Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-10 / 35. (1958.) szám

;

1929 február 10, TMdnwp.

FIATAL LEÁNY

Irtai MÁRA

................. u» -------ur.

' |

I

skolába meaeis előtt

egy

EEmmmM

I tabletta

| megvédi megkflíéa esetén a fertőzéstől (Nátha- | j | Iá* köhögés torokgyulladás rekedtség atb-aéi) jjj ;

I Minden gyógyszertárban 59 tabiettás üvegek- jp 1 ben és 20 tabletta* tubusokban kapható. |

Prábaküldemény éa hass- náiati utasítás díj mentesen.

Ing. Neumann & Qe, Prahs ÍL, VySchraáaké 25. |

Budapest, február ©feje.

A DÖbreo bed-tértől a Klauzál-utoáig egy fiatal leánnyal ültem saetmibeo a viliaímos- ban.

Mindig valami jó történik veliean, ha viDa- gBosb® ülök. Kár, hogy egészem szegény ember vagyuk, akinek. nincs módija villamosom 'jármi, mert egészem mindegy, hogy miire ücölti ed azt a pár pengőt, amije van, s nem köz seemamsl guadögüibb, ha neon jár taxiin, mirní ahogy jár. Én ezt pontosam kiszámítottam, hogy nem érdeme® vülamioeon járnom, mert szegény vagyok, adóssága im vannak, a ha villamoson járok taxi helyett, akkor éppen úgy ndmosem pénzeim, mint ahogy mos1! nincs, mikor nem járok villamosom. Vannak ilyen renuónyteiien komplexumok az eaníber- ben. i i i

Ha feWiök a rffianrosra, az olyan nekem, mint egy utazás. Le&etőleg menetirányba ülők, a* ablak mellé, mert szeretek jól élni.

A reageteg Mtnteuiőtól egészem kábult leszek, gyakran megesett, hogy a végállomásig utaztam, vadmegánye® és sokaméin látott városnegyedeken át, a múltkor egy hülyét kísértem igy ki az Uj Szent János kórházba egy viUamoeoc, a hülye egész utón nevetgélt és a fegjoiájQ’fcat mondta, a kórház előtt ■5 figyelmezteti© az ápolóját, hogy már megérkeztek, s vidáman, ugrándozva sietett be a hülyék kapuján az intézetbe.

Must egy fiatal leányt láttáim. Az ember azt látja, ami akad. Rózsaszín volt és világoskék. Renoir-ozinei voltak, megcukrozott, zsúfolt, törékeny, rózeaszitnbem és világoskékben tartva. Az arca olyan édes volt, mint a tömegcikkben készült szí Ripaugyal oknak, szőke és löknie, egészem vatoszinüJttenül iz- lésteten, s mégis kellemes a maga közepes ízlésében. Nem hordott csizmát, Péfei poben szállt föl a nagy hidegben. Füisfczimü harisnyája volt, lakk topánkéi (szándékosan Írem iigy, hogy topámka, mert nem cipő volt a lábán, hanem topán Ica) két fekete maciival a kivágás fölött. Nyúlánk volt, de azért rendes ölvén kiló, nagyon arányos. Fülére- csapott fi lek alapja volt és esi kőbőr bundája. Közép osztályú uriJány volt. Húszéves múlt egy peirooeL Ott, a szemem előtt miult el húsz éves, mikor a kalauz visszaadta neki a négy fillért, abban a pillanatban múlt el húsz éves, sóhajtott is hozzá egy keveset, inkább szuszogott egy k:eeé mélánkolikusan, ahogy nők szoktak, mikor öregebbek felszínek. Komolyan nézett ki az ab’akon, a jegyei keztytrs kezében tartotta, nem gyűrte össze, úgy tartotta, mint egy virágot egy élőképben. Olyan jőlnwel fen ült a villamosban, mtnt egy leánynevelő intézet szalonjában. vasárnap délután, mikor a kedves Testiéir társaeádáibam látogatót várnak a növendékek. Nem forgatta él a fejét, mikor ránéztem, barátságosam és ndvarinram nézett vissza, nem volt a szemében gőg,, s© udvarlás, olyan volt, mint egy egészen fiat ad állal meleg és ártatlan szeme. Nem volt gondolat ee mögötte. Ez a szem még folyton csak ki'fefe nézett a vitáéba, « na egé*z világ bébáimult ezen a két szemen, két kis zseb tükör, ami állandóan csak tükrözi a képet. de nem adja semmiféle műhelynek befelé tovább, hogy a felvételt leifixáilják oda- brnn. Foerai épek voltak. Fogai annyira ériek voltak, amennyire fogak ezen a földön ép-^k lehetnek, ahol hideg és me’eg. édes és keserű csábitásai és behatásai éVitkodinak a fogakra. Egy kis. eeérwen halvány fwepiö volt az orra hegyén. Nyáron ez a szeplő bi7be>nn erőeebh akkor feifll a tükör elé és cokáig nézi éa citrommal dörzsöli.

Az eanbemek m volt a® impressziója, hogy beszéd vele. Valahogy feljeeeu egyre ment, hogy beszél-e vagy hallgat. Minden mond ami valója, egész megható szókincse ott volt as arcában, mint egy fftehsrólárbain, kötődőik számára. Köszönés, első gyakorlat, öcwém szátmtainJelaria tát írja, én most megyek megiió togsrtná berátnőmet, kinek beteg az édesanyja. Vakarni ilyesmi. Ha az eaifer egy uj nyelvet, vagy egy uj embert kezd tanulni, az mind'ig ilyen dadogással kezdődik, az élet és a eró tárak közhelyeivel. A közr helyek minden poézise ott ragadt az ajkán, mint egy massza íoe kis rúzs.

Lehet, hogy egy napon nyögni fog és kite- Föfdtná és sirat és gyufát isszák, de csak félig issza ki a poharat, s hazairnegy kedve® szü- Leiheffi, akik babusgatják és Mibujjlhegyein járnék és becsinált csirkét főzetnek neki. Én már régien nem láttáim ilyen steril, egészem gondosam csomagéit állapotban fiatal leányt, valahogy nem is személy volt, hanem mintája és modellje a fiatal leánynak. Valahogy olyan céltalan volt, olyan becsomagolt és frissen a műhelyből, lehet, hogy éppen most szállítja le a Gondviselés a megrendelőnek, aki beállítja majd egy kis élet kirakatába és egypár évig henceg vele. Semmiféle kvalitásai nem voltak. Nem volt háziasszony és nem volt fél világi nő. Az egész világból jött elő egy pillanatra, az ős-mühelyből, ahol az ilyen célitalan modellek készülnek, ijem a minta, ami után rendel az ember, amit aztán persze kap, az egészen más, alig hason- lát reá. Nem volt ipa'rmű'V’ésTjnő és nem volt freudistia, ez nem. Nem volt ez senki, arak

AKpltva I833U Teleíoa ML

itUnl A

/% Öreg, porceüáa

oaayket-ealMsdó*®. *

j

! ’ \

K O S S C Ef F5-wlca 19#

Hagy váhMiók. Jatáayea áraik

egy fiatal leány. A Jó és a Rossz még kétfelé! álltak az oldalán és marakodtak érte, de neun nyúltak hozzá. Mire született egy ilyen leány ebben a rettenetesein zsúfolt világiban, aíhol éjjel nem lehet elaludni, mert egyre hallani, ahogy az emberek fogaikat csikorgatják és nyögnek és veszekednek és panaszkódnak? Mát célzóit vele a Teremtő? Lehet, hogy ez csak olyan ráadás az emberiségnek. egy darab szaloncukor, hogy eszünkbe jusson a gyermek-kő rum k, Semmire nem jó és semmire nem rossz. Egy kiesé mintha aludna még és álmában mosolyog. Lehet, hogy a nagymamáihoz megy a Klau- zál-utcáiba és útközben meg fogja enni a farkas.

