Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-15 / 39. (1962.) szám
4 T>RAXL\I-ANag4l&RHIRIíAI> 1929 február 15, póntcfc. Tízperces jelentéktelen beszélgetés Lloyd Georgeal A Prágai Magyar Hírlap számára irta: HtINGARICUS VIATOR Nizza, 1929 február 5. Nizzában. A Pramteuade des Angűais napsütötte korzóján. A Savoy teinnaceán. Oraingead-ot szopogat hosszú saalimasziálion. Arca napbarnított, haja galambosa. Kalap nélkül kas kerek asztal mellett üil. Puha nád széken. Egy nagyon szép fiatal hölgy, a leánya társaságában. A nagy forgatagban alig ismerte föl valaki. Olyan szerényen ülnek, csöndben beszélgetnék, az emberek jöfctek-mentek körülötte s észre sem vették. Azt hiszem, örült neki, de titokban, legbe- lül, talán bosszantotta is: Az ördögbe, hát itt azt se tudják, kicsoda Lloyd George? Képzeljük el, hogy a budapesti Hangli előtt a déli korzó idején tűnne föl. Fogadom, hogy öt perc alattit az egész Dunapairt őt figyelné. Egy londoni házibáion, úgy emlékszem, a Roohsoliild-soiréen mutattak be Lloyd George- nak. — How do you do? — How do you do? Dehogy is merészkedtem volna akkor Anglia nagyhatalmú miniszterelnökével többre. Nizza, az más. Semleges terület. Nagy témákba persze itt még kevésbé lehetne bevonni. Napot keres, az egészsége miatt van itt, semmi más nem érdekli. S igaza van. Bolond volna magát bármivel is felizgatni. Ha politizálni akar, megír egy Copright vezércikket s egyúttal kétheti riviérai számlája is rendben van. Békebeli arannyal fizetik minden sorát. Itt azonban furcsa, tarka miliiőbe pottyant ez a nagy politikai matador.. A Savoy a Promenade des Anglads legforgalmasabb pontja. Olasz, német, francia, szláv, magyar — főleg magyar rikkancsok százai teleköjabálják a sétányt a Corriera, a Prager Presse, a Berliner Tagblatt, a Malin, Az Est, a Pesti Hirilap, Wiener Journal jól megropogtatott neveivel, pár lépésnyire a Karnevál idei slágereit muzsikálja a própagandabanda, tarka fouiandkéndőket kínál potom negyven frankért rikácsoló hangon egy kifestett ném- bar, algíri arabok vállukon átdobott színes keleti sált, szőnyeget, fotográfusok fotográfiát ajánlanak, kutyás ember hosszú láncra fűzött pincsik atyákat sétáltat, —- mindez a tarkaság a Legtarkább toalettek tömege között kígyózik, forgatja, kavarja a képet, mely pillanatok alatt változik, s még a moaá vásznára pergetett képhez sem hasonlíthatom, túlsókba kerülne annyi Jéhütő statiszitájt órák hosszal fölvonultatni A holnapi BatefHe de Fleurs-re orrunk előtt ácsolják a tribünöket. Nagy társzekere- ken a virágfüzérek balmaiit cdpe'liik a Prome- nade-ra fürge kertésziegényék, egyelőre az öiökzoldből fontaikat kötözgetáflc á ki feszitett drótra, az élővirágat csak az utolsó órákban tűzdelik majd föl; lesz itt holnap olyan pusztulás, virágpocsékolás, árából a munkanélküli angol saéu munkásokat is talpraállíthatná a walesi herceg, aíld ujababn Lloyd George népszerűségének csinál konkurrenciát az angol szénbányák között. Talán rájuk is gondol a Savoy napsütötte terraceán a megelégedett arcú angol nagyur, mégis csak jobb nyugalmazott politikusnak lenni s a tengerparton sütkérezni, mint a ködös Albionbam jobbra-balna hadakozni, irigy ellenfelek között szünet nélkül en garde-ban állani, munkanélküliek küldöttségét szép szavakkal jóllakatni, fuűilasztó köd, fojtó intrika s bús panaszszó helyett ezt a tél közepébe varázsolt tavaszi zsongást hallgatni, nem törődni semmivel és senkivel, élvezni, mig süt a nap, felejteni telet, elhinni tudni, ha csal is olykor a képzelet, hogy itt van már, — nem múlt m é g el a tavasz. Tél és tavasz. Olyan finom, csípős, egészséges tátrai Télapóként nézett ki az ősz állam- férfiú tavaszi szépségben ragyogó lánya mellett. De tél és tavasz volt körülöttünk is. Az előttünk beverő lapok külföldi hírei huszonhatfokos hidegről írnak, a Savoy 'forraszán 26 fok pluszt jelez a hőmérő. Ilyen atmoszférábain még Anglia legsúlyosabb állaanférfiával is csak pehelykönnyű dolgokról beszédétünk. — Isten ments, hogy Excelencdádat e gyönyörű helyen az élet legcsunyább témájával, a politikával untassam. (Hehehe! — nevetett képekről jól ismert mosolyával az öreg ur.) — Végtelen jólesik kegyelmes urat ilyen pompás színben Látni. Jobban is érdekel, hogy szo’gAi egészsége, meddig marad Nizzában, hol szerezte ezt a pompás arcszint? Ilyen ártatlan kérdésekkel szemben deffen- zivára sincs szükség. Egészségéről s a szép időről miért is ne beszélgetne Lloyd George? — Pompásan érzem magamat. Nizzában nem maradunk. A „Sahrina" vada Ital huszonhat napig hajóztuk körül az olasz és francia partokat. A tenger és a nap az én legjobb két barátom. Ezektől kaptam az egészséges arcszint. Közben azonban, ugylátszik, mégis megtudta a publikum, hogy Lloyd George tartózkodik a forraszon, fotográfusok közeledtek, valaki egész közelről pompás sálhouettet vágott róla, -r éreztem, mindjárt megszökik. Távolról sincs szándékom politizálni, ezúttal azonban császármetszésre határoztam el magam. Tudtam, nem ad rá választ, de hátha? az ördög nem alszik! — Egyetlen, a politikával csak •rokonkór- dést, kegyelmes uram! Mi a véleménye a Robhermere lord karácsonyi deklarációjáról s Apponyi gróf válaszáról? — Hehehe, — nevetett ismét jó egészségesen az öreg ur, — éppen a legveszedelmesebb téma? Nem, erről nem nyilatkozom. Bár nem lehetetlen, hogy legközelebb cikkezem róla. Volna jó dolga ezt a nemzetközileg érdekes témát előre kijátszani. Mindenestre az is érdekes azonban, hogyan neon felel ilyenkor egy Lloyd GeorgeEzzel aztán vége is volt a „nagy beszélgetésének. A yachton lunoh várta Lloyd Geor- gékat, a Savoy forraszáról egyenesen oda sétáltak. Elbúcsúztunk. Angol szokás ellenére Lloyd Eecrge hatalmasan megrázta a kezemet. Hja, a hü szövetséges, Franciaország területén vagyunk, arabusok között arabusul beszeljünk, vagy igy szól a közmondás?! * Ók elmentek, én maradtam. — Tárcán! még egy orangeadót! Dél tájban tűrhetetlenné kezd válni a meleg. Mindtöbben vettek tudomást. Lloyd George ittlóbéről, valaki egy szerkesztőségbe is telefonálhatott, néhány perccel távozásuk után autó állott meg a forrasz előtt, fel rántott ajtaján újságíró rohant a publikum közé. — Hol ül Lloyd Geoige? — Már elmentek. Az az ur beszélt velük. Felérni rohan. Bemutatkozik. — Igaz, hogy egy órahosszat tárgyalt Lloyd Georgeal? Szabadna tudom, miről beszéltek? Ön talán diplomata? Diplomotává kellett lennem, hogy megtartva komolyságomat, szemébe ne nevessek az ipsének. Hifii Ítélkezik, hogy megitéltessék Irta: FEOOR KSKLéS nemzetgyűlési képviselő A néppárt, mely tulajdonképpen sohasem a nép, hanem mindig csak egyes klikkek, rohamosan meggazdagodni vágyó személyek és elsősorban a vezérek saját érdekeit, szolgálta. — bomlik. Midőn a néppárt erős ellenzéki állásából hirtelen elhatározással, de minden eiienér- ték nélkül belépett a kormányba, azt a csodálkozástól bámészkodó népnek azzal indokolta maga a pártvezér, hogy az azért történt, mert reméli, hogy amit nem tudott kivívni az ellenzéki fronton, azt a közös zöldasztal mellett éri el. És megelégedett, egy tál lencse értékű, éőt ennél is kövesebbet erő két miniszteri bársonyszékkel. De bizony a zöld- asztalnál sem vivött ki semmit népének; ellenben megszavazta az összes terhes újabb adókat, hozzájárult a régi megyék és járások (Gálszécs, Garamszentkereszt) eltörléséhez, ellene voilt, hogy Kassa városa megkaphassa a keletszlovenszkólaik által annyira óhajtott és szinte létérdekébe bekapcsolódó külön köz- igazgatási expozitúrát és szemet hunyt a kis- iskolatörvény előtt, mely pedig előjele a felekezeti iskolák megszüntetésének. Mindezeket raegtelézte az uj országos közigazgatás életbeléptetésével, mely egyszer- smindenkorra eltemette az autonómiát. Tíz éven át hitegette a népet az autonómiával,, míg végre cserbenhagyta; tehát saját népét félrevezette, elárulta. Ezt Juriga Nándor, Klinika legrégibb harcostársa, most pártjának legtenvperamentusabb tagja két kis Borocskában gy állapítja meg: „Hlinka Vejda Kapsa, — Prédái národ za psa". Hlinka pártja, a kormányba való belépésének következtében az 1927-iki községi választáskor 133 ezer szavazatot veszített. Az 1928. évi tartományi választáskor aiz autonómiának elejtése miatt pedig 166 ezer szavazattal kevesebbet kapott és a legközelebbi választásra megjövendölhetjük, hogy eddigi szavazóinak száma legalább a tizedére fog leapadni. Mert amidőn az eddig vakon hivő nép látni fogja, hogy az autonómiát he’yebtesitő „zömöké správa" nem autonómia és nem önkormányzat, hanem csak expoziturája a prágai centralizmusnak és a saját bőrén fogja keserűen tapasztalni, hogy ezután a sok-sok állami adón, a kótszázszázalékos pótadón, a mindenféle „hivatalos ténykedés44 utáni illetékeken felül még külön 160 százalékos tartományi adót is kell fizetnie,, akkor a harag, amely a megcsaiaitkozott nép szivéből ki fog törni, mind-mind a „nemzet atyjára", Hlinfcára fog szállni. A nép ezúttal maga fog Ítélkezni a „za Boha, a za Národ". A lavina megindult és visszatartózbalatla- nul zuhanni fog tovább, magával ragadva az egész néppártot bősz vezéré vél együttJuiriga és Tomanek, a néppárt oszlopos tagjai vehemens támadást intéznek Hlinka ellen és öt, mint saját vezérüket azzal vádolják meg, hogy vezéri hatalmát pénzszerzésre használta föl: a képviselői mandátumokat pénzért kimáiba és osztogatta s amerikai utjának is főcélja a dollárgyüjtés volt. Az amerikai szlovák testvérek „meglátogatása" csak ürügy volt szerintük. Az autonómia mielőbbi kivívása címén gyűjtötte az amerikai dollárokat, azonban visszaérkezvén haza, az autonómiáról lemondott és a gyűjtött dollárokon Rózsahegyen egy nagy „Hlinka-házat" építtetett — cseh vállalkozóval, hogy ezzel is nevetségessé tegye a saját frázisait, amelyek szerint „Szlovenszkó a szlovákoké". Pedig még munkához sem juttatja azt a népet, amelynek kivándorolt hozzátartozóitól szedte össze a dollárokat Üzlet — üzlet! Ilyen üzletet csinált még az 1927. év derekán rendezett tiltakozó népgyü- lésekből is. Eperjesen kezdte s Prágában végezte akcióját, melynek során szidta a magyarokat és megfenyegette a „magyarénokai", a zsidókat. Az akció lebonyolítása után benyújtotta ezért —- a számláját. Közel 300 ezer korona jövedelmi adó és egyéb adóelengedésben részesült lapja, a Slovák. Midőn üzletről, pénzszerzésről volt szó, akkor Jurigáék szerint kész volt felfüggeszteni még a magyargyülö- letét is. S amidőn igy romlik-bomlik a pártja, képviselőtársad őt a nép érdekeinek elárulásával vádolják, egymást pedig magyarónnak, kémnek, hazaárulónak nevezik el és a tullicitá- lásban mindegyikük felül akar maradni, hogy azután minél több szennyet zúdíthasson társai s vezére nyakába, — akikor a vezér nemhogy .$ maga portáján igyekeznék rendet csinálni s legalább azt. igyekezne megakadályozná, hogy a tiz. év alatt pártjában összegyü- Jemlett szennyest az uccára ne dobják, — elvakult; soviniszta gyűlöletében nekitámad az országos kerésztényszocialdsta párt vezérfér- fiainak amiatt, mert a pozsonyi kongresszusukon hirdetni merészelték a magyar-szlovák testvériséget. Fáj neld, hogy a keresztényszociallsták ez- évi kongresszusa oly magas nívójú volt és oly lélekemelő, magasztos keretek közt folyt le, amilyent a Hl inka-párt sohasem fog tudni produkálni, .mert nincs meg hozzá sem lelki ereje, sem erkölcsi alapja, sem keresz- tényies gondolkozása és felebaráti szeretető. De különösen az zavarta meg józan gondolkodását és ítélőképességét, hogy a szlovák nép, elsősorban a szlovákságnak az a része, amely eddig a néppártban helyezkedett el, de keserűen megcsaiatkozott, tömegesen vooul be a keresztény szocialista pártba. Hiába, ezt többé nem lehet sem letagadni, sem lekicsinyelni, de még megakadályozni sem. Hlinka tehetetlen dühében azt sem tudja, mit csinál. Si- vák képviselő a Slovák bán saját vezérét ek- kép jellemezte: „Hlinka kíméletlen ember, csapkod joöbra-balra maga körül, nem törődik azzal, hogy kit talál". Hlinka azt hiszi, hogy mindenki köteles meghajolni előtte s tűrni az ő szeszélyeit és szertelenségeit. Ha Hlinka mindenkivel szemben kíméletlen, akkor őt sem tartozik senki kímélni: a vágásait ki kell védeni s csapásait vissza kell adni. Hlinka a keresztény szocialista pártkongresszussal kapcsolatosain a Slovák február 9-ikí számában megjelent vezércikkében éles támadást intéz Dobránszky János esperes ellen és ellenem. Többek között szószerint ezeked mondja: „A néppártra jöttek a magyaró- nok és a magyar keresztényszocialisták élükön Fedor Miklóssal és Dobránszky Jánossal, akik nem szógyelték magúikat a pozsonyi kongresszuson és más helyeken nyilvánosan azt a „hazugságot" hirdetni, hogy a szlovákok Magyarországon sohasem voltak elnyomva és nem voltak olyan nagy sérelmek, mint most". És a régi frázissal folytatja: „Magyarországom úgy éltek a szlovákok, mint Krisztus előtt a rabszolgák, akiknek nem volt szabadságuk és el voltak nyomva". Tény az, hogy én mindenütt és mindenkor nyíltan és meggyőződéssel, szóval és írásban hirdetem és hirdetni fogom, hogy az egész ezeréves „elnyomatás" üres, elcsépelt frázis, amellyel már nem lehet tömegeket szédíteni. Olyan humbug ez, hogy erről még ma Is beszélni, egyenesen — ostobaság! Igenis, mi ezt nem szűnünk meg hirdetni s nincs miéri szégyenkeznümk, ha ezt hirdetjük és gonoszságot követnénk el a néppel szemben, ha nem ezt hirdetnék! A Prágai Magyar Hírlap egyik vezércikkében egy tiszta szlovák vidéken élő kiváló egyéniség találóan jellemezte a magyarellenes frázisokból kijózanodott szlovák nép érzéséi és gondolkozását. „A szlovák és magyar nemzet ellentétéről beszélni — mondta — osr tobaság. Ezer éven át békében szántott egymás mellett a magyar és a szlovák földműves, testvéri egyetértésijén dolgozott Szlovén szkon az akiké'- vinkoó evárüzemekb* maar ár és Az utolérhetetlen erősítő szer B nátbaláz ellen 1 Srnmáj^kn I a lábbadozás alatt és után. B Kapható minden gyógyszertárban és drogériában 14 50 Kfi—tó! felfelé. Jelentős árles?állítás! — Csak annyira vagyok diplomata, mint ön, uram. Az időről beszélgettünk Lloyd Georgeal és hogy ha tudtuk volna, hogy ilyen meleg lesz, nem húztunk volna kabátot- Voilá tout, monsieur: — Egy óra alatt ez lett volna az összes témájuk? Ezt ne nekem mondja, uram. Mondja, hogy nem mondhatja, mit mondott Lloyd George, — ezt el kel! fogadnom ... Mesélhettem volna napestig, úgy sem hitte volna el, hogy csakugyan az időről beszéltünk Lloyd George-al. szlovák munkás, a hivatalban a magyar és szlovák tisztviselő. Ma is az a helyzet. Akik tisztán akarnak látni, menjenek a nép közé— A mesterséges válaszfalakat az a bizonyos kaszt emeli közénk és éppeu ezért szívós munkával kell eltolni az útból azokat, akik a két testvérnemzet közé állanak választó ékként. De hiábavaló minden mesterkedés, minden kaszt-érdek. Akiket a természet és az Isten egybekapcsolt., ember keze hiába próbálja szétválasztani". És mi, igenis, eltávolítjuk azokat a konjunktúra-lovagokat, még akkor is. ha Hlinka „taticsko" nevében jönnek. E bevezetés után következő cikkemben sorra meg fogom cáfolni Hlinka üres állításait és vissza fogjuk utasítani rosszindulatú vádaskodásait. Addig is ajánljuk neki, hogy iparkodjék rétidét csinálni a maga portáján, aminek megtörténte után talán nem fog fájni neki az a szép testvéri egyetértés, amely a kérész- tényszociaíista pártban, nemzetiségi különbség nélkül az Isten dicsőségére és mindnyájunk megelégedésére honol! Togo tengernagy súlyosan megbetegedett Tofcio, február 14. Togo tengernagy, a csu- ziarnai győző súlyosan megbetegedett. Togo tengernagy, akinek nevétől valamikor az egész világ visszhangzott, Japán legnagyobb nemzeti bőse. A nép kimondhatatlan szeretettel és ragaszkodással veszi körül. Az agg hadvezér most 82 éves. Állapota aggasztó s a császár naponta kétszer érdeklődik iránta. Trocfcij a konstantinápolyi szovletkövefség foglya Konstantinápoly, február 14. Trookij tényleg megérkezett Konstamtinápolyba. Alig, hogy a hajó kikötött, megjelentek a konstantinápolyi szovjekövetség alkalmazottai, akikkel Trockij azonnal a követség épütetébe ment. A volt népbiztost a szórj ebkövetségen állami fogolyként őrzik. Felrobbant egy nagy német vasgyár Három hatott, öt sebesült Barmen, február 14. Az északi magaslatokon levő Horatherstrasseben a Siller- és Jamart- féle kazán- és vasszerkezetgyárban súlyos következményű acetylenrobbanás történt, aminek következtében a nagy gyárépület teljesen összeomlott. A romok alól eddig három halottat és több sebesültet szabadítottak ki. A szerencsétlenüljártak pontos számát eddig még nem lehetett megállapitani, mivel a romokat a falak és vasszerkezeti alkatrészek fenyegető beomlása miatt még nem lehet eltakarítani. A Siller és Jamart részvénytársaságnál történt robbanásról még a kö\ étkezőket jelentik Két órakor a nagy kazángyárban, abban az esz tályban, ahol az acetyléntelep van, hatalmai robbanás történt, amely kilométeres körzetben erősen megrázkódtatta a talajt és szinte a földrengéshez volt hasonló. A robbanás következtében az acetyléntelep teljesen elpusztult. Az épület hatalmas falai tiz méternyi szélességben beomlottak. A romok alatt bárom halottat és öt. részben súlyosan sebesült munkást találtak. Több áldozata a -ze- rencsétlensógnek nincs. A szerencsétlenség okát, pontosabban még nem tudják, mert az a három munkás, aki erről felvilágosítást adhatna, életét vesztette. Azt hiszik azonban, hogy az acetyléntelepeu a karbid megfagyott és a robbanás az egyik mér* nők ksiórlete közben következett, be.
