Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-24 / 20. (1943.) szám
f329 január 24, csütörtök T>RXGAI-/vNaCi^ARH1 UT.SX* A szépasszony nagyúri passziói váltóhamisításokba és csődbe kergettek egy berlini bankári Lewin bankár, Rapaport prokurisia és élvvágyó felesége a kalandregény hősei — Huszonnégymillió csehszlovák korona értékű hamis váltó története — Öníeljeteniés vezette nyomra a rendőrséget Berlin, január 23. A tegnapi esti lapokban v egy rendkívüli feltűnést keltő hir látott napvilágot. A lapok óvatosan, személyek és pénzintézetek megnevezése nélkül közölték azt a rendőrségtől szerzett értesülésüket, hogy egy előkelő berlini pénzintézet tulajdonosa és v prokuristája ellen milliós váltóhamisítások miatt indult bűnvádi eljárás, amely mind szélesebb medret vágott, és egy fantasztikus arányokat öltött váltócsslási manőver leleplezéséhez jutott. Az első félénk híradásokat "újabbak követték s a ma reggeli berlini lapok már első oldalaikon szentelnek hasábokat a monstruozus vá tóesalás bűnügyének, amely Berlin pénzügyi köreit rendkívül meglepte és megdöbbentette. A súlyosan kompromittált bankintézet, G. Löwenberg et Co. • az Unteí den Linden egyik nagy fényűzéssel épült és berendezett kereskedelmi palotájában helyezkedett el. Ez a bank, mely hosszú időn át ügyfelei fen- tartás nélküli bizalmát élvezte, tagnap délután váratlanul beszüntette fizetéseit. Ez a körülmény, amely a bank múltjával és köztudafcban szereplő bomlásával sehogy sem volt összeegyezhető, abban találja magyarázatát. hogy előző nap az államügyészség bűnvádi eljárást indított a bankház tulajdonosa, I. Lewin és prokuristája, Rapaport ellen,, akiket a feljelentő súlyosan minősülő okiratharoisitáeok- kal és csalásokkal vádolt meg. Lewin bankár hosszabb ideje Parisban tartózkodott és oda kapta meg a berlini bűnügyi rendőrség felszólítását, hogy térjen vissza és nézzen szemébe az elíenne emelt vádaknak. Lewin azonban nem tett eleget a felszólításnak, Csütörtökön a berlini rendőrség bűnügyi osztálya megidézte és kihallgatta a bankház proku- ristáit ttaphportot és- MontagcL akiknek vallatása belenyúlt a késő éjszakai órákba*. Amennyire a folyamatban: levő - nyomozás nyilvánosságra került adataiból és ró- '/létéiből leszűrhető, a bankház tulajdonosa váltócsalásokba keveredett. Nagy összegű hamis váltót hozott forgalomba. A rendőrség első megállapítása szerint a hamis váltók által okozott kár hárommillió márka körül mozog, de a vizsgálat anyagából már most arra lehet következtetni, hogy ez a kárösszeg még tekintélyes számokkal emelkedik. A károsultak között, van egy sereg berlini és hamburgi bankház is. A váltócsalási nagyüzem leleplezésének története a fantasztikummal határos, olyan, amilyenhez hasonló még nem adódott elő a berlini bank- és pénzvilágban. A közclmuitban egy ismert berlini magánbankház cégjegyzőiét minden indokolás nélkül felfüggesztették állásából. A cégjegyző csak később tudta meg, hogy a felfüggesztés azért történt, mert ő nagy összegekre kiállított váltókat hamisított. Ez az indokolás felette meglepte a proknristát, aki a hamis váltókról mit sem tudott. Jogtanácsosa ajánlatára a rendőrségen bűnvádi feljelentést tett önmaga ellen okirathamisitás és csalás címen. A bűnügyi rendőrség kezébe vette az összekuszált és homályos bűnügy felderítésének ügyét s a következőket állapította meg: A Löwenberg és Társa bankház nagyobb cro- mag váltót adott át az F. W. Krauso és Társa bankháznak s a váltókon a Löwenbcrg-intézet, részben pedig a dessui gáz-társaság zsírója szerepelt. A váltók egyrésze valódi volt, a többi azonban, köztük azok, amelyeket a dessaui társaság zsíróit, hamisítványok voltak. A Krause-bankház kellő óvatossággal járt el, midőn még az esedékesség előtt bemutatta a váltókat a zsiránsoknak, hogy az aláírások valódiságát approbálja. A dessaui társaság az aláírásokat hamisnak találta. A Krause-bankház ekkor a váltókat értékesítő Löwen-bergékhez fordult és'magyarázatot kért. A Löwenberg bankház beváltotta a kérdéses váltókat, azt állítva, hogy azokat a dessaui társaságtól kapta. A három intézet vitájába a Löwenberg bankház, amelyet két oldalról is szorongattak, e<ry uj momentumot vetett. Ezúttal azt állította, hogy a váltókat cégjegyzőie hamisította, aki beismerte bűnét, da vállalta, hogy az okozott károkat megtéríti és minden a válté hamisítással kapcsolatos következményt jóvátesz. Ez a jóvátétel azonban csak akkor válik lehetségessé, hoeyha az érdekeltek eltekintenek a bűnvádi feljelentés megtételétől. A prokurista „megmentése** érdekében a Lö- wenstein bankház tulajdonosa titoktartást fogadtatott mindazokkal, akik a váltóhamisításokról tudtak. A valóságban a cégjegyző nem is sejtette, hogy az ő nevét és személyét belevonták a csalárd üzelmekbe, mikor pedig megtudta, egyenesen a rendőrséghez sietett s az önmaga ellen tett bűnvádi feljelentéssel hozzásegítette a nyomozó hatóságot a Lö- wenberg-bankház milliós váltómanipulációinak leleplezéséhez. A rendőrség közbelépését természetesen nyomon követte a Löwenberg-bankház rapid összeomlása. A komplikált váltócsalási bűnügy további nyomozását teljes egészében a rendőrség vette át az államügyészségtől. Sorra kihallgatták a szökésben levő Lewin bankár hozzátartozóit, barátait és alkalmazottait. Ezeknek vallomásából a rendőrség megállapította, hogy a bankárt és cégjegyzőjének, Rapaportnak feleségét évek óta gyengéd szálúk füztéíc egymáshoz. Lewin költekező életmódot folytatott, barátai társaságában szórta a pénzt, de különösen sokat áldozott az asszonyra. Beavatottak szerint a bukást is a telhetetlen asszonynak köszön- i heti, aki minden pénzéből kiforgatta és milliókat költött nagyúri életmódjának fedezésére. Lewin bankár ellen a rendőrség ma délután körözőlevelet adott ki. Borzalmas bányaszerencsétlenség egy francia bányában BÚCSÚ FI A Révész Bélának A tanyáról jött Tand&ri Valér öreg szülékkel a nagy búcsúra, A pöttöm szöszke iáuy most lát előssS* Világi vásárt és templomi oltárt Künn a tanyán csak Isten napja süt S Isten szegény© firzi a libát Egy léggömböt vett az egész rokonság A kis Valérünk szép piros színűt, Mely ott lebeg a szöszke fej lülftti A vén templomba is bevitte pers*« Az iij jószágot a boldog gyerek S amig 6 némán, tátott szájjal inral£ A tulvilági tündöklő csodákra, Az arany és ezüst barokk mennyország Szentjeire és angyalaira S amig hallgatta repeső szivével A magasságok orgonaszavát, A bucsufia léggömb hirtelen csak Elszállt kezéből és repült vígan, Pirosán, mint az élet és öröm A mennyezet felé. hol régi mester Remekén hódolnak három királyok A betlehemi gyermek jászolánál, öreg szülék és Taiidari Valér Ijedten látták száüani a gömböt — Istentelen! — csattant föl egy mogorva. Templompribék. Piros! — zúgott a másik Valér szepegye és szipogva állott És kicsi szive riadót dobolt. A piros üdvözlet pedig mosolygóm Suhant, suhant a hivő nyáj fölött S a kis Jczuska ölében pihent meg. A kis Jézuska áldást adva nézte És úgy tetszett, hogy néki kedvesebb Ez áldozat, mint arany, mirrlia, tömjél* És szinte mintha szólott volna ajka; — Ne félj, kis hívem, Taiidari Valér! Juhász öyig!a Paris, január 23. A luselted arany- és anfci- m on-bán yamülbein, amely Gémest város közlőiében van, borzalmas saoretnceé Hongéig történt. Tegnap koráin reggel észrevették a bányászok, hogy a föld felszíne alatt 300 méternyi mélységben levő rétegek között tűz tört ki. Azonnal közölték észle-letüket a bánya vezetőségével s erre a közlésre a bánya igazgatója egy főmérnöknek s egy felügyelőnek kíséretében leszállt & bányába, hogy a tűz terjedelmét megállapítsa. Hoeszu idő telt el leszállásuk óta, úgy hogy a bánya szájábaa aggodalmaskodók végre anentö- expedició kiküldését határozták ed. A i..e;:íöexpedíció azonban nem tudott a mélységbe hatolni, meTt az aknát teljesen megtöltötte a mérges bányalég, amely elhódította az alámerészike- dőket. Biztosra veszik, hogy a három köte- lesiségtelijeisit'ő bányatiszt életét vesztette a mélységben. BO. A magyar kultúra egysége és a szlovenszkói magyarság Irta: Flachbarth Ernő ár. A Sitabonyí Antal szerkesztésében megjelenő budapesti „Könyvbarátok Lapjá“-ban Flachbarth Ernő dr. Prágából keltezve érdekes cikket irt, amelynek fontosabb részeit közérdekűnek tartjuk mi is leközölni. Ravasz László, a nagytudományu és ékes- tolu református püspök, akiit családi hagyományai és kolozsvári működésének szálai ma is Erdélyhez, amnak magyarságához, az erdélyi magyar irodalomhoz és művelődéshez kötnek, a Könyv barátok második számában Irodalmi schisma címen megjelent tanulmányát ezekkel az aranyszavaklkail fejezi be: „A magyar nyelv csak egy irodalmat bír el; két irodalom két lelket teremtene. A kétlelkű nemzedékeknek pedig egy lelkűk sínesé Annit Ravasz László az erdélyi irodalomról mondott,.az a sziLovensizkód magyar irodalomra és átialában az egész magyar kultúrára is vonatkozik. A világháború után bekövetkezett nagy nemzeti katasztrófa uj föladatok elé állította az anyaországban és az utódállamokban élő magyarságot egyaránt és nvivel nincsen szerencsétlenség, amely valami jót is ne hozna magával, nemzetünk politikai szétda- raboilása kulturális téren a megszámlálhatatlan hátrány mellett azzal az egy előnnyel is járt, hogy Budapestnek minden tehetséget fötszivó és saját képére formáló büvereje meggyöngült, mellette Kolozsvár, Pozsony, Kassa és Szabadka az eddiginél nagyobb szerephez jutott és uj, friss színekkel, értékekkel és tehetségeikkel gazdagítja a magyar művelődés toincsesházát. Igen nagy baj támadna azonban abból, ha a legutóbbi évek folyamán kialakult decentralizáció, amely — Ismél’-ilem — sóik előnyt is rejt magában, öncéllá, vagy amint Ravasz László magát kifejezi: autarkiiává válnék és az eleddig egységes magyar lelket két, három, sőt négy tétekké bontaná szét. Az ulódáiriamokbam ma is érvényben vannak azok a nyolc-kilenc évvel ezelőtti kiadott rendeletek, amelyek szerint a Magyarországon 1918 után megjelent könyvek csak igen szigorú előzetes cenzúra után árusíthat ők az utódállamok könyvesboltjaiban, sőt még az újságok közül is csak agy-két olyan lapot engednek be, amelyek iránya az érdekelt kormányok politikai törekvéseit nem keresztezi. Ezektől az intézkedésektől azon Irán nem féltem a magyar kultúra egységét. A korszellem, amely nemzetiközi szervezetet létesitelt a nemzetek szellemi együttműködésének M- mölyiitése céljából, nem fogja sokáig tűrni ezeket o .Korlátozásokat és le fogja dönteni ai kínai falat, amely a kulturális érintkezést meg akarja akadályozni. A világ közvéleménye előbb-utóbb rá fogja kényszeríteni a prágai, bukaresti és belgrádi kormányokat, hogy miután kereskedelmi szerződéseket kötöttek Magyarországgal és megnyitották a határokat az ott termeit áruk előtt, most már engedjék be a szellemi termelés produktumait is és ne állítsanak vámsorompókat a kulturális értekek kicserélése elé. Végzetes szeren esetlenség volna azonban, ha maga a magyarság tágítaná ki a válaszfalat, amelyet a békeszerződés az uj politikai határok megvonása által a nemzet egyes részei közé épített és megfeledkeznék a lelki egység föntuntásáról. A magyar nemzet ősi erényével: a törvénytisztelőbbel, amelyet mi az uj viszonyok között is állandóan hirdetünk és amellett az utódállamokkal szemben is kőtelezőnek ismerünk ed magunkra nézve, nem áll ugyanis ellentétben az a másik alapél- vünk, hogy a magyar kultúra egy és oszthatatlan s azt semmiféle uj országhatár és a világ semminő hatalma szét nem szakíthat ja. Pollt likailag föl daraboltak és ennek kényszerű következményeit mi le is vonjuk, de azt az egyet nem tilthatja meg nekünk senki, hogy a szei’llom határok közé nem szőri Iható birodalmában mi magyarok egynek ne érezzük magunkat más államokban élő magyar testvéreinkkel. A magyarságot csak akkor fenyegetheti az a veszély, hogy lelki és kulturális egysége darabokra törlik, ha magunk is úgy akarjuk. Az angol és az amerikai Irodalom és kultúra azért vált el egymástól, mert az Óceánon innen és az Óceánon tűi élő angolszászok az amerikai szabadságharc után tudva és akarva adták föl az addigi nemzeti közösséget. Lengyelország fölött ellenben másfél évszázadig három idegen nép uralkodott és a lengyel irodalom és kultúra mégis egységes maradt, mindvégig. Mickiewicz és Sienikievic müved Galíciában és Posemben éppen úgy közkincsei voiltaik a lengyel nemzet neki, mint a kongresszusi Lengyelországban. Egy pillanatig sem alkarok kételkedni abban, hogy akadna magyar író és magyar tudós, művész, vagy bármiféle magyar kullurtényező, aki a nemzet szellemi egységét föl akarná áldozni és a mai decentralizációt áutarfciává, öncéllá akarná tenni. Más kérdés persze, hogy az egy léllek akarása telitekben .is megnyílvánul-e. Ha visszapillantunk. az elmúlt évekre, alig néhány oly jelenséget veszünk észre, amely arra vall, hogy a magyanstáig széttört darabjai (kuli túráik* téren ezentúl is együtt akarnak működni. Néhány irodalmi előadás, agypár hangverseny, egy-két könyv talán az egyedüli aktívum, amit e téren elkönyvelhetünk. Még odáig sem jutottunk el, hogy az erdélyi magyar írók eljöttek volna hozzánk Szlovén- szkóba és a mieink viszonozták volna látogatásukat. A budapesti irodalom izmosabb tehetségei közül csupán Szabó Dezsőt és Móricz Zsigmondot láttuk iibten. Mécs Lászlónak évekkel ezelőtt Budapesten rendezett szerzői estjén kívül csupán Győry Dezsőnek, Sziíklay Ferencnek és Dankő Istvánnak csak nemrégiben a Zeneakadémiában Lefolyt bemutatkozása és egy ifjúsági csoportnak az a terve, hogy a magyarság egységesen áldozzon Ady Endre emlékének, mutatja, hogy Budapest js kívánja az utódálilamokbeli■ magyarsággal való együttműködést. Kétségtelen, hogy ennek a szomorú helyzetnek okai nagy részben nem bennünk keresendők, hanem a viszonyokban, amelyek sokszor az irredentizmus vádjába keverik bele a politikával semmi összefüggésben nem álló kulturális, sőt társadalmi érintkezésit is, másfelől azonban bizonyos, hogy nekünk is többet lehetett és kellett volna tennünk a háború után oly váratlanut megszakadt szellemi érintkezés újra!öl vétele érdekében. Magyar tudományos intézmények hálózata épül ki Berlintől Rómáig, Bécsitől Londonig egész Nyugateurópában. Minderre föltétlenül szükség van, mert csak ilymódon kapcsolód- hatik bele a magyar kultúra az európai művelődés áramába, csak igy veheti át az emberi szellem fejlődésének Legújabb eredményeit és mutathatja meg a viliágnak, hogy a magyarság a legnagyobb megpróbáltatások között is értékes munkát végez a kultúra minden ágában. Ámde ennél ezerszer fontosabb az, hogy az utódállamokban élő magyarság tüdja azt, miit alkot az anyaország hogy viszont a magyarországi magyarság is lássa, hogy a határokon túl is szervesen tovább fejlődik a magyar kultúra. Mindem könyv, minden folyóirat, minden szó, amely ezt a célt szolgálja, érték az egyetemes nemzeti közösség szempontjából. Remélni szerelnök, hogy mindazok az intézmények, amelyeknek föladata a magyar kultúra poliitikamonites ápolása, mindent el fognak követni, hogy az uj határokon innen és túl élő magyarság között a szellemi kapcsolat minél szorosabb és bensőségesebb legyen. '■■iiTrrni*i'‘iiini ii'ii TniiiirrTiiniW" „Zifirln Miso msgtréfáiis Micsnrát" Január 5-i számunk fenti című kassá! tudósításával kapcsolatban a sajtótörvényre való hivatkozással Zihrin Miso dr. a következő nyilatkozat közlésére kérte föl lapunkat: „A fenti felirat alatt a P. M. H. f. évi január 5-iki számában közölt cikk, amennyiben ró!, m. és Micsura Márton dr. táblai elnök úrról beszéd mól, nem felel meg a valóságnak. Nem igaz, hogy ón a büntető feladatom megszerkesztésénél MIonra Márton dr. táblai elnök ur nevével visszaéltem volna. Ellenben igaz. hogy büntető feladatomban Micura Márton dr. táblai elnök ur neve egyáltalában és semmiképpen sem sze- epei. Miso Zibrln dr.4í Siessem . előfizetni a Képes Hétre
