Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-24 / 47. (1970.) szám
1929 9r>hm&r 84, vasárnap. rí n».<niil— A háborús élet sodrában egymásra talált és ismét elvesztette egymást két fiatal szív A Maria-amulett eltiltja egymástól a szerelmeseket — Újabb tragikomédiái termelt a véletlen — Szlovcnszkó, február 23. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Az alább következő történet is olyan, aminőt csak a háborús és a háború utáni idők produkálhatnak- Az élet megszégyeníti a legmerészebb fantáziájú regényírót is a téma elgondolásában, a váratlan és valószínűtlen helyzetek fölidézésében, soha olyan mozgalmas és ezerszám nem volt az emberiség mindennapi élete, mint mostanában. Ez a történet egy középszlovenszkói városban fordult elő, nem került. a nagy nyilvánosság elé, kevesen tudnak róla, azonban annyi drámai fordulat, annyi örvénylő mélység van benne, hogy megismertetjük az eset részleteit olvasóközönségünkkel, természetesen anélkül, hogy a szereplőiket megneveznénk. Az elsodort gyermek Tizenölt évvel ezelőtt történt. 1914-et Írtak. A háború első hónapjainak lázas forgataga. Mindenki híreket vár, kétségbeesés, remény, hadbatávozott kedvesekért érzett aggodalom, egy-egy hadi siker fölött érzett öröm, néhány győzelem mámora, vereségek lesújtó tudata üli meg a fölizgatott emberi lelkeket. Egyik nap azt olvassuk, hogy Lemberg még a mienk, nemsokára arról számol be a szűkszavú Höfer-jeientés, hogy az orosz csapatok bevonultak Galícia fővárosába. A Dankl-had- sereget szétverték, a menekülő ezredeket szörnyű össze-visszaságban hozzák a katona- vonatok, a megfertőzött szerencsétlenek között bőséges aratást végez a halál, kolerában hullanak az emberek, mint a Jegyek és akik már megszabadultak szenvedéseiktől, azoknak testét másszel itatott gödörben helyezik örök pihenőre. Az egyik ilyen vonaton valahogy fölfedeznek egy szipogó kis gyermeket. Hatéves lehet szegényke, egy eldugott sarokban ül és siránkozik. Sok baj, szenvedés, fájdalom tömörült össze ebben a vonatban, ugyan ki venné észre egy emberfiókának kínlódását, vergődését? Éjszakákon és nappalokon át halad a vonat, átlépi a Kárpátokat, az emberek szemében örömtüzek lángolnak föl, végre hazai földön vannak. A lélek valahogy megenyhül és egy tiszt most észreveszi a gyermeket, amint fejét egy katonazsákra hajtja és édesdeden alszik. Az éjszakai levegő hűvös, a főhadnagy gyöngéden betakargatja kabátjával a kis idegent. Amikor fölébred, kérdéseinek ostromába veszi. — Hát te ki vagy? — kérdezi magyarul. Semmi válasz. Megismétli a kérdést németüL Újból mély hallgatás. A tisztek között van egy, aiki pár szót gagyog lengyelül. A lengyel szóra földerül a gyermek arca és valahogy megérteti magát. Szüleit elveszítette. Falujuk két tüzvonail közé került, mindenki menekült, mindenki kis batyut kötött össze, kézreragadta gyermekét és srapnel lektől megvilágított éjszakán, sártengertől dagadó utakon iramlanak nyugat felé, ahol nem zeng az ágyú, nem ég a templom, nem tépik szét az embertesteket a lövedék szétrobbanó darabjai. Napokig tartott a menekülésük. Egyszer azonban egy kissé visszamaradt, azután hiába szedte apró lábait, nem ért a többiek után. Keresztut szélére került és nem azt az utat választotta, amelyen az övéi tovamenekültek. Lába fájt, homloka tüzelt, éhes volt és szomjas. Lefeküdt az árok szélére és el akart aludni örökre. Egyszerre csak nehéz szekerek gördültek arra, egy visz- szavonuló trón vágtatott el a fiúcska mellett. Az égjük szekérről észrevették a fiút, földobták a zsákok tetejére és igy került a vonatba is. Egy szakállas őrmester bácsi tette föl a vonatba és azt mondta neki: — Menj csak, fiam, nyugodtan, jó helyre kerülsz és jó dolgod lesz majd. Uj otthon Az értelmes, bánatosszemü fiúcskát egyszeriben megkedvelte a kétcsillagos tiszt ur. — Eljösz majd hozzám, azután majd csak megkerülnek a szüleid. Csak a nevedet tudnám legalább és azt, hogy honnan való vagy. Mert a kis fiúcska csak annyit tudott, hogy odahaza Volónak szólították, hogy a falujuk közepén fatornyos templom állott és mellette patak csobogott! De hát hány száz és száz ilyen kis falu van Keletgaliciában! Kedves kis vidéki városban lakott a főhadnagy, ahol bányamérnök volt. Kert közepén állott a háza, tágas, háromszobás lakás, szép verandával. A kertben gyümölcsös, a kert végén pedig ott kanyargóit a folyó. Ebben a házban talált uj otthont a kis Volo. Nevelőapja mindent elkövetett, hogy szüleinek nyomára bukkanjon. Különböző lapokban ad közre hirdetést, soha egyikre sem kapott választ. Volo semmit sem tudott meg édesapjáról és édesanyjáról, meg hároméves kis húgáról, akiket elsodort tőle a háborús élet szörnyű forgataga. És a hozzátartozók emléke csakhamar elmosódott belőle. Elfelejtette lassankint anya- nyelvét is és megtanult tökéletesen magyarul. Apának és anyának szólította uj szüleit és később alig emlékezett már vissza annak az ágyudörgéses éjszakának borzalmas emlékeire. Szorgalmasan járt iskolába, tizenhét- éves korában már érettségizett és a múlt esztendőben, húszéves volt akkor, önálló foglalkozáshoz is jutott és abban a városban, ahol gyermekkorát töltöttet, biztos exiszton- ciának vetette meg az alapját. November hónapban hosszabb üzleti útra indult Fiatal szivek találkoznak Napokon át utazott, élvezte az uj élményeket, örült az uj embereknek és uj viszonyoknak. Csak úgy szívta magába az élet táp asztalaitokat. Egy erdélyi városba került el. Két- három hetet kellett neki itt töltenie. Üzleti tárgyalásai során bejáratos lett egy kedves magyar családhoz. És már az első este valami különös dolog történt vele. Szemben egy tiZnaim, február 23. A námestd hármas rablógyilkosság bünpönónek tegnapi tárgyalási napján a déli szünet után felolvasták a brün- ni országos elmegyógyintézet igazgatóinak szakvéleményét. A szakvéleményekből kitűnik, hogy Filipinnek az emberi tudás egyes ágairól még a legprimitívebb ismeretei is hiányzanak, néha bizonyos kérdésekre teljesen helyes válaszokat ad. Comoniusrói például azt raflotta, hogy nagy muzsikus volt, Húszról viszont, hogy a meggyőződéséért a római katolikus egyház máglyahalálra ítélte. Teljes tudatlanságot árul el a matematikában, mert arra a kérdésre, hogy mennyi hét meg négy, azt válaszolta, hogy kilenc, viszont arra a kérdésre, hogy menynyi négy meg hét, már helyesen tizenegyet mondott Igen jól meg tudja különböztetni a hazugság és tévedés, a kapzsi és takarékos fogalmát Rövid időközökben sírás és nevetés váltakozik nála. A szakvélemény végül a következőkben konkludál: Filipin vádlott m&gasabbfoku születési gyengeelméjűséggel bír. Pubertásom érése pszichomotorikus ingereket vált ki benne s a frenoleptíkus ösztönök erősen érvényesülnek benne s teljesen megfosztják őt értelmének szabad használatától. Az orvosok a vádlottat a tébolydába való internálásra ajánlják. Azután sor kerül a prágai országos büntetőbiNewyork, február 23. Amint a humanizmus érzésétől és eszméjétől vezettetve találta fel Guillotine francia orvos a róla elnevezett gufl- lotint, éppúgy humanitárius meggondolások alapján szerelték fel az amerikai fegyintézetekben az első villamosszéket. Guillotine orvos találmánya, a csapókés valóban gyakorlati értékű volt, mert a halálraítélt kivégzése jóformán fájdalommentesen történt Az orvos jót akart- és jót is cselekedett, arról pedig nem tehetett, hogy a guillotine a forradalmak, ellenforradalmak, a sansculotteok s az empire urainak kezében szörnyű fegyverré vált s ezerszámra választotta el az emberi törzstől a fejet. Az alapgondolat s a gyakorlati kivitel, bármilyen paradoxul hangozzék is ez, humánus volt. Sokkal több szó fér az amerikai kivégzési technika humanitásához, ámbár a szándék itt is az volt, hogy a kivégzéses halál kínjait csökkentsék. Azt hitték, hogy a magasfeszültségű árammal szempillantás alatt elbóditják a halálraítéltet, aki öntudatát az áram bevezetésének pillanatában elveszíti s azután minden kin és szenvedés nélkül áll be a haláL zenhétéves, ragyogó szépségű szőke leányka ült. Olyan fehér volt az arca, mint a hó és két piros rózsa ült rajta. Amikor megszólalt, mintha édes csöngetyühang zengett volna. VOllóban, akit most Lacinak hívnak, valami különös érzés támadt föl. Nagyon mélyen nézett bele a leányka kék szemeibe és rabja lett ezeknek a szemeknek. Minden szabad idejét mellette töltötte. Amikor pedig otthonába indult vissza, egy édes csók emléke kisérte hosszú utján. A drámai fordulat Nem az ifjúság múló epizódja volt ez, nem futó gyermekkori szerelem, hanem komoly érzés. Nem tudta felejteni a leányt és Irén is visszaemlékezett Lacira. A többi már olyan gyorsan ment, mint a mesében szokott történni Irén is nevelbleány volt, egy árva- házból kapták nevelőszülei, gyermektelen házaspár, amely hiába vágyakozott az ég áldása után. Az árvaházban a gyermekről semmiféle hivatalos bejegyzés nem volt. A háború idején sodródott oda, egy katona hozta magával, aki egy állomás várótermében bukkant egy lengyel fejik ötös asszonyra és siró gyermekére. Az asszony elpanaszolta neki, hogy urát és fiát elveszítette, ura meghalt a sok szenvedésben és nélkülözésben, fiát elsodorták mellőle, ő pedig nem birja tovább a nehéz életsorsot. A katona megkönyörült a szerencsétlenen, átvette a gyermeket és az árvaházban helyezte el. róság törvényszéki orvosszaikértőd tanácsa szakvéleményének a felolvasására. Ez a szakvélemény polemizál a brünui pszichiáterek nézetével s azt állít ja, hogy Filipin vádlottnál nem lehetett megállapítani a születési gyengeelméjűség jeleit. Filipin a gyilkosság idején beszámítható és tetteiért felelős állapotban volt. Csupán a bűntett elkövetése után nyilvánult meg meg nála a beszámithatóság abnormális csökkenése. Az átélt lelki szenvedések s a kétségbeesés öngyilkosság kísérletébe kergették. A megállapított defektusokat inkább a háborús viszonyok, mint a született gyengeelméjűség következményeinek kell betudni. Filipin családjának tagjai között sem mutatkozott gyengeelméjűség jele. Ezért a vádlott felelős tetteiért. A mai tárgyalás megnyitásakor, miután tegnap este befejezték a bizonyítási eljárást, feltették az esküdteknek a kérdéseket. A kérdések háromszoros rahíógyilkosságra, rágalmazásra, súlyos testi sértésre és lopásra szólnak, azonkívül feltettek még 4 pótkérdést, köztük egyet elmezavarodottságra s egyet aljas szándékra vonatkozólag. Azután sor került a perbeszédekre. Janiké dr. államügyész hosszú vádbeszédet mondott, utána Novotny dr., a megrágalmazott Vojtech dr. jogi képviselője. Délután Lochmann dr. tartotta meg védőbeszédét. Az ítéletet a késő éjszakai órákban fogják meghozni. El a hiedelem azonban nagyon rövid idő mulfán megdőlt, anélkül, hogy egyidejűleg kiküszöbölték volna a villamosszéket az amerikai igazságszolgáltatásból. A legsötétebb borzalmak, az elképzelhetetlen emberi kin és szenvedés fejezetei tárultak elénk azokból a leírásokból, melyeket a villamosszék-kivégzésekről közöltek a lapok s a könyvek. Kitűnt, hogy a halálraítélt nem veszti el első pillanatban öntudatát, hanem félig-meddig világos, de legalább is derengő tudattal elevenen megsül abban a pokoli izzásban, amit a magasfeszültségű áram fejleszt. Nemcsak a laikus érdeklődők, újságírók és törvényszéki hivatalnokok rettentek vissza a villamosszék-kivégzés szörnyűségeitől, hanem azok is, akiket hivatásuk kötelességszerüen kényszeritett a ki végzési kamarába: a f egyházigazgatók, a f egy házőrök, a hóhér és segédei. Körülbelül nyolc—tizenöt percet vesz átlagosan igénybe az elektromos kivégzés. Kétszer, háromszor eresztenek az elitéit testébe növekvőfeszültségü villamosáramot. A székbe szijjakkal lekötözött áldozat testen az áram bekapcsolása után habos veritek üt ki, arca eltorzul a szörnyű kintöl, a Ma éjszaka hoznak ítéletet a námesti hármas rabló gyilkossággal vádolt Filipin fölött Az esküdteknek feltett kérdések háromszoros rablógyilkosságra szólnak — Filipin különös matematikája Az utolsó „halálo önmagán hajtotta végre a Segyház hóhéra A villamoskamra rémei kergették halálba — Lázitó dokumentum a villamosszék-kivégzés embertelensége ellen Laci nevelőszüleinek házában már javában készülődtek az esküvőre, megérkeztek az erdélyi örömszülők is a szépséges menyasz- szonnyal. Laci idáig semmit sem tudott Irén gyermekkoráról. Az esküvő előtt néhány nappal az örömszülők poharazás közben — a gyermekek nem voltak jelen — elmondták a két talált gyerek különös történetét. Laci nevelőapjában hirtelen szörnyű gyanú támadt. Tudta, hogy a fiúnak egy kis húga is volt Hátha a sors kegyetlen tréfája a két testvér szivét ,boronálta egybe? Kínzó gyanúja nem hagyta nyugton.- Behívta a fiút és mégegyszer alaposan kikérdezte emlékeiről. Csak kevés rérulett tol a gyerekben, de a nyakán ott lógott egy kis kép, amulett, a censtochói Máriát ábrázolta. Ezt az édesanyjától kapta. Anyja egy vásáron vette két darabban. Egyiket az ő nyakára, a másikat kis buga nyakára akasztotta. A nevelőapa most visszatért az erdélyi vendégekhez. Elmondotta nekik az amulett dolgát. Az erdélyi nevelőszülőik arca kréta- fehérré vált, mert a kis Irénnek nyakán szintén ott csüngött állandóan a censtochói Mária képe. Ez lehet a véletlennek rendkívül szeszélyes találkozása. Lehet, hogy Laci és Irén nem testvérek. De a fölfedezés után a szülőkben nem volt meg a bátorság, hogy a frigyhez hozzájárulásukat adják. Néhány nappal ezelőtt a fiataloknak válniuk kellett. Laci elvesztette szerelmesét és nem tudja, hogy megtalálta-e testvérét. bőrszíjak alól gözfelhök szállnak fel s egész test görcsösen rángatózik. A tizenötperces kínszenvedés után az orvos rendszerint konstatálta a beállott halált. Később azonban az orvostudomány olyan felfedezést tett, hogy a magasfeszültségű áram által okozott halál igen gyakran csupán tetszhalál, amely megtévesztheti a halottkém szerepét végző orvost. Újabban a villamosármmal kivégzett bűnösök holttestét felboncolják, hogy ezáltal elejét vegyék annak a lehetőségnek, hogy a kivégzett élve kerüljön a koporsóba. A világszerte hírhedt Sing-sing fegyháznak 1914 óta John Hulbert volt a hóhéra, egy csendes, szelíd, zárkózott ember, aki polgári foglalkozására nézve elektrotechnikus •volt. A hallgatag ember pontosan és lelkiismeretesen látta el hivatalát. Tizenkét év leforgása alatt száznegyven halálraítélt került a keze alá. Exaktul és látszólag a legtökéletesebb hidegvérrel kapcsolta be mindannyiszor az áramot és nézte végig a szerencsétlenek kínos haláltusáját. Két évvel ezelőtt a hóhér váratlanul nyugdíjaztatását kérte. Megrongált egészségi állapotára és tönkretett idegeire hivatkozott s minthogy a szolgálatát kifogástalan lelkiismeretességgel látta el, felettes hatóságai helyt adtak kérelmének. 1926-ban a Sing-Sing fegyház hóhéra nyugdíjba ment. Száznegyven embert végzett ki és a halálos ítéletek végrehajtásáért 150—150 dollárt kapott. Szép pénz volt ez, s a vérdijból összegyűlt egy kerek összegecske, amelyből békés és nyugodt öregkort biztosíthatott magának a Sing-Sing fegyintézet hóhéra. Auburnba költözött, házat vásárolt s a világtól visszavonulva, mord és konok szótlanságban kezdte meg magánéletét. Nem irt emlékiratokat és a lapoknak sem adott nyilatkozatokat a nyilvánosság számára. Legszűkebb ismerősei körében is kerülte a fegyházi élmények felemlilését. Legjobban szeretett volna elfelejteni mindent, ami a fegyház villamoskamrájában történt, ami azonban kitörölhetetlenül bc- levésto magát emlékezetébe. De nemcsak ő húzódott vissza az emberektől, hanem a városka lakói is borzadtak tőle. Az uccán félrehuzódtak előle, soha meg nem szólították és lehetőleg elkerülték a vele való beszélgetést Két éven át kísértettek fel a hóhér emlékezetében a Sing-Sing fegyház rémei s ez a két esztendő teljesen felőrölte John Hulbert idegerejét. Pár nappal ezelőtt a ház lakóinak feltűnt, hogy John Hulbert nem mutatkozik. Nem indult szokásos reggeli sétájára s napközben sem látják. Eltűnése gyanút keltett s a szomszédok értesítették a rendőrséget. Bizottság száll ki a hóhér házába, amelyet a padlástól a pincéig átkutatott. A pince egyik homályos zugában találtak rá a hóhérra, aki átlőtt koponyával, holtan hevert és kezei a halál görcsébe merevedve szorították a szolgálati revolvert. A detektívek minden kétséget kizáróan megállapították, hogy Hulbert öngyilkosságot követett el. Búcsúlevelet, magyarázó sorokat nem hagyott hátra, öngyilkosságának oka felől azonban még sem lehetett kétség. Egész életmódja, az a pár elejtett sző, amelyről baráti köre számot tudott adni, arra mutatott, hogy a Sing- Sing fegyház hóhérát a villamos-kamarában átélt borzalmas élmények romboló lelkihatása kergette halálba. Fizessen elő a wsr Mims ief-re
