Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-27 / 49. (1972.) szám

í T>T>AC»t/v>AGVARHIRIjAP £ Hűl sasóba került Hollandia megszállásának tétele. Ismeretes, liogy Belgium és Hollandia kö­zött a Schelde folyó torkolata vidéke miatt nyolcdiz év óba krónikás konflikus létezik, amit mindeddig nem sikerűit kiküszöbölni Antwerpen, Belgium nagy kikötővárosa, a Sohelde folyó partján fekszik, de a folyónak torkolata holland területen éri el a tengert. Amfcvempen legnagyobb konkurrense a hol­land Rotterdam s a belgák véleménye szerint a hollandok mindent elkövetnek, hogy a Sohelde torkoLatvidékón való belga hajózást megnehezítsék, hogy ezzel saját kikötőjük érdekeit támogassák. Ezért Belgium határo- [ zott lépéseket tett Ésaakbarbantnak és a Schelde torkolatának nemzetközivé tételére, vagy' megszerzésére. Viszont az Északbelgd- umbán lakó fHamandok legújabban, nincse­nek megelégedve a belga íeuhatósággal és veszedelmesen átkacsingatnak Hollandiába. Belgium a flamand autonóm ista mozgalom miatt gyakran néni palástolt haraggal tekint Hollandiáira s a két állam viszonya kezd Ugyanúgy eknérgesáítenL mint pontosan száz évvel ezelőtt, a belga szabadságharc idején. A centenárium megünneplése egy-tót év múlva bizonyára még inkább felfokozza a két nemzet közötti ellenségeskedést. A nyugodt holland nép óriási fdlháhorodása Mindezt számításba véve nem csodálatos, hogy a németalföldiek megfelekeztek közmon­dásos hidegvérükről és nyugalmukról, amikor az Utreeht Dagblad leleplezte a Hollandia és Németország ellen irányuló francia-belga titkos szerződést. Az ország valani ennyi lapja felháborodás­sal ir a belgák és a franciák megállapodá­sairól. Jóformán egy újság sem kérdezi, vájjon tényleg megbízható-e a szöveg, vagy pedig apokrif, hanem könyörtelenül a béke és a békekészség megszegésével vádolja a belga vezérkart. A holland lapok vélemé­nye is az, hogy a szerződés leközölt szöve­ge lehet hamis, de a két vezérkar megálla­podása minden kétséget kizárva megtörtént és minden kétséget kizárva hollandellenes. A németalföldiek hosszu idő óta nyugtalan­kodva figyelik a belgák és franciák katonai készülődéseit és az Utrecht Dagblad lelep­lezése ilyen körülmények között csupán az utolsó lökést adta meg a visszafojtott elége­detlenség kitöréséhez. A?szocialista Hefc Volk kijelenti, hogy Fran­ciaország és Belgium cáfolata nem számit és egyáltalán nem alkalmas Hollandia közvélemé­nyének megnyugtatására. A radikális He Stan­dard szerint a leközölt dekumentumok, ameny- nyiben autentikusak, a franciák és belgák bor­zalmas mentalitásáról rántják le a leplet. Hollandia nem tehet mást ebben az esetben, mint hogy azonnal megszakítsa a Belgiummal folytatott Scbelde-tárgyalásokat, mert nehéz az olyan országgal tárgyalni, amely a franciák és a németek viszálya esetén Hollan­diát egy katonai betörés veszedelmének haj­landó kitenni. A katolikus De Tijd az okiratban a régi gyanú bebizonyosodását látja és megállapítja, hogy ilyen körülmények között a Schelde-torkolat ügyében kötendő belga-holland szerződés Né­metalföld szempontjából rendkívül veszedelmes volna. A többi lap ugyanilyen hangnemben ir s néhány kormánypárti orgánum máris bejelenti, hogy ..a holland kormány-mihamarább megteszi a szükséges lépéseket és semmiesetre sem hagy­ja elaludni a dolgot. Akár valódi, akár hamis a leközölt doku­mentum, Hollandia és Belgium viszonyát tisz­tázni kell, különben állandó félreértések keletkezhetnek s a két nemzet közvéleményének folytonos fel- izgatásásával, meglévő jóviszony végleg elmér­gesedhet. A német sajtó az Incidens Jelentőségéről Berlin, február 26. A német fővárosban sok­kai nyugodtabbairitélik meg az affért, mint Hol­landiában. A szocialisták általában hamisítvány­nak tartják a leközölt dokumentumokat. Ha a szerződést a két állam nem is kötötte meg, és az Utrecht Dagblad közlése apokrif dokumen­tumokra támaszkodik, ez az incidens s a nyo­mában támadt fölháborodás mindenesetre al­kalmas volna Belgium és Németország viszo­nyának tisztázására. ) Az eset analóg a francia-angol flotteszerzö- dés titkának kipattanásával s miként Hogan akkori közlése súlyos diplomáciai kompliká­ciókat okozott, ép úgy veszedelmes helyzetet teremthet az Útrechí Dagblad leleplezése is. Akár igaz, akár nem igaz a szerződés, annyi tény, hogy Belgium és Franciaország vezérkarai évek óta rendszeres tárgyalásokat folytatnak s rendszeresen előkészítik a Németország és Hol­landia ellen viselendő háborút. A holland lap közlésére tehát méltán alkalmazni lehet a hi­deg olasz közmondást: ,,si non e verő, ben tro- vnto.“ Mindenesetre napfényre kell hozni, hogy mi rejlik a belga-francia vezérkarok állandó titkos tárgyalásai mögött. A holland lap köz­lésével a francia és a belga kormány alkalmat kapott az ügy tisztázására. A német kormánylapok szerint a titkos szer­ződés hamisítvány, de a vezérkarok megálla­podása tény és való. Nem valószínű ugyanis, hogy az 1927.-ben Bel­giumban uralmon lévő szocialista miniszterek ne tudtak volna a szerződésről. Márpedig a szo­cialista Vartdervelde aligha támogatta volna a vezérkarok titkos és agresszív törekvéseik Le­het, hogy a szerződést a brüsszeli szocialista miniszterek bukása után kötötték, 1927. decem­berében, vagy a minisztereket nem is avatták be a tábornokok megállapodásaiba. Az 1920-as belga-francia katonai szerződésnek legfontosabb rendelkezése az volt, hogy a stratégiai tervek­ről kimondotta, hogy nem köthetik meg a kor­mányok kezét, mert ellenkező esetben a szocia­lista miniszterek soha sem csatlakoztak volna hozzá. A vezérkarok stratégiai tervei tehát alap­jában véve nem jelentenek mást, mint többé- kevósbé szellemes játékot, ámbár tagadhatatlan, hogy ez a játék néha veszedelmes lehet. Máskülönben a nőméit sajtó is sokait foglal­kozik a holland lap leleplezésével. A Vorwürts bejelenti, hogy egyszerre öt or­szágban hosszú parlamenti vita fog megin­dulni az állítólagos szerződésről, do a brüsz- szeli, hágai, londoni, párisi és berlini inter­pellációkra adott feleletek sem világíthat­ják meg kellőképpen a valóságat. Az ut- rechti leleplezés óta Európa közvéleménye ismét nyugtalan és bizalmatlan. Nem fon­tos, vajjen költészet vagy igazság-e a köz­lés, mert annyit maguk a cáfolatok elis­mertek, hogy a költészetnek és a valóság­nak bizonyos furcsa és veszedelmes kevere­déséről van szó. A francia és a belga polgári blokk aanugyis fegyverkezést politikáit üz, ami van olyan ve­szedelmes a népszövetségi és a locarnói szer­ződéseik szempontjából, mint a titkos szerző­dések általában. A berlini jobboldali sajtó természetesen erélyes retorziókat követel és hibáztatta a német szocialista kormányt, amely nem mutat elég erélyt a belgákkal és a franciákkal szemben. Ugyanakkor rámutat arca, hogy a sokéves belga szocialista kor­mány mennyire nem vette tekintetbe a szo­cializmus nemzetközi alapél veit, amikor ily egyezség törő titkos katonai szerződésekhez adta hozzájárulásáit. A diplomatikus Anglia London, február 26. Az angol reggeli lapok és a Times szerint Anglia nem részes az 1920-iki francia—belga szerződésben. A kon­tinens ügyeinek tekintetében Anglia egyedül Locarnóban vállalt miagára bizonyos kötele­zettségeket. A nyilvánosságra hozott katonai cloku mentőkről az ország közvéleménye meg van győződve, hogy hamisítványok. A Darily Express elismeri, hogy a leleplezett katonai paktum, amennyiben igaz, rendkívül nytigba- lanithaitja a kontinens közvéleményét. A lap reméli, hogy a holland lap tévesen volt in­formálva és hogy Anglia semmiképpen sem részes a világbéke cinikus megtocpédozásá­nak kísérletében. A Mocnipgpost vezércikké­nek a következő elmet adja: „Sok hü-hó $em- miért“. A cikkben kifejezi, hogy az angol- belga katonai konvencióról szóló hírek kö­zönséges kitaláláson alapszanak. Az Ideges Franciaország Paris, február 26. Miután a Qum d‘0rsay tegnapi cáfolata a francia—belga titkos szerződés leközölt szövegét közönséges ha­misítványnak bélyegzi, á ma reggeli lapok végre hozzászólnak az incidenshez és felhá­borodva utasítják vissza a külföld „aljas és pcrlid44 manőverét, amely alá akarja ásni a német—francia megértést, a jóvátétel! bi­zottság munkáját, a belga,—holland Schcld- tárgyalásokat, a francia—olasz viszonyt, Európa békéjét s végül természetesen ma­gának Franciaországnak garantáltan tiszta mentalitását és tekintélyét. A Journal nem *929 február 27, seeerda* SEPW9 IiqueurRako/) 2oG6M6R$KA:To várnám­má* RUM-A- UKSRY; VC-SPn? TÖMÖRI • RUM-6 $• U HÓROV/j $ ,nZ _______-ROZNAVA' A bukarest-varsói eipressz- vonat összeütközött egy tehervonatta! Bukarest, február 26. A bukarest-varsói expressz vonat Prakova állomáson (Buka­rest mellett) összeütközött egy tehervonat- tal. Több kocsi darabokra zúzódott, kilenc utas súlyos sebesüléseket szenvedett. Az anyagi kár igen nagy. is vitatkozik arról, hogy a leleplezett do­kumentumok német gyárban készültek és a német kormány lanszirozta azokat Hol­landiában. Az Echo de Paris ugyanilyen hangnemben ir, Manapság a lapok szeretik, — úgymond — ha szövetségi szerződéseket közölhetnek, mert. tudják, hogy közlésük mindaddig szenzáció marad, amig a szerző­dések hivatalos szövegét ki nem halásszák a levéltárakból és le nem közük a lapok­ban. Ennél a játéknál csak azok a hatalmak nyernek, amelyek a mai status quot akar­ják megdöntőm és azokat a gyenge garan­ciákat, amelyek az 1919-bon hozott uj rend­ért garantálnak. A Matin véleménye sze­rint a kérdéses szöveg minuciózus gonddal volt előkészítve, hogy Franciaország és Né­metország között pontosan a genfi tárgyalá­sok előtt kölcsönös bizalmatlanságot tá­masszon. J$ (kéé&éwas ajtó &fke. í)oor rvíifr tfie Sewen Ifrisi: &e$&4MW ‘FaílECf (30) — Nyugalom, nyugalom, fiatal hölgyikém, először még egynéhány formalitást béli eh intéznünk. ' r: • Meluémyzseibéből töltőtollal vett elő és gondosam kicsavarta. Azutáai végigsknflotta tenyerével a papirt — Abban a pillanatban szabad, amin í ezt aláírja — mondotta és rámutatott a papírra. Sybil kinyújtotta kezét a papír ulá.n. ame­lyet azonban Cody visszahúzott. — Megérti, ugyebár, — mondotta oktató hangon, anélkül, hogy a leányra nézett volna, — hogy hisztériájával kényszerhelyzetbe ho­zott. Egy rendkívül fontos tanácskozásra hí­vóim önt meg. Az első szavakra görcsöket kap és ott fetreng a ke récéién, Behozom ebbe a szobácskába és bezárom* hogy önmagával szemben megvédelmezzero. Az anya som te­het többet gyermekéért. Eddig rendben vol­na a dolog, de feleségem úgy véli, hogy hisz­térikus fiaiba! hölgyek gyakran kényszerkép- zetekben szenvednek. Azt mondja, hogy Mise Lansdown talán a fejébe vette, hogy mérget kevertünk a teájába és akarata ellenére tar­tottuk vissza. Mit, tehetünnk később egy ilyen téves beállítással szemben? Semmit! Nem hisznek majd. nekünk. Az államiigyé- szeknek az a szokásuk, • hogy embertársalliról mindig a legrosszabbat tételezik fel. Ezért nem veszi, rossz néven tőlem, ha idejében megelőzöm ezeket a lehetőségeket. Ezért ezt a nyilatkozatot fogalmaztam meg, amely min­den utólagos szemrehányás és vádaskodás alól mentésit bennünket.. Ha ón aláírja, — autóm nyomban haza szállítja. , Úgy hiszem, anyám inár ut,on volt az autójával? — kérdezte Sybfcl, alá orrai • fegyveres apásról nem akart lemondani. Cody elkészült az ellenvetésre is. — Még telefonon sikerült kapcsolatot ta­lálnom vele és rábeszéltem, hogy a látogatás­ról mondjon le, —- parírozott ügyesen. — Az autó még nincs itt, de minden pillanatban itt keli lennie.-r-~ Elolvashatom a nyilatkozatot? — Minek az? Hossza ideig tartana. Az idő sürget. írja alá! — Kissé sokat kíván tőlem, hogy ón ma­gam erősítsem meg a szellemi zavaromat bi­zonyító iratot, — mondta Sybil és egy lépés­nyit hátrált. — Ezt meg kell tennie. Kii beszélt erről? Amit alá kell írnia, semmi egyéb, mint bi­zonyt ték eljárásomnak abszolút korrektségé­ről és becsületességéről. Hát akikor miért nem olvashatom át? ~~ Egyszerűen azért, mert az asszonyok nem értenek a jogászok frazeológiájához. Ezt vagy azt nem értené meg, ez félreértésekre és hosszadalmas fejtegetésekre vezethetne. Jöj­jön! Ne tartson fenn tovább, Már elég izgal­mam volt . önt miatt. Feleségem súlyos ideg- bántalomimal ágymik dőlt. A faluba, kell men­nem, hogy orvost hozzak. Átnyújtotta a tollat Sybálnek és kedélyese mosolygott hozzá­A leány az asztalhoz közeledett és most lát­ta, hogy az iv kis írógép betűivel volt teleir- va. Amikor Cody észrevette, hogy a leány . fürkészve olvassa a* első sorokat, kezét, a pa­pírra fektette. Másik kezével némán arra a helyre mutatott, ahová a névnek kellett ke­rülnie. Már írni alkart, mert az a kívánság hajtotta, hogy szabadságát mielőbb vissza­nyerje, mindegy, hogy milyen áron. Ekkor Cody szétnyílott; ujjal között enne a sorra esett a pillantásai . . .és ha az alulírott Sybii Lansdowm a ne­vezett Beriraim Cody előtt meghal, úgy .... —- Neffiöj, aMMidta nyugodtan és szilárdan, — elvileg csak azt írom alá amit előbb elol­vastam és megvizsgáltam. Most lehullott az álarc Codyról. Állcsont­jai előreugrottak, ajkai közül kisárgállottak fogai, szemei félelmetesen villogtok. Nem volt már az a joviális, bőbeszédű öreg ur, kiugrott belőle a rejtett, bűnökben megrögzött gonosz­tevő aki semmiféle gazságtól nem riad vissza,-— írja alá, — üvöltötte, — vagy módot talá­lok rá, hogy ellenkezését megtörjem. — Nem írom alá, Ne fáradjon tovább. — mondta hideg v i ss za utas ítással. Cody felkapta az asztalról az iratot és visszatette a csomóba. Erre a pillanotira várt Sybil. Egy ugrással az ajtónál termett. Már a kilincsen volt a ke­ze. Ekkor Cody vállon ragadta és oly erő­sen taszította vissza, hogy a padlóra zuhant. Gúnyosan nézett rá. Már nem gondolt ar­ra, hogy továbbra is leplezze szándékait. — Itt marad, amiig beleőszül, kisasszo­nyom. Nekem van időim várakozni Hogy azon­ban maga várhat-e, az már más kérdés. Ha esze nem vezeti rá a menekülés egyetlen le­hetőségére, az éhség majd megteszi a magáét. Becsapta maga mögött az ajtót és megfor­dította a kulcsot. Lépései elvesztek a lépcső­kön. Sybil ismét egyedül volt. Egy ideig bénultam bámult maga elé, anél­kül, hogy egy értelmes gondolat is estébe jutott volna. Lassan azonban erőt vett re­megő idegein és megkísérelte. hogy helyzetét megfontolja. Dickben reménykedett, ö volt az egyetlen, akiire számíthatott. Megvonta sor­sának jó és rossz szellemei között az egyen­leget. Igen, ő bizonyára meg fogja találni és meg fogja menteni, mielőtt az éhség véget vetne életének. Mindenek előtt meg kell akadályozni Codyt abban, hogy újból a szo­bába lépjem, bia közben elnyomná az álom. Meg,próbálta a szekrényt az ajtóhoz taszíta­ni, de az nagyon nehéz volt. Ekkor az asztalt tolta oda, r&naMa a moedöasatatt, amelyet az ajtóhoz támasztott, úgy bőgj- kívülről nem le­hetett benyomni. Aztán kimerültén vetette magát az ágyra. Az álom idegeire lopózott Megpróbálta, hogy legyőzze, kétségbeesetten recitált verseket, ismételgette az ábécét, mon­dotta el az egyszeregyet, de nem segített sem­mi. Egy szorzás közben gondolatai kihagy­tok és öntudata belehullott a semmibe. Szivének vad kialapáoíoiására ébredt. A háznak mélyéből kiáltás hallatszott hozzá, azután mintha lopózikodó lépéseket logoit volna fel hűséges érzékszerve, a fül, amely álmáiban is őrködött. Talán Cody jött vissza, hogy újból meg kin ózza? Nos jó, fel volt ké­szülve erre a látogatásra, székkel a kezében fogja fogadni. Életét drágán adja oda. A zaj azonban elnémult. Néhány pillanatig halotti csönd uralkodott Ekkor azonban a házat tompa ülés rázta meg, mintha valami súlyos test esett volna a padlóra. Egy férfi felkiál­tott, egyszer, kétszer, a kiáltások zűrzavaros lármáiban vesztek el, úgy hangzóit, mintha bútorokat zúzták volna szét. Minden idegé­vel figyelt, keze görcsösen , tapadt szivére, azonban hiába akarta leesemdestteni véré­nek vad lüktetését. Au—u—u—uh! A ház ezzel a hosszúra nyílt jajkiáltással telt meg. Egy rémülettel megrázott bestia kiáltása volt, éles és mindenen áthatoló, olyan kiáltás, amely áthatolt a csontokon és a velőn. Az elsőt más kiáltás követte, mé­lyebb, még gutturáiieaibb, amelybe tompa fájdalom keveredett. Sybil görcsösen megragadta ágyának vas­rácsát, egy pillanatra a rémület csaknem ájulitiságba kergette. Úgy rémiéit, hogy vé­rének zúgása meghaladja a kívülről beha­toló zajt. Amikor azonban a kiáltások nem ismétlődtek meg, nyugalmat parancsolt ide­geinek és újból az ajtóra figyeli. Alulról gyönge, siránkozás lraliliatisz-otl, Mindez tíz percig tartott, majd minden elcsendesedett. 9 I

Next

/
Thumbnails
Contents