Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-23 / 19. (1942.) szám
4 ^RV^MAoVAR-HlRItAg 1029 pumái 28, wertta. Flamandok és vallonok tesfvérharca Belgiumban Súlyos politikai ellentétek Belgium és Hollandia között Antwerpen, január. Röviddel ezelőtt, amikor a belga választások lefolytak, meglepetéssel tapasztalták, hogy egy fogházban levő szeparatista-vezért, Broms dr.-t óriási többséggel választották meg a flamaudok országgyűlési képviselőnek. Hosszú ideig látható nyugtalanság uralkodott a brüsszeli kormánykörökben s e uyugtalan- ság átterjedt egész Flandriába és Walloniá- ba is. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy „csupán'" Broms dr. megválasztása hintette volna el a nyugtalanságot. Nem! Ez már sokkal régebb keletű. Nyugateurópának falán ez a része mutathatja fel a leggazdagabb történelmet, kezdve a római hódoltságtól, napjainkig. Az utolsó pár évszázadban hol Spanyolország, majd pedig Ausztria, Franciaország s a legújabb időkben pedig Belgium és Hollandia vetélkedett Flandria megszerzéséért. A híres bécsi 1914 szeptember 20-án megtartott kongresszuson. amelyen a napóleoni hódítások alatt szenvedett európai államok képviseltették magukat, Délkelet-Flandriát Franciaországnak hagyták meg, mig Kelet- és Nyugat- Flandriát az újonnan alakult Egyesült Németalföldnek Ítélték oda. Az 1830-iki belgiumi forradalomkor e két tartomány Belgium, illetve Wallonia nyomására elszakadt Hollandiától és Belgium magába kebelezte. A harc tulajdonképpen itt kezdődik. egyrészt Belgium és Hollandia, másrészt a régi Belgium, illetve Wallonia és az uj területek: Nyugat- és Kelet-Flandria között. Miként a mostani, nagy világháború alatt anyaországuktól elszakadt területek is nagyon csalódtak uj államalakulatuk alatt, úgy Flandria is igen hamar jött rá, hogy nagy hibát követett el, amikor a nyelvben és lélekben rokon uémet- alíöldi néptől elszakadt. Ez a keserű ébredés azonban későn jött. * Egyszer egy politikus a világ köztudatába dobta azt a mondást, hogy boldog az a nép, amelynek nincs történelme. Ezt a teóriát a legkevésbé lehetne a flamand népre alkalmazni. A wallonokhoz csatlakozott Flandria az 1830-as forradalom után már hiába nyújtotta oda jobbját a holland nép felé, a többség a testvéri kezet elutasította: — Nem kelletek nekünk. Ha eddig nem voltunk nektek jók, ezután se leovünk azok. De a másik oldalon azonban még mindig akadnak Hollandiában emberek, akik az egyesült nagy Németalföldről álmodoznak, amely majdan magában egyesítené Flandria népét is. Ezzel szemben a belga nacionalisták, akik között még flamandok is akadnak, nem veszik figyelembe, hogy Flandria lelkileg tulajdonképpen Hollandiához tartozik, hanem lelkiismeretlen propagandával Hollandia két déli tartományának, Limburguak és Zeeland- nak Belgiumhoz csatolását erőszakolják. Napilap után hallani róla, hogy a belga nacionalisták röpiratokat terjesztenek a két tartomány népe között, amelyekben a holland állam ellen uszítanak. A helyzet sokszor a pattanásig feszült és igazán a holland halvérü türelme kell ahhoz, hogy e felháborító jelenségek ne vezessenek demarsra. Újabban még egy hatalmas és kényes probléma tartja izgalomban Hollandiát és Belgiumot. az úgynevezett holland-belga szerződés ügye. A Schefde, amely Belgiumtól jövet Hollandián keresztül folyik az Északi-tengerbe, Antwerpen érintésével jut holland földre. Az antwerpeni kikötő, amely egyike a legnagyobbaknak Európában, állandó vetélytársa Rotterdamnak. De a Scbelde az utóbbi időkben egyre kisebbnek bizonyul a kolosszális hajó- forgalom lebonyolítására, annál is inkább, mert a tengerből betóduló homoktömegek bova-tovább hajózhatatlanná teszik. Magától értetődő, hogy Hollandiának