Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-02 / 28. (1951.) szám
OPtVWAr AA^VkAR-Hl RtlAP 1929 február 2. szombat lista rendszer hibáinak kiküszöbölésére és eltakarítására törekszik. Ez az érv a nemzeti szocialisták belépésével megszűnne és ezért kiváncsiak vagyunk, hotry a ludákok és a németek milyen arcot fognak vágni az ujj miniszterelnök c tervének hallatára. Végül érdekesnek tartjuk megemlíteni még azt is, hogy az nj csehszlovák premier nemcsak, hogy a nemzetvédelmi tárca éléről kerül a miniszterelnöki székbe, hanem a minisztertanács elnöksége mellett továbbra is megtartja a hadügyi tárcát. Ez azt jelenti, hogy a csehszlovák kormány vezetése egy olyan férfiú kezébe került, akinek munkaterrénuma a hadügyek mezejére esik és akinek hosszú működésével a katonai köröknek osztatlan bizalmát sikerült megszereznie. Az uj belpolitikai fordulat lezajlásáról alábbi jelentésünk számol be: A döntés előzményei az agrárpártban Prága, február 1. A cseh agrárpárt Végrehajtó bizottsága tegnap délután SveMához küldte Stamek képviselőt és Berán főtitkárt. Ez a látogatás a beteg miniszterelnöknél n>etm volt csupán formális, udvariassági látogatás^ hanem szoros összefüggésben állott Svebla lemondásával. Svebla utódja, annint már jelentettük, Udrzad nemzetvédelmi miniszter lesz. A személyi kérdések az agrárpárt keretén belül óriási nehézségeiket okozták, mert nem kevesebb mint hét jelölt közül kellett választani. A hét jelölt: Udrzal, Viskovsky, Kodza, Stanek, Srdinko, Malypetr és Bradáes. rA hét jelölt közül az utóbbi időiben már csak a következők jöbetteík számításba: TJdrzal, Viskovttky, Hodza és Staroelk. Mind a mégy jelöl tnefk vaunak hivei a pár libán, azonban az úgynevezett „erősikezüeiket“ most mje'H'őzni akarták és pedig úgy Hodzát, mint Staneiket, mert az uj kormánye1nölcnek legfőbb feladata lesz a kibékülés útiját egyengetni a cseh szocialista pártok felé. E ikét politikus jelöltségének elejtése után most már csupán Udrzal és Viskovsky kö- aött kellett választani s a választás Udrzalra esett, alti a Hrad- zsinnal folytatott harcban passzíve visel- keuoiii, míg Viskovsky többi zben nyíltan is kifejezésre juttatta, hogy & Hradzsán felé orientálódik. 0drzat tehát az egyetlen agrárius politikus, akiben megbiznák, hogy képes lesz egyrészt a koalíciós munkaprogramot megalkotni, másrészt kibékíti az úgynevezett államalkotó csehszlovák pártokat ég egy uj kormánykonstelláriónak egyengeti az útját. Ha ezt a személyi kérdést elintézik, valószínűleg hamarosan összehívják a parlamentet és a nemzetgyűléssel elintézte tik a legsürgősebb kérdéseket. A csehszlovák mezőgazdaság ellen irányul a bukaresti gazdasági kisantant-konferencia A Venkov szenzációs beállítása az uj terv agrárellenes célzatáról Az agrárlap Benes gazdasági „Kózépeurópáját11 gyanítja a jugoszláv kezdeményezés mögött Prága., február 1. A kisantant gazdasági konferenciájának beharangozásával kapcsolatosan a cseh agrárpárt szócsöve, a Venkov: „Őrt állunk4' című vezércikkében idézi a belgrádi és bukaresti lapokat s az idézetekből kitűnik, hogy úgy Románia, mint Jugoszlávia sajtója pesszimisztilkusan tekint a kisantamt gazdasági konferenciája elé. A cikket érdekességénél fogva szószerint közöljük: — Amikor hivatalos értesítés jött Bukarestből, hogy a jugoszláv kormány indítvá- nyára tárgyalások folynak egy konferencia összehívásáról, amelynek feLa<Lata volna a kisamtant gazdasági kapcsolatait rendezni — írja a Venkov —, azonnal a konferencia gondolata mellé álltunk, elismertük annak fontosságát és szükségességét. A három kisan- tant-állaim politikai együttműködésének csak akkor lehet szilárd talaja, ha azt nem kevésbé fontos, sőt sokkal fontosabb gazdasági együttműködés egészítené ki. Belgrádi hírek szerint Mairinkovios jugoszzláv miniszter külföldre való utazása előtt elküldte a gazdasági konferencia megrendezésére vonatkozó indítványát, helyettese, Kumanudi miniszter azonban a zágrábi No- vestiben pesszimisziikusan nyilatkozott erről a tervről. A Növöd! maga még azt a megjegyzést is hozzáfűzte, hogy a gazdasági viszony Jugoszlávia és Csehszlovákia között igen kényes, mivel a cseh agráriusok megakadályozzák a jugoszláv mezőgazdasági termékek kivitelét Csehszlovákiába. A bukaresti Dimineata a tervről azt a véleményét közli, hogy a diplomáciai körök erősen foglalkoznak a kisamtant gazdasági konferenciájának tervével és élénkem kommentál-! ják azt a tényt, hogy a belgrádi javaslat a j csehszlovák—jugoszláv kereskedelmi tárgya- j lások megszakítása utáni időben merült föl. A j lap szerint ezekben a körökben úgy tudják, | hó— Jugoszlávia otfenzávát akar indítani a csehszlovák a^áriusok ellen, illetve a esehszlo- j rák nagyipar érdekében, ; Emellett még azt is hangoztatják, hogyha a csehszlovák behozatali tarifákat mezőgazdasági termékekre leszállítanák, akkor Románia és Jugoszlávia támogatná a csehszlovák ipart. Hasonló értelemben írnak nálunk is egyes lapok — folytatja a Venkov —, amelyeket ismert forrásból inspirálnak. Azonnal feltűnt nekünk, hogy ©gy tendenciózus kampány szerveződik a csehszlovák mezőgazdaság ellen. Hiszen a három kisantant-állam képviselői még az el ő tanáé s k ozás okhoz sem ültek le Bukarestben b máris azt írják, hogy a nehézségekben a csehszlovák agráriusok a ludasok. Micsoda igazságtalanság ez pártunk és mező- gazdaságunk ellen! Az agrárpárt volt az, amely leginkább védte a kisamtant gondolatát és amely mindig arra törekedett, h-ogy a kisantamt ténykedése ne merüljön ki csak a kisantant miniszterek és a miniszterek kíséretének találkozásában valamely fürdőhelyen. A gazdasági komferencia tervére vonatkozó cikkünkben megírtuk, hogy a konferencia eredményéinek, ha tartós akar lenni, a kisan- tant-államok összes termelőire legeinek kielé- gitését kell hoznia, tehát úgy a mezőgazdákét, mint az iparét. Most azonban megtudjuk azt, hogy a csehszlovák mezőgazdának a rövideb- bet kellene húznia. Az egész akciót talán csak ezzel a céllal rendezték meg? Ez gondolkodóba ejt és kétely támad bennünk, hogy a kisálltán [politika helyett nem indítanak-e politikát a kisantamt' politikai rendszerével visszaélve a csehszlovák mezőgazdáság ellen. De nemcsak emiatt aggódunk. Az inspirált kommentárok, amelyek a csehszlovák sajtóban is megjelentek, még arról is beszélnek, hogy az esetleges gazdasági kisamtaniba Ausztriát és Magyarországot is felveszik. íme, felszínre kerül a „gazdasági Középeurópart gyanús politikája. Ennek szerzői igyekeznek ugyan a bécsi és berlini sajtóban eltűntem kezük nyomait, azonban ez nem igen fog sikerülni. Nem akarnak esetleg egy csapással egyszerre két problémát elintézni: a kellemetlen csehszlovák agrárizmus és „Középeurópa“ problémáját? A körülmények arra figyelmeztetnek bennünket — fejezi be a Venkov, — hogy őrt álljunk. A Venkov vezércikkéből már előre látható, hogy a kisantamt gazdasági, konferenciája nem nagyon kecsegtet sikerrel, sőt már a konferencia napját is kénytelenek voltak február 11-ére elhalasztani .mert még mielőtt az előtamáioskozások a három állam között megkezdődtek volna, máris , kölcsönös bizalmatlansággal vannak egvmás iránt, a három állam illetékes tényezői, sőt a köztársaságban, magában máris hajiba kaptak a mezőgazdasági, körök a nagyipari érdekkörökkel. Á kisan- bant gazdasági konferenciája tehát csakis fiaskóval végződhetik. Egymillió dinár hiányt állapítottak meg a szkapstma számadásaiban Két szenzációs bűnper tárgyalása kezdődik meg a legközelebbi időben Belgrád. február 1. A parlamenti likvidáló bizottság, mely a szkupsiina számadásait vizsgálja felül, egymillió dinárnak semmiféle nyomát nem találja. Bár a. parlament elnökségének diszkréci (malis jogai közé tartozott, hogy mire fordítja bevételeit, Zsdvkovies miniszterelnök mégis ki Tán- esi rá* hegyi mire költötték égypwlUó dinárt, amelynek abszolút semmi nyoma sincs. A miniszterelnök elrendelte * szigorú vizsgálatot ez ügyben. * Belgrád, februáT 1. A felebbvitelá törvényszék tegnap jóváhagyta az utóbbi hónapok két szenzációs bünperének vádinditvá- nyát. A két per főtárgya!ását néhány héten belül megtartják. Az egyik per á szkupstmai gyilkosság vádlottainak bünpere. Az ügyészség három volt képviselőt vádol gyilkossággal, gyilkos sági kísérlettel és gyilkosságban való bűnsegéd! . bünr eszességgel. Rasics Punisa volt képviselőnek három gyilkosság és két gyiikoéaági kísérlet vádja ellen kell védekeznie. Két bűntársát, Torna Popo- vics és Dragutin Jovanovics volt- képviselőket bűnsegéd! Mn'részességgel vádolják. A másik ;«5én»ációs bűn per •*" - ) Gerocs Milán nyugalmazott esendőralezzre- de# bünpere, akit egy évvel ezelőtt tartóztattak le, mert az a vád merült fel ellene, hogy 1917-ben az osztrák-magyar és német megszállás alatt több akasztóst rendelt el Szerbiában. ( " ' . Gerocs akkoriban az osztrák-magyar hadseregben szolgált. Ezt a bűn pert Kragujevácbgn fogják tárgyalná. jf hétxáias a$té ftfkei 3ooz miilk fAe feven üocAs Irta: Watííace (ló) — Mr. Redle, — jelentette be a látogatót egy nyershangu asszony és a homályból egy karcsunövésü fiatalember lépett elő, akinek egészen bizonyosan semmi köze sem volt a teakereskedőhöz. — Foglaljon kérem helyet, — mondta Bért ram Cody barátságosan. — Bocsásson meg a félhomályért, de a fény rosszat tesz a szememnek. Ez az asztali lámpa nekem éppen megfelelő. í Előtolt egy széket, amin John. Redle tapogatózva helyet foglalt. — Bocsásson meg, hogy ilyen késő órában zavarom, elsősorban azonban tegnap érkeztem Ausztráliából és holnap már újból tovább kell mennem. — És mivel lehetek szolgálatára? — Kérem engedje meg, hogy sorrendet tartsak. Egy kis farmon van Ten Miié Sta- tion közelében. Kis szünetet tartott, azután tovább folytatta. — ön közvetlen szomszédom. Cody bólintott. Egész vagyonát a tengeren túl fektette be.- Okom van arra a feltevésre, hogy birtokunk alatt aranyár huzódiík, — folytatta Rendle. — Ezt a felfedezést körülbelül egy évvel ezelőtt teltein. Nem akartam azonban addig nyilvánosságra hozni, míg nem voltam biztos a dolgomban. Metál lurgiikus fejtegetésekbe kezdeti, amelyekhez Cody itt-ott helyeslő lég bólintott. Végül egy térképet terített az asztalra és, ajjával mutogatta a helyeket. Amikor előadását befejezte, Cody megszólalt. hm — Az aranyleletről már tudtam, Mr. Ren dle, úgy hogy az az aggodalma, mintha ügynököm valamit eltitkolna előlem, nem állja meg a helyét. Arany ugyan van ott, azonban nem olyan nagy mértékben, hogy a kiaknázás kifizetődnék. A dolgot a sajtó fújta fel. ön valószínűleg nem olvasott erről, ugyebár? ... ön ... hm ... akkortájban talán az óceánon úszott? Mindazonáltal hálásan köszönöm szives fáradságát, amellyel valósággal megszégyenített. — ön Lord Selfordtól vásárolta a birtokot — vetette közbe a látogató. Cody arcizmai Önkéntelenül összehuzódtak, mintha szemébe fénysugár fúródott volna. — Nem közvetlenül tőle, hanem ... hm ... ügynökétől, egy jelentősebb ügyvédi iroda révén, őlordsága állandóan utón van. Nagyon nehéz elfogni, olyan csúszós, mint, az ángolna. — Kezeivel olyan mozdulatot tett, mintha fantómot akarna megragadni. — Ez a fiatal ember romantikusa a síneknek és a hajófödél- zetnek. ügynökei egyszer Afrikából kapnak hirt róla, a következő levél azután ... hm ... rnár a pampákról jön. Pénzt küldenek neki Kínába, a déli sárkra és Isten tudja hova. Változatos élet, de rokonainak nagyon az idegeire mehet... ha ugyan vannak rokonai. Ezt nem tudom. Szomorúan rázogatta fejét. Azután felugrott, mintha csak most jutott volna eszébe, hogy fejtegetései talán az idegent nem is érdeklik és már bucsuzóra is gyújtotta kezét. — Köszönöm a szívességét — mondta szinte suttogva és Mr. Rendle/ már érezte, hogy kezét két puha kéz fogja át. Az élet mindjárt tisztábbnak látszik, ha az I ember ilyen önzetlenséget tapasztal. j — És nem áll vele közvetlen kapcsolatban? — kérdezte a látogató, akinek gondolatai észrevehetőiig róóg mindig a. titokzatos lord körül mozogtak. j' Kival?... Ah igeű* ön Lord Selíordra gondol? Hát hogy jutnék én ehhez? Valószínűleg sejtelme sincs a létezésemrőlí Karonfogta vendégét és az ajtóhoz kísérte. — Van autója? Igen? Nagyszerű! Esőre áll az idő és már késő is van. Féltizenegy, nemde? Szerencsés utat! Künn maradt a fedett terraszon és addig nézett az autó után, mig a transzparens lámpa egy sűrű rhododendron-bokor mögött el nem tűnt. Aztán visszatért a hallba. A fekete selyemfuhába öltözött asszony, akiről Mr. Rendle azt hitte, hogy Cody háztartás-vezetőnője, szembejött urával. Durva vonásai szokatlan keménységet árultak el. Együtt ’éptek be a szobába. — Ki volt? — kérdezte. Hangja zsémbeskedő, bosszús volt. Bertram Cody újból leült íróasztalához és boldogan mosolygott, amikor besüppedt - a vastagon párnázott karfák közé. — Hogy ki volt? . . . Dick Martin ... Elgy híres detektív. Cody asszony elsápadt. — Detektív? És te ezt, olyan lelki nyugalommal mondod, Cody? Mi akart tőlünk? Egészen felizgatta a dolog. Brilliánsokkal megrakott keze, amelyet a nyakán tartott, remegett a belső izgalomtól. — Szimabolózott, — viszonozta Cody. — ördögi esen ügyes. De ez sem használt neki. Felismertem. Legalább három fényképem van róla. Hogy miért jött hozzánk? . . . Hm . . . csodálkozom, valóban csodálkozom. — Kezét « papírba!ma.z alá tolta és jegyzőkönyvét akarta kihúzná. Pár pillanat múlva arca arca krétafehérre változott. — Eltűnt! — Ezt most már harsányan kiáltotta. — A könyv eltűnt a kulccsal. Szent Isten ... a kulccsal ... Megtántorodott, mintha itta* lett. volna, szörnyű répvülat tükröződött tekintetében. — Akkor történhetett, amikor a térképet mutatta, — nyögte ki u izgalomban ©kmikló hangon. — Egészen megfeledkeztem róla, hogy á tolvájíásban akármelyik hivatásos tolvajjal vérsenyezhetik . . . Az ördögbe is . nyisd ki áz ajtót, asszony, teleifonálnom kell! " 9. \ Ámbár Diók az automatikus tábladöTzsö- löt bekapcsolta, a védőtábla teljesen elhomályosodott a nedvességtől és fel kellett csapnia az üveget, hogy valamit láthasson,. Az eső szakadatlanul zuhogott és gumin köpenye hamarosan feketéiéit és csillogott a nedvességtől. Fényszórója küzdött a sötétséggel és fénycsóvájába a csöppek milliárnyi csillám ló sávban zuhantak alá. — Coram Street 107, —- ez a pár szó került elő tudata alól. A következő pillanatban már maga ©lőtt látta & leánykát. Hogyan jutott eszébe Sybil Lansdown? Hiszen még mindig Bertram Codyra gondolt. Hozzászokott ahhoz, hogy minden gondolattársulásou vég g menjen és jgy hirtelen valami megvilágosodott agyában. Zsebébe dugott balkezével hirtelen egy kis jegyzökönyvhöz nyúlt. Keni -y tárgy volt benne, amelyet világosan ki lehe tett tapogatná a puha bőrfedőn. Ez idézte fel emlékezetében Sybilt. Olyan hirtelen fékezett, hogy a kocsi csaknem kisiiklott. Csak hajszál választotta el, hogy az árokba zuhanjon, de vasból való idegeivel nyomban helyreálldtotta az egyensúlyt. Bekapcsolta az elektromos fényt, hogy megvizsgálja zsákmányát. Még mielőtt a vékony bőrnyeivek kihúzta volna a pénzesrekesz fü- lecskéjéből, tudta, hogy valamit találni fog és ebben nem is csalódott. Amikor azonban a kulcs a kezébe került, elcsodálkozott annak alakján és nagyságán. Hajszálnyira az » kulcs volt, amelyet Sybil mutatóit neki és amely, most biztonságban fekszik Diók snittjében, ............... . , (F olytatjuk.)
