Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-10 / 35. (1958.) szám

6

1929 fefcnrtr W,

S

T>Rfl:<ai-MAGtaR.-HlRLAPí

Símen és túl a szakadékon

Négyessy László, Nagy Endre, Kóbor Tamás, Sarányi Miklós nyilatkozatai a magyar irodalom válságáról

Máriád Sándor vasárnapi cikke, amely a j magyar irodalom válságának a kérdését tárgyalta, széles körökben feJtiinést kelleti és általában az a vélemény alakul! ki, hogy a kér- J dós kitűzésének utolsó órájába érkeztünk.

Válságát éli-e csakugyan az irodalom, as önmagában vett irodalom s az élmény, amit a Idáéra tora nyújtott? Md az uj élmény, amely felé a közönség érdeklődése orientálódott? Mi az a körüliiíény, amely elválasztja a közönséget a „tiszta Irodalom" élményétől s miért van sikere annak a máslkfajta irodalomnak, amely a valág rdportszmi éraékei- tetéséí nyújtja?

Ezekre a kérdésekre válaszolnak az aJaibbi nyilatkozatok.

Négyessy László:

— Az irod-almal három részre lehet osztani: gyakorleH, elméleti és költői iroda-lomra. Azl hiszem, hegy amikor az irodalom válságáról beszélnek, mindig a költői irodalomról van szó. A költői, irodalom sem méh,pl azonban tönkre a technikától, meri a technika talán uj témáikkal gazdagítja maid az irodalmat.

— Lehet az is, hogy az irodalom válsága azért következett be, mert a közönség nem hisz már úgy az irodai óimban, kicsit csalódott benne. Ezelőtt tiz-husz évvel Ady Endrét kiáltották ki küllői ideálnak és a közönség most azt látja, hogy ez a költői ideál nem olyan nagy, mini amilyennek hirdették és vannak egyéb problémák is, mint a defetizmus és a szexualitás. A vvai közönség valami iidiiö élményre vágyik és egy olyan költőre, add többkarú és nagyobb élvezetet nyújt majd. A magyar költészet valahogy lecsúszott arról a vágányról, amelyen haladnia kellett volna. A filozófia is egy ideális világban hisz és az empirizmust, materializmust felváltja az abszolút értékekben hivő filozófia. Az uj költő is csak ilyen szellemű lehet.

— Vannak ma ti nagy költőink. Itt van

például Sajó Sándor, akiről senki sem beszél,

Az ilyen költő ugylMszik nem tud úgy elterjedni, meri nincs, aki annyit hirdesse, mini a modem költőkéi.

— A közönség csalódott m irodalom legnagyobb részében és most bizaLmailan minden uj költővel szemben.

— Az a felfogás, hogy a magyar irodalom

válságáért az írók is felelősek, akik elszakadtak az aktuális problémáktól, nem állhat ja j meg a helyét. Mindig voít eoy olyan irány, \ mnelyik a művészet e gye dűl valós ágát hirdette és nem tekintette művészeti élménynek az aktualitást. Babits Mihály is ezt a felfogást vallotta régebben és csak újabban irt olyan verseket, melyeknek a felfogása szembenállóit a mi ideáljaink Icai. A mai írók között is vannak, akik megtalálják az aktuális probló- j

máknak a művészi feldolgozását. Itt van például Zilahy Lajos. Nem leket egy irót arra kényszeríteni, hogy elvonatkozzék a közéleti élményektől és nem lehel egy irót arra kényszeríteni, hogy foglalkozzék ezekkei az élményekkel. *

Nagy Endre:

— Az emberek nagyrésze ma még megbámulja | Limlberget és azt hiszi, hogy a technika megváltoztatja majd az emberiség világfelfogását. Mennyire tévednek! Belátják majd, hogy a technika tulajdonképpen nem változtatta meg a vdág- íelfogáet. És a technika fejlődésével a csodálko- I zási készség is lerombolódik majd Lindberg <,ec- i ánrepölése csak viszonylagos valami és egészen bi zonyos, hogy Swift számára nem lenne nagyobb ; élmény, mint egy szöcskeugrás. Copemicus sokkal \ nagyobbat ugrott, amikor kihámozta a földünket i a mindenségböl. A technika mértani haladvány j szerint fejlődik, a csodálkozás pedig mértani ka- jí ladvánv szerint csökken.

— A technika nem arra való, hogy a gondolatot megváltoztassa, hanem hogy kényelmesebbé tegye az ember életét és lehetővé tegye, hogy az ember megbirkózha&sék természet anyánkkal. A technikának mtilogakat, mülábakat és müszeme- ket kell gyártania A gondolatot nem kel] tőle félteni. A gondolat egész mis célra való. Ét mégis c*ak az életnek az irányítója.

— A könyv válsága nem szellemi kérdés. Mindig voltak irók, akik jövő korok számára dolgoztak. Biztos, hogy ma is vannak. De ezekről majd csak jövő korok fognak tudni. A plakátok, az in- tor? juk nem róluk beszélnek ét nem as ö autóik ▼esznek részt az autóversenyeken.

— Az Írónak ma nincs kisebb közönsége, mint valamikor. Csak éppen Írónként kel! beszélni. Vannak írók, akik csak ezer példányban adják el a regényeiket. Ha ezeket megkérdezzük: van-e közönségük, azt felelik, hogyne. Nekik az ezer olvasó te közönség. Vannak irók, akiknek mi'Viók olvassák a könyveiket. Ha ezeket megkérdezzük."

pan-e közönségük, azt felelik, hogyne. Nekik a millió olvasó közönség.

— Ha a múlttal összehasonlítjuk a közönséget, akkor azt keli látnunk, hogy a múltban is igy volt. Hiinfv dalainak nem volt nagyobb közönsége, mint ma egy klub kártyaasztalának. És ez akkor már könyvsiker volt.

— Bizonyos, hogy a magyar közönség százharminc év előtt műveltebb volt, mint a mai és százharminc év előtt az egész közönség olvasta az éneik lopedistákat. Igaz, hogy ez a közönség csak néhány száz emberből állott.

— Az irók egy része nem elégszik meg ezzel a közönséggel Mindent megtesz, hogv nagyobb közönsége legyen. Riportokat csinál, felfedező utakra Indul, hogy pár olvasóval többen vegyék a munkáit.

— Krisztusnak csak tizenkét apostola voit és az akkori Saphir táncintézetbe bizony jóval többen jártak.

Kóbor Tamási

— Márai Sándor rátalált a válság igazi Joli egére. A mai embernek valóság kell, az irodalomnak pedig igazság. S a baj az, hogy a valóság ma nem igazság.

— Akár a Zola naturalista regényeit, akár a Heine Ritter Otaf-téln romantikus kitalálásait nézem, a történet minden realitása é® minden valószínűtlensége mögül kibukkan a benyomásom: ilyen az emberi valóság vagy kitalálás, mindemképp az igazság hatását kelti.

— A mai irodalommal szemben valami bizonytalanság tölt el. Minden úgy van, ahogy meg van írva, de nem hiszek benne. Az az érzésem, hogy ez is megtörténhetik manapság regényben, versben csakúgy, mint napihirben. De a napihirek ö&z- szesscgie mégsem adja az élet összességét, mert annak veleje abba az életkörbe tartozik, amely nem kerül a napihirek be.

j Legjobb esetben kapok emberi dokumen- | turnékat a mai életből, de nem kapom i meg a niai embert.

| — Eddig mint olvasó beszéltem, hadd

tegyek vallomást mint író. Általános hit, hogy a publicisztika rakatta félre velem az iró tollát. Nem igy van. A háború utáni időszak tétette félre velem. Akikor azt hittem, hogy ideiglenesein, most már tartok tőle, hogy véglegesen. Az írás nékem komoly hivatás volt. Biztosnak éreztem magamat az emberismeretben. A háborút követő időszak emberét pedig nem ismertem és nem ismerem ma sem a szó irodalmi értelmében. Merek hozzászólani mint politikus, mint közgazdász, mint szociológus — nem merek hozzányúlni mint iró. Az iró nem agy alakíthat, hogy megismer és megir egyes alakokat, hanem a* egyetemes ember ismeretével nyúl az egyes emberekhez mint variációkhoz.

— Azt a® egyetemes embert én nem tudtam magamban kialakítani s az összes általam ismert alkotásokból vélem, hogy mások sem voltak erre képesek. Talán innen való, hogy nincsenek Zoláink, Jókaiink, Mikszáth aintlc és Ad fink. Talán innen való. hogy az igazságot az emberről ma meg nem tudhatván, megkívánom csak azt, amit kapni tudok. A kuriózumokat, az exotikumot, a fantasztikumot, a cowboy- és derek ti vr onnan tikét Csupa

kifönös eset és ember, ami napi újdonság is lehetne, sőt leginkább napi újdonság lehet. S ez a közönség — paradoxon, de nem élhetetlen — megköveteli az irodalmi napihírt. csak azért, mert nem kaphatja meg a mai élet irodalmát. Márai Sándor szakadékét innen és túl között ezzel nem mással magyaráztam magamnak, csak másképp,

Sarányi Miklóst

— A technika nem leltei konkwnrense az irodalomnak, meri a technika elősegítheti az embert a föld hatalom bav ét elé b en és odáig terjesztheti ki a hatalmát, hogy az univerzuMÉCS LÁSZLÓ,

DE PROFUND

Nem csodálom, hogy már annyi ember ebbe beleörült, idüvölíött, mint a holdra bús kutyák és ordított!

Tengerfenék rabja vagy te, tenger tornyosul terajtad: éjnél éjebb ismeretlen, rtj.ély, réhusz és tiiokl

Világító halak úsznak, polip, kagylók • magasban,

mondod: Nap, Hold, mondod: bolygók, mondod: csillag-ezerek. Viligitsz a tudománnyal, világíts* a vallásoddal s áll a vak, süket sötétség s önmagad sem ismered!

Hogy ne érezd tenger terhét, kitaláltál pár játékot: felhőkakukvárat épít a bclcselgő értelem, játszol néha háborucskát, hazát, börzét, forradalmat s kéjeo-édes játékocskád a vak-macska szerelem.

Játszol a tengerfenéken, szived mégis nyughatatlan;

vajh‘ mi van a véghetetlen Ismeretlen felszínén??

Mint a buborék a borban, szállnál fölfelé búvárnak, ám a Tenger visszanyom és rád mered a régi rém.

Szárnyas elmék próbálkoztak, költők szálltak fel búvárnak, eljutottak a tejutig, de már följebb egy se ment.

Hit létráján szentek mentek, de nem jöttek soha viasza.

Hogy mit leltek a magasban, ma se tudjuk idelent

Játszol evvel, játszol avval, mégis titkon nyugtalan vagy*, hogy valaki számon kéri a te hangya-életed.

Valahol a magasakban egy nagy Kéz egy könyvbe Írja, hogy az elmúlás homokban egy kis hangya lépeget...

Felelős vagy!! Meg kell mondjad: van-e Isten, nlncs-e Isten? Bün-e hogy ba erre lépsz, vagy erény-e ha arra lépsz?

Isten-szó-e a Biblia, búvároknak vezérkönyve,

vagy legenda-gyűjtemény csak, rébusz-rejtő régi férc??

Meg kell mondanod, mert egyszer minden kis játékod elfogj s meztelen dideregsz, ha eljön a legborzasztóbb: a vég.

Háton fekszel s üveg-szemmel nézel fel a végtelenbe, hova lelked száll, száll, mint egy fehér gyöngyös buborék.

IIIIIIIIJII1HIIHIIWI1IIIIHIIM—II lllil MWIIIllllWI—II ISII ISI—— >W»Ml.ili

Első szlovák ékszer-, arany- és ezilsíuy ár

Tulajdonosok t FS&OSTIG TESTVÉREK

Gyár:

Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57.

Eladási hely:

Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02.

Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett

vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával

a ko befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek

Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlfmlr

mot is birtokában tartja, de embert nem teremthet. Az embert csak az irodakén teremtheti és igy az irodalom kétségkívül magasabbrendii valami, mint a technika.

— A művészei ^szélesedése a mdkvénet i else helyes edéséi hozta magával. Ma az élvező j tömeg az ur. Kétféle irodalom van: as egyik

fel'Ml az oszlopra, mint a hindu szent ét ha nincs körülötte ember, akkor hirdeti az igét a madaraknak, a fáknak és az égboltozat csillagainak. És bizonyos benne, hogy majd csak köréje sereglenek az emberek. A másik megjelenik a vásáron csörgősipkával és megkérdezi: mi tetszik? És fői a közönség akarja, akkor kardot nyel, esepüt rág és lángot fuj. Most, sajnos, ez a művészet van uralmon.

— Bizonyos, hogy egy kis baj van a magyar irodalommal. Tiz esztendő múlva azonban nemcsak a magyarok olvassák legszívesebben a magyar irók könyveit, hanem a külföld is, mini ahogy a rrmli század közepén az oroszokéi. Tiz esztendő múlva nemcsak a külföld, hanem a magyarok is felfedezik a magyar

í irodalmat, amely ez-idő szerint még a m - j gyár zsenik méhében lappang.

Szépségverseny

Minden valószínűség szerint Amerikában jöttek rá először, hogy minden emberi készség, vagy adottság lökét jelent, amit picike üzleti érzékkel ügyesen lehel kamatoztatni. Odaát úgyszólván mindennaposak a kártérítési pei'ek, nem azért, mintha ott több és súlyosabb defektus történne, hanem meri, teszem fel, példáiul mi ss Emiiknek egy taxi autó véletlenül le súrolta a baicom-bjám tartózkodó kis anyajegyét, asm különösen estélyi ruhában érvényesült nagyszerűen és ezáltal erős sanszai voltak a férjhezmenéshez. De ha vége j a lencsének vége a sánsznak is, márpedig a lehetőség talán még a valóságnál is többet ér.

Néhány ilyen anyaie gy-história után vetődött fel bizonyára a bibliabeli ötlet, hogy mesterséges módon kell növelni a nők boldogulási lehetőségeit, mégpedig szépségversenyek rendezése által. Azért mondom, hogy bibik* beli ötlel, mert ha jól tuodm, Ahasvénu király volt az első szépeégversenyrendezó, aki első díjul önmagát nyújtotta ái Eszternek, a győztesnek. Azóta talán nehezebbek a viszonyok és az ajándékok ledegradálódtak estélyi ruhává, babérkoszorúvá és művészi kivitelű oklevéllé. Csak az maradt a régi, hogy a kozmetikusok, kereskedő 1c, droguisták, masszőrök és as illető htriap jár jól, amelyik a versenyt szálja, rendezi, reklanúrozsa ét megnyerőéi. Ahasvérus óta mondhatnám ez az üzlet nyilvánult a legrentábilisabbnak, hiszen ha ma, háborúk, emancipáció, sportláz és különböző asszonyt forradalmak után eszébe jut c, szerkesztőnek, hogy egy kis forgalmai keü csinálni a lap körül, szépségversenyt hirdet és másnap már legalább két ujsághasáb van félkövérből szedve a város ambiciózus pályázóinak nevéből. Két nap múlva jobban megy a rikkancsnak és a hét végén felemelik a példányszámot. A verseny napjaiban aztán kialakul néhány típus, többek között az optimista, aki betelefonál a laphoz, hogy ka szavazol érkezik a számára, a szerkesztő tar lenne szives félretenni, meri ö nem . . . Isten őrizz... hátha megnyeri a versenyt és minek magdraharagiiani a többi nőt. Van olyan, aki minden ismerősnek a lapjából kivágja a sza- ! vazócédulát és elküldi egy szép, idegen nő- ! re, ezek az önzetlenek, az az isméid típus, i amelyik valósággal rabszolgája tud lenni a ! barátnőjének és üldözött szerelmesek levefe- j zését is szívesen közvetíti. Aki ma-gás'a szavaz, az nem érdekes. Ilyenek vannak legtöbben és nélkülük az egész üzlet befagyna. Nem érdekesek, de imponálóak. Az én szememben i merész és elszánt az a nő, aki a szépségver- i seny győzelmének konzekvenciáit vállalni meri. A ráháruló érdeklődést, a gúnyt, a róla irmdó cikkeket, csipkelődést és hántást. | Nem mondom, judoimul kiutazni Párisba, \ Amer ikába, részivenni int emocionális Irniket- j teken és kirándulásokon, az igen. De itthon ! maradni és könnyes szemekkel átvenni az úgynevezett művészi kivitelű oklevelet, amiben Írásban van biztosítva, aláírással és pecsétekkel ellátva, hogy Hernádi Flőrika a legszebb a szépek között? Mii ér az? Még emléknek sem jó. Hamar eljön az idő, amikor a dómom oklevél darára a saját lánya sem fogja elhinni . . .

S2. Nagy Mid.

■ irWPfcml !*———■ in. - ^

Találós kérdés

—. Kisasszony, tudja mi a különbség a tori és a mlomos kört?

— Nem.

— Rendbet poa. ekkor villamoson megyünk (Imo&ger Saákee^