Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-28 / 50. (1973.) szám

1929 lohruAr 28, wfrBrtMt, 'WW£GM-/V\AC^AR-HIRIiM? Á legfelsőbb bíróság megerősítette Villás! Ferenc a gyilkos zselizi cipész életfogytiglani fegyházbüntetését ViUási végzetes tévedésében szerelmi bosszútól fülve ölte meg Másik Kálmán zselizi cipészt, azután kirabolta s holttestét meggyujtotta Brünn, február 27. A legfelsőbb bíróság tegnap tárgyalta Villási Ferenc zselizi cipész bűnügyéi, aki múlt év márciusában megölte Másik Kálmán zselizi cipészt. A komáromi . esküdtszék életfogytiglani fegyházra ítélte. Múlt év március 10.-én tűzi lárma verte fel ál­mából Zseliz polgárságát. Egy szémskert kö­zelében lévő szalmaboglya égett hatalmas lánggal s mire a tózollók a tiüz színhelyére ér­tek, már csak arra szoritkozhattak, hogy a lángok elől elhordják a szalmát. M'iközben a féiig el rothadt szamát egy távolabbi hely re cipe'tok, a boglya alján egy férfi megszenesedetí holttestére bukkantak. Keze és lába teljesen össze volt égive, csupán a feje volt még valamennyire felismerhető s ennnek alapján a tűzoltók és az összesereglett emberek a holttestben Másik Kálmán cipészt ismer­ték fel. A nyomozó hatóságok föltevése az volt, hogy a gyilkos megölte Másikét, azután a szalma­boglyába dobta holttestét és a boglyát meg­gy uj tolta. A csendőrök azonnal megindították a nyomozást s a tűz még nem volt eloltva, ami­kor a nyomozó közegek gyanúja helyes útra terelődött. Többen ugyanis figyelmessé let­tek arra a körülményre, hogy a község egyik legbuzgóbb tűzoltója, ViUási Ferenc 54 éves cipész nem vett részt az ol­tási munkálatokban és sehol sem volt lát­ható. Azonkívül több tanú akadt, akik VUlásit estefelé a kigyulladt szalmaboglya közelében látták. A csendőrök erre elmentek Villási lakásába s a cipészt mély álomban találták. Házkutatást tartottak nála, amely azonban semmiféle eredménnyel nem járt. Mégis, a csendőröknek feltűnt egy apróság, amely az­után a gyilkos végzetét is okozta. Észrevették ugyanis, hogy az éjszakai ál­mát alvó embernek — tiszták a kezei. Abból a föltevésből indultak ki, hogy Villási­nak minden oka meg volt arra, hogy kezét megmossa, mert minden ok nélkül nyilvánva­lóan nem mossa meg éjszakára a kezeit. Reg­gel Villássit letartóztatták s átkisérték a járás­bíróság fogházába. Itt észrevétlenül megfigyelték s eközben lát­ták, hogy ViUási különös figyelmet szentel külsejének, buzgón tisztogatja ruháit. Még egyszer végigkutatták lakását s ekkor egy szekercél találtak, amelyhez egy meg­olvadt vércsepp tapadt. Most már a gondosan le tisztogatott ruhákat is átvizsgálták é^ ot is felfedezték a megszáradt vérnyomokat. Ezeket a súlyos gyanuokokat Villásinak elébe tárták s a gyilkos a gyanú- okok nyomása alatt beismerte tettét. A csendőrség házkutatást tartott a meggyil­kolt Másik lakásában is. Megállapítást nyert, hogy a gyilkos behatolt a lakásba s a szek­rényből kivett egy pénzlkazettát, amelyet fel- feszitett. Szemimeiiiátható volt, hogy rablógyii- kosság történt. Azonban a zsákmánynak sem­mi nyoma sem volt. ViUási hevesen tiltakozóit a rabló gyilkosság vádja ellen s kijelentette, hogy féltékenységből gyilkolt. Aziuán elmondotta élete szomorú regényét. ViUási — amint elmondotta — évekkel ez­előtt megismerkedett Szekeres Mária cseléd- leánnyai. Szerelmi viszony fejlődött ki közöt­tük, ugyanakkor azonban Másik Kálmán is udvarolt a leánynak. ViUási sürgette az esküvőt, de a leány, noha másállapotba került, halogatta az esküvőt. Egy nap szolgálati helyet cserélt s egy más fa­luba költözött. ViUási azonban oda is jároga- tott utána. Amidőn a gyermek megszületett, Villást megfizette az összes költségeket, amidőn pedig a gyermek később meghall, temetését ViUási rendezte meg. Szekeres Mária ekkor elköltözött Villás! any­jához