nem érdeke, hogy Rotterdam rovására kotrőmunkát, var/y szabályozásokat végezzen a Scheldén, Belgium azonban ezt igenis megkívánja Hollandiától. Jonkeheer Karnebeek* volt holland külügyminiszter. Hollandia egyik legkitűnőbb politikusa a belgák előnyére hajlandó lett volna egv szerződés aláírására, de az évekig folytatott sajtókampány a holland közvéleményt a szerződés ellen hangolta és — Karnebeeknek távoznia kellett. Beelaerts van Blokland külügyminiszter szembehelyezkedett a szerződéssel és a nagy tömegek, valamint a sajtó mögötte áll. Néhány hónappal ezelőtt különös hirek érkeztek Dél-Hollandiából arról, hogy belga hadihajjók cirkálnak holland vizeken. Komoly hadielőkészületek, vagy fenyegetőzés- számba mentek-e ezek a gyakorlatozások, arról hallgat a krónika. Hollandiában lázas izgalom uralkodott. Belgiumban pedig a gyűlölőt nyíltan harci vágyat mutatott. Aztán is- mőt. csend lett a belga-holland határnál... A száz probléma azonban tovább lobogott, mint rövid fegyverszünetkor a tábortűz. ♦ Mo.-,t aztán Broms dr. megválasztása újból lángralobbantotta az érzéseket Flandriában. A belga' kormány sietelt. mandátumát megsemmisíteni, azzal érvelve, hogy egy rabnak nincs politikai joga. A belga "kormány tehát intézkedett, hogy Broms dr. tovább is hallgasson. Ezt újabb intézkedések követték. A tüntető flamaudi diákokkal szemben ellen- tüntető nacionalista diákcsoportokat sorakoztattak fel Flandria két legnagyobb centrumában: Gentben és Antwerpenben. A leuveni egyelem flamand diákjai nagy, komoly akciót indítottak népükért és Broms szabadlábra helyezését követelték. A kormány ujból intézkedett. A katolikus leuveni egyetem wallon rektora a legszigorúbban helyezkedett szembe a diákok érzelmeivel és fenyegető magatartást vett fel a diákokkal szemben. Megtiltotta nekik — kizárás terhe alatt — a további tüntetéseket s a szeparatista mozgalmat. Antwerpen polgármestere, Cauvelaert, a katolikus flamandok vezére, feliratot intézett a kormányhoz, amelyben nyíltan, férfiasán helyezkedik szembe az elnyomó határozatokkal. — Nem fog ez jóra vezetni, uraim — Írja. — A tömegek ellen nem szabad és nem lehet ily megszégyenítő módon fellépni. Mert amit önök Brüsszelben csinálnak, az megszégyenítő az egész flamand népre. Vigyázat, uraim... * Broms dr. pedig tovább elmélkedik a börtönben a szabadságjogokról. Egyre-másra kapja börtönében a fenyegető leveleket a nacionalistáktól, akik halállal fenyegetik, mihelyt kikerülne a börtönből. Híveinek leveleit a cenzúra nem engedi hozzá. FJamand érzelmű j lapokat szintén nem kaphat kézhez. Viszont' mindazon lapokat, amelyek őt és a flamand szeparatista mozgalmat gyalázzák, nagy előszeretettel juttatják hozzá. E tényeket ő maga irta egy levélében, amelyet sikerült kiesem-1 pészni a börtönből. „Nem elég, hogy a kormány szabadságomat és polgári jogaimat elvette, most még az összes fenyegetéseknek középpontjába is helyez! „Fogelfrei“-nak nyilvánítanak. Tíz évi szabadságvesztés után kész vagyok életemet is feláldozni népemért, de vérem az elnyomó belga államra fog szállani.“ ZÁGRÁBI ÉJJEL Irta; GYÖIÍY DEZSŐ Zágráb, január közepe. H-uszfc'kO’S hideg és a diktatúra első napjai. A vonaton mindenkinek melege van — belül. Mindenki, már az a pár utas, aki a fiumei gyorssal utazik, ideges, izgatott, nyugtalan. Mindjárt Zágrábban leszünk. A kalauz mogorva. Ezzel se lehet magyarul beszélni — mondják. Egysz&r-kétszer elsétál a fülkém előtt, aztán benyit. Legelőször is egy tizdináros piszkos bankót nyomok a markába, aztán a jegyet. A bankót jobban megnézi, mint a jegyet, bólint s aztán magyarul szólal meg. Kezdek otthon lenni. Hiába, ahány ház, annyi szokás, még néhai jó May Károlyitól tanultam