Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-13 / 37. (1960.) szám
I 1929 február 18, grerd*. reggeli óba a delegátusok a legszivélyeeebb hangnemben érintkeznek s eddig semmi sem zavarba meg a konferencia menetét. Az első rendes ülést tegnap délután tartották meg. Két órakor nyilvános ülés volt, amely körülbelül negyed óráig tartott és csupán az újságírók, a közönség és a mozioperatőrök kedvére történt, majd a delegátusok v issza vonultak: és tanuk nélkül estig tá rgyaltak. Az első nap politikai eredményedről semmi sem szivárgott ki. A párisi lapok ma reggel bő kommentárokkal látják el jelentéseiket, de pozitívumról ők sem számolhatnak be. Annyit elismernek, hogy a konferencia lefolyása eddig mindenütt általános megelégedést keltett. A lapok állásfoglalása optimista s különösen Pier- pon/t Morgan amerikai delegátus egyik nyilatkozatára támaszkodik, amelyben a világbankár kijelentette, hogy Amerika j nézete *~'Hnt a jóvátétel! probléma nem különbözve egy nagyarányú nemzetközi banktran'zakciótól és egyetlen pillanatig sem lesz tekintettel a különböző politikai beállítottságokra. Schacht dr. német fődelegátus nyilatkozata szintén kedvező benyomást keltett, mert a Birodalmi Bank elnöke szerint Németország semmi egyebet nem kér. csak azt, hogy a megszabandó feltételeket a német közgazda- sági élet elviselhesse. A szakértőikenflerencia napirendjét nyugodt optimizmussal álliapikottáik meg. Ez is kedverőre hangolta pk iréáH.rókái. Az egyes ülésekről nem adtnak ki írásbeli jegyzőkön vveiket, hanem csupán a tárgyalások eredményeit röe7i’'íik m'c'rr imv bony a delegátusok a ny^lvánosFáetól való fé’éVim nél- í Mii npir/y mozgást ?zeíh^d'taimvpl rendéihez-1 nek és nem tartoznak felelősséggel seu- j kinek. Vfe'niáftiáfe a te’efonferqa^mat! Budapest és Bukarest között Bukarest, február 12. Marinescu romániai postavezérigazgató táviratban megkérdette a budapesti postavezérigazgató- ságot, hajlandó volna-e a bukarest-buda- pesti telefonösszeköttetést ismét visszaállítani. A táviratra most érkezett meg a magyar postaigazgatóság válasza. A magyar postaigazgatóság közli, hogy Magyar- ország a legrövidebb időn belül hajlandó a két ország fővárosa közötti telefonkapcsolatot viasznál Htom g e eél hói rendbe is hozatta a vonalat a Bn da pest— Békéscsaba— Lökösháza-i vonalon. Egyelőre csak napi négy óra hosszat lesz telefonforgalom. A telefonforgalmat Bukarest és Budapest között rövidesen életbe is léptetik. .—■n.njiiBMUiimiJ^iwnT'tffirwiinmniiii i—uiiii.mu—lwiiiu.iiiij T>PA<;AT./v>Agi'VAR-HlRIiAI> ■B—a——MjflBW Február 18-án dönt a szlovák néppárt taliga és Tománek képviselők kizárása fölött A Tuka-űgyből eredő pártválság fejleményei Egyre elkeseredettebb formákat ölt Hlinka és Juriga személyi harca Prága, február 12. A Slovák mai száma „Döntés előtt" címen foglalkozik a Hlinka —Juriga harccal s többek között ezeket Írja: Beiánszkyék, Hanzalikék, Paulikék, Ivánkáék és most már Jurigáék és Toma- nekék nem állnak azon az erkölcsi magaslaton, hogy ők a közvélemény előtt véleményadás tekintetében mérvadók legyenek. Ezen a téren a szlovák néppárt megnyerte a harcot. Tuka fölött ugyan ítélkezni fognak, de ez az ítélet és annak következményei nagyon is el fognak térni ellenfeleink kívánságaitól. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy nem félünk a Tuka-eset befejezésétől. Közben azonban nálunk egy, a politikai életben hallatlan eset játszódott le. Pártunk két tagja, Juriga és Tomanek eddig érthetetlen okokból indokolatlan támadást intéztek a Slovenské Ludové Novi- nyben a bebörtönzött Tuka és az egész párt ellen. A támadás már csak azért is hallatlan, mert stílusával túllép minden megengedett határt. Juriga és Tomanek támadásai máris nagy hullámokat vetnek föl a szlovák néppártban. Hlinka helyzete nehéz. Juriga és Tomanek támadásai ugyan személyesen érintik, de mint a párt elnöke, nem akarja magát exponálni az ügy elintézésében. Ju- rigához és Tomanekhez számos háboruclötti emlék fűzi. Ebben az ügyben azonban személyi momentumok nem jöhetnek tekintetbe. Juriga és Tomanek vállalkozása az egész pártot érinti. Eljárásuk a párt gyökereit sérti, a szlovák néppárt bennük a saját keblén kígyót melenget mely éppen akkor ha- ra pés bocsát mérget a párt egészséges szervezetébe, amikor a pártnak leginkább van szüksége az egységre, amikor harcban ál! az egész csehszlovák maffiával, mely a nemzet és a katolicizmus ellenségeiből alakult. Éppen ezért a pártszervezet soraiban az a terv merült fel, hogy a párt illetékes fóruma megtárgyalja a Tomanek és Juriga ügyét. Hlinka már kézhez is kapta ezt a követelést és észerint intézkedik. Február 14-érc egybehívta a párt elnökségét és törvényhozói klubját s február 18-án tanácskozik a szükebb végrehajtóbizottság; amely illetékes dönteni a helyi és járási kerületek kérvényei felöl. A szlovák néppárt tehát döntés előtt áll. Az összes vidéki delegátusok egy hét múlva Rózsahegyen találkoznak és erős megfontolás után kimondják véleményüket a pártbontó Jurigáról és Tomnnek- röl. Ez az egyedüli helyes ut, az igazi de- mokrajikns ut, amely megmenti a pártot. Döntés előtt állunk — fejezi be a Slovák — és a végleges döntést várva, kezdjük meg pártunk uj korszakát, amely minden válság dacára csak a párt újjáéledését hozhatja. Hloíka és Juriga személyi harca eltérte tetőfokát. Juriga együk legutóbbi Híimkia- ellenes cikkében a személyi támadás legvégső határáig ragadtatta el magát, amikor a következő kis gunyverssel aposztrofálta vezérét: „Hlinka Vajda Kap&a Prédái národ za paa" ami magyarul körüilbéltül annyit jelent, hogy' „Hlinka, a Zseb-vajda, a nemzetet elárulta egy kutyáért". A papi és politikai körökben szokatlanul drasztikus hangú támadásira a Slovák vezércikkben válaszol. A lap kiemeli Hlinka érdemeit és többek között a következőiket irja: — Mig az összes úgynevezett národnárolk ma milliomosok Szlovenszkón, addig Hlloka András ma is szerény, szegény ember. Ha ma azt vélik szemére, hogy pénz után kap és hajlandó volt még mandátumokat is pénzért osztogatni, megállapíthatjuk:, hogy Hlinikia a saját maga részére soha egyetlenegy fillért nem fogadott el és nem is kapott. 4 Hlinka takarékos, de a katolicizmus és a nemzet számára takarékoskodik, tehát nem a saját rokonsága számára, mely nincs is ilyen örökségre ráutalva. A Slovák visszautasítja Juriga gyanúsításait és megjegyzi, hogy a szégyen Jurigia fejére hull vissza, aki érzel a mondásával kimondta a saját ítéletét Tomanek Flórián a Slovenské Ludové Novi- ny legutóbbi számában „Tiltakozásokat gyártanak" cimti cikkében Ma........képviselőt, a szlovák néppárt iUikiKarát is támadja s azt irja, hogy tulajdónképpen Madhácseket Is a Tokáéhoz hasonló vádakkal illet lék. Maoháosek azonban eddig nem tisztázta magát a vád alól és nem poroltó be vádlóit. A Veoerni List értesülése szerint Juriga még kél-három cikket fog írni a Tuka-ügyben a Slovenské Ludové Noviny hasábjain s az/ulán liÓtlEUR RaKö/v l*"^66MéRSKA;T0VARNA;« ^.RUMALIKeRY-Oc-SDoL 6ÖMÖR)PUM«S:UK0ftGYÍR.A __________-PÓZNÁVÁ,a cikksorozatot összefoglalva röpirat alakjában fogja föltűnően nagy példáuyszám- ban megjelentetni. Még tizenkét tanút hallgat ki a vizsgálóbíró Pozsony, február 12. (Pozsonyi soerkeea- tőségünk telelőn jelentése.) A Tulka elleni büuperben a vizsgálóbíró a mai napra Koza Matejovot idézte meg, aki azonban nem jelent meg a vizsgálóbíró előtt, mert betegen fekszik a lakásán. A vizsgálóbíró mos! már mindössze tizenkét tanút fog kihaUgatni és a jövő hét végén befejezi a vizsgálatot. Ezr uián kerül sor azoknak a tanuknak a ki- baílga tósár a, akiket Tuka jelentett be mentőtanuknak. Ezek a tanuk a Tuka elleni vizsgálat eddig produkált adatait akarják megcáfolni. A fő tárgyalás állítólag április folyamán már meglesz. A hétxáwas a$té igfsT: )oor wviifk ifiké ieven JÍacfis Jrta: Edgár Wai&ace (18) — Lehetetlen, — tiltakozott Diók. — Ha kettőnket együtt látnak, nincs semmiféle titkolózásnak értelme. Ne feledje, hogy ön a Sootland Yard cégére. Bárki kövessen, nem szabad észreveimie, hogy vigyázok. — Nos jó, ahogy gondolja, Martin. Kérem, ne siessen. Nem megy ki a fejemből különös élménye a bitófaudvarban. A fickó, aki a parkban megtámadta, tényleg csupasz volt? — Igen. Csupán bőnkötény volt rajta. — Staletti, — mormolta az inspektor. — Inkább Stilettonak kellene nevezni. Alattomos, veszélyes ember. Szeretném tudni, annyira esztelen-e, hogy visszatért régi ostobaságaihoz. Egyszer már három hónapot szereztem neki. — Mik voltak az ostobaságai? Sneed kék füstkarikákat fújt a levegőbe. — Uj emberfajtát akar kitenyésztem. — Mióta tartják ezt bűnnek? — Ne feledje, hogy minden ilyen dolognál a hogyanon és a mikénten van a hangsúly. Staletti úgy hiszi, hogy az a gyerek, aki vadként nő fel az erdőben, olyan lény lesz, aki ugyan nem tud beszélni és absztrakt gondolkodásra képtelen, azonban testi kifejlődésében annál tökéletesebb példánya a species huni anának. Azt állítja, hogy az ember tíz láb magas lesz és óriás erejét szerzi meg, ha minden életenerg'át, amit ma az agy abszorbeál, az izmok és csontok kiépítésére koncentrálnak. Akkor még megelégedett az állatokkal folytatott kísérletekkel, úgy látszik azonban, hogy közben nemesebb matériára tért át. Arra azonban esküszöm, hogy életfogytig.) aai fegyházat készítek elő neki, ha olyan élőlényt találok a házában, aki nem ismeri az ábécét Dick a wbitekalli kijáraton hagyta el a Seotiand Yardot. Az autó, amelyet a pályaudvarról rendelt, a Regent Parkban tette ki. Kerülő utakon ment lakásába. Tudta, hogy a portás ilyen időben már alszik, mindamellett nem a ház főbejáratán menit be, hanem a garázsok felé került és az udvari ajtón lépett a lázba. Gyorsan szaladt fel a lépcsőkön és a lehető legzajtalanabbul nyitotta fel lakásának ajtaját, amelyet azután gondosan elreteszelt maga mögött. Azután szobáról-szobára járt, felcsavarta az összes lángokat és minden lehetséges zugot gondosan átkutatott. Semmi gyanúsat nem talált. Minden úgy vodt, amint a lakást elhagyta. Este olyan gondossággal vonta össze a nehéz függönyöket az ablakon, hogy egyetlen fénysugár sem szűrődhetett ki. A konyhában Is leboosátotta az ablakredőnyt Ha valaki kívülről figyelte volna lakását, uem vehette volna észre a gazda otthon! étét Amikor ruhaszekrényét kinyitotta, hogy házilkabátját kivegye, borzadva gondolt rá, hogy a szűk falak között lehelte ki Lew Pheeney végső leheletét. Vájjon mit láthatott lew a Selfordok kriptájában, milyen halotti kamarát kellett volna felnyitnia a borzalmas mélységben, amelyben a Selfordok bűnei, szenvedélyei és vétkei épenugy porrá lettek, mint magasra törő álmaik, nagyralátó terveik? Kávét csinált, aziután elővette a délután érkezett lapokat. A London Gazette nem volt olyan tanulságos, mint a legújabb revü, azonban csak úgy folyt'lapjairól a sok vér, tele volt szenzációval és már kettőt ütött az óra. amikor Dick végre felemelkedett székéről és hálószobájába ment Annikor levetkőzött, kioltotta a. lámpát, félrehúzta a függönyöket, csöndesen felnyitotta az ablak egyik szárnyát és kitekintett. A fogyó hold ott úszott a felhő uélküiLi őgbodfe zaton. Amikor a függönyt újból elengedte, lágy szellő mozdította azt meg és a támadt résen a hold bágyadt sugara esett a szemközti faira és a függöny árnyéka minden lebbemés- re formát és nagyságot változtatott. Diók fellélegezve nyújtózkodott ki ágyában, azután álmatlan szendergésbe esett. A holdsugár lassan vándorolt tovább a falon, amíg a fehér Iakkozásu ajtóig jutott. Ekkor Dick a semminek mély homályából hirtelen teljes éberségre riadt. Mii ébresztette fel? A holdnak fényjátéka? A függöny lebbencse? Nem tudta. Azonban valami mély benső érzés figyeilmeztette, hogy veszély leselkedik rá. Baloldalán feküdt, az ajtóvad szemközt, amelynek kilincsét a holdfényben felcsillanj látta és ez a kilincs — nem, ez nem volt az elbódult agy csalódása, fenyegető vadóság vodt — mozgott Mereven nézte az ajtót, amely már nem vélt élettelen fa és a halvány holdfényben borzalmas valóságban tűnt fel egy emberi kéz. Csupán egy kéz, azonban odyan formájú és alakú volt, hogy első megpillantására hideg borzadály szaladt végig a hátán. A hosszú, erős ujjak mint a tintahal csápjai felatarthatatlanul nyúlnak be ajtó nyílásán. Dick hirtelen lendülettel ágyából a padlóra vetette magát. Ebben a pillanatban egy nehéz test, amelynek óriási terjedelme volt, ág: % a vetette magát és olyan gutturális hangot hallatott, amelyben nem volt semmi emberi. Dick abban a pillanatban, amikor a padlóra esett, baljával browningjáért nyúlt, amely szekrényének alsó fiókjában feküdt. Közben néhány pillanatra teste érintkezésbe jutott egy izzadt kézfejjel, úgyhogy az undor fojtogatta. Fogait összeszoritva fordította arcát láthatatlan ellenfele felé, hátrányaivá hatalmas rá utassal letépte a függnöyt, úgyhogy a holdfény pillanat alatt betöltötte a szobái. Üres volt! Az ajtó azonban szélesen feltárva. Diók óvatosan a kapcsoló után tapogatózott. A fény fellángolj Ssiq®. EKfcy&j légiig ]&rt§ * Wfr bát, az ismeretlen a konyhaajtót is szélesen feltárta és a konyha ablakán most behatolt az éles levegő. Dick a balkonra sitett és a korláton kihajolt Most meglátta támadóját, egy alaktalan szörnyeteget, amint sietve csusza* alá egy kötélhágcsón, amely a vaskarfához volt erősítve. Browningját felkapta, azonban az árnyék már ellepte az alakot. Dick mozdulatlanul állott. Az udvar árs nyékba borított zugába meredt tekintete ac garázsok közti sikátorokat figyelte, de imádén csöndes volt. Seholsem mutatkozott egy herkulesi alak, sehol sem mozdult meg az árnyék. Amíg azonban figyelve ott állt, az utcáról felhangzott egy kui blizott motor berregése. A zaj csak pár pillanatig tartott, azután elhangzott az éjszakában. Didi elhagyta az erkélyt ée dolgozószobájába tért. Első pillántása az órára esett. Mindkét mutatóa négyen feküdt. Az égből tozal keleten derengő fátyla! kapott. Ki volt az ismeretlen bérgyilkos? Most már sejtette, hogyan végzett Lew. Egyet biztosan tudott, az, aki a bitófaudvarban megtámadta és mostani látogatója egy és ugyanazon személy volt, Visszament a konyhába és felhúzta a kötél- hágcsót. Kézzel fonták, rögtön megállapította, de hosszasan törte a fejét, hogyan erősi tették meg az erkélyhez. Vgre úgy oldotta meg a problémát, hogy bizonyára egy súlyosabb tárgyat vetettek fel a kiálló erkélyre és a hoz- záerősített fonál azután felvonta a hágcsót, Feltevését azután reggeli tapasztalata megerősítette. Amikor a tettes nyomait kereste, meg>- íalálta a parittyát, egy kis vasdarabot, amelyhez fonál volt erősítve. Az a homály, amtuyj eddig Lew ióhenney iitttokzatos halálát borította, egyszeriben megoldódott, a gyilkos kötélhágcsón jutott a lakásba, az udvaron azután könnyen viissza/vo nulha/toM. Az udvart alacsony fal választotta ed egy kis mellékutcától, amelybe ritkán tévedt, egy-egy későn gyalogjáró.
