Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-27 / 23. (1946.) szám
4 _ Ma? nlaMk *© »Ma! V1H. éyf. 23. (1946) szám » Va«áFWap 1929 január 27 Előfizetési ár évente 300, félévre 150. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok a^^sirt^uhce negyedévre 76, haventa 26 Ki; külföldre: fíSsteXesUO-politikai napilapja ^ hivítal: Prága II, Panská ul 12/nL - Te^ente 450 felévre ^S, negyedévem, DSU^IlÁmÖ lefon: 30311.-Sürgőim: Hírlap, Prah. havonta 38 K£. Egyes szám ara t *20 SCc w#íuíc>“uí Ma? ssámanlK 2© «l«Ba! Előfizetési ár.: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 KŐ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 SCö toüiif IcÉrdéssIc Hí kommunista felkelés Kínában A rartaMcok többszáz falut égette!: fel és Stszer embert meg- gyilkoltak — Harc a nemzeti kofsiésr síién Pepiig, január 26. Hónán tartomány déli részérdi jedenríiik az amerikai misszionáriusok, hogy a tartományban uj kommunista lázadás tört ki, mely máris rettenetes vérfürdőiket okozott. A jelentések szerint a kommunista bandák körülbelül tize*er katonával rendelkeznek és rabod- ya, gyujtogiatva vonulniuk régig a tartomány védtelen f&lvain. Eddig többszáz falut égettek lel és ötezer embert gyilkoltak meg. Nagyrészt a régebbi vés feloszlatott csapatok foglalkozás nélkül maradit katonáiról van szó, akiket egy kommunista vezér megszór vezeti és most a békés lakosság ellen sorakoztat. A kommunista vezér kijelentette, hogy csapatait a hankaui nemzeti kormány ellen vezeti. Megverték az uj kaM sas csapatait Badiai-Saquao napjai meg vannak számlálva Amanda!) katonáinak diadalmas előretörése London, január 26. Egy Reuter-jelentés j szerint Dsellalabad környékén súlyos ösz- szeötközés támadt Rackai Saquao hadserege é; ; \ Amsasinfllahihoz hu törzsek katonái között. Az ütközet 25 mésríöldnyiro Kabultól a Haukiarar begy tövében dühöngött & legnagyobb erővel. A* uj kabnli eanár csapatait a* AmanuHahhoí hü törzsek katonái teljesen szétmorzsolták. A Times laboréi jelentése szerint a kabnli külügyi hivatalt ismét megnyitották és a drótnélküli távirószolgálat is helyreállt India és az afgán főváros között Kabulban naprói-napra nö az általános..> .valóm éti a lakosság rövideseit ej ía/ty.b.'*Iív *•«* A%anisz)tán belső állapota tefyeém kaotikus és az újabb vérontás eíkerülhetetien. As Uhinrari törzs végérvényesen kijelentette, hogy az uj emir „patihand44, azaz eretnek, akit geanmi esetre sem ismerhet el. A pápa két limitet küld ki az elzászi kérdés tanulmányozására! A párisi kamara elzászi vitája — Az autmtömisták híresztelései — Ki felelős Elzászért, Herriot vagy Pmncaré! — Páris, január 26. A francija kamaráiban napok őía folyik az eflzásizn kérdés vitája, amely egyike a tegsulyosabbakuak és legjéleaitőseb- belknek a háború utáni Franciaország életében . Nem kevesebbről van szó, mint annak a tartománynak a sorsáról, amelynek fölszabadításáért a francia nemzet a háborúit viselte s amely most, a visszanyert szabadság első tíz éve utón, ugyanoflyam eöllenségesikedéssiél, vagy legalább biraltmatlamsággaA teknmt föl- \ szabadiibójára, mint annak idején Vilmos csá-j szár fájdalmas emlékezetű uralma alatt a központi porosa kormányra. Poincare miniszterelnök bejelentette, hogy a vita végén döntő jelentőségű beszédben ismerteti az elzászi bajok orvoslására szánt rendszabályokat és mindenesetre olyan törvényt fogadtat el a kamarával, amely azonnal életbe léphet és néhány hónap alatt segíteni fog az elzászi bajokon. Mielőtt a miniszterein ok döntő jdleuitc-ségü beszédét elmondaná, számos kiépviselő inter- pehiáílít az elzászi kérdésben. A legérdekesebb szónokok természetesen az elzászi auítonómis- ta képviselők, köztük a muílit napokban megválasztott kiét- pótfcép viselő, Rickliin és Rosse utódai is. E képviselők állásioglailásábóil körülbelüli az szivárgott ki, hogy az elzászi nép (tudatában van nemeit származásának, de semmiesettre sem hajlandó visszatérni a birodalomhoz s jövő életét a francia köztársaság kenetén belül, de teljesen autonóm köz- igazgatással kívánná rendezni. A francia jobboldal és a szooioiliistáik véleménye szerint az autonómia fölösleges és amennyiben Franciaország megjavítja eddigi lassú és nehézkes közigazgatási rendszerét a rajnai (tartományokban, az elzászi nép nyugtalansága és elégedetlensége elnémul. Alapjában véve a párisi kamara vitája nem annyira az elzászi problémával foglalkozik, miuí inkább azzal a kérdéssel,' hogy kit terhei a francia pártok közül a felelősség az elzászi ügyek elmérgesedéséért. A baloldal a regi Poincaré-kormány szemére hányja, hogy Millerand főbiztosságával és „a kétféle elzászi állampolgárok'4 megkülönböztetésévé! már 1919-ben megvetette alapját a „nealaiséneit'4. Viszcnt a jobboldal HémoÉ laikus törvényei egyik következményének tekinti az elzásziak elégedetlenségéi, főleg annak, hogy a radikális francia kormány az elzászi nép mély vallásosságát nem tekintve, radikális és forradalmi törvényeket akart érvényre juttatni a Vogézek vidékén. Bármiül; áffl a dolog, a vita szakaltlliam hévvei folytatódik és közben a legszenzációsabb és legei Len ar. izbetelien ebb híreik keringenék Elzásziról. így többek között az elzászi képviselők ma azt állították, hogy a Vatikán két biborno- kot bízott meg az elzászi helyzet tanulmányozásával és a két bibornok a Szentatya parancsára már el is utazott Rómából. A.z autonómista lapok állítása szerint a pápa és Gasparri bibornok az autonómistákat támogatja. Á két bibornok állítólagos megbízatása francia körökben, különösen a baloldaliakban érthető feltűnést keit, mert azt bizonyos tekintetben a francia beí- iigyekbe való beavatkozásnak tekintik. A Vatikán egyelőre nem cáfolta meg a két biboimok kiküldetiétsióft, de az egyházi körökhöz tartozó lapok nem tartjk valószínűnek., hogy a Szeníoitya ilyesféle „politikai macin - nádókba" bocsátkozik. (fi.) Prága, január 26. A kisantant külügyminiszterei minden esztendőiben legalább egyszer össze szoktak gyűlni, hogy luegtanácsíkozzák az államaikat közösen érdeklő ügyeket. Úgy volt, hogy idei konferenciájukat a nyár derekán tartják meg Eledben, a kies szlovéniai fürdőhelyen. Néhány nappal azelőtt azonban az a hír röppent föl, hogy a kisáutant a bledi tanácskozásokat megelőzően, még pedig előreláthatólag április havában gazdasági konferenciát fog tartani, sőt később már arról is 'beszéltek, hogy a három utódállam külügyminiszterei március havában, a népszövetség tavaszi ülésszaka előtt óhajtanak összejönni, hogy egységes álláspontot foglaljanak el a kisebbségi kérdésben, melyet Streseniann oly erős lendülettel vetett bele a nemzetek szövetségének programjába. Mindezek a terve Égetések arra vallanak, hogy a kisantantot valaki felriasztotta téli álmából és az eddiginél fokozottabb tevékenységre ösztönzi. A viszonyok ismerőjének nem nehéz kitalálni, hogy ez a valaki nem más, mint Ben.es Eduárd, aki attól félve, hogy az utóbbi hónapok eseményei a hradzsini külpolitika elszigetelésére vezethetnek, de 'talán részben belső pozíciójának megerősítése végett is, újból lelket igyekszik önteni a szövetségbe ér. csillogó tervekkel, mint amilyen a gazdasági együttműködés, szeretné elkápráztatni partnereit. A kis antantnak 5 volt a nemzője, éveken át vezette s igazgatta ezt a szövetségi rendszert és ezért emberileg meg tudjuk érteni, hogy annyira ragaszkodik hozzá és in-' j ekei ókkal is meg akarja hosszabbítani az életét A jugoszláviai események hullámverései nem állottak meg a határoknál, hanem a külső politikára is kihatnak. Ezen mit sem változtatnak azók a belgrádi jelentéseik, hogy a külpolitika iránya a diktatúra kikiáltása után is ugyanaz marad és nem változtat a prágai külügyminiszteriumnak a cseh sajtónak 'kiadott az az utasítása sem, hogy a délszláv államcsínyről a rokenszenv hangján Írjon. Dél- szlávia államformája ma az abszolút monarchia, amelyben a király akarata a törvény és ahol a dinasztia érdeke a legfőbb állami szempont Ily adottságok mellett legalábbis kérdés, hogy a Karagyorgyevics-dinasztia meg fog-e elégedni azzal a másodrendű szereppel, amelyet az S. H. S. állam a Benes jáiszalagján lépkedő kisamtanton belül játszott és ami még fontosabb: nem fog-e az uralkodóház, jövőjének biztosítása végett, mindent elkövetni, hogy megegyezzék azokkal, akikkel ujjat huzni a királyi korona veszélyeztetésével is egyértelmű lehet? Romániában a Maniiu-kormány megalakulása kétségtelenül siettette azt a már korábban megindult folyamatot, amely az úgynevezett optánspör békés megszüntetésén át a Magyar- országgal való megegyezés felé törekszik. Az előjelek azzal kecsegtetnek, hogy a két állam között folyó tárgyalások a kisajátított birtokosok részbeni kártalanítására fognak vezetni és akikor az a furcsa helyzet fog előállani, hogy az a Benes, aki Genfben ál j ogászi érvelésekkel és emlékiratokkal kötötte le magát az akkori román tétel mellett, egyszer csak azon veszi magát észre, hogy szövetségese föladta eredeti álláspontját, míg ellenben 5 —- pour lhouneur du drapeau —1 kénytelen to- tábbra is vesszőparipáján nyargalni és a Hágában éppen most ülésező cseh szlovák-magyar döntőbíróság i I letek tel épségének tarthatatlan tézise mellett kitartani. Két utódállam uj rendjének kísérőjelenségei igy hatnak más utón, de ugyanazzal a következménnyel a harmadikra és ez a következmény: az egyes szövetségesek eddigi irányának még nagyobb elhajlása. Évek óta hirdetjük, hogy a bisantaint nem felel még Csehszlovákia életérdekeinek, mert az az alap, melyen fölépült, túlságosan keskeny, semhogy tartós biztonságot nyújthatna. Alapeszméje egy tiszta negatívum volt: védekezés az ellen, hogy Magyarország netalán háborús eszközökkel igyekezzék régi hatalmát vász- szaszerezni. Egy évtized, tapasztalatai mutatják, hogy ez a föltevés milyen nagy tévedés volt. Ma már az egész világ csak mosolyog e föltevésem, mert a lefegyiverzett Magyarország ugyan hogy is gondolhatna arra, hogy megtámadja állig felfegyveTzett szomszédjait. Negatívumok és még hozzá ennyire alaptalan föltevések nem lehetnek egy tartós szövetség pillérei. Ilyenekül csak pozitív érdekeket lehet tekinteni, már pedig ezek a három utódállamnál nem vágnak össze. Jugoszlávia nagy életproblémáját Olaszországnak hívják. Érdeke-e azonban Romániának, hogy a nagy latin testviérállamirial ösz- szeötközzék csak azért, mert jugoszláv szövetségesét onnan igazi, vagy vélt veszély fenyegeti? És érdeke-e a csehszlovák köztá lóságnak, hogy Jugoszláviával a végsőikig kitartson az ellen az Itália ellen, amelyet két állam választ el tőle s amelytől semmi követelni valója nincs? j Románia életproblémája Besszarábia. Itt megint az előbbiekhez hasonló kérdések merülnek föOL Lehet-e és szabad-e Csehszlovákiának tüntetőén hangoztatott szlávbarátsága, belpolitikai struktúrája és gazdasági adottságai mellett Románia kedvéért Oroszországgal komoly viszályba elegyednie? És még inkább föltehető-e az S‘. II. S. királyságról, hogy akár egyetlenegy katonát is adjon Kiisi név vissza- hóditására ? Végül a csehszlovák köztársaság életproblémája az „AmscMuss". Egy Oderbergtől Égeren át Pozsonyig mindenütt német területektől körülzárt Csehszlovákiát állandóan az a lehetőség fenyegetné, hogy a középkori cseh királyság példájára 'hűbérese lesz a német birodalomnak. Ez késztethette Beuest berlM látogatása alkalmával sokszor idézett kisző- lására: hogy „a csatlakozás a háborút jelenti". De vájjon Ugyanúgy gondolkodik-e Románia és Jugoszlávia is? Vájjon a messze keleten ( fekvő Románia számára is katasztrófa-e. ha j Ausztria beolvad Németországba? És Jugo-j szlávi a, amely a legutóbbi években már any- nyiszor főik máik o zott a németeknek és amelyet a németek is igen nagy jóakarattal kezelnek, az utolsó lépésig is kész lesz-e követni északi szláv szövetségesét, hogy megakadályozza a csati akozást? Nagyon komoly kérdések ezek, amelyek a csehszlovák külpolitika felelős vezetőjét bizonyosan legalább is oly mértékiben foglalkoztatják, -mint az állam névtelen polgárait. De bármilyen komolyak is légynek e kérdések, megoldásuk nem boszorkányság. Minthogy a kisanatant egyes államainak legvitálisabb ér- deíkei nem vágnak össze, ezért e szövetség a csehszlovák államra nézve nem bár azzal az értékkel, amelyet neki a cseh közvélemény általában tulajdonítani szokott. A csehek a régi monarchiában a hármas szövetség ellen foglallak állást, mert azt a mona'rchia jövője szempontjából telje® joggal károsnak tartották. Ha most mi mondjuk, hogy a csehszlovák köztársaságnak a kis antant felmondásával más irányban kellene szövetségeseket keresnie. úgy' bennünket az állam érdekeinek ugyanaz a rideg és minden szent imént ni izmustól függetlenül mérlegelése vezet.
