Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-03 / 29. (1952.) szám

1999 foVnrilr 8, MOZAIK írja: Zólyomi Dezső INNEN ÉS TÚL A „SZAKADÉKON" Budapest, f&bwuár 2. Magyarország kormányzója — mint isme­retes — Máriáit Miksát, a Budapesti Újság­írók Egyesületének (ét nejnsokára az Otthon írók és Hírlapírók Körének is) elnökéi hír­lapírói működésének negyven esztendős for­dulója alkalmából a Magyar Érdemkereszt 11. osztályával tüntette ki. A magyar ujság- iróUtrsadatiom ezt' az alkalmat arra hsznMta fel, hogy Márkust, akinek jubileuma egybe­esik halvmuuiik születési évfordulójával, ro~ gaszkodmának, szeretedének minden ünne­plés megnyilatkozásával ölelje magához. De kivette a részét ebből az ünneplésből a ma­gyar közéletnek minden számottevő tényező­je: a kormány, a parlament, a székesfővá­ros és a gazdasági élei mi nden ága, úgy, hogy ez a laJcotna, amelyei Márkus tiszteletére múlt vasárnapon rendeztek, úgyszólván az egész ország megnyilatkozása volt Márkus Miksa és rajta keresztül az egész magyar sajtó mellett. A háború és az azt követő szomorú tiz esztendő sok mindent elsöpöri, ami ezelőtt nagynak, megdönthetetlennek látszott. Elsö­pörte a magyar sajtó egykoron óriási tekin­télyét is. Évek keserves munkájára, min­den agysejt erőkifejtésére, mindem önérzet­re, büszkeségre, kemény akarásra, megalku­vást nem ismerő elszántságra volt szükség, hogy a magyar sajtó visszaszerezze azt a helyei, amely őt az ország közéletében mél­tán és joggal megilleti. Márkus Miksáiról még ellenfelednek is — meri ellensége nin­csen — el kell ismernie, hogy tiszta tollal, tiszta kézzel és tiszta meggyőződéssel har­colt és karcol a magyar újságírók érde­keiért. Mindig az első vonalban állott és a maga súlyos, de szeretetreméltó egyénisé­gének I ei áldozáséval, sohasem sebezve, min­dég csak sebeket kapva, állott szemben azolcicsal az áramlatokkal, amelyek a magyar újságírót működésében, elejtsen támadtál:, nem egyszer pusztulással fenyegették. Hogy a magyar újságíró ma újból megbecsült és elismert munkása a közéletnek, az nem kis részben Márkus Miksa türelmének, szívós­ságának, határozott fellépésének és talán fő­ként nagyszerű diplomáciai érzékének kö­szönhető. Meri a jó újságíró jó diplomata is. Csakhogy ómig a hivatásos diplomata a fü­lével lát, az újságíró a szemével és cáriig a diplomata eleme a levegő, az ujsáiróé a vi­lágosság. A diplomata a csendet és a ho­mályt szereti, az újságíró álele a mozgás és a fény, amelynek sugaraival rávilágít min­denre, amit titkos kezek a sötétség fátyolá- val szeretnének elborítani. Márkus Miksa erős és bátor kézzel tépte 'darabokra azt a fátyolt, amelyet az elmúlt esztendőkben az elvakultság, a hatalommal való visszaélés igyekezett a sajtóra borítani és ma a magyar sajtó ismét ott áll a maga helyén: a nap fénylő, melegítő, érlelő suga­ra nak tüzében. Az ő kitüntetése megelége­déssel és büszkeséggel tölt el mindnyájunkat, akik magyar szóval és magyar meggyőződés­sel szolgáljuk a magyar élet és kultúra ügyét. A kormányzói elismerés Márkus Miksát méltán érte, de úgy érezzük, hogy ebben a kitüntetésben azt az újságíró társadalmad is megtisztelték, amely Rákosi Jenőt, Légrády Ottót, Csatliay Ferencet, Vészi Józsefet, Ágai Bélát, Kóbor Tamást, Lenkey Gusztávot, Miklós Andort és az utóbbi esztendőkben Mi- lotay Istvánt, Tóth Lászlót, Kőd,ár Lehelt, Zsilinszky Endrét, Salusinszky Imrét, Pethő Sándort és Kun Andort adta a nemzetnek. És ennek egy ember örül a legjobban és erre egy ember a legbüszkébb: Márkus 'Miksa. . „ — Ahol az alvó oroszlán is pánikot kelt Ka>­posvárról Írják: A somogyinegyei Jákó községben a múlt héten vándorcirkusz ütött tanyát Nagy szenzációja volt a cirkusznak egy szegény, sovány, de azért egy valóságos oroszlán. Előadás után, amikor a falu népe özönlött hazafelé, egy 14 éves fiú elkezdte kiabálni: — Elszabadult az oroszlán, jön az oroszlán, vigyázzanak, mert mindenkit megesz! Egyszeriben üres lett az uoca és csakhamar előkerültek a jákói puskások. A házpadlások szellőző nyílásaiba, a havas fák tetejére minden­üvé jutott egy vadász. Szenvedélyük tűsében vár­ták a puskások az elszabadult oroszlánt, de az bizony csak nem jött. Végre az egyik vadásznak eszébe jutott, hogy szólni kellene a cirkuszigaz- g.-:tónak az eset felől. Amikor álmából felverték a cirkuszost és utánanéztek az oroszlánnak, ki­derült. hogy az ketrecében szomorúan ezunnyado- zott és örült, hogy nem háborgatják. Az bizonyos, hogy a jákóiaknt a szomszédok most sokáig fog­ják bo -//.•:ntani az oroszlánvadászatta.L Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a K^nes M<ét megjelenik minden hát csütörtökjén Irta: MÁRAI SÁNDOR í. 1 Mint aiká atott teroakadt a hid: (tatom Szer Lajos király hídja) aruk) biztosan já>rt-kwM á a kiót part között, — az „étet és irodalom köt partja között, a búd, az összekötő ösvétr szakiadt ed az iró adott s minit a zuhanás kezd, {MÍLtemaftobam, a végzetes aktus iucidura lator vaíhimában, úgy ocsúdik föl az irodalmát kábult sétájából hogy szaftod ék tátong léptei előtt, hogy levegőben kallódik, se gyökere, se plafonja s a parton közönnyel sietnek tovább az éleit figurái és nem dob a zuhanó fedé senki kötőiét. Valami okúik lehet nekik erre az élőt figuráinak, üzleti gyűjtőnéven a pub­likumnak, hogy nem dobnak köteleit a ha­lódó irodalmár fedé. valami okuk lobéit nekik erre, hogy nőm sietnek uj hidat verni a sza­kadék fölött, ami a publikum s az irodalom között tátong feneketlen és közönyös mélysé­geivel. Az ember beleszédüli, ha födéje hajol — óriási mélység ez ée nagy távlat s a csodá­latos csak az, hogy mindenki innen és túli bo­torkál rajiba, de magáról a dologról senkii nem beszél A „szakadékéról közben rengeteg szó esik, — de nem az igazáról, nem a végzetes­ről, amelybe lassan mind belebukfencezünk — hanem arról a másik, kasírozó!t, papírma­sé szakadékról ami áll’iitókig a „hivatalos*" és a „másik** Irodalom között fölszakadiL Ezzel a papírmasé' szakadékkal végezzünk gyorsan: annyira nem fontos, annyira csinált, annyira másod rangú, problémának is az, szakadék­nak is az, se konzekvenciája, se igazi vissz­hangja s a legszűkebb érdekelteken túl nem érdekel egy lelket sem. Ez a „szakadék** al­fája és ómegája az ős-harcnak, ős-differen­ciának generációk között, örök és természe­tes, mini az ember s nem merném állítani, hogy éppen ma, a háború után kiélezettebb, mint volt valaha. A fiatalok nem közeledtek az öregek ideáljaihoz, ez biztos, mert hátra­felé járná nem tud az egészséges ember, — de ha úgy nézzük, mintha az idős, a „felelős** generáció, talán éppen felelőssége szörnyű tudatában, közeledő lépéseket tenne a ma problémái felé. Valami rajongó rohamról, ahogy «z Öregek a fiatalok megértésére siet­nek, persze nincsen szó, — de az az össze­ül ora&ofló, Ínségünkben egvmáshoz kőzetté r- deítu idő bizonyos avamít-garde-izmuaa kény­szerűn azt a másik generációt ás, amely eddig gőgösen inára muros figyelte az ifjak kapu- döngetéséti Kassák Lajos kőin yvei ma fogynak Magyarországom; nem veszedelmesen, de mindenesetre utat vertek a publikumhoz, (a polgárt publikumhoz, mert könyv-vásárló ma nincs más). Rerzeviczy Albert és Rákosi Jenő, hogy két tisztelt nevet említsek, egészem biz­tosan, hogy ma, 19‘29-ben, a maguk közeledé­si szféráin belül közelebb állanak Adyhoz, föl tétten jóhiszemű ítéltet ük ma inkább tudja élvezni és értékelni Adyt, mint ahogy a busz évvel ifjabb Rákosi és Berzeviczy húsz év előtt az ifjú Adyt láttáik, támadták, nem akar­ták, félreértették. Bocsássák meg, ha, 'kitűnő tisztelettel, nevüket idecipetem: de éppen ők kelten, kik oly sok meggyőződéssel és buzgó haraggal exponálták magúikat anno 1910 előtt s után az „uj“ költészet elten, micsoda enyhüléssel, tatán vigasztalan, tatón vigasz­taló enyhüléssel Lapozhatnak ma egy Ady-kö- tetet! Nem, a „szakadék**, -ami fölött recseg a nagy kereplő, nem igaza, problémája a ma­gyar szellemiségnek, nem lényeges, dehogy is tragikus! Nem Lehet az, meri nincsen „hi­vatalos** és nincsen „másik** irodalom; csak jő é3 rossz írók vonnák, csak jó és rossz iroda­lom van s a „hivatalos** lehet jó, ha jó s a „másik** Lehet ugyanis rossz, ha rossz — hol itt a probléma tovább? Asztaltársaságok vi­szonya egy7máshoz nem Lehet a magyar szel­tem; élet válságának igazi ökia. ' A válság itt van: maradjunk idehaza, a magyar könyv nyehterülletén, nézzünk elfő-, i^uílatiamul magunk köré s mindenben meglát­juk a mély, valóságos, izgalmas válság tüne­teit, az igazi, a tragikus szakadék leélt partiján. Nehéz megfogalmazni: vannak iirók, könyvek és könyvolvasóik idehaza; de igaza viszony publikum és irodalom között egyre Lanyhát- Íján, egyre fá&u lilábban van, ha van, II. Túlzás és téves lenne állitani: a publikum­nak ma nem kell irodalom. Túlzás és téves Lenne állítani, hogy kell neki. Maga se tudja, hogy* van vele. Valami fonyalgó viszony ez, kihullt gyöngédség egy régi szenvedély iránt, ami nem nyújt már seázpercentee élményt és nem dobogtatja a szivet. A publikum másfaj­ta élmény felé orientálódott (alább megkísér­tem definiálni ez uj élmény tartalmát és ne­vét). Nem igaz, hogy a kiadókon múlik, nem igaz, hogy a közönség könyvvásárló közönyén múlik. Legyünk őszintéik: a kiadók nagyjából kiadnak mindent, amit ki lehet adni. Nem igaz, hogy ,tehetségek elvesznek**, elkallód­nak. Mindenütt csak azt láttuk s mindig csali azt látjuk, hogy a „tehetséget", amennyiben literáris, vagy művészeti természetű, kétség- télién ül kfinvBorázzáík a lehetőségig, de „elve­sző jteoiii" éprven olyan ikevétwé lehel, mint ahogy a „Szépség", a „Jósáig", az „Erő" nem vész ed, hanem hát a maga körében s érvé­nyesül. A kiadók kiadják n magyar írók könyveit s azt hiszem, pan/borain informáílód- tem, mikor art mondom, hogy ma keresik a kiadók, nem éppen lámpásául és izgatottan, # / Alapítva 181X Telefon n. \J s > (fisra fi fiveg, porceíláa ' % / KOSIG Ef FS-ntca 19* | Négy választók. Jutányos árak. de várják és keresik a jő kéziratot, uj, vagy regi iró igazán jó, vagy őszinte munkáját. Másrészről azt tótjuk, hogy a ma'^var köny­vek megjelennék, de nem „mennek"; cam­mognak inkább; semmi nem „megy**, jó re- tenyok kallódnak és cammognak, nem moz­dul a foltocskáról a dolog, ahogy ezt a német kiadó mondaná, akiinél szintén egészen nagy tojóik vannak odahaza. Légi ölteb b az „üzlet ' megy, de az irodalom an stich nem „megy**... S látjuk azt. hogy a magyar kiadó nem kap elég magyar kéziratot: igazit, olyat, ami­lyent vár. Ili hét elten, de mégis így lesz, mert nehezen képzelhető el, hogy miért ügetnek különben ily mohón és négykézláb minden valamirevaló külföldi könyv után, miért kiap- dosnaik sóvánan harmad- és negvednamgu francia, német, anrrol Íróknak valamelyest ,^sikert** Ígérő munkácskái után? A közönség vár valamit, a közönség keres valamit, a kö­zönség ma is beállít a könyveséhez s fanya­logva azt mondja: „adjon valami jó köny­vet ..." A könyves izgatottan továbbítja a ké­rést a kiadókhoz s a kiadók kapkodva kutat­nak a jó könyv után: vaktában fordittatnak tücsköt-bogarat, keresik az árukazalban a szal­ui aszáJat, amibe végre belekajiaszkodhatnak. A kiadónak mindegy, mit ad, adna 5 ro­mantikát éppen oly szívesen, mint a vaut gsr- deo-t, adna futurizmust és Kölderlinget, csak „menne", csak menne... A közönség vesz még könyvet, nem kell megijedni a kőnyvvá- sárlói düh méreteitől, de vesz, próbálkozik, keres. S mégis, a „tiszta" irodalom visszhang­ja, számokban a mélyebb hatásokban is fel­mérve, egyre gyengébb. A publikum meg­emeli előtte a kalapját, de unja. Az irodalom kezd az írók magánügye lenni —- 90kkal in­kább az, mint volt bármikor, a multiban vagy félmultban. Ez már nem közöny, ez csalódott­ság ós fásultság. Nem rosszakarót és indolen­cia, hanem kimerültség. A magyar publikum utolsó nagy literáris élménye egyedül Ady volt. Mellette, körülötte el vész, elhalványodik minden kortársi; talán nem értékben, de biz­tosan hatásban. Ady még élmény volt, igazi, remegtek), generációk idegein ábhrzsergő, ér­zést és értelmet gyújtó élmény. Körülötte, mellette, utána a magyar ólet kölykezle a te­hetségeket tovább; átüő ereje csak ennek az Egynek volt és maradt. A magyar „könyvsi­ker" hullámvonala ez a három név; Jókai, Mikszáth, Ady... Ha nem mérünk patiikamór- legen, találunk-e két halhatatlan epikussal egy értékű epikust a ma élők között; s ha Ady után sokáig lehetetlen volt s még sókáig le­hetetlen lesz lírát inná Magyarországon, úgy marad Ady a legnagyobb ajándék, amit egy nép enmagánaik adhatott Mégis, hol van e szomorú évek „írója", a vétesz, az egyetlen, a közönség minden rétegéiben élő, a vigasz­taló, vérdoribő, ágazságmondó, kinyilatkoztató? „Csak" itróink vannak, köztük ki tűnőek. Nincs „az" iró, mert nincs „a" publikum; csak könywásárlók vannak; az olvasónák nem­eseik erszénye gyöngült, hanem olvasási ked­ve is; hitetlen, kedveezeget't, bizalmatlan ol­vasó ez a mai; az olvasó másfelé fordult el az irodaicaoíál és más élményt keres. HL Oly finnyás s agy hiszem, bonyolult, nehe­zen magyarázható s bizonyitható, amiről elég bátortalanul dadogok itt — ha nem tudnám ideggé) s értelemmel, hogy ágy van, itt van a válság az életünkben, nemcsak a „magyar lélek" válsága, hanem a lélek érdeklődési formáinak egyik legizgalmasabb válsága, az irodalom csődjének egyik nagy tünete. Nem merem követni e*t az érzést, akárhogy csábit, oly bizonytalan és bizonyiIhatatlan — nem merem kiadná a kéziből az apró tények séta- botját, mert az ut veszedeLnnes. Látom azt, hogy egyes könyveknek ma is van sikerük; egy könyv, amit így hirdettek, hogy „a közön­ség maga fedezte fel" (Markovira Rodias könyve), hosszú iddő után először mozdította meg egy pillanatra az olvasót, kézirőlikézire járt.. Ez a könyv (nem vitatkozom irodalmi értékel felől, melyeik kétségtelenek, egy nagy, komoly, rettenetesen komoly, megélt (tehát nem költött) élmény riportszerü előadása. (Ugyanígy „megy" valahogy még Zola köny­vei közül a „Geauuiniai * — itt iá, Franciaor­szágban is; beszámoló egy nagy eimtori él­ményről.) Azt látom, hogy nagyjából nem a „tiszta" irodalmat keresi a mai közönség, nem a „költészetet", hanem beszámolót, iz­galmas és hü beszámolót a valóságról Ha én, aki solia nem voltain szibériai hadifogságban, Marko vi Iáénál különb könyvel költenék erről, nem érdekelné a kutyát sem; Markovitsot szivébe zárta a közönség, mert lei ró Irodai­mat adott, egyszerűen leirt valamit, amit ő és sokan mások átéllek. (Sokan mások; ezen a hangsúly; az ellenőrizhetőség illúzióját nyújtja az élmény populairilása.) Látom, hogy hasonló okból érdeklődnek a memoár- irodalom iránt, ami nem más, mint riport a múltról, a valóról. De valahogy mindez, au ni csak irodalom, csak költészet, csak az iró hangja, kitalálása, meseszövése, formába-ön­tése, szóval a nacki irodalom — ez igazi, a kiforrott, a komponáló, az emberi szellem legérettebb játéka, a megkomponált mese- mondás — ez az, ami nem nyújt élményt a ma publikumának, ami a levegőben lóg vala­hogy, amibe nem kapaszkodik az élet IV. Mi történt, mikor? S mi hát az uj éfcmény, ami lefogva tartja a tömeg idegeit? Sport, technika? Szavak. De valami történik velünk, amiről még nem is tudunk, — „repülés" nagy élmény, de ugyan hány ember repül* már valóságosan, a rádió csodálatos játék­szer, de e pillanatban megállóit a zenélő óra nívóján. S mégis — szabadjon, hogy elfogó- (lottón egy emlékre utaljak, egy pillanatra napjaink történetében, mikor úgy hittem, hogy tudat alatt valahol teljesen érteni, érzőm és élem ezt a különös uj élményt, ami több, mint minden, miivel az évezredeken át addig játszottam. Két éve, mikor egy esős, sötét es­te a Le Bourget-i repülőtéren ácsorogva, ci­garettázva, a sötét, szemerző eget fanyar iz­galommal kémlelve, külföldi kollégákkal a napi történelem argotjában, akasztófahumorá­val kétkedve az esemény fölött, egyszerre le-1 esett közénk Limdbengh, jólnevel len, precí­zen, udvariasan, elővigyázatosam, harminchat- órás ut után. A reflektorok tébolyodottan dol- doztak. Mindenki sirt. A világ internooionális Tainásaioak ez a gyülekezete, külföldi újság­íróik, egy sereg minden hájjal megkent, örök­ké csak attrakciók, soha élményre beáliitott ember, sírva, támoloygva ölelte át egymást — nem, nemcsak a drága fiú egyéni bravúrja rakatott minket. Abban a pillanatban magunk sem tudtuk, de valami homályos ^szédüléssel érezte minden ember, hogy a szőke fiú egy uj élményt realizált, egy derengő, mindennél iz­galmasabb, Idegeink játékát egészen lefogó élményt: a Föld élményét, a bolygó valóságos tudatát, szenzációinak hozzáférhetőségét, egy uj couteurjét az életnek, árui oly drámai és oly veszedelten literáris, hogy minden regény a sutba röpül mellőle. Az uj irodalom neon naturalizmus lesz, hanem a valóság irodalma (valami, anui bizonnyal imferiórisabb a lámák szemében, mini a történet.) Az ember érzi az uj élmény ül alát, táguló cimpákkal és szomjasam, mindem papiros lémmé emellett? Taián el fog múlni az irodalom. Nem lesz érdekes, hogy mit találhatok még ki Jancsi­ról és Juliskáról s hogyan adom elő? Vaflijuk be... Talán el fog múlni az irodalom s nem marad egyéb vissza belőle, mám t valami szó]) zenéje a szavaiknak, valami Tagore-i líra. egészem finom lelkek használatára, valami csengés-bongása a gondolatnak s a formá­nak ... Talán nem lehet nemsokára már re­gényt imi többé, mert az emberek el lesznek foglalva a Mars s a Föld afférjának olvasásá­val. A valóság irtózatosan kiszélesedett nap­jainkban, fogható, észlelhető: a képzelet vilá­ga összezsugorodott. Ilyen a „szakadék", ahogy inneniről látni; hogyan látják a túloldalom? lúabulják Ignác angol nri szabó, BaftskA Bystrlcn, NArodná n. 4, Á'landő raktár belföldi ás angol siövetrkben « világhírű Fintex márkával. Ktaxit mindennemű sport, szalon és estélyi ruhákat. Kívánatra mintá­kat vidékre is küld és hívásra sremélyexen eljön. Utaló- és SDortbundák napy válasaté.lcban. 1 in ................................. i. .....................—

Next

/
Thumbnails
Contents