssel eetorörták a rosszai, már t, L azt a -rosz- szat, aam a másükban van. Zöídpataíkyról megtudtam, hogy az özvegy ék és árvák elnyomója, rossz ember, silány szenvedélyed vasnak, n nem. vesz részt abban az általános, kiterjedt, kőtelező ée ünnepélyes jótékonysági mozgaloméba®, ami ebben a városba® a „jó emberek4* óimén ismert egyesülés égyedeit. olyan nemes svmxggai tartja össze. Meggyőz-' ve és letörve mentem ei A havas, holdas é© hideg éjszakába® egyedül bandukoltam, s iparkodtam megkonstruálni annak a bízomy- taLanságnaik elemeit, amely egy pillanatra nem hagyott el Budapesten, se régebben, se most, s ami mindig kinzott, ha Pesten társaságból jöttem el, ahol emberekről beszélteik, már pedig Pesten társaságba® a legritkább esetben beszélnek a kristályok jegeoedéséről. Azt az értékelést iparkodtam elemezni, ami Pesten rossz ember és jó ember-kategóriába soroz rögtön valakit, aki megjelenik a társas együttélés színpadán. Ez. az értékelés rendkívül érdékes. Mint régi és elintézett rossz ember, hazaérve, lombikomba® ki preparáltam Kiaga innak a pesti „jó44 és „rossz“-értó-1 kelés elemeit, a az egyes sikerültebb eleme kei kifőzve és szárítva beragasztottam herbáriumomba, aminek ápolása, bővítése és konzerválása életem legszebb öröme. Jó ember A jó ember annyi, teleíónszátoot tud, amennyi szám régebben elég volt középiskolai matematikai szaktanári képesítéshez. Ezeket a tetefomszámokait állandóan használja. Jóra használja. Ha valaki beteg, a jó ember fölhívja a családot telefonon, orvost ajánl a figyelmezteti a családtagokat a betegség ősz- szes várható komplikációira, a visszamaradó következményekről nem i» beszélve. így például tüszős mandulagyuUadás esetében fölhívja a családtagok figyelmét a várható ve- sekoinpliikéciókra, sarlach esetében bemondja a valószínű középfülgyulladást, s gyomorfekély esetében figyelmezteti a családot, hogy mindenesetre vétessenek a beteggel vért, mert soha nem lehet tudni. A jő ember tár-: sas lóny. Jóságát úgy hordja körül a városban, mint egy főpapi áldást, ami egész országrészeikre érvényes. A jó ember személyes barátja minden jó embernek. A jó ember jó embernek tart mindem olyan embert, aki őt. a jó embert, tizerth árom p róbás jó, szép és okos embernek tartja. A jó ember olyan aktiv, mint egy közkereseti társaság ügyvezető igazgatója. Ez a közkereseti társaság az összes jó emberek véd- és dacszövetségén alapul Tagja lehet mindenki, aki maga is jó ember, s jóságában elnézi azt, hogy a másik talán nem is olya® jó, nem is olyan soép és nem is olya® okos. A jó ember, ha már egészen kétségbeejtő valami, eoot mondja: „Istenem, mit akartok." Vagy: „Ne bántsátok, vándorveséje van." Ha a tehetségtelen énekes föllép és rosszul énekel akkor a jó ember azt mondja: „Meg kel érteni, anyagi gondjai vannak/4 A jő ember, ha véletlenül gazdag ember is, s valaki öt pengőt kór tőle, mert gyermekei éheznek, almi kezd, s a fejét tömre ért mondja: „Szegény ember, ne ia mondja tovább, hagyjon goodedkoené, ndt ia lehetne itt esfa&uár OondoKkortk, ■ tényleg kitalál valamit, egy intézményt, vagy egy másik jó embert, akihez meleg ajánló sorokkal továbbküldi a szegény embert A jó ember mindenütt ott van, ahol ebben a városban jótékonyságot űznek mások, vagy ahol meg keK védeni egy másik jő embert, afctt egy, vagy több roeas ember megtámadott A jó ember állandó harcban áfi a rossz emberrel, akiről a iegroaszabbakaA tudja. A „Jó ember" «. köa&ereeeii társaság atapazabá- lyálnak egyik etaő és lényeges pontja aa, hogy nean szabad egymást bántani, mert olya® szegények, szomorúak, féltehetségek és reménytelenek vagyunk, hogy mindenkinek meg kell bocsátani, akiről még ki nem derült. S ha kiderült, enyhítő körülményeiket kell fésaére találni S ha nincsenek enyhítő körülményeik, el kell tussolni m egészet. A jó ember találta ki est a közmondást: „Ma nekem, holnap neked/4 A jó ember hatalmas, mert nincsen egyedül, s fedezik mindazok, akiket ő jó embereknek ismert el. A jó ember általában nagyobb csoportba® él, szabadban ős vadon csak a legritkább esetbe® található, mert az egyesülésben van az ereje. Csoportban hatalmas és veszedelmes. A jő ember az, aki ilyeneket mond: „Szólj igazat, beverik a fejed.*4 S tényleg, ha valaki igazat szói, a jó ember nem habozik és beveri az illetőnek a fejét A jó ember tudja, hogy a jóság irtózatos erő, máT t i. az, amit ő jóságnak tart. Pontosan: a jó ember jóságnak tartja azt, ha mindenki kölcsönösen elnézi a másik butaságát, gonoszságát, mohóságát, tehet- sógteienségét 8 közbeezólásoíkikal nem rontja a sikerdus együttélés ée együttműködés harmóniáját. A jó ember nem azt mondja, hogy „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat44, mert hová jutna a jó ember, hanem azt mondja: „Tudom, hogy a maga sógora benne van az uj csatornapályázatban, ahol a nagybátyám a döntőbíró, remélem, nejem hangversenye alkalmából számíthatok szerkesztő ur jóindulatára." A jó ember art mondja: „Tudom, mindig voltak utópisták.44 Vagy: „Mit akar, ez a történelem rendje/4 Vagy: „Mindig voltaik ős mindig lesznek háborúk/4 A jó ember állandó szervezkedésben van. Ha belép egy szobába, rögtön csatlakozik az ott található jó emberekhez, s amennyiben rossa ember van a társaságban, art úgy kerüli, mint a bélpokloeL Csak tömegben támad, s mindig váratlanul és a legkülönösebb fegyverekkel, amelyeket előbb három napig egy rossz ember hullájának mérgébe® áztatott, mint a szórnád! törzsek. ÍL Rossz ember A rossz ember egyedül él, sőt a magaszőrü rossz emberek társaságában ia csak a legrit, kább esetben található. A rossz ember, ha vizitbe® van, s behozzák megmutatni a gyereket, nem guggol le négykézláb és nem kezd játszani a gyerekkel, s nem kéri el a gyerek régebbi fényképeit és nem mondja a gyerek előtt németül a szülőknek: „Unheimlich hübfioh dér Frata, gaux dk Manna", hanem kényszeredetten vigyorog, mert magányos ember, aki nem ért a gyerekekhez s nem tud velük mit beszélni, sem mi eset re sem olyat, aminek a szülők örüljenek. A rossz ember általába® nem szereti, ha családtagok fényképeit mutogatják neki A rossz ember egyszerűen névjegyen koodoleál, „p. e.“, s nem írja, hogy „fogadd általam sajnos nem ismert keresztanyád nyolcvan esztendős korába® történt elhalálozása alkalmából őszinte megrendülésem és testvéri együttérzésem kifejezését". Kávéházi és üzleti ismeretségeikkel kapcsolatba® nem írja igy alá a levelet, hogy „Szeretettel ölel", hanem art Írja, hogy megkülönböztetett tisztelettel Rossz ember az, aki, ha bókot mondanak neki, unalommal és undorral morog valamit s másnap nem sled visszaadni a bőkot, egyáltalán, soha nem mond bókot, legföljebb ilyesmit mond: „A közepén volt két jó soar." Aztán hozzáteszi: „Nem tőled, Beámmá rehaáeiól." Mindenki utálja. A rossz ember nem kezd a vasúti kupéban beszélgetni, ha megszólítják a jó idegen emberek, nem felel, s ha intervencióra kérik egy jó ember érdekébe®, előbb megkérdezi, hogy mi az érdeke annak, aki a jó embert ajánlja, s nem kezd idvezült hangon hörögni, ha nyaralás után találkozik valakivel, aki nem érdekli. A rossz ember gyűlöld a toáefoDt, ■ az engedélyesett három percből nem hajlandó két peresnél tovább tocsogni. A rossz ember nem ftrtU annak, ha dicsérik, mert rosszaságában beképseü, hogy 6 art jobban tudja, mi a jó és mi a rossz abban, amit csínéi, a nem hajtandó kétségbeesni, ha nddjftk, mert élete legnagyobb részét Tatami dühös kényszer hatása alatt tölti el amiből engedni nem tud, mert úgy érzi, hogy különben nem érdemes élni. Ez a kényszer mondat a rossz emberrel dolgokat, amik őt magát is kétségbeejták, mert tudja, hogy „igazság" nincsen, csak fél- és alkalmi igazságok monok, de már ezeknek kifejezése is tietveszé- sxélyes. A rassz ember úgy fél mindentől ami érzelmek aktiv mutogatása, fölmunka és szentimentális giccs, mint a* ördög a szenteltvíztől s nem tud aludni, ha art látja, hogy valaki sikerrel csinál rosszul valamit, ugyanakkor, mikor tisztességes munkával ugyanazt jől is csinálhatná A rossz ember egyetlenegy dolgot tisztel a világon, s az nem a tehetség, mert a tehetség csak minimális föltétele a teljesítmény kvalitásának, hanem a jóhiszeműség, az, hogy valaki érdek nélkül hisz abba®, amit csinál, s ezt iparkodik a legjobban megcsinálni. A rossz ember hallgat akkor, ha azt látja, hogy valaki jelentéktelen, de sebzetten vonítani kezd akkor, ha ? t látja, ho??y valaki rosszhiszemű. Ezért vonít a legtöbb rossz ember egy rövidebb-hosz- szabb életen keresztül, — reméljük a jó emberek érdekében, hogy inkább rövidebb az élete. A rossz ember még soha se bírta ezt a szót kimondani, hogy „méltóságos uram*4. A rossz ember szerencsére nem él hosszú ideig, mart előbb-utóbb kitörik a nyakét, s tetemét kiviszik a gyepmesteri telepre, ahol szappant főznek belőle, amit aztán a jó emberek társé-iga a* emberiség részébe forgalomba hoz. (*) Reinh&rdt hollywoodi kudarca. Egy new- yorki lapban cikk jelent meg Henry 0‘Hara híres amerikai filmkritikus tollából, amelyben Rein- hart viasza jőve tel ének ókaLJ foglalkozik. Terjedelmesen azt Írja meg benne, hogy Európa most szidni fogja Amerikát, mint azt az országot, amelyben a legnagyobb európai rendező megbukott. Ha ax ecetet azonban közelebbről megvizsgáljuk, akkor meg kell állapítani, hogy Hoffmannstha! egy divatjamúlt témát dolgozott fel sablónos és naiv módon. Csupa divatjamúlt film közhely és frázis, ami a film szempontjából teljesen értéktelen. Amerikában megkövetelik a film nívóját, de Hoff- mannsthal kéziratának semmi köze a filmhez. Reinhardt a kéziraton nem akarl változtatni és mindaz, amit Reinhardt a rendezésre vonatkozólag előterjesztett, hajmeresztő volt. Reinhardt nagy színpadi rendező, de a film terén minden technikai tudása hiányzik. Nincsen tapasztalata és ezért ő maga kérte szerződésének felbontását. Nagy- összegű végkielégítéssel visszatért Európába ős ez még kisebb kudarc volt, mintha Reinhardt a filmet megrendezte volna — Így ír Amerika ReinharJtról és ezek után érthetetlen, hogy miért szerződtették mégis Reinhardtot. A Képes Hét előfizetési dija Praha II, PanskJ 12. hl 111. emelet címre küldetni f r JÓ EMBER ÉS ROSSZ EMBER Irtat MÁRAI SÁNDOR