Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-08 / 33. (1956.) szám

4

_____

re

aBWMWIMW

1920 tefcrn&r 8, péntek.

Egy sssiiilifil állampolgár odisszeáia a „tesivér" Jugoszláv la füiilitii kazamatáiban- Gycrsirási jegyzeteit stffrlrozott Írásnak nézték — Két hónapig

slnylidött a szerensétfea wa£m a szörnyű iümSSdchen

Felmentő ítéletet

hoztak

Schustelc Frida bűn-perében az esküdtek. A gyilkossággal vádolt leány az egész tárgyalási idő alatt úgy viselkedett, hogy a viselkedés, az arc kifejezés, a mozdulat, a beszéd alakulhatott ki döntő érvnek, bizonyítéknak az ő ártatlansága mellett. Emberek ítélkeznek emberek felett, olyan lények, akik egymásról semmit sem tudnak, meri a másikban mindenki csak önmagát tudja. Mégis: ítélet kell, ha nem is morális, úgy legalább praktikus szempontból. És ennél a felmentő ítéletnél (amely lehet az egyik tábornak szimpatikus, a másiknak antipatikus), lehetetlen nem gondolni a bécsi Grosavesku-perre és az e perben hozott felmenti Ítéletre. Az Ítéletet megítélni könnyű és nehéz. Könnyű a könnyelmű ítélkezőnek, aki érzés szerint ítélkezik és nem veszi tekintetbe az akarat és a tudás velleit'ásókat létrehozó faktorait. Nehéz és lehetetlen annak, aki csak akkor ítélkezik, ha a bizonyítékok köre lezái'ul, ami a legritkább eset. Az élet és az élet eseményeinek szarai és mondatai közt ott lebeg kimondatlanul a kétely, a „máskép is lehetséges" töprengés és Ítéletet mondani annyit tesz, mint elvetni a sulyokot, eldobni a kételyeket és homogén egésznek értékelni azt, iamit a kétkedő heterogén töredéknek ismer fel.

A Gromvesku-penben teljes adottságy/al állt szemben az esküdtszék. Nelli féltékeny- ségböl lőtte agyon férjét és nem tagadta, a> tettet, nem fiagadta az indokot. Az esküdteknek nem sokat kellett gondolkozni ok, az eset tiszta és világos volt, a vallomás beismerő. Grosmesku NeUit mégis felmentették. Csat-' ka Béla (Így hívták Budapesten tizenöt év ■előtt Grosmv esküi) a föld (Matt volt, a kedves,, mindig szolgálatkész fiú nem dalolt többet és Nelli memoárokat irt. Minden ok meg lelt volna rá, hogy a közvélemény ne értsen egyet az Ítélettel. Hiszen emberi ölt a féUélceny asszony és egy másik gyilkos meg azért Öli emberi, mert aranyára, pénzére vágyott. Pszi- chologice féltékenység és aranyláz közi nem nagy a különbség akkor, ha mindkét esetben emberölés az ok okozata-. A bécsi ítélet a ( szenzáció ere jövel hcstoll és valóban nagyobb ' szenzáció voU a pernél. Hatásai bel álhatói- j Ionok: precedens, amellyel egy biróóság be- \ ismerte,, hogy nincs jogra elítélni azt, akit az élet szenvedélye a szakadék széléig kér- i get; azt, aki ott, a szakadék szélén lihegve megáll és bírókra kel a maga szenvedélyével és azzal, aki azokat felidézd; azt, aki rabja egy nála hatalmasabbnak, a szenvedélynek. Más szóval és igen egyszerűen: a bécsi •esJcüdibirés&g elismerte, hogy a szenvedélyt nem lehet bíróság elé állítani, elismerte, hogy nem az ember a földi történés parancsoló ja, hanem a földi történés ura neki és viszi, űzi, hajtja. A büntetőjog bölcseletének régen az volt a sarlmlatos problémája, hogy szabad-e az akarat, vagy determinált. Etikai értékelésben valóban csak a szabadak aratót szabadna (és lehetne) büntetni, de az akarat nem mindig szabad. A büntetőjog azonban azt mondta: szabad. A büntetés, a megtorlás tehát jogos. A társadalom nem várhat, am-jg Rádión Rasholnikow maya jelentkezik saját jószántából, a bíróság előtt megvádolva önmagát és elfogadja azt a büntetést, amit ömnc/yi szab meg magának. A bécsi ítélet ennek az eddigi jogszokásnak ellentmondott. Megállapította, hogy a féltékeny asszony akarata nem szabad. A determinált emberi pedig nera lehet büntetni, mert nem oka és okozója a bűnnek. „■

