Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-10 / 35. (1958.) szám
tm Mmnfcr 10, .nrtnua. A tanítónők cölibátusának kérdéséhez Irta: Stampay János Sriorensakó, február eleje. Iá. tanítónők cölibátusáról készülő törvénytervezettel egyidejűleg nagyon ®ok kontra vélemény jut kifejezésre, legkivált a tanügyi lapokban, sót már memorandumokat is terjesztettek fel az iekola- ügyi miniszterhez, attól tartván a férjes tanítónők, hogy állásukat vesztik; nemkülönben a leánysorban levő tanítónők is rettegve gondolnak arra, hogy váiasztaniok fedi a tanítónői pálya és a férj- hezmenetel között A kérdéses törvénytervezettel kapcsolatosan az 1010. évi wőrishofetti (németországi) tartózkodáséin jutott eszembe, ahol a világhírű nevezetességre jutott Kneip páter vizgyógyirttéxelében való üdülésem alkalmával kis magyar kolóniánkhoz (két budapesti tanár, a bősí jegyző, egy szegedi nagykereskedő, egy kispap, meg én) csatlakozott három németországi tanítónő. Mindhárman még elég fiatalok voltak arra, hogy férjhez mehessenek. Nyájas, kedves modoruk valamennyiünk rokonszenvéf keltették fel, akik főképpen sétáink alkalmával szívesen csatlakoztak hozzánk, aminek mi természetesen csak örülni tudtunk. S ha ilyenkor elértünk egy-egy gyorsan csobogó hegyi erecskéhez, szandáljainkat lerúgtuk és sohasem maradt el a vidám „was8ertreten"-ezés, amely egyébként is az ottani kúrához tartozott Majd mikor fáradtak voltunk, a gyönyörű fenyvesek valamely tisztásán lepihentünk s olyankor elbeszélgettünk mindenről, ami őket és minket érdekelhetett így természetesen, elég hamarosan szóba került a németországi tanítónők cölibátusa Is. De ennél a tárgynál, mintha bizonyos komorság ült volna arcukra. Ezzel kapcsolatban, persze, nem maradhatott el a legtermészetesebb kérdésünk: Vájjon szeretnének-e mégis férjhez menni? Felelet helyett viszontkérdéssel válaszolt az egyik, a legfiatalabbik.- Hát, vájjon melyik leány nem szerelne férjhez menni? Aki nem azt mondja, az nem mond igazat Ezekután egy-egy felvetett kérdés elegendő volt, hogy a cölibátus törvényének a női telkekre velő hatását egész valóságában lássuk. — Tanítónő vagyok, — úgymond, — mert a sorsom arra kényszeritett, hogy tanuljak és megkeressem a kenyeremet. Fiatal lányfejjel anyám biztatására könnyű volt ezen az utón elindulni, de most utálom hivatalomat, amely megfoszt legtermészetesebb emberi jogomtól, isteni rendeltetésemtől, hogy feleség és anya legyek. Tanítónő vagyok, de nem hivatásszeretetből, hanem csak azért, hogy megéljek. Hogyan tudjam a gyermekeket anyailag szeretni, mikor nem tudom, soha nem is tudhatom, mi az az igazi gyermekszeretet. Utálom női voltomat, hogy általa ily Szerencs étien sorsra vagyok kárhoztatva. — Én is férjhez mehettem volna már kétszer te, — mondja a másik, — de sorsam hasonló a társaméhoz, a megélhetés vitt a tanítónői pályára. Kérőim nem tudtak volna annyi kényelmet biztosi tani, mint amennyit élvezek, igy tehát maradtam tovább ia tanítónő. Tanítónő! óh, van-e ennél mégi* gyilkolóbb szó, sóhajtott buskomoran. Az élet, a boldogság, a világ elzárva előlem. Csak tanítani, enni, inni, aludni és ismét tanítani. Igen, tani tani pénzért. De nem lelkesedéssel, mint azt önök férfiak, vagy a magyar tanítónők tehetik. Sokszor úgy állok tanítványaim előtt, mint a napszámos. Nem tudok melegségei, szeretetet önteni szavaimba; de hogy te tehetném, amikor nem mukk el nap, hogy szerencsétlen sorsom eszembe ne jutna. Utálattal gondolok még azokra is, akik a tanítónői cölibátust kidolgozták. A „Quem dií oderunt.. .