Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-17 / 41. (1964.) szám
( AZ OKOK OKA Irta: GYÖRY DEZSŐ osztályfőnöke, Kálinszki, a két állami tátira-, fürdő: Csorba-tó és Tátralorainic veszteségét azzal indokolja, hogy a téli szezonra történt berendezések rendkívül sok pénzbe kerültek. Kérdem: hol vannak ezek a berendezések? Semmiféle befektetést nem eszközöltök. Ugyanakkor, imakor az összes tátrai magán- fürdők telve vannak. Az állami fürdők ezen a télen is üresen állanak. Rendkívüli nagy az a kár, amelyet az idegenfargaJomjból élő lakosság amiatt szenved és kénytelen elszenvedői, mert az állami tátirafürdők az év legnagyobb részében üresem állanak. fiz „tatié&eszllgp" A miniszter ur azonban nem elégszik meg azzal, hogy a gyönyörű fekvésű állami fürdők ajtói zárva vannak, hanem még a tátrai magániürdöket is be akarja záratni. El akarja venni a nagy Tátra vidék, a Szép esség lakosságának utolsó falait kenyerét, amelyet az idegen forgalom biztosit neki. Mert az emlékoszlopnak, melyet magának a miniszter ur ezáltal akar teremteni, meg keli tennie és pedig az összlaíkosság kárára és rovására. Hogy ezáltal, a kivándorlást és a nyomort mozdítja elő és növeli, ezzel az egészségügyi miniszter ur nem számolt. A sok hajótörést szenvedett és a nyilvánosság részéről egyöntetűen visszaiilasételt törvényjavaslat után néhány nap óla egy újabb Tátira-törvény javaslat forog közkézen, amely analóg az 1927-as első törvény ja vastalital. A Magas Tátrában Iepraövet akarnak létesíteni ahová a szegény, gyógyulást kereső betegeket akarják száműzni. Erre a re? orváéi óra akarják tenni a vörös cédulát: Vigyázat! Fertőző betegség! Mire való ez a törvény? Talán tényleg a tüdővész elleni védelemre? Ezt a kérdést törvényesen csak egy kis. húsz kilométer terjedelmű vidékre szorítani nem leltet. A tüdővész elleni védelem országos kérdés és ezt az egész országra kell kiterjeszteni. Az egészségügyi miniszternek azonban nem a tüdővész kérdése fontos, hanem egyrészt az állami fürdőhelyek, a Csorbató, valamint Tátralomnic rentabilitásának biztosifása, amely két fürdőt a törvényjavaslat a Jepraövből kihagyja, másrészt a tulajdonjog kérdése, mert hiszen a négy tátrai magán fürdő, amelyek ellen ez a törvényjavaslat irányul, német őslakos kezében van és a földterület, amelyen ezek a fürdők állanak, német községek tulajdona. A Magas Tódra egészségügyi kérdéseinek rendezéséhez szükségtelen a földikisajáltiiitás, hiszen az állam a legnagyobb földtulajdonos,, mert a Magas Tátra déli oldalán az összterület több, mint háromnegyed része állami tulajdon. Nagyon jól ismerjük az egészségügyi miniszter ur igazi szándékait és tisztán látjuk azt is. hogy mit akar mind ezekkel elérni. Tudomásunk van a szükebb bánáti köreiben tett kijelentéseiről is, sőt egy nyilvános banketten elhangzott nyilatkozatáról is, amelyben azt mondta, hogy a Tátrát nációnalizálni kell. Elég szomorú, hogy épen egy szlovák miniszter, aikinek Szlovenszkó szomorú és letört gazdasági helyzetét ösmemie kell, arra törekszik, hogy még a legutolsó bevételi forrást és életlehetőséget, amely az idegenforgalomból emed, lehetetlenné akarja tenni. Alkalmunk lesz még ezen törvényjavaslat egyes különösen kártékony és sérelmes rendelik ezései vei foglalkozni, de már most is megállapítjuk, hogy a törvényjavaslat elleni harcban a Szepes- ség és az egész Tátravidék lakossága, nyugodtan állíthatom: nemzetiségre való különbség nélkül, egyöntetűen fog a miniszter ur szándékai ellen állást foglalni. Az állami fürdők zárszámadásaiból láthatjuk, hogy — amint már mondottam — majdnem minden egyes fürdőhely deficittel zárul és igen fontos lenne egy parlamenti vizsgálóba- j zottsógot kiküldeni, amely az okokat, ame-1 lyek ezeket a veszteségeket előidézik, meg- vizsgálná. A zárszámadásokat nem fogadom el. — Gátszécsiek adománya a diákmenzák javára. Péter Mihály, gálszécsi ref. esperes, a magyar dieákmenzák alapja javára a P. M. H. kiadóhivatalához 1340 koronát juttatott el, mint a gálszécsi magyar társadalom adományát. A Péter Mihály foihivására egybegyült adományhoz a következők járultak hozzá: Péter Mihály 50 korona, Gálszécsi ref. egyház 50, Sikorszky Endre 50, Molnár József 100, Kopcsay László 20. Novak István dr. 50, Neumann József 50, Klein dr. 25. Rosenbaum Miklós 10, B!um Sándor 25, Mo’nár János dr. 50, Horváth Ferenc 10, Szim rcsányi Vidor dr. 50, N. N. 50, N. N. 10, N. N. 10, N. N. 20, Szenczy Sándor dr. 20, Hercz Miksa dr. 50, Markovics Lipól 5, Herskovics Pál 20, Fisher B. dr. 10, Grossmann Mór 30, Fried 10, We:sz Jenő 20, Z. J. 10, Bimbaum Lázár 15, Rátkai Péter 10. Fábrv Lajos 50, Paláthy Béla dr. 50. N. N. 10, Csáji Jenőnó 10. Róth Hermáim 20, N. N. 5, Sándor 25. N. N. 5, N. N. 10, N. N. 5, N. N. 5, Dévai Ármin dr. 50, Varga dr. 50, Gold- berger Ignác dr. 50. Zabter Jenő 25, Novak Nándor 20, Kooh Gábor 50, Pekáry Géza 20, Markó- vir.p Árpád 50 korona. A gálszécsi magyarság nagylelkű adományát rendeltetése helyére juttattuk. Róma, február közepe. Miután az ember az abból az ölszázegynéhány órából, amit itt tököli, legalább kétszázötvenet — ahogy itt mondják: városnézéssel töltött, s a Vatikántól a Via Appiáig, a Monté Pinciotól az Em- porimáig s a Janiculumtól a Campo Pretorioig összejárt minden Ipmplómot romot, képtárat, múzeumot és látnivalót, akkor pihen egy nagyot és két napig nem megy ki a szobájából. A bemutatkozás, az ismerkedés, az első bál és az első vallomás csak úgy felületesen, megtörtént, nagyjából megismertük az uj kedvest, életünkből a fejezet címeket már elmondtuk egymásnak: a szerelem megkezdődött s ha most nem szakítunk, jön az igazi, a részletekért, szem a szemben, késhegyig, a közelharc. Közben az első krizis az első pihenés. Első nap észreveszi az ember, hogy méhkas- szerű és nem fog a feje. Ez az első nap összes eredménye. Másnap azonban derűs csodálkozással érzi, mintha a mesebeli tölcsért tettek volna a fejéhez, mégis minden, amit látott, olvasott s bágyadtan érzett, benne vau. Észre veszi, csodálkozik és örül mint ahogy most én is észrevettem, csodálkozom rajta és örülök neki, hogy ittlétemet, — amit eddig sose teltem, — órákban számoltam. Nem napokban, órákan. igen, az Időt más mértékben mérem itt, jobb, praktikusabb, erősebb mértékkel, finomabb mérlegen, kisebb egységekkel. Muszáj. Másként egy káosz vo’na, massza, mérhetetlen. A történelem előtti időknél semmi egy pár ezer év oda se ne- i ki. a középkort már századokkal és fátszázadokkal ! kell mérnünk s a történelmi könyvek rette- i netes sajátsága, hogy az utolsó tíz év történetében már a hónapok is szerepelnek. Itt elkezdtem órákban beszélni. Az élet gazdagsága és az idő mértékenysége fordított arány. 0 Nem félek a nevetségességtől, mikor leírom, nem félek attól, hogy rajongó impotenciának látszik, ha megmondom, hogy ennek az ötszáz egyné- uány órának a második pihenő napján a legfontosabb s legérdekesebb észrevétel egy csomó szuperlativusz, ami igy rezumálható: felfokozott életérzés. Ami mellesleg megjegyezve nem is olyan szegyeIni való. Nagy emberek az élet legstílusosabb faktorának tartják. Ebben a nagy embereknek kell igazat adnom. A nap, a jég és a hideg kezdték a megmutatást. A nap jobban nap volt, mint nálunk, a hidegtől sose szenvedtem ennyire, mint itt, a jég sose volt olyan tökéletesen jég, mint itt mutatkozott, pedig kevesebb volt belőle, szinte kivétel. Aztán a színek jöttek: ilyen tiszta sárgákat, ilyen tiszta kékeket, ilyen tiszta fehéreket sose láttam még. Ha nem vetném meg a szóval való játszást, azt mondanám, ilyen színes színeket, ilyen hideg hideget. ilyen meleg meleget ilyen nagyméretű méreteket A levegő is: tisztább és átlátszóbb. Valamit kezdek sejteni. 0 A második nap estéjén vagyok. Fényszerető em- í bér lévén, örömmel konstatálom, hogy itt jóval később megy le a nap és február elején meg esté hat felé világos van s hat múlott, mire beteszem Néha már úgy Játszik, hogy minden kimerüli: élet és irodalom. Nincs uj téma, a föld kiöregedett, az emberi szem befogott minden tájat. Aztán az élet mosolyra f intorttja a száját, gondol egye4 és hamar produkál valami olyat, ami még nem volt, vagy ha volt, ember nem percipiátta: nóvumot, régi elemekből összerakott Mást. A halálraítélt utolsó napjai régi téma. A görögök bölcselkedöen moralizáló eszmemenetei- től Vidor Hugó romantikus pszichológiájáig sokan foglalkoztak evvel az elképzeléssel: mit kezd egy ember % mával, akinek nincs holnapja. Mit kezd az estével, amelyet nem követ reggel. Biztosra vették az Írók és a lelkibuvá- rok, hogy a nagy átalakulás nem maradhat el. Hitték, nogy a földiség sub speci-e a-elerni a könyvet ég rnegin1 egyszer magamra gondolok. Ötszáz óra után dukál egy félóra magamnak. Volt ideje sok mindennek elővenni. Gondoltam barátaimra, szeretteimre, nőre, Istenre, bánatra, volt jókedvem, kedélyes percem, volt bánatom, kétségem és szomorkodásom, hittem, éhes voltam, örültem, éreztem vágyam, láttam haragot és találtam itt is bosszút — de el kellett dobnom a mércét, amit magammal cipeltem a lelkemben s amivel eddig mindent meg tudtam mérni, a mérce rossz: rövidnek bizonyult. Soha sem volt bennem komolyabb a szeretet, tisztább a szerelem, erősebb a barátság érzése, mint most. A hit sose iveit bennem szilárdabban a megmólyült szakadékok felett: az iv ivebb lelt s a szakadék széditőbb. Nagyobb bánat és elkeseredés sose gyötört, mint mikor hülye császároknak még romjaiban is gazdag pa’otáiban jártam, ahol egy szobor többet éri. mint mennyit én egész életemben kerestem és keresni fogok. De az egyensúlyom biztosabb, az életkedv frissebb bennem, filozófiám bö’csebb, jókedvem vidámabb, étvágyam jobb sose- volt még. Itt rémesebb a halálérzés. derűsebb a kedély, kéjesebb a gyönyör, zsarnokibb a vágy, kitartóbb a bosszú s gyorsabb a harag, mint máshol, a hangok sose voltak ilyen hangosak s az örömök sose voltak szebbek. A titkok csodálatosabbak s a szomorúságunk megren- dilőbb. Igaz hogy itt a festő palettáján alig kell a színeket keverni? 0 Vallomást nem szabad magyarázni. De persze. A sejtés kilép homályából a megérzés derengésébe. Innen egy nap gyalog a tenger, villamoson félóra, öt nap gyalog az Appeninek s újabb öt a másik tenger, vonattal öt óra. Itt még a természet is sűrítve van. A tisztább levegő, a nedvesebb nedvesség, a szárazabb szárazság: ez a klíma: ezé minden érdem. Azért lett Róma és ezért nem lehet soha Urbs se London, se Berlin, se Moszkva, a tenger, a nap: az őstermészet: Isten akarta igy. Az ember és az isten sose került annyiszor közel egy helyen, mint itten, ahol jóbarátod a Természet, zsufo’tabb az élet, erősebb az életérzés és ahol a mi északi emberekre szabott mércénk rövidnek bizonyul, mert a kicsikre nagy és a nagyokra kicsiny. A magyar társaságot, amit Bécsben, Berlinben, Prágában és Hamburgban mindig arról ismertem fel hogy a leghangosabb, itt arról hallom meg, hogy csendesebbek, mint a környezet A felfokozott életérzés pompás kincs és valóság. Elhiszem, hogy csak itt írhatták meg azt a költeményt amely a Bottice'Ii megfestette Mafteo Pa'mieri nevét őrzi s amely úgy állítja be az emberiséget. mint megtestesítőjét azoknak az angyaloknak, akik Lucifer lázadásakor sem az Ur, sem a lázadók pártjára nem álltak. S megértem, hogy a kápolnát, ahol a kép állt, mikor fölmerült az a gyanú, hogy ezt a gondolatot is visszatükrözi, — lezárták. 0 Az okok oka a Természet Világirodalom, Di- vlna r'~™öedia, templomórmsok és minden többi már csak következmény. transzf elmúl ódik, távlatba vész, rejtettsége- ket tár fel. A probléma izgató volt. Egy elváltozott, a külső körülmények acélos hatása alatt elváltozott agy gondolkozásra kényszerüli, a lusta szív gyorsabban dobogott, a lélek kitágult és befogadta azokat a legnagyobb misztériumokat, amelyek addig imponderabi- liák voltak: a jelentéktelenségek megnőttek, a földi fmiosságok elenyésztek. Hogy azonban másként, érdekesebben történt: mosi egy halálraítélt utolsó napján el- ovasolt egy regényt, elznerütí benne, elfelejtette a saját éleiét, a tragikumát, a borzalmakat, azt, hogy másnap megindul a Végtelen kémiai átváltozásain, azt, hogy soha többé nem lesz az, aki ezen az utolsó estén — elfelejtette, mert elmerült, egy regény olvasásába., elképzelt jm' ni mmKr.r^vMeaa»emmoatL^3 vsrpviTxvxa&omwamiimMmtirt i; 1 ll Első szlovákélcszer-,araiiF-ésezflstoyár 111 ' 1 ÉS fniaitf©nosolií TSS^wistSK plg | Brat’slava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. A ■ Éji Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon : 16—02. l||jm| n ] H raffiPI Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon m Pwflli átdolgozását a legolcsóbb árak mellett | ! Ü vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával | a ko befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek % f H Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak • FitmKnr+an-rytrr.Tyim 'rau rana. EGY REGÉNY REGÉNYE írtat NEUBAVERPÁL 1929 február 17, raaámap. emberek történetébe, lelkiségeibe. Nem egy halálraítélt regényét olvasta a halálraítélt. Ez nem érdekelte. Folytatásos ujságregényt akart végigolvasni a pittsburgi fogházban. A végén tartóit már és nem törődve azzal, hogy a saját élete a végét, a legvégét járja, a regény végét hajszolta. Ez a kis lelki mozzanat aztán Tolóban mélyebb és érdekfeszitőbb, a legdoszio- jevszkibb pszichológiánál és a legvallace- sebb Wallacenál. Fokozza a feszültséget, hogy a regény vége még akkor nem jelent meg, ellenben a halálraítéltnek már csak órái voltak. Utolsó kiváságát, hogy a regényt végigolvashassa, nagy leleményességgel úgy teljesítetté hogy elkérték a szerkesztőségtől a kéziratot. A halálraítélt boldog volt, amikor megkapta. Utolsó este kényelmesen nekiült olvasni és végigolvasta-. Azután őszinte és keresetlen szavakkal, póz nélkül, hálatetten köszönetét mondott a fogház igazgatóságának azért, hogy esi az utolsó kérését teljesítették és ilyen kegyben részesítették. Teljesen nyugodt t kiegyensúlyozott lelkű volt, amikor a viüamosszékre ült. A regény szerzőjét nem ismerem. A regény „érdekfeszítóenu ponyva. A szerző mélyen meg tehetett rendülve, amikor értesült róla, hogy pénzkeresésszüUe regénye ilyen hatást váltott ki egy szerencsétlen embernél és hogy egy halálosan magános órát széppé tett. Az amerikai lap nem fukarkodott a reklámmal: egy halálraítélt olvasta ezt a regényt; micsoda szenzáció kell hogy legyen, ha legyőzte a halálfélelmei. A római slaikus nalc ezer mázsás bölcsességre volt szüksége, hogy igy fogadja a halált — ez a regény felér ezzel a bölcsességgel, Sokratesz egész tudományával. Különös, de épp ezen a portton üt vissza a szinte kísérteties történet. Mintha ezen a ponton már sem a halálraítéltről, sem a halálról, mini véres méta fi ztkomról nem lenne szó, hanem az Ítéletről magáról. Arról a halálJélet- ről, amely, hogy úgy mondjam, kezdi elveszíteni a reputációját az élet és az élők világában. Mintha megunták volna az emberek az emberi Ítélkezés nagyszerűségét, amely egyszer felmenti, máskor halállal sújtja az embertársai. Regényt olvasott a halálraítélt utolsó éjszakáján: „Sokkal jobban érdekel ez a regény mintha ezt akarta volna mondani — mint az élet és a halát, ez a két önkény, amely maga is regény, de rosszabb ennél, érdektelenebb nálo." Mert meglehet, hogy ez a halálraítélt gyilkos nem is volt gyilkos és csak a bizonyítékok esküdtek ellene össze. Jákob Wasser- mann regényt irt erről a kérdésről. A pittsburgi gyilkos nem ismerte ezt a regényt, amely talán untatta volna. Túl volt a dolgokon: a szerelmen és a csalódáson, a küzdelmen és a lemondáson, a síráson és a nevetésen, életen és halálon. Úgy találta, hogy halálosan unalmas az élet: az emberek korlátoltsága tette azzá. De a regényben, talán épp azért, mert ponyva volt, valószínűleg egy nagyon fiatúli nagyon szép és nagyon szegény leány küzd az életlel egy nagyon szerelmes és nagyon előkelő fiúért. Már csak érdekesebb, hogy boldogok lesznek-e egymással, mini az, amit a halálraítélt úgyis tudott, hogy vele nincs tovább és ha volna is uj ut, úgy sem éri utói soha a boldogságot. Megunta az Ítélkezést, vele az életet. Ezért ckcü'la elolvasni ezt a regényt, melynek amerikai szerzője garantálta a happy endei, a százszázalékos jó kimenetelt. Valljuk be, hogy pszichológiai szempontból érthető. Értketö, ha a gyilkos valóban gyilkos volt, még érthetőbb, ha az ítélet áldozata volt és ártatlanul kellett beülnie a villamosszékbe. Azok, akik a halálraítélt leikével foglakoztak, leeresztették a mérőónt és ezen a ponton akarták o legrejtettebb kincset a mélységből kihalásza, ámulatok volna a pittsburgi halálraítélten, aki ott fogta meg a dolgot és árulta el a titkot, ahol. senki sem gondolt rá. Egy regény regénye ez és egy bezárult körön egy lélek titka, amelynek a felfedezése minden regényíró vágya. Íme: a regényíró vágyát egy regényes hatáson keresztül egy regény teljesítette. A halálraítélt eldobta magától a maga valóságos utolsó huszonnégy óráját és még egyszer belevetette magát az emberi társadalomba ott, ahol ez a társadalom nem bánthatta többé. Még egyszer szenvedett, küzdött, sirt, mosolygott, érvényesült és élt: ember volt és mégegyszer magának vindikálta az egész földet az évszakokat és a csillagokat, a poklot és a mennyországot. Azután nyugodtn beült a villmnosszékbe. Megcsalta a fölötte Ítélkező világot: huszonnégy óra alatt teremtett magának egy másika. Végigélte ezt a jobb világot. Azután meghalhatott és nem féli a haláltól. Ami erre a földre születik, veszedelmesen hasonlít a pittsburgi halálraítélthez. Hetven esztendő és utolsó huszonnégy óra között alig van. különbség. Nem lenne jó, ha általában úgy vennnök az életet, mint ahogy a pittsburgi Sokrates vette a véletlenül kémügyébe akadt amerikai ponyvaregényt? 6 ^i«gaiA\a.cáaii-hirlai>