Schuslek Frida ecetében könnyebb volt felmentő Ítéletet hozni. Azt, hogy gyilkolt, senki sem tudta bizonyítani. Az oroosszak- értö szerint öngyilkosság is lehetett. Az esküi bír óság tehát joggal mentette fel Schuslek Fridát. Mégis érdekes különbség mutatkozik a Grosavesku Nelli és a Schuslek Frida esete között. Az első cselben maga a gyilkos volt a gyilkosság koronatanúja. Mikor felmentették, többen voltak azok, akiket az Ítélet kielégített, mini azok, akik vele nem érteitek egyet. Konklúzióképpen pedig azt kelleti mondani, hogy bátor cselekedet volt a bécsi ítélet, amely a szabadakarat praktikus dogmája ellen irányult. Schustelc Fridát szintén f( irnenlelték. Egy híres bécsi büntető jogéisz mondta az ítélet után, hegy „a bécsi ítélet iskolát csináltMig a Grosavesku- perben tiszta volt a kép, a Schustck Frida pere ködös maradt. Felmentették. Joggal, hiszen nem bizonyíthatlak rá semmit. Mégis ott lebeg a záaszó után a kétely és a kétség. Morális szempontból nézve és ítélkezve, meg kell rázni a trencséni esküdlek kezét, pszichológiai néző szögből valami lcielégítet- 'lenség maradt vissza-. Ép itt, ahol semmit sem tudlak bizonyítani. Mig a másik esetbe^ alwi.

Prága,, február 7. A mai Vecerni Lisit szenzációs részleteiket közöl egy foém-gyanusneJk tertotit osetkszílováík állampolgárnak a „testvéri" Jugoszlávia fökteliaitlti börtöneiben áléit odissaeájárói. Egy H. E. nevű csebsaloválk állampolgár mini" év májusában munkaalkalmat ment keresni Jugoszláviába. Átutazóit valamennyi nagyobb jugoszláviai városon, végül is a szerb—bolgár haláron lévő Cari- brodba foarüdit, ahol ketlem etilén meieilepeilés várt rá. Metgéilkeaése utáni napon a -kiásó esti óráikban

megjelentek nála a csendőrök, elvitték a városházára, kihallgatták és végül közölték vele, hogy kémkedéssel gyanúsítják.

H. E.-neik csak cikkor jutóit eszébe, hogy a városban, mialatt az uecáíkM rőttel, gyorsírással (különböző je'TV’zeitelket int föl a noteszébe az egyes cégeikről és vá'lteitetóikról, horrv a föl- je'TT'zeJílt céghez, vnxrv vMfeto'íhoz azután be- á.,Olthasson. Nyilván d eteikrtiiv •kísérte az egész idő eösi'Jt, rakd me^ÍjkTvcitlte az idegen „kiémgya- nus“ viselkedését. Amidőn H. E. fölmutatta a noteszt, nem sejtette, hogy sorsát megpecsételje.

A csendőrök ugyanis a gyorsírást siífriro- zott Írásnak nézték. /

TT. E.-t börtönbe vetették, egy bét múlva aszónkban bilincsbe verve N.isbe száilitoititák, további hét múlva pedig Bokráéiba, ahol a városháza alatt lévő fökhsfiaitlti tömlőébe zártáik. Ez a földalatti börtön vastag falaival naAlapy Gynla dr. tartomáuygyülési képviselő az országos keresztényszocialista párt pozsonyi országos kongresszusán közérdekű előadást tartott a magyar nemzeti kisebbség kulturális feladatairól. A rendkívül értékes és gyakorlati jelentőségű tanulmány bő kivonatát alább közöljük:

Az állami éle'ben két nagy fen'ártó erő nyilvánul meg: a nemzetiségi öntudat és a nemzeti kultúra. N

Mi a nemzeti kultúra? Egy nép szellemiségének összessége, amelyet századok vagy évezredek alatt nemzeti hagyományaiban, szokásaiban, mondáiban, meséiben, irodalmában, tudományában, művészetében és történetében alkotott és amelyra rányomta sajátos nemzeti bélyegét. A nemzeti kultúra kifejezője, fentartója és továbbfejlesztője tehát a nyelv, mely a nemzetet egységbe foglalja és a tenne lakozó nemzeti lélek.

A turáni sikság végeláthatatlan steppelnek lovas nomádjai nemzetiségi kancsolatukat már homályos évszázadok előtt is kifejezésre jultatták és bizonyára voltak dalaik és énekeik, melyek hőseik erényeit zengték. Az államalkotó tudat és törekvés jellemezte azokat a magyar törzseket, melyek keleti vándoruljuk végén megálltak a Duna- Tisza medencéjében és ott államót építettek. Ez a készségük abban nyilvánult meg legjobban, hogy Európa nyugatán belei Teszkedrek annak állafhi rendjébe és átvették kultúráját és elhagyván a pogány hitet, a római vallásnak lettek hívei. Az ezeréves királyság szent István politikai, hadügyi és közigazgatási koncepcióján épült fel, amely államszerkezet ősi formáját századokon keresztül megtartotta. Nem véletlen müve, hanem a történelmi fejlődés következménye az, hogy a magyar alkotmány egyidős az angollal, a legalkotmányosabb nemzetével.

A megvár mivelődésnek ez a roppant receptív készsége nem elégedett meg a szolgai utánzással, de azt a saját képére alakította át. Ez legszebben Mátyás király, a renesszánsz és a humanizmus fénykorának e nagy uralkodójában tündöklik. Budai palotájában felhalmozott kincsei közt a legnagyobb értéket jelentette az a két-háromezer írott könvv. melyet könyvtáréban összegyűjtött.

így folytathatnék nyomról-nyomra történeti hagyományaink, nemzeti irodalmunk, miivészemaga a fővádlóit bizonyítóit be mindent, fordítva volt: az ítélet után a közvélemény is pontot tett mögéje.

A bécsi esetben mindent tudtak. A trencséni esetben semmit, illetőleg semmi bizonyítót. Az ítélet mindkét esetben ugyanaz: fclr entö. Ezt a két felmentő Ítéletet egységbe kell foglalni és a szintézis egy harmadikra, egy logikán és pszichológiai beismerő Ítéletre jogosítja fel a meditáló kívülállót. Arra, hogy e szerint tehát egyre megy, be van-e bizonyítva, vagy nincs bebizonyítva egy gyilkosság. Ila a bécsi esküdlek lemondtak arról a jogúiéról, hogy ítélkezzenek egy bizonylton, bevallott esetben és arra mulattak rá, hogy a szenvedélyek felett nem lehet Ítélkezni, akkor ez egyben azt jelenti, hogy az emberi igazsáigszolgálfolM eddigi erkölcsi

gyón hasonlit a cári Oroszország egykori hírhedt földalatti kazamatáihoz.

A foglyok mindössze egy kiitegiram kanyarét kapneaik napomba, ez a teljes ell(látásuk., éjszaka pedig felkaré nélkül alszanak a jéghideg be- tcmkoveizaten. A tömlőében a fogoiiy magyarokkal , oiszteiákokkiail, bolgárokkal, németekkel, horválókkal is tailátkozott Két hónapig tartották fogva a szörnyű rabságban. mert nem akarta beismerni hogy gyorsírással készült jegyzetei siffrirozott jegyzetek.

H. E. végül is egy kiszabadul! fogoly utján órtesáteftite a belgrádi csehszlovák követséget, .amely másnap kénbe a fogoly elővezetését s a köveitiségi h ivatelinok sajnálaitifel közötte H. E.-veil, hogy

nem tehet semmit az érdekében, mert a jugoszláv politikai ügyekbe nem avaíkozhaíik,

mindiazonálitail reméli, hogy áríafetensága beigazolódik. A követség ezeai föllépésének mégis meg volt a hatása, merít a kihallgatást végző írnok, nyilván attól való féte/lroébeö, hogy a követség további lón éjiket is tesz még aznap szabadon bocaóte'tea H. E.-ü

II. E- egyetlen fillér nélkül indult cl Csehszlovákiába, természetesen gyalog. Mindössze Daru vár tó! Mark uraiig fellé meg az utat vonaton, onnan azuíián hathetes gyaloglás illán hazaérkezett Prágába.

tünk emlékeinek felsorolását, a teremtő magyar Géniusznak alkotásait addig, amikor a nemzeti öntudat kitermelte magából a nemzet nagy ébresztőit, Kazinezyt és Vörösmartyt, a nagy politikusokat: Széchenyit, Kossuthot és a nemzetépitő

munka bölcsszavu nagy magyarját. Deák Ferencet. Nyomon követjük a kort, melynek vajúdó méhe megszülte a legnagyobb magyar lírikust, Petőfi Sándort, akiben a nemzet leike a maga teljességében bontakozott ki; eljutunk odáig, amikor egy kis magyar városkában megszületett a világ legnagyobb mesemondója, Jókai Mór.

Megujhódott irodalmunk terén elérkezünk a hanyatló század alkonyához, hol a halkuló magyar j Ura bágyadt szavába élesen sikoltja bele nemzete elkövetkező nagy romlásának Hióbhirét a magyar végzet döbbenetes szavú költő-jósa, Ady Endre.

Az 1825-i országgyűlésen, ahol sokat vitatkoztak a magyar nyelv jogairól és a magyar nemzetiségről, az e’lenzék egyik lánglelkü vezére, Felsőbüki ! Nagy Pál, Sopronvármegye követe megrázó sza- j vakkal ecsetelte a magyar nyelvnek elválaszthat- lnnságát a magyar nemzetiség ügyétől. Azt hirdette akkor merészen hangszó szavaiban, hogy nyelvünk jogairól lemondani sohasem szabad, mert amit erőszakkal vesznek el tőlünk, azt idővel mindig visszaszerezhetjük, ha kedvez a szerencse vagy erőnk lehetővé teszi, de azt, amiről önként mondunk le, azt örökre elvesztettük. A nyelv tehát a közös kincs, a kultúra nélkülözhet- len eszköze.

A világháború véres kataklizmája után elkövetkezett a trianoni ítélet. Az ifjú Csehszlovákiában uj közjogi fogalom keletkezik: magyar nemzeti

kisebbség, mely abban különbözik lényegesen a kisebbségektől, hogy ez a kisebbségi sorsra Ítélt nemzet va'amikor államalkotó nemzetnek volt uralkodó többsége. Trianon egyet nem tudott fel darabolni, azt, amely egységes egész marad: a

magyar kultúrát. Közös kincse ez minden magyar- ; nak, é’jen az a világnak bármely sarkában. A magyar nemzeti kultúra a magyarságnak hitbizo- mánya, melynek kincseit könnyelműen el nem pazarolhatjuk és azoknak: csak haszonélvezői vagyunk, mig maga ez a kincseknek tömege sértetlenül és oszlatlanul száll á,t a következő nemzedékre.

