Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-04 / 3. (1926.) szám
nal seüdsssssIs ia ©IcSal ^ Hal ss&msmle ta oldal ^ Vili. évf. 3. (1926) szám Péntek 1929 január 4-ylYMWARHIIHaR Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, /4 SzlovenSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőségi Prága IS*, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: nnlitikni nrrniJania n. eme.et. Te.cmn: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő; hivatal; Prága iL, Panská ul 12/111. — Tehavonta 38 Kő. Egye* szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311. - Sürgönyeim: Hírlap, Praha 7. ’k'’-'- **• ' ■ • : VVAiSifr.kiM Jbzr K! Korosat jugoszláv miniszterelnök lansiiiiaial Misszsiilltal A kiéleződött szertHioreát ellentét - Útkén a perszonális unió felél Nnsek szerellenes nyilatkozata - Az angol kővet titokzatos missziója A szlovenszkói egyházmegyék felosztása Irta: FRANCISCY LAJOS dr. szenátor A „Modus vivendi1* végrehajtósónak legnehezebb és legbonyolultabb feladatát, a katolikus egyházmegyék uj (határainak megállapítását újabb nehézséggel komplikálták azok a körök, melyek akciót indítottak abban az irányban, hogy az esztergomi egyházmegyének Szlovenszkóba eső része még külön is feldarabol tassék és több egyházmegye között felosztassék. A Modus vivéndi az egyházmegyéknek az országhatárok szerinti megállapítását és kettéosztását irja elő. Arról, hogy az így megalakít andó egyházmegyék .még külön is folda raíboltaesanak, a Modus vivendi nem rendelkezik. Igaz, hogy nem is zárja ki a határrendezésnek ezt a módiját. Célszerűségi szempontoknak kell dönteniük afelett, megmaradjon-e osztatlannak az országhatárok szerint körvonalozott egyházmegyei terület, vagy pedig tovább] felosztásnak vettessék-e alá? Szloveruszkót illetőleg csak a jelenlegi nagyszombati apostoli adminisztr atnra területéről és a rozsnyói püspökségről van szó a fentebbé kérdés m-érlegéliésénél. Amazt jelentékeny részben, emezt pedig teljesen fel akarják osztani más egyházmegyék között. Amazt azért, mert állítólag nagyon nagy, emezt pedig azért, mert nagyon kicsiny. Valamely egyházmegyének nagy terjedelme, főképp ha ez az egyházmegye adminisztrációjának akadályát képezi, indokolt célszerűségi szempontul szolgálhat a felosztásira. Hasonlóképpen valamely egyházmegyéinek tulkicsiny területe, ha ez mellőzhető anyagi nehézségeket okoz és más központból is célszerűen adminisztrálható, elfogadható okot adhat arra, hogy más egyházmegyéhez átcsatolfcassék. A nagyszombati adminisztr atnrának egyházi kormányzata a mai ksözilekedtőai viszonyok kozott területi nehézségeket nem okoz. Egyes részed messzebbre vaunak ugyan Nagyszombattól, mint volnának például Nyit- rától vagy Besztercebányától, feltéve, hogy ezekhez a központokhoz esaioltatnának, de nincsenek messzebb és nem is közelíthetők meg nehezebben, mint a nyitraá vagy besztercebányai egyházmegyének számos olyan plébániája, melyek ezidőszerint és már évszázadok éta ezekhez az egyházmegyékhez tartoznak. A távolság mainap csak Amerikában vagy a miseiós területeken lehet ezám- bavehető nehézség, de semmiképp sem a •kis Szkxvenszkó területén. A nagyszombati adminisztratnrát százados tradíciói arra utalják, hogy megmaradjon abban az egyházkormányzati keretben, amelyben jelenleg van. Mindén egyházmegyei kormányzatban egy bizonyos gyakorlat keletkezik, melyhez hozzá szokott a papság és a hivő nép, a klérus tagjai között szolidaritás fejlődik M, melyhez az egyházmegye különleges viszonyai, a működő lelkészek egymásrautaltsága és a testvéri közösségnek erősen kiforrott érzése adtja az összekötő kapcsot. Erkölcsi egység jön létre minden egyházmegyében a kormányzat, a papság és a nép között s ez az egység a kiindulási pontja és sok tekintetben a normája a lelkipásztori működésnek. Ezt az egységet szükség nélkül ket- tészakitani olyan meggondolatlan lépés lenne, melynek a lelkipásztorkodás érdekei vallanák kárát. Ezen erkölcsi okokon kívül a kérdés anyagi