Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-02 / 28. (1951.) szám
1929 február 2, srwmbat URÁNIA Az élei fölfedezése A Brehm-cenlennárium alkalmából — február 2—1929 február 2) Ma: LEiDENFROST GYULA As 1829-ik közösíséges esztendő ugyanúgy köszöntött be Recthendorfban, mint a többi. A téli világ fehér uniformisa vonta be & városkát, a sikamlós utakon vidám gyermeksereg sikongoü, az emberek fázósan siettek dolgukra, a tetőket a varjak fekete serege szállta meg, s a jégcsapos kutak körül a birbordó fehérnép csak sebtében közölte egymással az újságot, hogy .a papiakban most téiviz idején várják a gólya harmadik látogatását Február másod lkának kora reggelén a helybeli tudós asszony fontos hivatásának összes jelvényeivel mél't ős ágteljesen hömpölygőit át a templom előtti téren a paróchiára. A szomszéd asszonyok & jégvirágos ablakok mögül lestek utána és alig telt bele félóra, mikor a bimbózó uj élet cérna vékony hangja vegyült bele & madarak délelőtti koncertjébe. A tarka diszpintyak, s. bíborosok méltóságteljes csapata, a sürgő-forgó szövő madárkák, & fajkanárik és a tengelicék, a szerény .mfcázatu pacsirták és a dalos fülemülék, a rikoltó szavp ararék és « hullámos papagályok díszes serege, harsogó himnusszal üdvözölte * papiak legfrissebb jövevényét Chrlstián Ludvig Brehm tisztelete# urnák, a madarak tudós barátjának, sok vaskos könyv szerzőjének és tudományos társaságok tagjának azon a napon szüléiéit meg & harmadik fia, ki a szent keresztségbea az Alfréd Eduárd nevet kapta. Ehhez a névhez fűződik Alsó-Renthendorf dicsősége. Súlyos száz esztendő pergett le azóta, a tör- léne'Om nagy homokóráján, birodalmak omlottak össze, alapjában rendült meg a világ, népek tragédiája játszódott le, csak ez a hírnév maradt meg rendelületlenüil. A renthendorfi kis papiak soha el nem évülő értéket adott s müveit világnak. Alfréd Eűaard Brehm bölcsője ott ringott a kalitkákkal túlzsúfolt kis szobában, ahol a tudós tisztelete* a hívek lelki gondozása után az ornitológia gyönyöreiben mélyült el. Mióta az emberiig kiszorult a paradicsomból senkinek nem volt része olyan altató dalokban, mint Brehmnelc, senkit sem ébresztett álmaiból olyan magasztos szimfónia mint a renthendorfi pap fiát. Az öreg Brehm irta meg a madárkedvelők számára a díszmadarak kézikönyvét, s a renthendorfi parókia szobái tele voltak eleven és kitömött madarakkal, Christián Lndvlg Brehm m európai madarakból 9000 darabból álló páratlan gyűjteményt szedett Sasié. Képviselve volt abbm «a. ó-konüaene minden iája. Magyar madár is volt közte bőven. Lázár Kálmán gróf révén kerültek azok az öreg Brehm birtokába. Ez a jeles gyűjtemény később a londoni Rotsehild birtokába kerüM és most a tringi ütuzeum őrxi. A imáén csatád Brehm atyja nagy hírnévre tett szert a madártan :erén. A második Naumann-nal együtt ő volt a modern német ornitológia megalapítója és atyamestere. Tevékeny kutató és termékeny szakiró volt. Gyűjtött, határozgatott, megfigyelt, leirt és levelezgetett a világ valamennyi számottevő szakemberével Irodahni munkássága kis könyvtárra megy. Nagy számmal jelentek meg könyvei és szakfolyóiratokban értekezései. Szerény jövedelméből még arra is telt, hogy „Ornis" címen madártani folyóiratot adjon ki. Emellett állandó munkatársa volt as Isis-nek és a Naumanniának is. Lobogó lelkesedés, szakadatlan munka, éles megfigyelő tehetség jellemezte az idősebb Breh- meL Farkasorditó télen, virágos tavaszon, rekkenő nyárban és buskomor ősszel egyaránt kint bolyongott a szabadban. A thüringiai erdők visszhangoznák puskáját. Fiai, akik úgy következtek egymásután, mint az orgonasípok, mindig vele tartottak. Az apa vezette be őket a megfigyelés művészetébe, a természet szeretőiébe. Esténkint az elejtett madarak bőrét készítették és tömték ki. A gyermekek eleinte csak nézők voltak, de később, amint felcseperedtek, segítő társaivá váltak atyjuknak. Ilyen tudományos légkörben, tudós apa vezetése mellett serdült fel Alfréd Brehm. A legnemesebb matériából a gyer- mekilélekből ez a köroyeaet formálta azt a világhírű természetbúvárt, akinek századik születési évfordulójáról mindenütt hódolattal emlékeznek meg. ahol csak müveit ember lakik. Ostwald a nagy emberekről írott pompás munkájában nem emlékszik ugyan meg a Brehm cxa'ádről, de mégis, mintha tőkélelete6en róluk ária volna azt a fejezetet amelyik a papfamiliák tehetség kitermelő miliőjéről szól. Ostwald a nagy tehetségek kifejlődésében tudvalévőén a környezet hatásának tulajdonítja a legnagyobb szerepet, a lelki öröklődést ellenben tagadja. A Brehm esa’ád esete azonban az ellenkezőjét bizonyitja. A tudós irányítás és a szabadban való megfigyelés minden bizonnyal jó gyűjtőt és lelkiismeretes szakembert nevelt volna Brehm Afrédból, de a Brehm név aligha vált volna azzá a fogalommá, *rm!t ma világszerte jelent, ha a Brehm fiukra különleges tehetségek nem öröklődtek volna át. & nagy vonalak és összefoglaló áttekintések iránt volt érzéke. Mindezek kétségtelenül apai eredetű örökségek, de Alfrédre anyjáról is maradt szellemi hagyaték. Brehm tisztele’.es második felesége kivételes lelki képességekkel megáldott nő volt, aki gyermekeinek első szellemi táplálékát a klasszikus költők müveiből válogatta ki. Amíg az.apa és a fiuk a széles családi asztalon a hosszú téli estéken ma- ! darakat tömlek, az anya Goethéből és Schillerből olvasóit fel, vagy pedig saját éleiéből vett epizo- dókkal fűszerezte az egyhangú munkát. E meghitt családi kör benyomásait Brehm mindhaláláig megőrizte. Utazásai alatt sokszor került sanyarú helyzetbe. Olyankor mindig a klasszikusok nyújtottak vigasztalást és kedvelt költőihez menekült akkor is, amikor a civilizált emberek időnk in i bele-bele martak a gyűjtésre, hanem néprajzi tanulmányokra is. Akkoriban azt a hirt terjesztették Európában jóbarátai, ho^y átfért az izlamra, amiből csak annyi volt igaz, hogy Brehm helyi viseletbe öltözve járta be a vidéket, megtanult arabul, összebarátkozott a lakosággal és olyan mélyen belepillantott a népiélekbe, mint előtte talán senki. Chalil eífendi. így hivatta magát. Brehm szívesen látott vendég volt kunyhókban és palotákban egyairánt. Még a Bairam-iinnepély ceremóniában is résztvehetelt. Ennek a szoros barátságnak második afrikai expedícióján vetle különösen nagy hasznát, amikor Müller báró többszörösen cserbenhagyta és bennszülött barátainak támogatása nélkül ottveszett volna a sivatagban. A mohamedán országokban Brebnt azontúl is mindig barátságos fogadtatásban és messzemenő támogatásban részesüli. Anyai örökség Az egyikből kiváló orvos lett, aki külföldön ifi 'megbecsülést szerzett nevének. Oszkár a* apróléke* *negfigyolé8ek toré* túltett Alfréden is, tktaek inkább .Brehmet * szépirodalom éppen annyi joggal tarthatja magáénak, mini a természetvizsgálók. A tarka mezőkhöz hasonlatos színek, amelyek stílusát annyira élénkítik, a kifejezésbeíi készség, és az előadás művészi folyamatossága az életrajzírók megállapítása szerint is anyai eredetű | tulajdonság Brehm Alfréd bán. Ha Sohoppenhauer fészázaddal később irta volna meg azt a munkáját, i amelyikben a lelkiörökösödést tárgyalja, minden bizonnyal hivatkozott volna Brehm esetére is, hogy elméletét alátámassza. 4 Mádi országában A nagy emberek többnyire később ismerik íel a számukra rendelt elhivatottságot. Brehm Alfréd is építőmérnöknek indult eredetien, ezen a szakon el is végzett négy esztendőt, de egy váratlan alkalom arra az útra téritelte, amelynek már a dereka táján dicsőség várt reá. Brehm mindössze tizennyolcéves volt, amikor 3ftilter báró társaságában első afrikai útjára elindult. Már erről az útról sem tért vissza volna soha, ha edzett szervezete meg nem birkózik a trópusi lázzal, amely több ízben orvul csapott le rá. Vad vizeken, köves, homokos sivatagokon, járhatatlan őserdőkön keresztül törtettek hol törékeny sajkán, hol teveháton, vagy gyalogszerrel Afrika sötét szivébe, a Mádi hírhedt osszágán át egyre beljebb, prédára leső leopárdok lohollak a kis karaván nyomában, éjente az emberjellemü hiénák settenkedtek körülöttük, sakáliivöltós volt az altatójuk, oroszlánorditás az ébresztőjük. Brehm a láztól elgyörtörve gyűjtötte össze az őserdő szárnyas lakóit, majd Kordofán felé nyomultak előre, de a betegség visszatérésre kényszeri tette a társaságot. Brekinél levehátra kötözve súlyos betegen szállították vissza Kartumba. Csak ott tudták meg, hogy távollétük alatt Európában megmozdult a föld. 1tH8-at írtak akkor és az elnyomott nemzetek a szabadság délibábja után futottak. Chalil effendi Brehm Egyipt,ómban maradt. Vonzotta Afrika titokzatos belseje, ahová Müller báró újabb expe- ! diciót tervezett. Az előkészületek kereken húsz hónapig tartottak. Ezaia.lt elég ideje volt, aeipceak A második expedíció hosszas huzavona után 1850. februárjában indult cl Kartum felé. Brohmmel együtt utazott Viertihaler orvos és Oszkár nevű bátyja is, aki azonban még májusban a Nílusba fűlt és a sivatagban temették el. A* expedíció tagjai közül egyedül Brehm látta viszont Európát, a többiek, ki előbb, ki később, mind áldozatul estek a gyilkos éghajlatnak. Az expedíció a Kék Nílus bozótjaiban ütötte fel tanyáját. Brehm az ottani rengetegben 1400 madárfajt gyűjtött! A tábor közelében oroszlánok és elefántcsordák jártak a folyóhoz, a morotvákban hemzsegett a krokodiius és Brehm egyizben csak nagy tíggyel- bajjal tudta életét megmenteni egy rosszul sebzett víziló nekidiihödt támadása elől. Több mint egy esztendeig tartózkodott Brehm Szudánban és többször állott a kétségbeesés köszöbén. Anyagi eszközei teljesen kifogytak, adósságai toronymagasra halmozódtak, mig végre 1851 őszén megnyílt a szabadulás útja és a következő év nyarán őt esztendei távoliét után újra bekopogtatott a renthendorfi parókia kapuján. Ekkor már széles körben ismertók nevét, de Brehmre jellemző, hogy nem ragadtatta el magát a hírnév csalóka lidércfényétől, banem a jénai és a bécsi egyetemen komolyan hozzálátott, hogy természettudományi ismereteit kiegészítse. Első könyve afrikai kalandozásainak leírását tartalmazta és mikor ez megjelent, szerzője már több tudós társaság tagjának vallhatta magát. A megismerés vágya nem sokáig lingvta őt német földön, hanem nagyobb utazásokra vitte Spanyolországba, Norvégiába, és az északi sarkvidék tundráira. Majd a Szász-Kőburg-Oóthai hercegnővel együtt expedíciót vezetett Bogos-tartományba, ahol azonban a régi trópusi láza megint kiújult. Az otthon töltött években Rossmüsslerrel. a „Galusi tó, mint életközösség** eimü klasszikus munka szerzőjével egyűlt az erdő állatairól szóló müvét irla me", majd a madarak éle’éröl irt müvét adta ki. amely rendkívüli népszerűségre telt szert. Közben tanári állást is vállalt és belső munkatársa lett a „Gar- tenlaube" cfanü közismert folyóiratnak. Az utolsó ut ©•tataid nagy emberei standard müveiket mindnyájan negyven esztendős korukig írták meg. Brehm 34 éves volt, amikor „Az állatok világa** első kötete kikerült a sajtó alól. Az uj hang és a vonzó forma egyaránt nagy irodalmi sikert biztosított a hatalmas méretű munkának, amelynek hatodik és utolsó kötete 1869-ben jelent meg, Brehmet nyomban meghívták a hamburgi állatkert és aquárium ujjáterem lésére és igazgatására, majd a berlini akvárium vezetésével bízták meg. Feladatát mind a két helyen nagy sikerrel oldotta, meg, de maradása még sem volt. Az irigykedő vaskalaposok kicsinyes aknamunkája és okvetet- lenkedései hamarosan kedvét szegték és távozott az éleire kellett intézmények éléről. Nem is kötötte le többé magát, hanem független ember maradt. Előadásokat tartott és könyvei jövedelméből élt családjával együtt. („Az északi sarktól az egyenlítőig") Baldamussal és Bodinuscal együtt életének ebben a szakaszában irta meg a fogságban tartott madarakról sz.. ■> kétkötetes müvét, melyben atyja kedvelt témáját vette tollára. 1 1876-ban Finsch Ottó és Waldburg gróf íarsasáI gában mégegyszer nagyobb útra indult. Kilenc ! hónapig Szibéria nyugati és Turkesztán északnyugati vidékein bolyongtak és eljutottak egészen a Kariai tenger partjáig. A következő évben néhai Rudolf trónörökös kíséretében az Aldu- nára, majd Spanyolországba látogatott el. Élete alkonyán az Egyesült Államokba hajózott át, ahol öt ven előadást tartott az Unió nagyobb városaiban és mindenütt nagy ünnepeltetésben volt része. A hírnév és a dicsőség azonban nem kárpótolhatta őt legkisebb fia elvesztéséért, a.mély e'utazása uíán következett be. A sors gyors egymásutánban sújtotta súlyos csapásokkal Brehmet. Szülei után feleségét, majd iiát temette el rövid időközökben. Mindezeken felül még meg is betegedett Amerikában. Váltólázba esett, majd hazatérve vesebaj támadta meg, amely 1884-ben mindössze ötvenhat éves korában oltotta ki élete lobogó lángját. Az állatvilág njgy matrikulája . Mint minden valamire va!ó embernek, aki tul- emelkedik a közepesen, Brehmnek is voltak bírálói vagy helyesebben gáncso.ói. Korlátolt elmék, amelyek nem értették meg a magasan szárnyalást, és nem érdemlik meg, hogy jelentéktelen nevüket a mostani ünnepi hangulatban meg is említsük. Brehm nem az unalomterjesztést vállalta élete nagy feladatának, mint a céhbeli tudósok nagyobb része, hanem ritka és beisőbbrendii irodalmi élvezet keretében élő ismereteket terjesztett. Népszerű természettudományos irodalom Brehm fellépése óta van. Uj vágányra tért és uj ösvényre téritette az ismerd terjesztést és mindig voltak és vannak, akik uj utakat nem akarnak, vagy nem tudnak követni. Az ilyenek lemaradtak, beleolvadtak saját szürkeségükbe. Ne vesztegessük rájuk a szót. Brehmet igazolta a világsiker és az utánzók nagy tömege. Csodálatos hatással volt munkatársaira és követőire egyformán. Az „Állatok világa" két kötetét Taschenberg hal lei egyetemi tanár a rovarok kitűnő ismerője és Schmidt Oszkár gráci, majd slrassburgi professzor az adriai szivacsok tudós szakembere irta. A társszerzők tökéletesen hozzá- idomultak Brehm előadó modorához és módszeréhez úgy, hogy a nagy mü teljes egésszé amalgami- zálódolt és aki a legújabb, a negyedik kiadást át- 1 olvassa, ugyanerre a megállapításra jut. Ezt a kiadást a tudósok egész sora alakította át az ismeretek mai színvonalára és a régi Brehm varázsa mégis változatlan maradt. Az „Állatok világa" egyúttal az első nagy természettudományos könyvsikert is jelenti, i A második kiadás, amelyet 1876-ban még maga Brehm rendezett sajtó alá, terjedelemben már csaknem kétszerese az elsőnek és vele együtt növekedett a „Biblicgraphisohes Jnstitut" is, amely méltó formában hozta piacra az állatvilág nagy matrikuláját. A mostani negyedik kiadás már tizenhárom kötetes díszmunka. amelyben a szöveget a közel négyezer ábrán kivüí hatszázhuszonöt színes és fekete nyomású tábla támogatja. Az élet szimfóniája Brehm müve nem a szaktudósok, hanem & nagy- közönség számára íródott és mégsem nélkülözheti egyetlen szakember sem! Az „Állatok világa" határkövet jelent. Elölte volt ugyan valami vérszegény „biológia", de ez nem tudott erőre kapni. Elnyomta a külső Matatvánjkéjv a* „Áltatok Világ ból
