Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-13 / 37. (1960.) szám

a T>RXCAI-A\AGfaRHlm>At> 1929 február 18, werfl*. 10 J S2ll?HÁzK<^?^KaLTaRA. Ahogyan a „túloldalról" látják Hozzászólás Mártii Sándor „innen és tat a szakadékon" cimii cikkéhez Szlovenszkó, február. Nem vaigyo!k benne egészen bizonyos, hogy csakugyan a túloldalról látom-e aat, amit el akarok mondani. Igen közei merészkedtem a szakadékhoz. Nem arról a ,.papírmásé*-ról beszédeik. Még papíron sem érdekel. Hanem az a másik, amelyikből a szellemi életünk me menté ja pá- vásodík föl, az engem is megállított. Megdöb­bentett. Én is megliátitam azt a tanácstalan, mit tenni nem tudó értékfölhalmozást, ami­nek a szán rína nincs közönség, aki azt fel­szívja. Láttam ugyan hidat is, de azt nem a mondanivalók értékelő befogadása verte, hanem a személyi siker. Tehát nem őszinte és csak egy ember járhat át rajta. Valahogyan az össae-vissaasaanált, konszo­lidált ügyek elitemére is, érezzük, hogy olyan hűvös: adjon Isiién, fogadj Isten-viszony van már jóideje az olvasóközönség és az olvasni­valók közöttt. Ezen keresztül természetesen az okozati szenvedő okához, az íróhoz is ilyen a közönség. Amolyan: látlak, tudom, hogy vagy, de a szobámba ne gyere, mert nem érek rá. Nem merem határozottan álti tani, de az a kinos sejtésem, hogy itt a „túloldalon*4 nines is problematikus alapra helyezett irodalmi válság. Sőt Semmilyen alapra helyezett vál­ság nincs. Egyszerűen nem ismerik a létezé­séi. Kövétkezésképp a tennivalókat sem. Ha föleiméül fejjel akarjuk megjárni a min­den! a maga valójában látni akaró utunkat, mag beüli állapítanunk, hogy itt, a túlsó par­ton háronfléilie ember váltogatja egymást. Egyik, amelyiknek a kulturális élniakarását és sze’llenii ktpláiékkeresésót — minden élet- szülbségletszerüeégie dacára — lehetetlenné tették, teljes egészében a megváltozott élet­viszonyok Erről a tekintélyes százalékról most uem alkarok túlsókat mondani. Minden együtöbérzésünk az övék s a körülmények ok- nyomozásában attól tartok, hogy Trianonig is eljutnánk. Pedig az a tekintélyes százalék abba a rovatba tartozott, amelyik az iroda­lom szempontjából létező kettő — olvasó, nem olvasó — í'onitosabbik számadatát sok­szorozta. Marad tehát az a rovatéit kettő, amelyik­nek közös nevezőre hozása egyszeriben meg­oldana mindeu válságot. Azonban ennek a két tábornak, a vegyes hangzavarában oly nagy a hanigitávoliság, hogy — egyelőre — le­hetetlen ösiszesimuló párhuzamba hangolni őket. Valahol hiba von. Ez kétségtelen. Azonban nagyobb időbeli távlat kell hozzá, hogy pon­tosan meglássuk a bajok eredőjét. A szétága­zó vonataikat megfogtuk, fölemeljük, megfor­gatjuk a világosságban: nézze tele, ez az a rá­kos daganat, amelyik megfertőzi és pusztu­lással fenyegeti aat az ezortitku, szépségű testet, amit szellemi életnek, irodalomnak nevezünk. És egyre csak ajánljuk a külön­böző gyógymódokat, használja is hol az iró, hol a közönség, de tartós javulás nem állt be a kihagyó érverésü állapotban. Addig, míg minden MegyenMltődiik, csak injekciózással lehet életben tartani az iró és olvasó közötti viszonyt. (Különben nálam sokkal alaposabb mélyrőlááássai emelte ki Márai Sándor ha­talmas áMogóképességü tolla, a Baumgarten- dűj szétosztásakor, azt a legegészségesebb és legeredményesebb egyik módozatot, amivel biztos alapú hidat lehetne verni a szakadék fölé.) Az a generáció, amelyiknek kulturális fo- gyasztókiépessóge, szellemi igénye most érte volna el a legmagasabb pontját, nincs. A há­ború 80 százalékát eliinlézte. Akik megmarad­tak a régiekből, azoknak a régi formákhoz való ragaszkodása nagyon nehezen oldódik, ir-kább a régi bálványokhoz menekülnek, csakhogy a mai idők ezer nyugtalaniló mag- gondolnivalójavai — és az azt föltáró íróval ne kelljen megbirk óznlok. Ez nagyjából az általános helyzet a magyar irodalommal szem­ben. (Az a lelkes, rajongó fiatal gárda, ame­lyik minden rezdülésével egvütt lüktet az irodalomnak, egyelőre kevés.) Ahol pedig ki­sebbségi szólamok is csatlakoznak hozzá, ott aztán még bonyolultabb a helyzet. Mert: Ahol a családi szellem átütő mélysége nem tudott megbirkózni az ifjúság lelkére ható külső tényezőkkel, ott megint csak lemorzso­lódott valami a magyar kulturközösségből. Viszont azoknak a személyében, akik szintén gazdaságosabbnak és megfelelőbbnek talál­ták a másféle tájékozódást, úgy sem vesztett az irótái-sadalom, legföljebb mennyésigéleg, de minőségileg semmiesetre sem. Elszomorító tény ilyen fórmány, hogy miér t kell ma az Írónak — ha bírja idegekkel — házalni a munkáival, ha azt akarja, hogy ol­vassák. (így se biztos, mert a látszólagos in­telligencia még nem bizonyítja a szellemi éln iaJkrajrást.) Történik ez ugyanakkor, amikor elavult, XV Illák század belli idegen írónak a munkált 30 kötettel zúdítják az olvasóközönségre. (És megveszi!) Miért kell lázas igyekezettel egy­re a külföldi —• néha tényleg nagy értékű — íróknak a munkált piacra dobni, miikor itt, a szemünk előtt, igen értékes tollú lírikusnak az I-ső(ü) kiadáshoz szükséges olvasó meny-1 nyisógot nem lehet félévein át (11!) ösezefel- hivásozni, gyüjíőivezni stb. Van az olvasóközönsógnék hibája. Tagad­hatatlan. Mi, aldlk közötte vagyunk az „an- nansó“ oldalnak, mindezt nagyon jól látjuk. Nem akarom a túltengő nemztieskedés vádját magamra olvastatni. Szükséges, sőt kell — ha fokozott srzellemi életei akarunk élni — föntantani a kapcsolatot az idegen i Írókkal is. Hiszen az elvont értékek nemzet­közi kincsek. De nem szabad a belőlünk sar- jadzók rovására ápolni az idegenszeretetet. Ha tárgyilagos akarok maradni, az elmen- j dottákkai szemben nem szabad figyelmen ki-! vül hagyni, hogy sajátságosán a szlovenszkói magyar olvasóközönség már fölismerte a szel­lemi életének óriási, nyelvföntartó fontossá- gát. Nem akarok részletkérdések tárgyalásá­ba bocsátkozni, de annyit megállapíthat a I szemlélő, hogy ami megmozdulás van szelle­mi téren, azt, szemben az elmúlt évek rideg­ségével —- amennyire erejétől telik —, támo-; gátja a közönség. Hogy nem annyira, ameny-1 nyíre az összességtől az elvárnánk, az, sajnos,: kissé lehangoló, de minden remény megvan arra nézve, hogy lassan minden réteg tuda­tára jut kötelességének. A Mankóvics Rodin-féle munkák sikerének j is meg van a magyarázata. (Én, megvallom, most hallottam először nevét a minden bi­zonnyal kitűnő szerzőnek, de nem vagyok ba­rátja a szomorú dolgoknak s tartom annyira tásztelietben a letlkiegyensulyómat, hogy nem fogom elolvasni a Markovies müvét.) Az ol­vasóközönség átlagát a tömegűélékttan tudat­alatti magától értetődője viszi vissza ahhoz a műfajhoz — amelyik minden írói nagyszerű­ség nélkül ugyan, de — megmutatja azt a miértet (jelen esetben háború, hadifogság stb.), ami föli tétlen előidézője volt a szellemi fölf oigóíbé pess égé csökkenésének. Ez egy ki­csit hasonlít ugyan a rablógyilkos lélekelem­zéséhez, áld, minden veszély dacára, rendsze­rint visszamegy a „tettt színhely őre de, vall­juk be, van valamelyes hasonlóság. Nem megöll!iék-e az elmúlt borzalmak félig-meddig a lélek mimózáérzókenységü táplálkozniaka- rását? Terniészetes, hogy szinte gyermekes együgyüséigigiel újra jól megnézi az olvasókö­zönség azt, ami megbénította az érdeklődé­sét magostabbrendü értékeik iránt. Meg kell várná türelemmel, míg utolsó rezdülésig föl­ismeri a megirontóját. Azután — holtbizonyo- san — fokozott érdeklődéssel fog visszatérni ahhoz, amitől az a, már fenékig ismert té­nyező elválasztotta. Hanem az a közbeeső „addig"? Ez az, ami válság. Benne van az irodalom, a szellemi túltermelés egészen az elmerülésig ebben az „addig mi lesz velünk*‘-ben. Mert a remény­ségtől közben egy harcos, a mai időknek minden kínját, nyomorúságát meglátó iró- nemzedók pusztul el, merül iá. Az a nemze­dék, amelyiknek a legsúlyosabb föladat jutott. Visszavezetni az Önmagáért való Szép meg­találási hiányán összezavarodott Embert a le Mértékek, megismerések birodalmába. Mégis, nem szabad elcsüggedni! Az iroda­lom nem fog elmúlni. Éppen azért, mert a mániák a valósága elérte a valaha is megszü­letett, csapongó és szertelennek hitt képze- leikerángéseiket, éppen azért nem fogja to­vább érdekelni a Kiváncsi Embert, csak ad­dig, amiig utolsó csavaráig is meg nem ismeri mindazt, ami egyelőre kézzelfogható képte­lenség. Jól Hokik ezzel is, mint annakidején a vasúttal. (Ugyan melyikünket izgatja ma már az oniemitexpnessz bonyolult kényelme. Magá­tól értetődő.) Újraéledt, minden ■leheletíinom- ságu értékre kiéhezetten fogja az Ember föl­keresni mindazt, amihez ma nincs érzék­szerve. Addig, mig mindez bekövetkezik, csak azokra tá maszkodba tik az iró, akiknek a sze­me fájó rebbeni éssed néz a szakadékra és az alfélé közeledő értékekre. Kevesen vagyunk, de mindem izmunkat megfeszítve, mentjük, amit menteni bírunk. S bízunk benne, hogy egyre többen sietnek segítségünkre a folyton hangoztatott S. 0. S.-re. Ezt látjuk és ezen dolgozunk mi, akik iltt vagyunk a szakadék 'túlsó oldalán. Bülbül asszony. (*) Mécs László és N. Jaczkó Olga szerzői estje Léván. Lóval tud ősi tónk jelenti: Va­sárnap izzó sikerű kufturest volt a lévai városháza magyterm ében. Ez alkalommal Mécs László salo'venszkői kőrútján h'armad- iziben jelent meg a költészetéért rajongó lé­vai közönség előtt. N. Jaczilvó Olgát Schubert Tódor mutatta be a hallgatóságnak, mely a nagytehetségü írónő felolvasását meleg ün- nepŐássel fogadta. Mécs 'Lászlót a közönség úgyszólván le sémi akarta engedni a pó­diumról. A kettős szerzői est programját a lévai dalárda, férfikara egészítette ki, mely Hi kimarni István karnagy lendületes vezeté­sével egy régi szép magyar diait mutatott be művészi kitér próbálásban. (•) Zathurccky Ede a budapesti rádióban. Bu­dapestről jelentik: Pénteken este folyik le az Országos Katolikus Nővédő Egyesület hangver­senye a budapesti Vigadóban. A hangverseny ke­retében Basilides Mária, Dohnányi Ernő és Zalhu- recky Ede működnek közre. A hangversenyt a budapesti rádió este 8 órai kezdettel 554.5 m. hullámhosszal adja le. (*) Bel) herceg Komáromban. Komáromi tudő­silúnk jelenti: A komáromi Katolikus Legényegy­let hosszabb szünet után ismét szép mükedve ő előadással törte meg a csendet 6s színrehozía Mar- j tos-Uuszka társszerzők klasszikus operettjét, a : Bob herceget. A komáromi előadásnak a lelke R Moly Margit volt, akinek ez egyike leghíresebb' szerepeinek. A művésznő végtelen bájt és kelte- j met vitt bele hálás szerepébe, természetesen vi­haros tetszésnyilvánítások közt ünnepelték a da- j rabnak többi szereplőit is, akiknek sorában az j egyesület kipróbált tehetségű műkedvelői szere-', pe'dek. A darabot Severa Károly egyesületi má-1 sodelnök és Balogh Miklós rendezték nagy körül-1 tekin'éssel, úgy hogy előreláthatólag hosszabb! ideig műsoron is marad. (*) Hollywoodi filmszatírát matattak be Berlin­ben. Berlinből jelentik: Hans Rehfisch most fe­jezte be Stunmer amerikai iró Hollywood cimü darabjának német átdolgozását. Süni mer egyik j nagy filmvállalatnak a dramaturgja Hollywoodban j és ez az első színpadi müve. Az amerikai és fő­képpen a hollywoodi filmőrületről ir véres szati-; rát. Az e'ső bemutató után Európa többi’’ országai- I bán is szinrehozzák ezt a darabot. (*) Jeanne Marié Darró Komáromban. Komá­romi tudósítónk jelenti: Jeanne Marié Darré a Jókai Egyesület meghívására lépett fel Komárom-; bán. Darré játék-technikája előtt nincsen lehetet-; fenség és nem ismeri a nehézségeket, ujjai alatt! dalol a zongora és toliiimulja mindazt, amit eddig a zongorán produkáltak! A klasszikusokból Baeli- Busoni capriccio ját adta elő a nagy zeneköltő telkébe mélyedve, a kifejező erőnek teljes igény­bevételével. Beethoven szonátájában (F-dur, op. 10) csodálatosan zengett a dallam vezetés és a rendkívüli szinpompa, mellyel ezt a bájos müvet i játékával felöltöztette. Shcumann Variáció, We-! ber-Tsbaikcwsky Perpetuum mobile-je és Gluck-1 Saint Saéns Alceste-capriccioja előadásában egyik' szépséget a másikra halmozta és hol dinamikájá­nak széles skálájával lepett meg mindenkit, hol a zenei frázisok csillogó művészetével hajolta el hallgatóit. Magyar szerzőktől két darabot játszott Járay Valse burlesque-jét és Dohnányi Ruralia Hungarica-jának első és második tételét. Hogy ez a minden izében magyar darab a művésznő sajá­tos Ízlésében előadva lenyűgöző hatással volt ! hallgatóira, ezt ismét csak játékának hihehetlen hajlékonyságával, az árnyalatok festésével és elő­adó művészetének könnyedségével magyarázhat­juk, mely a gall nemzet sajátos es prit-jét és báját leheli bele munkájába. A szünet után előadott Infante: El vito, Moniusko-Fríedmann: Wiosna és Delibes-Dohnányi: , Naila walzer a legfelsőbb művészi adományokat vethették a közönség elé, amely a boszorkányosán felsőbbrendü, de azért végtelenül öntudatos játék hatása alatt lenyűgözve viharos tapsokkal köszöntötte a művésznőt, akit ismételten és sokszor a dobogóra szólított és a hangverseny végén ráadásokra ösztönzött. Jeanne Marié Darró a zongora szuverénje és csak termé­szetes, hogy játéka mindent meghoz rTeki, amit egy előadó művész sikerben megálmodhat és remél­het. A Darré-est Komárom zenekedvelő közönsé­gének felejthetetlen élménye marad. (*) A losonci magyar dalegylet Schubert-cs- télyc. Losonci tudósítónk jelenti: A losonci ma­gyar dalegyesület legújabb művészi vállalkozását, a február 9-én a városháza dísztermében rendezeti Schubert-estélyt, a legteljesebb siker koronázta. Az estélyt Péterfi Tibor, a lapunk hasábjairól is ismert kiváló zeneesztétikus előadása vezette be, aki magasszirrvonalu értékezésében Schubert ze­neirodalmi jelentőségét méltatta. Azután a dal­egyesület férfi, vegyes és női karai különféle Schubert dalokat énekeltek a közönség szűnni nem akaró tapsai mellett. Herosuth Ica, a buda­pesti zeneakadémia tehetséges növendéke Schu­bert „Impromtu‘‘-ját játszotta zongorán. Átgondolt előadása tökéletes interpretációja volt Schubert zenei gondolatainak. Az estély egyik kiemelkedő pontját képezte a művészi körökben előnyösen ismert losncí vonós kvintett (Congedi Eletta I. hegedű, Molnár Béla II. hegedű, Molnár László brácsa, Kriszt Vilmos I. gordonka és Riszner Ede II. gordonka) Schubert nagyszabású vonós kvintettjét adták elő a tőlük megszokott precizi­tással. Rendkívül nagy sikert, aratott Tanka Jenő baritonszóló énekével. Schuberl-dalokat énekelt, a gyönyörű, hangulatos daloknak minden szépsé­gét kifejezésre juttatva. A hangverseny második részének kiemelkedő száma volt a dalegylet női karának szereplése. Siklós Albert két finoman kidolgozott míidalát adták el olyan frenetikus si­kerrel, hogy az énekszámokat meg kellett ismétel­niük. Az estély méltó befejezéseként Lányi Ernő „A magyar nyelv" című hatalmas versenykara került előadásra a dalegyesület kipróbált erőkből álló férfi-karának biztos interpretálásában. Az estély végeztével a nagyszámú hallgatóság lelkes ovációban részesítette Riszner Edét, a dalegylet érdemdús karnagyát, aki fáradhatatlan buzgőság- gai vezeti sikerről-sikerre a losonci magyar dal- egyesülelet. AZ IVAN-TARSITLAT HETI M0S0RA RIMASZOMBATBAN: Szerda: Eltörött a hegedűm. Operett-bemutató. Csütörtök: Eltörött hegedűm. Az operett- együttes bucsuja. Péntek: í’n és a huirom. Viciálék. Bucsuelő- adóau ROZSNYÓN: Szombat: Eltörött a hegedűm. Megnyitó­előadás. A POZSONYI MOZIK MŰSORA: Február 12-től 14-ig: Redoute: Anasztázia. Átlón: A nagystílű nő. Tátra: A titkos fatár. Elité: Hurrá, hisaen élek! Metropol: As eserssemü ember. ZORA-MOZGÓ, NY1TRA Február 12—13: A végzetes tizenhárma*. Detek­tív kalanddráma. Főszerepben: Iréné Rich ée Edmund Piel. Február 14—15: Gorill&r&dászaL Egy gorillava­dász kalandjai. Meghívó A Kassái Sport Club 1929. évi tavaszi rendes és tisztújító közgyűlését február 17-én, azaz va­sárnap délelőtt 1411 órakor kezdődőleg tartja a kassai Keresztény Társadalmi Kör (Fő-uoca 12. I. em.) nagytermében az alábbi tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó, 2. Titkári jelentés, 3. Pénz­tári jelentés, amely a közgyűlést megelőzőleg három nappal a klub pénztárosánál megtekinthe­tő, 4. Számvizsgáló bizottság jelentése, 6. Fel­mentvény megadása feletti határozat, 6. Jövő évi költségvetés tárgya, 7. A közgyűlést legalább há­rom nappal megelőzőleg az elnökségnél bejelen­tett indítványok tárgyalása. 8. Választmányi ha­tározatok ellen 14 napon belül beadott fellebbe­zések tárgyalása, 9. A választmánynak ée a szám- vizsgáló bizottság tagjainak megválasztása, 10. Elnökségi és tisziikari tisztségek megválasztása. A vasárnap sportja lapunk tegnapi, elkobzott számában & követ­kező fontosabb sporteseményekről számoltunk be: A futballban a nagy hideg miatt Prágában és Becsben elmaradtak a mérkőzések. — Német­országban a német válogatott csapat 7:1 arány­ban legyőzte Svájcot. — Ai angol ligában nem változott a helyzet. — Budapesten néhány tréning­meccs volt. , A télisportban belezték a Zakopanéi Európa - s'bajnokságokat. A kombinált verseny győztese a norvég Viniarengen lett, mig a síugrást a Prágá­ban tartózkodó, ugyancsak norvég Rund nyerte meg. — A gyorskorcsolyázó* világbajnokságai Oslóban Thunberg nyerte Ballangrud előtt Az atlétika nagy újsága volt, hogy Narmi Név - yorkban az egy angol mérföldön vereséget szen­vedett Ray Cocgertől, aki annak idején Peltzerr is legyőzte. A tenniszben Tildén rehabilitálásáról ée a cannesi versenyekről adtunk hirt. A boxolásban megirtuk, hogy Sehmellng anyja és önmaga betegsége miatt visszatér Európába.— Bonaglia (olasz) a kisnehézsuly Európa-bajnoka lett. — Magyarország boxcsapatbajnokságát a BTK nyerte az FTC-bal szemben. )( A troppaui EV legyőzte a Budapesti KE-'. Cortina d’Ampezzóból jelentik: Az itteni jég­hoekey-versenyen a troppaui EV 2:0 arányban le­győzte a Budapesti KE-t a igy a serleg favort­jává vált. )( Spanyolországi futball. Espanol—Reál Irun 2:2. — Reál Madrid—Európa, Barcelona 5:0. )( A cannesi tenniszverseny férfipáros döntő­jében a Spence—Aeschlimann pár a dán Worm— Gallepe kettőst 6:1, 6:4, 6:3 arányban legyőzte-- Morpurgó a japán Oktat 8:6, 6:1 score-ral verte meg. )( Gipfy Daniels—Diener. Az angol és német boxbajnok küzdelme március 8-án folyik le berlini sporlpalotában. )( Ferret is kegyelmet kapott. Tildén vissza- amatőrizálásának hírével egyidejűleg Párisbó! érkezik az a jelentés, hogy a francia tennisz- szövetség Ferret játékjogát is visszaadta. Mini ismeretes, Ferret Lenglennal együtt tért át a professzionizmusra, ahol sikeresen mérkőzöl i Richardsszal és Kingseyjel, úgyhogy a francia amatőr-tenniszsport nagy erősségét nyerte vele vissza. )( A ruszinszkói labdarugó kerület, melyet tud­valevőleg néhány hónapja egy hármas direktó­rium igyekezett rendbehozni vasárnap tartotta alakuló közgyűlését. Az MLSz pozsonyi központ­ja képviseletére s a parlamentáris munka fel­vételének előségitésére Varnay Ernőt, a kassai BT elnökét kérte fel és bizta meg, aki azonban betegsége miatt nem tehetett eleget a meghatal­mazásnak és tisztét Varga János kassal kerületi előadóra ruházta. A ruszinszkói kerület újjá­alakulására visszatérünk. )( KTL és KAC 18 km-e* siversenye. Vasárnap tartották meg Kassán a Csermely-völgyben a II. oszt. sifutóversenvt, melynek eredménye: 1. Ró­lam! (KAC), 2. Kacsiba (KAC), 3. Csuprik. — Szeniorok számában: 1. Burtovszky M. (KAC), 2. Csorba (KAC). 16 és 8 indulóval. )( Marathoni siverseny Kassán. Február 17-én rendezi a KAC Kassa—Gölnicbánya között 47 km-es siversenyőt, amelyre már eddig több, mint 30 versenyző neveze't be. Remélhetőleg e héteu a rettentő fagy alábbhagy s megtartható lesz a maga nemében Szlovenszkőn még meg nem rende­zett marathoni sifufó-verseny. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a népes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén JSport^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents