Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-22 / 45. (1968.) szám
Mihály Dénes magyar gépész- mérnök feltalálta a drótnélküli mozgószinház megoldását A találmány tökéletesítésével a közeljövőben otthonunkban élvezhetjük a filmeket ~ A találmány sikeres bemutatása a sajtó képviselői előtt 6 _____________________1929 február 22, péntek. Ma gyar vér nyomán Irta: Ethey Gyula A Vagrölgy hatalmas sziklavárai némán s«em- íédik a köröttük lezajlott változást, hozzászoktak ahhoz, hogy dicsőség mu'ásán ne üssön tanyát bennük a bénát. Valamint a vasúti fővonal állomásainak jelzőtáblái alól imitt-amott még élőviláguk a régi magyar felirat átmásolt betűje, úgy a letűnt évszázadok fakuló okmányai mutatják, hogy sokáig magyar szó hallatszott arrafelé, hol mostan talán nyoma sincsen ennek a nyelvnek. Kém mindenki kutathat pusztuló dokumentumok között, azért nem árt felfrissíteni a múltat, hiszen nemrég azért akart valaki nekimenői magyarul beszélő embertársainak, merthogy Yág- öjhelycis „semmi sem beszél Tuhutumról“. Ha az alkotmány levélben biztosított jogainkat csak egy honfoglaló vitéz pajzsának védelme alatt gyakorolhatjuk a Vágvölgyén, nem okoz nehézséget, hogy ezt a pajzsot felemeljük a Vág sárga fövényéből is kivédjük vele a furcsa támadást. A hagyomány szerint Árpád apánk Lé! (Lehel) vezért küldötte Gaígóera. hogy ottan megszállva mindenkorra felüsse sátorfáját A névben lehet különbség és a hagyomány így egymagában gyenge bizonyíték volna, ha ugyanott 1868-ban elő nem kerül egy pogánykori előkelő magyar, kit more patrio lovastul temettek a Vág kristályos vízének homokos partjára. Az elhunyt harcos testi ékességeit a budapesti nemzeti muzeum őrzi, közöttük van egy érem, mely 906-ban Walchban készült, ami támpontot nyújt a sir korának meghatározására. íme tehát ezer év előtt erre nyar- gaíásztak a kardforgató szittya elődök és aligha lett volna tanácsos őket akkor magyar nyelvük használatában akadályozni. Tudtuk azt is, hogy a Trencsón felett levő Szálkára a zokon apátságból vonult még Szent Tstyán alatt a hitvalló Zoerard és társa Ssent- Benedek, hiszen megírta történetüket Mór pécsi püspök, ki Benedekkel Pannonhalmán többször találkozott. Ebből az is látszik, hogy az első magyar király hatalma már eddig terjeszkedett, mert e nélkül a zobori zárda, nem küldötte volna tagjait ilyen pontra, melynek köveit azután a szentnek vére festette pirosra. Ámde emberi tanya járóföldekre alig volt ekkor található, igy értjük meg, hogy Galgjóe (később Szolgagyőr) várának még a XIII. században tizennégy vármegye határából kerültek ki szolgáló népei. Hódolt szolgák akadtak ugyan és szaporodtak, mert — mint Hónian Bálint legújabb munkájában olvassuk- és csehek még a XI. század végén is, magyar földre hozták eladni rablóhadjárataikon szerzett morva foglyaikat". Á vitézlő rend azonban kevés vala és gyenge, ezenfelül a magyar nem igen szeretett hegyek között elhelyezkedni. így hozták ide székely rokonainkat, kik idegen népek nyoínása élői másutt már erdnk- hegyek közé bújva megszokták és jó! érették híágukat irtatlan vadonok tövén. Vájjon mikor jöttek a Vág mellé, Szent-István vagy László alatt, arról lehet vitatkozni, de arról aem, hogy itt éltek évszázadokon át. Míg hadiszervezetben tömörültek, megőrizték nemzeti jellegüket, ennek megszűntével azonban felszívódtak a szomszédos szlávságba. Ha nyelvük eltűnt, vérük kétségtelenül itt kering a szaporodás törvényénél fogva s falán éppen olyanok ereiben forog, kik ma legjobban csodálkoznának valódi származásukon. Iniitt-amotf bukkanunk nyomaikra s mint Bfarozali Henrik, megjegyzi, hogy a Hrávántnl csak a határjárások magyar nevei (zilfa, tulía síb.) árulják el. hogy ottan eiéle határőrök laktak, úgy vagyunk mi is. A szláv tengerben fekvő Vágujhely határjele? 