megalapozás ávát nem értenek egyel. Impozáns beismerés, határozottan nagy tett. De mint minden, ami a logika világában lejátszódik, kétélű fegyver: szabadság és esőd. Szabadság, a gondolái szabadsága szemben a megkötöttséggel és a determinizmussal és csőd, beismerése a determinizmus ható erejének és szuverenitásának a másik oldalon: az emberi ítélkezés világában. Mindig és mindenkor választani kell. A modern bíróság a jobbik rosszat vátmziotfo. Fiat jusítitia, peront mundus--------Mi értelme a jussti ciánok, ha elvész a világ?

Ez a kérdés áll a Schustek Frida felment- tő ítélete végén. Pécsben és Trencsénben pozitív választ adtak rá. Ez a válasz egy uj kezdet, egy uj ut: a jövő.

' Ncubauur. Pál.

A kisebbségi kultúra nagy és széles feladatkörének állomásai a magyar iskola az oktatásnak minden fokozatán, a magyar irodalom, tudomány és művészet. Az első, az iskola. Itt minden magyar emberre nézve fennmarad egy nagy kötelességül az, hogy gyermekeit magyar iskolába járassa, ha az iskolákat maga választhatja meg. Minden magyar ember miveltségének alapjait nemzeti kultúrájának kimerithetlen forrásaiból merítse. Nem azt jelenti ez, hogy a magyar gyermek ne tanuljon idegen nyelveket, sőt erre igenis nagy szüksége van: de elsőnek a saját nyelvét kell megtanulnia.

Másik nagy feladatkörünk a magyar nemzeti irodalommal függ össze. Kisebbségi életünkben erre a szűk területre elhatárolt irodalmunk támogatása adja meg kisebbségi Íróinknak a függetlenséget és anyagi tehermentesítésükkel az alkotás vágyát. A magyar könyv sorsa még mostoha, de ezt megjavítani a mi kötelességünk. Az irodalomból ágazik ki a magyar sajtó ügye. A magyar sajtó nagy hagyományaihoz a legjobb és legnagyobb magvar írók nevei fűződnek. Az a sajtó, mely ezeket az emlékeket bemocskolja és meg- csufolja, nem a mi sajtónk és amint támogatnunk kell minden erővel a jogainkért, kultúránkért küzdő sajtót, éppen úgy kell megépítenünk a gátakat a nemzeti értékeinkkel kufárkodó, ellenséges sajtó elten, ha az magyar nyelvű is.

Ha az irodalom az emberi lélek vigasztalója és tanítója, akkor a művészet annak gyönyörködte- tője, melyben szines álmai öltenek szárnyat és ezen emelkedve válnak el a porral és sárral, a sarakkal boritolt földről a tiszta és eszményi dimenziókba.

A magyar színészet, a magyar képzőművészet, iparművészet mai fejlettsége mellett ne merüljünk a kulíurfölénynek önbámulatába, * hanem ébredjünk kötelességeinknek tudatára, amely a köztünk élő magyar művészek támogatására ser-, kent, előadó művészeknek, képzőművészeknek, a magyar nemzeti lélek hordozóinak.

Ezeknek a feladatoknak összességéből tevődik, össze a magyar kultúrával szemben teljesítendő nagy magyar kötelesség. Ezeket eljuttatni a magyar élethez és közkinccsé tenni mindenütt, ahol magyarul beszélnek és magyar lélék él, kötelessége a meglevő irodalmi, tudományos és művészeti egyesületeinknek. De vájjon elér-e ezek keze a magyar faluba? Tíz évnek ájultságából íeiocsudva hivton hiv a magyar élet és arra ösztönöz, hogy nemzeti művelődésünk épületének hajlékát kiépítsük. Ezt a feladatot nagy, országos szervnek kell megoldania és ebből a célból alakult a Szlovenszkói Magyar Kultur Ejpylet, mely minden magyar faluban és városban kiépíti a maga sejtjét, hiszen ez a mivelődésnek ügye egyenesen állami érdek. Minden magyar faluban meg kell ásni a magyar kultúra apró kis forrását, amely azután medret váj magának. A kis forrásokból, erekből lesznek a patakok, a patakok a folyókká egyesülnek és futnak ösztönszerüleg az óceán felé, mely az egyetemes mivelődés hatalmas gályáit hordozza. Minden magyar embernek fajával és nemzetével szemben való kötelessége, hogy kulturális szervezetnek legyen tagja és arra meghozza a maga kisebb-nagyobb áldozatát Itt kell egyúttal Istentől és fajától nyert képességeinek érvényesülnie: az egyik szavalattal, a másik műkedvelő előadással, a többi magyar könyvek olvasásával, az iró versben és prózában, a művész ecsettel és vésővel vegyen részt ebben a munkás életben. A magyar közönség legyen ott, ahol magyar dalt hall, ahol magyar verset mondanak, magyar színdarabot játszanak és keresse fel azokat a boltokat is, ahol a magyar könyveket árusítják, buzgón látogassa a magyar könyvtárakat és vegyen példát a kultúra szervezettségére nézve azoktól a nemzetektől, amelyek, ebben a tekintetben előttünk járnak.

Kik a hivatottak ennek a nagyszabású kuitur- munkának a végzésére és elterjesztésére. Hitem szerint semmi esetre sem a politikai pártok, amelyek eddig ezt a munkát kényszerűségből végezték más alkalmasabb szerv híján. Ma már mi végezzük ezt a munkát magyar irók, művészek és a kultúra hivatott munkásai, a tanítók, lelkészek, de kire száll ez a nagy feladat a jövőben? Megnevezhetjük a jövő kulturmunkásait a mai ígéretes magyar tanuló ifjúságban, amelynek lelki alkatát kell erre nagy cé'ra előkészítenünk. Ez az ifjúság, mely fiatalon hősies lélekkel hordozza a kisebbségi élet nagy tehertöbbletét és az élet érzékeny mérlegén megméretvén súlyosnak találtatni. Ez az ifjúság lesz a ma és a holnap, a jelent és a jövőt összekötő arany hid, ha meg nem torpan a nehéz kisebbségi sors nagy akadályversenyében, ha nemzeti hagyományainkat, kultúránkat maradék nélkül átmenti a jövőnek, mint a monda Aeneásza. aki Trója égéséből öreg édesapját, családi őseinek és házi tűzhelyének isten- képeit átvitte az uj hazába.

A kultúra mega a nemzeti erő és viszont a kultúrában rejlő nagy erő fajunk a nemzetünk fentartója. Hivő lélekkel végezze tehát minden magyar ember, a földmives, a munkás, az iparos az értelmi pályák szellemi munkásai a kultúra területén számukra kijelö’t feladatokat, vállalja zokszó nélkül nemzetével szemben minden kötelességét és áldoza'készségét, akkor a kultúra nemesítette nemzeti lélek ott lobog majd minden magyar család szentélyében örök tűz gyanánt- Ottbon lesz az elsodort és a behavazó1! magyar faluban éppen úgy. mint magyar városainkban, ahol diadn'masan tör előre társadalmi és közéletünkben.

És ezt a munkát megáldja az Isten, akinek nevében ezt elkezdtük. Megáldja, mert nem a máért folyik, hanem a jövő nemzedék jobb sorsáért, a magyar holnapért.

A Mlpes Séf

előfizetési di'a Praha II., PanskA

12. sz. 111. emeletei mre küldened

Á kisebbségi magyarság kmlíisréíis feluddícii

Aiüpy Gyula dr, előadása a ízeresztényszocialista párt pozsonyi kongresszusán