Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-22 / 18. (1941.) szám

19bv j*nuá,T 22, kodű.

A Siovensky Dennik Hodzsa védeiirétas Ismételten lüsgsulyeiza, isogy Hodzsa 1913-ban csak idányerés céljától tárgyait Mapéstíer

Prága, január 21. A Siovensky Donuik j folytatja a Hodasa budapesti ténykediéeérc vonatkozó hivatalos ^kmányok közlését. Megállapítja, hogy Hodzfeánaik a francia katonai misszió tagjaival folytatott tárgyalásai alkalmával az vollt a benyomása, hogy tőlük Bemimifléte diszpozíciót mn várhat. A iniez- szió neon ismerhette el Szlovemszkón szövetséges haderőnek a csehszlovák katonaságot és arra sem kényszerüli ette a magyar kormányt, hogy Szí ovenszk óból visszahívja a magyar katonaságot. A helyzet tehát a következő volt:

Szlovemszkóa közbiztonsági szempontból kaotikus helyzet uralkodott. Budapesten nagyban készültek arra, hogy a magyar kormány közigazgatási tisztviselői, a magyar csendőr ség és katonaság vezetésével, Szlo- venszkón népszavazást rendeznek. A csehszlovák légiié még Olaszországban volt. Szlo- venezlkón december 2-án még csak 4700 csehszlovák katona tartózkodott. Ezzel szemben Budapesten, illetve Budapest környékén erős hadtestek voltak. Sürgősen szükség volt Szlovén szkón a politikai és a katonai hatalmat kézbe venni. Ezt tudták Prágában, de tudta Benes Parisban is, aki november 28-én Kramannak ezeket irta:

„Kérem törekedjen via facti minden feltűnés nélkül ezt a területet megszállni, mihelyt első katonaságunk megérkezik. Itt fait aceompM dönt. Végre kell hajtani lárma nélkül és uralni kell a helyzetet. Jogot adtaik erre nekünk. Erre vonatkozólag azonban a nyilvánossággal ne közöljenek semmit."

!A Sloveosky Demnik éhhez azt fűzi hozzá, hogy Benes bizonyára abban a hitben élt, hogy mindazt, aimit PáriSban elrendelnek, Budapesten végre is hajtják. Benes ugyanis ezeket irta: „Sürgönyőzteik, hogy a magyarok azonnal ürítsék ki a következő területeket: a Kárpátokat, a Morava folyó mentét, Pozsonyt,, a Dunát az Ipolyig és Rimaszombattól egészen a Boreg folyóig és onnan az Ung folyó mentén egészen a Kárpátokig... Mindez még nem prejudikálás a béketárgyalásra s csupán a szövetségesek rendelkezése, hogy onnéit a magyaroknak ki kell vonulni dk és ezeket a területeket nekünk azonnali meg kell szállnunk."

A Siovensky Dennik e 1 érvéiből megállapítja, . hogy Benes ugyan egy demarkációs vonalat jelölt meg, de ezt még a béketár- gyalásokra nézve nem tartja prejudikálás- nak. Ezért nem lehetett annak tekinteni azt a demarkációs vonalat sem, amelyet Rairtha állapított meg Hodzsával, annál kevésbé, mert azzal a kikötéssel és feltétellel állapították meg, hogy ez csak addig marad érvényben, aimig a nagyhatalmak főparancsnokságának a demarkációs vonalra való intézkedését Parisból Budapesttel nem közük. S ez a rendelkezés csak december 24-én érkezett Budapestre, jóllehet a csehszlovák katonaságot már december elsején ismertél? el szövetséges katonaságnak, de akkor még demarkációs vonalról szó sem volt. A Siovensky Dennik ezután szó szerint leközln Hodzsa jelentéseit, amelyeket Budapestről Prágába küldött s e jelentéseikből kitűnik, hogy Jásziék ugyan respektálták a csehszlovák álláspontot, azonban az akkori magyar kormány a nyilvánosság előtt nem mondott le a magyar integritásról.

