Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-05 / 30. (1953.) szám

6 1P30 február 5, *»«& Diener Árpád & boncasztalon Diener Árpád állandóan üldözte a szerelmé- wei ismerőse! azonban óvták Diener Árpáitól, azt mondották róla, hogy nagy nőbarát. Többször sétáltak együtt és egy alkalommal, mikor egy parkban sétáltak, Diener zsebéből kieseti egy revolver. Én elkértem tőle ezt a revolvert. Azt mondot­tam: adja nekem, mint szerelmi zálogok Diener Árpád nekeiHgiJá!tdékozta< Diener Árpád folyton szerelmével ostromolt és azt akarta, hogy legyek az ő barátnője. Végül Is engedtem állandó ostromának. Mindenkinek •azt mondottam, hogy elvált asszony vagyok, Optószentmiklósról azért Jöttem el, mert vá:ó- pöröm van folyamatban. És most a válópőröm ügyében el kell mennem Mithriseh-Ostraüba. Diener Árpáddal együtt utaztam el Mahriseh- Östmuba, ahol a National szállóban szálltam ateg. Diener a házasságról kezdett előttem, készéi ni. És azt mondottam, hogy erre nem vagyok hajlandó, mert én törvénytelen gye­| «ek vagyok és én inkább vadházasságtan !©• | gok vele élni. j Mikor Schustek Frida vallomásában ®hez * I ponthoz ér, fejét lehajtja, szeme könnye® lesz és zsebkendőjével törüli szemét. — Ebbe Diener Árpád bel© is ment — 'foly­tatja vallomását Frida. Mindaketten í megesküdtünk, hogy egymást el nem hagy­juk és az használja először a revolvert, aki a másikat megcsalja. Csábító ígéretek Az elnök kérdésére a nevelőnk elmondja, hogy Máhrisch-üstrauban kezdődött intim kap­csolata Diener Árpáddal. Két napig voltunk Mahrisch-Ostratjfean, azután én visszamentem Kassára, Árpád pedig Tőketerebesre. Diener Ár­pád hetenként háromszor meglátogatott engem Kassán, együtt mentünk sétálni és mindig biztosított szerelméről és hűségéről. Bár mindenki óvott engem Diener Árpádtól, én még sem tudtam szabadulni tőle, mert szeret­tem őt. Árpád elmondotta terveit, Azt mondotta, hogy e! fogja adni főketerebi malmát és egy nagyobb városba költözünk, ahol nem ismer minket senki és ahol együtt fogunk élni. Közeledett a nyár és együtt mentünk el nyaral- ' ni. Először Grafenbergben voltunk két hétig ; és ez idő alatt Árpád többszőr rendezett féltékenység! Jele­neteket. Majd Bártfára mentünk, ahol a féltékenység! je­lenetek mindennaposok voltak. Árpád rendkívül féltékeny volt rám, úgyhogy még az uccára sem volt szabód leken­nem. Ezután Friewaldau nyaralóhelyre men­tem,, ahol már nem is igen volt fürdővendég. Majd állást vállaltam Treesénbeo, Ártsstein ügy­védnél. 1927. szeptember elsején szegődtem el Tren- csénbe. Az első időben nem írtam Árpádmtk, 6 sem irt nekem, később minden jött levél tőle és ha nem jött levél, akkor felhívott telefonon, ami nekem roppant kellemetlen volt, Arn- steinék miatt, akiknek azt hazudtam, hogy & sógorom az. aki nekem telefonál. Diener Árpád őrülten féltékeny volt... ’Arnsíeln dr. védő: Igen ez igy volt. — Alig voltam Trencsénben 14 napig, Diener Árpád telefonált, hogy menjek el Trencséutep- lára, ő is megérkezik oda és bizonyságát fogja adni nagy szerelmének. 1 Először nem akartam elmenni, de később még­is csak útnak indúltam, Teplán szemrehányást tettem Árpádnak, hogy nem tartja meg a htt- Áégesktit Hallottam, hogy milyen empátiát és megfe- nyegedtem őt azzal, hogy megölöm magam. Kértem őt, hagyjon engem békén és inkább szakítsunk egymással, mintsem, hogy az élete­met tönkretegye. ­ú Ígéretet tett, hogy hűsége® lesz hozzám és nem lesz semmi' okom arra, hogy benne ké­telkedjek. Hazamentem Trenesénbe, ahol nem­sokára beteg lettem, és két napig magas lázzal feküdtem. Schlesinger dr. trenesóni orvos kon­statálta, hogy vakbélgyulladásom van. Elnök: Tényleg az volt a baja? Schustek Frida: Nagy fájdalmam és lázam volt. Üzentem Diener Árpádnak, aki azt vála­szolta, hogy nem jöhet azonnal, mert üzleti dol­gai vannak, de el fog engem vinni Trene. én­ből. Ebben a,z időben egy ízben Zsolnán talál­koztam Árpáddal. Elkísért engem Schlesinger dr. is, akit az állomáson bemutattam Árpádnak. Diener azonban nem akarta elhinni, hogy Schlesinger dr. az orvosom, hanem azt mondot- . ta, hogy az udvarlóm. Erre kértem öt, hogy te­lefonáljon Arnstein dr.-nak és kérdezze meg őt, mire Árpád, tényleg telefonon meg is kérdezte ezt. Én Dienernék, azt mondottam, hogy Trop- pauba megyek gyógykezeltetés végett, ő azon­ban azt ajánlotta, hogy az nagyon messze van, inkább Eperjesre menjek, ahol ő gyakran meg fog engem látogatni. Együtt utaztunk Eper­jesre. Má.r az utón is állandóan féltékeny égi jeleneteket produkált és újból azzal hozakodott elő, hogy Schlesinger dr. mégis csak a kedve­sem. Oly türelmetlen volt ez a helyzet, hogy Iglón le akartam szállni a vonatról és elhatá­roztam, hogy történjék bármi, inkább a vízbe ugróm, de nem vagyok haj­landó vele jőbarátsághan lenni. Fenyegetéseimre Diener Árpád újból kibékült velem. Eperjesen . Lefkovits dr. gyógykezelt, hogy a rnéhem beteg. Árpád még erre az orvos­ra is állandóan féltékenykedett és minden vi­zitnél jelen akart lenni. Tréfára vett fenyegetés. >. Ugyanokkor azonban, amikor Diener Árpád féltékenységével úgyszólván a halálba üldö­zött, utón útfélén megcsalt engem. Eperjesen sokáig feküdtem betegen. A Tátrába akartam menni, de még mindig lázas állapot­ban voltam. Erre visszamentem Sziléziába, Sko- rovitzbe. Árpád elkísért egészen Mahrisch- Ostrauíg. Megállapodtunk, hogy egy hónapban egyszer személyesen találkozunk és állandóan leveleket iruok egymásnak, Árpád azonban nem igen irt nekem. Az egyik levélben megírtam neki, hogy \ miután látom, hogy nem nagyon Ír, megölöm 6t 6 azonban tréfásan azt irta vissza, hogy mivel •karom őt, megölni. Nagyon felbosszantott az is, hogy bár tegezési viszonyban álltam vele, a levelekben mégis magázott. Sajnos ezekri a j leveleket, amelyeket 6 nekem irt, valamennyit ! elégettem. Eperjesen én kölcsönöztem Árpádnak nyoieszáz koro­nát és mivel láttam, hogy úgyis szakításra kerül a sor, megírtam neki, hogy ezt a nyolcszáz koro­nát fizesse vissza és fizesse meg nekem azt a két hónapot, amit betegségem ideje alatt állásban nem voltam. Árpád először táviratot küldött, majd telefonon hívott fel, hogy utazzam Zsolnára, ahová 6 Is ; megérkezik. Sziléziai tartózkodásom alatt Tán­cét dr.-al is leveleztem, mert vissza akartam menni hozzá Kassára, sőt eperjesi állásközvetí­tőkkel is leveleztem, mert állást akartam vál­lalni A zsolnai tégyoit Ekkor írt nekem Arnstein dr., hogy menjek vissza hozzá Trenesénbe, legyek önáluk. nevelő- nő, ő majd megfizeti a gyógykezeltetési költsé­geimet. Állásba azonban még sem tudtam mén- j ni, mivel állandóan lázas voltam. Február 29.-én j a megbeszélt napon Zsolnán találkoztunk is. I Diener Árpád nevetve közeledett felém, én komolyan vettem a dolgot, mindenáron szakíta­ni akartam vele. Szemére vetettem, hogy hűtlen lett hozzám,; nem szeret engem és nem hiszek esküjének. : Diener Árpád erre könnyekben tört ki, új­ból megesküdött anyja emlékére, hogy en- í gém szeret és továbbra is szeretni fog. Roppant felbőszített azonban az, hogy Árpád j úgy viselkedett, mintha mi sem történt volná l eddig köztünk. A gyűlölködő és szerelmes előcsalározások ' Frida. e szavaknál ismét sírni bead, majd \ eeröt vesz magán és -Lassan, szaggatott sza­vaikkal beszél tovább. Vallomása ® pillanattól fogva mind drá­maibb le3z. ; — Zsolnán nem veoaefkeditüinik. de izga­tott hangon vitáztunk. Én láttam, hogy ez igy nem mehet tovább. Elnök (félbeszakítja): Miért ment eil Zsol­nára, ha már levélben ügyi* megírta, hogy ezak itatni fog vele. Schustek Frida: Mert ő erre levélben fel- ezélitott. Zsolnán az első najpo délutánján elsé Iái tűink a közeli parikba. Már útközben is össze vesz beim vele afölött, hogy nem tar­totta meg fogadalmát. Máért, eaeikiirozol te engem a leveleiddel? — mondottam neki izgatott hangon. — Te is szefeirozol engem a leveleiddel — válaszolta Árpád névé Ive. Éjszaka két óráig csavarogtunk, majd a Rémi-szállóbeli szobánkban nyugovóra, tértünk. Másnap délben kettőnk fel. Diener ékkor azt kérdezte tőlem, hogy meg tudok-e neki 1 bocsátani. Én ezt mondottam, foqgy talán. Árpád, mielőtt ebédieim mentünk volna, i arra kért, hogy varrjam meg az elszakadt bőrtáskiáját. Ém azt feledtem rá: Ilyen táskával ismertelek meg téged, mi­nek v&rrjam meg eal én, majd megvarrja m utódom. Árpád azt mondotta erre, hogy színház az egész, amit cstaálofk és legyen eszem az ebéd alatt, ne csináljak feltűnést. Erre me­gint veszekedni fee®dtem vele és kijelentettem, hogy délután elutazóim. Kiiimemtem a pályaudvarra, a kassai gyors­vonat éppen ott volt. Diener velem jött, bűnbánóan bocsánatot kért és. könyörgött, hogy férjek visssa hozzá. Megállapodjunk abban, hogy még aznap együtt leszűrik és reggel én is, ő is eluta­zunk. Vistszamentűnik a városba, útközben találkoztam egy liptésaeoiimikMssi ismerő- sönumel, Polaceék banktiisztvieelövei, akit éra megiseóliiitottaim. Dienier most íjból féltékeny aégi jelenetet rögtönzött. Az utolsó éjszaka Bste M hét érakor fedimeai tűnik szoMak­«ba, amely az első emeleten a 31. számú szoba volt. Fürdőt rendeltünk és először Árpád, utána pedig én fürödtem. Árpád ez­után sonkát, uborkát és vörösbort hozatott fel az étteremből. Én le akartaira menni az étterembe, Árpád azonban azt mondottat hogy mfoek az, inkább maradjunk együtt Megkérdeztem tőle, hogy miéri hozatta s bort, miire azt feledte, hogy a bumUoko* mához. Elnök: Mennyi bor volt az? — Talán egy liternyi — feléld at vádlott, Elnök: Mennyit illák meg’ — Azt nem tudom. Az előző napon megértettem Árpáddal, hogy úgy fog velem bánni, mint a nővérével, nem fog hozzám nyúlni, , és esek ezzel a föMétte&fl vattám hajlandó a* éjszakát vele l öli leni. Árpád azonban a va~ Csora után és miután néhány pohár bori ivóét, arra kért, hogy oldjam íöl őt a fogada­lom alól. Hosszas könyörgésre végül Is íöloMottacs , őt fogadalma alól. „Most nagyon szép lenne meghatni t— mondta Diener és főbetőtte magát.. Árpád lefeküdt az ágyba, én a fogamat mostam a mosdónál. Árpád az ágyban hanyatfekve azt kérdezte tőlem: „Komolyan gondoltad a szakifást. Frida?“ „Komolyan*4, — mondottam neki. Mivel láttam, hogy be van csípve, oda akar­tam menni hozzá, hogy nedves zsebkendő­vel megtöröljem a fejéi Árpád egyszerre csak hirtclenül ezeket mondotta: „Most na­gyon szép volna igy meghalni.*4 A követke­ző pillanatban hatalmas dörrenést hallot­tam. Schustek Frida hangja fátyolos lesz. lábai roskadoznak, felig ájulton dől a vádlottak padjára és igen halkan mondja: Nem tudok tovább beszélni... Gyilkosság — irgalomból •— Mikor a lövést hallottam, odaszaladtam az ágyhoz és megborzadva láttam, hogy Árpád revolverrel magára lőtt. A mosdóhoz rohantam, lekapta ma törülközőt, megned- vesitettem azt és a nedves törülkzőt rátet­tem Árpád fejére, ahol a revolverokozta seb volt. Árpád beszélni akart, de már nem bírt. Oldalra fordult, a szemét rámcmcltc, amely azonban már félig meg volt üvcgc- scdvc. Csöngettem a személyzetnek, hogy Jöjjön he valaki. Elnök: Miért nem rohant ki maga? Schustek Frida: Az az érzésem volt, hogy ezekben a borzalmas pillanatokban nem szabad őt egyedül hagynom. Árpád rette­netesen szenvedett Hirtelen elhatározással fogta ma revolvert, amelyből ő golyót röpí­tett agyába, de nem ölési szándékkal, ha­nem tisztán humanitásból, semmi más nem vezetett nem tudtam tovább nézni Árpád fájdalmait... A gyilkos nevelőnő hangja itt elcsuklik és alig tudja kimondani azt hogy ő lőtt rá Diener Árpádra, hogy megszabadítsa szen­vedéseitől. — Pár óráig a halott Árpád mellett ma­radtam, — folytatja vallomását Frida. — Hogy miért, ezt magam sent tudom, mert erre az időre nem tudok visszaemlékezni. Talán azért, mert féltem, hogy senki sem fogja nekem elhinni, hogy Diener öngyil­kos lett és ezért nem tudtam, hogy mit csi­náljak. Körülbelül éjszaka félhárom óráig virrasztottam a halott mellett Arra gondol­tam, hogy talán mégis jön valaki, de mi­után senki sem jött távozni akartam. Le­mentem az éjszakai portáshoz azzal, hogy nyissa ki a kaput Éppen egy ur jött be a szállodába, ő bejött én pedig elhagytam a szálló épületét 3Iintcgy negyedórán ke­resztül álldogáltam a szálloda előtt, nem tudtam, hogy mitévő legyek. A pályaudvar­ra mentem, Troppauba váltottam jegyet de azt sem tudom, hosv melyik vonatra szálltam föí, csak fölszántani egy vonatra, amely elvisz engem a csehországi Kru- movba. — Ott olvatstfaim először a Mcirgen^itarngibain erről az esetiről. Az volt a elme: Bosszúiból meggyilkolta a szerelmesét. E cikk elolvasás sa után nagyon megijedtem, mert tudtom, hogy az, aki mellettem bizonyságot lehelne, már nem ék A Iéletem és bűntudat üldözöttje — Félfém, hogy rablógyilkosnak lógnak tartani és ezért elhatároztam, hogy megölöm magam. Elutaztam Freiwaldauba, ahol annakidején; Árpáddal együtt nyaraltam. Itt hatvan darab aszpirint vásároltam. Azt feloldottam egy ősé* sze teában. A csésze égési tartalmát megittam, úgy hogy három napig borzalmasan rosszul vök font, nem hallottam semmit és még ma is fülzugásoni van. Innen Kar lábadba' utaztam, miután ott egyj állásközvetítő növel már előzőleg leveleztem. Karlsbadiban Vérlesy Béláné néven mutat* koztam be. Az állásközvetítő nő azt mondotta^ hogy nem tud állást adni nekem, végül azon* bán Franzesbandban, Windisehéknél álláshoz jutottam, de nem tudtam állásomban megmaradni. Folyton az volt a gondolatom, hogy tudnék revolvert szerezni, amellyel !ö belőném ma­gamat. WLndischók nem akartak elengedni, mert nem volt másik nevelőnőjük. Egy hónapig voltam náluk, azután Égerbe utaztam, ahol az EspLanád szállodáiban szálltam meg. Majd egy Binsiedel melletti penzióba költöztem és itt olvastam egy fegyvergyár hirdetését. Egyetlen orvosság: a halál — írtam a fegyvergyárnak és Zeisler Frida néven egy revolvert rendel­tem a gyárban. Ekkor tudniillik a Zeisler Frida nevet vet­tem fel. A gyár szállította is a revolvert, mely azonban rossz volt. Azt hittem, hogy mégis csak sikerül végetvetni életemnek, ezért ír­tam Diener Jenő dr.-nak, Diener Árpád öcs- csőnek Kassára. Meg voltam győződve ugyanis, hogy idő­közben öngyilkos tudok majd lenni. A re­volvert azonban sohasem tudtam elsütni. Megmutattam a fegyvert egy ismerősöm­nek, aki azonban szintén azt mondotta, hogy ezt a revolvert nem lehet elsütni. Közben levelezni kezdtem különböző állások ügyében, mert szerettem volna alkalmazásba menni, sőt apróhirdetés utján levelezést kezd­tem egy brünni úrral is Lki intelligens barát­nőt keresett. Azt gond( a i, hogyha akadna ilyen barátom, meggyó. # ,i neki titkomat. A Diener Jenő dr.-nak szoió levelet Fisohern- ben adtam postára. Onnan elutaztam Petsoh- auba. Elnök: Miért ment el Etnsiedlből? — Azért, mert kerestem azt az urat, aki megmutatja nekem a revolver kezelését. Petscbauban nemsokára beállított hozzám a csendőrség. Elsii szlovák ékszer-, arany- & ezüstös ár H I TalMMORASOlkl FSOSTNS TESIVÉREK Oyár; H Bratíslava, Ferenciek tere I. Telefon: 57. Eladási hely: Bratíslava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint énpék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett f vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állam? alkalmazottak 5% engedményt kapnak javításokat azonnal eszközlünk UH j

Next

/
Thumbnails
Contents