Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-27 / 49. (1972.) szám

1929 február 27, szerda. 'PRKGM'/VYAró’ATl-HtRTi 5t> Egy megszökött elvetemült bosszuérzéstől hajtva tévedésből meg­gyilkolta a szocóci plébánost Meg akarta boszulni börtönbejuttatását — Eszeveszett vérengzés után öngyilkosságot követett el Pozsony, február 26. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Egy kis szlovák fa­lucskában, a Turócszentmárton melletti Szó cóc községben tegnap borzalmas vérfürdőt rendezett egy szökött fegyenc. A bosszú érzése hajtotta az emberi mivoltá ból kivetkőzött gonosztevőt, aki a lipótvári intézetben öt éven át leste a pillanatot, amikor kiszabadul és lesújthat arra az em­berre, aki hite szerint a börtönbe juttatta, öt éven ál szitotta a lelkében izzó gyűlöletet és agyát annyira elhályogozta a vak düh, hogy midőn a bosszú végrehajtására került sor, nem nézte, hogy kivel áll szemben, hanem mint egy eszeveszett őrült gyilkolt és vetett véget a maga életének. Még tragikusabbá te­szi ezt a szörnyű öldöklést, hogy áldozatainak tulajdonképpen semmi köze sem volt az ő börtönbejutásához. Tévedésből emelt fegyvert a szocóci plébános ellen és minden ok nélkül terítette le azt az embert, aki a földön heverő, halálosan sebzett pap segítségére sietett. Két ember életébe került a bosszumü, mig a harmadik súlyos sebbel menekült. A tömegvérengzés tragédiájának előzményei visszanyúlnak az öt év előtti időkre. A száz­harminc lelket számláló szlovák községben, abban az időben rettegett hírben állt egy Sztrochon György nevű munkás, akit mindenreképes embernek ismertek. Be­törések, lopások és egyéb gaztettek sora ter­helte lelkiismeretét. Élete egyrészét börtönök­ben töltötte, ha kikerült, ott kezdte, ahol ab­bahagya. Egyizben a plébániát akarta kifosztani, éjszaka besurant a plébánia hivatalának aj­taja elé, a magával hozott szerszámokkl ki- feszitette a zárat és bejutott a hivatalba, on­nan pedig a lakásba. Javában dolgozott, ami­kor az alvó plébános felijedt a zajra, lámpást kapott fel és elindult, hogy szétnézzen a lakásban. A betörő egy szekrény mögé hnzódott, de a plébános rátalált. Föltár mázta a házait s a kelepcébe jutott betörőt az elősiető csendőrök kezébe adta. Sztrochon György ismét megjárta azt az utat, amelyet már annyiszor taposott. A csendőr­ség fogdájából a turócszentmártoni ügyész­ség fogházába vitték, majd bíróság elé állí­tották. A tanuk, élükön a plébánossal, terhe­lőén vallottak a gonosztevőre, akit a bíróság, javíthatatlan voltára és többszörösen bünte­tett előéletére való tekintettel, példát sta­tuáló szigorral sújtott. ötévi fegyházbüntetésre Ítélték és miután a bűn por megjárta a fellebbezési bíróságokat, a büntetés kitöltésére a lipót- várí fegyintézetbe szállították. Amint a későbbi tragikus következményeik bizonyítják, Sztrochon György a bosszú gon­dolatával búcsúzott a szabad élettől s a fegy­intézetben egy pillanatig sem feledkezett meg arról a szándékáról, hogy kiszabadulása után meg kell torolnia a ta­nuknak a vallomását, akik hozzájárultak elitéltetéséhez. Nagynéha szót ejtett cella társai élőit t a lelkében égő bosszúvágyról, de azok nem vették komolyan, hiszen tudták, hogy a legtöbb gonosztevő ha­sonló gondolatokkal lépi át a fegyház kapu­ját, de midőn kiszabadulnak, kisebb gondjuk ás nagyobb annál, semho'”r fenyegetésüket beváltsák. Sztrochon Györgyben azonban mindjobban elhatalmasodott a bosszú gondo­lata. Nem tudta kivárni, amíg büntetését le­tölti és kiszabadul börtönéből. Leste, kém­lelte az alkalmat, amely szabad utat nyit bosszúja végrehajtására. Pár hónapja hiányzott még az öt esztendő­ből, de midőn az első jó alkalom kínálko­zott, habozás nélkül