A Siovensky Dennik a továbbiakban rámutat arra, hogy a magyarokkal való tárgyalások kérdésében a prágai nemzeti tanács és a párisi csehszlovák kormány, főleg Benes egészen természetszerűleg eltérő véleményen volt. Benes, atki Paridból nem láthatta a helyzet súlyos voltát, amiatt panasz- ikodotit, hogy a magyar diplomácia olyan híreiket terjeszt, hogy a szlovák nemzeti tanács és a prágai cseh nemzeti tanács elflen- tétben van a párisi ideiglenes kormánnyal s ez megnehezíti az ő helyzetét. A magyar csapatok azonban — írja a Siovensky Derűik — Szlovemszkőról csakis fegyveres ?ö- Dérmyel vagy tárgya lápokká 1 voltaik el távoli tba tők.

Fegyverre fölényünk nem volt, sőt ellenkezőleg, a magyarok voltak óriási katonai túlsúlyban, a mi claura légiónk mér messze volt s nem is volt olyan erős. mint a még szintén nem fölszerelt, de szám^!Vi;duA.\^ckA.n.-HlRLi^

■»AljaMIMUUWaUtM«rHW;

3

bán jóval erősebb magyar osztagok. Ez indokból Hó-dzsámik a csehszlovák kormánytól kapott megbízatása úgy hangzott, hegy Budapesten, épp úgy mint Tusar Becsben, a likvidáeiÓTÓ! tárgyaljon, de egyúttal és legelső sorban igyekezzék a magyar csapatoknak S'zlovenszkóról való eltávolítására.

A Sloveoisiky Donnák azt állítja, hogy a román óik, akiknek katonai helyzete aránytalanul jobb volt a csehszlovákokénál, szintén hasonló

időnyerési tárgyalásokat folytattak Budapesttel.

A lap cikkírója idézi G laise-H o r stenaut, aki a következőiket irta a románokról:

„Csak látszatkeltés céljából folytatták nem kötelező tárgyalásokat Jászával, a nemzetiségi kérdésben Károlyinak főtanácsa dójával, s Vajdának József főherceggel folytatott beszélgetése sem bírt jelentőséggel."

A Slovemsky Donnák ezután Holdasa- budapesti helyzet jelen léseit idézi. November 26-ákán Hodzsa például a következő érdekes hirt közli Prágával:

Az itteni román követnek megbízható hírei vannak a Maokonsen-hadseregről, mely állitólag megszállotta Erdélyben a Brassó és Szeben közé eső területet. A bir ezerint a németek el vannak határozva arra, hogy erőszakká! szem beszállnak a lefegyverzési kísérletekkel. A megszállott területen teljes brutalitással reikvirálmak, főleg a román lakosságnál. A szász és magyar hatóságok teljes egyetértésben dolgoznak a német sereggel.

Ugyanéznnpi jelentéséhez toldalékul még megjegyzi Hodz-sa, hogy bizonyos „eléggé megbízható" forrásból eredő hir szerint Károlyi 20 milliárd hadikdrpótlást ajánl föl az antanthatalmaknak oly föltétel mellett, hogy a békekonferencia nem érinti Magyarország területi integritását. Ha ezt az ajánlatot nem fogadnák el, akkor azzal fenyegetőzik, hogy esetleg állam jogi kötéléibe lép Nómetauisz- triával és á német bíródul omimal.

nácsnnk kiadja mindazon muzeális és könyvtári tárgyakat, melyek a feloszlatott szlovák Matica tulajdonát képezték, valamint a százezer aranyat tevő alapot is az 13741 évtől számított kamatokkal, amely alapot a magyar kormány 1874-ben mint a szlovák Matica vagyonát edkobozta. Hasonlóképpen átutalja a magyar kormány a szlovák nemzeti tanácsnak mindazon elkobzott kulturális alapokat, amelyeknek megállapítása a hatodik pontban megjelölt közös bizottság hatáskörébe esik. Az országos központi hitelszövetkezeti intézmények fiókjait, amelyek a harmadik pontban megjelölt területen mint helyi hitelszövetkezetek működnek, a magyar kormány aktívájukkal és passzívájukkal együtt a Szlovák Központi Gazdasági és Kereskedelmi Szövetkezetnek (Slovenstké Central né Hospodárskó a Obchodné Sdruzenie) adja át.

Vyx és Sfeáisa

Érdekes még Hodzsának levele Vyx alezredessel folytatott tárgyalásairól.

— Vyx alezredes — írja többek közt Hodzsa — szerencsétlen vállalkozásnak minősíti csapatainknak a szlovák területekre való bevonulását, ami szerinte ellentétben áll a fegyverszüneti egyezménnyel. Ajánlja a katonaság visszahívását. A magyarok információinak befolyása alá került, melyek szerint katonaságunk zavart kelt, agitációt üz és rablásokra vetemedik. Konsternált volt, amikor megmagyaráztam neki csapataink eljárásának keletkezését és: okát s különösen azt a tényt, hogy katonai osztagainkat hivatalosan is hívták, mégis ennek ellenére felhozta, hogy itt egy jogosulatlan okkupáció kísérletéről van szó és hangsúlyozza, hogy ez a kísérlet a békekonferencián határtalanul árthat neÉrdieikes fejezetét képezi a leközölt okiratoknak Hodzsa jegyzéke, melyben a magyar kormány ajánlatára ellenajánlatot tett. Hodzsa a csehszlovák-magyar kiegyezést a következőképpen képzelte el:

1. A Dúl a Máté elnöklete alatt álló szlovák nemzeti tanács, mint a magyarországi szlovákság politikai képviselője, miiképp azt 1918 október 30-án kiadott d eklarációjában is megtette, kinyilatkoztatja, hogy állaim jogilag a csehszlovák köztársaság alapján áll. A magyar kormány ezt tudomásul veszi.

2. Attól a vágytól áthatva, hogy a nemzetek faltétien önrendelkezési joga a kölcsönös megértésben érvényesüljön és igy a jövendő korrekt nemzetközi viszony alapját meg lehessen vetni, a magyar kormány, ami Magyarországnak szlovákok által lakott területét illeti, az állami, kormányzati és katonai teljhatalmát átengedi az első pontban megnevezett szlovák nemzeti tanácsnak.

3. A szlovákság által lakott magyarországi terület alatt azon terület értendő, amely a következő közigazgatási szervezeteket foglalja magában:

Trenosén, Nyílra, Hont, Turóc, Árva, Liptó, Szepes, Sáros, Zólyom megye, Pozsony városa, Pozsony megye Csallóköz kivételével, Selmecbánya városa, Honimegyének Hontnádas —Magasmajténytói északra elterülő része, Nógtrádmegye a Balassagyarmat—Losonc— Salgótarján vonaltól délre elterülő rész kivé telével, Gömörmegyének a Rimaszombat— Jolsva—Rozsnyó vonaltól északra eltér üllő része, Abaujmegyéinek a Szepsi—Nagyién— Horválzsadány vonaltól északra fekvő része,! Kassa városa, Zemplén és Ungimegyéknek a Kozma—ungvári vonaltól északra elterülő része, az Ungvár—Szánna vonaltól keletre eső rész kivételével.

4. A szlovák nemzeti tanács átveszi a saját felelősségére a kormányzati és katonai teljhatalmat. Köteles a közbiztonság fentarlására szolgáló eszközökről is gondoskodni, amelyeket felelőssége tudatában célravezetőknek talál. Az összes állami és önkormányzati, vasúti, postai, távírda- és telefonszolgálati tisztviselők és alkalmazottak, amennyiben az a szolgálati érdekeknek megfelel és szolgálati helyükön meg akarnak maradni, a szlovák nemzeti tanács rendelkezésére állanak. A magyar katonaságba. nemzeti és népőrság fegyvertelenül elhagyja a szlovák területet. Amennyiben a hadkiegészítő parancsnokságok szlovák területen vannak, ezek is a szlovák nemzeti tanács rendelkezésére állanak.

5. Valamennyi költségvetési .kiadás összességét, amely szlovák területen fog fölmerülni, valamint a népellátósá javak és gazdasági termékek aránylagos részét a magyar kormány/ kiutalja a szlovák nemzeti tanácsnak mindaddig, amíg e tekintetben illetékes közös intézkedés nem lép érvénybe. Ezen átutalások felszámolására közös bizottság hivatott, amelyben egyenlő számiban foglalnak helyet a magyar és szlovák nemzeti tanács megbízottai s amely bizottság céljainak megfelelően részben Budapesten, részben Pozsonyban fog ülésezni.

6. Azon erkölcsi, társadalmi és gazdasági érdekok védelmét illetően, amelyeket a magyar kormány és a szlovák nemzeti választmány közöseknek ítél meg, hasonló lépések alapján kétoldalú megegyezés jön létre.

7. A harmadik pontban említett terület föltétlenül a szlovák nemzett választmány hatalmában. marad. Az országhatárok végleges

megállapítását az általános békekonferencia hajtja végre.

8. A harmadik poriban említett területen tömegesén lakó magyarnyelvű kisebbségeknek a szlovák nemzeti tanács ugyanazon nyelv jogokat biztosítja, amelyeket a magyar kormány az igazgatása alatt maradt szlovák kisebbségeknek biztosit.

9. A magyar kormány a szlovák nemzeti takünk. Ez ugyan csupán az ö személyes véleménye. Közöltem vele, hogy VersaiHősben erről az ügyről informálva vannak és hogy interveniáltunk Franohetnél, hogy az egyezmény 17/a pontját ,a mi javunkra interpretálják. Vyx azt hiszi, hogy ez az interpretálás nehezen fog menni, mivel a fegyverszüneti egyezményben nem kifejezetten Magyarország földrajzi területéről van szó. Felvdiágositoí- tam arról, hogy az ilyen eljárás ellentmond az antant diplomáciai akcióinak, különösen pedig a versaillesi haditanács álláspontjának.

A üaniu-kormány is vonakodik a magyarság iskolaiigyi sérelmeit orvosolni

Bukarest, január 21. Közvetlenül a választások előtt a kisebbségi blokk felbomlott. Nyílt titok, hogy a blokk ellen Maniu foglalt

állást. Ma az a helyzet, hogy

a magyar-német kisebbségi blokk ismét

megalakul és az erre vonatkozó előzetes tárgyalások Bethlen György gráf és Hans Ottó Rótt között már folyamatban is vannak.

Az erdélyi szászok vezére, Hans Ottó Rótt képviselő ezzel kapcsolatban a következőket jelentette ki: A kisebbségi kérdések megoldásánál? problémái nagy felelősséget hárítanak a vezetőkre. Elsősorban szükséges a német párt szervezetét szilárd alapokra fektetni, azután pedig a magyarok és németek memo- ' nandumban fordulnak a kormányhoz a legsürgősebb kisebbségi problémái? megoldását és a panaszok orvoslását kérve abban. A két legerősebb kisebbségi pártnak meg kell állapodnia a közös programban s egymást minden akciónál informálniok kell, hogy a közös kisebbségi kérdésekben közösen járhassanak el.

A magyar párt és a református egyház küldöttsége Maniu miniszterelnöknél járt az oktatás terén a kisebbségekre nézve sérelmes tömény megváltoztatása ügyében. Maniu kijelentette, hogy bár a mostani kormányzó párt tavaly októberben ugyanezen törvény ellen harcolt, az azonban jelenleg érvényben van s azt a kormány kénytelen végre is hajtani. A miniszterelnök elismeri a magyar iskolái? szükségességét, hiszen maga is a zilahi magyar gimnáziumot végezte el.

A kisebbségi kultúrát mindenkor tiszteletben tartja.

Páni Árpád képviselő megmagyarázta, hogy a nyelvi kérdést az oktatás terén az érvényben levő törvény 30. paragrafusa alapján is, meg lehet jóalcaratulag változtatni addig is, aimig a törvényt nem módosítják. Bethlen Gyöngy gróf rámutatott arra, hogy az erdélyi magyarság azért, nem fodliilt a nemzetközi fórumhoz panaszaival, mert előlegezte a bizal- i mait az uj kormánynak és még ma i.s bízik abban, hogy. a kormány a panaszok orvoslására Melegítő 'megoldást fog találni. Ezért helyezkedett tehát a magyarság a várakozás álláspontjára. A magyarság vezérének e kije- j terítésiére Maniu megjegyezte, hogy a magyar j párt azzal, hogy panaszaival nem fordult a J nemzetközi fórum elé, sokkal többet hatsz-: nált az ügynek, mintsem sejtik. Felszólította a magyarokat, hogy működjenek oly irányban, ho'gv a kisebbségi kérdés rokonszenvessé váljék, mert a román közvélemény eddig a magyarság taktikája mellett (?) ellenszenvvel viseltetik minden kisebbségi kérdéssel szemben.

Bukarest, január 21. A magyar párt iskolaügyi memorandumát, amely magáévá teszi a magyar egyházfők memorandumának követeléséit, az egyházak emlék iratával egyidejűleg átadták Costacihesou közoktatásügyi miniszternek is. A magyar pórt követeli többek között, hogy ott, ahol nincs kisebbségi felekezeti magyar iskola, a magyar ifjúságnak anyanyelvén való tandthatása érdekében magyar tannyelvű ailsóíoku és középiskolák ál- liíandók fel. Ott pedig, ahol a magyar lakosság kisebb számarányban él, a meglevő isko- lákbarn állami költségvetés terhére magyar tagozatokat kell létesítem. Elsősorban Temesváréit kell megszüntetni azt a helyzetet, hogy ott egyetlen magyar középiskola sincs. Követeli továbbá magyar tannyelvű állami óvodák és szakiskolák felállít ásót, a gyógypedagógiai in [őzetekben magyar tanszemélyzet alkalmazását, i magyar tannyelvű állami iskolákban csak magyar tanítók tegyenek alkalmazhatók és a csikmegyei népiskolákból a csak románul beszél tanától? sürgősen eltávolitandók.

Costnchesou közoktatásügyi miniszter válaszában kijelentette, hogy

nem hajlandó teljesíteni a középiskolai törvény módosítására vonatkozó kívánságokat, az iskolák államsegélyére nézve hangoztatta, hogy a magyar kisebbségnek meg kell osztani a szegénységet a románokkal. Nem adhatja meg az erdélyi reformátusok által kívánt nyilvánossági jogot sem általánosságban, hanem minden egyes esetben külön fog dönteni. A kifogásolt érettségi : vizsgarendszert is fenn fogja tartani és azt sem engedi meg, hogy a magyar diákok egyes tárgyakból anya- nyelvükön vizsgázhassanak, mert a diákoknak is érdekük, hogy románul tamiljának.

Elkészült i vádirat iatiits gyilkosat ellen

Belgrád, január 21. Á belgrádi ügyészség a Radies-gyilkesság ügyében elkészítette a vádiratot, amelynek alapján Rácsicsot gyilkossággal, Jovanovies és Popovies képviselőkéi pedig gyilkosságban való bünrészesség- gel vádolja. A vádlottak védőinek jogukban áll a vádirattal szemben fiz napon belül fellebbezéssel élni, A főtárgyalás minden valószínűség szerint márciusban b sz, Ua- esics védője állitólag nem fog fellebbezni.