Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-03 / 29. (1952.) szám

1929 február 3, vasárnap.

11

»HAZA TERES«

r Sajnábiám, ha jottányi is elkallódnék bennem ebből a „Hazatérés" cimü filmből, azért most pár hete nem járok moziba. Úgy vagyok vele mint egy nagy élménnyel, amelyért az ember szerelné egy kicsit megállítani az időt, azért is, hogy ne veszítsen intenzitáséiból, meg mert minden igaz élmény betelit. »

Nem látványos filmről van szó, nem máko- nym benyomásokról, nem olyanalcröl, amelyek elaltatják a lelket, hanem alyanalcról, amelyek felébresztik. Ennek a filmnek nemcsaptak nagy reklámot, holott lejátszották j tiiinden európai metropolisban és most fid j Budapesten és Szkmenszkón tó. Nem szere- j lek nagy dolgokat mondani, de ennek a \ filmnek érdemes utánajárni, figyelni, keres- j ni, hol adják és mikor és sürgősen megnéz- j ni. Leonard Fmnk irta a scenóriumát, Joe 'May rendezte, főszereplői: Lars Hamson, Gus- lav Frölich és J>ita Perlő.

Lemard Frank szelleme átüt az egész fűmen. Itt az iró neve nem dekoráció és szerencsére nem is élnek vissza vele. Végre egy film, ahol az irodalom nem úgy van értelmezve, hogy ballaszt legyen belőle, hogy „irodalmi" izt kapjon a dolog, nem köti, hanem j megteremti a filmszerűséget, a költő vízióját adja. Ez a vízió egészen lenyűgöző, minden kép tökéletes, tehát fontos benne, akárha az iró szava volna mindegyik, amelyből egy egész könyv teljesedik és ez a könyv maga az élet.

A végheteüen szibériai hámezőkön két német hadifogoly él harmadik éve, egy kalyibában. És a végheietlen hómezők és egész Oroszország egyetlen szűk börtöncellává zsugorodik. Az egyik fogoly bírja az életét, a lelke tele van fénnyel, nézi a havat, mosogatja az edényeket, főzi a levest, játszik a macskával, hallgatja a társát, az életkedv nem engedi hozzá a gyötrelem árnyait. A másik kínlódik, kínozza a vágy, bárm.erre fordul, rideg valóságba ütközik, szinte érezni, hogy kopo- - nyája mint ütközik oda naponta ezerszer a láthatatlan börtön falához, lelkének nincs erélye, felszáll, lecsuklik, törik és elborul. A vízió az egyetlen, am-ely betölti, szívja, fogyasztja erejét. Az otthon, a Otthonhagyott asszony, a vágy kiszabadulni, bírni az asz- szonyt, bírni a otthont, visszakapni az életei.

A vágyai kiéli a beszédben, pontról-ponira rekonstruálja a víziót, hogy otthon hány lépcsőn ád juthatnia lakásba, hot Ml a szekrény, hol a mosdó, hogy Annácskának barna a szeme és anyajegy van a nyakán. Semmi dncs, csak a lélek van letaposva, csak ez a fix vágy van, amely pillanatra sem akar kimaradni a gondoláiból. Mindennek a kísérő zenéje egyetlen egy ütem,, a leggyötrelm es eb b, számolja a hónapokat, az órákat* a perceket. Egy éjszaka felébred a 900 nem tudom hányadik nap, letelt a türelem, elérkezett a le- láncoH ember lázadása. Felkölti a cimborát, aki friss és csupa szív. Megszökni! Az ólom- bánya egy pillanatra f elkísért, de már nincsen gát. Az ut felejthetetlen. Két ember ahogy támogatja, viszi egymást étlen-szom- jan. Férfiak nemes, gazdag barátsága tiszta ragyogása képekben. És aki hazavágyait, ösz- szeesik a szomjúságtól $ mig társa a hegyek alján elindul forrást keresni egy orosz járőr felszedi és a vágyott otthon helyett elviszi a ólombányába. Az, aki bírta a fogságot, hazakerült, aki félig beleörült, ottmarad. Véletlen az egész, de a sorsnak pontos és kérlelhetetlen számításai vannak a sorsot illetőleg, A hazatért bajtárs elmegy az asszonyhoz, úgy megy mint haza, hiszen mindent tud, róla, Annácska, anyajegy van a nyakán és a konyhában bálra van a mosdó. Az asszony szállást ad neki. Azután minden megy a maga utján. Az asszony már csak a gondolataival szereti a férjét, a vére nem bírja a várakozást. A fogoly most ébred rá, hogy az asz- szony már azelőtt is benne élt a gondolataiban, hiszen a barátja évekig mindennap elébe idézte az asszonyt, a vele való élet édességét, a vágyat az asszony után és őt is fogta a vízió. Hiába küzdenek egymás ellen, menthetetlenül sodródnunk egymás felé. És akitor a férj hazajön. Előbb megakarja ölni a barátot, de a képzelet, amely feleleveníti elölte az utat, melyem a barát a vállán vitte őt, étien és szomjan, megköti a kezét. Az asszony nem szereli már, hiába is volna az egész, ügy ahogy jött, elmegy az életükből, a saját életéből, ahol semmid sem talált meg, ami az övé volt. Ennyi. Nincsenek idegtépő, véres háborús jelenetek és mégis a háború iriőztató réme teljességgel vissza van idézve. A gondolat önkénytelenül embertől-emberig száguld és mintegy nagy csoda, úgy hat az egész. Én, te, ő, mindnyájan benne voltunk, dléltük a vérzivatart — a film tudatosítja milyen csoda, hogy méais élünk, élünk, meg- •menc'lccdtunk.

Rasputin leánya

atyjáról, a Juszupov-perröl és láncosnői karrierjéről nyilatkozik a Prágai Magyar Hírlapnak

Mária Gregorjeva Raspuiinova útja a cári palotától a varietészínpadig

Se nem kövér, se nem sovány, inkább érdekes, mint szép nő a „szent“ Rasputin leánya. Tegnap óta Prágában tartózkodik, aikol egy varieté színpadán lép fel. Táncol, mert énekelni nem tud, 'ezt a művészetet is mindössze öt nap alatt sajátította el. Vállalkozásának olyan furcsa keserű ize van, mintha aprópénzre akarná felváltani apjának máríiru- mát s mintha érték esi térni akarná azt a glóriát, mely a világháború éveiben a nagy Ras- puitin fejéit ékesítetteKülönös ember volt ez a Rasputin. Egyszerű pópa, aki annyira a hatalmába tudta keríteni a cári családot, hogy végtére is nem a gyönge Miklós cár, hanem ő uralkodott a roppant birodalomban. Rajta is beteljesedett az a közmondás, hogy „a fák nem nőnek az égig“ s hatalmának tetőpontján Juszupov herceg egy jól irányzott revolrvergolyöval kioltotta az éleiét. Raeputint a cári uralom sem sokkal élte túl. Forradalom, bolsejvizamus s á cári csatád tagjainak kivégzése drámai gyorsasággal következtek egymásra. Raspuitinnak két leánya .és egy fia volt. A fia Szibériában él még ma ás, az egyik leány már régén halott s a legfiatalabb, Mária Gregorjeva, aki ott élt atyjával a cári udvar fényében, a forradalomban elveszítette urát, Szolovjev kapitányt és Szibérián, Japánon, Indián keresztül Európába menekült a bolsevista pokolból. Prágában, Bécsiben, Berlinben és Parisban meglehetősen szűkös viszonyok között, teljes visszávo- nultságban élt két kis fiával. Az utóbbi Miében azzal vonta magára a figyelmet, hogy atyjának gyilkosa, Juszupov herceg ellen kártérítési pert indított. Huszonötmillió francia frankot követelt. Ennyire taksálja azt a kárt, ami atyja elvesztésével érte.

Most itt ül az Ambassador-szál ló halijában és kérdéseimre a híre® Raspuiinról a következüket mondja:

— Atyám Szibériának egy Pokrovszkoje nevű községéiben született. Fiatal korában rendkívül sokat tanult és olyan műveltségre tett szert, hogy az égész környéken- nagyra- becsülték. Már házas ember volt, amikor egyszerié csak úgy érezte, hogy valami földöntúli hatalom tartja megszállva és bizonyos látomásai voltak. Szibériából Fétervárra került, ahol szenvedélyesen tanulmányozta a különböző misztikus és kaibailjteztákius müveket. A fővárosban Teoían érsek vendége volt, aki a cári udvarhoz protezsálfa be. Atyám rövid idő alatt kedvence lett úgy Miklós cárnak, mint Alexandra Feodorovnának, a cárnőnek. Különösen a cárnő kedvelte, aki büszke volt arra, hogy Rasputin saját leányának tekinti öt. A cárnő rettenetesen aggódott a beteges és gyönge cárevios életéért és minden reménye az volt, hogy atyám imádsága ismét egészségessé fogja tenni a trónörököst. Atyámat a duma egyik tagja részéről súlyos támadás érte, miért is ott akarta hagyni a cári udvart, de a cárnő kérésére letett erről a szándékáról. Az affér elintézése után atyám fontos tényezője lett az ortodox egyháznak. A