kísérletet tett a szö­késre. A kísérlet sikerült. Kiszökött a fegyintézetből és útját egyenesen Szocóe község fellé vette. Útközben revolvert szerzett. Azzal a szilárd elhatározással, hogy végleg leszámol a szocóci plébánossal, akii öt évvel ezelőtt a bíróság előtt terhelő vallo­mást tett ellene. A községbe érve, többekkel tat átkozott, de nem ismerték föl a fegyházvi- selt embert, akinek arcát a börtönfalak kö­zött töltött évek föl barázdálták és megvál­toztatták. Bármilyen vak és vad volt az indu­lat, amely bosszúra hevítette, terve végrehajtását mégis józanul, hidegen és számitóan végezte. A plébániára ment s a plébános után érdek­lődött. Nem kérdezte meg, az-e még a plébá­nos, aki öt esztendővel azelőtt volt. Csak annyit, kérdett: ' hol van? Egy ismerősét kisérte el vad ászki rándulásra, — kaj)ta a valászt — ha sürgős elintézni való­ja van vele, keresse meg az erdőben. Sztrochon nekivágott a havas országúinak és nemsokára beért a közeli erdőség fái közé. Rö­vid keresés után megtalálta a plébánost, aki ismerőse társaságában járta az erdőségeket. Nem vette alaposan szemügyre, azt hitte, ő az, akit öt esztendeje kiszemelt erre az utolsó találkozásra. Hogy gyanút ne keltsen, illemtudóan közeledett, alázatosan köszönt, azután előadta kérelmét. Egy keresztlevelet szeretne kiállitani, sürgős lenne a dolog, szeretné, ha még délután meg­kaphatná ... A plébános, Pánik József nem ismerte az ide­genből jött munkást, nem is ismerhette, mert öt évvel ezelőtt még elődje vezette a plébániát. Teljesen gyanútlanul hallgatta a kérést és készséggel vállalta teljesítését. „Gyerünk a plébániára, megkapja a kereszt- íevelet.‘‘ — hivta a munkást s a vadásszal együtt, hár­masában elindultak a község felé. A falu köze­lébe érve a vadász elbúcsúzott és útjára ment. A plébános egyedül maradt a szökött fegyenc- cel, aki csak az alkalmas pillanatot várta, hogy bosszúját végrehajthassa. A keskeny dű­lő utón a plébános előlment, Sztrochon pedig egy lépésnyi távolságban mögötte haladt. Mi­dőn közelébe értek a község határának, Sztrochon előrántotta a revolvert és közvet­len közelről a plébánosra sütötte. Áldozata egyetlen jajszó nélkül rogyott le a hóba. A revolver dörrenésének zaja azonban fi­gyelmessé tette a vadászt, aki ekkor még alig kétszáz méternyire távolodott el tőlük. Vissza­rohant az utón s az eléjetáruló kép az első pil­lanatban annyira megdöbbentette, hogy bénultan, földbegyökerezett lábakkal állt meg. A plébános a földön hevert és felette revolver­rel a kezében állt gyilkosa. Midőn meglátta a közelgő embert, a revolvert ismét lövésre emel­te s mielőtt a vadász felocsúdott volna meg­lepetéséből, golyót kapott testébe és elterült a havon. A lövések döreje fellármázta a falusiakat, akik a vérengzés színhelye felé tódultak és nemso­kára megjelentek a csendőrök is, akik épen a község közelében portyáztak. A gyilkost azonban nem lehetett megközelí­teni. A földön heverő áldozatok, s a vér látása meg- tébolyitotta. Revolverét feje körül forgatva vak­tában össze-vissza lövöldözött, majd újra töl­tött és mégegyszer golyózáport zuditott a tömeg felé. Golyói senkit sem találtak. Amikor látta, hogy a gyűrű szorosra zárul körülötte és töltényei elfogytak, az utolsó golyót a saját halántékába küldte. Hozzárohantak, de nem volt már életben s áldo­zata a plébános is élettelenül hevert mellette a havon. A vérengzés harmadik áldozatát súlyos sérülésével kórházba szállították. A két halálos áldozatot követelő dráma hire villámgyorsan terjedt szét a vidéken s a lakos­ság körében mélységes megdöbbenést keltett. A község plébánosa Pánik József mindössze 38 éves volt, trsztenai születésű s a teológiát Esztergomban végezte. A rend­kívül rokonszenves papot hívei nagyon szeret­ték és ragaszkodásuknak számtalanszor adták tanujelét. Szörnyű tornádó a Mississippi vidékén Eddig tizenöt halott — Tűzvész, árviz, forgószél — Több milliő dollár kár — Newyork, február 26. A déli államokban az elmúlt napokban szörnyű erejű forgószél dühöngött, amely óriási károkat okozott az Unió leggazdagabb vidékein. Az újabb ele­mi csapás rendkívül sok emberáldozattal járt. Az anyagi kárt sok millió dollárra be­csülik. Legtöbbet a Missisippi államban lévő Duncan község szenvedte, ahol a ro­mok alatt eddig tizenöt holttestet találtak. Valószínűre vehető, hogy az áldozatok szá­ma ennél még jóval nagyobb. Grand Plains­ban több ház összeomlott. A Sooler Stationi katonai repülőtéren megrepedt egy három­ezer gallonos benzintank s tartalma kifolyt. Csodálatosképpen a benzin nem gyulladt meg, holott a közelben több ház égett. A heves esőzések után mindenütt katasz­trofális árvizektől tartanak. Az erős szélben és az általános sötétségben a mentési mun­kálatok csak rendkívül lassan haladnak előre. Hlinkát is kihallgat jáka Tuka-ügyben — A védelem tizenkilenc tanút jelentett be — Pozsony, február 26. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A Tuka-ügyben a vizsgálat lassan a befejezés felé közeledik. Ma délelőttre több tanú volt beidézve, köz­tük Hlinka András is, de a tanuk közül csupán egy lévai párttitkár jelent meg, akit a vizsgálóbíró ki is hallga­tott. Még tizenkilenc tana kihallgatása van hátra, akiket a védelem jelentett be. Ezeket álildtó- lag még e héten kihallgatja a vizsgálóbíró és azután be is fejezik a vizsgálatot. A Národny Denniknek és e Lap nyomán más pozsonyi lapoknak az a jelentése, hogy Flachbarth Ernő dr.-t, a szlovensakói és ru- szinszkói szövetkezett ellenzéki pártok köz­ponti irodájának igazgatóját a vizsgálóbíró hétfőre idézte meg, de nem jelent meg, ter­mészetesen légből kapott valótlanság. Az Igazság az, hogy Flachbarth a pozsonyi lapok ismételt jövendölgetése dacára sem kapott az elmúlt hétre idézést, hanem azt csak ma reggel kézbesítették ki neki. Az idéző végzés szerint a vizsgálóbíró szombaton délelőtt tíz órakor fogja kihallgatni. Egy visszautasított rágalom A német kisebbségek nagy revüjének, a Bécsben megjelenő Nation und Staat-nak februári számában a következő szerkesztősé­gi nyilatkozatot olvassuk: „Tekintettel a Pozsonyban megjelenő Národny Dennik egyik tudósítására, a szerkesztőség megállapítani kénytelen, hogy Tuka professzor, a letartóztatott cseh­szlovákiai képviselő, a Nation und Staat cimtt folyóirattal semmiféle közvetlen, vagy közvetett összeköttetésben nem állott, a szerkesztőségben soha látogatást nem tett és vele nem is levelezett. A Národny Den­niknek azt a bárgyú gyanúsítását, hogy la­punkat a magyar kormány támogatja, meg botránkozással utasítjuk vissza.“ A Národny Dennik igazmondása — úgy látszik — maholnap már egész Európában közmondásossá fog válni. Mnhart egy kassai bűnügy aktáit is átnézi Kassa, február 26. (Kassai szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Linhard vizsgálóbíró tegnap megkereste a kassai törvényszéket, hogy Jakab János nagymihályi vendéglős el­len folyamatban lévő rendtörvényes eljárás iratait küldjék be hozzá betekintés céljából. Jakab Jánost azzal vádolja az ügyészség, hogy i—i ing iiwi iimii inwiHii i amr ani iir miti i ii i~ Csizi Jód Bróm Gyógyvíz a legerősebb jódos források i Csizfürdő, Szkvenszkó. 1923-ban, amikor Tuka Béla titkos megbeszé­lések végett állítólag Nagymihályon járt, a néppárt értekezletén résztvett Barátfalvy Bé­la továbbszolgáló szakaszvezetőnek Jakab János azt mondotta, hogy „ne szereljen le, hanem várjon 1928 október 28-ig, amikor nagy fölfordulás következik be és szükség lesz jó szlovák emberekre". Linhard vizsgá­lóbíró Jakab vendéglős kijelentése • és Tuka ismert vacuum iuris elmélete között össze­függést lát és ezért kérte be az ügy iratait. Jakab János ügyében egyébként a közel jö­vőben fogják megtartani Kassán a főlárgya- lást GRAND HOTEL IMPERIAL NAGYSZALLODA BUDAPEST VB., Rákóczi út 90. Egy perc a Keleti pályaudvartól. Elsőrangú családi szálloda, 150 szoba. Központi fűtés, hideg, meleg fo­lyóvíz a szobákban, interur- ban telefon. Gyönyörű társalgó helyiségek, éttermek, irószobák. Az étteremben mérsékelt árak és menü rendszer. Kívánatra teljes pensío. Törzsvendégeknek kedvezmény. ,'ÍÍIREK^. 27 ; Február mm J| Szerda '[Isii la w Ittál! A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: Adria: A moszkvai vörös táncosnő. (Dolores dél Rio). Második hét. Flóra: A hét bűn jachtja. (Brigitta Hetin). —? Szerelem és börtön. (Henny Portén.) Hvezda: Robin Hood. (Douglas Fairbanks). Lido: Volga... Volga... (Második hét). Lucerna: Kraszin. (A Nobile-expedicáó megmen­tése). Metró: Jobb házból való leányok. — A sivatag karmaiban. Svetozor: A táncoló orchidea. (Xénia Desni.) — Meghalt.Péchy Aurél, a kassai ítélőtábla volt elnöke. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: Pé- chy Aurél, a kassai ítélőtábla volt elnöke 81 éves korában Kassán meghalt. Az elhunyt egyike volt a legtiszteltebb és legképzettebb bíráknak, aki­nek úgyszólván egész bírói tevékenysége Kassán folyt le. Halála úgy a birói karban, mint az ügy­védek körében nagy részvétet keltett. Temetése holnap fog végbemenni. — Okánik Lajos, Pozsony polgármestere, há­rom hónapi betegszabadságra megy. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Okánik Lajos dr. polgármester legközelebb három hónapi betegsza­badságra megy. Ezt az időt minden valószínűség szerint újból Északafrikában és Spanyolországban fogja tölteni. — Háziasság. Fekete Aranka, Magyansófk, és Tuíboly Aladár földibirtokos, Csonkahegy­hát (Zialamegye), 1929 február 20-án Ma- gyarsókon házasságot kötöttek. xx Menyasszonyi fehérnemű- és ruha­kelengye szükségleténél forduljon a régi, jóhirnevü Tausky J. Fiai céghez, Bratislava, Nyerges-ucca 7. szám. Alapítva 1846. Figyelem! Menyasszonyi kelengyéit, baby kelengyéit un íehérncmüit legjufáayosabban Salamon Sándor cégnél, Bratislava, uj cm Lörinckapu n. 15. sz. alatt szerezheti be — Sa át készítmények, mérték zserint — Repülőjáratok Milánó és Budapest között. Milánóból jelentik: Balbo légügyi államtitkár de Capilani polgármesterre! uj légi járatokat beszélt meg, amelyek Milánót Münchenen kívül Berlin­nél, Beccsel és Budapesttel kötnék össze. Egy ri- vierai repülőjáratot is terveznek párisi elága­zással. — Szobránc-fürdő gazdát cserélt. Szobránci tu­dósítónk jelenti: A jóhirü Szobránc-gyógyfürdőt hosszabb időre bérbe vette Russay Gábor dr. volt budapesti egyetemi tanársegéd, fürdőorvos. Hogy a fürdő jó kezekbe került — az kétségtelen. Russay dr.-nak az édes atyja 35 évig, ő maga már 10 éve orvosa a fürdőnek s így megvan minden garancia arra, hogy az eddig nehéz vi­szonyok között küzködő fürdő ismét felvirágoz­zék és elérje azt a fokot, amelyet páratlan gyógy- hatása révén nagyon megérdemel. Az igazgatóság bevezette a villanyvilágítást, szénsavas hidegvíz- fürdőket, iszapnakolást stb. A vasútállomásokról elsőrendű autóbuszokon lehet eljutni a kedves fürdőbe. xx 100 koronás havi részletekben már kaphatja a legkiválóbb gyermekkocsikat, re­formszékeket, gyermekágyakat és a legkülön­félébb játékcikkeket. Freistadt Emil. Po­zsony—Bratislava, Nyerges-n. 3. Fiók: „Gyer- imek^aradicsom“-iruház, Mihálykapu-u. 11,

Next

/
Thumbnails
Contents