Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-01 / 1. (1924.) szám
EB A szinpártoló egyesület kassai közgyűlésén! Forgách Antal a szinpártolás nemzeti kötelességére hívta iel a — A közgyűlés elintézte a színházi almanach ügyéi — Kassa, december Sí. (Kassai, szerkesztőségünk teleíonjelentése.) Vasárnap délelőtt tartotta meg közgyűlését a szlovenszkói magyar Sziűpártol ó Egyesület, amelyet Forgách Antal országos elnök a következő beszéddel nyitott meg. — A vidéki magyar szinÓBzefc helyzete soha sem volt. rózsás. Ismerjük azt az úgyszólván apostoli küzdelmet, amellyel a régi nagyhírű színészek és. a hozzájuk méltó régi magyar társadalom igyekezett a nemzeti nyelv csiuosodásának szent ügyét szolgálni. Az államhatárok változásával a magyar színészet valósággal kétségbeejtő helyzetbe jutott. Ezen az állapoton egy-két rátermett igazgató, néhány hivatását valóban szerető színész és az itt maradt magyar társadalom megértő rétegei iparkodtak segíteni és igy történt, hogy a magyar színészet működését ezen területen, ha zökkenőkkel is. de sikerült biztosítani. Az első tiz esztendő nehézségei az utóbbi hónapokban, ha lehet, még fokozódtak. Felsőbb döntés alapján az eddig egységes s/.lovenszkói szioikerüiétet ketté osztották. A nyugati rész ezzel egyidejűleg olyan igazgatót kapott, akinek működése elé a közelmúltak tapasztalatai alapján, sajnos nem sok bizalommal lehet tekinteni és ez a körülmény súlyosan visszahat a nyugati szinikerület prosperitására, ezzel szemben a keleti kerület megkapta ugyan bevált direktorát, de a működési területébe osztott városok aligha nyújtanak módot arra, hogy az eddigi keretekben tudja működését kifejteni. — Mindezek a körülmények azzal fenyegetnek, hogy a magyar színészet itteni nívójában nem kívánatos sülyedés állhat be és ezt sem a magyar társadalom, de még kevésbé Szinpártoló Egyesületünk nem nézheti ölhetett kezekkel. Saját hatáskörünkben eljártunk már az országos hivatalnál, hogy a magyar színészet életérdekeire nézve sérelmes intézkedések megváltoztatását kieszközöljük. Eljárásunk a már ismert recipe szerint pozitív eredményt nem hozott és c-sak Ígéretekkel kellett megelégednünk. Résen leszünk, hogy a most elkövetkezendő esztendőben az ígéretek beváltása el ne sikkadjon. — Amikor a magyar színészet itt ilyen válságos napokat él át, a magyar társadalomnak mint egy embernek kellene talpraállani és számbeli arányának és kulturális túlsúlyának erejével felsorakozni a veszedelem elhárítására. — A régi magyar átok azonban ebben a kérdésben is kisért. Nap-nap után olvashatunk hírlapi , cikkeket, amelyek ahelyett, hogy a veszélyeztetett magyar színészet védelmére hordoznák köriíPa. véres kardot, apróbb személyi csetepatékban, kákán csomót kereső támadásokban merülnek ki és igy mindenre inkább alkalmasak, mintsem arra, hogy a magyar társadalom figyelmet és áldozatkészségét az eddiginél is nagyobb mértékben felhívják Szinpártoló Egyesületünk működése iránt. — Itt volna az ideje, hogy a magyarság kulturális életéből ezeket a fájó jelenségeket kiküszöböljük. Mindannyian nagy és nemes cél szolgálatára vállalkoztunk, működésünk önzetlenséget és áldozatkészséget tételez fel, ezt a munkát nem szabad tehát kicsinyes ügyekkel, mondvacsinált félreértések szitásával megzavarni. — Bízom benne, hogy a magyar társadalom felismeri a magyar színészet valóban szomorú helyzetét és minden ereje megfeszítésével arra fog törekedni, hogy a kicsinyes torzsalkodásokat és személyi féltékenységeket kiküszöböli, tisztán és kizárólag a nagy cél megközelítésére tömő riti össze minden életerejét és ezzel a Szinpártoló Egyesületet olyan helyzetbe juttat’.ja, hogy mint szilárd bástya állhat őrt a magyar színészet érdekeinek védelmében. Az elnöki megnyitó után Fleischmann Gyula dr. a közvélemény köszönetét fejezte ki Forgách Antal országos elnöknek fáradhatatlan munkásságáért. Ezután Kepler Imre dr. ügyvezető igazgató olvasta fel évi jelentését, amelynek legfontosabb része az, hogy a szimgasgalóknak az egyesület, a lefolyt, két, évben összesen 72.216 komna segélyt folyósított. Egyes szülészek pedig 15.390 korona segélyt kaptak. Jelentése ezután részletesen kiterjeszkedik a szinpártoló egyesület működésére, a kiadott színházi album kérdésére, majd tiltakozását fejezte ki az országos hivatal sérelmes rendelet© ellen, amellyel a színi kerületeket kettéosztotta, végül pedig felhívást intézett minden magyarhoz, hogy lépjen be a szánpár- tolő egyesületbe. Az évi jelentés után Littmann János dr. szólalt föl, aki bizalmatlanságát fejezte ki Kellet Imre ügyvezető igazgatóval szemben és fel szólította arra. hogy mondjon le tisztségéről. Gottldlf Mihály dr., a rozsmyói fiókegyesület elnöke a rozsnyóiak kívánságait tolmácsolta. Forgách Antal országos elnök ezután bejelenti, hogy Iván Sándor színigazgató távirati utón mentette ki a közgyűlésről való távolmaradását, egyúttal a szinpártoló egyesület segítségét kéri. Az országos elnök előadja, hogy a közelmúltban személyesen tárgyalt Ivánnal és megmondotta neki, hogy a nehézségek ellenére működjék tovább és januárban a magyar képviselők és szenátorok segítségével újabb akciót fognak indítaná az országos hivatalnál a színtársulat érdekében. Ezután Keller Imáé személyes kérdésben szólalt fel. Válaszolt Littmann dr.-nak és kijelentette, hogy miután megbízatását az elnöki tanácstól kapta, csak akkor távozik helyéről, ha erre az elnöki tanács fogja őt felszólítani. Halmi Béla dr. megállapítja, hogy a színházi album kiadásának ügyét nem a legszerencsésebb kézzel és nem a leghelyesebb üzleti alapon oldották meg, azonban a számvizsgálók jelentése megállapít ja, hogy az ügyvezető igazgató önzetlenül látta el ezt a feladatát is> a számvizsgélóbizoUság mindként a legnagyobb rendben tatáit, ennek következtében el keli fogadni az évi jelentést. A közgyűlés az évi jelentést egyhangúlag él is fogadta és Forgách Antal országos elnök ,indítványára elismerését fejezte ki az ügyvezető igazgató munkája felett. Várnay Ernő megállapította, hogy Keller Imre 1923 óta nem vette föl az elnöki tanács által megszavazott havi tisztelet diját. In dítványozza, hogy a szinpártoló. egyesület utalja ki az ót megillető tisztel eteti ját és a jövőben ezt a tiszteletdijat mindig fizessék ki, mert csuk attól lelhet komoly és hozzáértő mimikát várni, _____ERiOETi ______ EU MIG-HARÍLEY 4375 a legideálisabb háromcsöves rádiókészülék, gramofonátvitelre is berendezve. Ara három csövei, összekötözsinórokkal és szabadalmi díjjal együtt «@é*Kaphatő iviinden jobb rádióflzleibec immm ♦ B. áiísíava, SSB’dssfisigi u. ^8 KoSiC®, Fö u. 88 aki megfelelő díjazásban részesül. Fleisoh- mamn Gyula dr. csatlakozik ehhez az indítványhoz. A közgyűlés ezután mellőzte a színházi, album ügyében a további vitát s egyhangúlag megadta a felmentvényt Kellet ügyvezető igazgatónak. A választások során az elnöki tanácsba S'zikiay Ferenc clr.-t választották be, titkárnak Barkó Istvánt, a választmányban megüresedett helyekre M elmer Vilmos dr.-t, ellenőrnek Rozsics Jenő városi föszámtvevöt választották, még.- A- közgyűlés végén Beáik; Gyula örömének adott kifejezést, hogy a felka vari hullámok lecsitultak, a vita azonban neon volt hiábavaló, mert tisztító hatással járt. Ha történlek kisebb hibák, azokat a 'másik oldalról túlságosan éllesen állították hév-Az elnökségnek az a nyilatkozata, hogy a szimpártoló- egyfeisület' minden tagja számára megtekinthető -a pénztárhoz tartozó minden egyes okmány, kihúzza'- az ominózus ügy-utolsó szál fiáját is. Indítványozza, hogy a közgyűlés köszönetét és elismerését fejezze ki az elnökségnek fáradhatatlan munkájáért, amit a közgyűlés, egyhangúlag meg is szavaz. Forgách ‘ A n ta'l elnök zárószavával ért véget a közgyűlés. DON Ma MÓRICZ ZSSGMOND Vacsora mellett, csöndesen, vidáman beszélgettünk. így, a végtelen puszta közepén különösen meleg a családi fészek. A szép háziasszony, a szellemes házigazda, a piros kis fin, aki már álmosan pislog s az asztal alatt a vizsla. Az ország minden baját s az élet minden furcsaságát előbordja az ember ilyenkor. Kinn csendesen fütyül a szél, a holdfényben rezegnek a falevelek. Egyszer csak azt mondja a házigazda: — A holnapi vadászaton majd. meglátod mi van itt nálunk. Az asztal alatt abban a pillanatban, megmozdul a vizsla s egyszerre csak ott a feje a gazdája ölében. — No mi az Don, mi az Donkó? veregeti a kutya fejét. Az kiölti hosszú piros nyelvét s laffog. — Te nem jössz pajtás, mert fáj a lábcxl'!... A kutya vinnyog s beletúrja a fejét a gazdája hóna alá. . — Milyen, ez a kutya mondja a házigazda s veregeti, simogatja a (hátát — szeretteti magát!... Olyan, mint egy asszony, csak nincs benne annyi ravaszság. A háziasszony fölényesen elmosolyodik. Az urálinak meg kell adni azt a kis szabadságot, hogy a nőkről való véleményüket kimondják. De az arcán ott van a véleménye általában a hőéi férfiakról. . Hát nem jössz holnap vadászni! nem jössz pajtás! mert húzod a lábad !.... Végigtapogatja a kutya hátsó combját s az most meg se pisszen. Nyugodtan tűri a kemény masszírozást, meg se ayikkan. mintha semmi baja se volna. Mikor aludni mentünk, a kutyát kivittek az éjjeli szállására, a lóistállóba. Szép szelíd őszi este volt s a szobában nagyon hetti tótiek, kinyitottam az ablakot s nyitott ablaknál aludtam cl. Alig alszom valamit, zuhanást hallok. F lijedek, mi az, mozgáis, sustorgás s az ágy alá kuporodik valami. Nézem- A Don volt, a vizsla. — Donkó, hát te mit keresel itt? Mécc ki rögtön? Esze ágába se volt Nem értettem a dolgot, de olyan szépen elkeveredett, karikába gnib- baszkodba, hogy hagytam. így7 aludt bent nálam. Reggel kiderült, hogy attól félt, (hogy lemarad a vadászatról s beszökött a nyitott alb- lakon. Megható volt látni, ahogy nyílt és táncolt és az egész teste reszketett a roppant szenvedélytől, hogy mehessen a mezőre, a iboldog vadászatra. — Na most mutatok valamit — mondta a gazda —ez a kutya roppant szereti a bejbe- áztatott kalácsot, de ha a puskát tfelívesaem, abban a pillanatban otthagyja ... Adjatok: csak miiki Nánica tejes kalácsot. Hozták s letették a kutya elé. Az mohón betefalt, a gazdája abban a pillanatban vette a puskát, a vállára vetette s eltoenlt. A. kxitya tovább evett, folyton rajtam volt a félszeme e faMósta az ételt A gazda dühös lett, hogy igy cseribe hagyta a kutyája, visszajött s újra kezdte a komédiát. Újra a vállára vette a puskát s újra indult. A kutya nem. hagyta abba az evést. — Hopp -- azt mondja a gazda — gyere csak velem te is. Indultam. A kutya abban a pillanatban otthagyta az ételt. Most .már én is élámultam rajta. Ez tényleg okosság. A kutya tudta, hogy a vendég feltétlenül ott lesz a vadászaton. Tőle telte függővé a reggeli abbahagyását. Miikor .kocsiba ültünk, a kutya a lábunk elé telepedéit.- Ez a te helyed? - mondta a gazdája. — Nem mégy röglön a helyedre? A kutya lesunyta a fejét s lefcuszott a kocsiról, aztán felugrott a kocsis lábához a bakra. — Végtelenül okos egy ilyen kutya - nre- sélte barátom — van egy étel. amit nem szeret, a világért meg nem eszi a tepertői. Hát én azt mondtam, hogy ezt nem tűröm, mert igy kényesedik aztán el; előbb a tepertőt nem szereti, azután a tejet, azután a végén semmit, mint az az öreg Don ... Szóval kiadtam a parancsot, hogy7 nem szabad neki semmit se adni, imig a tepertői© el nem fogy. Hát nem ette meg... Nem ette két napig, három napig,.. Nem baj, majd: megeszi a negyedik nap ... Hát jövök ki negyednap reggel s jön ©libám a kutya farikcsóválva, hízelegve. Mi van ezzel a kutyával. Ragyogó szemmel néz rám s vezet. Odavezet a tányérhoz, nézem, nincs 'benne egy szem tepertő sem. „Jól van Donkó — mondom neki. — s megveregetem a nyakát. Most aztán megérdemlőd. a tejes kenyeret.*1 Hát a kutya boldog volt s csak úgy remegett az örömtől. De én. néztem, hogy megette azt a tál tepertői s mégis majd tmeghal az éhségtől, úgy zabálja a tejesíkeuyereí, ez szögét ütött a fejembe. „Keressétek csalt mondom gzt a tepertőt11. Körülnézünk, hát ríttig, az egész tányér tepertőt elásta. A szoba sarkában a kályha mellett a szőnyeg sarka alatt, rejtette el. Oda- hordta szemenként, betakarta a szőnyeggel, aztán lejátszotta nekem a nagy komédiát.11 Mikor kint voltunk a mezon, a füzesekben kezdtek Mröppenni a foglyok csapatostól s már a fácán is megjelent a víz fölött; a kutya oly vidám volt, mint egy 'boldogabb.másvilágon. Nagyszerűen viselte magát. — ügy iu.dja a szerepét — dicsérte a gazdája, ahányszor összeértünk — mint a lég-. jobb színész. Kiszagl ásszá a vadat, megállítja, a szemévé], faecinállja. Ha leesik, megke- resi, kihozza s kézhez adja. Képes egy há- romkilós nyulat másfél Mlométerre elvinni, s ■semmi baja nem lesz a zsákmánynak. A kopó az széttéipi. A kopó! nem szeretem. Csak a vizsla az igazi. Ebben a pillanatban !aps;ifüles tűnt föl. rá- lött:, a nyúl felbukott, de tovább ment a Don utána, idáig hallatszott a nyúl sírása, ahogy a kutya tetiporta. — Hozd ide; hozd ide kiabált neki a gazda. A kutya lomhán hozla. — Tudod mi baja? - mondta a gazda - a nyúl. a hátsó lábára sántáit mag a lövéstől, j Ilyenkor jár neki még egy lövés. Nem kaptál meg b a kutyának kellett végezni vele, azért aprehendál rám. Azért nem akarja hozni. De meglátod, ha el akarom venni tőle, nem fogja ideadni. A kutya a kocsiig hozta a vadat. . — Vidd fel, vidd fel. a helyére. A kutya- ledobta a dögöt s elfordította a fejét. — Mi ez? Mi dolog ez? — kiabált rá a gazdája. — Teszed fel rögtön, a helyére! Hallottad? Nem hallottad! Ezzel felvett egy vesszői.a főidről s megfenyegette. A kutya, vinnyogott, elfordította a fejét s nem nyúlt a nyulhoz. A gazda a lába elé parancsolta, odajött, akkor végigvágott- rajta kétszer, háromszor. — Haszontalan betyár. Eldobta a vesszőt.- A ksutya ebben a. percben ' mégrázkődott s jnyivogvá ödasunyt a gazdájához s megcsókolta annak a kezét, aztán frissen és boldogan elfutott, nagy karikát irt le s egy csapat fogí lyot vert fel a boglyákon túl, onnan nézett í vissza a gazdára, hogy: mi tesz a puskázással? J A barátom csóválta a fejét. — Látod, milyen betyár? — mód is túljárt az ©szemen —- itthagyta a nyulait, nekem kell feltenni a bakra, elleniben ő úgy tesz, mintha neki volna oka szemrehányást tenni, hegy nem szaladok, mikor ő kegyeskedik vadat felverni... Nagyon nehéz ám egy ilyen eszes lénnyel együtt dolgozni, mert állandóan éber figyelemmel kell vele dolgozni, minden legkisebb rést felhasznál, hogy kibújjon a zsarnokság alól. Folyton verseny van, hogy kettőnk közül melyik az eszesebb, erősebb és következetesebb. Én uem vadásztam, az én kezemben még sohasem volt életeimbe® puska. Mindlíg azt hittem,' hogy nem is tudnám végignézni, ahogy egy ártatlan mezei állatot meglő egy ember. Most csodálkozva vettem észre, hogy saját magamban is csalódtam: semmi fájdalmat nem okozott: a vadászat. Nem éreztem együtt a lehulló madárral. Átragadt rám a két élőlény vadátoszenvedlét-ye. Barátomnak, arz embernek s haiáljának, a kutyának, mohó gyilkoló vágya megfertőzte alaphangúk to1929 jaguár 1, kedd. _______________________________ Ma Bmn*™^‘il,Tr”llaM,mM^PTI^ffllfnTITT>11^^^MBTWBTfTllWW1BMMWMlliMBBrnBnBBnBBaHIMnTWrTWgrTBTWrTlTmiWTI^BffrrilTTBTTniW1TW^ ----arm----nm-irr—Wtt tít .............................mm 11 iiibiwhii III min —III -~ i'tm rr'ii 11 iiiTTTmnn i i~fni Tim—m
