Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-03 / 29. (1952.) szám
8 n ^i«<ai-MA^AR-HTraí^ 1929 február 8, HHPLÖm írja: KRRINTHY PR16YE3 — Szegeő, uiinapló — r 1929 január Mondom, nőm áron múlik, hogy mennyit íSl az ambor, hanem azon, hogy mennyire. .Tollát nem ia azon, hogy hol. Micsoda mű vészi ©lilén fölfogás: hogy Szegedre utaznia például nem olyan nagy dolog, mint A nsatráilijába utazni. Utána pl ó szempontjából egészem mindegy, tessék elhinni. Nem attól függ a dolog érdekessége, hogy az utat mekkorára tervezem, hanem azon, hogy a naplót mekkorára tervezem. Naivon köny- nyen el tudom képzelni, hogy valaki például rak ólaiba jón beutazza a naprendszert és a szomszédos csillag\ilágot és az egész útról — flegmaitűikus ember lóvén — egy anzikszkártyán számol be, szerinte igen kimerítően, hogy aszongya, kedves Málcsá néni, a Mars- bolygón re^eliiztünk, a konzervtej nagyon jó, csalik cnkirot keiM tenni bele. Délután a Szaturnusz menetit mentümk ed, ez egy óriási bolygó, de a gyűrűje még nagyobb, aztán a Neptunusz, ez egész hig és kocsonyás még, erről jut eszembe a Földi bácsi, alki úgy szereti a kocsonyát, szóljatok neki, hogy el ne Jelejtse megújítani a nála lévő sorsjegyemet, kezeidet csókolja Sándor. Ezzel szemben Newton átment a kerten, a fástkamrába, közben leesett egy alma — és Newtonnak, mire a fáskamrába ért, több uj és ered obi és soha még nem hallott mondani és jelenteni valója volt ezzel az almával kapcsokul bán. a világegyetemről és a Földgolyóról, mint Kódúin busznak, annak idején, Amerikáról # Pincér az étkezőben. Kevesen vagyunk, a pincérnek ideje van álldogálni, Pesti pincér, inteláii'gens, közléTaeny. Afféle filozófusaipus, a buniaiaisftaifiajíából, Hamlet sírásójának boszorkányos eiiméssége, bölcs pesszimizmus, életismorő fölény. Csupa szójáték, irónia, ,.kottából beszéljen vele az ember", mondja F .intet, elkeseredve, nem tudván egyenes választ kapni tőle. Mire a feketéhez érünk, egész életét elmondta, hozzáfűzve a tanulságot. Hát elvette azt a lányt, Istenem, az embernek szive is van. így kezdődik a szerencsétlenség. Kérem, ha az embernek családja van, nem csinálhat karriert, örülnie kell, ha egeik napról a másikra megél, Ho^t ez is valami? Kórom, ezen a pályán semmire se lékéit jutni Gyorsvonaton pincér, tessék mondani! Tíz éve, semmi egyéb, semmi, semmi, s 'huni nem történik — mindig csak gyorsvonat expressz, gyorsba jő Amerikába, Ausztráliába, Dél-Amerikába, soha egy szállodád fő- pintérség legalább — egy tapodtat nem jutottam előre,* tiz éve, uram — egy helyben áldok, nem lehet ezen a pályán egy lépéssel előre. És keserűen legyint, amint ott ál, inogva, kezében a csészével a h etven kilómé teres gyár sasággal száguldó gyorsvonat ő'kéz ökocsijában. # Szeigedi pályaudvar. Az if ion dlcoromb ód megmaradt hiúság egy kései moccanása bennem, félpiéanalig, ahogy Mtecmeregve’a lépcsőn, egyelőre nem látok senkit. Pesti iró ur érkezett, előadást tartami — hol csókol óznak ilyenkor a fehérruhás lányok? Nézze meg az ember. # De aztán jönnek, ha nem is fehérruhások, annál kedvesebbek, az egylet ehiökmői, vidám újságírók, néhány ismerős. Mindenki jókedvű a tiszta, friss, metsző hidegben — röpköd körülöttem ez a sok drága, gyerekesen gügyögő, édesen furcsa szöigedi „ö“ betű, minden szóban — pesti fülem képtelen megszokni, mindig azt hiszem, viccelnek, feairikíi- Tozzák a népszínmű parasztját, hiszen ruha, tónus, stílus a leggyakorlottabb és pallérozottá bb középeurópai kulburvomailom áll — aztán az emberek etnológiai karaktere is sokféle, éppen csak hogy itt születtek, mindamy- nyian. Hiába, ez a makacs ki® „ö“ betű erősebbnek bizonyult a sokféle összetevőnél, átüt rajtuk, érvényesíti a kellemes hangzás ősi követelményét. A repülőgép félóra adsatt ér ide Pestről, de berregését jő párezer évig még nem úgy fogja hallani a szögedi fül, mint mi. hogy kerepel, hanem úgy, hoev keröpöl. Kérőm, hiába minden evolúció, nem segít ezön még a Mrös íneudi lélökelömzés se. # De a kritikus már megszólal bennem, ugyan kérlek, puszta szokás az egész. Ahol úgy tanultad, te is csak az „ö“ betűt használod. ott is, ahol 87/ori/n,tod „e“d lehetne mondani — Juhász Gyulát, drága barátod, csillogó. fekete szemével és csillogó, fekete aJiká- rui.-la-szálkáidéval, ugy-e mégis csak azzal ötetted meg a kávéházban, hogy „jóestét, költőm" — nem azt mondtad „keltőm", pedig igv In okú abban és jelentősebben emlékez- tetue ez a szó kettős, jelképes tartalmára, igaz, rnínri■afoiág, a lelkiíjsmeret szavára nehezen ébredő telkeik swivmon felejtik ed, hogy a kn tő nomosaík „kölit“, de „keli" is. r ’vtlőrx* csak iiniigy®égett. Gyulám nevetve ne tei, hogy vannak, akik már eokalják tőle * rng;ird-n-dlj havi létminimumát. Eloa/lás után vacsora a KamHatv piháifflgtnf nagyvárosi konyha, kiszolgálás, — vacsora után haingó-jazz. Odakünt szinte csilingel a kristálytiszta tólíi éjszaka, — recseg a Tisza jégpáncélja, a csillagok borzonganak, remegnek, csak a Hold tündököl mozduld tan fön- ségben, fittyet hányva a dermesztő hidegnek. \ig fecsegés a „Meistersinger" hangulata. “Ha télidén vidám tűz ág .. Hans Sachs-ot keresőm, — nini, hiszen itt ül, szemben velem. Juhász Gyula fekete szakálla mögött. A költő borongva hallgat, —- ol- daüthajlotJt fejjed, tűnődve néz egy szép lányt borospohara mögül, —- papír fölé hajol, sebtiben Írni kezd. És ahogy veti a sorokat, néha összeliűzött szemmel fölnéz, ingatja fejét, vizsgálja a készülő vers modelljét, szinte int neki, hogy forduljon egy kicsit balra, most a Fülecskéjáre hajló haj ti öcsiről kell egv hasonlat ide, oldalt, a készülő vers negyedik sorába. # Délelőtt a múzeumban. Móra Ferenc irton van, a helyettes igazgató kalauzol a legújabb ásatások anyagából rendezed gyűjtemény között. Csodálatos dolgok kerülitek elő, négy— ötezerévé® régiségek, óriási mennyiségben. Tehát vám szerencsém jelenteni, hogy potom ötezer esztendővel ezelőtt igen kedélyes és békés időket élt Szeged és vidéke. Az asszonyok valamivel többet dolgoztak, mindenféle edényekéi csináltak agyagból, szép tálakat meg korsókat, itt-ott ájtailos, vagy csintaAncona, január vége. Tegnap még úgy volt, hogy elakadok a szigeten. A téli tenger, a holt szezon és a rosszul érteit menetrendek megtették hatásukat. Anconába igyekszem s oda hajó csak hetenként egyszer megy. Nincs más mint lemenni Zárába, ott rostokoliii két napot s estétől-reggelig bumlizva onnan hajókázni át az olasz szárazföldre. Mondhatom, nem voltam elragadtatva. Két külön társaság