Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-10 / 8. (1931.) szám

rPRXGAIi V tAGVAU-H IRLAP 1929 január 10, ©frtitörtttk. URANIA Sikerüli a mesterséges vériesték előállítása Hans Fischer müncheni egyetemi tanár a. leifedező — A hemo­globin szerepe az állati szervezetben — Tizenhétévi munkába került a felfedezés OvÉNÁNTfaKAVICS a—MMrnntmiwnrii—■■imáig) írja: NEÜBAUER PÁL Az arany bolondjai tegnap és ma Mindenki tudja, mit jelent ez a szó: alki­mista. A középkorban az alkimisták aranycsi- nálással foglalkoztak és mellékesen a csilla­gos eget vizsgálva, asztrológusok voltak: jö­vendöltek a csillagképekből. A 16-ik századtól a 18-ig nem volt kisebb-nagyobb székváros, ahol ne ütötte volna fel sátrát egy alkimista. A hercegek és királyok jól fizették őket, mert tulajdonképem feladatuk az örökösen üres ál­lampénztár megtöltése volt. Az aranycsinálás középkori célja tehát a modern amerikaniz­mus idevágó céljával egyezik. Az amerikai nem keres, hanem „csinál'" pénzt. Az alkimis­ta tradíció századokon át tartotta magát és (még ma is igen sokan próbálkoznak a mes- j terséges aranykészítéssel) valódi, mélyebb ér-! telme ma is él. Ez a tradíció, az aranycsinálás története többet árul el az emberiség leikéből, vágyai­ból és akarataiból, mint a többi tradíciók együttvéve. Az arany és az aranykészités tör­ténetét azonbrn még nem Írták meg — talán egyszerűen azért, mert féltek tőle. „Mikor írod meg életed történetét?“ kéi'desték tanít­ványai a görög bölcstől. „Halálom előtt, felel­te a bölcs és hozzátette: az ember csak akkor vetkőzik le teljesen, ha aludni tér!‘( Ezért nem írták meg az arany történetét. Az embe­riség még nem tér aludni, nem akar, levet­kőzni. Annál érdekesebbek azok az adatok, amelyek ezen a téren rendelkezésre állnak. A 17-ik száradban kezdték belátni, hogy mes­terséges módon nem lehet aranyat készíteni. Ezért meghamisították az érmeket és pedig az alkímia szabályai szerint. Ki olvasztották a nemes fém egy részét, vagy összelapitoUdk. Voltak olyanok is, akik fűrésszel dolgoztak kitűnő eredménnyel. Csalás? Igaz, megenge­dett csalás azok részéről, akiknek az arany kellett. A gazdasági életben mindig csak árut adtak áruért. Később árut adtak a teljesít­ményért. Majd jött a pénz, mint közvetítő és megkönnyítette a forgalmai. Ezért koncentrál lódott ebben a fókuszban minden akarat, min­den vágy. Ha most már az alkimistáknak si- került-volna nem nemes ércekből aranyat elő­állítani, akkor legelőször is megtelt volna az állampénztár. Az egyik oldalon tehát nőtt az 'erő, d,e az árumennyiség változatlan maradi. Ezért az arany vesztett volna értékéből: be­következett volna a legmodernebb árdrágítás, az infláció édestestvére kelt volna életre. Az emberiség tehát évszázadok óta azon töri a fejét, miképp árthatna saját magának legjob­ban ----------úgy, hogy már ez a kis kiraga­do tt példa mutatja, milyen rövidlátó az egyén, az érdekeltségi kör, sőt egy birodalom. És mutatja, hogy az ember lelke mélyén arra vá­gyik, ami nemcsak köznapi értelemben vett megrontója, hanem gazdaságilag is tönkrete­szi. (Evvel a különös pszihologiai ellentéttel mélyrehatóan Goethe foglalkozik a Faust má­sodik részében.) Az alkimisták tévedése még ma is él. E tévedés neve: papírpénz. Aranyat ugyan nem készítenek, dta keriilőulcn mégis, meri a papírpénz gyártása akkor, amikor sokkal több van belőle, mint az aranyfedezetből, tulajdon- kép mesterséges aranyszo/poritás. A háború utáni évek megmutatták, hogy a pap'r-arany pszichológiai és etikai határa (a gazdasági ha­tásról felesleges külön megemlékezni) ugyan­az volt, mint az allcimisták konyhájából kike­rült aranyénak. Mint a göztultelitetiség pilla­natéiban a kazánon, úgy itt is megszólal a vészfék: az áruk óra emelkedik. Ez az inflá­ció veszélye. Mindenki előtt ismeretes dolgok, de eddig senki semi gondolt rá, hogy az inflá­ció milyen szoros összefüggésben van az al­kímiával. A gazdasági momentumnál sokkal érdekesebb a pszichológiai: az arany (és a pénz) kettős arca, a Janus-fej, mely az egyik oldalon csábitó mosollyal néz az emberiség­re, a másikon a romlás gonoszságának grima­szát fintorítja eléd. Aranyra mindenki áhíto­zik, mindenki titkos alkimista és azt öleli keblére, aki aranyat hoz. Arany a ma csata- kiáltása, mint, ahogy már az emberiség böl­csőjében is az volt és a legnagyobb tévedési nincs, aki belássa. Körforgásban él az arany­tól űzött ember. Tudjuk, hogy háborúkkal és tízmillió halottal fizetett nemrég ez<tl az egy tévedésért. Micsoda modern alkimista az a pó­risi újságíró, aki a Terapsben mo&l, hogy Ni- ’kolaj Nikolajevics orosz nagyherceg a Rivié­rán meghalt, azt Írja, hogy nem,csak Franciaor­szág, hanem az egész antant, a legnagyobb há­lával gondol rá vissza, mert nagyszerű és ne­mes önfeláldozás volt tőle, akkor indítani of- Jen-ivót Keleten, hogy a nyugati fronton gyengítse a németekell amilcor Ludlax hogy Berlin, január hó. Csak nemrég volt száz esztendeje, hogy Wöh- ler felfedezte az első szerves anyag mesterséges előállítását és ennek az eseménynek a százéves évfordulójáról mindenütt rnegemlékeztek. Mint­egy végszóra járta be röviddel ezután a lapo­kat a hír, hogy Hans Fischer dr. titkos tanácsos, müncheni egyetemi tanárnak sikerült előállítania első- izben a vérfestőanyagot, a hemoglobint. Még azt is, aki esztendőkön keresztül figyelem­mel kiséri a szerves kémiának rohamos nala- dását, meglepi ez a hir. Az általunk ismert szerves vegyülitek között talán kevés olyan bonyolódott összetételű test van, mint éppen a hemoglobin. Élettani fontossága elsőrendű, mert segítségé­vel történik az életfolyamat legalapvetö tevé­kenysége, a belélegzett oxygón szállítása és le­adása a sejtek részére és ezzel az állati szervezetben lejátszódó életfolya­matoknak adja meg lehetőségét. Ami a növényeknek a klorofill, az az állati szervezetnek a hemoglobin, őriási élettani fon­tosságát már régen ismerték. Minthogy azonban rendkívül bonyolódott összetétele van, nem volt remény arra, hogy valamikor is a rí tor­tában keletkezhessen. A jelen század első évtizedében a felfedező névrokonának, Emil Fischer berlini professzor­nak sikerült elsőizben behatolnia a fehérjék dzsungeljébe. ahová többek között a henna ta­hin is tartozik. Ekkor derült csak ki igazáb an milyen rendkívül bonyolult felépítésű vegyü- lotok a fehérjék. Ezek építőkövei az amir.oca- vak, a legkülönfélébb kombinációkban léphet­nek egymással kapcsolatba. így azután, tekint­ve, hogy mintegy huss ammosav vesz részt a fehérjék felépítésében, a kombinációk száma úgyszólván végtelem így jutottak arra a felfo­gásra, hogy minden élőlénynek egyéni fehérjéi lehetnek, ami sok biológiai rejtélyre vetett világot (idiosinkrázia — immunitás — érzé­kenységek stb.) Annak dacára, hogy a fehérjék igen bonyolódott testek, Emil Fiscbernek mégis sikerült előállítani, miután rendkívül fáradságos kisérletek során szétbontotta a számos küny- nyen bomló alkatrészekből álló fehérjéket és igy a nyert építőkövekből megint újakat sike­rült előállítania. így azután sikerült készíteni mesterséges fehérjéket is. Ezeket polypeptideknek nevezték. Igen ma­gasfoku polypeptidek keletkeztek a laborató­riumban, csakhogy az volt a baj, hogy ezek úgyszólván mesterséges kombinációk voltak és csak kevéssé közelítették meg a természetes fehérjéket. Később azután ezek között is sike­rült némelyiket „felépíteni14. A hemoglobin azonban, bár számos alkatré­szét (Leucin, Histidin. Arginin, Asparaginsav stb.) ismerték, makacsul ellenállott annak, hogy fel lehessen építeni. Molekulájában ugyanis szerepet játszik a vas,, amely egyik alkatrészé­ben, a hematinban fordul elő. Ez a hematin ját- sza a legfontosabb szerepet, mert ez a vegyü- let köti le az oxigént, illetve adja le megint a sejteknek. Ha ez a#hematin szénoxyddal (szén­gázzal) érintkezik, elveszti oxygénfelvevő ké: pessógét és igy alkalmatlanná válik az oxygén- szállitására. Ez okozza a széngázmérgezéseket. Hans Fischer dr. professzornak most hossza­dalmas munka után (állítólag 17 év óta foglal­kozik a témával) sikerült elsősorban előállíta­nia a mesterséges hemoglobint. Ezzel a bioké­miában mint a szintétikusszerves kémiában korszakalkotó felfedezést tett, amit aligha ál­modott meg száz esztendővel ezelőtt Fritz Wöh- ler. Fischer titkos tanácsosnak két doktorá­tusa van. oívosi és bölcsészeti. 1881-ben sziile- tett nagyiparos családból és már korán érde­kelték a vegyészeti problémák. Szülővárosa Höchst ara Main különben pár excelence ipari kémiai város, mert itt vannak a híres höchsti festékgyárak (HöcEstor Farbwerke). Már har­minckét éves korában egyetemi tanár lesz és Münchenben, Innsbruckban és Wienben műkö­dik. 1921-óta a müncheni műegyetem profé; z- szora és az ottani egyetemi szerves kémiai in­tézet igazgatója. A mesterséges hemoglobin felfedezése rop­pant fontos biológiai következtetésekre adhat okot. Nem valószi'i'itlen, hogy hatása a gya­korlati orvostanra sem fog elmaradni. Egyelőre még nem tekinthető át- teljes egészében a fe’fe- dezés hordereje. Mert a legbonyolultabb szer­ves test előállítását valószínűleg még sok reá? fogja követni. Ha a szerves kémiai ipar, főleg a szerves szintézis igy halad, úgy talán nem lesz messze az idő, amikor élelmisze­reink nogyrésze kémiai gyárakban fog ké­szülni. A német tudományos világ joggal könyvelheti el világraszóló sikerei közé ezt a legújabb fel­fedezést. ftabvlják Ignác angol úri szabó, Baáská Bystricu, Národná u. 4. Állandó raktár beliöldi és angol szövetekben a világhírű Fmtex márkával. Készít mindennemű sport, szalon és estélyi ruhákat. Kívánatra mintá­kat vidékre is küld és hívásra személyesen eljön. Utazó- és soortbundák nagy választékban. Az akarni kémiáim Az inger élettani utasítás a szervezet számára — A fotmsz- plántált szervek akkor is működnek, ha nem a megfelelő helyre ültetik őket — Szív a hasüregben — Az idegek mú­sodrenáüsóge Loewi kísérlete pedig azt mondja, hogy nem igaz, nem ugyanaz az idegfluidum az, amely az egyik fajta mozgást váltja ki, mint amely a másik fajtát kiváltotta és az idególet jelenségeit nem egyszerűen a megfelelő ideg-izom kapcsolás tech­nikáján épülnek fel. M • Tulajdonképpen Galvani híres békakisérlete óta tudott tény, hogy az állati izmok rángatódznak, mihelyt elektromosságot vezetünk keresztül raj­tuk. Tudjuk, hogy Galvani erre a következtetésre, me’yet nem fiziológiai szempontból értékelt, véletlenül jutott: a fémrudon függő béka meg­rándult, valahányszor a fémrúd elektromos kap­csolással áramkörbe ikíatódott. Galvani felfede­zésének élettani értékelése ezek után igy szólt: „a villamosság, ez az élettelen, egyszerű termé­szeti erő pótolja az idegingert, ezt a rejtélyes erőt, mely az ember lelkiélefét a testi jelenségek­ben kinyÜvánilja, amely az idegeken végigfutva mozgásba hozza az izmokat, megmozgatja a testet és felfogja, végrehajtja az agy, vagyis az akarat parancsait14. Ez igen egyszerű megállapítás volt a tudomány részéről és mint minden egyszerű következtetés, ez sem más, mini egy egyszerű észlelet rögtön való általánosítása... az abszurditásig. A gúnyo­san „békacombélettan“-nak nevezett fiziológia ez elmélet alapján végtelen egyszerűnek látta az élettant és a vele határos idegiélektani kérdése­ket. A tévedés okát ma már — Loewi kísérlete után — könnyű látni, az elektromos idegfluidum egyneműségében kell keresnünk, de nem szabad ezért sem a tudományoknak, sem a tudományos módszereknek semmit sem a szemére vetnünk, mivel a tévedés, mint minden tudományos téve­dés, ismereteink elégtelenségén és az uj „fel­fedezés44 természetén alapult. Ma is, igen való­színűen, tévedünk nagyon sok kérdésben, az idegfluidum kérdésében pedig ezt az alapvetően téves feltevést egy kiváló amerikai fíziotógus kí­sérletei is megerősítették. Kiderült ugyanis, hogy mindazok az anyagok, melyek az idegek működését csökkentik, igy a kábító és a!ta‘ószerek megakasztják az elektromos folyamatokat is. A narkózis idegkémiája látszóan megerősítette az egynemű idegfluidum gépies kapcsolódására épített idegelméletet. Az agy központi, kapcsoló- tábla, mely ugyanazt az idegfluidumot kapcsolja megfelelő ideg — megfelelő izom között: ez a teória volt az alapja eddigi lélektani kutatá­sainknak. Loewi kisérlete azonban ezt a teóriát alapjai­ban ingatja meg s szinte ugyanakkor Paul Weisz bécsi biológus az ingerék vezetése tekintetében megadta a végső lökést az ingadozó teóriának. Paul Weisznak sikerült gerinces állatokon test­részeket átültetni, úgyhogy azok működtek az uj szervezetben is. Vagyis az egyik állatból a másik­ra transzplántált testrészek nemcsak beleforrtak az uj testbe, az átültetett kéz és láb nemcsak merev művégtag maradt, hanem az idegen állat is mozgatni és hasznaim tudta azokat, össze­köttetés állott be a transzplántált testrész és az idegen test között, az idegen test idegei belenőt­tek a transzplantációba és úgy mozgatják az ide­gen testrészt, mint a sajátjukat. Döntő kisérlete azonban a következő: egy sza­lamandrának lába melló egy másik szalamandra lábát transzplántálta. A transzplántáció meg­gyógyult, mozgathatóvá vált. és ekkor a „transz­plántált mellékláb ugyanazokat a mozgásokat végezte, mint az eredeti láb, nyújtózkodott, kör­meit mozgatta, járómozgásokat végzett a másik lábbal egyidőben. A transzplántált láb pedig nem is érintkezett a talajjal, a levegőben lógva csinálta végig a tényleges láb mozdulatait A kísérlet csúcspontját pedig a mikroszkópiái vizsgálat ké­pezte: mikroszkóp utján megállapították, hogy a transzplántált lábat egészen más idegek mozgat­ják, mint az eredeti lábat, mégis ugyanazt a moz­gást végzi! Tehát: az idegek lehetnek különbözők, az inger ugyanaz, tehát nem az idegek, hanem az inger a fontos! Az ingerben bennefoglaltatnak már az agy rendelkezése és az ingernek megfelelően hangolt szervek, függetlenül az őket behálózó idegektől, éppenugy reagálnak, mint például az á-hurok az é-hangvillára. Az ideginger esetében tehát rezonanciáról van szó, az idegvezeték nem a telefon-kapcsolás ana­lógiájára képzelhető el többé, hanem a rádió mintájára, mert a rádióban is a felvevő össze van hangolva a leadóval Weisz másik kísérlete igen szellemesen bizonyítja ezt az uj feltevést: a kisér­leli állatok hasüregébe egy második szivei transz­plántált s ez a második szív a testhez tartozó sa­ját szívnek a ritmusa szerint élt és működött, bár ezt a szivet is egészen más idegek hálózták bé. Mindezek a kísérletek legalább is valószínűvé teszik, hogy az idegeknek, va’amint az ágybéli idegközpontoknak összeköttetése az idegek szek­réciós működésének ma még nem ismert, de jog­gal feltételezett tényén alapul és ha nem is is­merjük a rejtélyes inger-anyagot, annak mégis oly kémiai összetételűnek kell lennie, melyben az idegélet alapja, a fiziológiai gondolat mintegy kémiai formában jelen van. Ezzel a teóriává! az inger-vezetés, általában az idegélettan egyálta’án nem vált egyszerűbbé, sőt ma sokkal komplikál­tabbnak látszik minden, mint ez uj elmélet előtt. Azt mondhatjuk, hogy Loewi, Weisz és a többi biológus uj kísérleti eredményei csupán arra valók, hogy általuk jobban tudjuk, mi az, amit nem tudunk, az emberi tudás fejlődése azonban mindig ezt az utat mutatja és ez az uj elmélet már csak azért is komoly dolog, mert az élet vegy­tannal is rokon kérdéseket vet fel, mig a másik oldalon az akarat kémiáját próbálja felderíteni. tája. Milliókat legyilkoltak más milliók ér­dekében. A le nem gyilkoltak azt hitték, hogy erősödnek, gazdagodnak, akárcsak az a her­ceg, aki házi alkimistájának megparancsolta, hogy mindenáron csináljon aranyat. Arany- özönre áremelkedés, tömeghalálra tömeg élet következett. A középkori herceg elámulhatott azon, hogy annál kevesebbet ér az aranya, amennyivel több van belőle. És Európa el- ámult azon, hogy annál több millió ember kö­vetelt életet és megélhetést, amennyivel több a háborúban elesett. Az alkímia átcsapott az élet és a halál birodalmába és ugyanazon törvénnyel uralja az emberiséget, mint az arany-kategóriák időjén. A halál me gf ól em­lítő bb és az arany meg a pénz bolondjai azok ma Í6X mint tegnap. Csakhogy a háború esetén a legmélyebb és legrejtettebb pszichológiai törvény elementáris erővel nyilvánul meg ős ami akkor, amikor az alkim.sták földalatti kormos üvegjeikben reggeltől estig egy éle­ten át kotyvasztottak mágikus arányok és egyenletek szerint, játék volt, az a modern korban mint borzalmas valóság mutatkozott meg. Mégis: az emberiség játékot lát benne és tovább játszik. Odakint az életben, a napsu­garak alatt és odabent a modern laboratóriu­mokban, ahol megint csak aranyai gyártanak. Úgy hívják, hogy önfeláldozás és mérges gáz, ahogy éppen jön és jól esik. Mer! hiszen min­den megint az aranyért történik — túlontúl is­mert dolog és mégis oly ismeretlen, hogy nem hisznek többé az alkímiában, a mesterségesen gyár tolt aranyban. a,z offenzíva még nagyon is korai. íme, egy tudatos alkimista: a korai, offenzíva kudarcot jelent. A kudarc bekövetkezett. Százezernél több orosz pusztult el akkor és talán félany- nyi német. Mindez pedig azért, hogy a nyu­gati francia frontot gyöngítse. És ez önfeláldo­zás — amely szó annyit jelent, hogy valalá saját magát feláldozza. Nikolájevics feláldo­zott, százötvenezer embert és ő maga békésen Jhalt, m,eg a Riviérán. Mégis ö volt, az ön-felál­dozó. Igazi pompás alkimista tévedés. Azt hin­ni, hogy mesterségesen előidézett mészárlás erősíti a nyereséget a másik oldalon: pszi- J ökológiai alkimista, a papírpénzes infláció há- { borús kifejezője. Európa ma adósa Ameriká­nak. Európa négy éven át olyan volt (és olyan i ma it)l mini a legsötétebb középkor alkims­Loewi gráoi fiziológus a következő kísérletet 'végezte: Egyik kísérleti állat szivét a bénító ideg ingerlésével lassú működésre kényszeri tette s az így megbénított szív vértartalmát egy másik ki- 1 sérleti állat szivébe vitte át. A második szív átvette az elsőnek ritmusát, működése ugyanúgy meglassudott, mint az elsőé. 1 Az első szív folyadéktartalmában kell tehát o’yan kémiái anyagnak lennie,' amely a szívműködésre bénilóan, vagyis fékezően hat és ennek az anyag­nak a bénító idegből kell kiválasztódnia, melynek ingerlésével a jelenség előállt, j Ez az igen egyszerűnek látszó kísérlet és a be­lőle kínálkozó következtetés nem is olyan egy­szerű, ha meggondoljuk, hogy egészen napjainkig a fiziológia szerint az idegek csak meghatározott I ingereket vezetnek meghatározott izmokhoz, tehát ’ az agy valóságos kapcsolótábla, mely ugyanazon idegfluidum más és más pályára való kapcsolása által eszközli a legkülönfélébb idegmozgásokat. A napjainkig érvényes elmélet az elektrotechnika kapcsolőíáblájáiiak analógiáját használta: ugyanaz az „idegáram44 kapcsol és jelez a test különböző celláiban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents