Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-06 / 31. (1954.) szám

8 ÍWS február 6, Merőn. 'Ti írek—-.. A PRÁGÁI MOZIK MŰSORA: ADRIA: A neveié ember. (Második hót) FLÓRA: A hazatérés. (Diia Parlo.) HVEZDA: A nevető ember. (Conrad Veidt.) LIDO: Két pokoli nap. — Északsarki tragédia. LUCERNA: A hazatérés. (Dita Parlo.) METRÓ: A primadonna regénye. (M. Bellamy.) SVETOZOR: A bűn. (Belföldi film.) fi diákmozgalmi országos oagybizottság ülése Pozsonyban Fossouy, február 5. A magyar díákmozga- Jom támogatására alakult országos társadal­mi intéző bizottság február 4-én Grossdiimd Géza dur. szenátor efeakfetével Pozsonyban élést tartott, ameOyen G rosscbrrtiid Géza dr. elmök, Törköly József dr. szem tor, ügyveze­tő igazgató és Flaolxbarlih Ernő dr. előadó részletes jelentést terjesztett edő a magyar főiskolai hallgatók gazdasági és szelifemá helyzetéről. E jelentések alapján beható vita indimlt -meg, amelynek során a bizottság töb­bek 'között állást foglalt a magyar tanszék sokáig vajúdó kérdésében és magáévá tette a magyar egyetemi ifjúságnak e tárgyban a 'pozsonyi egyetem rektorához előterjesztett kJivánakmaiit. A bizotitság ezután megáffiapitotta, hogy asyes lapok ama jeiLemibése, amelyek szerint Gross-chmád Géza dr. szenátor és Álapy Gyu­la dr. országos képviselőtestületi tag a ma­gyar katolikus főtiiskd!>ai ifjúságot állítólag kü­lön egyesületbe akarja megszervezni, minden alapot nélükűlöz és szükségesnek tartotta hang­súlyozni, hogy a bizottság minden tagja, mii­ként eddig, u°v ezentúl is, nem felekezeti, de egyetemes nemzeti alapon óhajtja szolgálni a magyar diákság szellemi és gazdasági érde­keit. Végül a bizottság elhatározta, hogy a prágai, briinná és pozsonyi diákmnezálk és leányotthonok költségfedezetének elatereni- fése végett újból a magyar társadalom áldo­zatkészségéhez fordul és fölihatal mázza az el­nökségeit, horzy az erre vonatkozó fölhívást bocsássa ki. V égül a bizottság megóMapitotba j további munkaprogramját — Újabb kihallgatás a Tuka-ügyben, Po-! zsonyi szenkeszfcőségünik jelenti: Linhort vizs- j gálóbiró ma kihallgatta Gál Istvánt, a pozso­nyi A Nap főszerkesztőjét. — A kassai iparosok Mária Kongregációjá­nak zászlószentelése. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: A katolikus iparosok Mária i Kongregóoiója e napokban záseűószeátélést tar j tott a dómban. Az ünnepi misét Tost Barna i prépost-prelátus tartotta. A templomban vala- j mennyi katolikus egyesület számos taggal volt | képviselve. Mise után ugyancsak Tosfc Barna tartotta az ünnepi beszédet, amelyben a 1 os­tyák Jenő vezetése alatt álló egyesületre Isten áldását, kérte. — Eljegyzés. Kajos Bözsike, Alsószeli és Bo- ross Béla, Alsószeli jegyesek. (M. k. ó. h.) xx Menyasszonyi fehérnemű- és ruha- kelengye szükségleiénél forduljon a régi, jóhirnevü Tausky J. Fiai céghez, Bratislava, Nyerges-ueca 7. szám. Alapítva 1846, Figye’em! Menyasszonyi ke'engvéit, baby kelengyéit őri tehérn műit Icgjnfásyosabban Salamon Sándor bégnél, Brahslava, uj cm Lörinckapo u. 15 sz. alatt szer zheti be — Sa át kétzitmények, mérték szerint — Mcgeynlladt a nagvmihályi autóbusz. Kassai szerkesztőségünk jeien'.i telefonon: A zempléni Hámor és Felsőhalas közötli országúton meggyul­ladt egy utasokkal telt autóbusz. Pillanatok alatt tüzet fogott a benzintartály s az utasok pániksze­rűen menekültek a láncokban álló autóbuszból. Csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy az ijedtségen kívül egyéb komoly baj nem történt. Az autóbusz Deutsch. Schönberg és Zsembéry tu lajdona volt. A kár 70 ezer korona, amely biztosi tás révén csak részben térül meg. — Veszedelmes arányokat ölt a budapesC spanyoljárvány. Budapesti szerkesztőségünk te lefonálja: A spanyoljárvány az utóbbi napok bán aggasztó arányokat ölt. A megbetegedése -száma állanóan és rohamosan növekszik. Vasá 89, hétfőn 49, ma pedig 78 spanyolbeteget szál litottak kórházba. A járvány fenakadást és za v"rókát okoz a hivatalokban és a munkahelyi­ben. — Rossz bizonyítványa miatt öngyilkos lett egy kassai diák? Kassai szerkesztőségünk je­lenti telefonon: Tegnap délután síró arccal megjelent a rendőr-igazgatóságon Klema Júlia s elpanaszolta, hogy kis fia tegnapelőtt leve­let hátrahagyva eltávozott hazulról a attól tart, hogy , mu. veiében ezeket irta: Anyácskáiml Élelem! i opá/okai híd alatt megtalálhatod holttestem' Rossz bdzonyi tványonn miatt öngyilkossá,'/ fcővetek el. A fiúit a mai napig sem siker!' megtalálni. xx Dr. Berger Alfréd fogorvos, Praii Pfernyslovská 26., Bio Flóra mellett. A h modernebb fogtechnikára berendezett rend tőben fogad efáw Uf. SsUveMiktokna kndvesuéajr. Románia Moszkvába küldte követét a keleti Kellogg-paktum aláírására A szovjet honorálta a román kívánságokat Bukarest, február 6. A varsói román követ ma táviratilag jelentette kormányának, hogy a szovjet hozzájárult a Románia által kívánt, Lengyelország részéről ig támoga­tott azon meghatározásokhoz, melyeket a Litvinov-féle paktumjegyzökönyvhöz kíván­tak csatolni, üavüla varsói román követ jelentése megtétele után megbízást kapott a román kormánytól arra, hogy utazzék Moszkvába és írja alá a Litvinov-jegyzŐkÖnyvet, amely a Kellogg-paktum alapján stabilizálja a keleti békcállapotot. Elet-halálharc a bérkocsis és utasa között avágterbetei A kocsis rabtémerénytetet kisérett meg, de utasa revolver­lövéssel teteritetie Nagyszombat, február 5. Vágterbete közelé­ben az elmúlt éjszaka izgalmas kalan ’ban volt része Strkula Gyula gazdálkodónak. Strkula a késő éjszakai órákban érkezett meg Pozsony­ból s a vágterbetei birtokra igyekezett. Ezért kocsit bérelt. A kocsi Král Géza tulajdona volt. Strkula kialkudta az éjszakai.ut árát 20 koro­nában. Alig haladtak néhány kilométert, ami­dőn az elhagyatott országúton a kocsis egy szerre irányt változtatott s a dű­lők felé vette útját. Strkula ijedten megkérdezte, hogy miért változ­tatott irányt, mire Král szó nélkül leugrott a kocsiról, lerántotta utasát és fojtogatni kezdte. Vad, életre-hrlálra menő küzdelem fejlődött ki a két férfi között az elhagyatott ország- ii tón. Strkula a végső szükség pillanatában kirántot ta revolverét és támadójára sütötte. A kocsis melléhez kapott, azután vérbeboraltan zuhant a földre. Strkula a nyugodtan álldogáló lovakhoz lépett, beült a kocsiba és elvágtatott a legközelebbi falu felé. Itt az esetet jelentette a csendőrség­nek, amely kiment a küzdelem helyszínére. Kiált, azonban már nem találták ott. A súlyo­san megsebesült emberben még volt annyi erő, hogy a vasúti vágányokhoz el tudott vánszo­rogni, ott azonban eszméletlenül esett össze. Kevéssel rá, hogy Král elterült a síneken, egy tehervonat haladt arra, azonban a mozdonyvezető észrevette az élette­lenül heverő emberi testet s még idejében meg­állította a vonatot. A súlyosan sebesült, eszmé­letlen embert föltette a vonatra és beszállította Pöstyénbe. Itt megállapították, hogy állapota életveszélyes, ezért átszállították a nagyszom­bati kórházba, ahol most a halállal vivődik. Az egymilliódolláros térj, az áí-Greím Garbó, Chudacsek ur meg a görtice Két newyorhi por sok szerelemmel és busás kártérítési igényekkel Newyork, január vége. Két nem mindennapi pör foglalkoztatja most a newyorlviaik érdeklődését. Az egyiket egy asszony indította férje „csábítója ellen". Az ügyben csak az az érdekes, hogy ez a hölgy egymillió dollárt követel a csá­bító nőtől, amiért elidegenítette tőle a férjét. Szerinte egymillió dollárt ért a férje, ami -bizony re- koirdiértéket jelent még Amerikában, a rekor­dok hazájában is. A 'másik ügynek a szereplői is éirdekesok. Egy férfi házassági Ígéret meg­szegéséért bepörölt egy Ziegfieldgörlöt A bankár és az ál-Greta Garbó Az első ügy szereplői Ray H. Arnold sok­szoros milliomos bankár és a felesége. Ez a bankár már egyáltalán nem fiatal ember. Ta­lán ezért történt meg vele a furcsa eset. A deresed5 hajú bankár néhány hónappal ez­előtt Ncwyorkból elutazott a kontinens másik vé­gére, San-Franeiskóba. A vonat cm megismerkedett egy nagyon csinos fiatal nővel. Ez a hölgy a meglehetősen prózai hangzású Margiaret West névre hall­gat. viszont ezzel szemben a csalódásig hasonlít Greta Garbóra. Az idős ml illőm osmak több sem kellett. Ott a helyszínen rögtön beleszeretett az ál-Greta Garbóba és ezt nyomban közölte is vele. A hölgy, akinek már voltak értesülései a bankár anyagi viszonyairól, örömmel vette udomásul a bejelentést. így azután idillikus hangulatban utazták be az amerikai konti­nenst. Később együtt .is tértek viasza New- oirkba. A szerelem itt is folytatódott Arnold a fiatal nő miatt teljesen elhanya­golta feleségét, rosszul bánt vele. Az asszony már nem bírta ezt az életet,, zárt válópert indított férje ellen. A válópert reg.is nyerte és a bíróság bari 3333 dollár tartásdijat biz­«rámára, amit a férje készséggel fizet is neki. Mrs. Arnold azonban nem elégszik meg ez­zel a fejedelmi ellátással. Ha már egyszer el­vált, — gondolja — akkor azon alaposan akar | keresni. Ezért azután az ál-Greta Garbó ellen kártérítési pert In­dított férje clidcgenitcsc címen, fis a kere- koooii egymillió dollárra taksálja férje értéket, — Ilyen értékes férj eddig még nem volt Ilonkában —■ állapítják meg a newyorki la- k az üggyel kapcsolatban. Egyébként min- ■uki biztosra veszd, hogy a bíróság nem 'ja megítélni ezt az összeget annál is In- vbb, mert a beperelt hölgynek nincs egy fil- V vagyona sem. A másik ügyben egy Ghiuidác»elk nevű, nyil­án folov&k vagy cseh sztautazáau mutat: a felperes és Befty Randolph nyugalmazott Zlegfield-görl az alperes. A görl már háromszor volt férjnél s mind a három férjétől elvált A harmadik válóper utón ismerkedett meg GhudácsekkeJ, oki egészen rövid isme­retség után megkérte a kezét. Meg is tartották az eljegyzést. Máír kitűzték az esküvő napját. Chudáosék éppen el akart Indulni a lakásából a templomba, amikor menyasszonyától telefonértesítést kapott. — Most rosszul érzem magamat, nagyon ál­mos vagyok, halasszuk el az esküvőt, — kérte röviden a görlmenyasszony. A férfi békésen tudomásul vette, hogy menyasszonya e pillanatban nem ér rá férj- hezmenni. Néhány hónappal később ismét úgy volt, hogy megesküdinek. A hölgy azon­ban megint az utolsó pillanatban közölte, hogy másirányu elfoglaltsága miatt nem ér rá az ilyen apróságokkal foglalkozni. Röviden közölte azt is, hogy most már meggondolta magát és egyáltalában nem megy hozzá feleségül. Ezért azután pert indított öhudácsek hűt­len menyasszonya ellen. Annál is inkább, mert már egy évvel ezelőtt felmondotta vidéki állását, csak azért, hogy Nowyorkba költözhessen a menyasszonyá­hoz. A tárgyaláson a Ziegfield-görl többek kö­zött ilyeneket mondott: — Kérem szépen, én árva lány vagyok, nekem gyöngédségre van szükségem. Ohudá* esek ur nem volt hozzám gyöngéd, sohasem vett nekem fagylaltot vagy csoko­ládét. Nőm kaptam tőle egyebet, mint 400 szerelmes levelet és most ezt a pert. Hát nincs igazam, hogy nem mentem hozzá? A bíró nem adott választ erre a kérdésre, de egyelőre ítéletet sem hozott. Pardon, egy percre, ha nem zavarok. Mert az ember sohasem tud­hatja, hogy a tördelés hova osztja be az teá­sát, aztán nagy kérdés, hogy a világpolitika hatalmas harsonáitól lesz-e kedve a Nyájas Olvasónak lezökkenni olyan apróságokig, ezmi- ~lyenekröl én itt fuvotázorh. A hóval volt egy esetem, öreg barátom, a hó, mélyen elkedvetlenített azáltal, hogy eszembe juttatta, milyen régi barátok va­gyunk. S hogy milyen régen nem barátkozunk„ Most történt, hogy ez a bolond-nagy havazás volt, az autók is úgy kepickéltek benne, mint a haboskávéba pollanyt legyek. Bosszantó és kellemetlen, kérem, az utcákon alig lehet jár­ni, az embernek cipője átázik, kalapja, ka­bátja összeázik, leezlyüje átnedvesedik, ha le akarja söpörni magáról ezt a tolakodó fehér­séget. Ugyanakkor az ifjabb korosztályokon bete­ges jókedv és izgékonyság tapasztaltatok. Ért­hetetlen ... I Nnna, elég szárazon hazajutottam. Így he­lyes. Vasárnap, weekend, csendes böngészés az íróasztalnál. A karosszékben hátradőlve jó kilátás a szemközti kertre. Az most akkuról tosrn fehér, mint egy nagy dunyha. Kél feke­te emberbogár mászik ki reá: diákfélék. A mézesbödön fedelén mászik igy a légy, nehe­zen húzza a lábát. Lehajolnak, babrálnak, km, nocsak, hogy is volt? Jóikor hajoltam le igy utoljára, hogy egy jó ropogós hógolyót gyúr­jak s a pajtásom nyolca közé vágjam? Nem tu­dom, ha megfeszítenek se tudom, mikor gyúr­tam az utolsó hógolyót . . . Egyet tudok csak, — régen volt. És valami nagyon fájni kezdett. Míg nézierm a hancurozó gyerekeket, arra gond,oltom: talán megpróbálnám, hogy esik ez? Phi, nem, nem. Vizes, hideg a hó, fáznék a kezem, aztán mit csináljak azzal a golyóval? Kibe vágjam? Meg hát — mi örömöm volna benne? A két gyerek lavinát gurított, — igen, igen, igy csináltuk mi is valaha. — A lavina egyre nagyobb lett, már mint egy hordó. Kelten tol­ják, szuszogva, kiveresedett, vizes kezekkele Nekik nem fázik a kezük. Neon érnek rá ész­revenni. Most oldalt döntik s rá, mint talap­zatra egy másik, kisebbet, aztán an’a még ki­sebbet, — hóember lesz ebből, ha emlékeze­tem nem csal. Akkora vott az alja, reá álltak kétoldali s úgy formálták a hóember fejéh Krumpli-orrot s két díUyedt szemet. Mikor a hagyományos pipát beledöfték, a fej lényük lőtt, szétesett. Ezen össze kellett veszni, hogy ki az oka s a veszekedés a hóember hasán játszódván le, a törzse nem bírta ki a macerái s leomlott. Vele omlik a két csibész, kezük- lábuk égnek, más nem látszik a mély hóból. Amelyik fürgébb, a hóember letört derekát megemeli s hozzávágni készül a másikhoz. A.z egy igen jól számított rúgással a hókölöncöt ellenfele gyomrába tolja s most az fincsere- dik fel 8 rá a hógombóc. Most a másik ugrik fel, pajtása hasára ül, nagyon kedvesen és hóval mosogatja az arcát, oly szelíden, mint az anyai cirógatás. De a nyakába is jusson^ persze. Vad tusa, ki fent, ki lent, karok, lá­bak, szinte habzik a hó. Valahonnan hivó szót egy ugrás és a két csibész talpon, leverik a havat s futnak be a kertből. Nagyon kedves volt igy az ablakból, de már nem csinálnám végig. Más építményeim omlanak össze, sebek maradnak utánuk, na­gyobbakat kell zuhanni s nem puha hóbaj más harcokat keli vívni örök, nagy ellenfe­lekkel. Legalább tudnám mégis, mikor építettem az utolsó hóemberemet? Felírnám ezt a dá­tumot szép fehér belükkel, bekeretezném szép fehér keretbe, hófehér fátyolt tűznék rá s föléje imám: „Itt nyugszik a soha vissza nem térő gyen* mek-öröm * ( Tichy Kát mán. — Kártérítésre ítélték, mert a tehene nem volt kivilágítva. A „New-York Times** írja: A eonnec- ticuti törvényszék most tárgyalta a Morris Miller farmer ellen benyújtott kártérítési keresetet. Morris Milleren 2500 dollárt követelt az az autó- tulajdonos, aki a múlt évben az országúton be­lehajtott Morris Miller tehenébe. A bíróság meg­állapította, hogy Morris Miller tehene nem volt kivilágítva, a farmer elmulasztotta azt a bizton­sági rendszabályt, hogy a tehén farkára lámpát tett volna, ennek folytán Morris Millert a bíróság kártérítésre kölelez’e. Érdekes, hogy farmer- körökben az Ítéletet teljes megnyugvással veszik tudomásul, holott egy pár esztendővel ezelőtt még súlyos ki fák ad ások hangzottak volna el egy ilyen Ítélet ellen. A farmerek azonban ma mar hozzászoktak a mechanlzáK világhoz és természe­tesnek tartják, hogy ha a tehén miatt az autót baleset éri és as utas megaebeaül, akkor a tehén ffMdája U«et, Könnyebbség — Nem adnál egy szivart, barátom f — Sajnálom, de nem szivarozom. — Akkor annál könnyebben adhatsz A jó maszk — Mit gondol, minek öltözzem az álarcos­bálra f — öltözzék úriembernek. Senki sem jog magára ismerni. Nem teljes-• Nézd csak, Jancsika, hoztam nekem egy kis játékauiók Olyan, mintha igazi tolna. — Atéri mégsem egészen olyan.- Miért? Meri mm büdös.

Next

/
Thumbnails
Contents