Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-19 / 42. (1965.) szám

tm IchrnAr tf, fcwML

'PRAGMMAGfe\RRTRIi.SiI>

9

— Lapelkobzások. A Magyar Néplap, az orezá-j goe kor€8*ténysaocia]Í8ta párt központi hivatalo« i lapja legújabb aaámát Fedor M'ötló® nemzetgyűlési képviselő „Himka Ítélkezik, hogy megitóltee- sék“ cimü óikként egyes kitételei miatt a po- zsonyi államügyészség elkoboztatta. Ugyancsak elkobozták az országos keresztényezocialista párt TOBzánozkól hetilapjának, a Határszéli Újságnak legújabb számát is, mégpedig a „Szilánkok*4 rovatának együk, közleménye miatt. Mindkét lap második kiadásion jelent meg.

%x Spanyol utáni hurutot Podébrady Savaayuviz gyógyít A Podébrady Savanyuviz a légzőszervek nyálkahártyáján választódik ki. A beime levő konyhasó és alkalikus savak a gégében ós a légcsövekben felhalmozódott kóros képződményeket oldják, a beteg könnyen kiköhögi ezeket és nem érzi a kínos köhögési ingert. 1

— Belgrádban letartóztattak egy volt magyar népbiztos csalással vádolt öccsét. Bolgrád- ból jelentik: A rendőrség tegnap letartóztatta Lévai Oszkár állítólagos vegyészmérnököt, a kommün után kivégzett Lévai Jenő volt népbiztos öccsét, aki a feljelentések adatai szerint illatszerek árusításával sokakat becsapott. Lóval megrendelőinek illatosított kutvizeí szállított. A rendőrség megállapította, hogy a -'/él- hámosnak nincs mérnöki diplomája s a mér- j nöki elmet csupán csalásai könnyebb végrehaj-! tására használja.

— Elnapolták a csongorl lázongás bünperé- nsk főtárgyalását. Ttuszinszköi szerkesztőségünk jelenti: Hírül adta a P. M. H., hogy az ungvári törvényszék büntető tanácsa előtt most került tárgyalásra a Csongor községben lezajlott lázongás bünpere. A főtárgyalásra a három koronatanú betegsége miatt nem el s a bíróság a koronatanúk felépüléséig elnapolta a tárgyalást.

xx öriiuer Gésa fogászati műterme Po- asony, Diina-n, 8, átjáróház. Grösöiing-u. 57,

I. öiii'sá&t.

— Veszett kutyák garázdálkodnak Nagyta- polcsány környékén. Nagytapolcsányi tudósítónk jelenti: Az utóbbi napokban, veszett kutyák bukkantak fel a községben, megfertőzték a házőrző-ebeket, amelyek azután több gyermeket ■ megmartak. Kosok János négy éves kis fiút, és Rosenberg Kilát a kassai Pasteur-inté- zetbe szállították. A veszett kutyák kiirtására megtették az intézkedéseket.

—*■ A budapesti Kúria elutasította egy Kassa- oderbergl vasutas keresetét. Budapestről jelentik: A magyar bíróságok előtt tömegesen folynak olyan perek, melyekben a Kassa-oderbcrgi vasútnak csehszlovák impérium alá került területén szolgálatot teljesített alkalmazottai Indítottak a vasút magyarországi igazgatósága ellen. Ezekben a perekben a vasút rendszerint azzal védekezik, hogy a vasutasok akkor, amikor szolgálati helyüket elhagyták, a szolgálatból önként kiléptek és ezért a vasúttársaság nem köteles őket visszavenni, A Kúria azonhan számtalan esetben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vasutasok akkor, amikor állomáshelyükről távoztak, életük és vagyonuk védelmében jártak el. Az ilyen-vasutasok kérelmére a Kúria gyakran kimondta, hogy a budapesti igazgatóságnál történt jelentkezésük alapján a vasút köteles őket szolgálatába visszafogadni. A Kúria Tóth-tanácsa most tárgyalt egy hasonló ügyet, melyben azonban a fentemlitettel ellentétes álláspontot foglalt el. A pert ifj. Törő András távirász indította a Kassa-Odebregi Vasút budapesti igazgatósága ellen. Előadta keresetében, hogy Zsolnáról távozni volt kénytelen, mert nem volt hajlandó a csehszlovák állam szolgálatába lépni. A vasút azzal védekezett, bőgj7 a távirász távozását levél utján jelentette be. Ebben a levélben közölte, hogy nem hajlandó Zsolnára visszatérni, hanem inkább katonai szolgálatra vonul be. A távirász ezzel szemben azt adta elő, hogy 1918 december elején Zsolnán az állomási irodát összetör-! ték és egy magyarul beszélő vasutastársát el- j fogták. Minthogy ő hasonló eseményektől tartott, kénytelen volt az állomásról elmenekülni. A Kúria ezt az érvelést nem fogadta el. Megállapította, hogy a távirász állásáról önként lemondott, amiért is a keresetet elutasította.

xx SZÉKELY HENRIK MÜBÜTORGYÁ- RA, POZSONY, GRÖSSLING U. 50.

— Harmincegymillió márkáért megveszik a

nagy Stinnes-hoteleket. Frankfurtból írják: Az egykori Stinnes-vagyont felszámolják, eladják, szétosztják. Most került sor a hotelekre. A Bontestvéreknek, az ismert svájci hotel-szakértőknek a vezetése alatt álló svájci-német-amerikai konzorcium megtekintette és meg akarja venni a volt nagy7 konszern minden szállodáját, elsősorban a berlini Esplanade-ot, a hamburgi Atlantik-ot, a frankfurti Cariton-t, a wiesbadeni Nassauer Hof-ot és az eberhofi három Kurhotelt. A Stinnes-in- gatianok 9 és fél millió dolláros értékből 7.4 millió dollár, vagyis 31 millió márka ezekre a nagy szállodákra esik: annyi, lesz valószinüleg a vételár.

— Magyar festőművész Mise Európa megválasztásánál. Komáromi tudósítónk jelenti: A jelenleg Párásban élő tehetséges komáromi festőművész Rafael Győző szüleihez intézett levele szerint részt ve tt Miss Európa megválasztásánál és ott a pályázók nagy részét párisi lapok, valamint a Színházi Élet számára is lerajzolta. így Simon Bös- két is lerajzolta és a véleménye róla az, hogy az egész megjelenésében levő báj döntötte el a versenynek eredményét és hozta meg számára a győzelem pálmáját. Egyúttal konkurrenseirő) azt állapítja meg, hogy7 sokan kőzülők még csak csinosak sem voltak, sőt egész ellenszenves meg- jjelenósüek is voltak a pályázók sorában.

SzmHÁzKönW-KabTORA.

|i ii.yq!3B«Pc' MM1 AyBggfa^wwBwwwnwu—i w i

Az ujLangerFrantigek Lángét másodosztályú katonai törzsorvos elsőosztályu civil irő. Bebizonyította ezt a ,Teve a tü fokán"*, a „Nevada nagyszálló"" és főleg a „Periféria"" cimü darabjaival. Különösen az utóbbival aratott nagy sikert. Bécsben és Berlinben Reinbardt hozta ki, mig Pesten „Külváros** cím alatt Róbert dr., berlini színigazgató rendezésében a Magyar Színház játszotta hosszú ideig. Langer legújabb darabja, melynek „Pistora Fer- dináud megtérése** a elme, ismét a külvárosban játszódik le. Ugyanaz a rnilljő, mint a melyben előző darabja játszódott, csak mégis valamivel közelebb fekszik a városhoz, mint a másik. Talán ez a közeledés okozza, hogy a darab alaptónusa nem olyan eötét, mint a Perifériáé és hogy a szereplői csupán olyan bűntetteket követnek el, melyekért kisebb-nagyobb börtön, de semmi esetre sem olyan súlyos büntetés jár, mint a Perifériában elkövetett gyilkosságért. Lángért megfogta a külváros sikátoraiban és ©sapszékei- baii tanyázó tolvajvilág romantikája. Fölfedezte, hogy a komisz külső néha vérző emberi szivet takar és ettől a benyomástól nem tud s talán nem is akar szabadulni. Ha a kritika már a Külváros startolása idején azt állította, hogy Langernek ez a kiváló darabja erősen emlékeztet Molnár Ferenc Liliomára, akkor most- minden Shaw-i aforizmája ellenére bízvást lehetne a vígjátékot „Liliom megtérésének*" nevezni. Molnár Frantisek Liliomáról is tudjuk, hogy alapjában véve jó fiú volt és Langer Ferenc Ferdinándja is erőszakos utón akart pénzhez jutni. Liliom holtan bukott le, míg Ferdinánd hősként kerül ki abból a házból, melybe betörni ment. Az egész csak a véletlen és a szerencse dolga. Pistora Ferdinánd notórius betörő, aki egy elhagyott villába tör be s miközben a páncélszekrény felnyitásán dolgozik észreveszi, hogy ég a feje fölött a ház. Menekülni igyekszik, de a ház előtt már csoportosul a tömeg, rendőrök érkeznek és Fer- dinánd rájön, hogy csapdába esett. Az egyik szobából gyereksirás üti meg a fülét. Felrántja az ajtót s két gyereket lát, kiket a nevelőnőjük a tűz kitörésekor fejvesztetten magukra hagyott. Posto- ra felkapja a két pulyát s az égő villa ablakából a tömeg üdvrivalgása közepette az uccára ereszkedik, A félelmetes betörőből egy csapásra ünnepelt hős lett, a rendőrök diadalmenetben kisérik a közeli söntésbe, hogy kipihenje izgalmát és jó pllseni sörrel a rendőrtanácsos számlájára leöblögesse kiszáradt torkát. A napfénytől irtózó apacs fejét glória övezi. Rendőrtisztek és egyéb nagy urak szorongatják a kezét. Ferdinánd barátunk nagy, forró meleget érez a szive táján és elhatározza, hogy ezentúl jő és becsületes ember lesz, aki csupa olyan tettet fog véghez vinni, melyek az emberiség és a társadalom megbecsülését fogják számára megszerezni. Termékeny, puha földbe hullajtott magvakként hat az üdv hadseregének, egy középiskolai professzornak és a kíséretében levő missziós nővérnek téritő munkája. Könnyeket hullat, amikor megtudja, hogy téritői is valamikor romlott, bűnös életmódot folytatak, mert ezzel meggyőzik őt arról, hogy a bűnös útról mindenkor van visszatérés és egy megtért bűnös fölér száz hivővei ie.

Ilyen szépen indul Langer uj darabja s a néző visszafojtott lélegzettel lesi a második fölvonást, hogy belásson a megtért bűnös leikébe. A szerző

azonban a tiszta irodalmi magasságba emelkedett fonalat nem képes abban a régióban, ahova emelte, megtartani, hanem leejti arra a nívóra, melynél magasabbra az átlagom darabok nem igen emlékednek. Pistora barátunk rokonszenves alakját túlzásba viszi, elrajzolja. Don Quixote-i figurát csinál belőle, aki már nem elégszik meg azzal, hogy ő maga megtért becsületes munkával keresi meg kenyerét annak a bankárnak a szolgálatában, kinek gyermekeit megmentette, hanem mániákusa lett a jónak és akarata ellenére megtéríteni igyekszik mindenkit, akivel csak érintkezésbe , kerül. Csirkefogók, tolvajok, orgazdák ós keritőnök alkották eddigi társaságát és a velük való fáradozása bizony nevetségessé teszi a derék Ferdinándot. Valószínűtlen helyzetek adódnak és a sok valószíniilellensógből csak egy kiút adódik; meg pedig az, hogy Pistora beleszeret az üdv-hadsereg szépséges missziós nővérébe, aki szívesen viszonozza érzelmeit Pistora magáévá teszi a nőt s letesz minden további térítési szándékáról.

