Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-06 / 5. (1928.) szám
10 1929 jannjtr 6, v&sármtp. Egy magyar karrier ívelése Eperjestől Netvyorhig Mit látóit Berger Oszkár Amerikában? — Beszélgetés a hívató eperjesi rajzolóval HáRMATII HITELRENDSZER utján Haruiatil Iiileiíroda, Bratislava, Schneeweiss utca 5. Pray utca 42. Költ ég és kamatmentesen, készpénzfizetési árak mel ett. Eperjes, január 5. Ide s tova négy esztendeje már annak, de olvasóink még valószínűen emlékeznek arra, hogy a Prágai Magyar Hirlap hasábjain néhány különös, naiv, gyermekes, de mindenkor eredeti karikát a na jelent meg Berger Oszkártól. Ez az istenáldotta tehetségű szlo- venszkói művész annak idején bontogatta szárnyait az idegen Prágában, mely nem tudta felbecsülni és nem tudta felfogni azt az értéket, melyet Berger Oszkár jelentett. Eltekintve attól, hogy a prágai német színház véle terveztette egy Tagore-darab díszleteit és hogy egyik-másik plakát tervezetét a prágai minta-vásár vezetősége és néhány nagyobb cég vette meg, nem volt a cseh fővárosban olyan sikere, amilyent megérdemelt volna. Berger Oszkár azonban nem esett kétségbe, Berlinbe utazott, ahol tüstént felismerték benne a zsenit és fényes anyagi feltételiek melleit leszerződtették az Ull- stei n-konszern la/pjaiihoz. A B. Z. am Mi Hág, a Morgenpost, azután az illusztrált lapok napról-napra és hétrő]-ihétre hozták a rajzait és csengő aranvmárkával honorálták azokat. Rövidesen a hatalmas német birodalom is szűk lett Berger Oszkárnak, világot akart látni, uj emberekkel és uj környezettel kívánt megismerkedni és Amerikáiba hajózott. A német lapok, amikor tudomást szereztek szándékáról, elihalmozták ajánlataikkal, hogy tárulni ánVUíján készített rajzait megszerezzék s két nagy konszern tizenötezer aranymárka előteggel biztosította magának az am-erika! Berger-rajzokat Az eperjesi kis Berger Ősz} a New York nevű Hapag-gőzös egyik o!s 5 osztályú kabinjában vágott neki az újvilágnak, ahol úgy fogadták, mint ahogyan a legnagyobb európai hírességeket szokták fogadni. Valószínű, hogy a híre már Amerikában is megelőzte, de még valószínűbb, hogy két körülmény hivta föl rá az amerikai sajtó és nyilvánosság figyelmét. Az egyék az a hír, hogy a, hannoveri mnzeum egy teljes rajzgyiij- teményét vásárolta meg, ■amiről j_erger Oszkárt közvettenül az indulás efőtt táviratiban értesítették s amit a Kapa? propagandaosztálva azonnal me<rkábele- zett az amerikai lapoknak, s a másik, hogy a legelőkelőbb angol-amerikai kiadóvállalat mn^t megjelent karikaturista-encik 1 o- pédiájában egyedül ö képviseli a magyarokat. Ez az enciklopédia, mely a többi művész ra’zait maximáM’san fé’o’dalnyi teriedélem- b°n hozza, Berger Oszkárnak kiét teljes óidé1! szentel. Newyorkban uteárinök és főt őri oor terek eré=z tömegének kellett nyilatkoznia és va- lpTv,o.nnyi ubág díszes hetein közölte „a kiváló magyar raho1ó“ nviTafkozetát és arcképek A tegexkluzivabb klubok siettek meghívni őt és B°rger Őszi védésre voK annak az A^ver- tis’rr Club-nak. melynek Tándbergb. Enkc- ner és a walesi herceg voltak a vendégei s amely klub kü’önös súlyt helyez arra, hogy meghívott vendégei első látogatása neki szóljon. Ez az Advertising Club rendiezte meg Berger Oszkár első amerikai kiállítását is, melyet a newyorki előkelőségek sorban meg1 álógattak. A kiállítást Byrd kapitány sarkkutató is meglátogatta, akit Berger Oszkár azon melegében lerajzolt az amerikai lapok részére. Érdekes azonban, hogy egy szemfüles fotoripoTter mindkettőjüket rajzó’ás közben lefényképezte és a karikatúrával egyidejűén a lapok a fényképet is közölték. Berger Oszkár három hónapot töltött az Újvilágban és érdekes élményekkel tért vissza Európába, ahol első útja a szüleihez vezette. Berger Oszkár a régi Magyar- ország leghíresebb kávésdinasztiájának sarja. Atyja az eperjesi „Berger" tulajdonosa és Oszkár talán az egyetlen Berger-sarj, akinek a kávéházihoz csak annyi köze van, hogy szeret elüldögélni benne. Egy csöndes sarok- asztalnál beszéli el élményeit Nehezen buggyan ki belőle a szó. Szerény, mini amilyenek a kedves, naiv rajzai, melyek éppen szerénvségükkel és naivitásukkal hódítottak meg két világrészt. Nekem kell ösztökélnem: — Hallom, Őszi. hogy Amerikában lerajzoltál mdvWi éokézfáb hírességet Byrdtől kezdv-0- Ford-on és Edisonon á<t egéc^-0,n A1 Smilthig, a megbukott elnökjelöltig. Melyik rajzod diai volt a legnagyobb sikered? — kérdem. — Nevetni fogsz. Sem az egyikkel, sem a másikkal, hanem egy igénytelen kis rajzzal, melyet Detroiiban, az autóipar Mekkájában készítettem — válaszolja. — Detroitiján van a Ford-telep és itt van Ford legnagyobb koiikurrensénok, a „Ge- neml Motor" cégnek a telepe. Ebben a varosban, ahol naponta ezerszámra gyártják az autókat, egy lovat fedeztem fel, melyet közlekedési eszköznek használt fel valamelyik vidéki farmer. A ló egy négykerekű kocsi elé volt fogva és közömbösen abrakolt. Tekintettel arra, hogy amerikai utam során ez volt az első és egvet- * len ló, melyet láttam, lerajzoltam. Ennek a rajzóimnak volt a legnagyobb sikere. — És Ford? — Forddal akkor még nem találkoztam, mert Miamiban volt nyaralni. A telepet azonban megtekintettem. A gyár főmérnöke, egy mister Galamb nevű magyar származású ur, mutatott meg nekem mindent s magyarázat közben ismételten bocsánatot kért, amiért elfelejtett magyarul. Galamb ur ugyanis Amerikában született s már az apja is törve beszélte a magyar nyelvel — Forddal később Newyorkban kerültem össze a Columbia egyetem bankettjén, melyet az ipar, a kereskedelem és a gondolat úttörői tiszteletére rendezett. Ezen a banketten Pardon kívül a többi között Edison, a világhírű feltaláló, Fireston, a gumitröszt feje, Eastman, a Kodak-cég tulajdonosa, Wright, az első amerikai repülő és Schwab, az acélkirály "vették részt. Az asztalt, amelynél ültek, tizmilliárd- dolláros asztalnak nevezte a newyorki sajtó. A jelenlevőket lerajzoltam a New York Times részére. A karikatúrák kéz- röl-kézre mentek, aláírták azokat és nevettek rajtuk. Ford na gvon meg volt elégedve a karikatúrájával és meghívott D ©troliba. Edison élénken érdeklődött felőlem, de sajnos őrösén nagyothalló, miért is a mellette ülő Fir est ónnak alaposan meg keltett erőltetnie magát, hogy kielégítse Edison kíváncsiságát. — Milyen benyomást keltett rád Amerika? — Ari nem lehet definiálni. Megszéditett a hatalmas tempó, melyhez hasonló méretüt el sem tudtam kényeim. — Hát alkoholt ittál odaát? — Tudod nagyon jól, hegy szenvedélyes antialkoholista vagyok, de Amerikában — ittam. Vendéglátóim ügyiátszik alkohollal akartak a kedvemben járni, mert Csikágóban egy sörestélyro hívtak meg s egyebütt meg viszkivel traktáltak. A legtöbb newyorki lokálban potom két dollárért szolgálják ki a hűsítő italnak átkeresztelt viszkit. — Mi volt a legérdekesebb élményed Amerikában ? — Csikágóban történt. Autótaxit béreltem, hogy megtekintsem a város nevezetességeit. A Midiig an Lak partján meg- állittattain a kocsit és elmerengtem. Merengésemből egy különös eset zökkentett ki. Két férfi ruhástul a tóba vetette magát és két másik férfit láttam lélekszakadva közeledni, azután ezek is ruhástul a vízbe ugrottak. A négy férfit egy ötödik követte, aki szintén beugrott a tóba. Az autóval megkerültem a tavat és éppen akkor érkeztem oda, amikor az öt férfi csuromvizesen mászott ki a partra. Az első kettő aikoholcsempész volt, akiket a második pár, két detektív, letartóztatott Az ötödik férfi meg elővette a noteszát és miután följegyezte az esetet, bougrott az én kocsimba, velem együtt a Chicago Tribüné szerkesztőségébe robogott és csak útközben mutatkozott be, hogy munkatársa a lapnak. Egy óra múlva már nyomtatásban olvastam az esetet, melynek szemtanúja voltam. — Azután volt még egy érdekes esetem. Ez Newyorkban történt, ahol megtekintettem Harlemet, a négervárost és a kínai negyedel Az utóbbiban nagyon megtetszett nekem egy festői részlet, melynek előterében egy ujságikioszk állt. Elővettem a vázlatkönyvemet és rajzolni kezdtem. Közben észre sem vettem, hogy a hátam mögött néhány kínai csoportosul, akik érdeklődéssel figyelték a munkámat. Ami- koT elkészültem, az egyik előbb kínaiul, azután tört angol nyelven közölte velem hogy a képet azonnal adjam át néki, mert nem tűri, hoarv megszen tsó «rt,©lenitsem a kínai nemzeti önérzetet azzal, hogy felirataikat olvashatatlanul rajzolom le. Eleinte tiltakoztam, azután látva a csőéért fenyegető magatartását, visszavonultam. Hanem megbesszu1 tam magam, mert emTék©T.«teVv! ismét lerajzoltam a kénét és a kínai Írásjeleket ugyanúgy rajzoltam bele, mint előbb. ★ Berger Oszkár végül még elmondta, hogy Eperjesről Berlinbe utazik és a tavasszal valószínűen viisszam-°gy Amerikába, ahol a New-York Evén ing Pest heti 450 dolláros fizetéssel akarja szerződtetni. Jövőre hosz- szalbb időt akar szentelni a tanárnőn vártra, elmegy Hollywoodba és eleget tesz Ford meghívásának is. i 1. NEMCSAK AZ ÉN SORSOM A sors nemcsak az én sorsom. Mint óriás teremben kicsike légy, ügy bajok meg én és te a világ boltozata aTat, Amikor cselekszem, nemcsak magamért cselekszem, A tettek hosszú fonala köt minket ös*zc 8 átkozott az, ki a tona’at elszakítja. Nem vagyok egyedül, nem vagy egyed 2b Aki baltát emel* közülünk, az vigyáa«on, hogy a szomszédját meg ne sérts© Va’ami roppant belátás kell itt, Mert milliók közt is millió Bután bolyong az árvaság magános ösvényein 8 oly kevés az, aki magán keresztül Töri a gőgöt s hajtja lejét a láncba. A FÁJDALOM SZŰRŐJÉN Nem értik sokan, pedig de egyszerű i*: Egyszer át kell vándorolni a Widalom szűrőjén. Akik fönt vannak, majd lejjebb kerülnek, Sujkol minket a fájdalom hívatlanul i». Az már az élet rendelése, hogy verejték nélkül el ne mqljunk, Hogy fejünk fölött az öröm csak gyprtyaként ha égjen; A legtöbb ut a kínba visz, a kínokban gyökérzűnk 8 minden vágás a lelkűnkön a szebb jövőért vérzik. így szépülünk, Így tisztulunk a kínok szűrőjén át, Fönt csak a forma tündököl. Iont egyre gyűl az érték. Nagy választó ez, szent kohó, honnan az arany indul 8 a csillagok honábn csak az jut, Ki átment egyszer rajta. Tamás Lajos. Berger Oszkár ö rik orr ik a túrája. ' a Prágai Magyar Hirlap részére. VASÁRNAP írja: Kosztolányi Dezső Nemzetesdi Barátom, aki gyakran meg szokott látó gátul, leült s ez,t mondta: — Múltkor egyik szanatóriumban egy it- teni nyolcéves oLasz fiúcskát operáltak. Lefektették a műtőasztalra, arcára tették a kló rotor mos sisakot. Amikor a kloroform édes és hóditó gőzei elkábitolták, a gyermek kiabálni kezdett dallamos anyanyelvién: „Ah glá tedesohi. Vengono gti tedes- chi.“ Aztán még sokáig nyöszörgőtt és jajgatott, szüntelenül a németeket emlegette, a németeket, akik hegybefutó sisakjukkal, pikájukkaL, puskájukkal előléplek mester* séges álma ködéből s csak később hallgatott el, miután öntudata teljesen elbánjál yo- sult. Ki tudja azonban, hogy nem érezte-e akkor is a sebészek metél'ésében az ellenséges kairdok és szuronyok vagdalását? Micsoda egy lidércnyomás lehetett Vedd figyelembe, hogy ez a gyermek már békében született. Sohase hallott ágyudörgést, sohase látott menetszázadot. Mindez azonban keveset számit, ő szegényke még mindig nem bírta elképzelni, hogy a németek között vannak nemes, magas lelkek, álmodozók, tudósok s talán azokat a műszereket is német elme találta föl, melyekkel megmentették éleiét. Hónapokkal ezelőtt hallottam ezt a históriát. De ma se tudom elfelejteni. Engem is lidércnyomás üldöz. A világ óriás müíetermében beteg gyermekek fekszenek egymás mellett, olaszok, németek, magyarok, franciák, angolok s ezek a kis ártatlanok összevissza kiabálnak: .Jönnek a németek, jönnek az olaszok, jönnek a. franciák, jönnek a magyarok, jönnek az angolok." Boldogtalan egy emberiség. Mi hajdan csak a rémektől féltünk, a mesésköny- veink szörnyeitől és manóitól, ők már e"v népben testesítik meg a borzalmat. Mi csak tréfából játszottunk nemzetesdit, üres óráinkban. Ők álmukban is ezt a játékot folytatják akkor is, mikor tulajdon vérük csorog. A háború tovább tart idegrendszerükben. Mondd, nem ke’teue-e nektek, íróknak, a világ minden Írójának, a világ minden jóaka.ratu szellemének összefogni, tankönyveket írni, tisztességes, okos, angyali te n könyve két, hogy gyermekeink megszeressék általuk az embereket és az életet s meggyül öljék a sötétséget és a halált, hogy eloszlassuk lelkűkből a félelmet és rémületet, me’y okozója min^n gon o--7" a Ír, hogy kezeiket egymásba rakjuk és kibékítsük őket. hiszen szüleik már félig-meddig k;tékültek .. .? Tűnődve hallgattunk a sötétedő szobában. » W FI., Sk VodlSkovA U A X, REtlREN«& EMagysxcril uü berendeléssel Fizessen,elő a bt Képss Héfi-rc m 'PRXCAI-AYvckATr- Ml MÁI?