** gondolatával tanítónőnek lenni s még cölibátussal ia sújtani, kettős Szerencsét- tenség. — Nekem nem volt kérőm, — folytatja a harmadik, — mert tudják, hogy tanítónő vagyok, cölibátus alatt állok. Gazdagnak nem kellek, szegényhez nem megyek. De mégis micsoda érzés az, hogy az élet boldogságának útja előlem el van zárva. É’ek, vagyok, de boldogtalan vagyok. Az élet elérhető legfőbb boldogsága nélkül vájjon lehetek-e lelkes tanítónő? Tanítok, mert muszáj, mert élni kell, de telkemből utálom női voltomat leli pró hivatalomat. Keli-e ilyen megnyilatkozásokhoz kommentár? Kell-e a tanítónői cölibátus meritumából többet mondani? Pedig ez az éremnek csak az egyik fele. Milyen lehet a másik, ahol az elkeseredés, az elnyomás érzete vezet? A tervezett törvénnyel elérnék azt, hogy életbeléptetése esetén is azért lesznek tanítónők, lesznek, de azok olyanok is lesznek, amilyenekké lenni a cölibátus kárhoztatja őket Talán tízezer, százezer, vagy félmillió koronát nyerne a* állam, de melyik iskolaiigyi miniszter tudná kiszám itani azt a veszteséget, amit a megmaradt tanítónők lelkesedésének lefokozása által veszítenének a gyermekek, a szülők, a nemzet, a* állam? Amit nem tehet feljebb építeni, azt nem kell lerontani. n Uj cseléd Nagysága: Mi az, maga háromszáz koronát akar? Hiszen magam főzök! Cseléd: Akkor kénytelen vagyak négyszázat kérni . . . Beismerés — TA születésnapodra annyi gyöngyöt kapsz, amennyi az éveid száma: tizennyolcat. — Akkor bevallom, hogy négyet letagadtam. Huszonöt éve tört ki az orosz-japán háború — 1904 február 6-án kezdődtek meg a hadműveletek A világtörténelem egy& legnevezetesebb eseményének huszonöt éves fordulója következett el: az crosz-japán háborúé. Huszonöt esztendeje annak, hogy a viliág népei előtt uj, nagy hatalmasság jelentkezett: Japán ée felvette a küzdelmet a leghatalmasabb államiságok egyikével, Oroszországgal. Alig három évtizede volt annak, hogy Japán szerepei kezdett folytatni a világpolitikában, amikor Oroszország 1900-íbajj megszállotta Mandzsúriát Oroszország ezt a lépést már azért tette meg, mert a japán-kínai háború után Japán megszerezte a maga számára Koreát és északnyugat felé kezdett terjeszkedni Japán tiltakozott a mandzsunál megszállás ellen és miután a diplomáciád tárgyalások sokáig nem vezettek eredményre, 1904 február 6-án, amikor Oroszország néhány nappal előbb Mandzsúriáiban újabb katonai állomásokat állított lel. Japán minden hadüzenet nélkül megtámadta az orosz tengeri erőt. 1904 február 6-án történt ez, amikor a japán hajóhad a csemupoi kikötőiben négy kisebb orosz hadihajót elsüllyesztett Oroszország még a hadüzenetet sem közölt© feleletül Japén- nak, amikor február 9-éo Togo admirális ugyancsak minden hadüzenet nélkül torpedó- támadással Port Arthur kikötőjében iámét három hajót süllyesztett ed. Február 9-én este üzente meg a háborút Oroszország Japánnak s ebtől kezdve a japán rajtaütés folytán Japán állandóan taktikai előnyben volt. Amíg a Port Arthurban álló orosz flottát sakkban tartották és nem engedték kifutni a nyílt tengerre, addig a japán csapatok Oyama tábornok főparancsnoksága alatt Mandzsúria déli partjain, Koreában és a Kvantung-félszigeten egyszerre partra szállottak, KnroJci tábornok, az első japán hadsereggel május 1-én már a Jang-foly ónál állott $ ott az orosz erőket megver le. Oku tábornok ugyanekkor a Kvantung-féSszi- getén álló japán-orosz haderőket Port Arfchur- ba szón tolta, ahol ötössel tábornok parancsnokolt. Hiába tört ktí Makarov tengernagy az orosz flottával Port Arthur kikötőjéből, Togo visszaszorította és veszteglésre átélte. Az orosz felmentő seregeket Nogi tábornok jimius 15-én Vafankounál megsemmisiieite, majd pedig Rennettkam.pl tábornok lovas hadseregét is visszavetette. Június közepén Oyama tábornok a japán hadsereggel Mukden ellen koncentrált támadást kezdett meg, mig Mukdennél Kuropat- kin tábornok egyesítette az orosz haderőket Itt kezdődött a nagy munkdená csata, amely három ütközetben meghozta a japánok győzelmét. Augusztus 30. és szeptember 3-ika között LiaujungnáJ az oroszokat észak felé szorították vissza, október 17. és 18. között a Saho folyó mentén újból nyugat felé dobták, majd február 24. és március 10. között a kéthetes mukd-em csatában, a japánok olyan győzelmei arattak, hogy Kuropatkin seregének egyrészét csak meneküléssel tudta megmentem. Hiába bízták most már az oroszok LányevAcs tábornokra a fővezérletet, szárazföldön az orosz erők többé Oyama csapataival nem tudták felvenni a küzdelmet, mert január 2-án Port Arthur ©lesett és igy március közepéin már Nogi tábornok hadserege is Mandzsúria közepén állott Oroszország közben tengeren is megpróbálta a küzdelmet, de mert a port-arfihuri orosz flottát, majd a wladiwostokit is Togo admirális megsemmisítette, végzetes vereség érte Oroszország balti flottáját is. Ezt a flottát 1904 október 15-én Rorsdeszven- 8zkij admirális vezetésével indították útnak óe miután részben a Szuezi-csatornán, részben pedig Afrika megkerülésével eljutott Koreáig, ott a Csuzima-szigettől keletre május 27 és 28 között Togo admirális hajóhada elpusztította. Harmincöt hadihajó és tízezer ember pusztult el a c&uz&nm csatában, maga az admirális és Veresesagin, « nagy orosz festő is. Miután Oroszországot szárazon és tengeren egyformán megverték, Rooseveli, az EgybsüM Államok elnöke békeközvetilért ajánlott fel ée 1905 szeptember 5-én Ports- moutban alá is írták a békét. Oroszország kivonult Mandzsúriából, lemondott Szanghalin- sasiget déli feléről és Pórt Arthurrói s elismerte Japán fennhatóságát Korea felett Japán ekkor lett egyik nagyhatalma a világnak. Akaratán kivüí milliárdos lelt a gombkirály, aki lóversenyiátékos volt 9f Woodword amerikai újságíró leleplezései az aj amerikai milliomosokról — A tönkrement butorgyáros az elsikkasztott kaució fejében a „paíentgomb** szabadalmával milliomossá telte Jerry Garrisoni Az európai közönség lején az utóbbi években valóságos memoáreső zuhog. Megírja életét a politikus, a kiváló iró, a nagy rendező, a. színésznő és megirja életét az amerikai milliárdos. A könyvpiac statisztikája szerint a legjobb üzletek egyike ma a memoár. Az oka ennek a sikernek nagyon egyszerű: minden emberben van egy elveszett üzleti, művészi, irodalmi, politikai zseni és mindenki kiváncsi arra, hogy más hogyan csinálta. — Hogyan csináltam én, akinek sikerült? •— ez a memoárió vállalt feladata a közönséggel szemben és szegény jó közönség elhiszi, hogy tanul a nagy ember emlékirataiból. Elfelejti, hogy a nagy ember éppen azért volt, vagy lett nagyember, mert nem másnak a memoárjaiból tanult, hanem vagy megfogta a dolog egyszerűbb ős boldogabb végét, vagy... Vagy — ée Woodward amerikai riporter ezt bizonyítja most megjelent „Lutri" cimü könyvében, — vagy pedig egészen egyszerűen nem te a nagy ember tette magát naggyá, még csak nem ia a körülmények, hanem a véletlen csodálatos Játéka. Mert ilyen te van: nevezzük akár Sorsnak, vagy rjetélymek, van a* életben egy titokzatos humorista, aki a legkomolyabb dolgokból ia viocet tud csinálni. Még ilyen szempontból is egyenesen múzeumi ritkaság Mr. Jerry Garrisonjiak, a híres amerikai gombkirálynak az esete. Mr. Jerry Garrison az a többszörös donármilliomos, aki egy szép napon, ha a tükörbe néz és őszinte akar lenni,'elmondhatja: itt van az az ember, akinek nem sikerült megmenekülnie a gazdagságtól, bármennyire tiltakozott éa kapálódzott te elleneA dolog ott kezdődött, hogy Jerry Garrison papája gyári munkás volt és nem vitte semmire. Az öreg Garrisont nem szerették, mert inkább a szocialista eszmékkel és azok terjesztésével foglalkozott a munkaidő alatt is, mint a munkával. Ilyenformán az ifjú Jerry Garrison pályája ugyanolyan cikkcakkokat irt le, mint hasonló esetben tenni szokott: pincér volt, mázolósegéd, újságára*, ticket-árusító, egy bokszoló managere stb., stb. Ezek azok a népszerű amerikai foglalkozási ágak és lehetőségek, amelyeknek a segítségével teg- feljebb annyit lehet keresni, amennyi lakásra és élelemre kell és Jerry Garrison eem keresett egy centtel sem többet a szokásosnál, sőt. Jerry Garrison nrnak volt egy jellemző karak- terisztikuma: kétségbe ejtően lusta volt Azaz: csak akkor volt hajlandó dolgozni, ha már minden kötél és cent szakadt. Ilyenkor páratlan dühvei vetette magát a munkára, valósággal iparkodott minél előbb annyit keresni, hogy megint lustál- kodhassék. Ilyen váltakozással folyt a milliomos jelölt élete, amikor végre is egy bútorgyár ügynöke lesz. Apró üzleteket csinál, a províziót elkölti, megkéri egyik csinos nőismerőséinek kezét, el te veszi őt feleségül, aztán élnek tovább, természetesem mindegyik a saját lakásán és a saját számlájára, szóval boldogan, mint a hal a vízben. Egy szép napon azután Jerrynek kedve szottyan a lóversenyzésr© és az ügynöki provízió nagyobb része ezentúl a totalizatőr bevételei között szerepel éa Jerry kénytelen több karosszéket eladni a versenylovak miatt. Egy másik napon pedig a lovak nem futnak: Jerry Garrisonért te futnak egy kioeit Nem sokat. Éppen csak kétezer dollár erejéig. Jerry Garrison azonban nem óvatos ember: kikotyogja a dolgot A főnöke te megtudja, hogy Garrisonnak kétezer dollárja van- Garrison hiába tiltakozik, már késő: a főnöke kétszáz dollár kaució ellenében előlépteti őt, Garrison több províziót kap majd ezután, de igazán csak „erkölcsi kényszer" nyomása alatt hajlandó belemenni a dologba, mert 6 eredet 3g mást akart „kezdeni" a pénrael. Igen alkalmasnak tartotta as Időpontot arra, hogy egy kissé „kipihenje" magát « ilyen irányban is akarta kamatoztatni a pénzt Maradt tehát Jerrynek összesen 1800 dollárja, Siessen előfizetni a Képes Hétre amiből elvégre szintén lehetett akkor még Amari- kában, sőt Newyorkban te egypAr görbe napák csinálni, de mit teez & Sora? A sora nem hagyja békén azt, akit egyszer üldözőbe vett és Jerry Garrison éppen csak asa- lónspieeig tudta vinni az egyik bárban, amikor közbelépett újra a Sors, ezúttal egy igen megnyerő hölgy képében. A hölgy, amellett hogy igen megnyerő volt, tudta azt is, hogy Garrisonnak pénze van, de ezt könnyű volt megtudni, mert Garrison nem csinált titkot belőle. A hölgynek viszont volt egy eladó kis házacskája, de nem volt pénze. Reggelre a hölgynek volt pénze ée Garr*- sonnak volt háza: megvette a házat. A mámor elmuR és Garrteo*. hiába szidta az ostoba Sorsot: nem tadott túladni a házon. Komor hangulatban, elkeseredve az emberek rosszmájúsága miatt, Garrison megfogadta, hogy gőzerővel fog dolgozni ée amint egy kis pénze lesz, a legnagyobb titokban ellumpolja, nehogy újra „elhalásszék" a pénzt az orra elől. A Sors azonban, mintha egyébre se volna gondja, most sorozatos csapásokkal üldözte Garrisont, mondhatjuk, hogy célbavette őt. Először is megbukott a bútorgyár: elúszott a provízió és a kaució. Másodszor te a főnöke kiegyezett vele egy értéktelen papirosdarabban, amely valami homályos gombgyártás szabadalmi levele volt Garrison lesújtva panaszolta el a rettenetes csapást az egyik régi ismerősének. Ez az ismerőse, egy könyvelő, ki jelentette, hogy Garrison jövője meg van alapítva, Garrison csak keserűen nevetett, pont most alakult ki a jövője, mikor a 200 dolláros kaucióért és a bennmaradt provízióért összesen ezt a bizonytalan jellegű papírdarabot kapta? A könyvelő azonban tovább kellemetlenkedett, mig végre te Garrison, türelmét veszítve, ráripakodott: — Weli, ha önnek olyan nagyon tetszik ez az üzlet, szerezzen hát hozzá pénzt, aztán gyerünk a gombokkal! A könyvelő, mint afféle utálatos és veszedelmes ember, nem hagyta annyiban a dolgot s harmadnap beállított Garrteonhoz néhány aláírásért, amelyekre a gombgyártáehoz szükség van. Garrison csak később tudta meg, hogy micsoda gyalázatos maffiának esett áldozatul: a könyvelő pénzt vett fel Garrison házára és megkezdte a gombok gyártását. I Garrison ethüli ennek a szemtelenségnek láttára s mit volt mit tenni, elindult akvirálni a gómbeladást, hogy legalább a veszett fejsze nyelét j megmentse. A könyvelővel való „leszámolást" elhalasztotta addigra, amikor majd a pénzét vissza- | szerzi. Ez a „leszámolás" azonban máig sem törli lént meg. sőt a könyvelő, ez a kiállhatatlan fráter, \ akit Garrison nem szívlel, aki viszont Garrisont most untalan terrorizálja, ez a könyvelő ma a Garrison-müvek, gyárak, áruházak és szabadalmak ügyvezető-igazgatója és nem átall egészen Garrisonból élősködni. Sőt, mikor Garrison kiemelkedett a névtelenség homályából, a felesége te hirtelen felfedezte benne régi férjét, aki addig erőszakoskodott, amíg Garrison kénytelen-kellék len beleegyezését nem adta, hogy ott élhet nála. Garrison azt is tudta hogy a felesége kitóéií: nálja majd őt és megbánja majd gyöngeségéi, hogy befogadta, úgy fs lett: Garrisonné azóta maga intézi a Garrison-művek pénzügyeit, férje előtt megnyitotta Newyork legelőkelőbb klubjait ém szaténjait. Miért? — Mert Garrisonné egy veszedelmes, tolakodó nőszemély, — mondja Garrison. aki állandóan kesereg, hogy őt mindenki csak kihasználja éa üldözi. Nóta bene: Garrison ma olyan gazdag, hogy ingadozás nélkül úszta meg a newyorki nagy tőzsdékraóhot, ő a „Gombkirály", szuverén pénzfejedelem, akinek az aláírására szem rebben é* nélkül fizetnek ki az amerikai bankok 10—20 millió dollárt... De viszont — és ez a tragédia, — Gamsonnó és a könyvelője állandóan terrorizálják: néha megkövetelik, hogy ezit, vagy azt írja alá, máskor meg egyenesen megtiltják, hogy aláírja azokat az üzleti leveleket, amiket ő a Gombkirály tart jónak ... Ilyen az élet, szegény Garrison. bizony ée nem véletlen, hogy a Garnson életrajzot nem sajátkezüleg Garrison irta, hanem egy tapintatlan és kellemetlen újságíró... Veszedelmes tífuszjárvány dühfing egy ruszinszkái községben Beregszász, február 9. A Beregissászttoz kozjedfekvő Nagymuzsaj községben az elmúlt, napokban tífuszjárvány ütőt te fed a fejét és mielőtt a hatóságok higiénikus rendszabályokat léptethettek volna életbe, az epidémia villámgyorsam szétterjedt g tömegével szedte áldozatait. Eddig 46 tifuszgyanns megbetegedés történt, közölök három halállal végződött. A tifiuseffáirvátnyTŐl tett első jelentések után az egészségügyi 'hatóságok tüstént széleskörű óvintézkedéseket léptettek életbe. A szálHii tiható betegeket a szanitóaz-külőaiit- anény autón vitte az ungvári kórházba,- neni'Szaui iható szegényebb betegek részér© pedig a fáin végén külön járvány- barakkokat építtettek. A községiben állandó csendőr járatok cirkálnak ée ügyelnék arra, hogy a tifusamegbet©- gedés miatt zár alá helyezett házak lakói ne érintkeozeffiek a szomszéd okkal. A hivatalos vizsgálatot vezető hatóságok azt gyanítják, hogy a járványt a községi kút tisztátalan ivóvize okozta. *