Langer a mellékszereplők figuráinak megrajzolásánál nagyobb szerencsével operált, mint a főszereplőékénél. Kitűnő, husból-vórből alkotott figurát gyúrt az iszákos öreg Pistorából, a kon- fliskoesisok kimúlt iparágának egy igen kedves reprezentánsából. Ez az alak képviseli a tiszta külvárosi humort. Minden szava, minden mondása kacagtató és maga a figura olyan, hogy Közép- európa minden városában rá fognak ismerni és a régi idők elmúlása fölött érzett keserűségét meg fóliák érteni. Kedves, habár kissé operett- szerű figura, egy menekült orosz herceg, kinek frakkja é?> lukastalpu lakkcipőjén kivül csupán úri modora- maradt meg az emigrációban. Köszönő embernek szerződtette egy vendéglős, de minden vágya, hogy felvegyék a pincérek szakszervezteté- be, mert így alig keresi meg a betevő falatját. Az öreg Pistcrávai huszonegyezik és utalványokkal fizet, melyek papirrubelre és a cári bankra szólnak.

A darabot a weinbergi Városi Színház Bor rendező kiváló rendezésében és Capek József művészi kiállításában hozta ki. Sok. minden arra enged következtetni, hogy exportra készült és valószínű, hogy — ha talán kevesebb sikerrel is de be fogja járni mindama metropolisokat, ahol a Külváros sikert aratott,

Ternyei László,

GRAND HOTEL

IMPERIAL

NAGYSZALLODA

BUDAPEST VII.,

Rákóczi út 90,

Egy perc a Keleti pályaudvartól.

Elsőrangú családi szálloda,

150 szoba.

Központi fűtés, hideg-, meleg folyóvíz a szobákban, interur- tan telefon.

Gyönyörű társalgó helyiségek, éttermek, irószobák.

Az étteremben mérsékelt árak és menü rendszer.

Kívánatra teljes pensio.

Törzsvendégeknek kedvezmény.

rRher fogass

minden arcot bájossá és széppé tesznek. Sokszor már egyszeri tisztítás után a kellemesen frissítő Ohlorodont-fogpasztávái a fogak gyönyörű elefánt- csont csillogást és fehérséget kapnak még as oldalfelfxleteken is, ha a fogsorhoz simuló Chlorodont-fogkefét használjuk. Á fogak közt romló ételmaradékok nyomtalanul el Iá valódnak. ami a rossz szájíznek veszi elejét Próbálja meg először egy kis 4 koronás tubussal, nagy tubus ára 6 korona. Chlorodont-fogkefe, hölgyeknek 7 korona (puha szálú) férfiaknak (kemény sörtójü) 8 korona. Ügyeljünk a kékes zöld csomagolásra a „tehlorodoní** felírással. Mindenütt W.batő. - 7C

Budapest, február 18.

Rosszul megy a pesti színházaknak. Nagyon rosszul. A gazdasági dekonjunktúra óta most ért el mélypontjához a színházi válság. Ki a felelős ezért? S lehet-e egyáltalán felelősségre vonni bárkit .is? Rossz darabok máskor is voltak, a szín- igazgatók máskor is kapkodtak, a mozik gyilkos versenye sem újkeletű. A közönség pénztelensége pláne nem az. Síné ira et stúdió: maguk a színigazgatók szoktatták le a publikumot a szinház- bajárásről. Az idei szezon a sorozatos kudarcok bal-csillagzatában áll. Három színház rekordot ért el a balfogásokban. A Magyar Színház a Vígszínház és a Belvárosi Színház alig7 tud felmutatni életképes darabot, pedig mindent elkövet, hogy a hazai és külföldi szinmüirodalom legkülönfélébb termékeit mutassa be. De mikor a kiválasztott darabok, csaknem kivétel nélkül, vérszegények, silányak, érdektelenek és müvészietlenek! Hogyan? Ha Mo’nár Ferenc nem ir nj darabot, akkor a pesti évadnak nincs eseménye? És ha Zilaby Lajos nem Írna, a Nemzeti Színház is erkölcsi deficittel zárná mérlegét, Móricz Zsigmond nélkül pedig a Kamaraszínház kénytelen lenne csupa régiséget játszani? Szó sincs róla. Ha a Szinpadi Szerzők Egyesületében végig hallgatja az ember az Írók feltoluló panaszait kiderült, hogy tucatjával hevernek komoly tehetségek darabjai a színigazgatók asztalán, akik hónapszám olvasatianul hagyják és a jó ég tudja, mért tartják magukat szellemi vezéreknek. A szezon legnagyobb sikeréről, Földes Imre drámájáról tudva van, hogy egymásután négy színház lökte el magától, mig nem egy kezdő színházi üzletember fölfedezte benne a nagy értéket. Ha Földes Imrének, legalább egy tucat „sláger"* szerzőjének házalnia kellett a darabjával és ha négy színigazgató, akik husz- harminc év óla vannak a piacon, értetlenül és tanácstalanul állnak olyan tökéletes drámai kompozícióval szemben, mint a milyen a „Tüzek az éjszakában*": minden tiszteletünk mellett mi legyen a véleményünk a direktor urak dramaturgiai képességeiről, kritikai érzékéről, színház- vezetői hivatottságáról?

Beöthy Lászlót és Hevasi Sándort joggal fémjelezte az iró- és szinészvilág a sziuház két legkiválóbb szakértőjének. Beöthy a modern színmű-, vígjáték- és zeneirodalom világraszóló generációját bocsájtotta szárnyra Gárdonyi Gézától Biró Lajoson keresztül, sőt — Bús Fekete Lászlóig. Hevesi Sándor sok jeles Írónk színpadi kísérletezését duzzasztotta sikerré azzal, hogy a maga drámai kovászát adta hozzá a nem egyszer keletien. és eületlen tésztához. De Beöthy László mostani egyetlen kis színház« nem alkalmas nagyszabású koncepció megvalósítására, eltekintve attól, hogy egy magánvállalkozó számára sokszor kockázatot jelent az, ami egy szubvencionált színháznál elkerülhetetlen művészi feladat. Tagadhatatlan szegénységünk mellett magánszínházaink vezetőinek ötletszegénysége is jelentős tényezője annak a már-már szinházellenes irányzatnak, amely Európa egyik legérdekesebb és legkulturáltabb városában, Budapesten fájdalmasan kezd elharapózni.

A Belvárosi Színház részéről határozott merészség volt ily viszonyok közt egy ismeretlen szerző bemutatása. Andai Ernő szinész, néhány hangulatos novella és egy gondosan megkomponált regény sokrahivatott Írója, minden figyelmet és buzdítást megérdemel első nagyobb szinpadi müve, a „Hazudj édes"* után. Mégis sajnáljuk, hogy ez a félig romantikus, félig naturalista szerelmi játék egy élesszemii dramaturg rostáján nem ment előbb keresztül. Igv csak mosolyra fakaszt a szerzőnek az a naivsága, amellyel el akarja hitetni, hogy egy dúsgazdag báró öt hónapig utaztat egy kis színésznőt a Riviérán, anélkül hogy „volna köztük valami*" s ugyanakkor az ünnepelt iró aki megunt babáját átadta a bárónak, egy másik kis színésznővel édeleg, anélkül, hogy akárcsak ujjal

is érintette volna. Az ilyen kompozíciónak, ha még oly szimpatikus és kellemes is egyes részleteiben, össze kell omlania, Andai Ernőben megvan a tehetség, hogy színpadképéé figurákat gyúrjon, de még el kell sajátítania az elmés dialógus* vezetés titkát, amely a franciák mellett éppen a magyar szinpadi Írókat tette kedveltté. Első lépését elnézéssel és jóindulattal fogadta a közönség. Titkos Honának romantikus szerepet juttatott a darab és csak hajlékony, színes egyénisége mentette meg a valószínűtlenségtől. Delli Ferenc ezúttal is jó bonvivánnak bizonyult, mig Jávor Pál vidéki modorossággal és modulációra alkalmatlan orgánummal valami idegen stílust kevert a játékba. Ami kevés komikum vau a darabban, azt Gózon Gyula és Szilágyi Marosra az utolsó cseppig kiaknázták.

Az évad legnagyobb bukását azonban kivételesen nem a Magyar Szinház, amely az ilyesmiben vezetni szokott, hanem a Vígszínház hozta. Két ismeretlen amerikai szerzőnek, bizonyos Ferber kisasszonynak és Kaufmann urnák a „Királyi család*" cimü háromfelvonásos zagyvaságót mutatta be általános elrőkönyődés közepette. A visz- szautasitás, amelyben ez a minden porcikájábam irodalmiatlan és müvészietlen, vígjátéknak kendőzött csepürágás részesült, oly elementáris volt, hogy érdemesnek tartjuk olvasóinkkal közölni, miről is szól ez a tákolmány. A királyi család nem más mint egy színész-dinasztia, amelynek feje egy hetven éves, betegeskedő, de annál többet lefetyelő anyaszinósznő. Leánya szintén színésznő, afféle sztár, aki csak egy istennőt ismer, önmagát, vág}7 ha kevésbbó elragadtatott hangulatban van: a leányát, aki most lép a szinipályára. Az ementáli anyaszinésznőnek egy fia is van, valami moziszinész, kötöznivaló bolond, aki hülye botrányaival állandó izgalomban tartja a családot. De nem a közönséget. Ez a szinésztársaság mono- mániákusán csak saját magával van elfoglalva, undorítóan csöpögnek a saját dicséretüktől, a szerzőkről per „ló"* és „ökör*" beszélnek, banda- bandáinak, fel-alá rohannak a házban valameny- nyien sürgősen érettek, hogy kényszerzubbonyt húzzanak rájuk. Amit mondanak: ostobaság, ahogy mondják: ízléstelenség, de legfőképpen: halálosan unalmas. Ez az egész amerikai ripacs-história, a milliódolláros szerződésekkel, a sztárok után loholó kalmár színigazgatóval, a színésznőket megkörnyező dollármultimilliomosokkal együtt: nyomorult irásíicam. Ha Amerika mulatni tudott rajta, ám legyen az 5 egyiigyü kedvtelése szerint, de aki európai kultúrában nevelődött, vagy szánakozó ásítással, vagy undorral löki el magától az ilyen szellemi íohuvabohut.

Színészeket francia, angol, német, magyar és olasz irók nem egyszer választottak szinpadi figuráknak. Nem egy nagyszerű jellemet formáztak ki a legszabadabb művészet papjainak és papnőinek sorából. A szinész gyengeségeit: nagyzolását, el- kapatottságot, pózolását, szerepfalását épp oly mulatságosan persziflálták, mint ahogy megtalálták a komoly, elmélyedő, önmagával küzködő és a művészetért áldozni tudó szinész mintaképeit is. A bohéméletnek van humora és van tragikuma. Sokszor fordul színészhez, mint hangszerhez a szimbólika. Az igazi színészt megbecsüli az igazi- irodalom, mert a művészet legtökéletesebb eszközét látja benne és szívesen inegbocsájtja neki, ha ez az eszköz olykor célnak tartja magát. De ahogyan ez a két amerikai hogvishijják beszélteti, cselekedtek a színészeket, valóságos szinpadi blaszfémia és mi nem győzünk csodálkozni, hogy éppen" a legelőkelőbb magyar szinészegyüttesse? játszatták el ezt a kasperlit.

’A Yigszinház hiába igyekezett művészi köntösbe bujtatni a felhőkarcolóig érő müvészietlen- ségeL Ha a színészek játékát lefejtjük a darabról, elsősorban Góthné Kertész Ella hetven éves matrónájáról kell dicsérettel szólanunk. Itt-ott drámai magaslatra tudta lendíteni a színpadra folyton visszavágyó öregasszony siránkozását. Varsányi Irén nem neki való szerepben ie régi kvalitásait ragyogtatta. Gárdonyi Lajos és Gazsi Mariska remek volt ogv veszekedő szinészpár szerepében. Zombory Mercedes mint naiva ezúttal is csődöt mondott. Hajmássy Miklós, mint szerelmes ifjú fakó volt. Rajnai Gábor, mint szinész clown, illetve faun megkacagtatta azokat, akik a bakugrásokon és indián-üvöltözésen nevetni tudnak. A bukás teljes volt.

Hazudj édes — A királyi család

Kél bemutató — sok tanulsággal Ma: MOLNÁR JENŐ