meg, hogy minden országban alkalmazkodni kell a szokásokhoz s tiszteletben kell tartani az uralkodó szenzust. Középeurópa uj szenzációk előtt áll. Még alig volt ideje felocsúdni a belgrádi ortodox karácsony váratlan ajándékától. A hirek és kombinációk egymást kergetik a külföldi sajtóban, Sauerwein Belgrádiba készül, hogy meginterjúvolja a királydiiktátort, a kis zágrábi mellékutcában meghúzódó ügyvédi irodában egymásnak adják a kilincset a külföldi újságírók, akik' Macsektől akarják megtudni azt, amit le jobban szeretnének megírni, de a szerény ügyvédiroda főnöke csak sztereotip interjúkkal bocsátja útra az újságok követeit. A sztereotip felelet mindig azt mondja, hogy a király jót akar a horvát népnek és jót is tett, mert a horvátok nélkül csinált alkotmány felfüggesztésével a horvátok részére a helyzet fabula rasa, de hogy mii lesz a jövőben, azt senki sem tudja és a horvátok mái' megtanulták azt, hogy sohsem szabad nagyon örülni semminek, ami Belgrádból jön, most is fé’ő, hogy a szerb politikusok rosszra használják fel a király jó szándékát. Ez a nesze semmi, fogd meg jól minden, amit ma Zágrábban tudnak, nemcsak Zágrábban, de az egész világon. A többi, az mind csak kombináció. Mi lesz föl írva a tabuin vására? * Zágrábban több katonatiszt száll ki. Éjfél felé vagyunk, a hideg metsző, a hó csikorog, a város alszik. Óriási plakátok hirdetik az idő fordulását és a diktatúrát. A katonatisztekre valami óvatos, érdeklődő, aggódó kíváncsisággal néznek az emberek, mintha fölment volna az a láz, ami az utasokat fűtötte, csendesség van, téli, dermedt nyugalom, vihar- előtti szélcsend. Három ember arca ég csakía föld fölött. A király, Zsivkovics és a Macsek arca. Kettő Belgrádiból néz Zágráb felé, a harmadik innen néz amoda. Nézik egymást és csak ők hárman azok, akik a külföldnek is beszélnek. A király mindenesetre érdekessé lett ezzel a karácsonyi ajándékkal. Már hozzászoktunk ahhoz, hogy a háború véresője után vén-gombák nőnek az európai erdőben. Vérgombák, diktatúráik. Sok tudós állítja, hogy igen egészséges eledel, egész jól meg lehet belőle élni és sokszor jobb, mint a húsféle. Volt már diktátor király nélkül, volt király ellen, volt király mellett, volt se mellette, se ellene, de hogy a király maga legyen diktátorrá, az még nem volt. Ez friss meglepetés. Az Adria kék vizén most már két egyszínű szem néz farkasszemet, még erősebben, még mérőbben, mint eddig. Zsivkovics tábornokiról inkább csak suttogva beszélnek itt. A cenzúra működik, a lapok reszketnek, első oldalukon hozzák a rendeletek özönét, azt mondják, hogy a vajdasági magyar lapok közül több szerb szöveggel közölte az ukázokaf, több lapot beszüntettek,'vannak, akik külföldre menekültok, a pártok gyors keresztelőket tartanak, hogy fel ne oszlassák őket, a vidéken megkezdődött a kis basák erőszakoskodása ős a szerb kő nyaralom, viszont mások arról tudnak, hogy a (király erős kézzel fog véget vélni az erőszak csodásnak és a bomlásnak, a boszniai erdők kizsákmányolásában részes főembereket elmozdította, megszünteti a kor-. r unciát, nyugdíjaz minden alkalmatlant.1 Zsivkovicsrő! inkább a külföldi lapok emlegetik nagy karrierjének kezdetét, mikor a régi uralkodóházat sajátkezüleg irtotta ki. Király gyilkos tábornok a diktatúra miniszter- elnöke, aki csak azt hangoztatja, hogy _ mihelyt missziójuk véget ér, véget ér -a diktatúra is. De micsoda az a misszió, mit akar ez a diktatúra és mikor ér véget ez az átmenet? A feleletet csak a történelem nagy könyvében fogjuk megtalálni. Ki tudná ma, hogy aranybetükkel írják-e föl, vagy — vérrel? Macsek már volt Belgrádiban. Ez jó jel. Állítólag Macsekuak köszönhető az egész diktatúra. Ha nem követeli a horvát autonómiát, ha nem akar önálló törvényhozást és végrehajtó hatalmat, ha nem pengeti a personal unió gondolatát, a király nem szánja rá magát erre a lépésre. Zsivko vicc sál is tárgyait. Hogy mit, az titok, talán örökre az marad. A kis ügyvédi irodában sztereotip feleleteket kap az érdeklődő. Még senki sem tudja, hogy az asztalon, amihez megimvitálták őket s ami fölött a horvátok örömüket fejezték ki, mi lesz feltálalva és a szőlőnek milyen lesz az ize?! Senki sem akar elhamarkodott ítéletet mondani, a diktatúra itt még uj és frissen festett, hátha fog még? Legjobb vigyázná és nem nyúlni hozzá. * ők hárman talán tudnak valamit. Tanácskoznak és egymást nézik. De Zágráb, a hor- vát Mekka, ,a bánok székhelye, a magyar történelem lapjain is annyiszor bevésett város nem tud semmit, csak szeretne örülni, de nem mer, aki egyszer defektet kapott, az fél zura, nem a fegyver hatalma: ahogy a golyót lőttek, az még a sétabottól is reszket. Mái pedig erre egyszer lőttek, jó féléve, a belgrádi szkupstinában és a golyó a legjobb horvátul találta. A. halott az, aki itt. ma is leginkább él és ,a legerősebb. Ö az, akinek a nevét mind a három ember mindig megemlíti, egy szeleteiből. kettő kényszerűségből. Ő a halott, erősebben él, mint az élők. Rá már nem vonatkozik az ukáz, nem a diktatúra, nem a bírói függetlenség megszüntetése, nem a sajtódé n- zsura, nem a fegyver hatalma: ahogy a golyót nem lehet többé kivenni belőle, úgy nem lehel őt sem kivenni a horvát nép szivéből. És az életében is nagy Ra dicsőt a mártírhalál csak megnövesztette: A mártírhalál minden Zeiss-üvégnél jobban nagyító lencsét tesz a halott fölé: többé nem lehet, másképp Látni. És Radics igéinek visszhangja ott lebeg az ajkakon. Nemi fenyegető frázisok, nem robbanó szavak, nem túlfűtött kiáltások alakjában, amiket le lehet lőni. be lehet keríteni, össze lehet, zúzni. Nem, ezek az igék már nem repülők, nehéz ágyuk és vasas seregek, hanem olyanok, mint. a gáz, láthatatlan, alig észrevehető, de mindenfelé besurran, nem foghatod meg, nem kötheted meg, nem csípheted el’ — az ajkakon olt a visszhang, a régi és az uj világ összehasonlítása, a külön értelmet és jelentőséget kapott pici, semmi szavaik: „hja bizony réig2biben“, „még akkor“, „a bábom előtt" „azelőtt" és hasonló szavaik, külön nyomatokká 1, amit csak lyeleéreznek már, történelemhatározó szók és fogaknak, amiket, az egyszerű ember, a vasutas, a kalauz, a panaszt, a kispolgár könnyén és elméi ázva ejt ki, magyarul, a hideg téli éjben, a zágrábi pályaudvaron, a diktatúra első napjaiban. * Könnyű az összehasonlítás. Ki nátkozik egy másik is, nekünk. Valamikor Hkukát, és Radiosot szívesen vonták párhuzamba. Az az idő elmúlt, ált most Macsek, .Pozsonyba u Toka a legem legei ettobb nevek. — De tatén hagyjuk a párhuzamot.. t A lehelet és a szó az ajkakra fagy. Mindenki rnr, néz; figyel és aggódik. És mindenki gyalus, aki él. Az Orient-expresszen is motoz- ;ak? — nem, nem hallottam még... A vonat indul a Karszt felé, holnap az Adrián leszünk. Az Adrián, ahol csak a kis Fiumara választja el az olasz Fiúmét és a jugoszláv Susákot, egy kis hídban torlódik ösz- ?ze a farkasszemet néző két ország éles, merő :ekintete, egész egymás mellé szorulva nézik i nagy viz partját, az egyik a keleti partot, a másik a nyugatit, no, és a keleti part végén jz uj kis királyságot, Albánia hegyei között, ilasz repülőjáratokkal és a kikötőben az olasz hajókkal. ★ Irtózatos készülődés, vajúdás, bizonytalanság. A nagy nyofnás alatt titokzatos mélységben már öntik az ólmot a történelem uj betűihez. Newyork szeszélyei A drágakőőrület, Caruso leánya és a gramofónos jellemfotográfus Nagy társasági • szenzáció reszketted meg a jó newyorkiak szivét, mert még nem halt ki belőlük az a tisztelet, amellyel a legfelső négyszáz minién megmozdulását kiséri. A Metropolitan Opera idei szezonja elsőrangú művészi eseményeket hirdet, de ezeknei jelentősége teljesen homályba borul az igazi nagy ügyek mellett, hiszen nem kevesebbről van szó, mint hogy félhivatalosan közhírré tették, hogy melyik milliárdosnő, mely napokon fogja ékszereit viselni az Operában. A Melorpolitan Opera nagy előcsarnoka természetesen mindig tündéri fényben úszik. Ebben a fényözönben a drágakövek sokszoros erővel szikráznak és ez már néhány apró balesetet is okozott. Különösen divatos a tiaraszerii fejek viselése, természetesen gyémántokból és a sok drágakő annyira csillog, hogy a szembejövőt szinte elvakitja. Több Ízben megtörtént, hogy két tiarás hölgy a drágakövek fényétől elvakitva egymásnak ütközött, aminek néha ájulás lett a következménye. Az igazgatóság ezért a következő hirdetményt ragasztotta ki az előcsarnokban: A tiaraviselő hölgyeket kérjük, hogy egymás személybiztonsága okából találkozáskor födjék el gyémántjaikat. 1 Egy ügyes newyorki ékszerész olyan szerkezetet konstruált, amely láthatatlanul nyúlik a tiara tetejéig és kis ezüstlánc megrán‘ásával ezüstből font függönyt bocsát le, ami eltakarja a drágaköveket. Naiv lelkekben felmerülhetne a kérdés: minek hordják a brilliánst, ha eltakarják? Mindez nem zavarja az igazan nagyokat, akik megállapították az idei drágakőprogramot. Mrs. Vincent Astor világhírű smaragdjait ezentúl nem szerdán, hanem kedden fogja hordani. Mrs. Corne- lius Vanderbild-Whitney gyöngyeit és zafírjait hétfőn és csütörtökön veszi fel. Mrs. Graham Fair- Vanderbilt hétfőn, csütörtökön és szombaton gyémántokat és rubinokat fog hordani, Mrs. Ogden Mills pedig kedden és pénteken smaragd és opál- diszben fog a páholyban megjelenni. A drágakőörület újabb fázisáról még nem futott be jelentés. 1 A nagyváros szereti a szeszélyeket. Newyork legújabb szeszélye kilenc éves, neve Glória Caruso, a nagy operaénekes leánya. A kisleány meglepőn hasonlít apjához, arca teljesen Carusoó és hozzáértők állítása szerint hangja is úgy fejlődik, hogy mindenképpen méltó gyermeke lesz atyjának. Már három éves korában énekelni tanult, magántársaságokban ma I is szívesen produkálja művészetét, sőt nem is nagyon kéreti magát. Az első taktusoknál mindig lámpalázzal küzd, de ezen hamarosan erőt,vesz és azontúl vidáman mosolyog. Dorothy Kennedy kezében van zenei neveltetése, és a kitűnő newyorki énekmesternő termesztésen nagy gondot fordít Caruso leányára. A kislány franciául és olaszul tanul, mégpedig nagyon könnyen és egyelőre nem viselkedik úgy, mint a sztárok, ami annál becsül ésreméltóbb. mert társadalmi és vagyoni helyzete, valamint tagadhatatlan énektehetsége jogot adnának arra, hogy csodagyerek legyen belőle. * Égj7 ügyes fotográfus várótermében nagyszerű gramofont állított az egyik asztalra. Mellette . másik asztalon, óriási lemezgyűjtemény áll a látogatók rendelkezésre. Ez a gyűjtemény úgy van. összeállítva, hogy mindenki megtalálhatja benne azt, ami Ízlésének megfelel, a klasszikusok remekműveitől kezdve a legújabb táncslágerekig. A fotográfus várakoztatja látogatóit, mig azok már csak unalomban ie keresgélni kezdenek a lemezek között.... még egy pillanat, és felhangzik a zene. A fotográfus egyik asszisztens - feljegyzi számára, hogy ki milyen lemezt választott és ő ebből állapítja meg az illető karakterét, így állitja be azután látoga'óit, igy csinál róluk vidám, bus- komor, elgondolkozó, vagy démoni felvételt. Ha véletlenül téved a jellem eltalálásánál; az sem hai. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén Siessem előfizetni a Képes Hétre
