Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-20 / 43. (1966.) szám

1929 február 20, szerda.

Róma,, február 11.

Ma déleiül 1 háromnegyed tizenkettőkor írták alá Gáspárri bíboros és Mussolini arat a világtörténelmi jelentőségű okmányt, mely egy állami ujraimegisziülelését s a „/római kérdés" megszűnését jelentette. A tömeg, mely a gyönge sirokkóban, kicsit nedves és langyos felülök alatt ácsorgóit a Píazza di S'am Giovanni in Lateraino kőkockáin, egyre nőtt. Nagy Konstantinnak Hold op oltóból hozott, majd a Ci remis Mnximus-iból ide áttett obe- 1-iszkje mellett befutottak az autók, pár fényképész dolgozott, Gáspárrá is megjött, kát mégis csak. Tegnapra volt kitüave az aláírás ünnepélyes aktusa, elmaradt. Gáspárri beteg, mondták. A vasárnapi külföldi lapok a nuncia túrák értesitóséböl már kozták a dátumot, vasárnap. A beavatottak keddről beszéltek $ leszólták az újságokat. Váratlanul, az újságok és a „jólórteeültek" ellenére, a két dátum közül egyik se vált be: a kettő között, hétfőn pereegett az arany toll a Ga- sparri balján ülő Duee kezében. A két szélső nap közül a középet választották.

Ez a váratlanság, ez az aramyközóput, ez a diszkrét titkolózás, több mint jellemző. A nuncia túrák hétvégi bejelentése — (érdekes, hogy nem a római sajtó vitte világgá a hirt) — mindenütt váratlanul jött, beszéltek mái- róla, de tartogatták, mint a csemegét. Ez az aránylag kisded tömeg, amelyik a történelmi pillanat alatt az ablakokra függesztette a szemét, közeljárt az előkelő jelzőhöz, diszkrét és inéltóságos volt, csak utána tört ki artikulálatlau 'éljenzésben. És a dátumot kitűző aurea mediooritas, igen, ez hatja át a szerződés lényegét is.

A kél állam külügyminiszterei elhajtanak, a 'tömeget megkapta valami, a hangzavar tetőpontra hág, a pápái, a királyt, a Dúcét ordítják, mindenki a szabaddá lett pápa első útjára gondolt, az ötvennyolc éve ki nem tűzött pápai lobogót érzi ki bomlani a római utcák fölött, az olasz nacionalizmus még magasabbra emeli a (fejét, a Duoe győzött — Isten bocsássa meg nekem, én arra gondoltam, hogy ma Mussolininak nagyon jó étvágya lesz ebédre. És joggal.

♦

Etoea a sirokkód défelőtfőn a viMg együk üegmagyoíbb csatájának a vége játszódott le előttünk. Rendkívüli csata, erős, mert világnézetek fűtötték, elmekért folyt, és eokkal régebben kezdődött, mint mondani szokás; nem ötvennyolc éve, mikor a Porta Pia mellett rést ütöttek az olasz csapatok és bevonultak ara erről elnevezett Via XX. Setiem- bre-re, s mikor a pápa az első ágyulövés hangjára fölfüggesztette a világ leghosszabb zsinatját, amelyik a csaihatatlauságot kimondta s amelyik több mint félszáz év óta zsinat, nincs befejezve, nem zárták be, csak fölfüggesztették az üléseit, — ez a harc régebbi: százados. A „római kérdés", a „que- etione romlana" tényleg a világ legnagyobb kérdése volt; nem csoda, hogy oly sokáig a legnagyobb koponyák se tudták megoldani s az lenne csodá, ha Mussolini keze hiányzana a dologból. Különös csata: a két beivégző fél: a pápai állaim és a harmadik Olaszország, egyformán hirdethetik q győzőimet, egyforma joggal, egyforma igazsággal, — mert igazság, hogy’ ebben mindketten győztek. Nemcsak hogy győzitek, de uiindakeften megerősödve kerültek ki belőle.

Gáspárrá és a Duoe autói olyan örömhírt vittek két uralkodónak, amire fölfigyel az egész kerek világ.

♦

Egész Róma megmozdult. A lapok már déütán ontották a különkiadásokat, az esti órákban plakátözöu lepte el a falakat, elrendelték a krlobogózást és összehívták a fasiszta szervezeteket, holnap nagy7 nap lesz, a Pápa megjelenik a Szent Péteriben, meg- koronázásának hetedik évfordulója lesz éppen, — hogy7 erre előbb nem gondoltunk. Törvényszerű, hogy ima írták alá. A svéd király itt van, ott lesz a misém, már volt magán kihallgatásom, az olasz király és Mussolini ázom bán nem lesznek ott, még nem ratifikálták a szerződést, g ez a távolmaradás — épp ugyg amint az, hogy a nunciaturáik közölték a megegyezés hírét és nem az olasz hivatalos, — nagyobb megtiszteltetés a Pápának, mintha eljöhetnének. A Pápa: pápa,

Olaszország: a király és a parlament. De a fasisztákat már fölvonultatják a Szent Péter elé, délután diszmeneiek, lobogó disz, kivilágítás, reflektorok, zene: ünnep.

A ratifikálás formásáig. De addig, mig ez meg nem történik, minden marad a régiben, cumit a lapok irkáinak, hogy a Pápa e napokban elhagyja a Vatikánt, mese, a világkörüli nt a jövő zenéje, az önkéntes fogság lormai[ lag még me<m szűnt meg. a szerződés szövegét hivatalosain nem adták nyílván osságra, előbb márciusban összeül az olasz parlament s majd aztán ... Különbem is az első uralkodó-vizit ara olasz királynak fog szólni, miután fölkereste a Pápát. A többi mind csak kombináció.

Egy lap fején találta a szöget: hozza a Pápa képét, átéliemben a királyét, középem Mussolinit. De még egy pillanatra,

*

Mire e sorok hazaérnek, kissé késó tesz. Nem is akarok újságot mondani: de az egész mai nap megértéséhez hozzátartozik az, hogy7 mi is a leglényege ennek a most elintézett óriás kérdésnek, amiről pár év előtt még senki se merte volna hinni, hogy ilyen hamar megoldódik. A lényege majdnem csak egy nüansz: az, ami a birtok és tulajdon fogalmai közt van. A Vatikán ragaszkodott ahhoz, hogy a Papának szellemi jogai és kötelességei gyakorlásához világi uralomra van szüksége. A Kvirinál pedig soha se mert hozzányúlni ahhoz az elvhez, melyet még II. Viktor Ernáméi és fia hirdettek: „Roma intangihile". A nehezem megszerzett olasz egység éri utlhetet fenségéihez közeli leni se mertek. Harminc évvel ezelőtt XIII. Leó, •min. minimumot, Róma átadását fixirorata követelésében. Ezzel szemben a Kvirinál ragaszkodott a „garantiadörvényhez". mely még a Vatikánt, a katolicizmus fejének

székhelyét és lakását is csak mint „birtokot" és nem mint „tulajdont" említette.

A Vatikán és a Kvirinál kőét áthidalhatatlan volt a szakadék.

*

Talán nemi is így kell nézni a dolgot. Nem a Vatikán és a Kvirinál kötöttek békét. Ez igv nem egészen fedi a tényeket, nemi is jó, \ nem is elég világos. A megegyezés lehetősége ott kezdődött, hogy a második Olaszországból Mussolini harmadik Olaszországa lett e bár a nemzeti sovinizmus most csapott csak igazán lángra, mégis közbeiktatódott valami a két palota közé: egy harmadik, a Palazzo Chigi, a Duoe rezidenciája.

Ha a Kvirinál és a Vatikán közt vonalat húzok, át kell mennem a ceruzaheggyel a Palazzo Chigin. Ha a két állam kibékülésének útját akarom megjárni, át kell mennem a Palazzo Ghigiben Mussolini szobáján.

Ez a dolog nyitja. Ezért lehetett jó étvágya ma délben a Dúcénak, — ami különben erősen szimbólum, mert köztudomás szerint igen mértékletesen él, — a lapon is középre tették: nem lehetett mádképp. De ha a béke utján ő nem lépett volna közbe, ma se lenne igy.

A két nagy’ dolog közül ő csinálta a na- gyobbikat.

*

Sokat beszéltek arról, hogy a túlfűtött olasz éra, az egész Mussolini-Olaezország jövője attól függ, hogy az első háborúból győztesen kerül-e ki. Jugoszlávia felé pislogtunk ilyenkor, félfüllel az olasz-francia határőr ö- dök 'építésének zaját füleltük.

Az utolérhetetlen erösitö szer

| náthaláz ellen

I Saniaéodm. S

ja

a lábbadozás alatt és után.

H Kapható minden gyógyszertárban és drogé- H riában 14 50 Kí~tól felfelé.

Jelentős árles?állítás!

Ismerjük el, tévedtünk.

Vértelenül, lóét győztessel a végén és márt' deli háborús sikernél gazdagabban zárta le a Duoe a fasiszta Olaszország első államközi konfliktusát; s ez több mint egy háború: a jövője biztosítva van, igy kell szólania a kiegészítésnek.

Amikor ötvennyolc év után ma este először jelentek meg a római uocákon a pápai állaim fehér-sárga lobogói, akkor a háború óta roppant megerősödött katolicizmus egy fokkal újból szorosabbra fogta hatalma hálóját a világ körül s ugyanakkor nemcsak a fasizmus erősödött meg hihetetlen mértékben itt!ion, amire nem volt szükség, de megszilárdult Olaszország nemzetközi helyzete is, mintha alapja, kősziklái márvánnyá váltak volna, amire még szüksége lehet.

Bzerkifeucszáztizennégy óta a mai napot nyomja legnagyobb cimbetükkel a világtörténelem rotációsa és Kilo elégedetten dörzsöli a kezét a gépterem sarkában.

Miss Hungary — Miss Európa - Simon Erzsébet

Fehér hamvazó szerda az „örök tavaszu országában — Fényképészek oflenzivája Európa legszebbje elten — Fogadás Nizza polgármesterénél — Egy előkelő reggeli a keszthelyi kisleány tiszteletére —

A Prágai Magyár Hírlap számára irta: HUNGARICUS VIATOR

Nizza, február 13.

Havazó szerdát Írhatnák, mert amióta először hangzott itt az idegent esőditő bűvös mondat: „Faitez vos jeux!“ — ekkora hétő- meg még nem omlott a francia tengerpartra. Kár volt a tizenhét nemzet szépségkirálynőinek nizzai sejourját egy nappal meghosszabbítani, hadd repültek volna azzal az érzéssel szerteszét, hogy itt örök a boldogság, örök a dicsőség, — örök a napfény.

Hétfőn megeredt az eső, elmosta a népnek szabad ég alatt tervezett bálját, s mire húshagyó kedden ismét vonatra ültették a Szépeket, hullni kezdett, s hullott reggelig becsületes sűrű palyhekben a hó.

Eddigelé Peira-Cávába húztak a nizzai kényesek, ha megunták a 25 fokos meleget s két óra múlva szánkózni, sízni kívántak, ma reggel hólabdacsatákra ébredtünk, a Neg- resco előtt pipás hóembert állítottak föl s a Promenade des Anglais szánkaképes utján magas hócipőben gázolt az a néhány óvatos, aki a Riviérára is becsomagolja ezt az idei télen mifelénk] teljesen nélkülözhetetlen cipő- fajzatot. Mert nizzai üzletben ugyan nem árusítanak ilyet. Melyik kereskedő tartana raktáron s fektetne pénzt egy itt, teljesen ismeretlen iparcikkbe.

Szerencsére vasárnap még rendben volt a barométer, s a Szépségcsapat programját a legragyogóbb napsütés mellett bonyolították le.

A francia fényképésaipárrá ez nem kis dolgot jelent. Legalább harminc fényképész, állandóan, sarkában volt a szépeknek s szegény Miss Európa az orrát sem fújhatta ki, hogy rögtön le ne kapják. Hogy egy kis fogalmunk legyen a forgalomról: egy itteni r.i- portfényképésznél 300 külföld i lap részére rendeltek Simon Böskéről kéipet.

Vasárnap déliben a polgármester a városi tanács s Nizza minden előkelőségének ólén a Muzeum májrvány oszlopos nagytermében

fogadta a Szépségcsapatot.

Mint a Journal meghívottja, a Prágai Magyar Hírlap Hungaricus Viatóra is rósztvett s a polgármester és Miss Európa között folytatott beszélgetésnél kettőjük tolmácsaként szerepelt.

Igen érdekes, nem mindennapi volt a

helyzet.

Simon Böske jód beszól, németül, angolul, franciául azonban keveset. A drezdai nevelő intézetben elsősorban erre a két idegen nyelvre fektették a súlyt. A polgármester ellenben csak franciául ért.

Franciául és magyarul mondták tehát egymásnak a szépeiket. Villámgyorsan kellett tolmácsolnom beszédüket, mert türelmetlen szónokok állottak körben, akik nem szívesen engedték volna magukbafojtani a szót.

De ne siessük el a dolgot, hadd meséljünk mindent sorjában eL

*

Vasárnap reggel tűskor a Washinglon-szál- ló előtt állott már a két finom autóbusz.

Egyikét szépség mamájával a nógynapi

folytonos együttlét alatt jól összebarátikoz- íunk s nevetve'neveztük el az autóbuszokat a Leánynevelőintézet fiakkerjeinek. ügy is nézett ki ez a jókedvű leánycsapat, mint amikor egy pensionat vonul ki tanárnőivel.

A szálló halijában nagy sürgés-forgás.

A kis bécsi leány mindig a legpontosabb. Mamája panaszkodott is:

— Kiadják a parancsot, hogy pont tízkor lent legyünk; mi mindig pontosak vagyunk, ám hámmnegyedtizenegy előtt sohasem indulunk. Két-három leányra mindig várni kell.

— Brávó, Miss Europe, magával soha sincsen baj, — kíván jóreggelt Maurice de Wa- leffe. — Miss Italáé, persze, megint elkésett, s hol van Miss Pöfögne? Pontos volt a fodrász? Gyerünk, gyerünk, siessenek, hölgyeim, a polgármestert nem szabad megvárakoztatnunk. Miss Angűeterre, ide tessék, a másik kocsiba, útit még sok a hely. Kérem, ne molesztálják a hölgyeket, nem adhatnak most autogramot... jó,, jó... jöjjenek délután, most sietnünk kell.

Pont, ahogy a bécsi mama bemondta, tiz negyvenötkor ind ültünk csak útnak. Addigra azonban a hotel környékét emberek ezrei lepték el.

— Melyik a Miss Europe? — kérdezte egy vidám csirkefogó. — Miss Europe, egy rózsát! — könyörög az autóba szálló Erzsikének.

— Dobj hát neki, — unszolja a mamája.

— De, mama, hiszen minden virágomat elszórom, s ha egynek adok, a többi megsértődik.

A vége azonban mégis csak, hogy ad.

— De mikor olyan szépen könyörög.

A Páladé de la Mediterrán ée előtt megállítanak.

— Mozifölvétel lesz!

De Waleffe szerkesztő Pánié itt időző egyik legnagyobb színművészét, Max Dearlyt vezeti Erzsikéhez:

— Miss Europe, Max Dearlyt ismernie kell. Tiszteletére holnap gálaelőadás lesz. Max Dearty— Miss Europe!

Vele már angolul társalog.

— EJ vagyok a kicsikétől ragadtatva, — hallom tődé büszke-boldogan. S ha Max Deariy mond ilyet, az jelent valamit.

Végre a polgármester elé jut a társaság. Virággal borított hosszú asztal, pezsgő, finom sütemény, s két hosszú, nagy beszéd.

— Feleljen valamit, Erzsiké, — súgom a polgármester ünnepi beszéde után. A máskülönben biztos modorú, bátor kisleány ezúttal saemmeliláthatóan elfogódott, meghatotta a szép beszéd és hogy az őszszakállu öreg polgármester bácsi úgyszólván egész beszéde alatt feléje fordult, Bözsikót nézte szüntelen.

Később felmelegedett s oly közvetlen kedvesen csacsogott, hogy az öreg ur szinte beleszeretett.

— Elkényeztetett primadonna helyett kedves, finom leánykát ismertem meg, — jelentette ki mosolyogva a maire.

S hordták kőiül a finom francia pezsgőt.

Mi volt az ünnepi beszédek tartalma? Oly mindegy! A szokásos szősz, szokásos frázisok. Erzsiké, mint a Szépség istennője aposztrofálva, de hát ezt és hasonlót már ©leget hallhatott.

— Tudja, hogy nem reggeliztem még? Éhgyomorra iszom ezt a pezsgőt, még becsi pék.

A polgármester személyesen kínálja tál süteménnyel, Miss Európa azonban, bár szörnyű éhes, egy félpiskótáuál nem vesz egyebet. Határozottan királynői allűrjei - vannak. Pedig próza ide, próza oda, egy jó otthoni ebédért szívesen lemondana egy tucat bókról is, — vallja be később őszinte kedvesen.

Délután és este ismét nagy teán és diner-n ünnepük.

Kezd a dolog fárasztó lenni.

Hétfőn „Juan les Pins“-ba autókiránduláő.

Program körülbelül ugyanaz.

Este azonban Miss Európa sztrájkolt s bélkor lefeküdt. Kissé orroltak érte a rendezők, annyi baj legyen!

— Még egy napig maradunk! — szólt az ordré, — kedden nincs közös program, mindenki szabad.

— Eufin seul! — rebegték a szépek s kitti elfogadott egy-egv meghívást. Simon Erzsikét, és mamáját Cigodliui marquis és felesége hívták meg.

Tizenkétszeniéiyes reggelit rendeztek tiszteletére a Casiuo Municipal emeleti éttermében.

Négy nap alatt ez volt a legszebb és legkedélyesebb ebéd. A tervezett attrakció, az ablakaink elvonuló karneváli menet ugyan át havas eső miatt elmaradt, az érdekes nemzetközi társaság azonban, akiket a marquis Erzsiké tiszteletére összehívott, felejthetetlenül kellemessé tették részére ezt a délelőttöt.

A marquis aztán Nizza első szücsmesteréhez, a magyar származású Alex au d re-he z kísérte kocsiján Simonékat, ahol a párisi magyarok távúra ti rendelésére Bözsike •« legszebb bundái, választhatta ki.

Ez már beszéd! No, no, hiszen egyéb is cseppen, ha nem esurran, — annyi illatszert, ruhát, cipőt, kalapot ajánlanak fel* * ueki a legelső páriád és nizzai cégek, hogy ha mind ma„QVESTIOm ROMÁNA“

Irta: GYŐRY DEZSŐ