Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-21 / 44. (1967.) szám

2 TmA~CATMA<AAR-H!RIiAI> EPTiw.......mi l■lllll^llllr^^^llalB«awwM■Bllww^^lwwMCll^w 1M0 1«hniAt ti, «rtH8rtök. Föloszlatfák a spanyol tüzérségi tisztikart A királyi dekrétum tartalma — Vége a tüzértisztek kiváltsá­gos helyzetének — Ki kérheti uirafelvételét a hadseregbe? A oeh néppárt morvaortzági szárnya a koalíció szétrobbantását kívánja Madrid, február 20. A király tegnap aláírta a tüzérség tisztikarának feloszlatását ellá t táro­zó rendeletet. A dekrétum előszavában törté­nelmi visszapillantást, ad s kijelenti, hogy a ki­rály 1S9G óta remélte, hogy a szenvedélyek le­csillapodnak s fokozott egedékenytéggel sike­rülni fog a tüzértisztek indokolatlan izgalmát megszüntetni. Sajnos ez nem következett be. A kormány ugyan jól tudja, hogy nem minden ak­tív tiszt a diktatúra ellensége, de a mai álla­pot fentartása gyakori katonai puecsokat ered­ményezne, amelyek a haza veszedelmét jelente­nék. Éppen ezért a király a következő rendkí­vüli rendszabályok életbeléptetését határozta el. 1. A rendelet nyilvános.áthozatalától szá­mítva minden magasabbrangu és alacso- nyabbrangu tüzértisztet polgári személynek kell tekinteni, akik nem tarthatnak igényt semmiféle fizetésre, nem hordhatnak egyen­ruhát és nem hordhatják kitüntetéseiket mindaddig, amíg újra föl nem veszik őket a hadseregbe. 2. A belügyminisztérium kijelöli azokat a helyeket, ahol az elbocsátott tisztek tartóz­kodhatnak. A belügyminiszter a hadügymi­niszterrel karöltve cselekszik és uíasitjb az elbocsátott tiszteket, hogy huszonnégy óra alatt foglalják el uj lakóhelyüket. 3. A tüzérkaszárnyákat és a raktárakat a katonai hatóságok átveszik s a legénységet más fegyvernemü tisztek parancsnoksága alá helyezik. Az altisztek szolgálatban marad­hatnak s azok a tisztek is, akik altisztekből lettek tisztek. 4. Mindazok a tisztek, akik azt kívánják, I hogy visszavegyék őket a hadseregbe, kér- í vényt intézhetnek a királyhoz s a kérvényt a! katonai hatóságok révén a kormányhoz jut-1 tátják. Az ujraíölvételi kérvényt ezounalj a dekrétum után be lehet adni. Junius else- j jén megkezdődik a tüzérség tisztikarának uj | jászervezése s az újból szolgálatbal ipő tiszten j uj hiiségesküt tesznek a hazának, a király­nak és a kormánynak. Az eskü szövegében külön kiemelik, hogy a tisztek a jelenleg uralmon lévő kormányhoz hűek maradnak. 5. Azok a tisztek, akik újból belépnek a hadseregbe, visszamenőleg, megkapják fize­tésüket s azokat, akiket nem vesznek fel, nyugdijba küldik. 6. Nem tartoznak a rendelkezés alá azok a tisztek, akik a Kanpri szegeteken vagy a Baiearokon állomásoznak, úgyszintén azok sem, akik külföldön teljesítenek szolgálatot. Az 1926. szeptemberében elbocsátott tüzér­tisztek szintén kérhetik ujrafelvételüket A ren­ddel kommentárja kiemeli, hogy a kormány kénytelen volt a szigorú intézkedést életbelép­téim, mert csak így lehet a látens fegyelmet- lenséget megszüntetni. A kormány -nem vesztet­te el hitét a tüzértisztek hűségében, tudja, hogy valamennyien kérni fogják ujrafelvételü­ket, de figyelmezteti a tüzértiszteket, hogy ne anyagias számításból, hanem hazafiasságból cselekedjenek. A tüzértisztek eddigi prhitégiu- mai megszűnnek s a tüzértisztikar nem lehet többé az a zárt ha tál púi, amelyet eddig egyet­len hadügyminiszter sem merészelt megboly­gatni. Mivel több nehézség támadt, a kormány annál erélyesebb lesz. A lidákok nagy elégedetlensége az agrárpárt diktátoroskodása miatt Prága, február 20. A koalícióba® Udrzal kinevezése óla mutatkozó szélcsend, úgy látszik, viharelőtti szélcsendnek fog bizo­nyulni. A koalició két vezető pártja, az ag­Mániás 15-én Bécsben folytatják a magyar-román eptánstárgyalásokat San Reroo, február 20. A San Reuróbán fo­lyó magyar—irónián tárgyalásokról a mai na­pon a következő hivatalos közleményt adták kar A San Rom óban tárgyaló magyar—ro­mán delegációk attól a.z óhajtól vezéreltet­ve, hogy az úgynevezett oplánskcrdés ügyét közös meglő eged ősre megoldják, elhatároz­ták, hogy a tanácskozásokat március 15-én Becsben folytatják. A tanácskozások folyta­tására való tekintettel a két kormány a népszövetség tanácsának elnökségéhez for­dult abból a célból, hogy a tanács márciusi ülésszakának napirendjén szereplő ügy a júniusi ülésszakra halasztassék. A sam rém ói tanácskozások barátságos és megértő szellemben folynak. San Reme, február 20. Szterényi József bá­ró, Egry Aurél felsőházi tag és Lakatos Gyula országgyűlési képviselő Cszászár Károly mi­niszteri látná esős kíséretében Budapestre uta­zott. Búcsúztató sukon a pályaudvaron megje­lentek a magyar delegáció holnap elutazó tagjain kívül a román követ feleségével és a román delegáció tagjai. Február 26-ára egybehívták a képviselőházat At ülés napirendién a csehszlovák-lengyel kereskedelmi szerződés jegyzőkönyvei szerepelnek Prága, február 21. A képviselőház elnöksé­ge február 26-án délután fél négy órára egybe­hívta a képviselőházat, ^z ülés napirendjén a csehszlovák—lengyel kereskedelmi szerződés két pótjegyzőkönyve, egy lengyel—csehszlo­vák határszakasz, illetve az Odera német- csehszlovák szakaszára vonatkozó határrend­őrségi egyezmény jegyzőkönyve szerepel. Ezenkívül a Ház meg fogja hosszabibtani a kisegítő iskolákról szóló, már elfogadott és a szenátus előtt fekvő kormányjavaslat szená­tusi tárgyalásának határidejét, A mentelmi bi­zottság Zápotocky, Harus, Krsiak, Gregorovits Lipót dr., Gáti dr. és Koudelka képviselők mentelmi ügyeiről terjeszt elő véleményes je­lentést Gazsik mandátumát is elveszti? A Deutsche Landpost értesülése szerint a szlovák néppárt Gazsik minisztert fölhívta annak idején arra, hogy úgy miniszteri tárcá­járól, mint pedig kénviselői mandátumáról mondjon le. Gazsik a néppárt rózsahegyi ülé­sére megírta válaszát a felhívásra és benyúj­totta a miniszterségről való lemondását. Vá­laszában azonban egyetlen szóval sem tért ki a néppárt második követelésére, vagyis to­vábbra is meg akarja tartani mandátumát. A néppárt állítólag el van határozva arra, hogy szükség esetén vele szemben is r jyanazt az eljárást választja, mint Jurigával és Toma- nekke] szemben és a választási bírósághoz fordul Gazsik mandátumának elvétele tár­gyában. A Lidové Noviny értesülése szerint a rózsa­hegyi pártülés az utóbbi kérdéssel nem fog­lalkozott. rárpért ée a cseh néppárt közötti ellentétek megoldását csak elodázták és a két párt vi­szálya rövidesen ismét éles formában fog kitörni. Legalább is erre vall az, hogy a cseh néppárt vidéki sajtója mind harcia- sabb hangon ir az agrárokkal szemben kö­vetendő taktikáról. így a preraui Právo leg­utóbbi ezáima többek között a következőket írja: — ügy véljük, hogy a cseh néppárt elég áldozatot hozott a koalícióért, oly­annyira, hogy ezért sokáig nem fogják tudná kárpótolni a pártot. Most, hogy uj miniszterelnök van, a néppártnak újból alkalma lesz a zöld asztal mellé ülni és vitába szállni az agrárpárttal a követe léseiért, mialatt a parlamenti életben megint szalmacsépléis fog folyni, ügy vél­jük, hogy elég volt már ebből a kupecke- désből, melynek továbbfolytatása már csak komédia. Éppen ezért felhívjuk a néppárt képviselőit és hivatott tényezőit, hagyják abba a vitázást, amely az agrár­párt oktalan politikája miatt úgysem ve­zethet eredményre s egy gesztussal vesse­nek az egésznek véget. A koalícióban nincs elég erő, hogy úgy dolgozhassák, amint az állam és a nép érdekében szük­séges volna. A koalíciót túlságosan ter­heli egyik pártjának diktátorkodása. Jó, de akkor ez a párt viselje eljárásának kö­vetkezményeit. Lépjünk ki a koalícióból és hagyjuk sorsára. Az állam és a nép po zitiv mnnkát követel s nem politikai al­kudozást, amelyik már oly régen tart ná­lunk. Érdemünk lesz, hogyha ezeket az egészségtelen viszonyokat szétrobbantjuk. A morvaországi ládák lap cikkéhez Kordád? prágai érsek lapja, a Geoh, a következő megjegyzést fűzi: — A cseh néppárt vezetése a morvaor- szágíak kezében "tan. Éppen ^zért ez a sajtó- hang annál nagyobb jelentőséggel bir. — Befejezték Budapesten a sajtóankétot. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A sajtóankétot tegnap este befejezték. Jogászi és újságírói körökben remélik, hogy az an­kéten elhangzott fölszólalások alapján lénye­ges módosítások lesznek a sajtó javaslaton. A hét%át®$ mié ifiké Sooi ntiiSk ifié 'Seven JToc&s .Trííi: Üd&iM Watt acc . *25) — Mindenesetre és a legszívesebben ká­tyúban hagynám az egész szekeret, húzza ki azután a sárból az, aki akarja. Irodám veze­tője, akinek egészséges ítéletét többször megcsodáltam, szintén ezt tanácsolja. Azon­ban olyan lépés ez, amit nagyon meg kell fontolni, mert Selford lord ügyeinek vitele évenkint ötezer fontot hoz a konyhára. Dick csodálkozva hallotta ezt a nagy szá­mot. — Hát olyan nagy a vagyon? •— A legnagyobb angol vagyonok köziül való és értékéhez évenkint még egy pár nul­la járul. — Csodálatos! A fiatal lordnak tehát sok­kal jobban megy a sora, mint sok rangtársá- uak a pérek házában. Talán valami kincset fedezett tel az atyja? Havelock nevelett: — Ezt gúnyosan kérdezi és mégis fején találta a szeget. Tényleg kincset fedezett tel, a fekete gyémánt kimeritihetetlen kincsét. Yorkshirei és nortbumberlandi szénbányái az utolsó két évtizedben aranybányákká fej­lődtek. Délaifrikai és ausztráliai birtokai százszorosát érik annak, amit ő fizetett ér­tük. Úgy látom, hoov ön más kincsre gen­fi ott, a bét zár mögött elrejtett aranypénzre. Nem. Mr. Martin, bármilyen titkot is rejtsen fiz az ajtó. számokra egész bizonyosan nem lehet átváltoztatni. — Az ifin lordnak sohasem volt kedve az ajtót felnyitni? Tudomásom szerint soha! John száraz fiatalember, alki egész lényével a valóság­ban gyökerezik, fin magam egyáltalában nem voltam kiváncsi az ajtóra és csupán a tegnapi élmény vet kellemetlen fényt a bét zárra. Hogyan nyissuk azonban ki az ajtót, amikor nincsenek kulcsaink. A robbantásra Selford lord sohasem adná meg a% enge­délyt. Túlsókra becsüli őseit. Azonban meg­tudtam, hogy ön nagyon ügyes a zárak fel­nyitásában. Nem lenne-e kedve tudományát a huszonegyedik a/jtőn kipróbálni? — Lehetetten. Ismerem képességeimet, azonban azt is tudom, hol ér véget tudomá­nyom, Havelock bólintott és elgondolkodva nyúlt a levél után. — Nem utazna-e a pénzzel Konsiantiná- polyba ? ... Ez alkatommal talán az ördögi ifjú nem bújhat ki ön elöl! Dick energikusan rázta meg fejét — Köszönöm szépen, de az az egy utazás is elég volt Havelock sajnálkozva jegyezte meg: — Nagyon sajnálom ezt, de meg tudom önt érteni. A holdban lévő embert könnyebb el­fogni, mint Pieroet Dick újból felvette a levelet és figyelme­sen megnézte. — Mégis, nem lehet hamisítás? kér­dezte. — Lehetetlen! Ismerem kézírását és ka­rakterisztikus tulajdonságait jobban,- ... mint a magamét, szinte ezt mondhatnám. Egyéb­ként több levelét előttem irta és ugyanez az Írás volt. — Akkor megvan még az a lehetőség, hogy önt a lord alteregója szedi rá. — Elképzelhetetlen, Mr. Martin. Keskeny, arca, homokszinü haja, szemei, amelyekből minden kifejezés hiányozni látszik, racosoló beszédmódja, ennek az embernek nincs al­teregója. Különben jobb füle alatt az arcán feltűnő anya jegye is van. Ha minden egyéb csal, az anyajegy biztos jel. Én is gondoltam erre a lehetőségre, azonban hamarosan elve­tettem. Hiába törjük a fejünket Selford lord rejtélyén. Felvetődik a kérdés, nem esett-e zsarolók áldozatául, nem mint valami Pérfi- TrilJby járja-e a világot, vagy pedig sötét cé­lokkal nem maga játsza-e végig ezt az egész komédiát? A dolog nyitja azonban másban van. A fiatal ur egyszerűen spleenes angol, aki abba® találja szórakozását, hogy minél több cipő talpat és gumikereket nyúzzon szét. Dick helyestőleg bólintott. Mégegyszer megnézte a Sheptherd hotel éji­mével ellátott levélpapírt. — Mindenesetre igen különös ember, — jegyezte meg végül. #— Ezt a levelet például zöld tintával irta . . . Sybiil Lansdown az egész éjszakát lázas nyugtalanságban töltötte. Finom érzékével látta, hogy Diokhez való viszonya egészen uj stádiumba lépett és nem tutda, hogy örülhet-e ennek. Csöndes elszégyenüléssel gondolt ar­ra, mint feküdt a feje a fiatalember mellén. Korholta önmagában gyöngességét, ami most először nyilvánult meg benne. Hogyan rémül­het meg egy modern ember a puszta dörgés­től és egy hatalmas elektromos kisüléstől annyira, hogy megfeledkezik önmagáról? De a dolog megtörtént és a könyvtárnak minden könyvbölcsessége nem törölheti el ennek em­lékét. Azután hirtelen forró ijedtséggel me­rül fel benne a kérdés: Hát akarja-o egyál­talán, hogy ez az emlék eltörlődjék? Dél táj bán foglalkozott ezekkel a gondola­tokkal. A hatalmas terem lassan kiürült. A könyvek hallgatagon állottak polcaikon. E&y fe kefe selyemruhába öltözött sovány asszony lépett be a nagy szárnyas ajtón. Ebben a pillanatban átható parfümillat terjedt szét a teremben, amely teljesen lenyomta a könyvek bőrkötésének illatát. Az asszony gyors'lépé­sekkel közeledett. Kezében aranyláncon füg­gő lorgnon csillogott — Kegyed Miss Lansdown? — kérdezte ér­des hangján. , — Syb'i! bólintott és felemelkedett széké­ből. — Nagyon kényes ügyben keresem fel ke­gyedet, — mondta az asszony, miközben kö­rülményesen helyezkedett ed a széken. — Ismertem az ön atyját Lehúzta keztyüjét és gondoskodott róla, hogy a napfény megcsillogtassa brilliánsait. Sybll rámeredt ismeretlen látogatójára. Az első pillanatra nagyon ellenszenvesnek tűnt fed neki. Egész lénye elárulta, hogy a társada­lom alacsonyabb rétegeiből vergődött fel és nem volt Ízlése hozzá, hogy szerencséjét diszkréten kamatoztassa. Gyűrűkkel tulhal- m ozott ujjai, az erős illat, a vastag láncok el­árulták a kétségtelen gazdagságot Durva vo­násai és közönséges ajkai azonban visszatu- szitóak voltak. Gondtalanul fecsegett tovább. _ Édesatyja kitűnő ember volt, kedves kis­asszony, de túl megbízott az emberekben. A rossz barátok kihasználták jóhiszeműségét és amikor a hajó léket kapott* magára hagyták. Milyen gyakran mondta nekem az uram: Er­zsi, vigyázz, ebből dologból még szerencsét­lenség lesz. Amikor azután a katasztrófa be­következett, atyját büszkesége visszatartotta attól, hogy igaz barátjaihoz forduljon. Szíve­sen segítettünk volna rajta. Syibdil csak tovább figyelt az asszonyra, aki szóáradatában ugyancsak megfeledkezett az illem korlátáiról. — Csupa rejtélyben beszél... Kicsoda ön tulajdonképpen?... Mit akar tőlem? — Csak a legjobbat akarom. Nevem Mrs. Cody — mondta a látogató. Cody ... Cody ... nem hallotta-e már va­lahol ezt a nevet? összeráncolódott a hom­loka a megteszi tett gondolkodástól, de nem jutott rá, — Amint mondottam, az ön legsajátosabb érdeke vezetett ide — kezdte meg újból Mrs. Cody. — Uram annak idején erősen belebonyolódott édeaatyjának üzleteibe és ő maga is veszteséget, szenvedeti. Most újabb információkat szerzett, amelyeknek- a lapján vagyonának egy részét vissza szerezheti.

Next

/
Thumbnails
Contents