hajóján, éjjel, ka- binkölelezetlséggeL, a téli Adrián hánykolódni, brr. Egy másik brr adta meg a mentő gondolatot Ez fennről jött, erősen és mélyen búgott. A trieszti hidroplán. Megvillant a sziget fölött, aztán tovább suhant délnek. Meg voltam mentve. * A S. I. S. A irodájából pár perc múlva az előzékeny A. NiceoMch, a légforga’mi lussini vezetője, már a trieszti központtal beszélt s félóra múlva kezemben volt az újságírói kedvezményes jegy. Holnap reggel, gondoltam, nem fog ilyen fölényesen elsuhanni, a kikötő szélére kiterítik a nagy piros négyszöget s a három motoros pompás gép le fog szállni értem. * Féltiz tájban ott vártuk a gépet. .Ahogy feltűnt a látóhatáron, Niocolich ur telefonon jelentette Triesztnek, akár a forgalmista a vonatérkezóst. Aztán be egy csónakba. Már innen néztük, ahogy a vízre száll s közeliinkbe jön ügyes manővrirozás- sal. Pár perc, néhány erős evezőcsapás, kezet szorítok a derék Niecolich-csal, a hatalmas aluminium- gép derekából kibújik a kis létra, fenn vagyok a gépen s eltűnők egy kerek nyílásban, A gép derekában van a legénység helye és a raktár, át egy kis ajtón s a gépmadár fejében ülök, az üvegoldalu utaskabinban, kényelmes bőr- íotellben, előttem fölfelé kis nyitott ajtón látom a pilótát s a gépészt, mint a gépmadár két szeme ülnek fönn elöl. A három egyenként 250 lóerős motor, ami középen és a két felső szárny mellén van beépítve, e°v mozdulatra dolgozni kezd, búg, újabb mozdulat s a r inga tózás gyorsuló mozgásba csap át: megindultunk. Fordulunk, a csónak felé egyet intünk, nekikanyarodunk a tengernek, a motorok teljes erővel dolgoznak s alattunk kétoldalt tajtékzó fehér árban szökik föl a meghasitott tenger. Nyolcvanas, majd százas tempó, a két ssárnylalp már a levegőben van, alig pár száz méter e már mi Is repülünk, a kikötő házai süllyednek, a kijáratnál a dombok fölött vagyunk s mikor a cigalei öböl fölött elsurranunk, már pár száz méter magasból nézem az egykor Erzsébet királynőnek épített villát, ahol most a Templer-penzió olcsó és kitűnő komfortjában magam ia két szép napot töltöttem. * Sok apró sziget: világítótornyok, falucskák szállnak el alattunk, jobbra a szabad tenger, balról a havaskucsmás Velebitek. Feledhetetlen kép, változatos, tarka é* különösen Innen a mániásból szép. Csak a látóhatár kiszélesedésén érzem, hogy emelkedünk. Mennyi, már ezer méter, hm, köszönöm. Elsőrangú dolog tudni, hogy repülök. Igen, tudni, mert érezni nem érzem, ha hátradőlök a főiedben « az újságomba nézek, abszolúte nem érzem, hogy repülőn vagyok, oldalt csak az eget lálni, a gép nem ráz, mint a vonat, nem zökken, mint az autó és nem bimbál, mint a hajó, — jobb mind a háromnál], csak az előnyét adj a midogyíknok, a kényelmet, a gyorsaságot ók a tisztaságot, de azt, hogy repülők, inkább tudom, mial érzem, eeak lám dteziifcményakikel. Gyerekek ugrándoztok körülöttük, játékod én y ökoi faragtok, az is megmaradt mind, meg azok a szép, csontból faragott varrótűk, bórlytikosatok, meg nyakláncok, fülbevalók. A férfiak vadásztak, halásztok és egyéb politikai tevékenységgel töltötték az idői Mindenesetre valamivel szolidabb veit m élet fölfogása, bizonyos tekintetben komolyabbon vették a kultúra és civilizáció érdekéi, mint manapság. A jövővel és annak töltetei ével, a maradain d ósággal többet törődtök, — mait keld itt sokait bizonyítani, Iám, ezek a tárgyak megmaradtak, ötezer óven át, Legalább is ekkora időre voltaik tervezve és méretezve, bizony. Az a sok gumiból, meg selyemből, meg nem tudom miféle laza és romlandó anyagból készült iparcikk, oaseáu-cigirebtiaszipka, kaucsuk-fésü, amivel manapság szolgáljuk ki magunkat, száz évig se marad meg, ugyan miből élnek majd ötezer év múlva a paleontológusok, régiség- kutatók? Tessék, nézzék meg, ez a csinos kis kőbalita, hegyesre csiszolva, amivel az ötezer év előtti szegedi cívis veute kupán szeretett felebarátját —- megmaradt, ki se csorbult, csali úgy, mint a koponya, ha kissé lyukasan is, amit bevertek vele, — ezzel széniben felteszem a kérő est, ugyan mennyi ideig konzerválható az a rosisz papírból készült lappéldány, a helybeli sajtó egyik terméke, mely ugyanennek a célnak szolgálatában ma reggel azt irta rólam, hogy nagyon csodálkozik, mért fogadtok itt olyain szívesen. Továbbá ezekben a régi temetőkben mindenféle jó éteteket, fél disznót, telj kulacs bort temettek el a halottal. Igaz is, nehezen érthető dolog, sok idő keltett hozzá, míg e!h ittuk, hogy az embeT olyan gyorsan, néhány perc alatt, le tudjon szokni az élet kis öröha lenézel* s a feltűnő gyorsan változó tájat látom, akkor van valami homályos érzésem a gyorsaságról, ami száz-kétszáz között váltakozikSziget-sziget után, néhol egy-egy sziklás hegytömb egész közel marad el, messze rózsaszínes pont, az már Zára. Nö-nö, már látni, hogy város, lassan ereszkedünk. A kis félszigeten fekvő tarka, napsütéses város fölött itttmár igen, itt már érezni a szédületes gyorsaságot, a magasságot, a repülést, mintha húznák alattunk a várost, mint egy domború térkép csúszik, most fölé kanyarodunk, ereszkedünk, a házak nőnek, mintha esnénk, a gép árnyéka illan a tetőkön, felfelé bámuló emberek, szinte súroljuk a köményeket, 8 a belső kikötő nyugodt vizét egyszerre csak feLsza- kitja a gép, keményes zökkenés, felszökik a tajték az ablakokig, süvölt, a vizen vagyunk, a motor lehalkul s pár száz méter után a part közelében megállunk. Bárkán ki a partra, van egy óránk. * Dalmácia régi fővárosa most szabad kikötő és az egyetlen olasz birtok a jugoszláv párta*. Fiúmétól Albániáig, csak a város és határa. Szines, tarka és derűs, balkáni, mozgalmas, lármás, — pedig most visszaJejlődőben van, a jugoszláv Spa- lató nyomja erősen. Rengeteg jó és olcsó cigarettája, dohánya és italféléje van: nem azért vámmentes kikötő, hogy még ez se legyen, kár, hogy mikor egy órás séta után csónakba szállunk. az olasz finánc velünk jön s csak utikészietnyit enged magunkkal vinni. Még van egy pár perc, kiállók a repülő aisó szárnyára s elbeszé'getek az ,>Avion" rádiótiszt- jével, aki tiroli német fiú. Mellettünk cigarettázik a pilóta és a gépész. Pompás fickó, mondja a rádiós a pilótáról, egyike a legjobb háborús olasz repülőknek, egymaga tizenegy osztrák-magyar gépet lőtt le. Most keres öt-hatezer Urát, még többet is. Jól vezet, mi? — Nem tudom, mit feleljek, e téren igazán nem vagyok szakember, de bizonyosan jól, mert semmi baj sem volt és különben is, ha le tudott lőni a levegőben tizenegy’ osztrákmagyar repülőt, hát persze. Indulunk. Az ajtócskákat becsapják, a motor megindul s tiz perc múlva elhagyjuk az utolsó szigetet ia, ezer méternél magasabban, könnyű fel- hőgomoiyok alatt, nekivágunk az Adriának. * Repülni ma már se nem vicc, se nem újdonság. Ez a járat naponta fut Portorosebol Trieszt— LussLn—Zára—-Ancona—Velence és haza. Pontosan mint a vonatok, rádióval fölszerelt gépek, amik állandóan beszélnek a trieszti központtal, ahol capt. C. CoeuHch. commt. Vidulioh és ing. Giovanni Maiovanne, a S, I. S. A. legfőbb vezetői Intézik a légijárat dolgait, ők már tudják Triesztben, hogy Zágrábból hány utas jött a hogy már nyílt tengeren vagyunk a nekünk is lejelentette Ancona, hogy a kikötőben ninca hullámverés, nyugodtan leazállhatunk, a rádiótiszt épp most Írja ^ssze, hogy hányán akarnak ebédet Anconában, visszamászik a kabinjába s amíg én az ablakon át nézem a szárnyaknál kifeszített vékony drótot, addig ez a drót elmondja a tenger túlsó partján, hogy hány ebéd várjon készen s kell-e helyet rezerválni a római gyorsbk, mindez nagyszerű, de már se nem vicce, se nem újdonság, bár egy pillanatig fájt, hogy egvszer lett volna alkalmam az életben eddig repülőről rádióval ebédet rendelni s akkor se szántam rá a huszonöt lírát, — nem ezek a dolgok, más az, arnl mégis különösebbé telte ezt a rövid, másfélérás utat. Kinéztem és nem volt szárazföld. Sehol. Ezer méter magasban, ezen * gyönge alumínium leDólbem egy kedves fiatal újságíróval kerül- bem össze. Váradról, aiki félórái, mindenféle beszélgetés után megemlítette, hogy interjút szeretne esküdni a Lapjának. Hát kérem, mondtam, csináljon, semmi akadálya. Akkor ltot kezdjük, mondta és ceruzát vett elő. No hald ja, mondtam neki, félórája beszélünk és most akarja kezdeni, mikor már tudom, hogy, interjú lesz belőle? Kicsit gondolkodott, elnevette magáit és eltette a ceruzát. Ebből a fiúból jó újságíró lesz idővel. # Kedves, barátságos szegedi család vendége vagyok, ebédre. A 24 éves fiú világotjánt színházi tudós, nagy rendezőnek készül, fiatol felesége operaénekes, éppen most volt zajos sikere a nagysikerű „Dorottyában", amiről Pesten is a legnagyobb elragadtatással irtok és beszéltek. Ebéd előtt a kedves művésznő néhány operaária eléneklésével ajándékoz meg. A régi, vidéki ház csendes, boltos szobájában, mint aranyosan csillogó mézforrás, szjnes szökőkút bue^yan föl Puccini boldogan trillázó madár léiké. ,Butterfly, te ici-pici asszony Te áprilisi illat.. Utána szegedi halpaprikés, apa és anya emlékezése Mikszáth. Gárdonyi, Tömörkény, Bródy Sándor szegedi napjaira. Az obiigát emlékkönyvbe ezt Írom: „Hálás vagyok érte, hogy rövid félóra alatt módomban volt e házban egy életre megtanulni, mennyi finomság és muzsika fér el a szegedi hal paprikásban -- és mennyi tűz és iz és erő egy Puccini-áriában." Vattaiképpen van közük egymáshoz. Né:n utolsó ária az. ezüstösen csillogó pikkelyeivel, amit a Tisza árja ringat... mezekből épített gépen, aminek, ha a szárnyára rálépek, belörik, majd egy lueat ember ÜL, olvas, uózdegél számol, vagy szunyókál, és a három motor forgatja azt a furcsa alakú három fadarabot, amit propelleruek hívnak s itt az Adria közepén 150 kilométeres tempóval megyünk, menelrtaui- szerü pontossággal. Ebben mégis van valami, ami még újszerűbb, alu.1 a magasság miatt a tenger mozdulatlan, mintha állnánk, nincs, amin a sebességet iátnók, csak ezek a kis felhők, amik őrült irammal nyargalnak velünk szembe, ezek mutatják, de föld sehol, csak kék ég, fehér felhők, kék tenger és a fehér gép alul, oldalt, a vizen egy* velünk szálló sóiét pont: a gép árnyéka. Elképzelni, hogy Lindbergh egyedül, az óceánon, hoszu és egyforma, unalmas változatlan órák hosszat, — most megtanultam nagyon tisztelni őt, mert ez az egyformaság órákig, ami itt csak pár perc, az rémes lehetett. * Rágyújtok egy cigarettára, s egy pár sort írok haza. Aztán még az én kedves diákbarátalmnak akartam innen, a gépből, egy lapot küldeni. De erre már nem volt idő, a pilóta hátraszólt s mész- s»e elől kékes hegycsúcs derengett, az auconii part, az olasz szárazföld. Keresztül repültük a tengert. Ez a pillanat szép volt Igen, igen, ez mégis gyorsaság, pompás, megrendítő és fölrázó. Félórával ezelőtt dalmát part, most már olasz part, hajón egy egész éjszaka lett volna, így egy ugrás, tényleg igaz. hogy kisebb lett a földgolyó, vágy ami ezzel egy. nagyobb lett az ember. Ebben a pillanatban, nem tagadom, nagyon jói éreztem magam, nagyon friss és fiatal gondolatok cikkáztak bennem, s ha az érdeklődés el nem nyom, valami nagyon bátor, nagyon lendü'etes pár sort írtam volna, mert beszélni ,ítt hiába, elnyeli a motor. Most már nem tudom pontosan, mi volt, most már nem tudom, csak a szavak porhüvelyét, a gondolat tetemeit megmutatni, amik azonban élő élei voltak, mikor Ancona fölé repültünk s remek sebesen röppen Ilink át. a perc foszlányai már csak annyit mondanak, szürkén, szégyenlősen és sután, hogy minden szegény embert, akit megvert az élet, minden megsebzett lelket, aki a sors mozsarában összetört és minden küzdő, vergődő, kin'ő- dó ifjút, akiben még az isteni teremtés édes izo érzik föl tiszta és végtelent kívánó vágyakban, amik folytonos hajótörést szenvednek a brutális világban, — ezeket mind, mind bele kéne ültetni a gépbe, ezeknek meg kéne adni azt a fejedelmi gyógyszert, hogy hetenként egy órát repüljenek, ezeket a szerencsétlen embereket, akik olyan közel vannak a szivemhez, hogy még itteni örömömben is az ő keserves életük jajdul föl be’ő- lem, ezeket igy kéne felülj ekei ózni, régen a ceasárok cirkuszt adtak a népnek, ma ingyen repülést kéne adui ue.kik, — jobban megérdeltni a mai tömeg, mint a császári plebs. És ki is fizetné magát: az az intenzív életérzés, az a felfokozott életkedv, ami itt sodor és ragad és lángol, az sebet köt, erőt ad. hitet kelt az éleihez: ? ezek a szociális erőket, az egészség, az é'eterő, az életkedv a feneketlen tömeglélek rengetegében olyan tüzek, mint a motorrobbanás a villámpusztitás- hoz: tűz és mégis má« tűz, tűz, ami fölött már az ember lett az ur s emberi Jóra használja föL Megtámogatom búcsúzéban fényes fémszárnyad, roppant gépmadár. llitplollenőrzcs Jugoszláviában. A jugoszláv Nonvzoti Bank és a belgrádi, valamint a zágrábi l>ankikÖ7,pontok közöli teljes megegye/ős jött létre az állandó hitel ellen őrzés k érdiós ívben. Egyúttal elhatározták, hogv az ellenőrzés ez év március végén életbelóp. A KépesTiiét előfizetési dPa Praha II., PanskJ 12* sz. Hl. emeleteimre küldendő tuedrőL # Repülőn az Adrián át Irias GYŐJIY DEZSŐ