1268-ban magyarok pl. egv cserje „qui vu’gariter Gyümölcsös bokor appellatur" a másik szintén hasonló „Főzía nominatur4. A birtokosok után kutatva kőt vár- jobbágyra bukkanunk, kiknek peve Butk és Csaba; mindakettő székely név és Csabáról a gyengébbek is tudják, hogy mit fűz székelyíöldön a Csaba névhez a rege. Mindaddig tehát mig valaki már régebbi okmányt be nem rnutafe, melyben szláv nevek fordulnak elő, ezeket & Csabáikat kell legrégibb települőknek tartanunk. Nővé Mesto nad Váhom középkori okmányokban ismeretlen, ottan csak Ujhelyről olvasunk. Vágujhely alatt van egy kis község, most Víeszkának hívják, de a középkorban Somszegh íoH. Ennek derék lakosai még 1581-ben sem feledték, hogy ereikben széke’yvér csörgedez, mert megjegyzi az esztergomi káptalan kiadványa... Vieszka egyenlő Székely! Kern messze- innen Kysdenes terült el, ma nyoma sincsen, mert elvitte a Vág. Szentkereszt neve a XIII. században Kereszíur, Lukáé Réthy, Brunócz pedig Bornoch volt. Székelyteíepnek tartjuk Csejtlie mellett Zsolnafalut — egykor Ze.’enfalva — s igy megy ez jóformán végig lefele. Galgócnál Bereg- szegh és Vercsvárnak csak a község végén álló jelzőtáblái mutatják az eredetet, nem beszól ottan magyarul senkisem. Pozsonymegyében Ili. Andrásnak 1291. évi levele emliti őket „ad magasam silvam versus Siculis". Bár a magyarnyelv eltűnt (furcsa e’nyomaíás), van itten magyar vér élég, azt senki le nem csapolja a ma is szorgosan forgó munkáskezekből. Viszont belőlünk sem hiányzik a szlovák vér, hiszen ezerévig együtt éltünk, eggyé gyúródtunk s ha ezen veszekedni akarnánk, akárki szemünkbe kiálthatja: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejül fiklöknek lehet helye a politikában, de nem a mi vendégszerető magyar kúriáinkban. Testvéri 'kezet nyújtva a vélünk közös vérit, de más nyelvű polgártársainknak, egyúttal magyar költő mondását idézzük azok részére, kik bennünket nem szeretnek: Mindenkinek édes saját anyanyclve, mint az ■anya hangja olyan drága kincs? Berlin, február 21. (A Prágai Magyar Hírlap távirati jelentése.) Újabb magyar dicsőségről számol be ma a világsajtó, Bs altkia- 1 ómmal egy jelentős technikai felfedezésről mm szó, amelyre a néhány év óta Berlinben élő kiváló magyar gépészmérnök, Mihály fyénes jutott. Mihály Dénesnek a nevét a külföldi szakkörök általánosan ismerik, mert ő neki sikerült megoldania a legtökéletesebben & telehor- nak, vagyis a távolbalátó készüléknek a problémáját. Ez egy olyan berendezés, amely a villamosé ram és a fény kölcsönhatásának fel- i használásával megvilágított területeket vagy alakokat a távolban reprodukál és igy az eredetivel azonos módon láthatóvá tesz. Mihály első felfedezésének sikerénél nem állott meg, hanem fáradhatatlanul dolgozott tovább és éveik szorgalmas munkájával újabb jelentős sikert ért ei, mely , döntő jelentőségű lesz korunk legnépszerűbb szórakozásában, a mozgófényképben. Mihály Dénes a ma reggeli berlini lapok beszámolója szerint igen egyszerű apparátust szerkesztett, amely a benne rendes módon lepörget,eit filmeket a távolba viszi ét. Különösen a felvevőikészülék rendkívüli egyszerű, nagyon könnyen kezelhető és rendkívül olcsó. A jövőben tehát egy bármely helyen lejátszott filmet átvihetünk lakószobánkba, drót utján, vagy pedig, (vmini a szükrai-ávirónúl történik, drótnélküli utóm • v Az átvitt filmnek a fii-képekkel egyidejűleg jelennek meg a tetszésszerinti száinuTelvevő- készülékek közvetítésével. A berlini szakkörök Ígérete szerint a táv- kinózás problémája ezzel véglegesen meg is van oldva. A nehézségek eddig főleg abban fejletetek, Róma, február közepe. A világ legnagyobb jégtörője, a szovjetlobogó alatt futó Krasszin, a vörös sátor nyomorultjainak megmentője, büszkén füstölög, idomtalan testével bukdácsol a vizen, áhítattal bámulják az olaszok is, én is, s mikor Csuknovszky, az orosz repülő, és Szamojlo- vics, a tudós parancsnok, megjelennek, zug a taps és harsog az evviva. Még most se fór a fejembe, hogy az orosz hajót a harmadik Olaszország lelkesedése közben láttam meg először. Az rendben van, hogy a tragikus végű Nobile-expedició ügyében teljes gőzzel folyik a legszélesebb-körü vizsgálat, folyik már több mint félesztendeje, kihallgatták No- bilét, az összes megmentett olaszt, a múltkoriban Rómába jött a svéd Lundborg is, az ezredes megmentője, aki maga is foglya lett a vörös sátor alatt halálosan olvadó jégszigetnek, Lundborgot is kihallgatta a legfelső katonai bíróság, még azon se ütődtem meg, hogy Szovjetoroszországból meghívást kaptak Sza- mojlovics, Csuknovszky és Szrednyevszky, a hajóorvos, — de hogy a Krasszint itt lássam meg és hogy olasz tapsok közt lássam: ez az, amire sosem mertem volna, még csak gondolni se. Pedig igazság. Láttam. Tapsolták. A Mo- derná-ban, felemelt belépődíjak mellett, zsúfolt házakkal. * Á film maga, mint film, semmi. Valami kis históriai mesét keveritettek köréje, a Norgét látjuk, Amundsen és Nobile első közös expe- dic... . aztán sarki térképeken vonalak szaladnak, indul az Itália, megint vonal szalad a sarktérképen, visszatérőben van, homály, füst s egy nagy vibráló kérdőjel? Mi történt? S. 0. S.! S. 0. S.! Elindul egy bálnavadászhajó. Befagy. Kifut a Malygin, fut, fut, befagy. Elindul a Krasszin, áttör a jégbarrikádon, Csuknovszky fölszál], elszáll, megleli a vörös sátrat,, a Krasszin fölveszi őket, haza indul, közben még megmenti a német kirándulóhajót s a vég a lelkes fogadtatás Leningradbán. Év,.'; ,^-imitivebben el se lehetett volna gondolni a filmet. Mint film egészen rossz. De hí gy az átvitel nem tarténhetet elég gyorsan és igen nagy, meg igen drága műszereket .kellett alkalmazni. Mihály Dénes tegnap tartotta meg a sajtó képviselői előtt találmányának bemutatását. Egy szobában, amelyet több lámpa világított meg, egyszerű fából készült szekrény volt felállóivá, amelyen kis nyilas van. A nyilasból egyszerre csak titokzatos zümmögés hallatszik. Mindenki feszülten figyel. Hirtelen vöröses láng csap ki a nyílásból, azután a kifeszi tett vásznon sorba jelennek meg a képek. Először egy kis majom ugrándozik, majd ágyba bújik és igen jól órai magát azután egy sörivó adja át magát kedvenc szenvedélyének,'majd egy elefánt mutatványai következnek, végül ismert arc jelenik meg a vásznon, maga a feltaláló, amint cigarettára gyújt. Az, újságírók átmennek egy távolabbi helységbe, ott von a küldőáltomás, amely egyszerre tölti be a küldő- és a Mnoprojekior szerepét' A legfontosabb kérdés most már ez: Van-e olyan távoli kinő, amelyben egy filmet lepörgetünk és az mindenki minden nehézség nélküli otthonában élvezheti? Mihály találmányát évek hosszú munkájával nagyon egyszerűsítette és tényleg úgy vitte keresztül, hogy a, filmek átvitele a jövőben semmi technikai nehézségei nem. fog többé okozni, Kísérletei bebizonyították, hogy lehetséges lesz jó távoli képeket, egyetlen egy sejtnek alkalmazásával kapott, úgyhogy nincs szükség arra, ami": >•’ .hitték, hogy mintegy tízezer kepeiemet vigyenek át egy másodperc alatt. Már kileneszáz-ezamégyszáz képnek átvitele teljesen elegendő. A küldőnek és a fogadónak egyidejű működését is nagyon egyszerűén szabályozta és a fogadót minden további nélkül hozzá lehet szerelni bármilyen rádióíetvevőhöz. Nemsokára áruba is kerül jnár A készülék 100. és 400 márkás árban. mint dokumentum: szenzáció! És ez ma, úgy látszik, tényleg több, mint az u. n. irodalom és művészet. A roppant jó ebben a filmben az, hogy a kis históriai fendtől eltekintve, nem is film: nincs benne svindli és müterem-trükk: a különös hajót látjuk különféle szögből, közelről, messzebbről, repülőgépet a fedélzetén, beboritgatva, aztán tengert, különös, komor, hideg és kemény partokat, úszó jégtáblákat, úszó jéghegyeket, jégbarrikádokat, a hajó orráról levett hosszú, egyhangú képsorozatban szinte tengeri betegséget kapunk, olyan jó ez a rész: a szilárd jégnek vág a hajó, töri: felcsúszik a jégre, hosszú repedés kígyózik előre, ebből oldalt egypár gyors törés, szétpattan a jég, enged s a hajó újra lebukik a vízig, és mindig ez, megint ez, elölről. Élethűen a tengeri betegségig. Egy-két jegesmedve itt-ott. Egyszer: halt! Nagy jégmező. Indul a repülő. Részletes és hosszadalmas, ahogy leszállítják a repülőgépet a jégre. Külön a törzsét, külön a szárnyait. Felszerelik. Lassan, óvatosan, nehézkesen megy a munka. Való élet! Való élet! kiabál valami öröm bennem. Szeretném megéljenezni a filmet. Ezt a filmet: az ilyen filmet! A hóban botorkálnak, a. jeges létrán megcsúsznak, fölbuknak az emberek. Esetlenek és kiszolgáltatottak, órákig kapargatják a gép előtt a felszállási pályát. Éljen, éljen, kicsit hosszadalmas, de nagyon jó nézni. Aztán elrepül. Most jön a sláger: jön a rádiójel, a pilóta üzen. Megvan a sátor. És mikor az izgalom az egécv gyülekezetben tetőpontra hág, megjelenik, homályos komor foltokban a kép: a vörös sátor és körülte emberek, oldalt Lundborg gópromosa, amim Nobitot már biztonságba helyezte első utján, a torkomban karcol valami, a kép rettenetesen vad és piszkosan sötét, visszaadja a borzalmat s alig veszem észre, hogy a vásznon ugyan szaladnak a csikók, a film pereg, de a kép áll: az emberek nem mozognák, itt' fényképet vettek föl a filmre. Miért, miért nem, a vörös sátor és népe és a megmentés részletei nincsenek a filmen. Egy percnyi csalódás, aztán jön a katarzis. így van jól. Csak igy volt ©s jól Más filmekből is van egy-egy momentum beszőve. A „Citta di Milamon“, a kajüt előtt,, a megmentettek az Italia eltört kormánykere- két kúrálják, ez már megrendezett felvétel aztán Lundborg odaáll a kajütajtóhoz, az ajtó kinyílik s egy percre megjelenik Nobile, mo. solyogni próbál, megszorítja Lundborg kezét? rettenetes kép: sápadt, vértelen fej, a derűs egészséges svéd mellett még kirívóbb a beteg arc s a lázas, sötét, pokoli mélyen beesett déli szem. Siralmasan néz ki és az őrületre emlékeztető, ijesztő a szeme nézése. Lemusmeret ez? Vagy a halálrakinzott szerencsétlen vad? Melyik nézett ki a szeméből ilyen megdermesztően ennek a Nobilenak? Szerintem az egész Nobile-ügy lényege eny- nyi. Mi van ebiben a nézésben. Ha én vezetném a titkos, zártajtók mögött és hétpecséttel őrzött vizsgálatot, amiről csak tavasszal fogunk valamit megtudhatni, — a most itt járt Szamojlovics és Csunovszky tanuvaLlomásük rói és kihallgatásukról semmit sem árultak el, — én