A két lélek, a végzet állal üldözött és a végzet kegyeltje már az arcokban kifejeződik. Csak bele keM nézni özekbe az arcokba, leolvashatni róluk mindent. Szinte szintetizálva van bennük a két életszemlélet. — Lars Hamson komor, lélekig haló tekintetében a pesszimizmus és Guslaiv Frölich nyűt, nagy gyerekszemében az optimizmus. Mindketten az ember ábrázol ás teljes skáláját adják, ki- játszák legfőbb értékeit. Dita Perlő művészete a szépen iveit híd e között a két erős pillér között. Joe May, a rendező nem szolgálhatta hívőbben az iró intencióit, minthogy ezzel a három művésszel illusztrálta a scená- rimrnL Szenes Erzsi,

cár még a püspökök kinevezésénél is figyelembe vette kívánságait.

— A háború előtt hosszabb tanulmányútra ment a Szentföldre, melynek során Tűmén város pályaudvarán merényletet követtek ei ellene. Ellenségei bérgyilkost fogadtak fel, aki koldusnak maszkírozva közelítette meg atyámat és szivén akarta szúrni. Á merénylet, noha atyám súlyosan megsebesült, nem sikerült és jellemző atyám nagylelkűségére, hogy a gyilkosnak még a merénylet színhelyén megbocsátott.

— Atyám gyűlölte a háborút és ellensége volt minden vérontásnak. Ebbéli nézetét sohasem titkolta, miért is ellenségeinek száma a cári udvar környezetében egyre gyarapodott. Végül is 1916-ban Juszupuv herceg atyámat negyvenoégyéves korában agyonlőtte.'

A Jtiszupov-perre terelem a szót.

— Igen. Huszonötmillió frank kártérítésre pereltem atyám gyilkosát.

— És jó a herceg erre a pénzre-?

— Hogyne. Óriási vagyona van a külföldön. Egyedül korzikai birtokainak értéke sokszorosan meghaladja ezt az összeget.

Minden felindulás nélküli mondja ezt. Úgy beszél a perről, mint valami közönséges üzleti ügyről. Csak akkor villan meg a szeme, amikor azt kérdem, nagyon gyűlöli-e Juszu- pövot?

— Kimondhatatlanul — válaszolja. — Gyűlölöm, mert gyáván, orvul végzett szegény atyáimmal. Tőrbeosaíta és a függöny mögül lőtte le. Annyi bátorsága sem volt, hogy férfiasán, szemtől-sziembe végezte volna ocsmány tettét.

— Atyjának halálára vonatkozóan az a verzió is kering, hogy Juszupov mérgezett süteménnyel ölte volna meg. Lehetséges ez?

Vésse emlékesetébe a

Radio-Palabá-t

Anoae'emek vétele bizalom dó!<?a. A gyirtrrany minősége éa belső é . téke kívülről nem ismer - iiető fei. Felülemlitett névvel Jelzett elemek állandó tudományos ellenőrzés allatt állanak és valóban a jelennek legmegbízhatóbb anodelemci a

Rádió Paisba

anodelemek sorozata, állandó tartamú feszültséggel az egyetlen »nod- elem a távkap- crolásia.

Kér’en

BK prospektust

PALA & CO., gyárlerakattól, BRATISL4VA.

Hosszá u» 1.3,

mKmammmmaMBBSwmmsaaammaBm

— Nem ez teljesen lehetetlen, mert atyám sohasem evett süteményt. Aszkétám ódon csak száraz kenyéren élt, melyhez portói bort ivott. Teljesen kizárt dolog tehát, hogy elfogadta volna Juszupov süteményeit.

— Engedjen meg még egy utolsó kérdést? Mit vár a színpadtól?

— A színpadtól kenyeret várok. Kenyeret, melyet a fiaimnak akarok adni.

*

Olyan őszintén hangzottak e szavak, hogy Mária Gregorjeva Rasputánovánafc gondolatban megbocsátottam mindent, a Juszupov- pert és a bretiit is. Igaza van: két gyermek- szájnak, kenyeret kell adni. t, 1.

A történsiai országskban 55.509, SzlovenuMn és taoiaszkéa 5000 hontalan jutott állampolgársághoz

A kétféle mérték a statisztika adataiban — A Les Cérer a hontalanoknak csupán négy százalékát juttatta állampolgársághoz

Prága, február 2. A Prager Tagblatt mai számában, egy rövid hir keretében egyszerű statisztikai adatok olvashatók. Azt mondja el ez a hir, hogy

1919 elejétől 1926 végéig a történelmi országokban 55.509 egyénnek adták meg a csehszlovák állampolgár ság oá.

Ezeknek legnagyobb .része csupán az államfordulat után jött át csehszlovák területié, tehát mindenképpen uj állampolgároknak tekinthetjük őket.

Szlovenszkóra és Ruszinszkóra vonatkozólag nincsenek hivatalos adatok,

Nagyon átlátszó okból nem publikálják a megadott állampolgárságok számát és hivatalosan azt sem közük sehol, hogy hány honta tan él Szlovénézkó és Ruszinszkó területén, úgyhogy amikor ezeknek a számát százezerben jelöl jük meg, akkor tulajdonképpen csak hozzávetőleges becslést végeztünk. Nagy különbség van azonban a szlovenszkói és ru- szinszfcói állampolgárságot igénylő, meg a történelmi országok uj állampolgárai között, Szlovenszíkó és Ruszinszkó hontalanjainak több mint kilencvenkilenc százaléka nem az államfordulat után költözött mai hazájába. Nagy részük olyan mélyen gyökerezett a szlovenszkói és ruszinszfcói talajba, hogy jogosan mondhatja magát őslak ónak, mert hiszen szülei, nagyszülei és dédszülei is ezen a földön laktak és becsületes munkájukkal nagy mértékben kozájárultak Szlovens2ikó és1 Ruszinszkó felvirágoztatásához.

A százezer hontalan 99 százaléka pedig a saint-germaini szerződés értelmében jogosan igényelhetné a csehszlovák állampolgárságot, U

mert azon a próbanapon, amelyet ez a szerződés megáll apát ott, az államfő rdulat napján valamennyien Szlovenszkó és Ruszinszkó területén bírtak állandó lakással.

Amíg a történelmi országokban nyolc év alatt több mint félszázezer állampolgárságot adlak meg a kérvényezőiknek, addig a Pna- ger Tagblatit megbízható helyről] szerzett információja szerint

a Szlovenszkón és Ruszinszkón ezen periódus Matt megadott csehszlovák állampolgárságok száma nem haladja meg az ötezrei,T

mert „itt a legnagyobb óvatossággal kellett eljárni".

A két és fél év óta érvényben lévő lex Vérér szerint azok a személyek, akik 1910 január elseje előtti időtől kimwtathatólag valamilyen csehszlovák területen fekvő községben laktak megszakítás nélkül, kérvényezhetik az állampolgárságot.

A Prager Tagblatt értesülése szerint ezen az alapom hatezer kérvény érkezett be, &

amelyeknek legnagyobb részét már elintézték, mivel azonban az esetben, ha a kérvényt két éven belül nem intézték el, aikkor ezt olybá kell venni, mintha az illetőnek megadták volna az állaim polgárságot.

A lex Dérer alapján beadott kérvényeknek nagy részét visszautasították.

A Prager Tagblatt közleményéből ás látjuk, hogy

a lex Dérer nem volt kielégítő elintézőa* az Mlampoágérság megoldásénak és maxi* mális számítás szelént is csupán háromezer hontalannak kéréséi teljesítette, vagyis ~a lex Dérer a hontalanságnak csupán négy százalékos megoldását jelenti.

Világos ezek után, hogy az állampolgárság-, ért folytatott küzdelmünk nem állhat meg mindaddig, amíg százszázalékos megoldás nem jöt létre, mig a háború utáni időknek ezt a rákfenéjét, a hontalanságot Európa szivéből ki nem pusztítják. Ezidőszerint Csehszlovákiának 1920 óta Ausztriával, 1921 óta Németországgal és 1926 óta Lengyelországgal van az állampolgárság ügyében megkötött szerződése. Magyarországgal 1923 óta folytaik ebben az irányban tárgyalások, azonban mindezideig meghiúsullak. A sajtóban legújabban olyan hírek jelentek meg, hogy újból küszbön állanak a csehszlovák és magyar tárgyalások, amelyeknek köz pánijában éppen legaktuálisabb és legfontosabb problémánk, az állampolgárság kérdésének rendezése áll.

Csak természetes, hogy a legnagyobb érdeklődéssel tekintünk ennek a kérdésnek or« szágközá tárgyalása elé, mert hiszen százezer kisebbségi testvérünknek nyugodt életei fordul meg, rajta.

t