Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-28 / 50. (1973.) szám

1929 február 28, csütörtök. ^IVCGAlMAG^ARHlBM^ 9 — Rádium helyett brdmmal gyógyít rákbetege­ket egy angol orvos. Londonból jelentik: Scaaamel, a doveri rádiumintézet igazgatója legújabb kísér­letiéi során rájött arra, hogy a brómot ép úgy lehet alkalmazni a rák gyógyításában, mint a rá­diumot. Mint a rádium, a bróm is olyan sugarakat bocsát ki, amelyek ellenállóvá teszik a szövete­ket a rákbetegség ellen. Az uj eljárásnak az a nagy előnye, hogy a rádium-kezelés veszélyeit el­kerülhetővé teszi. Arzénnel megm a kutíenbergi kórház két orvosát Cymbalov főorvos meghalt, a segédorvos állapota élet­veszélyes — Mi rejlik a titokzatos mérgezés mögött? — ,Leszereltek a nagytapolcsáuyi villanyhá- horut". Február 21 iki számunkban ily cimü nagy- tapolcsányi hírével kapcsolatban egyik olvasónk' Kuttenberg, február 27. A kis középcsö’n- arszági városba lakossága körében szoamba- 1 fcon diélben óriási izgalmat keltett az a tor, a következőket közli: „E tudósítás téves. Magam is tagja vagyok a városi képviselőtestületnek, pénzügyi bizottságnak, sőt a villanyügyben a kép­viselőt estii'et által kiküldött ötösbizottságnak is, így tehát hitelesen állithatom, hogy a villamos társaság elleni mozgalmat senki sem szerelte le, az eddig csak egy ülést tartott, továbbra is dolgo­zik, tanulmányozza a szerződést, adatokat gyűjt, szakreferensekkel eddig nem tárgyalt, Lőcse, Poprád és Kisszebenből adatokat nem is kért, a képvise'őteslületnek pedig jelentést eddig már csak azért sem tehetett, mert azóta, amióta a szükebb bizottság ki lett küldve, — a képviselő- testület nem is tartott ülést. Röviden még csak azt jegyzem meg, hogy a sérelmek nemcsak az áram drágaságából állanak". — Egy dühöngő őrült garázdálkodása a nowvorki földalatti vasút megállóján. New- yorkből jelentik: Tegnap délután egy elme­beteg munkás szörnyű vérengzést. rendezett a newyorki földalatti vasút egyik megállóján a Times Souaren. A tébolyodon ember egy szél és pengéjű henteskéssed föl fegyverkezve rohant le a megálló perronjára s az útjába akadó embereket összeszurkálta. A rend­őrök és az állomás tisztviselői elkeseredett küzdelem után lefegyverezifcék s a mentőik kényszerzubbonyt húztak rá. A dühöngő el­mebeteg garázdálkodása a perionon várako­zó közönség között nagy pánikot keltett. Ha- nyathomlok menekültek előle, de még igy is tiz ember szenvedett tkönnyebb-sulyosabb természetű szurási sebeket xx Brauer Géza fogászati műterme Po­zsony, Duna-u. 8, átjáróház Grössling-u. 57, — Lezuhant a Hradsin tetőzetéről. Szer­dán reggel tragikus munkásszerencsétlenség történt a prágai várban. Egy munkás csoport a vár tetőzetén fölhalmozódott hórétegek el­távolításán dolgozott, amikor az együk mun­kás á tetőzet szélén megcsúszott és az úgy­nevezett harmadik várudvar kövezetére zu­hant. Reménytelen állapotban szállították be a kórházba. — Borzalmas autókatasztrőfa Budapesten a részeg soffőr miatt Budapesti szerkesztő­ségünk telefonálja: Molnár György soffőr egy betegszállító autóval Kiskunhalasról Bu­dapestre jövet, betért egy utszéli korcsmába és annyira berúgott, hogy Budapest előtt a kormányt Fülek János ápolónak kellett át­venni. Az ápoló nem tudta az autót vezetni és mikor az ÜMői-ut és a Hungária-ut ke­resztezéséhez értek, az autóval beleszaladt a 20. számú villamosba. Az összeütközés oly erővel történt, hogy Haudel Erzsébet és Vas József péksegéd kiesett a betegszállító autó­ból és mindketten súlyos agyrázkódást szen­vedtek. A részeg soffőr is súlyosan megsebe­sült, Fülek ápoló azonban csak jelentéktelen sérüléseket szenvedett. Ezenkívül egy járó­kelő is megsebesült a lábán. — Rémület Párisban egy állítólagos leprás meg­betegedés miatt. Páriából jelentik: Az a riasztó hir jelent meg néhány nap előtt egy párisi lapban, hogy egy fiatal párisi leány leprás kiütéseket ka­pott, még pedig olyan módon, hogy Oroszország­ból egy kabátot küldtek neki és alig viselte azt néhányszor, leprás kiütések jelentkeztek a bőrén, Jean Selma tanár, Páris egyik legnagyobb köz­kórházának főorvosa és a leprabetegség kiváló szakértője, ma nyilatkozik a Matinben, hogy a le- prásmegbetegedésről terjesztett hírek nem igazak. Franciaországban — szerinte — nem lehet leprát kapni, mert ennek a betegségnek a bacílueai csakis tropikus éghajlat alatt tenyésznek ki, ha tehát va­laki Franciaországban érintkezésbe jutott leprás beteg által megfertőzött ruhadarabbal, a betegsé­get még ebben az esetben sem kaphatja meg s igy vétkes könnyelműség a párisi közönséget a lepraveszedelem hírével rémirgetni. Figye.eml Menyasszonyi kelengyéit, báby kelengyéit úri fehérneműit legjaiáayosabb&ii Salamon Sándor cégnél, Bratisiava, uj c m Lötinckspu u. 15. sz. alatt szerezheti be — Saát készítmények, mérték zserint hogy CymhaloT Konstantin dr., a járási köz­kórház közbeeső lésben álló főorvosa, hirte­len, gyanús körülmények között meghalt s ugyanakkor súlyosan megbetegedett Král János dr. is, a kórház segéclorvosa. Alig terjedt el a hir, újabb támadt nyomán, amely azt újságolta, hogy a főorvos halálát és a segédorvos megbetegedését ételmérgezés oíkozta Cymbalov dr. holttestét még aznap délben íelboncolták s a boncolás eredménye megerősítette a kó­sza hirt, hogy a főorvos halálát arzénimér- gezés okozta." A másik orvosnak, Král dir.-nak az állapota életveszélyes volt s az orvos csak most tért magához annyira, hogy a hatóságok kihall­gathatták. A csendőrsóg és a vizsgáióbáiró előtt Král dr. azt vallotta, hogy a mérgezés tünetei közvetlenül csütörtök déli étkezése után állottak be. Král dr.-t és Cymbalov dr.-t, aki orosz emig­Temesvár, február 27. Végzetes tévedésnek esett áldozatul Kertész Gyula temesvári gyógyszerész, akinek hirtelen, tragikus halála mély megdöbbenést és részvétet keltett a vá­ros lakossága körében. Kertész Gyula szom­baton este a rendes időben zárta be gyógy­szertárát, a házban levő lakásába ment és fe­leségével beszélgetett Nemsokára látogatójuk jött, akit feketekávéval kínáltak meg. Miköz­ben a feketekávét kortyolgatták, Kertész pa­naszkodni kezdett: Gyomorégésem van, szó­dabikarbónát kellene bevennem. Átment az inspekciós szobába, a szekrényből kivett egy papírzacskót, amelyből fehér port szórt egy pohár vízbe. A szódabikarbónának vélt port megkeverte és fel hajlottá. Egy negyedóra múlva rosszul- létről panaszkodott. Azt hitte, husmérgezést kapott, majd rosszat sejtve, szaladt át az in- spekciós szobába. Pár pillanat múlva eltorzult arccal, homlokán a halálfélelem ve­Budapest, február 27. (Budapesti szierfceszícségüinkl.01.) A Ma­gyar Tudományos Akadémia — amint teg­nap már röviden jelen tettük — hétfőn dél­után tartotta meg február havi összes ülé­sét. Az elnöklő Berzeviczy Albert megnyitó beszéld ében a Miagyar Tudományos Akadé­mia részéről hódolt Rákosi J-enő emlékének. — Utolsó összejövetelünk óta mondot­ta —- kidül sorainkból kora szerint patri- archánk, hírneve szerint együk nagy fényes­ségünk, tiszteleti taigtársunlk, Rákosi Jenő. —- Akadémiánk mint romantikus dráma-! ráns volt, nyomban az ebéd után erős gyo­mor- és bélgörcsök lepték meg. Különböző gyógyszereket vettek be, azon bán fájdalmaik j nem enyhültek és Cymbalov dr. szombaton j délben kiszenvedett. Kralt csak a csoda mén-1 tette meg a haláltól. A megmeneküli, orvos J vallomásában előadta, hogy má,r múlt év novemberében hasonló tüne­teket tapasztaltak mindketten, de sokkal enyhébb mérvücket. A hatóságok szigorú vizsgálatot indítot­tak a titokzatos mérgezések ügyében. A Pod- vysoko cimü helyi lap tegnap külön kiadás­ban követelte a járási képviselőtestület azon­nali egybehivását s azt is követelte, hogy az ülésen Vozenilek dr., a kórház uj vezető* or­vosa számoljon he a tragikus eseményről. A lap szemére veti a vezető főorvosnak, hogy semmiféle lépés nem történt Cymba­lov dr. megmentése érdekében és hogy ha­lála után sem szenteltek különösebb figyel­met Král dr. életveszélyes állapotának. Vozenilek dr. a lap szerint egyszerűen Prágába utazott, anélkül, hogy a szükséges vizsgálatot megindította volna a rejtély ügyé­ben, amely egy kollégája életébe került. rejtékével támoiygott be a szobába. Végem van! — hörögte magából kikelve. Mogmér- geztem magam! Kokaint szedtem be szóda helyett. A jelenlevők a borzalomtól elhülve ugrottak fel helyükről. A gyógyszerész gyorsan magára kapta kalapját, kabátját és rohant a kijárat felé. Hamar autót — kiáltotta, hamar egy szana­tóriumba... talán még nem késő... Pár perc múlva már a szanatóriumban toltak s az orvosok gyomormosással és injekcióval próbálták a méreg hatását enyhíteni. Minden fáradozásuk hiábavalónak bizonyult. A gyógy­szerész körülbelül húszszorosát vette be a halálos dózisnak, tehát semmi körülmények között sem volt megmenthető. Esti fél tizenegy óráig tartot­tak az élesztési kísérletek, akkor a szívmű­ködés megszűnt s egy perc múlva konstatál­ták a beállott halált J Nemzeti missziót, mórt Kossuth és Kemény Zsigmond nyomában ő volt az, ki publicisz­tikánk fejlődéséire formai tökély, politikai hatás, irodalmi jelentőség tekén létében leg­többet tett és mert bámulatos szellemi és lelki ereje lehetővé tett-e, hogy a nemzeti gondolat diadaléért való küzdelem zászlóját törhetetlen hittel és meggyőző erő-vei fen­nen lobogtassa akikor is, mikor egy, a haza sok hü fiát kétségbeejtő sorscsapás nemze­tiünket oly mély bukásba vitte, amiinőre tör­ténelmünk Mohács óta példát nem mutathat fel. Szódabikarbóna helyett tévedésből kokaint vett be egy temesvári gyógyszerész — A méreg két óra alatt végzett vele — SzroHÁZ-Könyy-KaLTOIRA „Rákosi Jenő szellemi hagyatéka drága kincse ne Berzeviczy Albert emlékbeszéde az Akadémián — Megmérgezte magát, mert félt a kutya­harapás következményeitől. Budapesti szer­kesztőségünk telefonálja: Göblös Gyuláné, egy munkás felesége, szublimálta] megmér- gezte magát. Tettét azért követte el, mert egy kutya a lábán megharapta. A kutyáról azt hitte, hogy veszett és attól való félelmé­ben, hogy ő is megkapja a veszettséget, mér­gezte meg magát és a Rőkus-kórházban bor­zalmas kínok között meg is halt. — Ezeréves testvérek. Berlinből jelentik: Köln közelében Erién faluban már régóta cso­dájára járnak az emberek egy családnak. Ti­zenöt testvérből áll ez a család, ezek közül tiz nő és öt férfi. A testvérek közül a legfiatalab- bik is elmúlt már hatvanéves. A teljes egész­ségben élő testvérek életkorának összege 087 év. A jövő év január 9-én jubilálni fog a csa­lád, ekkor lesznek összesen ezer évesek a testvérék. Erién község óriási ünnepségeket akar rendezni az érdekes család milleniuma alkalmából. Mülíernek hívják az ezeréves test­véreket, akiknek száznál több gyermekük, unokájuk és dédunokájuk van. Írói és műfordítót csatolta öt magához ez­előtt 37 évvel; különösen műfordítói tevé­kenysége azóta sem szünetelt, do tollát már akikor is és azóta állandóan főiképp a hirlap- irás vette igénybe. Esőd a téren szerepé olyan lett, melynek jelentősége szükség­képp túlnőtt minden egyeben. Valóságos fe­jedelme lett nálunk a publidsztiikánaik, gyakran kéteégbevonbatatlao vezetője a köz- vélemiénvnek- mert bár harcias természete könnyen hozta összeütközésbe ezzel vagy azzal a páirlcsoporttal, a merészen a legma­gasabb célra törő nemzeti gondolatnak oly -eltenáliSjstatlan, oly szngg-eeztiv erejű kife­jezője volt ő mindig, hogy páratlan hosszú és gazdag publicisztikai tevékenysége előt­tünk is, kiket gondolkozásuoik a napi párt­harcok fölébe emel, olyannak tűnik föl, mint egv nagy. nemzeti misszió teljesítése. —• Valóban nagy, nemzeti missziót telje­sítet! ü tollává!, a napisajtó szolgálatában. 1 | —• Életéi, működését nemzetünkre nézve kimagasló jelentőségűvé éppen az teszi, hogy nemcsak akkor volt legbüszkébb nem­zeti állmaink bátor hirdetője, a miikor azok 1 megvalósításától nagy akadályok neon lát- ’ szóltak elválasztani, hanem akkor is, mikor jövőnket illetőleg sokakra a csüggedéts, sőt kétségbeesée árnyai borultak. — Bámulatos volt. ennek az aggastyánnak a nemzeti újjászületésbe vetett hite, bizal­ma a legsúlyosabb megpróbáltatás idejében és mert őszinte, igaz volt e hit, azért tudott másokat is megnyerni, meghódítani. Élete utolsó évében nem érte- be a belső propa­gandával: külföldre ment, a békerevizió ügyének hatalmas szövetségeseket szerezni, vagy a meglevőiket megerősíteni bizalmuk­ban, s hogy ki ham vadra i készülő lángjának ez az utolsó íetlobbanása milyen benyomást tett ügyünk barátaira, mutatja az a nemes- keblű elhatározás, mellyel lord Rothermere, a hatalmas angol sajtófejedekem egymaga akar Rákosi nak magyar hazájában emléket áHibami. Rákosi szélleim i hagyatéka drága kincse nemzetünknek, de legbecsesebb öröksége kétségkívül nemzetünk jövőjébe vetett ren­di theletlen hite volt. A nemzeten áll, hogy e hit megválóéitása által annak méltó örökö­séül bizonyuljon. Még egy hozzászólás Mórái Sándor irodalmi anhéliához Kassa, február vóFén. Márai Sándor cikkét sokan sokféleképpen ért­jük. Ez baj. De nem fogja őt meglepni, — mert maga mondja, hogy tulajdonképpen csak Uoogat ebben a kérdésben. Nem is telhet mást A tétel, amit felállít, tisztán intuíció dolga, — annyira uj, hogy jóformán prófécia. Lelki szubtilitásokról van szó, amelyek igen mélyen feküsznek és amiknek felszínre jutó sze­szélyes megnyilvánulásait nem lehet egyszerűen szintetizálni. Főként nem lehet őket általánosí­tani és törvényerőre emelni. Hiányzik azonfelül több lelki kapcsolat, ami nélkül nincs meg az egészben az okszerűség. Pedig a cikknek mégis igaza van. Részemről a dolgokat éppen úgy látom, ahogy az iró. Meri már régen tisztába hoztam magammal azt, hogy mi, mai generáció, lelkileg átalakultunk. Uj tí­pusok lettünk, uj lelki típusok. Mi nem lehelünk többé azok, akik a régiek vol­tak, mert ahányfelől beszalad hozzánk a vasút, n villamos drót, meg a repülőgép, annyiféléi nyílik számunkra uj és újabb forrása a tudásnak és annyival lesz több oka a változásnak. Ez a Technika. Amitől, igaza van Márainsk. semmiképpen sem lehetünk elszigetelve és igy lelkileg sem. A technika teszi, hogy megváltozott számunkra az idő és a tér fogalma, általa les® a gondolat órák alatt minden ember tulajdona. És határo­zottan mondhatjuk, hogy ez az élet-tempó, aminő- ben mi élünk, nemcsak országhatárokat, de szel­lemi határokat is megváltoztatott. Ezért kevesebb ma az ismeretlen, kevesebb 3 mese, pusztulnak a legendás értékek: nagy a vi­lágosság. Ebben a nagy világosságban uj formák­nak, uj színeknek, uj árnyékoknak, uj szépségek­nek kell születniök. S ha ebben a világosságban próbáljuk a Ma irodalmi lelkét figyelni, tényleg fogunk különbséget találni. Hol ez a különbség"? Miben áll? Előnyös-e, emelkedtünk, vagy estünk? Ki tud erre feleletet adni? Mo9t csak az fontos, hogy egy uralkodó tünetét találjuk a Má-nak, amiről mindenki tud és amit senki el nem tagadhat Ez: a hisztérikusan foko­zott élet-akarás. Testi élvezetek — és nagyszerű lelki élmények, megrázó lelki átélések. Ezzel eljutottunk — a Kérdéshez. (Mert termé­szetesen nem abban látom kérdésének a lényegét: vesz-e elég könyvet a publikum, vagy nem vesz). A kérdés ez: éimény-e a mai publikumnak egy irodalmi könyv. Merjem-e kimondani, amit gondolok: nagy át­lagban nem az. - . . . Két körülmény mindenesetre nyíltan ellene dolgozik. Az egyik a Sport, a másik a Zsurna­lisztika. A sport, ez az okos, egészséges és szép formája az élet-akarásnak, érthető módon úgyszólván át­teszi a súlypontot a testi oldalra. Másrészt: olyan primitívebb réteget is bevont, ebbe a test-kul- turába, amely idáig az egyoldalú lelki emóciókban élte ki magát, — regényeken. Ez a réteg, fel a Courths-Mahierig, észrevette, hogy : a kö*ös apor’ egyúttal uj lehetőségeket is ad neki és maga csinálhatja élete regényét. .Az írott regények ér­téke számára csökkent. Ezzel megritkult a kriti- kátlan élvezők nagy tömege, azoké, akik feltét­lenül „élményt" kaptak egy könyvből Ennél a lelkileg könnyen befolyásolható tömegnél a re­gény helyét elfoglalta az újság és a mozi. A zsurnalisztika, jól tudjuk, amennyire szolgá­ja az általános ízlésnek, éppen annyira ura is. De ebben a kettős mivoltában rettenetesen bele­gázol a finomabb lelki átélésekbe. Kettős szerelmi öngyilkosságok, törvényszéki tárgyalások, perver­zitás, vér és újra vér..., apokaliptikus képek..., ennél kevesebbet nem is keres az újságokban. Neki ez az: élmény, ettől futkos a hátán a hideg, ez rázza meg csontig. Ami ezen kivül szép, iro­dalmi, szublimált finomság van benn a lapban, ez neki nem kell, ezt a keveseknek hagyja, mert neki ez nem lelki élmény. A finomságokba belegázol a mozi is. (Mert ez épepn úgy, mint az újság: anyagi vállalkozás, amelynek alkalmazkodnia kell a tömegekhez). Pedig a mozi a Ma emberének igazi élménye. Eleven, gyors, izgagtott, kibókit. Semmi sem ve- tekedbetik a történésnek ezzel a gyoreritmusu for­májával. Legkevésbé a könyv. Művészi könyv, halk finomságokkal, lelki ana­lízissel, még drámai küzdelmekkel is, hidegen hagyja azt, aki, ha jól akarja magát érezai, jazz­szel mulat. Azért is íródnak könyvek, melyek épp úgy dobolnak és ugrálnak az idegeken, mint egy jazz. (Wassermann Ohristian Wahnschaífe cimü re­génye, az igen, az élmény a Ma emberének... Mikor olvastam, eleinte kicsit bosszantott, *hogy hol Thomas Mannt juttatta eszembe, hol Doszto­jevszkijt, hol Ewerst — de lassan valami inge­rült gyanúval mentem tovább és mikor eljutottam a kéjgyilkosságig, fel kellett kiáltanom: „tud­tam." Ené’küJ a könyv nem lett volna az igazi). Szóval: hogy a könyv nem az az élmény az ol­vasók hatvan százalékának, mint ami volt. ez nekem bizonyosnak látszik. Hegy mi az élmény a negyven százaléknak, a Courths-Mahleren felü!-levőknek, éri nagyon ne-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents