Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-20 / 43. (1966.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 130, A SzlöVenSzkÓi és rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyedévre76, havonta26Kő;külföldre: nnlitihni nrrnilnnin 12. IL emelet Telefon: 30311 - Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Fösxertesztő: politikai napilapja Felelős s*ertes*tö: hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. - Te­havonta 38 Kő. E*ye* szám ára 1*20 Ke DZUJWW LÁSZLÓ FOR6ACH 6EZA lefon:30311*—Sürgönyeim: Hírlap, Praha j. Mai számunk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 130, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311*—Sürgönyeim: Hírlap. Praha Csrny válaszol (fi.) Prága, február 19. SzülIIő Géza és Szent-lyány József a lex Dérer végrehajtása körüli mutatkozó anomá­liák miatt az elmúlt év november havában sürgős interpellációt nyújtóitok be a belügy­miniszterhez. Az állampolgárság és illetőség problémája Szlovenszkó és Ruszinszkó egész lakosságának busába vág és ezért nemcsak érthető, hanem természetes is, hogy ellenzéki pártjaink vezérei ebben a kiemelkedő jelen­tőséggel bíró kérdésben közösen lépitek föl. Az interpellációt benyújtói „sürgősnek" je­lezték, ment hiszen a hontalanok problémá­jának megoldása nem tűr halogatást. Néhány nappal ezelőtt Cerny belügyminiszter meg is adta válaszát és azt nyomtatásban osztották szét a képviselőház tagjai között. De ebben a miniszteri válaszban minősen köszönet! SzüMő Géza és Szenit-Ivány József interpellációjukban részletesen kifejtették, hogy miért tartják törvénytelennek a belügy­minisztériumnak azt a gyakorlatát, amely kö­vetkezetesen elutasítja a lex Dérer alapján állampolgárságért folyamodók bizonyos kate­góriáit. Megokolták, hogy véleményük sze­rint miért nem felied meg a törvénynek a bel­ügyi kormánynak az az álláspontja, amely sze­rint azok az egyének, akik -1906 január l.-e után érték ed nagykorúságukat, a lex Dérer alapján semmi esetre sem szerezhetik meg a csehszlovák honosságot. Előadták, hogy miért mák azt az érvelését, melynek alapján követ- nak azt az érvlését, amelynek alapján követ­kezetesen elutasítják azokat a folyamodókat, akik 1921 december 31.-ig azért nem optál- tak a csehszlovák állam javára, mert magu­kat abban az időben optálás nélkül is teljes joggal a köztársaság polgárainak tarthatták. Végül megmagyarázták azt is, hogy szetrin- tök miért nem szabad visszavetni a volt kato­natisztek és csendőrök, valamint azoknak a személyeknek az 1926. éyi 152. számú tör­Nyilvánosságra hozták az olasz konkordátum tartalmát Olasz pap és hitoktaté csak 16 fasiszta lehet — Ki lesz az ui Vatikáni Város polgára? — A kúria bibornokainak exterritoriális jogai — Lázas tevékenység az uj egyházi városban — Uj pénz, bélyeg, vasútállomás, teherpályaudvar stb. Rónia, február 19. Az olasz sajtónak jól­informált körök közlései nyomán alkalma van részletesen beszámolni az Olaszország és a Vatikán között kötött konkordátum egyes pontjairól s általában a megegyezés eddig nyilvánosságra nem került részleteiről. A vatikáni állam alattvalói csak olyan egyének lehetnek, akiknek állandó lakó­helyük a Vatikáni Város területére esik és foglalkozásuk is a pápai szuverén terü­lethez köiá őket. Sem a születés, sem a halál nem játszanak szerepet, hanem ki­zárólag a lakóhely. Vatikáni alattvaló te­hát például a Szent Péter templom sekres­tyése, de olasz alattvaló mindaz a pap és egyházi személy, beleértve a püspököket és biborn ©kokat is, akik olasz területen laknak cs működnek. Kivétel! kizárólag a kúria biibornokai ké­peznek, akik még abban az cetedben is meg­maradnak vatikáni polgároknak, ha © terri­tóriumon kívül laknak. Ebből az következik, hogy az Olaszországban lakó egyházi sze­mélyek olasz állampolgár oknak tekintetnek és az olasz törvények alá esnek. A konkor­dátum nyomatékkal hangsúlyozza ezt az alapelvet', mert igy akarja garantálni, hogy a klérus gyám öli tása mögött ne keletkezze­nek olyasféle politikai mozgalmak, amelyek kieiklanak az olasz állam ellenőrzése alól. Az olasz konkordátum a lengyel konkordá­tumhoz hasonlóan bizonyos döntő biztosíté­kokat ad az olasz állaim kezébe. i Az olaszországi klérusnak a konkordátum értelmében jó olasz polgárokból kell áll­nia, akik minden olasz- vagy kormány- ellenes mozgalmat elvetnek. A püspökök ezentúl a miniszterelnök előtt anegesküsznek, hogy hűek maradnak az ál­lamhoz és a kormányhoz. Ezenkívül számos más garanciáról is intézkedik a konkordá­tum. A püspököket, az érsekeket: és az ér­seki helynököket ugyan a Szentszék nevezi ki, dé a megfelelő neveket előbb közli az olasz kormánnyal, hogy biztos legyen, hogy a megválasztottak ellen politikai szempont­ból nimes-e kifogás. Ha a püspökök és a ha­tóságok nem tudnak megegyezni, akkor a kétes kérdésben a Szentszékhez apellálnak s ha igy sem érhető el a döntés, idő: ‘^bírósági eljárás vet véget a vitának. A döntőül róság- nál a Szentszék három egyházi személlyel, az olasz kormány pedig, két hivatalnokkal képviselteti magát. A konkordátumnak egyik legérdekesebb és döntő jelentőségű pontja az, amely arról intézkedik, hogy egy pap kinevezése után az olasz állam az előbb megjelölt utón mindig követelheti a lelkész eltávolítását. Ezek a határozatok ter­mészetesen csak a szerződés ratifikálása után lépnek életbe, nemcsak Olaszország te­rületén, hanem az uj provinciákban is, ahol időközben összeegyeztetik az egyházmegyék határait az országhatárral. Különösen érdé kés lesz megfigyelni, hogy a Vatikán ezek után milyen magatartást fog tanúsítani az olasz ultramacionalizmus túlkapásaival szem­ben azokon a területeken, ahol kisebbségek élnek s ahol eddig a kisebbségeket nem utolsó sorban papjaik vezették a központi sovinizmus ellen. Ha a pápa elhagyja a Vatikán területét, akkor de jure olyan helyzetbe kerül, mint az Olaszországban inkognitóban utazó kül­földi szuverén uralkodók. Minden olyan templom, amelyben a pápa a Vatikánon kívül misét mond s amelybe ter­mészetesen a nagyközönség a pápa miséje alatt nem léphet be, a pápa jelenlétének ide­jében diplomáciai immunitást élvez, de álta­lánosságban az ilyen templomok nem nyújt­hatnak menedékjogot senkinek. Ez a megál­lapodás mindössze arra vonatkozik, hogy a rendőrség, amennyiben beavatkozása nem föltétlenül sürgős, az olyan templomba, ahol a pápa misézik, nem lép be az egyházi ható­ságok előzetes értesítése nélkül. A Vatikáni Város sem nyújthat senkinek menedékjogot. Azok a papok, akik konfliktusba keveredtek a polgári bírósággal, nem vonhatják ki ma­gukat a normális biróságok pörös eljárása alól. A biróságok értesítik az egyházi ható­ságokat az ilyen papok ellen megihditott el­járásról. ' A kúria bibornokait külföldi állampolgá­rokként kezelik és ha szükség mutatkozik rá, kiutasíthatják őket Olaszország terüle­téről. Az olasz iskolákban újra megkezdik a vak láserkölcsi oktatást s a vallástant mindenütt vény alapján benyújtott kérvényét, akik ta­nulmányi okokból tödtötttek egy-két évet a külföldön, vagy a hüségesiküt annak idején csak azért nem tették le, mert arra őket sen­ki föl nem szólította. Mindenki azt várta, hogy a belügyiminiszter ur jogi érvekkel fog a magyarság pártjai ve­zéreinek argumentumaira válaszolná és vagy elismeri az utóbbiak helyességét, vagy pedig megerőtleníti azokat. E helyett a belügymi­niszter ur azt a kényelmes megoldást válasz­totta, hogy egyszerűen kijelentette: „a minisz­térium pontosan a törvény szerint igazodik" (anélkül, hogy e kijelentését a törvényből me­rített indokokkal alátámasztotta volna) ée az elutasított folyamodókat azzal vigasztalta, hogy tessék a legfelső közigazgatási bírósághoz menni. Cemy miniszter urnák válaszával szem­ben elegendő a belügyin misztérium egy ma­gas rangú tisztviselőjének egy elszólására hi­vatkozni, amely szerint a belügyminisztérium a törvényt „odiózusnak" tartja az állam szem­pontjából. Készséggel elismerjük, hogy a mi­nisztérium törvényellenes határozatait pa­nasszal lehet megtámadni a legfelső közigaz­gatási bíróságnál, ámde közismert tény, hogy e tiszteletreméltó testület a nagy munkatorló­dás miatt a hozzá befutó panaszokat csak esz­tendők múlva tudja elintézni és igy azok a szerencsétlen hontalanok, kik a bíróság oltail- má: veszik igénybe, jó sokáig várhatnak, amíg kedvező ítéletet kapnak, pedig nekik exisztenciálás okokból nem jövőre, vagy két év múlva, de ma van szükségük a honossági okiratra. A minisztériumnak nem az a köte­lessége, hogy a legfelső közigazgatási bíróság munkáját fölösleges módon szaporítsa, ha­nem lehetőleg saját hatáskörében kell elin­téznie az állam igazgatásával kapcsolatban fölmerülő problémákat. „Gouvemer c‘est pré- voir", mondja a francia szólásmód, de a mi­nisztérium előrelátását nem dicséri, ha ezt a Szlovenszkó s Ruszinszkó lakosságát talán leg­közelebbről érdeklő kérdést félvállról veszi és gyökeresen megoldani nem akarja. Az interpellációban fölhozott egyébb ada­tokra válaszolva a belügyminiszter ur azt mondja, hogy a lex Dérer alapján benyújtott kérvényeket a legsürgősebben szoktok elin­tézni. Helytelenül informálták a miniszter urat, mert akinek ilyen ügyekben el kell jár­nia az alapítványi hölgyek hajdani palotá­jában, az ismeri a szokásos választ: „Kér­vényét csak 1928-ban adta be? Akikor még várjon türelemmel, mert nagyon sok kérvény, amely még 1927-ben futott be, sincsen elin­tézve." Ezt nevezik azután a legsürgősebb elintézésnek. A miniszter ur a felekre tolja a hibát, hogy ők az okai a késedelemnek, mert kérvényüket nem szerelték fel kellőképpen, vagy az illetéket nem fizették ki idejében. Ta­lán a felek az okai annak, ha a magyar nyel­ven kiállított Okiratok évekig hevernek a for- ditóosztályban, vagy ha a minisztérium ki­adója a folyamodók által szabályszerűen le­fizetett illeték dacára sem siet a minisztérium határoz a iának továbbításával ? Vagy talán a fél tehet arról is, ha indokolatlanul magas illetéket vetnek ki rá és azt sehonnan sem tudja előteremteni? A miniszter persze nem tudhat minden aktáról, azonban az állampol­gársági kérdés van olyan fontos, hogy a mi­niszter urnák érdemes volna néhány aktát tü­zetesen átvizsgálni és meggyőződni arról, he tv panaszaink minden túlzástól mentesek. Mikor nyújtja be a kormány az állampol­gársági és illetőségi kérdés végleges rende­zésére hivatott javaslatát? Az interpelláció­nak erre a fontos kérdésére is kitérő választ ad Cerny miniszter ur és a „pozitív" és „ne­gatív" hontalanság kiküszöbölése végett a népszövetségnél folyamatban lévő tárgyalá­sokkal okolja meg, hogy a kormány mért nem nyújtotta be mindezideig a mindnyájunk ál­tal oly türelmetlenül várt javaslatot. Ezt a ma­gyarázatot azonban nem fogadhatjuk el, mert a nemzetgyűlés mindkét házának a lex Dérer megszavazása alkalmával elfoga­dott határozatai még 1926-ban kötelességé­vé tették a kormánynak és pedig minden dip­lomáciai és más tárgyalástól függetlenül, hogy a végleges törvényjavaslatot mielőbb a. par­lament elé terjessze. Majdnem három eszten­dő telt el azóta. Közben Benes külügyminisz­ter ur hangoztatta a kérdés megoldásának szükségességét, közben megmozdultok a bel­földi népszövetségi ligák, közben Grosschmid Géza szenátorunk benyújtotta törvényjavasla­tát, közben a Csehszlovákia és Magyarország között megindítandó tárgyalások napirendjé­re az állampolgársági kérdést is kitűzték, de a belügyminisztérium még mindig vár és nem teljesiti az állami szuverenitás legfőbb leté­teményesének: a nemzetgyűlésnek akaratát. Nem teljesíti éppen úgy, mint ahogy nem hajította végire a parlamentnek azt a másik, határozatát sem, amely kimondta, hogy a lex- Dérer alapján folyamodókat mindaddig nem szabad kiutasítani, amíg kérvényüket jogerő­sen el nem intézik. Szabó Lajos ismert ese­tét egy kis rabulisztikával talán lehet úgy be­állítani, hogy mivel őt egy félórával uj kérvé­nye benyújtása előtt utasították ki, a hatóságok nem kerültek összeütközésbe a nemzetgyűlés határozatának betűivel, de arra már ne tes­sék hivatkozni, hogy ügyét másfél esztendő alatt azért nem lehetett elintézni, mert dip­lomáciai utón sem sikerült mostani lakhelyét megállapítani. Ehhez ugyanis nem kell sem­miféle diplomáciai eljárás. MéMztassék egy­szerűen Szabó Lajos nagyszámú munkácsi ba­rátaihoz fordulni és ezek bizonyosan meg fogják mondani, hogy hol tartózkodik a kiuta­sított esperes. LAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.

Next

/
Thumbnails
Contents