M:kor felállt, és leszállóit, akkor láttam, hogy a cipősarka fölött egy kis lyuk van a harisnyáján. Egészen rosszkedvű lettem, micsoda hanyagság az ilyesmi, ilyen gondatlanul kibocsátani egy modellt a gyárból?

AGAVE

Irtat GYÖRY DEZSŐ

Ráma, február eleje.

Az élcsépeltein azúrnak nevezett, de következetesen is mély azúr otasz ég alatt láttam először virágzani a százéves aloét, amiről az! hallioiuiaim, hogy száz évben csak egyszer hajt gyönyörű virágot, de ami nem is aűoé, nem is százéves, hanem a Mexikóból idekerüli amerútoai agiavé, a mexikóiak szőlője, akik a vadon növő virágzó agavé tetőrügy ót levágva, a növény natjy sebéből 8—10 métermázsa édes nedveit szednek, amiből erősen részegítő ital erjed, s különben negyven-ötven év alattit is kivirágzik.

Amit én láttam, az nem is virág volt, de el virágzott agavé. Öt-hat méter magos, comb- vastoigsógu pózna szökött ki a húsos, másfél méter hosszú, tüske végű levélkoszoru közül s rajta, minit a karos gyeintyaitairtó, a virágok helyén már éredő magházak harangoztak. Szálnak szál, sőt szálfa, de virágszá'lnak már még se nevezhető. A kősziklák közt, ahol állott, sok társa nőit: ember magosra, husoisan, imponálóan, zöld és nedvdus volt mind. mint maiga az elképzelt éled. Büszkén és kacéran 1‘eszesedtek a fe-veileik.

Aztán megnéztem jobban az elvirágzót s negthö'kkenteim. A leveled fonnyadtan omolok le, a földhöz közeli már sárgásak, a feg- nlsók már rothadtalk voitok, némelyik olaszait, csőik rostjai maradtak, úgy omlott a földre, temetői sárgásam, elvégeztetett ernyedten, mint az tehén, amit egy német vá- góh'idon tisztán és precízen lebunkóztaJk ellőttem: vége volt.

A büszke, húsos, gusztusos levetek romlás lőtték: az agavé megszűnt, hogy négyezer kis agavé-magmak az ólettehetőségét kivirágozza. Ha egy-tídüíl vagyolc, leveszem a kalnpom. A Magna Mater és az Andersen-mese sr/.őloe anyja áilllit eilőíitam: ez a termésbe szökkent, tönkrement agavé, amelyük majd félszáz, vagy száz, mindegy, száz esztendeig küzdött a szilkilán, verte te a gyökereit, gymjlötte a vizel és nedvet, \tedte magát tüskértel és szép vollit, kecses, bátor, hogy egyszer, cgyetileu- egyszer — őri feláldozás legyen. Az önfeláldozás elölt áillttaim. Nem szobor voll Nem ember csináJllta. Több volt. A természet szaibad virága. Isten gyermeke. Testvérem.

Nem pózolok, nem saégyentem, — meg voltaim hallva.

Az önfeláldozás virága, ahogy métertflckol ktemelkedett ezzel az egy hatalmas terméHt- outó stcáirrall, sárgán, a többi buja, ék^Ulus zöldjéből, amiken szinte 6r<v>ni n nedvkeringés boldogságát, — ez az önfeláldozás — ret- lemtö volt és szép; fék égre volt. Ez az agavé meghaillt, hogy négyezer kis agavé magja megénedheeeen.

Nők, anyák és lányok, emlékezz/itirflí minőig az agevé-virágra. Legyetek önfeláldozóik és könnyebb tesz dolgotok a föLdőn.

Trópfkus vidék, örök nyár és illyein mély- kék ég loe'lll ahhoz? Hellász nem tett volna, ha egy-két fokkail észiiikialibna élül az Akro- poiis? A tökétetesaéget és teljességet, ami

már magában harmónia, megöiM az élethairc és a küzdelem?

Az biztos, hogy az önfeláldozásnak, az igazi barátságnak örök példáit épp a klasszikus népek produkálták, ahol nem hiába találták ki a Dioskurok csillagáról a legbairátibb históriái Ezt a bájos, megható, erős érzést, ezt a tökéletes és végleg kiélt összetartást ember és ember között, szívnek és szívnek, léleknek és léteknek, testnek és testnek kölcsönös harmóniáját tényleg csak egy tiszta- szemű, derűsen gondolkozó kor produkálhatta. tökéletesein, olyan tökéletesen, hogy még a természetfölöttiség se kapcsolódott bele.

Ma?

Van egy pár barátom., akik ért igazán tűzbe tudnék menni, — akikről szeretem azt hinni, hogy mindenek dacára u-nvanigv szeretnek.

Ö, sajdul föl a töké 1 eiestvágyő vágy. mént nem élünk kétezeresztendeje?

És az agavé előtt átfutoflt rajtam az az ó- francia mese, amelyet a hozzáértés a reneszánsz kezdetének nevez: a mese Amis és Amile barátságáról, moly megírva vagyon az Elzevir-könyvtár egyik kötete ben, hatszáz egynéhány éve.

Amis és Amile ngv hasonlítanak eig>rmás- ra, hotgy alig Lehetett f öltem enni őket s az étet minden megoróbálítai’ása közben hívek marad egymáshoz. Egyszer Amis A máié helyett életét kockára léve megverek szik a francia királylányért, akit ed is nyer A miliő s akiitől két gyönyörű gvermefce lesz. De történik, hogy Amis leprába esik s ezért elmenekül otthonról s A miiétől kér segítséget. Álnéven kopogtat be hozzá, de Aimle megismeri s nagy betegsége dacára szobát s kényelmes otthont ad neki. — Egy éjjel, mikor Amis és Amiíte aludtak, külön fülkéikben, Amis hangot hafl: Amis, alszol? — Nem alszom, kedves pajtás. — Jó! mondád, pajtásod vagyok az Urban: ón Ráfael árkongyaii vagyok- 8 az Ur küldött, te m<Bg fogsz gyógyulni, ha megkéred Amiilét, hogy két gyermekét ölje ineg 8 vénükkel kenje be sebeidet — Inkább haljak meg, — könyöigött Amis. De az angyal azit moudta: odaiönn igy határozták — s eltűnt

A miié megh ailtotta a hangot s valla tűi kezdte Amist, kivel beszélt. Senkivel, iimád- kozitum, — volt a fotelét. De A miié faggatására elszomorodva ehiKwulott végül is mindent. kérve, hogy űzze el őt házátóL De Ami- le amt mondá: lüt maradsz örökre nálam, de esküdj meg, ángyod volit-e tényleg, akivel beszéltéi. — S a foteteüre nnagtatia vonult és sírva azt gondolta: 11a Amis nem féltette

ételéit, mikor értem megverokedott a francia király előtt, én sajnáljam-© gyermekeimet? — s bement feleségéhez, fel'kölilötte, elküldte a reggeli misére, majd álmuktwin is mosolygó gyermekiedre borult s föllkiálttoitt: Ne moso- ilyogjatok, nem apáitok, de gyilkosotoik vagyok! — s kardjával] levágva fejölnet, a vér- j rel megken be barátja sebeit s aztán a gye- 1 rekek fejét törzsükhöz ütesztve, Leseirves

izivved Amissal egjütl felesége után ment. Mikor a templomhoz értek, a harangok nxaf

üktől zúgni kezdtek s felesége föíknáiLtentí : ól látok-e, kelten vagytok, egyformák s nem tudom, melyik az én uram?! — Amis meggyógyult s egészséges lett. — Hogyan? — Ezi az egyet ne kérdezd soha, csőik áldjad az Istenit. — Hazaérve az asszony gyereked szobájába akard menni. Amibe visszatartotta: Majd én megnézem ökeit, maradj.

Belépelit s ailig merte főin jutni a szemét, úgy fájl a szive a két gyermek meggyilkolásáért. És ime, mosolyogva ott játszadoztak az ágyon, csőik egy vékony vörös esik volt a nyakukon. Kézen fogta őket s úgy vitte anyjuk élé, mondván: örvendj, asszony, Amisért Isten parancsára megöltem őket, Amis meggyógyult és a gyermekeink is éilnek.

A mese úgy végződik, hogy mikor a király haláluk után két külön templomban helyezte őket örök nyugatomra, másnap Amáile koporsójának hullt helye vodt 8 ott lelték meg a másik templomban, Amis koporsója mellett. Még a halóiban sem tudtak elszakadni.

A klasszikus pogánykor bája és a barátság motívuma iitt egyesül a középkori keresztén yhiit roppant erejével és miszticizmusával: kezdődik a reneszánsz.

A mese végével azonban végzem én is: azzal az intelemmel, kéréssel éa paranccsal azokhoz a jóba (rátáimhoz, akikhez a közős célok, közös hit és közöfs szenvedés édesbus szúM kötnek, hogy miikor uj reneszánsz telki megújhodását hordozzuk szivünk legmélyén és tűzzük lobogónkra 9okat megkínzott fajtánként és embertársainkért, akkor emlékezzünk meg a halálig tartó barátságról, md volt a boldog istenek alatt, a hitről, mi megváltott Krisztusban, az emberiség eddig legtökéletesebb koráról, miikor a kettő egyesült s Isten legöafeláíldozóbb virágáról, az agavé- virágról.

Mert Istent nem leírni és megérteni: de

megérezni és szeretni; az életet nem akarni, de megcsinálni: ez az ut, az igzság és az élet

Nem csodálni kel az önfeláldozást. De föláldozni mgun kát, ha kelEgyesületbe tömörülnek a szloyenszkói és ryszinszkói fogorvosok

Rí alakuld kongresszust február 24-én Pi»st£énben Sartják meg — & Hitelezd iskolai fogkezeiés kérdése

Szlovenszká, február 9. A szlovén szik ói és ruszinszkói fogorvosok érdekei védelmére egyesületibe kívánnak tömörülni és a kezdeményezők ebből a célból

iehruár 24 ére Pőstyénb© alakuló kongresszust hi>iak egybe,

amely iránt az érdekeltek részéről igen nagy érdek]ő<lés nyilvánul meg s ezért a kongresszus rendkívül néf>e>sne<k ígérkezik.

A kongresszus tárgysorozatán természetesen főleg szervezeti kérdések szerepelnek. A szervezkedés kérdéséről Reinitz Vüjuos cLr. fog előadást tairtaind, mig a fogtechnikus-kérdés általános részéi Kemény Altiért dr. (Kassa), jogi oldalát pedig Kórsai Jeaiő dr. (Rozsnyó) ismerteti.

Rendkivül jelentős pontja a kongresisziu I nőik az az előadás, amelyben Keménv Albert dr.

a kötelező iskelai logorrosláfl

bevezetesét fogja íuditványoani Ennek “ nep- liigióniiai sre«niK.>nH>ól reruíkivül fontos kérdésnek felvetésével és propagálásává! Kemény Albert dr. máris nagy éixlerneket szei- zett.

jpyT. KIAhiolóink éí Olvasóiuk ticy<*linébc!“ Stwij tr, olatg. tr«| én román *iiu- mok Hlctre u(lc»rl«*k mo*ho«^*nt)hiláH» ▼fxrtt méllóita-isanak allev«leikH a P. M. 11. poixonji kixiéhÍTiitaláhoi, Brati- slava, Qrftm»linn-u. 36. I. címre beküldeni. A többi államokba »ióló vixninok mcgsxcriéKét a prágai kiudóbiratai: J0rPrsba 1L, Paaaká *Um 12. 11!., oMköili.*

m