s két hónapig maradt nála. Azonban még ekkor sem volt hajlandó Válásival há­zasságra lépni. Rövidesen ismét szolgálatot ta­lált Léván s ViUási most már Lévára utazga­tott át. De Másik is állandóan ostromolta a leányt szerelmes leveleivel. ViUási erről tudomást szerzett s egy óvatlan pil­lanatban magához vette vetélytársa leveleit. Majd levelet irt 3Iásiknak s megtiltotta neki, hogy a jövőben kedvesét ostromolja. Másik erre ugyancsak levelet irt a leánynak s kikérte magának, hogy leveleit Villásinak megmu­tatja, egyúttal közölte vele, hogy közöttük min­dennek vége van. Villási erről az utóbbi levélről nem tudott s ezért tovább is állandóan azzal gyamisitotta Másikot, hogy el akarja ra­bolni tőle kedvesét. Gyanúját még csak megerősítette a véletlen külö­nös összetalálkozása is. Másik Léván más leányt talált magának s bejárogatott Lévára. Egy vasár­nap Villási találkozott vele a lévai sétatéren, majd pedig kevéssel rá megpillantotta Szekeres Máriát is, barátnői társaságában. Köszöntését a leány nem viszonozta *> Villási ezt annak tulaj­donította, hogy Másik is a városban van s a leány valószínűleg vele szűri össze a levet. Később el­ment Szekeres Mária lakására, de a leány durván kiutositotta. Ekkor érlelődött meg benne a terv, hogy' szerelmi csalódását Másikon megbosszulja. Attól az időtől kezdve gyakran látták á meg­gyilkolt barátai Míisik udvarában settenkedni. Március 9-én este 11 óra tájban Másik együtt ült két barátjával lakásában és dolgozgatott Ba­rátai később elmentek és magára hagytál?. Éjféltájban kiment az udvarra 8 ekkor Villá- sival ütközött össze. Villási egész este kitartóan várakozott áldozatá­ra, s amidőn ez a lakás ajtaján kilépett., a szekercével fejére sújtott Másik a földre bukott s ekkor a gyilkos még két ütést mért rá a balta éléveL Azután beszökött a lakásba. A bünténv további részleteit Villási, hogy elterelje magáról az előre megfontolt szán­dékos emberölés gyanúját, a következőképpen adta elő: Elmondotta, hogy nem állott szándékában Másikot meggyilkolni. A végzetes estén Másik udvara körül járt, e hirtelen hallotta, hogy vetélytársa a nevét emlegeti. Az ablakon keresztül benézett a műhelybe, meg­pillantotta Másikot, amint egy levelet olvas. Fe­lülkerekedett benne a bosszú érzése. Megvárta áldozatát az udvaron, azután pedig végzett vele. A gyilkosság után behatolt a lakásba s kedvese szerelmes levelei után kutatott, de ezeket nem találta meg, ellenben 6.500 koronát a pénzszekrényben, amelyet magához vett. Azután hozzálátott a holttest eltüntetéséhez. Meg­ragadta a hullát s elcipelte az udvarból, hogy va­lahol elássa. A hatalmas, erős ember holttestét azonban nem tudta messzire cipelni, csupán a szalmakazalig ért el. Állítása szerint a kazlat nem nyújtotta fel, hanem csak égő ci­garettát, vagy gyufaszálat dobott el s ettől lob­bant lángra. A vizsgálat megállapította, hogy ViUási nem mondta el a teljes igazat. Az állítólagos szerelmes levelet, amelyet Másik a gyilkosság estéjén irt, sehol nem találták. Azonkivül az is megállapítást nyert, hogy a felgyújtott szalma félig rothadt és ázott volt, úgyhogy egy gyufasrál, vagy cigaretta nem gyújthatta fel. A vizsgálat folyamán az is kitűnt, hogy Villási a bolsevik! betörés idején egy ismeretlen nevű csehszlovák sebesült katonát revolverrel agyon­lőtt. Villási múlt év őszén került a komáromi es­küdtszék elé. Az esküdtek a csehszlovák katona meggyilkolására vonatkozó kérdésre nemmel fe­leltek, de a gyilkosságra, gynjtogatásra és lopásra vonat­kozó kérdésekre igenlő választ adtak. A bíróság a verdikt alapján Villásit életfogytig­lani fegvházra, tiz évi hivatalvesztésre és válasz­tójogának tiz évre való elvesztésére ítélte. A védő és az elitéit semmiségi panaszt jelentett be az ítélet ellen, amellyel tegnap foglalkozott a legfel­sőbb bíróság. Hosszas tanácskozás után a bíróság a semmiségi panaszt elvetette, de hivatalból megváltoztatta az Ítéletnek azt a részét, amely a választói jog elvesztésére vonat­kozik. Az elitéit választói jogát csupán három év re veszti el. Több mini ötvenezer koronát csalt össze Dugoviís Titusz, az ille­tőségi ügyek pozsonyi szélhámosa Pozsony, február 27. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Megírta a. P. M. H., hogy Dugoviís Tituszt, a szlovén szkói minisz­térium egykori titkárát a pozsonyi rendőrség hamis illetőségi bizonyítvány okkal elkövetett csalások miatt letartóztatta. A rendőrség nagyarányú nyomozást folytat Dugovits szél­hámosságai ügyében. Megállapítást nyert, hogy Dugovits Titusz mintegy ötvenezer koronát csalt ki a hiszékeny emberektől. Deutsch Imre, Miklós-uccai mészárosmester tette ellene az első feljelentést. Dugovits Titusz, aki szerkesztőnek és a „nemzetközi kereskedelmi sajtóagencia" titkárának adta ki magát, kilencezer koro­nát csalt ki Deutsch Imrétől illetőségi bi­zonyítvány szerzésének üriigye alatt. Kötrüillbelül károm hónappal ezelőtt vállalko­zott Dugoviibs Titusz arra, hogy illetőségi bizo­nyítványt szerez részére. Dugovits Prágába utazott, ahonnan hajt ízben táviratozott neki, minden egyes alkalommal azt Irta, hogy ügye jól áll és küldjön pénzt. Két hónap alatt Deutsch nyolcezer koronát ki is fize­tett Dugovitsnak, miire megkapta az illetőségi bizonyítványt, amely alkalommal még ezer koronát kért tőle. Deutisdinalk feltűnt, hogy a bizonyítvány­ban a név vegyiszerrel van javítva. Gyanúit fo­gott, felment az illetőségi ügyosztályba, ahol megállapították, hogy a bizonyítvány hamis, mert az eredeti név vegyi szerrel van elíávolitva és helyébe írták a Deutsch nevét. Miaga az illetőségi bizonyítvány eredeti volt, amihez Dugovits a következőképpen jutott: Egy Steiner Olga nevű asszony december hónapban fölkereste Dugoviitsot és férje ré­szére uj állampolgársági bizonyítván yt akart kieszközölni, amit csak illetőségi bizonyít­vány ailapjan adnak ki. Dugovits azt megsze­rezte és miikor átadta az állampolgársági bi­zonyítványt, azt mondotta Steiner Olgának, hogy a férje illetőségi bizonyítványát és ke­resztlevelét a hatóságok visszatartották. Stei- nerné nem törődött tovább a dologgal. Dugo­vits Titusz pedig a birtokába jutott illetőségi bizonyítványból vegyi utón elíávoilitotta a Steiner nevét és helyébe irta Deutsch Imre nevét. A nyomozás megállapította, hogy Dugovits még nagyon sok embertől csalt ki nagyobb összegeket, igy Walter Adolf és Hugó Konvent-uccai lakosoktól kilencezer koronát, Freund Julis pincérnőtől három­ezer koronát, Bartal Erzsébet Török ucca 24. száma lakostól 15.000 koronái outit ki GRAND HOTEL ÍMPERIAL NAGYSZALLODA BUDAPEST Vn., Rákóczi út 90. Egy perc a Keleti pályaudvartól. Elsőrangú családi szálloda, 150 szoba. Központi (ütés, hideg, meleg fo­lyóvíz a szobákban, interur- ban telefon. Gyönyörű társalgó helyiségek, éttermek, irószobák. Az étteremben mérsékelt árak éa menü rendszer. Kívánatra teljes pensio. Törzsvendégeknek kedvezmény. 00 Február áLwjUP Csütörtök Elsejéig i;a 19 eIiéí A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: Adria: A moszkvai vörös táncosnő. (Doione* dal Rio). Második hét. Flóra: A hét biin jachtja. (Brigitta Hokit). — Szerelem és börtön. (Henny Portén.) Hvezda: Robin Hood. (Douglas Fairbanks). Lido: Volga... Volga... (Második hét). Lucerna: Kraszin. (A Nobile-expedició megmen­tése). & Metró: Jobb házból való leányok. — A airaéag karmaiban. Svetozor: A táncoló orchidea. (Xénia DesuL) SÉTA AZ ANDRÁSSY-UT írta: Farhas Imre „Mama! Szabad előre menni?" „Szabad". A gondos mama szól Ők még az Oktogonon járnak S mi a Köröndön valahol. Sötét szeme az Ifja lánynak A prémgallérból kinevet. „Mondja, szeret igy velem jönni?" Futó csók rá a felelet Staféta jő, hogy ne siessünk. „Nincs időnk", a lány visszaszól, Már künn járunk a villasorba... Drága kis nő ez! Tiszta sor. A január ködük köröttünk, Zuzmarás, szikrázó, csodás. Karomba simul most a karja S a lelkem mélyén egy fohász: „Oh, Uram! Add, hogy még sokáig Érződjék az a dalomon, Amit most érzek — ezzel a kis Leánnyal itt a karomon". — Grossehmid Géza szenátor név ©napja. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: Az or­szágos kereszténytszoc. párt kassai szerve­zet© nagyobb küMöttséggel kereste fai Otros- scihjimid Géza dr. szenátort családi otthonában, hogy névnapja alkalmával üdvözölje. A kül­döttség első szónoka Tost Barna preiátus-plé­bános, helyettes polgármester volt, aki mél­tatta Grosschmád Géza fáradhatatlan, nagy munkásságát, amit a szlovemszkói magyarság érdekében eleitől kezdve kifejt. Ezután FleLsobmann Gyula dr., országos képviselőtes­tületi tag meleg szavakkal üdvözölte a párt- szervezet és a pártiunkcionáriusotk nevében. Majd Kerekes Lujza virágcsokrot nyújtott át az ünnepellnek. Az üdvÖHlétíekine Groswotignki Géza dr. meghatott szavakkal válaszolt — A hősi halottak gyászünnepe Berlinben. Ber­linből jelentik: Ilindenburg birodalmi elnök és az egész német kormány részvételével folyt le vasárnap a háborúban elesett hősök emlékünne­pe Berlinben. A gyászünnepélyt Beethoven gyász­indulója nyitotta meg. Az ünnepi beszédet Gee&- ler volt hadügyminiszter mondotta. Egész Bérli® gyászbaöltözve és fpMobogózva áldozott a világhá­ború hősi halottal emlékének. Csütörtök azzal, hogy kieszközli részére a nyugdíjat. Dugovltsniak szélhámosaágaiban bűntársa is volt, akit G rman István volt magánhivatal­nok személyében szintén letartóztattak. Dugovits Kalapos-ucca 4. szám alatt tele­fonnal felszerelt irodát rendezett be a kö­vetkező hangzatos cim alatt; Nemzetközi kereskedelmi sajtószolgálat. Dugovits idejének nagyirészét Prágában töl­tötte és innen intézte csalásait. Prágában igen nagy lábon élt, pezsgős dán- dókat rendezett, úgy hogy két hónap alatt ötvenezer koronát elvert. Dugovits Tirtuszt a múlt évben egyévi börtönre ítélték különféle szélhámosságai miatt, amiből csak hét hón apót töltött ki s azután feltételes szabadságra lielj’ezlék. Miu­tán büntetéséből még öt hónap van hátira, az ügyészség ma átiratban kérte a rendőrségtől Dugovits átszállítását, hogy hátralevő bünte­tését kitöltse. ■■ 1 ■ ——■——mm————— Szabadalmazott szélhámosok szabadalma Bndapest, február 27. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Maudl Hugó volt ékszerész és Mandl Sándor szabósegéd ügyes ötlettel akart hirtelen meggazdagodni. Meg­alakították az „Elox" . viUanymegtakariió részvénytársaságot. Kis dobozokat rendeltek, azt megtöltötték gipsszel, amelyen váUany- drótot vezettek át. Ezután a dobozt fekete papírral ragasztották körül és a következő nyomtatott címkét ragasztották át: „Elox villanymegtakaritó, német szabada­lom." A két Mandl-fivér ezzel a találmánnyal sor- rajárta a háztartásokat és kijelentették, hogy ezzel a készülékkel óriási megtakarítás ér­hető el a viHanyfogyasztásben. Egyelőre mindössze szerelési költség címén kell öt pengőt fizetni és csak hatheti próba­idő után kérik a szabadalomért járó összeg kifizetését. Tömegesen szedték az öt pengőket a hiszé­keny vevőktől, míg az elektromos müveik igazgatósága tudo­mást szerzett a garázdálkodásról és bűnvádi följelentést tett a két „vezérigazgató" ellen. A rendőrség megállapította, hogy közönséges szélhámosságról van szó és az Elox-készülék egyáltalán nem alkalmas a villanyfogyaszíás csökkentésére. A Mamdl-fivéreket letartóztatták. Eddigi je­lentések szerint több, mint ötszáz családot vezettek félre a szélhámosok az áUitólagos szabadalom fölszerelésével.

Next

/
Thumbnails
Contents