fölvettteném ezt a képeit, ötször, tízszer, százszor s előhívnám az összes tanukat: esküdjetek, ml van itt Nobile szömében? Ha lelkiismeretfurdalás, bűnös. De ha ©R csak a kínok által összem arcangolt, haláltor- kából kikerült emberi állatnak a borzdály®. és észvesztettsége, akkor föl kell menteni és ki kell tüntetni. ♦ Én imádtam Amundsemt, akit az életben m láttam s aki nem'hős volt, de több: nagy ember: nagy akarat és nagy jellem. Mikor elveszett ezért a N obileért, sírtam és elmentem imádkozni, hogy visszajöjjön. Nobilet nem Láttam, de gyűlöltem akikor. Okoltam őt Fájdalmamban voltam igazságtalan. A hőének nem okvetlen kell kitartó jellemnek lenni, a világháború nagy hőstetteit a legsnajdi- gabb huszárvágásait — és ilyen volt Nobile expedíciója is, nem is titkolták előttünk — nem jellemek csinálták: nem egy egész élet, csak órák, néha csak percek. Két külön lap ez az élet könyvében. Kár, hogy az elsőt is csak Hőstettnek nevezzük s z ószegén ységüntt bői, vagy felületességből. Nobile egyszerűen katona volt, hős és ha nem zuhan le, a1 világ egyik legnagyobb hőse. A lezuhanás: vis major. Ez biztos. — Ami utána jött, a nyomor- gás, az éhezés, a fázás, á betegség, ez nem tartozott hozzá, erre nem számítottak, nem is volt szabad számítani. Se a lelkesedés csúcsa, se a kéj, se a kin, se vakmerőség nenf tarthat soká: beleőrüinénk, beleőrüluénék abba is, ha a tizenhatnál mélyebb rezgésszám?! hanghullámőt meghallanánk, — a lezuhanással a hőstetten szépséghibát csinált a Végzet s, akár m.i is történt Lundborg első leszállásakor, akár illett, akár nem illett a parancsnoknak elsőnek elmenni, ez már nem tartozik a tárgyhoz: hátha Nobile nem akart mártír lenni, amivel tán nagyobb neve volna, de nem élne s ő mindenáron élni akart? Hátha arra gondolt, hogy kireperálja? Hátha Itáliának még nagyobb dicsőséget akart szerezni s ezért inkább elhagyta a parancsnoki hidat, azaz: hol volt már az a parancsnoki Inid. Nemi" is akkor hagyta el és nem ő. Napóleonnak szabad volt elmenekülni Oroszországból s százezreket dobott a halál prédájának? Szabad lett volna Napóleonnak fordítva cselekedni? Én Nobilenak megadom a fölmentést: peched volt. Élj és köszörüld ki. a csorbát, ha ezért menekültél. ♦ Amundsen? Igen, ez rettenetes. Minden urnái az. De iva a sorsát nézzük, akkor egy kis fény mégis csak vegyül bele: egyszerre, hirtelen meghalni, vagy lá-ttatlanban elveszni jobb, mint igy visszakerülni és a nagy jellem nagy életének misztikus homályára a Természet maga tűzi ki a martirglóriát. Ez a glória nem az életerős, boldogító napfény, nem az élet tüze, sajnos, nem. Ez csak. martirglórta. Északfény. De fény és glória. ♦ ’ Nobilét azért most is megtapsolta a tömeg. Kétszer is igazuk volt. Az oroszokat is tapsolták. Csodálatos dolgot csinált mégis ez az expedíció: többet, mint hogy a sarkon járt: a politikai és világnézeti szélsőségeket úgy össze tudta békiteatt, hogy a fascista foglyokért bolseviM megmentek küzdöttek s a mai római mozikban megjelenik a vörös! obogós Krasszin és az olaszok tapsolják, éljenzik a szovjet embereit Mész- szibb sarkot fedeztünk fel, miaut az Északt Nehezebb is tán oda eltalálná. A sarkot, ahol az emberek közt nincsen nemzetiségi, vallási, politikai, világnézeti és osztálydifferencia, mert egyetlen közös ellenünk a Rossz Természet és egyetlen közös barátunk a Jő Természet, amelyben mindnyájait Isten gyermekei vagyunk. Ó, ide, ide minden további expedíciót! Eh az igazi ismeretlen világrész. Ezt kell meghódítani A „KRASSZIN“ Irtat GYŐJRY DEZSŐ