oldala is figyelembe veendő. Bármely jelenlegi egyházmegyének uj területtel való gyarapodása megterhelné az illető egyházRelgrád, január 3. Korosec kormányának lemondása ismét akuttá tette a nagy jugoszláv belpolitikai problémát, amely, mint ismeretes, a szerbek és a honátok ellenséges viszonyából adódik. A 'miniszterelnök lemondását végeredményben ez a napról-nap- ra rosszabbodó ellenséges viszony okozta. Amikor Korosec néhány nappal ezelőtt elhatározta lemondását, az első pillanatban úgy Hint föl, hogy a király a súlyos belpolitikai konfliktusra való tekintettel nem fogadja el a demiesziót 'és Korosecet továbbra is állásában marasztalja. A miniszterelnök azonban hajthatatlannak mutatkozott és Sándor király akarva-nemakarva kénytelen volt őt elbocsátani. Ezzel a horvát-szerb konflikítus döntő stádiumába érkezett Egészsége® kormánytiöbbségef Jugoszláviában csak úgy lehetne alakítani, ha a horvát paraeztkoaliei ó hajlandónak mutatkozna a király szavát követni és rész tvenni a belgrádi kormányzásban. Mint ismeretes, Masek és Pribicsevics párasztkoaliciója Rádiós meg- gyiJiKolása és Horvátország erőszakos centralizációja után hallani sem akar a Belgráddal való együttműködésről. Erre vonatkozóan rendkívül jellemző a nyilatkozat, amelyet Masek adott tegnap a horvát sajtónak. Szerinte a horváteik a jövőbe® semmiféle belgrádi parlamentben nem vesznek részt, megye azon alapjait, melyek az egyházmegyei szükségletek fedezésére vannak rendel- v<&, különösen az úgynevezett fundus dioece- sanus-t, az egyházmegyei alapot, mely már most is mindenütt elégtelen a reá nehezedő terhek viselésére. Ha pedig ezeket az alapokat a felosztott egyházmegye alapjaiból gyarapítanák, ez maga után vonná a felosztott egyházmegye alapjainak teljes meggyengülését. Ugyanezek az okok szólnak a rozsnyó] egyházmegye feloszlatása ellen is. Ennek az egyházmegyének a területe kicsiny ugyan, de az egyházmegyének több mint százéves •fennállása megcáfblhatatlanul bizonyítja, hogy nagy hivatást töltött be és teljesítette mindazokat a reményeket és feladatokat, amiket megalkotói felállt fásához fűztek, önálló létezése nem terheli meg a szlovenszkői katolikus egyház anyagi érdekeit, mert képes magát fen tartani azokkal az eszközökkel, amelyeknek birtokában van és amelyekre annak az egyházmegyének is szüksége volna, melyhez hozzácsatolta tnék. Hogy egyáltalában felmerülhetett Szloven- szkó egyházi köreiben az említett egyház- megyei területek felosztásának gondolata, azt csak annak a mentalitásnak kell tulajdo- nitani, amely itt általában az emberek vezető motívuma. Itt mindenki osztozkodni akar a szerencsétlenül járt birtokos örökségében. Osztozkodtak a hivatalokkal, a földdel, a jogokkal és előnyökkel, tehát osztozkodni akarnak az egyházmegyékkel is. Személyes és anyagi érdekek bújnak meg minden ilyen osztozkodási vágy mögött. Az egyházmegyék felosztásának tervénél is nem a lélekszapomég akkor sem, ha azt a parlamentet uj választások alapján állítják össze. Jugoszláviában először nem létezik szabad választás, másodszor pedig a hurrátokat nem Szabad politikai pártnak tekinteni, hanem egyenrangú és független népnek. A horvátok szempontjából az egyik részen csak Horvátország, a másik részen csak Szerbia áll, mig az összetartó kapocs a király és a közös államhatárok. Horvátországot a jövőben nem lehet többé választásokkal vagy parlamenttel majorizálni, mert a horvát nép teljes függetlenségét követeli. Ha a kormány- krízisből való kibontakozás nem fogadja el alapelvnek ezt a nézetet, akkor a horvátoknak semmi érdekük sincs, hogy a belgrádi kibontakozást elősegítsék. Masek nyilatkozata azt jelenti, hofy » horvátok továbbra is kitartanak a perszonális unió államformája mellett és a két délszláv törzs adminisztratív különválasztását követeli. E nyilatkozat nyomán túlzás nélkül megállapítható, hogy Zágráb és Belgrád kibékülése nem igen várható a közeljövőben. A belgrádi kormány ugyan tegnap egy rokonszenves lépéssel akarta megnyerni a horvátok jóindulatát, amennyiben Rasicsot, Ra- dics gyilkosát kiszolgáltatta a bíróságnak, ahol előre megfontolt gyilkosság bűntettével vádolják, de ez a lépés sem nyugtatta meg a ruIaJt vágya játszik szerepet, mert hiszen ezI csak több gondot és munkát okozna, hanem a szépen elképzelt vagyonszaporutát vágya. Pedig éppen ez a legbizonytalanabb akkor, midőn még sejtelmünk sincs arról, hogy mennyit sikerül megmenteni az egyházi birtokokból. A kormány malmára hajtja a vizet mindenki, aki a szőbaníorgó egyházmegyei területek felosztásán dolgozik. A kormány szándéka az, hogy ezek a területek felosztassanak. A nagyszombat] adminisztratura felosztását a kormány azért kívánja, hogy ezzel tehetetlenné tegye a délszlovenszkói magyar plébániáknak egy önálló egyházmegyébe való tömörítését; a rozsuyói egyházmegye felosztását pedig azért tervezi, hogy ezt a túlnyomó résziben magyar egyházmegyét megsemmisítve, az ahhoz tartozó magyar katolikusokat túlnyomóan szlovák egyházmegyék között szétszórhassa. Katolikus köröknek ilyen törekvésekhez nem volna szabad közreműködniük. Különösen nem akkor, midőn ezek a körök arról panaszkodnak, hogy a szlovák népet a magyar uralom elnemzetleniteni törekedett. Valami nagy ugyan nem lehetett ez a veszély, mert a szlovák népnek jó kilencven százaléka még csak magyarul sem tanult meg, de aki valamiről mint jogtalanságról panaszkodik, az ne akarja ugyanazt megtenni másokkal. A jogtalanságnak orvosszere a jog és nem hasonló jogtalanság. A nagyszombati adniinisztiratúra felosztásának csak az az egy módja lehet úgy hitéleti', minit közigazgatási szempontból megokolt, melyet egész Délszlovenezkónak katohorvátokat, mert Zágrábban nem bíznak á szerb igazságszolgáltatás tisztaságában. Keeinard és Masek A belgrádi Politika egyik munkatársa tegnap meginterjúvolta Másokét és a Jugoszláviában komoly szenzációt okozó anti- bolseyista blokk terveiről is érdeklődött. Néhány nap előtt Kennard belgrádi angol követ Zágrábba utazott és órákig tartó megbeszélést folytatott a parasztkoalició két vezetőjével: Masekkel és Pribicsevics- csel. E tárgy adások alatt állítólag szóba került a nemzetközi antibolscvista blokk is, mert az angol követ föltétlenül tisztába akart kerülni a két parasztpárti vezér álláspontjával. Jólinformait l örök szerint a parasztvezérek nem egyeztek ugyan bele a blokk megalakításába, de belátták, hogy a blokk rendkívül célszerű volna. — A Politika munkatársa megkérdezte Másokét, hogy mit tud Kennard terveiről. A horvát parasztvezér vállat vont és kijelentette, hogy nem adhat felvilágosítást az angol követtel folytatott tárgyalásairól. Az antibol- sevista blokkról sem nyilatkozott, viszont nem engedte meg, hogy a szerb ujságiró megcáfolja azokat a híreket, melyek szerint Kennarddal az antibolscvista blokkról tárgyalt. Jólinformált jugoszláv körök szerint Masek, a horvát parasztpárt uj vezére, nagy körültekintéssel és határozott diplomáciai érzékkel vezeti pártját. Nincs meg benne a meggyilkolt Rádiós szónoki készsége, lenlikus népe kíván, tudniillik az egyházmegyének egy déli, illetőleg dlél nyugati és egy északi, illetőleg északnyugati részre való felosztása. Amaz túlnyomó részbe® a magyar, emez a szlovák plébániákat foglalná magában. Egy ilyen. felosztást fontos vallás] érdekek követelnek, mert a háromszázezernél nagyobb számú délsalovenszkói katolikus magyar népet csak önálló egyházmegye keretéiben lehet hitében megtartani és megerősíteni, csak egy olyan egyházmegyei szervezet révén, mely egész erejét ezen országrész hitéletének szentelhetné. Ilyen felosztás mellett a másik, a túlnyomó részben szlovák egyházmegye i.s a legjobban prosperálhatna. Szerencse, hogy az egyházmegyék rendezése az ország határain belül nincs a kormány kezében és nem is függ a kormánytól, hanem egyedül az apostoli Szentszéktől, mely ezt a kérdést is a hitéleti érdekek szempontjai szerint fogja megoldani. ^s^TRACTOR LAUFER $., Braiislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.
