Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-25 / 21. (1944.) szám

/ 1929 január 25, péntek. t>p^gat-Mag^ar-hirl,m> ■ MIIHTllTTWmF^ 11 I IIWIIIB II illlW W I l 9 MILYEN IDŐ VÁRHATÓ A balti depresszió kimclyiilt és igy az olvadékony időjárás Középeurópában tartóssá vált. A köztár­saság nagy részében enyhült a hideg, Csehország­ban kiadó^ hóesés volt. — Időprognózis: Túl­nyomóan felhős, havazásra hajló, gyönge keleti széllel. — A walesi herceg bányászkosztümöt ölt és tanulmányozni fogja a nyomort. Londonból je- jcntik: Megírták nemrégiben a lapok, hogy tár­sadalmi utón összesen egymillió fontot gyűjtőt tek össze a 300.000 nyomorgó munkanélküli angol bányász számára. A munkanélküli an.ol bányászok sorsa a legnagyobb részvétet kel­tette az angol társadalomban. Most azután a walesi herceg is elhatározta, hogy ellátó'at a nyomorgó bányavidékekre és behatóan tanul­mányozza a munkanélküli bányászok helyzetét. A walesi hercegnek az a szándéka, hogy csak egészen kisszámú kísérettel megy a bányászok közé és megtilt minden hivatalos fogadtatást. A walesi herceg, mint már egyszer megtette, le fog menni a bányák mélyébe is, még hozzá bá­nyászruhában. A walesi hercegnek van bányász uniformisa, amelyet Ilyen alkalmakkor mindig viselni szokott, Most- is ebben fogja meglátogat­ni a munkanélküli bányászokat. —• Orvosi hir. Siiinkó Lajos ér. kassai fül-,, orr-, torok- és gégeszakorvosi rendek) jé 1 Kassán a Malonn-u. 24. számú háziba helyezte. — Megoperáltak egy tolvajnőt, kivették gyomrából a lenyelt tüt és rúzst, azután letar­tóztatták. Budapestről jelentik: Január 10-én a Rozgonyi ucca 2. számú házban tettenérték egy régóta körözött veszedelmes lakásfosztoga- tó tolvajnőt, Kolbai Sándornét. Az asszonyt bevitték a VIII. kerületi kapitányságra, ahol az asszony rosszul lett és elveszítette eszméle­tét. Amikor magához térítették a mentők, el­mondotta Ivolbainó, hogy lenye’t ecry nyitott biztositó tüt és két ajkpirositó rudac: kát rézto­kostól együtt. A tolvaj asszonyt bevitték a Ró­kusba, ahol műtét utján sikerült eltávo'it ni a veszedelmes dolgokat gyomrából. A te jest n felgyógyult asszonyt ma délelőtt a Rókusból át vitték a főkapitányságra, ahol letartóztatták. — Titokzatos merénylet egy er élyí refor­mátus lelkész ellen. Aradról jelentik: Különös merényletet kíséreltek meg Pankotán Kun Zol­tán református lelkész, a község magyar tár; a- dalmának egyik tevékeny vezetője el en. Egy este, amikor be akart menni lakájába é3 a ki­lincshez nyúlt, erős villamosáramütés érte, amelytől megtántorodott. Újabb kísérletnél oly erős áramütés érte, hogy eszméletlenül esett össze. Amikor nagysokára magához tért, fellár­mázta a. szomszédokat s ekkor kiderült, hogy valaki dróthuzalt kötött a kilincsre, a huzal másik végére pedig tégladarabot kötött, amely­nek segítségével a huzalt átdobta a magasfe szültségü villamosáramvezetéken, s ilyenfor­mán az áramot a kilincsbe vezette. A vizsgá­lat megindult. xx Á Besztercebányai Gyufagyár Rész­vénytársaság részvényeinek kicserélése a Solo egyesült csehszlovák gyufa- és kémiai gyárak r.-t. Praiha részvényeire. Ezen rész­vényeknek beváltásával a Kereskedelmi Bank r.-t. Bamská-Bys-rioa van megbízva, ahol a Besztercebányai Gyufagyár r.-L része­vén yei deponálhat ék és értük csehszlovák Solo Praiha részvények felvehetők. — Egy orosz emigráns öngyilkossága. Parisból jelentik: A mou’inenuxi vonalon egy férfi holt­testére akadtak, amelynek fejét a vonat levágta. A nyomozás megállapította, hogy az illető az orosz cári tengerészet egyik volt tisztje. Aftomoloff Sán­dor aki egy francia .automobilgyárban dolgozott és nagy nyomorban volt. XX SZÉKELY HENRIK MÜBUTORGYÁ­RA, POZSONY, GRÖ3SLING U. 50. — Törvényjavaslat az uj magyar váltó­pénzről. Buda pesti szerkészt őségünk telefo­nálja: Wekerle Sándor dr. pénzügyminiszter törvényjavaslafot nyújtott be a két- és ötpon­tos váltópénzekről. Eszerint a kétpengősből ötmillió, az öt-pengősből kétmillió értékű mennyiséget vernek. A pénzek alakja ha­sonló lesz a már forgalomban levő egypen- gőshöz, a kétpengős kétszer, az ötpengős öt­ször lesz súlyosabb az egypengősnól. — Nagy hóesés a Tátrában. Ótátrafüredről jelentik: A Magas Tátrában 11 fokos hideg mellett erős hóesés állott be. A hóróteg ma­gassága 50—80 cm. A ródliipályák kitűnő kar­ban vannak. — Álarcos banditák fosztotthk ki egy lem­be rgi bankot. Lémbergből jelentik: Tegnap es­te öt álarcos férfi hatolt a Fortun.a-bankházba és lövésre tartott revolverekkel kényszeritet- ték a bank igazgatóját, hogy a pénzszekré-y kulcsait adja át. A bank személyzetének sze m.eláttára ürítették ki a pénzszekrény fiókjait és több százezer zlotyval távoztak. A rendőr­séget elkésve alarmirozták, úgyhogy már nem tudott az autón menekülő gonosztevők nyoma­ira bukkanni. — Uccai ütközetet vívott két berlini betörő- csoport. Berlinből jelentik: Tegnap este Berlin é /.aki negyedében két gonosztevő egye-flet tagjai valóságos uecni ütközetet vívtak. A be­törők rajvonalba fejlődve ütköztek mev s harc közben lőfegyvereket is használtak. A já óke­lők pánikszerűen menekültek a közelből, mikor pedig a rendőrség megérkezett, a harcolók zö­me szétrobbant és elmenekült. Az ütközet had­vezérei közül többeket letartóztattak. Hogyan telnek a Vörösmarty-ügy elítéltjeinek napjai? Mtdtalko tanuzni szeretne a Tuka-ügyben, Klepetár irgalmas barát akarna lenni, Sihorsky a legszenvedélyes fogoly­énekes A gyilkosságé dráma három eliléllje bibliaforgató, istenfélő emberré leit a fogház levegőjében Prága, január 24. A Cesilsé Sl/ovo reggeli kiadásában tegnap és ma érdekes cikkek lát­tak napvilágot. Olyan emberek mai életéről szólnak, akik egyidőben a közvélemény ér­deklődésének középpontjában állottak s ma igen csendes emberekként morzsolhatják szo­morú napjaikat, amelyek a homokszemek nesztelen egyhangúságával peregne kle éltük homokórájáról. A kriminalisztika armal eset­be kitörölhetetlenül belevésett nevek viselői- iről számolnak be az újságcikkek, amelyek­ből csak a Iegmarkánsabbakat ragadjuk ki. Hogyan tolta napjait a halálraítélt Michalho ? Aki félévvel ezelőtt a tárgyalóteremben vagy másfél évvel ezelőtt szabad emberként látta Michalko Jánost, ma v— Írja a lap — alig ismerné fel. A Sápadt lett, lesoványodott, meggörnyedt, inkább haldoklóhoz hasonlatos, mini élő­höz. Feje elhullatta csaknem minden haját, ko­pasz koponyája világit. Szeme is elvesztette régi fényét, tüze káthamvadt, amely pedig egy­kor lobogva égett. Fásult lett Michalko* * János s csak néha rázza fel magát apátiájából. A törvénykönyvek tanulmányozását, amelynek olyan vervvel szentelte magát, abbahagyta s csak olykor-olykor olvas el egy könyvet, amit barátai hoznák be neki. Leggyakrabban a biblián olvasásába mé­lyül, a biblia soraiba meríti kiégett tekintetét. A legutóbbi időben valamennyire felvilla­nyozta a Tuka-ofér. Szenvedéllyel követi az ügy alakulását s minden apró részletről kér­dezősködik. Azt mondja, hogy, ka tanuzni engednék ebben az ügyben, igen sok értékes dolgot tudna mondani a vizsgálóbírónak. Azt állítja, hogy az egész Tuka-ügyet túlontúl jól ismeri még abból az időből, amikor Klíma volt pozsonyi rendőrigazgaló bizalmas barátja volt s valamennyi jelentős szlovák palit iűcus barátságát bírta. Élénken sajnálja, hogy nem lehet tanú ebben az ügyben, mert különben vallomása egészen más mederbe terelhetné a vizsgálatot. Látni, hogy Mlohaliko cégi természete még nem vesztette el minden jellegzetes tulajdon­ságát, a feltűnés és a feltűnni vágyás ma is leghőbb vágya néki. Javíthatatlan. Klepetár dr» a Vörösömarty-bünügy másik súlyos elítéltje, állandóan nyelveket tanul. Most dánul és an­golul tanul s mindkét nyelvet már meglehető­sen jól bírja. Régi gyengéjét, a színházat nem feledte el. Kiolvas minden színházi és irodalmi lapot, amelyre családja előfizetett számára. ő is a biblia csodás birodalmába jutott el roppant kerülővel: élete tragédiája vezette kezét a biblia lapjai közé. Annikor beszállí­tottál: a fogházba, úgyszólván csak a bibliát olvasta. Akkor irta meg apjának azt az elha­tározását is, hogy büntetésének a letöltése után, amelyet hite lén tárgyalás Bodnár gálszécsi voitjárásfoná&ndt bünperében Kassa, január 24. (Kassai szerkies®tőségünk telefon jelentése.) A kassai esküdtszéken ma folytatták a Bodnár Gyöngy-féle bűnügy tár­gyalását. A délelőtt folyamán Fábián istván volt gálszécsi, jelenleg szobránci járási főnö­köt, Bereczky Béla szolgaibirót és Lipták László volt gálszécsi járási számvevőt hall­gatták M. Lipták kihallgatására zárt tárgya­lást rendelt el a bíróság. A zárt tárgyalás liláin a Bodnár György etilen emelt kémkedési vád ügyét vettél: elő és ebben azoknak a ta­núiknak a kihallgatására került a sor, akik kémkedési bünpörbeai a kassai törvényszék vizsgálati fogságában ülnek, vagy első fokon már el is voltak Ítélve. Fizessen e!ő a “W ÜST Képes üéMt szerint le fognak szállitam, az irgahnas ba­rátok szerzetesrendébe lép be. Ma valamennyire megváltoztatta elhatározá­sát. Kolostorba már nem akar vonulni, ha­nem arra készül, hogy a fogház elhagyása után azonnal külföldre utazik s orvosi állást váfail valamely tengerhajózási társaságnál. Sihorsky a fogházirodában szorgalmasan dolgozik: Író­gépei. Példásan viselkedik, de sem fogoly tár­sai, sem a fogházőrök nem kedvelik. Azt mondják róla, hogy nem lehet hinni neki, sunyi, ezért inkább kerülik. Sorsát türelmesen viseli. Csak olykor szomo- ’rodik el s csak néha kapja magát rajta, hogy elgondolkodott. Nem igen olvas annál többiét énekel. A fogoly-dalkör legszorgalmasabb énekese. 1780-ban Lessing írása, „Az emberisig nevelé­se" volt a humanisztikus világszemlélet legmé­lyebb és legtartalmasabb hagyatéka, azonban Les­sing nagy müvet tervezett erről a témáról, úgy­hogy ez az irás csak vázlat maradt, a halál meggá­tolta őt abban, hogy azt, amit élete főmüvének tekintett, valóban kidolgozhassa. Lessing még a híres Bölcs Nathán-jában sem fejezte ki olyan sza­batosan és tisztán humanisztikus világszemléle­tét, mint ebben a kis vázlatban. Egy évre rá Lessing nem volt már az élők so­rában. Egész Németország megérezte ezt a szel­lemi és erkölcsi veszteséget. Egy nagy iró, egy nagy reformatórikus akarat halt-e meg, amikor Lessing meghalt? Nem, sokkal több ennél: egy­részt korának lelkiismerete, másrészt pedig má­sodszor halt meg benne a német reformáció. Több­ről volt szó, mint művészetről, többről, mint fi­lozófiáról ... Goethe Lessing halálakor megren­dülve irt a barátnőjének, Stein asszonynak: „So­kat vesz’ünk benne, sokkal többet, mint ahogy gondoljuk.*4 Az emberiség nevelésében már ott lappanganak a csirák: csirái mindannak, amit Lessing el akart mondani és amire már nem volt ideje. A sorok közt halgalagon ott él mindaz, ami szenvedélyes kifejezést kapott volna, ha Lessing élete még csak néhány évig tartott volna. De ha ez az utolsó müve tényleg nyomdafestéket látott volna, sok barátság­nak szakadt volna meg a fonala! Lessing már igy is magányos ember volt, de ba ezt a müvét meg tudta volna irni, mindenki elhagyta volna, mert ebben a miiben Spinozával akart foglalkozni, az ő eszméit akarta hirdetni, annak ellenére, hogy Spinoza nevét abban a korban a polgári elemek nem nagyon merték kiejteni. Nemcsak, hogy nem merték. Spinoza neve tény­leg veszélyt is je^nteU. A zsidó egyház átokkal sújtotta ezt a bölcset és még az u.j század is eret­neket látott benne. Ismerte-e Lessing Spinoza tragédiáját? Tudta-e, hogy az Ethica hatalmas gondolatvára mögött nagy emberi tragédia lap­pang? Tudott-e azokról a támadásokról, amelyek Spinozát életében érték? Lessing csak nehezen jutott el Spinozához. Filo­zófiájával behatóan foglalkozott, de életében nem tudott kiigazodni. Ismerte az őt körülvevő gyű­löletet, de nem tudta megérteni. Lessing barát­ja, ^Mendelssohn Mózes, maga is zsidó filozófus, nem szerette Spinozát és sohasem beszélt róla. De Lessing talán látta azt is, hogy a fiatalabb generáció (Herder és Goethe) élénken kezd Spi­nozával foglalkozni, kezdi őt érteni, rehabilitálni. Senki sem tudta, hogy Lessing milyen álláspontot fog'al el ebben a kérdésben. Ő maga döntőleg sohasem akart nyilatkozni. Lessing azonban gyű­lölte a kétértelműségeket és végre is elszánta ma­gát arra, hogy kimondja a nagy szót. A halál meg­gátolta őt abban, hogy nyíltan bevalja, Spinoza hive-e, vagy ellensége, de a harc tovább tombolt, egyre nagyobb mérveket öltött és az egész refor- mációs Németországot két táborra szakította. A halott Lessingnek nem volt szabad hallgatásba burko’ódznia. Vallani kellett és bevallotta, hogy Spinoza rajongó híve volt. * . 1785-ben. négy évvel Lessing halála után'I-lein- ric.h Jacobi egy könyvecskét adott ki. amelynek ez volt a cime: „Spinoza tana levelekben Men­delssohn Mózeshez inlézve“. Jaöobi, az érzelmi filozófus meg akarta törni Spinoza növekvő hatal­mát, be akarta bizonyítani hogy Spinozánál tiszta materializmusról van szó. Ezért nem riadt vissza attól sem, hogy felidézze a halott Lessing szelle­mét és hogy a nyilvánossággal közölje, azt az GRAND HOTEL IMPERIAL NAGYSZALLODA BUDAPEST VII., Rákóczi út 90. Egy perc a Keleti pályaudvartól. Elsőrangú családi szálloda, 150 szoba. Központi iütés, hideg, meleg fo­lyóvíz a szobákban, interur- ban telefon. Gyönyörű társalgó helyiségek, éttermek, irószobák. Az étteremben mérsékelt árak és menü rendszer. Kívánatra teljes pensio. Törzsvendégeknek kedvezmény. 1 I I :• .liLlVíMifjjBjlB Az istentiszteletre is sűrűn eljár s kará­csony előtt meggyómt. A Vörúsmarty-bünpör mindhárom el Ítéltje tehát a fogházban istenfélő, bibiiás ember lett. Istent áháljál: s irgalma védőpalástja alá menekülnek. utolsó beszélgetését Lessinggel, amelynek közép­pontját Spinoza képezte. 1780 bán Jacobi azt re­mélte, hogy Lessinget megnyeri a maga céljainak. Az ateizmus valóban veszélyes formákat kezdett ölteni. Egyrészt a racionalisták döngették az egy­ház kapuit, másrészt a fiatalabb nemzedék Stunu és Drang periódusában olyan Írások láttak nap­világot, amelyek azelőtt lehetetlenek voltak. Ja­cobi a híres beszélgetést egy uj Goethe-vers be­mutatásával kezdte. Ez a vers a Prometheus volt, ahol a Titán dacol az Istennel. Lessing elolvasta a verset és nagyon megdicsérte. Jacobi megder­medt. Rossz útra tévedí-e, igazak voltak-e a Les­singgel kapcsolatos híresztelések? Most már nyíl­tan kérdezett, követelődzőit és Lessing most már nem palástolta el véleményét, nem tagadta meg meggyőződését. Nagyon nehezére esett, hogy a kis Jacobival megértesse magát, mert hiszen a világ egyik legnagyobb szelleméről volt szó: Spi­nozáról. Jacobi könyörtelenül felidézte Spinoza egyéniségét és követette, hogy Lessing nyílt választ adjon. Beteg, sanyargatott szenvedő arc állt kettő­jük között és Lessing most már nem habozott. Ja­cobi felé fordulva büszkén és hidegen igy vála­szolt: „Ha saját magamat, legbelsőbb igazságo­mat valaki után kell elneveznem, akkor az csak Spinoza lehet". Ez beismerő vallomás volt, csak olyan büszke és félreismerhetetlen, mint Luther vallomása. Jacobi elsápadt. Sohasem hitte volna, hegy ez lehetséges. És mégis lehetséges volt: Lessing beismerte, hogy Spinoza követője. * * Lessing észrevette, hogy Jacobi meg van ren­dülve. Mosolygott és csak ennyit mondott: „Adja át magát Spinozának teljesen, legyen az ő ba­rátja. Más filozófia nem létezik, más gondolkodás nem lehetséges, csak Spinoza gondolkodása és filozófiája!“ Jacobi magával vitte a titkot. Nem árulta el, mert egy haldokló titka volt. Nem akarta, hogy valaki is megbántsa. Ezért évekig hallgatott. Mikor azonban öt évre rá mégis csak beszélni kezdett, ketté tépte egész Németországot. A Les­sing hívők nem értették a dolgot: Lessing Spino­za követője: Szakadék támadt közöttük. A fiata­labb körök boldogok voltak, hogy kimondatott a nagy szó az idősebbek rosszalták, hogy Jacobi el­árulta a titkot. Lessing legjobb és leghübb barát­ja, Mendelssohn Mózes vívta azonban a legsúlyo­sabb küzdelmet önmagával. Ő, aki Lessinggel számtalan platónikus eszmecserét folytatott, ebbe a végső küzdelembe, ebbe a végső eszmecserébe, amelyet egy halottal kellett folytatni, belepusztult. Nem tudta elviselni, hogy Lessing Spinoza követő­jének vallotta magát. Egy hosszú életen keresztül Mendelssohnnak ezt sohasem árulta el és igy Mendelssohn joggal feltételezhette, hogy keltőjük barátsága hazugság volt. Hiszen Lessing nem mél­tatta őt bizalmára. Mendelssohn mégis a küzdők táborába ugrott és kardját magasra emelte halott barit ja érdekében. Küzdött, rendíthetetlenül Les­sing emlékezetének tisztaságáért és elhárított min­den támadást, amely a halott barátot Jacobi be­ismerő vallomása után érte. A küzdelembe bele­pusztult. Lessing azonban nem volt dogmatikus és spino- zista. Tisztán látta, hogy mi a nagy, a meggyőző a nagy bölcs gondo’atmenelelében és megértette azt is, hogy minek kell eltűnnie, meghalnia. Spinoza sem volt boldog ember: átszellemült em­ber volt. áld nem a boldogságot, hanem a szellemi igazságot kereste. És meggyőződését nem hallgatta el, pedig száz veszélyei kelleti dacolnia. És Les sing sem hallgathatott... n. p. i .SzroiiázKdii^-KabTaRA.. LESSING és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents